Majdnem semmi

Úgy szerettem volna valamit.
Egy csipet boldogságot,
Egy morzsát, ami az enyém,
Ami azért fontos,
Szívem legmélyebb titka miatt.
Azon a csodás napon
Ölembe hullt, mint egy égi ajándék,
Mintha az istenek küldtek volna ambróziát,
Hogy én is örökkévaló legyek.
Majdnem semmi volt,
De nekem az egész világ,
Egy villanásba sűrítve minden jó,
Ami csak az életben lehet.
És egy majdnem akaratlan
Elvette tőlem a majdnem semmit!
Kifosztott, és oda az élet,
Már nem vagyok olümposzi,
Halandó és lassan halott,
Mert anélkül lelkem hitehagyott.
by Silme Betty

következő