1. fejezet: Kegyetlen igazs�g

Miut�n felkelt, Harry els� �tja a konyh�ba vezetett, ahol m�r v�rta a reggeli. Le�lt a nagy kerek asztal mell�, �s mosolyogva tekintett a konyha fel�. Kez�be vette a pir�t�s kenyeret, majd falatozni kezdett a toj�sr�ntott�b�l. Nem sokkal k�s�bb a konyh�b�l kil�pett egy v�kony fiatal n�, sz�p v�r�s hossz� haj�t a f�l� m�g� sim�totta, majd mosolyogva le�lt Harryvel szembe.

- J� reggelt, Harry! Ugye j�l aludt�l? – �rdekl�d�tt, azt�n a k�t poh�rba tejet �nt�tt.

- Neked is j� reggelt, anya – v�laszolt Harry, majd m�g hozz�tette: - Igen, j�l aludtam. Viszont m�g tegnap �gy volt, hogy apa hazaj�n, �s besz�l�nk.

- Nagyon k�s�n �rt haza, �s nem akart fel�breszteni, mert m�r m�lyen aludt�l. K�l�nben is, � is nagyon f�radt volt, mert Albus, tudod, megk�rte, hogy v�llaljon �ll�st Roxfortban – Harry fel� ny�jtotta a poharat, aki elfogadta –, folyamatos megbesz�l�seken vesz r�szt, �s tegnap is egy ilyen megbesz�l�s volt.

- Tudom – morgott Harry. – El sem tudom k�pzelni, hogy valaha a tan�rom legyen az ap�m…

Lily megvonta a v�ll�t, �s tov�bbra is mosolyogva n�zett fi�ra.

- Meg fogod szokni, ne agg�dj. Rendes tan�r lesz, tal�n m�g h�zvezet�nek is megteszik…

- Micsoda? – k�rdezte Harry, �s majdnem megfulladt, mert f�lrenyelt a kijelent�st hallva. – De h�t minden h�znak megvan a h�zvezet� tan�ra!

- Igen, de Minerv�nak m�s dolga van azt hiszem, �gy a Griffend�l h�zat ap�d venn� �t.

- Remek. De gondolom az�rt, mert �n abban a h�zban vagyok, �s fel�gyelni kell, nehogy megint verekedni kezdjek egy mardek�rossal, mint m�ltkor? – emelte fel a hangj�t Harry, mert m�r kezdett nagyon d�h�s lenni.

Hogy �t �gy tarts�k szemmel, csak mert egy idi�ta n� azt j�solta, hogy esetleg � lehet a kiv�lasztott, aki majd meg�li Voldemortot. A le�r�s k�t fi�ra is illik, mi�rt k�pzelik, azt hogy pont � az…

- Harry, l�gy sz�ves, fejezd be. Tudod j�l, hogy te is vesz�lyben vagy, mint b�rki m�s, aki j�lius v�g�n sz�letett…

- Igen, tudom! – ki�ltott fel d�h�sen, de azt�n halkabban folytatta: - Ne haragudj, anya.

- Semmi baj. A bar�taid m�g �tj�nnek ma? Csak az�rt k�rdem, mert holnaput�n van az els� tan�t�s nap, �s te hamarabb indulsz Roxfortba, ap�ddal.

Harry befejezte a reggelit, �s odah�zta maga el� a s�tem�nyes t�lat.

- Igen, sz�ltam nekik. De azt nem mondtam meg, hogy ki lesz a Griffend�l h�z vezet� tan�ra!

- Majd megmondod nekik k�s�bb. Viszont lassan indulok Roxmortsba bev�s�rolni. Te ugye m�r nem j�ssz? – k�rdezte Lily, �s megt�r�lte a sz�j�t az odak�sz�tett szalv�t�val.

Harry nem v�laszolt, csak n�m�n n�zett maga el�, azt�n s�hajtott egyet.

- Anya, tudod, ma itthon kell maradnom, �s am�gy is ma m�r elutazunk…

- Ja, tudom. Gondolom valami k�ze van ahhoz, hogy a b�jitaltan RBF-ed csak elfogadhat� lett, ugye?

- Igen, arr�l van sz�… - vallotta be Harry, azt�n gyorsan t�m�t v�ltott. – Veled m�r nem is fogok tal�lkozni, jaj �s Siriussal sem? Hiszen ma m�r nemsok�ra megy�nk Roxfortba…

Lily mag�ra vette z�ld kab�tj�t, majd odament Harryhez.

- Majd megl�togatlak nemsok�ra, ne agg�dj! L�gy j�, �s fogadj sz�t ap�dnak.

- Majd igyekszem – v�laszolt Harry �s b�cs�z�sul �t�lelte anyj�t. – Ok�… meg�g�rem!

Lily m�r �pp nyitotta az ajt�t, mikor szerelm�vel tal�lta szembe mag�t.

- Szia! Azt hittem, fent alszol! – lep�d�tt meg Lily, azt�n egy cs�kkal �dv�z�lte.

- Igen, de m�g kor�n felkeltem, mert el kellett int�znem valamit. – R�n�zett Harryre, majd Lilyre. – Akkor el is b�cs�ztatok?

- Igen, el. Megyek Roxmortsba v�s�rolni, majd a gy�l�sen tal�lkozunk.

- Rendben! Vigy�zz magadra, tudod mostan�ban…

- Ne agg�dj m�r miattam, Perselus. A hal�lfal�k mostan�ban elt�ntek, Roxmortsban pedig m�r h�napok �ta nem volt t�mad�s – legyintett Lily.

Perselus csak s�hajtott egyet, azt�n kit�rta feles�ge el�tt az ajt�t, majd mikor m�r elt�nt szem el�l, becsukta az ajt�t.

Harry, mint akibe vill�m csapott hirtelen fel�llt, �s a l�pcs� fel� indult. A v�lla f�l�tt m�g h�trasz�lt:

- Nekem m�g be kell pakolnom…

-Harry, �llj csak meg – sz�lt ut�na az apja. – Kicsit k�s�bb megy�nk, m�g r��rsz bepakolni.

Harry, felk�sz�lve az elker�lhetetlenre, megfordult, �s odament apj�hoz. Perselus m�g elvett egyp�r kekszet az asztalr�l �s bekapta �ket.

- Most akkor… - kezdte Harry, de Perselus r�gt�n f�lbeszak�totta.

- Jaj, Harry… nem foglak b�ntani, te is tudod. Gyere ide – mondta kedvesen, de Harry tov�bbra sem mozdult. – Gyere m�r!

Harry odal�pett Perselushoz, aki �t�lelte.

- Att�l m�g hogy olyan rossz lett a b�jitaltan vizsgaeredm�nyed, nem haragszom r�d. – Harry hallotta apja sz�vver�s�t a k�k sz�veten kereszt�l. – Blaise egy sz�rnyen rossz tan�r, ez�rt is fogom �tvenni a hely�t. Majd leszel m�g te kiv�l� is…

- Akkor j�… azt hittem nagyon haragszol r�m emiatt – vallotta be Harry halkan. – �gy nem tudok majd �n is olyan h�res b�jitalmester lenni, mint te.

Perselus megemelte Harry �ll�t, �s a szem�be n�zett.

- Nem is kell. A t�bbi jegyeden l�tom, hogy j�l tanulsz, egyed�l csak a b�jitaltan a rossz. Nem musz�j neked a nyomdokaimba l�pni, lehetn�l p�ld�ul auror, hiszen azok a tant�rgyak j�l mennek.

- H�t nem tudom, majd megl�tjuk – felelte Harry, azt�n hirtelen elmosolyodott – T�nyleg a h�zvezet� tan�rom leszel?

Perselus �sszevonta a szem�ld�k�t.

- L�tom, any�d csak el�rulta a meglepet�st – jegyezte meg d�bbenten. – Igen, �tveszem Minerv�t�l a munk�t.

- De gondolom ez is csak egy �r�gy ahhoz, hogy m�g jobban szemmel tartsatok engem, ugye? – bukott ki a k�rd�s Harryb�l.

- R�szben igen, r�szben nem. Te is vesz�lyben vagy, mint tudjuk, de engem tal�lt a legalkalmasabbnak, hogy a Roxfortban munk�t v�llaljak.

- J�l van, j�l van. Viszont megyek, bepakolok, azt�n indulhatunk - k�z�lte Harry, azt�n � is egy elvett egy kekszet az asztalr�l, �s a l�pcs� fel� indult.

- Menj csak –sz�lt ut�na Piton.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Felk�sz�lt�l? – k�rdezte agg�dva Perselus. – Ha gondolod, mehet�nk Hopp- porral is…

Harry nyelt egyet, csak azt�n v�laszolt.

- Nem lesz gond. Annyira rossz nem lehet. Elv�gre majd id�n csak megtanulom valahogy – nyugtatta mag�t.

- Rendben. A l�d�dat m�r el�re k�ldtem a toronyba. Na, gyere, hamar t�l fogsz rajta esni. – Mag�hoz h�zta Harryt. – Csukd be a szemed, �s vegy�l egy nagy leveg�t.

Harry m�g nem �rezte mag�t ilyen rosszul. Olyan volt, mintha �th�zt�k volna egy cs�v�n, az �melyg� �rz�s pedig nemigen m�lt el akkor sem, mikor m�r a pinc�ben voltak.

- J�l vagy? A h�nyinger miatt nem agg�dj, nemsok�ra elm�lik. – Harry b�lintott egyet, Perselus pedig k�r�ln�zett a helys�gben. – Neked tetszik? Sajnos csak ez a pincebeli lakoszt�ly maradt sz�momra. De az�rt nem rossz, ugye?

Harry a „nem rossz” fogalm�n gondolkodott, �s fanyalogva vette tudom�sul, hogy t�l komor minden.

- De apa, ezek nagyon nem a te sz�neid… r�ad�sul hideg is van. – Harry megborzongott. – Itt fogsz lakni, t�nyleg?

Perselus felakasztotta a pal�stj�t a fogasra, ami az ajt� mellett volt elhelyezve.

- �trendezem, m�gpedig veled – mosolyodott el, azt�n Harry v�ll�ra tette a kez�t. – Megl�tod, remek lesz. Van itt m�g egy szoba; ma este, gondolom, itt alszol, hisz m�g �res az iskola.

- Rendben. – Harry ben�zett a szob�ba, �s elcsod�lkozott. – Ez el�g j�l n�z ki!

- Majd ez lesz a te szob�d, ha akarod – tette hozz� Perselus, mikor ben�zett Harry v�lla f�l�tt. – Csak egy kicsit kell kitakar�tani.

- Nekem ez nagyon is megfelel! – lelkendezett Harry, azt�n elkomorodott. – �s �vk�zben n�ha elj�hetek?

- Persze, hogy el! Majd besz�lek Albussal, hogy n�ha itt aludj, rendben?

Harry b�lintott egyet, �s apja mell� �llt, aki �tkarolta a v�ll�t.

- Rem�lem, nem fogunk annyit veszekedni, mint m�ltkor. T�nyleg nem akartam meg�tni Dracot, csak nagyon ideges�tett… Nagyon szigor� leszel? Mert az nem lenne j� – mondta Harry megj�tszott komolys�ggal, de a v�g�n nevet�sben t�rt ki.

- Nem leszek, csak �ppen ha nem csin�lod meg a feladataidat, akkor... – fenyegette meg Perselus, de Harry nevet�se f�lbeszak�totta.

- J�l van, apa, hagyjuk, nem megy m�g neked ez a hangnem… - mondta, azt�n suttogva hozz�tette: - Nem is tudom, mi lenne velem n�lk�led.

- Val�sz�n�leg minden dolgozatodra trollt kapn�l… csak vicceltem. �r�l�k, hogy a tan�rod lehetek, fiam.

- �n is, apa – felelte Harry – Tudod, hogy nagyon kedvellek, �s remek apa vagy akkor, mikor �pp nem veszeked�nk.

- Harry… m�g a v�g�n elpirulok. Ugyanolyan apa vagyok, mint b�rki m�s lenne – intett Harrynek, hogy k�vesse - Na gyere, egy�nk valamit eb�dre, azt�n k�rbevezetsz az iskol�ban, rendben? Majd azt�n takar�tunk is.

- �r�l�k, hogy megvagytok any�val is, mert m�ltkor azt hittem, miattam fogtok �sszeveszni… na mindegy…

Perselus lehet meg sem akarta hallani, mit mond Harry, mert nem v�laszolt. Harry n�m�n k�vette apj�t az eb�dl�be, ahol Perselus el�var�zsolta az els� fog�st.

- Te j� �g, nem gondoltam volna, hogy Albus ilyen mocskos lakoszt�lyt hagy r�m – zs�rt�l�d�tt Perselus, mikor m�r v�geztek a takar�t�ssal, csak �pp a holmijukat nem pakolt�k el. – Igaz�n ide k�ldhetett volna n�h�ny h�ziman�t, hogy rendet rajon, m�g miel�tt j�v�nk.

- Jaj, apa, m�r �gyis r�gen takar�tott�l velem egy�tt – vigyorodott el Harry, majd lerogyott a kandall� el�tti fotelba. – M�r l�tom, elszokt�l t�le…

- Nagyon vicces, Harry – mordult fel Piton, de hangja k�zel sem volt d�h�s. – Am�gy Albus azt mondta, hogy ben�z hozz�nk vacsora el�tt, mert nagyon fontos dolgot akar mondani.

- Valami rossz dolog t�rt�nhetett? – aggodalmaskodott Harry, mik�zben a kez�vel legyezte mag�t.

- Rem�lem, nem – intett egyet a p�lc�j�val Perselus, mire minden t�rgy a hely�re ker�lt.

Miel�tt m�g folytathatta volna a pakol�st, kopogtattak az ajt�n. Harry odasietett, majd kinyitotta az ajt�t.

- J� est�t, igazgat� �r! – k�sz�nt illedelmesen, viszont az igazgat� csak biccentett egyet, majd besietett a nappaliba.

- �, Albus, azt hittem, kor�bban j�ssz… - �dv�z�lte vid�man Piton Dumbledore-t, de az igazgat� komor arc�t l�tva, elhallgatott. – Jaj, ne…

- Igen, amit�l tartottunk, most bek�vetkezett.

- Micsoda, mi t�rt�nt? – sz�lt k�zbe Harry, de a feln�ttek arc�t l�tva rosszat sejtett.

Perselus els�padt Dumbledore v�lasz�t�l, azt�n Harryre n�zett.

- R�j�tt, ugye, hogy Harry az. – Perselus hangja megremegett, az igazgat� b�lintott.

- Most r�gt�n el kell b�jtatnunk Harryt, m�g miel�tt baj t�rt�nik. A legjobb lesz, ha a t�voli birtokra mentek, amit csak ketten ismer�nk - ismertette a tervet Dumbledore.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy ide tart? – ki�ltott fel Perselus. – De h�t a Roxfort mindig biztons�gos volt!

- Az is volt, csak siker�lt megtal�lnia a m�dj�t, hogyan iktassa ki a Roxfort egyik leger�sebb b�b�j�t, ami a gyerkeket v�di, egy id�re. Ez�rt r�gt�n el kell vinn�nk Harryt!

Harrybe mintha vill�m csapott volna, �gy rohant a szob�j�ba a fontos dolgokat �sszeszedni. Apj�val megbesz�lt�k, ha bek�vetkezik a baj, mit kell mag�val hoznia. A l�d�j�b�l sietve kihajig�lta a ruh�kat, azt�n mag�hoz vette apja talizm�nj�t, �s a Tekerg�k T�rk�p�t, majd m�g h�rom-h�rom b�jitalt, amire sz�ks�ge volt.

Egy d�rren�s r�zta meg a falakat, s � ijedten rezzent �ssze. Hogy Voldemort bet�rj�n Roxfortba - ez lehetetlen, �s m�gis megt�rt�nik. Nem b�rta felfogni �p �sszel.

Sokszor p�rbajoztak apj�val, hogy valamennyire fel legyen k�sz�lve, ha egy hal�lfal� megt�madja. De maga Voldemort? Egy �jabb r�zk�d�s kiz�kkentette a gondolataib�l.

Gyorsan kisietett a nappaliba, ahol Dumbledore �s Perselus m�r majdnem egym�snak estek, �gy kiab�ltak.

- Ha sejtetted, hogy ez fog t�rt�nni, mi�rt nem k�z�lted a legut�bbi gy�l�sen? – �v�lt�tte Perselus, azt�n visszafogva hangj�t m�g hozz� tette: - Mikor Remus is meghalt, akkor sem…

- Perselus! Tudod j�l, te lenn�l az els� ember, akinek sz�ln�k! Eddig �gy t�nt, nem fog ilyesmi t�rt�nni! Most pedig gyer�nk! – ord�totta t�l a d�b�r�g�st az �reg professzor.

- Igen! Az el�bb m�g nyugodtan j�ssz, hogy bejelents valamit, most pedig m�r itt is vannak! – Dumbledore nem t�r�d�tt Perselus d�h�ng�s�vel, az ajt� fel� indult.

Perselus r�m�lten felkapta Harryt �s a fi�t mag�hoz szor�tva ment Dumbledore ut�n, csakhogy az igazgat�t hirtelen h�trat�ntor�totta egy olyan hatalmas er�, hogy az �regember nekiesett a szekr�nynek. Piton el�vette a p�lc�j�t, azt�n pedig Harryt a h�ta m�g� tolta, megv�dve az elker�lhetetlent�l.

Malfoy k�t hal�lfal� t�rsas�gban bel�pett a lakoszt�lyba, de m�g miel�tt b�rmit tehettek volna, Piton kimondta r�juk a s�b�lv�ny �tkot. A meglepett hal�lfal�k eld�ltek, mint egy zs�k.

Harry kilesett apja h�ta m�g�l, s a sz�ve majdnem kiugrott a hely�r�l, mikor megismerte gy�l�lt mardek�ros �vfolyamt�rsa apj�t.

- Apa, m�g j�hetnek t�bben is – mondta suttogva, azt�n az igazgat�ra n�zett – Ugye, Dumbledore professzor j�l van?

- Szerintem csak elk�b�tott�k, de a hal�lfal�k nem lehettek… - a hangja elcsuklott, �s lassan az ajt�ra n�zett, sz�m�tva r�, hogy valaki olyan fog ott �llni, akire nem v�rt volna sz�vesen eg�sz �let�ben.

Harry k�vette apja r�m�lt pillant�s�t, arra sz�m�tva, hogy csak egy hal�lfal� fog ott �llni, de nem � volt.

Hanem Voldemort.

Perselus h�tr�lni kezdett, mik�zben Harryt a h�ta m�g� tolta, megv�dve a k�zelg� gonoszt�l. Harry tiszt�ban volt vele, hogy valami sz�rny�s�g fog t�rt�nni, valaki meg fog halni. A sz�ve egyre sebesebben kezdett dobogni, mikor arra gondolt, hogy aki v�di, az fog a leghamarabb meghalni, ha �tj�t �llja Voldemortnak.

-�, Perselus. R�gen l�ttalak. Hogy vagy mostans�g? – a hang olyan h�tborzongat� volt, hogy Harry ereiben megfagyott a v�r. –Gondolom, tudod, mi�rt vagyok itt.

- Minden er�mmel v�deni fogom a fiamat – v�laszolt hidegen Perselus, �s m�g egy l�p�st h�tr�lt Harryvel.

- Hm… �llok el�be. Tudod j�l, hogy el fogom puszt�tani a fiadat, mert vesz�lyes r�m n�zve, �s a j�v�mre n�zve – k�z�lte a S�t�t Nagy�r, azt�n egykedv�en v�gigh�zta a kez�t a p�lc�j�n. – Hi�ba menek�ln�tek, �n �gyis elkapom a fiadat. S tudod mi a legjobb? Nem is akarom meg�lni, csak elk�ldeni a pokol fenek�re, ahol remek�l �rzi majd mag�t.

- Nem vagyok k�v�ncsi a terveidre, Tom – v�gott vissza Perselus, s a p�lc�j�t m�g szorosabban megmarkolta, harcra k�szen.

Nem t�prenghetett tov�bb, mert Voldemort egy p�lcasuhint�ssal elrep�tette Perselust. A f�rfi nekiesett a dolgoz�asztalnak, majd hangos puffan�ssal landolt a padl�n.

Harry pr�b�lt m�lyeket l�legezni, �s nem n�zni a bestia szem�be. Nyugtatta a tudat, hogy legal�bb apj�nak nem esett nagyobb b�nt�d�sa.

- Harry, gyere csak ide – sz�lt kedvesen Voldemort, amit�l Harryt kir�zta a hideg.

Jobbra, balra n�zett, latolgatva a lehet�s�geket, hogyan menek�lhetne meg… ilyen �tletet… a k�t hatalmas var�zsl� is itt fekszik, alig �lve t�l a tal�lkoz�st Voldemorttal.

- Mondtam valamit! – ord�totta Voldemort, majd Harryt egy var�zslattal odah�zta mag�hoz.

Harry �rezte a hideg ujjak �rint�s�t a kez�n, a forr� leheletet, m�r majdnem a h�nyinger ker�lgette.

- Ha tudn�d, milyen meglepet�st tal�ltam ki neked… Biztos tetszeni fog. – Itt k�zbeiktatott egy nevet�st. – Nagyon fog tetszeni.

- Nem vagyok k�v�ncsi a meglepet�seire – Harry hangja nagyon er�tlen volt.

- Biztos? Pedig nagyon j� lesz, t�nyleg – Voldemort a p�lc�j�val elkezdett hadon�szni a leveg�ben, latin szavakat mondva k�zben.

Harry k�zd�tt, hogy kiszabaduljon, de nem ment. K�ts�gbeesetten n�zett hol Dumbledore-ra, hol apj�ra. Voldemort p�lc�j�b�l f�nycs�kok t�rtek el�, beter�tve a szob�t. Harry tork�t egyre er�sebben markolta a jeges k�z, a fi� pedig tov�bbra is k�ts�gbeesetten k�zd�tt, hogy a szor�t�s enyh�lj�n.

Mikor �jra apj�ra n�zett, megl�tta f�nyeken kereszt�l, hogy mag�hoz t�rt, �s lassan k�ny�k�lve feln�z. A p�lc�ja fel� ny�lt, majd valamit var�zsolt, de Harrynek err�l m�r nem volt tudom�sa - a vil�g zajai tomp�n elhalkultak, azt�n mindent elbor�tott a s�t�ts�g.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Szerintetek, mikor �bred fel?

- Nem tudom, hisz akkor�t nem eshetett…

A hangok nagyon ismer�sek voltak, de nagyon t�voliak is. Azt�n �jra hangosabban hallotta �ket.

- M�r �bredezik! – hallatszott Hermione lelkes hangja.

- Harry, hallasz? – k�rdezte a bar�tja, Ron. – �gy t�nik, nem esett nagyot.

Harry nagy nehezen kinyitotta a szem�t, �s k�r�ln�zett. Bar�tai az �gy sz�l�n �ltek. Hermione �gy festett, mint aki menten els�rja mag�t.

- Jaj, Harry! Azt hittem, soha nem t�rsz magadhoz! – Amikor a fi� fel�lt, a l�ny �tkarolta a d�bbent Harry nyak�t.

- Mi… mi t�rt�nt velem? – k�rdezte Harry d�bbenten. – Nem eml�kszem…

Mihelyst kimondta, abban a pillanatban esz�be jutott, hogy megt�madta �ket Voldemort, �s �sszeborzongott. Itt van mindenki, m�r biztos rendben van minden. Nemsok�ra j�n �rte az apja, �s elviszi innen…

- Leest�l a sepr�r�l, nem eml�kszel? Zuhant�l legal�bb hat m�tert, azt hiszem – v�laszolt Ron. – De most m�r minden rendben, amint l�tom. Viszont nek�nk nemsok�ra indulnunk kell, hiszen a R.A.V.A.Sz-ra felk�sz�t� �r�ra megy�nk.

Harry s�hajtott egyet. A meccsre nem eml�kezett, vagy edz�sre, hiszen nem is ott volt…

- Ideh�vja valaki az ap�mat? – k�rdezte halkan, azt�n �jra h�trad�lt az �gyon.

A t�bbiek d�bbenten n�ztek r�, a k�rd�s pedig ott l�gott a leveg�ben. V�g�l Hermione sz�lalt meg szipogva.

- Harry, ap�d m�r meghalt nagyon r�gen. Nem eml�kszel?

Harry csak r�zta a fej�t.

- Na �s any�m? –�rdekl�d�tt tov�bb.

- Biztos nagyon bev�gta a fej�t es�s k�zben…

- Mondj�tok m�r el, mi t�rt�nt vel�k? – n�zett a bar�taira ijedten Harry, �s pr�b�lt megnyugodni, mondv�n, ez biztos egy rossz �lom.

- Harry, m�g mikor h�rom �ves volt�l, akkor �lte meg �ket Voldemort – suttogta Hermione.

- �s… �s Sirius? – Harry hangja most m�r remegett a felt�r� �rzelmek miatt.

- Most ny�ron halt meg, mikor a M�gia�gyi Miniszt�riumba ment�nk megmenteni �t – felete Ron agg�d�an. – Harry, ne iz�lj, nem l�tezik, hogy nem eml�kszel semmire!

Harry pr�b�lt leveg�t venni, de hi�ba, a t�dej�be valahogy nem jutott el a l�legzet. Csak akkor jutott n�mi leveg�h�z, mikor Madam Pomfrey kitess�kelte a kis csapatot a gyeng�lked�b�l.

Harry oldalra fordult, �s k�nnyek n�lk�l s�rt. Madam Poemfrey adott neki egy Nyugtat� f�zetet nemr�g, de valami�rt nem hatott.

Mag�hoz szor�totta a p�rn�t, �s pr�b�lt nem gondolni erre az eg�szre, de azt�n �jra �s �jra a f�l�ben csengtek Voldmeort szavai:

„Ha tudn�d, milyen meglepet�st tal�ltam ki neked…”

Harry teljesen k�ts�gbe esett. Mindenki meghalt, aki sz�m�tott: anyja, aki mindig mosolyg�san n�zett r�, Sirius, akivel mindig remek�l viccel�dtek, �s az apja, akit mindenkin�l jobban szeretett. Erre a gondolatra m�g jobban �sszeszorult a sz�ve.

Nem is vette �szre, mikor valaki a haj�t simogatta gyeng�den. Felkapta a fej�t, �s �rnyalakot pillantott meg maga mellett. Gy�ny�r� sz�p l�ny volt, m�g �gy feh�r szellem alakban is. Haja nagyon hossz� volt, ruh�j�t pedig gy�ny�r� sz�p feh�r krist�lyok d�sz�tett�k.

- Megnyugodt�l m�r valamennyire, Harry? – k�rdezte f�ld�nt�li l�gy hangon.

- Nem igaz�n – Hangja nagyon rekedt volt, mikor v�laszolt. – Te ki vagy?

- Armilla vagyok, aff�le �r, aki vigy�z a vil�g dolgaira. �pp ez�rt vagyok itt veled.

- Nem �rtelek…

A szellem tov�bbra is simogatta Harry homlok�t, azt�n halkan mes�lni kezdett:

- Az �vsz�zad leggonoszabb var�zsl�ja kimondott r�d egy olyan var�zslatot, amivel megv�ltoztatott mindent.

Harry szem�b�l egy k�nnycsepp g�rd�lt le, �s tov�bbra is �sszekuporodva hallgatta tov�bb a l�nyt.

- Voldemort ezzel akar megt�rni, �gy pr�b�lja pokoll� tenni az �leted, hogy elvesz mindenkit, akit valaha is szerett�l.

- De a bar�taim…

- �k sem azok, akiket ismert�l. A sz�leid is meghaltak, mikor h�rom �ves volt�l, �s te lett�l a kiv�lasztott. Itt, minden m�s, Harry.

- Egyed�l vagyok… any�m meghalt, keresztap�m is, �s ap�m is… akit annyira szerettem…

Armilla s�hajtott egyett, azt�n folytatta:

- Voldemort v�grehajtotta ezt a tervet, de mint minden tervbe, ebbe is hiba cs�szott. Vannak dolgok, amikre � sem sz�m�tott.

Harry megfordult �s f�jdalmasan n�zett a l�nyra. Armilla egy picit elmosolyodott.

- Ap�dr�l van sz�.

- Tess�k? – k�rdezett vissza �rtetlen�l Harry.

- Elmagyar�zom �rthet�en. A vil�g rendje soha nem fog vissza�llni, ez ellen nem tehet�nk semmit. Eml�kszel arra, m�g miel�tt Voldemort var�zslata mag�val r�ntott volna, mi t�rt�nt akkor?

- Ha ap�mra gondolsz, l�ttam, hogy felkelt, de azt�n els�t�t�lt minden…

- Igen, �gy volt. Var�zsolt is. Voldemort �gy tervezte, hogy minden szerettedet elveszi t�led, de ap�d r�j�tt mire k�sz�l, �s az utols� pillanatban megv�ltoztatta a var�zslatot.

- De h�t ap�m meghalt…

- Igen, akit James Potternek h�vtak, �s Lily f�rje volt. De a te val�di ap�d Perselus – v�gigsim�tott Harry arc�n a kez�vel, �s r�mosolygott. – Az igazi ap�d nagyon hatalmas var�zsl�.

- M�g mindig nem �rtem, mir�l besz�lsz…

- Ap�d megv�ltoztatta a var�zslatot, �gy �j form�t �lt�tt a vil�g. Az eml�kezet�t teljesen elvesztette a val�di �nedr�l, � is arra a Harryre eml�kszik, aki ebben a vil�gban �lt mindig is.

Harry fel�lt, �s �gy hallgatta tov�bb a szelleml�nyt, a sz�ve pedig egyre gyorsabban kezdett verni.

- �s persze �gy is �l, ennek a vil�gnak a norm�i k�z�tt.

- Azt akarod mondani…

- Igen, azt. Az ap�d �l, itt �s ebben a pokolban, amit Voldemort teremtett sz�modra. Voldemort nem sz�m�tott r�, hogy ap�d egy ilyen var�zslatra k�pes, �s �letben marad, hogy melletted lehessen.

- �s… �s.. hol van? Kicsoda �? – Harry szinte tompa visszhangk�nt hallotta a saj�t hangj�t.

- Ne felejtsd el, itt minden m�sk�pp t�rt�nt, �s m�sk�pp alakult. Egyed�l csak ap�d tud az eddigi �letedr�l – jegyezte meg Armilla, azt�n a haj�t h�trasim�totta.

- �s a bar�taim?

- �k soha nem fognak eml�kezni r�d, m�g akkor sem, ha Voldemort meghal. Ugyanis ez egy visszaford�thatatlan var�zslat, ezzel egy�tt kell �lned…

- Azzal, hogy minden rokonom meghalt? – csattant fel Harry, azt�n �jra elkeseredett. - Mindenki meghalt sz�momra, mindenki…

Armilla szorosan mag�hoz �lelte Harryt �s megnyugtat� szavakat suttogott a f�l�be.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. �n itt leszek veled, �s seg�tek neked mindenben…

- Mondd… ap�m most is itt tan�t?

- Igen, volt hal�lfal�k�nt…

- Micsoda!

- Nyugodj meg, m�r csak k�mkedik a Rendnek. �s igen, itt tan�t, m�gpedig b�jitaltant.

- De m�g csak most j�tt volna tan�tani… - sz�lt k�zbe Harry. – Csakhogy megv�dhessen a mardek�rosokt�l, azaz a hal�lfal�k k�vet�it�l!

- Igen, csak �pp itt m�r harminc �ve tan�t, �s mag�nyosan �l, ne felejtsd el, itt James-szel h�zasodott �ssze Lily, nem pedig Perselussal.

- Mit kell m�g tudnom? – k�rdezte Harry, felk�sz�lve a legrosszabra.

- �desap�d nem akad�lyozhatta meg Voldemort var�zslat�t, csak megv�ltoztatni, enyh�teni tudta. Itt van veled, hogy vigy�zzon r�d, de Voldemort �tk�t nem gy�zhette le teljesen. Semmire sem eml�kszik abb�l az �let�b�l, amelyben te ismerted �t, �s nem eml�kszik arra a fi�ra sem, aki te volt�l abban a vil�gban.

- Jaj ne... – Harry visszad�lt a p�rn�ra.

- Ut�lja James Pottert, mert elh�d�totta t�le Lilyt, �gy t�ged is ut�l �s megvet. �s � a Mardek�r h�z h�zvezet� tan�ra is.

Armilla, miel�tt k�dd� v�lt volna, biztos�totta Harryt, hogy ha sz�ks�ge van az �tmutat�s�ra, csak sz�l�tsa, �s � j�nni fog. Harry a fej�t a p�rn�ba temette, �s pr�b�lt nem gondolkozni.

Itt van a pokolban, �sszez�rva Voldemortal, �s mindenki meghalt, akit valaha is szeretett. �s aki a legt�bbet jelentett sz�m�ra, a tulajdon apja, egy idegen, aki gy�l�li �s megveti �t…

A k�nnyei m�r majdnem teljesen el�ztatt�k a p�rn�t, mikorra v�gre elaludt.

K�vetkez� fejezet