3. fejezet: Okklegimentor

Harry nem nyitotta ki a szem�t, de tov�bbra is hallotta, hogy halkan besz�lnek k�r�l�tte. Val�sz�n�leg a gyeng�lked�n lehetett, mert �rezte az �gynem� j�l ismert illat�t. Nagyon f�radtnak �s kimer�ltnek �rezte mag�t, �s m�g �gy, csukott szemmel is sz�d�lt egy kicsit. Azt�n, ahogy kezdte visszanyerni az eszm�let�t, a suttog�s egyre hangosabbnak t�nt.

- Rem�lem, nem �rte nagy sokk a besz�lget�s alatt – hallotta Dumbledore hangj�t. – El�sz�r nem gondoltam komolyan, hogy valami s�r�l�s �rhette.

Tal�rsuhog�st hallott, �s �vegcs�k cs�r�mp�l�s�t.

- Albus, szerintem Potternek az �gvil�gon semmi baja nincs, csak a bolondj�t j�ratja vel�nk – morogta Piton.

- Egy�ltal�n nem �rtek veled egyet, Perselus! – sz�lt r� inger�lten Dumbledore.

- Pedig…

- Nem vagyok k�v�ncsi a v�lem�nyedre! Harry nem James Potter, csak hasonl�t r�! Tedd f�lre a gy�l�lk�d�sedet, m�r eleget b�ntottad!

- Albus… - pr�b�lt k�zbesz�lni a b�jitaltan-tan�r, de az igazgat� �gyet sem vetett r�.

- Sorozatosan b�ntod az �r�idon, ok n�lk�l vonsz le a h�z�t�l pontokat! Hat�rt kell szabni a gy�l�lk�d�sednek! - mondta d�h�sen.

Harry kinyitotta a szem�t, �s az �gy v�g�ben �ll�kra n�zett, de csak hom�lyosan l�tta a k�t alakot.

- Sajn�lom, de nem k�nny� azok ut�n, hogy…

- Nem tehetek r�la, hogy mi t�rt�nt a m�ltban, mint ahogy Harry sem tehet r�la! A vit�t itt befejeztem!

Piton nem felelt, tov�bbra is mozdulatlanul �llt.

- Jelenleg kisebb gondom is nagyobb ann�l, hogy a m�ltr�l besz�lgess�nk! Harry �llapota pedig el�g s�lyos. – Az igazgat� fels�hajtott. - Valami nagy baj t�rt�nhetett, hogy ilyen �llapotba ker�lt.

Harry lehunyta a szem�t. J� �rz�ssel t�lt�tte el a tudat, hogy van valaki, aki agg�dik �rte.

- Igazgat� �r… - mondta rekedten, mire a k�t professzor r�gt�n felfigyelt.

�rezte, ahogy valaki az �gy sz�l�re �l, �s a homlok�ra teszi a kez�t.

- Hogy �rzed magad, Harry? – k�rdezte halkan Dumbledore.

Harry nyelt egyet. Valami�rt nagyon neh�znek t�nt a besz�d.

- J�l vagyok, csak nagyon f�radtnak �rzem magam – suttogta alig hallhat�an, �s �jra kinyitotta a szem�t.

Dumbledore �lt mellette s�t�tk�k tal�rj�ban, Piton pedig m�g�tte �llt, �s f�rk�sz� tekintettel n�zett r�.

- M�g mindig l�zas vagy – jegyezte meg Dumbledore, �s visszatette az imm�r j�ghideg borogat�st Harry homlok�ra.

- Hozzak l�zcsillap�t� f�zetet? – k�rdezte Piton, �s k�zelebb l�pett az �gyhoz.

- Igen, Perselus, �s �lomitalt is hozz.

N�h�ny perc m�lva �jra l�ptek zaj�t hallotta, azt�n pedig hideg �vegcs�t �rzett a sz�j�n�l.

- Harry, idd meg ezeket, jobban leszel t�le – hallotta Dumbledore kedves hangj�t.

Harry, miut�n kiitta a k�t �vegcs�t, �s miel�tt m�ly �lomba zuhant volna, m�g halott a besz�lget�sb�l n�h�ny mondatot.

- Rem�lem, holnapra jobban lesz – �llt fel az igazgat� az �gyr�l.

- Ha val�ban �gy gondolja, hogy Potter egy nagyon er�s var�zslat miatt ker�lt ilyen �llapotba, akkor mi mi�rt nem �szlelt�nk bel�le semmit? – k�rdezte Piton gyanakv�an.

Harry azt hitte, rosszul hall, vagy m�r hat az �lomital. Nem gondolta volna, hogy Dumbledore ilyesmire gyanakodik. Nagyon lebecs�lte az igazgat�t – j�tt r� aznap m�r m�sodszor.

- Sok k�rd�sre nem tudom m�g a v�laszt, Perselus – s�hajtott Dumbledore, �s megigaz�totta Harryn a takar�t. – Poppynak, l�gy sz�ves, adj a l�zcsillap�t� f�zetb�l m�g n�h�nyat a k�szletedb�l, ha esetleg �jszaka sz�ks�g lenne r�.

- M�r adtam neki h�rom �vegcs�vel, az el�g lesz – v�laszolt Piton.

Harry t�bbet m�r nem hallott, mert az �lomital megtette hat�s�t, �s a fi� m�ly, �lomtalan �lomba zuhant.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kora hajnal k�r�l j�rhatott az id�, mert mikor �jra kinyitotta a szem�t, m�g szinte teljesen s�t�t volt a k�rteremben. Az ablakon bes�t� hold volt az egyetlen f�nyforr�s.

Harry lassan �l� helyzetbe torn�zta mag�t, miut�n levette a homlok�r�l a borogat�st. M�r sokkal jobban �rezte mag�t, �s m�r sz�d�lni sem sz�d�lt.

�gy gondolta, jobban teszi, ha �lve marad, mert val�sz�n�nek tartotta, hogy a gyeng�lked�t is k�l�nf�le jelz�b�b�jok v�dik.

Nem �gy, mint akkor… egyszer r�gen egy kviddics-edz�sen megs�r�lt, �s egy �jszak�t a gyeng�lked�n kellett t�ltenie. Mivel sosem �rte semmi komoly baj, nem volt hozz�szokva, hogy k�rteremben aludjon. El akart sz�kni, de a jelz�b�b�jok, amik a k�rtermet v�dt�k, r�gt�n lef�lelt�k.

Apja Madam Pomfrey k�s�ret�ben odasietett; azt hitt�k, valami baj t�rt�nt. Harry �gy �rezte, sosem felejti el apja r�m�lt arc�t, majd a kedves von�sokon megjelen� bosszankod�st, mikor kider�lt az igazs�g.

Elmosolyodott, mikor esz�be jutott a k�p.

�m mikor eml�keztette mag�t, hogy a helyzet most teljesen m�s, elkomorodott.

Visszad�lt a p�rn�ra, �s �jra �lomra hajtotta a fej�t, teljesen ellaz�tva mag�t, hogy ne gondoljon semmi m�ltb�li dologra.

Ez hiba volt.

Egy pillanattal k�s�bb nagy f�jdalmat �rzett a homlok�ban; olyan volt, mintha �g� vasat nyomtak volna a b�r�hez. Szem�t �sszeszor�tva, kez�t a homlok�ra nyomva oldalra fordult, rem�nykedve, hogy a f�jdalom enyh�lni fog, de nem enyh�lt. Csak rosszabb lett, s hirtelen meghallotta az ismer�s �s gy�l�lt hangot.

- L�m, l�m, Potter. Ap�d m�gsem k�sz�tett fel annyira?

Harry nagy nehezen kinyitotta a szem�t, �s elhatalmasodott rajta a r�m�let; egy s�t�t b�rt�nben tal�lta mag�t, szemt�l szembe Voldemorttal. A helys�g falai vizesek �s nyirkosak voltak, egy f�lelmetes cella benyom�s�t keltett�k. Voldemort v�r�s szeme a f�lhom�lyban m�g iszonyatosabbnak t�nt.

Harry t�rdre rogyott, csillagokat l�tott a f�jdalomt�l.

- Nem hagyom… hogy… legy�zz – sziszegte a fogai k�zt, �s �jra Voldemortra n�zett. – Nem fogom hagyni, hogy enn�l jobban �rts nekem!

- Biztos vagy benne, Potter? Elv�gre egy nagyon k�pzett okklegimentorral �llsz szemben! – Voldemort hangosan felnevetett, de azt�n arc�ra fagyott a mosoly.

- Igen? – k�rdezte Harry, most m�r j�val t�bb hat�rozotts�ggal a hangj�ban. – Van egy p�r tr�kk�m, amit egy m�sik nagyon j� okklegimentort�l tanultam!

Mihelyst Harry az utols� szavakat kimondta, Voldemort is a f�ldre rogyott, k�t p�kszer� kez�re t�maszkodva, �s meglepetten kapkodott leveg� ut�n.

Harry igyekezett k�t l�bra torn�zni mag�t, de sehogy sem siker�lt. Mikor tekintete �sszekapcsol�dott Voldemort�val, tudta, hogy az elm�je elleni �jabb t�mad�st nem fogja tudni kiv�deni.

�sszeszor�tott fogakkal koncentr�lt, minden erej�t latba vetve, mik�zben apja szavaira gondolt.

„Harry, vissza tudod verni a t�mad�st, csak t�relem!”

„Siker�lnie kell!”

A homlok�ra szor�totta a kez�t, m�g er�sebben, mintha att�l m�lna a f�jdalom. �rezte, ahogy agy�ban mintha k�sek ezrei t�ncoln�nak, v�g�l fel�v�lt�tt:

- Nem fogom hagyni magam! –ki�ltotta, �s abban a pillanatban halv�ny f�nycs�va rep�lt Voldemort fel�.

Voldemort fej�t tal�lta el a f�nycs�va, �s a s�t�t m�gus hanyatt zuhant, neki a falnak. Lassan felemelte a fej�t, �s leggyilkosabb tekintet�vel pillantott Harryre.

- Ha azt hiszed, le tudsz gy�zni, akkor nagyon t�vedsz. Att�l m�g, hogy a legfels� szintre l�pt�l a m�gusiskol�ban, nem sok es�lyed van!

Harry remeg� l�bakkal, nehezen �llt fel, �s nekit�maszkodott a falnak. �rezte, ahogy a remeg�s al�bbhagy, de rettegett, hogy Voldemort �jabb t�mad�st ind�t ellene, �s tudta, azt m�r nem �ln� t�l. �gy t�nt, a s�t�t var�zsl�t is v�ratlanul �rte Harry ellent�mad�sa; neki is nehez�re esett felt�p�szkodni.

- Nem f�lek t�led! – ord�totta Harry. –Elvetted a sz�leimet �s mindent, ami j� volt az �letemben, de k�zdeni fogok!

- Hogy felv�gt�k a nyelved, Potter – sziszegte d�h�sen Voldemort. – K�tlem, hogy meg fogod tudni v�deni magad! Nem lesz mindig ott ap�d, hogy megv�djen! Mint p�ld�ul most sem!

K�tszeres er�vel has�tott Harry fej�be a f�jdalom, �s �jra �sszeesett a m�rhetetlen k�nt�l. Pr�b�lt koncentr�lni, hogy ellen�lljon, de nemigen siker�lt.

�rezte, ahogy Voldemort a gall�rj�n�l fogva felr�ntja a f�ldr�l. A s�t�t m�gus eg�szen k�zel h�zta mag�hoz, �gy besz�lt hozz�.

- M�g sem volt olyan j� tan�t�d, ugye? K�v�ncsi vagyok, meddig fogod b�rni, ha minden h�ten, minden nap k�nozni foglak… nem is… ink�bb minden �jszaka! Hogy m�g v�letlen�l se felejtsd el, hogy itt az �gvil�gon nincs senkid �s semmid, csak a f�jdalom!

Harry �sszeszor�tott fogakkal pr�b�lta felvenni a harcot az elm�je elleni t�mad�ssal. Megpr�b�lt ink�bb a besz�dre koncentr�lni, �s nem a f�jdalomra.

- �n meg minden… er�mmel v�deni fogom… az elm�m – ny�gte csukott szemmel.

- Ha �gy haladsz, ez nemigen fog menni, kicsi Harry – g�gy�gte g�nyosan Voldemort, Harryt m�g mindig a gall�rj�n�l fogva.

- Ap�mnak… el�bb ut�bb visszat�r… az eml�kezete…

- Pitonr�l majd �n gondoskodom – nevetett fel a s�t�t var�zsl�. – Ugyanis az �n szolg�latomban �ll, �s el�bb vagy ut�bb egy k�ldet�s sor�n v�letlen�l �let�t veszti…

- Nem! – ki�ltott fel Harry, �s kinyitotta a szem�t. Voldemort arca csak centikre volt az �v�t�l.

- Ap�d egy jelent�ktelen senki, aki megpr�b�lt velem ujjat h�zni…

- A zseni�lis var�zslatodat m�giscsak siker�lt manipul�lnia! Nem vagy te olyan j� var�zsl�, mint hiszed!

A s�rt�s megtette hat�s�t. Voldemort elengedte Harryt, �s �gy ord�tott az arc�ba.

- Potter, kapsz mindj�rt m�g egy kis eml�keztet�t a s�rteget�sed�rt!

Harry nem k�sz�lt fel az elm�je elleni k�vetkez� t�mad�sra. Egy m�sik var�zslatra koncentr�lt, valamire, amire Voldemort nem sz�m�thatott.

M�g az apja tan�totta erre a m�dszerre: egy k�l�nleges b�b�jjal meg lehet akad�lyozni az elm�k k�z�tti kapcsolatot.

El�bb is esz�be juthatott volna.

Er�sen koncentr�lt a b�b�jra, rem�nykedve. hogy tal�n siker�l megszak�tania a kapcsolatot kettej�k k�z�tt.

Siker�lt is. Voldemortot a szemk�zti falhoz v�gta a Harry elm�j�b�l el�t�r� var�zslat. A fi� �nbizalma lassan visszat�rt; �sszeszor�tott szemmel koncentr�lt.

„Nem �rthat nekem, nem b�nthat. Minden rendben lesz.”

Azt�n csak azt �rezte, hogy lezuhan valahonnan… - a hideg k�re. F�lve nyitotta ki a szem�t. �jra a k�rteremben volt. Megk�nnyebb�lten fels�hajtott. M�g mindig minden s�t�tbe burkol�zott, a hold pedig tov�bbra is ragyog�an s�t�tt be az ablakon.

Annyira remegett, hogy nem tudott megmozdulni, csak fek�dt a hideg k�v�n. Hirtelen zajra lett figyelmes, �s az ajt� fel� ford�totta a fej�t. Valaki f�nyt gy�jtott a m�sik helys�gben; �rezte, hogy l�p�sekt�l reng finoman a padl�.

Pr�b�lt felkelni, de minden ereje elhagyta, �gy csak m�lyeket l�legzett,.

M�r hangokat is halott, s ezek egyre tiszt�bban csengtek.

- Valami baj t�rt�nhetett, Albus! Legal�bb h�rom b�b�j jelezte! – mondta remeg� hangon Madam Pomfrey, de egy idegesebb hang f�lbeszak�totta.

- Tiszt�ban vagyok vele, Minerva!

- Potternek semmi baja sem lehetett itt, hisz v�d�b�b�jok sokas�ga v�di a di�kokat! – kapcsol�dott be egy harmadik hang a besz�lget�sbe.

Az ajt�t valaki hirtelen kicsapta, �s f�nyt gy�jtott. Harry az �rkez�kre n�zett, �s igazi riadalmat l�tott az arcukon.

A k�t professzor odarohant Harryhez, Dumbledore eg�szen k�zel hajolt hozz�.

- J�l vagy, Harry? – k�rdezte ijedten, �s kor�t meghazudtol� er�vel emelte fel a fi�t, majd visszafektette az �gyra.

Harry b�lintott egyet, �s Madam Pomfreyra tekintett, aki r�m�lt arcot v�gott.

- Albus, v�rzik…

Dumbledore a kend�t megm�rtotta a hideg v�zben, azt�n Harry homlok�ra tette, aki felszisszent a f�jdalomt�l. Akaratlanul is a homlok�hoz kapott, de az igazgat� megfogta a kez�t.

- Harry, nyugodj meg, nincs semmi baj – mondta b�g� hangon.

Harry m�g most sem tudta legy�rni a remeg�s�t, de m�r nem izzadt annyira. Teljesen kisz�vta az erej�t az elm�je ellen ind�tott t�mad�s-sorozat. Mikor Dumbledore levette a homlok�r�l a borogat�st, hogy �jra megmer�tse a v�zben, Harry csak akkor vette �szre, hogy a kend� v�r�slik a v�rt�l.

- Voldemort volt az, ugye? – k�rdezte az igazgat�, mikor l�tta, hogy a fi� remeg�se kicsit al�bbhagy.

- Igen, � – felelte rekedten.

- Perselus, vizsg�ld meg Harryt, mindj�rt j�v�k.

Dumbledore Madam Pomfreyhoz ment a k�rterem m�sik v�g�be, �s halkan vitatkozni kezdtek; Harry nem hallotta, mir�l. Piton le�lt mell� az �gyra, �s m�lyen a szem�be n�zett. Harry marad�k erej�vel minden f�ltett eml�k�t elm�je legm�ly�re z�rta, �s hagyta, hogy apja megvizsg�lja.

- Hogy van, Perselus? – k�rdezte Dumbledore, mikor vissza�rt, kez�ben egy b�jitallal.

- T�l fogja �lni – v�laszolt amaz h�v�sen, tekintet�vel m�g mindig Harryt f�rk�szve. – M�g n�h�ny b�jital, �s rendben lesz…

Harry nem tudta tov�bb �llni a h�v�s tekintetet, �s elford�totta a fej�t.

- Nem iszom t�bb b�jitalt, nincs sz�ks�gem r� – suttogta, �s az oldal�ra fordult.

- Potter, nincs abban az �llapotban, hogy vitatkozzon! Val�sz�n�, hogy a k�vetkez� tal�lkoz�st nem �ln� t�l, �gyhogy hallgasson r�m!

Harry nem akart szembeszeg�lni Pitonnal, de fogyt�n volt a t�relme. Elege volt bel�le, hogy m�r ki tudja, mi�ta b�jitalokkal itatj�k, csak hogy k�sleltess�k a szembesz�ll�st Voldemorttal.

- Mondtam m�r, hogy nem – tiltakozott, m�g jobban maga k�r� tekerve a takar�t; igyekezett tudom�st sem venni r�la, hogy apja m�g mindig az �gy sz�l�n �l.

Piton levette Harry fej�r�l a borogat�st, �s a kez�t a homlok�ra tette. Harry �sszerezzent a hideg k�z �rint�s�t�l.

- Magas l�za van, azt sem tudja, mit besz�l – k�z�lte Piton morogva, de Harry mintha aggodalmat l�tott volna a f�rfi szem�ben.

- De nagyon is tudom, mit besz�lek! – ellenkezett. �rezte, hogy az eszm�letveszt�s ker�lgeti.

Dumbledore odany�jtotta Pitonnak a b�jitalt, aki felr�zta az �vegcse tartalm�t, �s kidugaszolta. Odatartotta Harry sz�j�hoz, de � makacsul elfordult.

- Potter! Ne gyerekeskedjen! – emelte fel a hangj�t Piton, mikor l�tta, hogy Harrynek esze �g�ban sincs meginni a b�jitalt.

- Megint meg fog t�madni… mikor alszom – b�kte ki Harry �sszeszor�tott fogakkal, de grimasza most nem a b�jitalnak, hanem a hull�mokban r�t�r� f�jdalomnak sz�lt.

- Ne besz�ljen ostobas�gokat. Az igazgat� �r �s �n itt lesz�nk, ha valami t�rt�nik – k�z�lte elt�k�lten Piton, de a hangja m�sr�l �rulkodott.

- Harry, idd meg, l�gy sz�ves. Holnapra minden rendben lesz – n�gatta Dumbledore.

„Semmi sem lesz rendben” – gondolta Harry, �s hagyta, hogy megitass�k a sz�rny� �z� b�jitallal.

Piton a j�ghidegre var�zsolt borogat�st �jra Harry homlok�ra tette, majd fel�llt �s szemreh�ny� pillant�st vetett Albusra.

- Rem�lem, Albus tiszt�ban vagy vele, hogy el�bb-ut�bb nem lesz j� v�ge a Potter elm�je elleni t�mad�soknak. Tenni kell valamit, ha nem akarjuk, hogy a S�t�t Nagy�r esetleg nagyobb bajt okozzon.

- Igen, Perselus, tudom j�l. Ez�rt foglak megk�rni r�, hogy t�voll�temben tarts okklumencia �r�kat Harrynek.

Harry m�r szinte teljesen k�bult volt, de erre a kijelent�sre felfigyelt. Pitonb�l hirtelen kit�rt az eddig visszafojtott d�h.

- Albus! Ezt m�r megbesz�lt�k, �s Potternek is megmondtam tavaly, hogy nem vagyok hajland� t�bb okklumencia �r�t tartani! – A f�rfi m�r majdnem ord�tott.

- Az im�nt eml�tetted, milyen fontos Harry elm�j�nek felv�rtez�se a t�mad�sok ellen – mosolyodott el az igazgat�, nem t�r�dve Piton d�hkit�r�s�vel -, �gy a t�voll�temben csak te tan�thatod.

Piton nem sz�lalt meg, csak �sszesz�k�lt szemmel tekintett Dumbledore-ra, aki tov�bb �t�tte a vasat.

- Te is tudod, hogy n�lam is tehets�gesebb okklegimentor vagy. �n pedig nem tudom, mikor t�rek vissza k�lf�ldr�l. – Dumbledore ezzel a k�rterem bej�rata fel� indult. – Legal�bb k�tnaponta, est�nk�nt tarts foglalkoz�st.

- Rendben – egyezett bele vonakodva Piton, �s k�vette az igazgat�t.

Harrynek a sz�ve majd’ kiugrott a hely�r�l, mikor meghallotta a v�laszt. Apja lesz h�t a seg�ts�g�re, hogy legy�zze Voldemortot. Okklumencia �r�k apj�val – halv�nyan elmosolyodott a gondolatra. Pedig r�gen mennyire ut�lta, hogy m�g ny�ron is, mikor a t�bbiekkel akart j�tszani, bent kellett maradnia gyakorolni. Most pedig m�r nagyon v�gyott r�, hogy az �r�kon legyen – ez h�t a a sors k�l�n�s fintora...

Majdnem minden nap vele lehet. A f�rfi tal�n meg is kedveli majd, �s akkor elmondhatja neki az igazs�got.

Tal�n – de m�g nem most.

A k�t professzor elhagyta a k�rtermet, �s Harry lelk�ben egy kis boldogs�ggal, a hasogat� f�jdalom ellen�re v�gre el tudott aludni.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Perselusnak megremegett a keze, mikor az adal�kot �vatosan az �vegcs�be akarta �nteni. S�hajtva felt�r�lte a lecsepegtetett b�jitalt, �s �jra pr�b�lkozott. Mikor v�gzett, bedugaszolta a f�zetet, �s �sszer�zta.

Ut�lt ebben a laborban dolgozni, a hi�nyos felszerel�sekkel. Mint ahogy azt is ut�lta, hogy mindig a bolond v�nember utas�t�sait kellett, k�vetnie, �s itt kellett elk�sz�tenie a k�v�nt f�zeteket, Harry k�zel�ben.

Mindazon�ltal meg�rtette Albus �rveit, �s tiszt�ban volt vele, milyen k�m�letlen tud lenni a S�t�t Nagy�r. M�r b�nta, hogy elv�llalta Potter tan�t�s�t.

Az �vegcs�t letette a t�bbi k�z�, �s egy pillanatra csak n�zte a benne kavarg� f�zetet.

Valami�rt furcsa �rz�sek ker�tett�k hatalm�ba, mikor a k�zelg� foglalkoz�sokra gondolt. Tulajdonk�ppen nem b�nta, hogy elv�llalta, de nem is �r�lt – mag�nak sem tudta megmagyar�zni…

V�llat vont �s hely�re tette a hozz�val�kat. Elfintorodott mikor megl�tta, milyen hanyagul vannak az anyagok a szekr�nybe pakolva: se c�mke, se k�l�nf�le azonos�t� �vegcs�k. Becsukta a szekr�nyajt�t, �s a fali �r�ra n�zett.

H�rom �ra.

Legal�bb egy �ra telhetett el, mi�ta a S�t�t Nagy�r megt�madta Potter elm�j�t. Albus agg�dott, hogy esetleg �jra megpr�b�lja – ez�rt ragaszkodott hozz� annyira, hogy Piton itt f�zze meg a b�jitalokat. Az igazgat� gyorsan t�vozott az iskol�b�l, �s meghagyta, hogy ha valamilyen v�ltoz�s �ll be Potter �llapot�ban, felt�tlen�l �rtes�ts�k.

Perselus sokszor dolgozott �jszak�nk�nt, �gy m�r hozz�szokott a virraszt�shoz. Most csup�n annyi a k�l�nbs�g, hogy Potterre kell vigy�znia legal�bb hajnali n�gyig. Akkor az alv� m�r egy �berebb f�zisba ker�l, �s nem olyan ernyedt �s v�dtelen, mint mikor m�lyen alszik.

Potter addigra tal�n m�r biztons�gban lesz. Tal�n a S�t�t Nagy�r nem fog t�madni.

A gondolatra �sszeszorult a gyomra. Hogy � szembesz�lljon a S�t�t Nagy�rral… – m�g a hideg is kir�zta. De ahhoz, hogy Potter v�g�l legy�zze, mindent meg kell tenni�k a fi� v�delme �rdek�ben. M�g akkor is, ha a ma �jszakai virraszt�s gondolata nem �breszt benne �ppen kellemes �rz�seket.

Miut�n elrakott minden hozz�val�t �s felszerel�st, a f�zetekkel a kez�ben elindult a k�rterembe.

Madam Pomfrey bizony�ra nyugov�ra t�rt, mert csak egyetlen f�nyforr�s volt a gyeng�lked�n, Potter �gya mellett egy �jjeliszekr�nyen. Piton becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s lass� l�ptekkel ment oda Harryhez. Az �vegcs�ket letette az �jjeliszekr�nyre.

A gyertya m�r csonkk� �gett, �gy h�t kicser�lte egy m�sikra, majd le�lt Potter mell� az �gy sz�l�re. Ahogy v�gign�zett az alv� fi�n, hirtelen furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba, olyasmi, amit nemigen �rzett m�g.

Tal�n a legjobb sz� r� az aggodalom volt.

Ahogy felemelte a borogat�st a fi� homlok�r�l, m�r tudta, hogy a l�z mit sem csillapodott, �s a fi�nak szemmel l�that�lag f�jdalmai is voltak. Halkan ny�sz�rg�tt, �s az arca csak �gy l�ngolt a l�zt�l.

Perselus er�s h�t� b�b�jt k�ld�tt a kend�re, �s visszahelyezte a fi� homlok�ra. Harry �sszer�zk�dott a hidegt�l, de nem �bredt fel. Piton �szrevette, hogy a sebhely m�g mindig nagyon v�r�s, �s alvadt v�r bor�tja.

Nem szabadott volna ak�r csak egyetlen �ra hossz�ra is egyed�l hagyni a fi�t – �bredt r�.

Sajn�latot �rzett, maga sem tudta mi�rt.

Az �jjeliszekr�nyhez ny�lt, egy majdnem �tl�tsz� tartalm� �vegcs��rt. Kidugaszolta, azt�n �titatta vele a kend�t, �s �tt�r�lte vele a fi� homlok�t. A f�zet hatott, a sebhely r�gt�n halv�nyodni kezdett, �s m�r nyoma sem volt az alvadt v�rnek.

Piton kiss� megnyugodott, mikor l�tta, hogy a k�s�i �ra �s a f�radts�g ellen�re is helyesen k�sz�tette el a f�zetet. A szekr�nyb�l, ahol Madam Pomfrey az �gynem�ket �s takar�kat tartotta, el�var�zsolt k�t takar�t, �s a fi�ra ter�tette. Nyakig betakarta, azt�n az arc�ra pillantott – az arcra, amit olyan r�g�ta gy�l�lt m�r. Most semmi furcs�t nem l�tott rajta, azon k�v�l, hogy nagyon megviseltnek t�nt.

Amikor p�r �r�ja f�jdalmat �rzett a karj�ban, m�r sejtette, hogy valami nincs rendj�n. Mikor az igazgat� a kandall�n kereszt�l riasztotta, hirtelen bel�has�tott a r�m�let, hogy valami borzaszt� dolog t�rt�nt; �s a gyeng�lked�be �rve m�r tudta, hogy a S�t�t Nagy�r megint megt�madta Pottert.

Azt�n Albus k�rte, hogy vizsg�lja meg a fi�t. Semmi k�l�n�set nem tal�lt, csak a brut�lis t�mad�s ut�n h�tra maradt kimer�lts�g jeleit – �s m�g valamit.

Er�s v�delmi falakat.

M�rpedig Potter nem k�pes r�, ebben biztos volt. Egyszer�en lehetetlen, hiszen a fi� m�g arra sem k�pes, hogy lez�rja az elm�j�t.

Tal�n a S�t�t Nagy�r leg�jabb terve lenne? Az sem val�sz�n�. Akkor viszont �gy t�nik, Potter valami nagyon fontos dolgot titkol, olyasmit, amir�l nem szeretn�, ha b�rki tudom�st szerezne.

Perselus elhat�rozta, hogy a gyakorl�s sor�n megpr�b�lja majd kider�teni, mi lehet a nagy titok, amit olyan er�s falak v�denek, hogy m�g neki mag�nak is neh�z volna �tt�rnie. A v�rz� sebhely is arra utal, hogy a S�t�t Nagy�r minden erej�t bevetette, hogy megszerezze az inform�ci�t.

K�sz csoda, hogy Potter egy�ltal�n t�l�lte a dolgot, hiszen nem lehetett k�nny� visszaverni egy ekkora t�mad�st – m�rpedig ez azt jelenti, hogy a fi�nak nagyon is van tehets�ge az okklumenci�hoz, csak eddig nem volt hajland� tanulni.

A gondolkod�sb�l a fi� motyog�sa z�kkentette ki; egy�ltal�n nem �rtette a szavait. Azt viszont kik�vetkeztette, hogy Harry r�m�lmokt�l szenved.

�jra leh�t�tte a kend�t �s a fi� homlok�ra tette. Potter l�za m�g mindig nagyon magas volt, �s �gy t�nt, az elm�lt �r�k sor�n egy�ltal�n nem cs�kkent.

Perselus egyre nyugtalanabb volt. Ilyen jelleg� l�zzal m�g nem volt dolga. Nem ok n�lk�l k�rte Albus, hogy er�s l�zcsillap�t� f�zetet k�sz�tsen; az igazgat� ezek szerint pontosan tudta, mire sz�m�that. Piton el�vette p�lc�j�t, �s halkan kimondta a var�zsig�t:

- Stimula – suttogta, mire a fi� �bredezni kezdett.

- Apa, seg�ts… nagyon f�j – Perselus most m�r j�l �rtette, mit motyog.

Keze meg�llt a leveg�ben, mikor az �vegcs�t a fi� sz�j�hoz akarta emelni. Csod�lkozva n�zett a kis betegre; v�g�l er�t vett mag�n.

- Idd meg ezt, ett�l jobban leszel – pr�b�lta megnyugtatni a r�m�lt fi�t, aki legnagyobb meglepet�s�re lenyelt egy-k�t kortyot a f�zetb�l.

Perselus �gy v�lte, az a n�h�ny korty b�ven el�g lesz, hogy levigye a l�zat. Mikor a takar�t megigaz�totta a fi� k�r�l, az megfogta a karj�t �s k�ny�r�gni kezdett.

- Ne hagy itt egyed�l, apa… megint elj�n, �s b�ntani fog…

- Nem lesz semmi baj, itt leszek veled, nem megyek sehova. – Maga sem tudta, mi�rt mondja ezeket a szavakat. Abban a pillanatban mindenn�l fontosabbnak t�nt, hogy a fi�t megnyugtassa

- �g�rd meg… hogy nem hagysz egyed�l… legut�bb is egyed�l maradtam, mindenki meghalt, akit szerettem, nem akarlak t�ged is elvesz�teni…

Perselus nem volt az az �rzelg�sfajta, de most �gy �rezte, megszakad a sz�ve. Potter nagyon rosszul lehet, ha ennyire f�lrebesz�l.

De mi�rt az apj�t h�vogatja?

Sosem ismerte James Pottert. Mi�rt neki kellett volna megmentenie? Egy�rtelm�, hogy a l�zt�l besz�l f�lre…

Rem�lte, hogy hamarosan hat az er�s l�zcsillap�t�, �s akkor v�gre aludni fog.

- Meg�g�rem, nem lesz semmi baj – mondta elt�k�lten, de egy cseppet k�nosan �rezte mag�t.

- �g�rd meg… - motyogta a fi�, azt�n v�gre �lomba mer�lt..

Perselus lehunyta a szem�t, �s er�sen koncentr�lt a fi� elm�j�nek gy�gyul�s�ra.

Lelki szemeivel �gy l�tta, mintha a hold f�nye s�tne Harryre. Kinyitotta a szem�t, �s megk�nnyebb�lve �llap�totta meg, hogy a fi� m�lyen alszik, �s m�g csak nem is didereg.

Ideje, hogy az igazgat�t �rtes�tse Harry �llapot�r�l.

Fel�llt, csendben az ajt�hoz s�t�lt �s halkan becsukta maga m�g�tt.

M�r nem l�thatta, ahogy az ablakn�l �ll� gy�ny�r� l�ny elmosolyodik, majd aranyl� ragyog�ssal szertefoszlik a leveg�ben.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry arra �bredt, hogy nagyon melege van. Bosszankodva r�zta le mag�r�l a takar�kat, ahogy felt�p�szkodott az �gyb�l.

A k�rterem �res volt, �gy felkelt �s fel�lt�z�tt. Tegnapi �llapot�hoz k�pest nagyszer�en �rezte mag�t. Meg�llt a t�k�r el�tt �s szem�gyre vette a sebhelyet. Ugyanolyan volt, mint mikor legel�sz�r l�tta.

Tegnap m�g v�rzett is… erre pontosan eml�kezett, �s persze arra is, hogy Voldemort megint r�t�rt �lm�ban.

�s arra, hogy apja megvizsg�lta, na meg hogy � fogja tan�tani okklumenci�ra.

Voldemort minden este ostromolni fogja az elm�j�t…

Megr�zta a fej�t, pr�b�lt nem gondolni r�, hisz estig m�g van ideje felk�sz�lni. Voldemortnak is biztosan van gyenge pontja…

�r�mmel t�lt�tte el, hogy v�gre okklegimentor v�lt bel�le. Apja kitart� tan�t�s�nak h�la, v�gre siker�lt – milyen b�szke lenne r� most…

„Fejezd be, Harry, ne gondolj folyton r�!”

K�sz�lnie kellett a holnapi �r�kra. Nagyon v�rta m�r, hiszen v�gre tal�lkozhat majd Lupinnal. Apja rengeteget mes�lt r�la, �s arr�l, milyen remek ember volt. Mosolyt csalt az arc�ra a gondolat, hogy apja m�giscsak hatalmas var�zsl� lehet, ha egyszer k�pes volt m�dos�tani Voldemort �rt� var�zslat�t.

Miut�n nem siker�lt lesim�tania a haj�t, d�h�ben felborzolta, azt�n csendben elhagyta a gyeng�lked�t.

K�vetkez� fejezet