20. fejezet: Meglepet�sek

- Megtudhatn�m, hova ilyen siet�sen, kisasszony?

Natalie �pp elhagyni k�sz�lte a tantermet, de mikor az ajt�t kinyitotta, szembetal�lta mag�t a d�h�s b�jitaltan tan�rral, aki el�llta el�tte az utat.

- El innen, tan�r �r – k�z�lte a l�ny, �s a tan�r szem�be n�zett. – Megyek Lupin tan�r �rhoz.

Piton viszont v�laszk�nt egy lend�lettel bev�gta az ajt�t Natalie el�tt.

- Nem megy sehova, Miss Lupin. Az �ra meg lesz tartva, �gyhogy, k�rem, foglaljon helyet – morogta, �s a fej�vel intett Hermione fel�.

Natalie ellenben nem mozdult, csak idegesen toporgott egy helyben, hol az ajt�ra, hol a d�h�ng� professzora n�zve.

- De nekem… - kezdte volna, de Piton kezdett kij�nni a b�ket�r�sb�l, �s k�zbev�gott.

- Azt mondtam, �lj�n le, mert kezd�dik az �ra! – A kiab�l�sra a l�ny �sszerezzent, �s a pad fel� indult, majd le�lt bar�tn�je mell�. – Nos, miut�n v�gre elkezdhetem az �r�t, v�gign�zem, mivel foglalkoztak az elm�lt h�napokban.

Piton a katedra m�g� l�pett, �s Lupin jegyzeteit el kezdte olvasgatni, �sszeh�zott szem�ld�kkel. Harry Natalie-ra n�zett, aki �pp csapkodva pakolta ki a jegyzeteket. A l�ny mostan�ban k�l�n�sen d�h�s volt, �s ideges. A Valentin-napi botr�ny ut�n Harry nem is csod�lkozott ezen, hiszen Natalie m�g mindig haragudott r�.

S�hajtva nyitotta ki a tank�nyvet, �s elolvasta a k�vetkez� anyagr�sz c�m�t. Ebben az �vben most fordult el�sz�r el�, hogy apja helyettes�teni j�tt be Lupin helyett. Nem csoda, hogy Natalie nem akart r�szt venni az �r�n. Val�sz�n� Natalie-t is meglepet�sk�nt �rte, hogy nem apja j�tt be �r�t tartani. Piton hangja r�gt�n kiz�kkentette a gondolataib�l.

- L�tom, m�r szinte minden �l�l�nyt v�gigvettek, ami a R.A.V.A.Sz. vizsg�n el� fog fordulni, mint vizsgak�vetelm�ny – mondta hidegen, �s a jelenl�v�kre n�zett, �s �jra belelapozott a tank�nyvbe. -Akkor ezen az �r�n ism�telni fogunk, mert egy �j anyagr�szhez dupla �ra kellene.

Harry pr�b�lt oda figyelni, de majd’ leragadt a szeme az �lmoss�gt�l. �s�tott egyet, �s pr�b�lt apja hangj�ra koncentr�lni, aki id�k�zben meglend�tette a p�lc�j�t, �s a t�bl�n k�rd�sek sokas�g jelent meg.

- Nos, mindenki vegyen el� egy tiszta pergament, �s v�laszoljon a k�vetkez� k�rd�sekre. �ra v�g�n pedig beszedem, �s leellen�rizem a tud�sukat – k�z�lte f�rk�sz� tekintettel Piton, �s le�lt a katedra m�g�. El�vett egy teljesen m�s pergament, �s hosszasan tanulm�nyozni kezdte.

Harry m�g egyet �s�tva v�gigolvasta a k�rd�seket, �s nekil�tott a v�laszok megad�s�nak. Megmassz�rozta a hal�nt�k�t, majd neki�llt a k�rd��vnek. Az els� k�rd�sek eg�sz k�nny�ek voltak:

„Jellemezd, hogyan n�z ki egy pacsek, �s mi m�don ijeszt r� az emberekre?”

A teszt v�ge fel� m�r nehezebb k�rd�sek voltak, amir�l szinte fogalma sem volt:

„ Ha tal�ln�l az erd�ben egy olguszt, mit kezden�l vele?”

„Mit tal�ln�k?” – k�rdezte mag�t�l �rtetlen�l Harry. Nem is tanultak ilyesmir�l…

Val�sz�n� az oszt�ly egy r�sze is erre a k�vetkeztet�sre jutott, mert most m�r lassan kezdett a zajszint emelkedni. Harry Hermion�ra n�zett, aki t�preng� arccal n�zte a k�rd��vet, ezek szerint � sem tudott mindenre v�laszolni.

Egy csattan�s hallatszott, amire mindenki odafigyelt. Natalie olyan er�vel �llt fel, hogy a sz�k eld�lt. Piton is a hang ir�ny�ba n�zett. Natalie nem t�r�dve senkivel �s semmivel a k�nyveket gyors iramban a t�sk�ja m�ly�re s�llyesztette.

- El�ruln�, kisasszony, m�r megint mit m�vel? – �rdekl�d�tt Piton, majd � is ugyanolyan gyorsas�ggal fel�llt az asztalt�l, de az � sz�ke nem esett h�tra a hirtelen tett mozdulatt�l. Megker�lte az asztalt, �s szikr�z� szemekkel n�zett Natalie-ra, aki m�r indult is az ajt� ir�ny�ba.

- Mint azt ahogy az el�bb is mondtam: el innen. Nagyon j�l tudja professzor �r, hogy fontos dolgom van!

- Igen? Szerintem egy R.A.V.A.Sz. –ra k�sz�l� di�knka nem igen lehet fontosabb dolga a vizsg�n�l! Most pedig, k�rem �lj�n m�r le!

Piton az utols� szavakat csaknem ord�totta. Natalie minden b�tors�g�t �sszeszedve gyors l�ptekkel az ajt�n�l termett, �s felr�ntotta.

- Ha most kimegy, az negyven pont vesztes�get jelent a Griffend�lnek – sz�lt ut�na Piton, nekit�maszkodott az asztalnak, �s �sszefonta a karj�t maga el�tt, �gy n�zett kiv�ncsian a vonakod� Natalie-ra.

Ek�zben a teremben mindenki cs�ndben figyelte a fejlem�nyeket. Harry Drac�ra n�zett, �s egy pillanatra elcsod�lkozott. Draco szinte nyilv�nosan d�h�ng�tt a k�t haverj�val egy�tt, �s k�l�nf�le nevekkel illett�k Pitont. Ron ezt ny�lv�nval�an �szrevette, mert alig b�rta visszafogni a kit�r� nevet�s�t. De azt�n elkomorodott, ahogy Natalie-ra n�zett.

- Nem �rdekel, mennyi ponttal b�nteti a Griffend�lt, akkor is t�voznom kell – v�gta r� Natalie n�mi t�tov�z�s ut�n.

M�g miel�tt Piton megsz�lalhatott volna, Natalie egy nagy d�rren�s k�s�ret�ben bev�gta maga ut�n az ajt�t. Piton v�llat vonva felvette az asztalr�l a tank�nyvet. Fellapozta, azt�n hidegen �gy sz�lt:

- Negyven pont a Griffend�lt�l. Ja igen, �s t�z pont a Mardek�rt�l Mr. Malfoy. Nehogy azt higgye, hogy nem hallottam az el�bbi megjegyz�seit. – A d�h�ng� Griffend�lesekkel mit sem t�r�dve folytatta az �r�t. – Nos, miut�n r�vil�g�tottam a vizsga felk�sz�l�s�nek jelent�s�g�r�l, rem�lem, m�s nem �hajt t�vozni az �r�r�l, mert nem Lupin tan�r �r tartja.

Ha Harry nem figyel a mondanival�j�ra, akkor is hallani lehetett bel�le a g�nyos modort. S�hajtott egyet, majd �jra mag el� h�zta a k�rd��vet, ahogy a t�bbiek tett�k.

Az csoport tagjai fesz�lten figyeltek Pitonra, aki most m�r r�t�rt a tan�ra anyag�ra. Harrynek nehez�re esett odafigyelni, annyira �lmos volt. A h�ts� asztaln�l foglaltak helyet Ronnal, hogy ne keljen nekik egy�b �l�l�nyekkel k�zvetlen�l tal�lkozni, mert Lupin nem is egy furcsa �l�l�nyt mutatott meg az els� padban �l�knek.

- L�tom, sokf�le dolgot nem vettek �t – itt lapozott egyet – De sebaj, majd p�toljuk, hiszen most legal�bb egy h�tig helyettes�tem Lupint professzort.

Sokan nyeltek egyet, Neville pedig idegesen k�rben�zett. Harry l�tta rajta a r�m�letet, ami mindig a b�jitaltan �r�kon mutatkozott rajta.

- El�sz�r is… mi�rt nem vett�k p�ld�ul az olgusz tulajdons�gait, annak jelent�s�g�t? Akkor tal�n kezdj�k is azzal. A k�rd��veket majd �ra ut�n beszedem, mert k�v�ncsi vagyok az eddigi tud�sukra, m�g ha a k�rd��v v�g�t nem is t�lt�tt�k ki – magyar�zta Piton, letette a tank�nyvet a kez�b�l, �s �gy folytatta az olgusz ismertet�s�vel. – Az olgusz els�sorban s�t�t erd�k m�ly�n tal�lhat� meg. Sokak szerint egy gonosz l�ny…

Harry pr�b�lt koncentr�lni Piton mondanival�j�ra, de egyszer�en nem tudta nyitva tartani a szem�t.

- … ami gyakran t�mad emberekre. De ez csak hiedelem, mert tulajdonk�ppen az olgusz…

Megt�masztotta a fej�t a kez�vel, �s �gy pr�b�lt figyelni, de nem ment. Azt�n elenhez�lt afeje, �s nem tudta tov�bb nyitva tartani a szem�t.

K�s�bb arra eszm�lt fel, hogy valaki r�zza gyeng�den.

- Harry, kell fel, �ppen ide tart! – hallotta Ron hangj�t maga mell�l.

- Mi…? �bren vagyok m�r, Ron, ne agg�dj – motyogta �lmosan Harry, azt�n r�n�zett bar�tj�ra. Apja m�g�tte �llt, �s agg�d�an n�zett Harryre.

- Mr. Weasley, m�r itt vagyok – morogta Ron fel�, aki ijedten n�zett maga m�g�, s miut�n megl�tta Pitont, pr�b�lt �gy tenni, mintha nem is r�m�lt volna meg egy pillanatra.

- Mr. Potter, valami baj van? Vagy csak egyszer�en unalmas volt a mondanival�m? – k�rdezte Piton, de az arca tov�bbra is agg�d� volt, ahogy Harryt n�zte f�rk�sz�en.

- Nem… Nem, uram. Csak nagyon �lmos voltam – v�laszolt Harry, �s felt�p�szkodott a sz�kr�l. A tank�nyvet �s a f�zetet a t�sk�j�ba cs�sztatta.

A teremb�l m�r mindenki t�vozott, csak Hermione v�rt a k�t bar�tra az ajt�n�l. Piton, miut�n t�vozott a t�bbi di�k a teremb�l, akkor sz�lalt meg.

- Harry, majd este v�rlak vacsor�ra, tudod. D�lut�n nincs csak egy �tv�ltoztat�stan �r�tok, aj�nlom, pihenj le, ha v�ge – k�z�lte kedvesebb hangon, azt�n a katedra fel� indult, a jegyzetek�rt.

- Rendben, fogok pihenni. �s ne agg�dj, legk�zelebb nem alszok el az �r�don – tette hozz� Harry, majd intett a bar�tainak, hogy mehetnek.

Piton nem v�laszolt, csak tov�bbra is a rengeteg jegyzetet pakolta �ssze a tan�ri asztalon. Harry egy pillanatra el is gondolkodott, hogy az �r�ra ennyi jegyzet nem kell, de azt�n siet�s l�ptekkel elhagyt�k a tantermet.

Harry eb�dn�l sem l�tta Natalie-t, pedig Ron egyfolyt�ban bizonygatta, hogy megjelenik. M�r hetek teltek el, de Natalie tov�bbra sem sz�lt Harryhez, hi�ba pr�b�ltak a bar�tai mindent megtenni annak �rdek�ben, hogy kib�k�ljenek.

Eb�d ut�n meg�rkeztek az �tv�ltoztat�stan terembe, ahol m�r McGalagony v�rt a di�kokra. Rengeteg feljegyz�s volt a t�bl�n, a tan�ri asztalon pedig egy teny�rnyi hely sem volt szabad, annyi pergamen hevert rajta, aff�le ismer�s mint�ban, mint Piton jegyzetei.

Mikor a Griffend�lesek helyet foglalatak, McGalagony megk�sz�r�lte a tork�t. A teremben abbamaradt a suttog�s �s a besz�d. McGalagony megv�rta, m�g teljesen el nem hallgatott mindeki, csak azt�n fogott bele a mondanival�j�ba.

- Gondolom, tiszt�ban vannak vele, milyen fontos ez a tant�rgy a vizsg�t illet�en – mondta hangosan, de a hangj�b�l ki lehetett venni, hogy ideges. – De a mai �r�t nem fogom v�gig tartani, mert fontos tan�ri gy�l�s lesz.

- Micsoda? – k�rdezte d�bbenten Ron, de azt�n elvigyorodott. – Nem baj, legal�bb hosszabb lesz a d�lut�nunk. M�r lassan �gy is edzen�nk kell, �s most m�r remek id� van…

- Mr. Weasley, k�rem!

- Eln�z�st, tan�rn� – tette hozz� komolyabban Ron, de tov�bbra is vigyorgott.

Harry most vette csak �szre, hogy Hermione mellett ott �l Natalie szomor�an. Hermione szemmel l�that�an vigasztalta, de Natalie csak maga el� motyogott, �s csaknem a s�r�s ker�lgette. McGalagony err�l nem is vett tudom�st, vagy legal�bbis nem akart, mert nem sz�lt r�juk.

Az �ra fele m�r eltelt, de Harry egyre idegesebb lett. Egyfolyt�ban az j�rt az esz�ben, hogy t�rt�nt valami Lupinnal. A b�b�jt sem tudta rendesen v�grehajtani, annyira agg�dott.

Mikor MgGalagony befejezte az �r�t, Hermione �s Natalie els�k�nt hagyt�k el a tantermet, �gy lehet�s�ge sem volt megk�rdezni, mi t�rt�nhetett.

- Gyere Harry, j�tszunk var�zsl�sakkot, azt�n tal�n el� is ker�lnek a l�nyok, �s megk�rdezz�k, mi a baj – mondta Ron m�r a klubhelys�gben, ahol m�r csak �k voltak, mert a t�bbiek kihaszn�lva a hirtelen j�tt szabadid�t, az udvaron voltak.

- Ink�bb nem, Ron. Ne haragudj, csak nagyon f�radt vagyok – menteget�z�tt Harry, mik�zben Ron pr�b�lta csukva tartani a var�zsl�sakk doboz�nak tetej�t.

- L�tom, hogy b�nt, hogy Natalie nem sz�l hozz�d, de hogy aludni se tudj…

Harry nem sz�lt semmit, csak hallgatta bar�tja mondanival�j�t. Nem akarta bevallani, hogy egy fuvolasz� miatt nem tud aludni m�r hetek �ta. Most, mikor m�r m�rcius van, lassan lekezd�dnek az edz�sek, �s ha addigra nem lesz el�gg� kipihent, nem lesz j� v�ge a dolognak.

- Nem, csak mostan�ban vagyok ilyen f�radt, nem a Valentin napi dolog miatt van. Csak mostan�ban nem alszok j�l – magyar�zkodott tov�bb, de a bar�tja nem hitt neki.

- Persze, tudom �n… - mosolyodott el a kijelent�sen. – �n is ezt mondan�m, ha ilyesmi t�rt�nne.

Harry miut�n v�gign�zte, ahogy bar�tja nagy nehezen elkapja a megsz�k�tt b�but, a t�sk�j�t felkapva a portr�hoz indult.

- Ron, majd holnap tal�lkozunk d�lut�n, rendben? – k�rdezte siet�sen, m�g miel�tt bar�tja �jabb hihetetlen gondolatokat k�z�l vele.

- Rendben – felete f�sultan Ron. – De az�rt ne felejts lej�nni hozz�nk, ok�? H�tk�znap alig van id�nk sz�rakozni, h�tv�g�n meg mindig Pit… akarom mondani ap�dn�l vagy…

- Nem sok�ra itt lesz a tavaszi sz�net, �s akkor majd t�bb id�nk lesz – v�gta r� Harry, majd v�ll�ra vette a t�sk�j�t �s a kez�be vette m�g a tank�nyveket, amik nem f�rtek bele.

- Az majdnem egy h�nap! R�ad�sul akkor m�g t�bbet is kell tanulni! – egy er�s b�b�jjal lez�rta a dobozt. - Ne felejts el holnap elj�nni!

- Ron! – sz�lt r� Harry inger�lten, mire Ron visszafogta mag�t

- Ne haragudj. Holnap nem lesz edz�s? Esetleg mi ketten d�lut�n rep�lhetn�nk egyet.

- J� �tlet. De most m�r megyek. Ha Pi… ap�m nem tal�l, akkor el kezd agg�dni, f�leg a mai �ra ut�n.

Harry kim�szott a portr�jukon, �s lement a pinc�be. Szomor�an j�tt r�, hogy a megbesz�l�s sok�ig fog tartani, �gy a t�sk�j�t bevitte a szob�j�ba. Azt�n a b�jitaltank�nyvvel visszaj�tt a nappaliba, �s k�nyelmesen elhelyezkedett a kanap�n. M�r az els� oldaln�l �rezte, ahogy nem tud �bren maradni, �gy v�g�l a l�b�t felt�ve k�nyvel az �l�ben elaludt a kanap�n.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Harry, �bredj. K�szen van a vacsora – k�z�lte halkan Piton, mint akinek nincs sz�ve fel�breszteni.

Harry pislogva n�zett apj�ra, aki elmosolyodott, mikor megl�tta a tank�nyvet az �l�ben. Felvette a k�nyvet Harry �l�b�l, �s miut�n megn�zte, �sszecsukva letette a kis asztalk�ra.

- L�tom, ez sem k�t�tte le el�gg� a figyelmedet, mit ahogy d�lel�tt a s�t�t var�zslatok kiv�d�se �ra sem – jegyezte meg elgondolkodva. – Na gyere, kih�l a vacsora.

Pillanatokkal k�s�bb m�r az eb�dl�asztaln�l �ltek, a vacsor�t fogyasztva, ami nem volt m�s mint, lecs�. Harry majdnem tett egy megjegyz�st, hogy ilyen mugli-f�le vacsor�t f�z�tt, de azt�n csendben maradt.

Vacsora alatt nem sz�ltak egym�shoz, majd v�g�l, mikor Piton a konyh�ba r�ptette a t�ny�rokat �s egy�b mosogatnival�kat, Harryre n�zett.

Harry pr�b�lt �gy tenni, mint aki nem vette �szre apja k�rd� tekintet�t. Esz�be jutott, hogy ink�bb nem n�z a szem�be, mert hi�ba a heti okklumencia �r�k, nemigen tud m�g apja ellen v�dekezni. De ahogy � mondta, az � t�mad�sait nemigen verte m�g vissza senki.

- Harry, nem akarsz mondani nekem valamit? – �rdekl�d�tt Piton, �s n�h�ny s�tem�ynt tett a t�ny�rra.

- Nem tudom, mire gondolsz – felelte Harry, �s fel�llt az asztalt�l.

Piton is fel�llt, �s kez�ben a t�ny�rral intett Harrynek, hogy k�vesse a nappaliba. Mikor bel�ptek, Harry egy pillanatra k�v� dermedt, mert megl�tta Siriust Piton dolgoz�asztal�nak t�maszkodva.

Harry le�lt a kanap�ra, ahol nemr�g elaludt, majd feln�zett apj�ra, aki nem �lt le, csak n�zett r�.

- Most vallom�st k�ne tennem, vagy mire gondolsz? – bukott ki a k�rd�s Harryb�l. B�rmennyire is higgadtan akarta k�z�lni, a megjegyz�s el�g �lesre sikeredett.

Piton felh�zta az egyik szem�ld�k�t.

- Nem v�rtam ilyesmire, csak gondoltam, ha valami t�rt�nt, vagy b�nt, megbesz�lj�k – v�laszolt kiss� h�v�sen. – L�tom, hogy nagyon f�radt vagy, esetleg r�m�lmok gy�t�rnek?

Harry kellemetlen�l f�szkel�dni kezdett, zavar�ban Siriusra n�zett, aki csak annyit mondott:

- Mond el neki, nem fog �r�ltnek n�zni – k�z�lte halkan, �s a kez�be vett egy nagy penn�t, �s forgatni kezdte a kez�ben.

- Igen, nem tudok aludni, de nem a r�m�lmok miatt – menteget�z�tt, �s zavar�ban elvett egy szelet s�tem�nyt a t�ny�rr�l.

Piton tov�bbra sem �lt le, csak k�v�ncsian hallgatta Harry magyar�zkod�s�t. Sirius m�r ek�zben p�rgette a kez�ben a tollat, cseppet sem zavartatva mag�t, hogy tan�ja egy ilyen besz�lget�snek.

- Igen? – faggatta tov�bb Harryt, aki tov�bbra is makogott.

- Harry j� lenne, ha bevallan�d, mert ez a v�n denev�r m�g a v�g�n levon egy csom� pontot, mint azt a a mai nap is tette – v�gott k�zbe Sirius, mikor Harry r�n�zett ism�t.

M�g miel�tt Harry megsz�lalt volna, Piton d�h�sen megfordult �s egyenesen Siriusra n�zett.

- Att�l, hogy nemr�g �si var�zsl� lett�l Black, nem jogos�t fel arra, hogy �gy besz�lj a h�tam m�g�tt! – �v�lt�tte egyenesen Sirius k�p�be.

Sirius �s Harry megr�k�ny�dve n�ztek Ptonra.

- Te… v�rjunk… Te l�tod �t? – makogta Harry, �r�lve, hogy legal�bb az eredeti t�m�t�l elt�rnek, de annak nem, hogy megint nem lesz j� v�ge a rivaliz�l�snak.

- M�r hogyne l�tn�m! – v�gta r� d�h�sen Piton, �s kikapta a penn�t Sirisu kez�b�l. – Elegem van bel�le, hogy folyton a h�tam m�g�tt int�zkedsz! N�gyszemk�zt besz�ln�k a fiammal – az utols� sz�t j�l kihangs�lyozva mondta.

Sirius keresztbe fonta maga el�tt a kez�t, �s �gy n�zett riv�lis�ra.

- Csakhogy Harry az �n fiam is, b�rmennyire is rosszul hangzik.

- Tiszt�ban vagyok vele, Black. Mint ahogy azzal is, hogy te meghalt�l velem ellent�tben – mondta g�nyosan Piton.

Harry jobbnak l�tta k�zelebb menni hozz�juk, mert att�l tartott, hogy baj lesz.

- Semmi k�z�d hozz�, mit csin�lok, miut�n hogy is mondjam, meghaltam – sziszegte Sirius, �s egy l�p�ssel k�zelebb ment Pitonhoz, akkora lend�lettel, hogy arany tal�rja csattant egyet.

- K�v�ncsi lenn�k r�, mikor k�rt�l r� enged�lyt ahhoz, hogy lej�jj ide – morogta Piton.

- Nem tartozok neked besz�mol�val. Hab�r azt elfelejtett�k k�z�lni, hogy te mi�ta itt vagy, nagyon is l�tsz engem.

Piton csak elmosolyodott, majd vid�man hozz�tette:

- K�v�ncsi lenn�k, mit sz�ln�nak hozz�, ha k�z�ln�m vel�k, hogy rendszeresen megl�togatod Harryt, mikor neked meg van tiltva…

- Nem hiszem, hogy hatalmad lenne ezt megtiltanod! – v�gott k�zbe Sirius inger�lten. – Tudod, itt nem igen tudsz mit tenni, �s am�g itt vagy…

- Nem �rdekel a tov�bbi fecseg�sed, �gyhogy t�nj el. �ppen besz�lgettem volna Harryvel, ha van valami fontos, most k�z�ld.

Harry �rtetlen�l figyelte a k�t var�zsl�t, mivel nem sokat �rtett abb�l, amir�l besz�ltek.

- Ha tudni akarod, sz�vesen eltiltan�lak, de tudom, hogy Harrynek ez nem esne j�l – folytatta tov�bb Piton �gyet sem vetve Sirius tov�bbi fenyeget�seire.

- �n is itt vagyok – jegyezte meg halkan Harry, �s k�z�j�k �llt, mint egykor egy t�li napon. – Ink�bb fejezn�tek be ezt a gyerekes viselked�st, �s feln�tt m�dj�ra gondolkodn�tok v�gre! – emelte fel a hangj�t, majd vett egy m�ly l�legzetet, �s �gy folytatta. – Mindkett�t�ket szeretlek, nem szeretn�m, ha tov�bbra is ut�ln�tok egym�st!

Mikor a mondat v�g�re �rt, megsz�d�lt, �s megt�maszkodott Pitonban.

- J�l vagy? – k�rdezte Piton, mikor Harry v�gre meg�llt a saj�t l�b�n. B�lintott egyet, hogy m�r nincs semmi baj.

Sirius s�hajtott egyet, �s szomor�an a keresztfi�ra n�zett.

- Nem �gy van az, Harry. Sok minden t�rt�nt, amir�l te nem tudsz…

- Black! – sz�lt r� inger�lten Piton. – L�gy sz�ves t�vozz, m�g miel�tt kider�l, hogy megint itt volt�l… aprop�, te mondtad el Harrynek, ki is val�j�ban a testv�rem?

- Igen, �n – vallotta be Sirius. – Gondoltam, jobb ha tudja az igazs�got…

- Remek! Mi�rt nem mondtad el neki mindj�rt, ki a val�di apja m�r akkor r�gt�n! – kiab�lta Piton mag�b�l kikelve. – Nem is akarom tudni Black, mit titkoltok m�g el�lem!

Sirius csak n�m�n n�zett Pitonra, mintha mondani akarna valamit, de azt�n egy kopog�s zavarta meg a t�rsas�got.

- Ki lehet az ilyen k�s�n? – k�rdezte Harry, azt�n mivel senki sem mozdult, odament az ajt�hoz, hogy kinyissa.

- V�rsz valakit, Harry? – �rdekl�d�tt Piton, de tov�bbra sem mozdult Sirius el�l.

- Nem… Holnap tal�lkozok a bar�taimmal, legal�bbis �gy volt – gondolkodott el Harry, �s kiynitotta az ajt�t.

D�bbenten n�zett a j�vev�nyre, aki nem volt m�s, mint Natalie. K�nnyes arccal n�zett Harryre, aki t�gabbra nyitotta az ajt�t el�tte.

- �n…

- Mi a baj, Natalie? – k�rdezte ijedten Harry, mert l�tta, hogy valami baj van. – Gyere be!

Natalie bentebb l�pett, nem zavartava mag�t, hogy gy�l�lt tan�ra is l�tja, Harry nyak�ba borult, �s keservesen s�rni kezdett.

- Mi t�rt�nt? Valami t�rt�nt Lupin tan�r �rral? – faggatta tov�bb Harry, de Natalie-t csak r�zta a zokog�s

Piton �s Sirius, akik eddig dermedten n�zt�k a jelenetet, most odamentek Harryhez.

- Lupin kisasszony, akkor nem lehet a baj – mondta Piton vigasztal�an. – Arr�l tudn�nk, azaz a Rend s�rg�sen �rtes�tene.

- Nem… �rt�k… el mag�t – v�laszolt rekedten Natalie, de tov�bbra is Harry tal�rj�ba rejtette az arc�t.

- Tess�k? – k�rdezett vissza �rtetlen�l Piton.

- Sz�ltak volna mag�nak… jaj istenem… nem tudom, mi lesz ezek ut�n… - Natalie hangja megremegett, majd �jra zokogni kezdett.

- Apa… – kezdte Harry, de a tork�n akadt a sz�.

- Tess�k? – fordult h�tra Piton, mert a kandall�n�l �llt a Hopp –porral a kez�ben. De azt�n nem k�rdezett t�bbet, mikor megl�tta Harry v�res kez�t.

- Piton, szerintem kezel�sre lenne sz�ks�ge, �s egy nagy adag Nyugtat� f�zetre– jegyezte meg halkan Sirius.

- Nekem csak ne parancsolgass, Black. Tiszt�ban vagyok vele, mit kell ilyenkor tennem. De el�bb, kider�tem, mi a baj.

Odasietett a kandall�hoz, �s vett egy marokkal a dobozk�b�l.

- Nem kell Nyugtat� f�zet… j�l vagyok… - makacskodott Natalie.

Piton a f�ldre sz�rta a Hopp –port a kijelent�s hallat�n, �s megp�rd�lt a tengelye k�r�l. Sirius ugyanolyan �rtetlen�l n�zett r�, mint Harry.

- T�nyleg j�l vagyok, de… - folytatta volna Natalie, de azt�n elvesztette eszm�let�t. Sirius �s Piton egy emberk�nt ugrottak oda, hogy seg�tsenek Harrynek az �jult l�nyt tartani.

V�g�l Piton a kanap�ra fektette, �s Siriussal egy�tt csak n�m�n n�zt�k Natalie-t.

- Ez hogy lehet… - kezdte Piton, de azt�n csendben maradt.

- Hallotta, amit mondtam – suttogta Sirius. – Csak nem…?

- El�ruln�tok, mi van? – k�rdezte t�relm�t vesztve Harry. – Apa, seg�ts m�r rajta, hisz v�rzik!

Piton mit sem t�r�dve Harry k�rd�s�vel, halkan csak ennyit mondott:

- Szerinted is, Black?

- Igen, biztos… hogy � az.

K�vetkez� fejezet