18. fejezet: Nem kellett volna…

Harry savany� k�ppel lecsapta az �js�got a kis asztalk�ra, majd felh�zta a t�rdeit a kanap�n, �s r�hajtotta a fej�t.

Az elm�lt k�t h�t egyszer�en sz�rny� volt: nem el�g, hogy a mardek�rosok is, de m�g a griffend�lesek is folyton g�nyolt�k. Piton tov�bbra is mindig rengeteg pontot vont le a Griffend�lt�l, amit�l a bar�tai m�g jobban haragudtak r�. Nem tudt�k meg�rteni, mi�rt Piton fogadta �r�kbe, mi�rt nem m�s valaki.

Persze, ezt hitett�k el a var�zsl�vil�ggal, nem mondt�k meg az igazat, miszerint Piton a v�rszerinti apja. Ki tudja mekkora botr�ny lenne abb�l, ha kider�lne, hogy egy volt hal�lfal� gyereke.

Persze Ron, Hermione, �s Natalie mindig ki�lltak mellette, ha �pp g�nyol�dtak a mardek�rosok. Natalie persze majdnem mindig vereked�st robbantott ki, azzal, hogy nem hagyta annyiban a dolgot.

Na persze, Natalie…

Nem is egyszer �gy n�zett ki a l�ny, mint aki menten �sszeesik, annyira s�padt volt. P�r nappal k�s�bb pedig m�r mosolygott, �s �gy n�zett ki, mintha nem lenni semmi baja nem lett volna.

Mindig �rezte, hogy a l�ny rosszul van. B�r pr�b�lt �gy tenni, mint aki nincs rosszul, de mindig siker�lt. T�bbnyire sz�d�l�s t�rt r�, de volt mikor nagyon f�radtnak �rezte mag�t.

Az apj�nak biztos felt�nt a viselked�se, de nem sz�lt egy sz�t sem, biztos arra v�rva, hogy fia elmondja.

Harry nagyon nem akart neki hazudni, viszont a l�ny �llapot�r�l nem sz�lhatott. Sokszor megfordult a fej�ben, hogy mindent elmond – �gy tal�n nem fog meghalni… Sirius viszont azt mondta, gy�gy�thatatlan beteg…

Annyira belemer�lt a gondolataiba, hogy meg sem halotta az ajt� hangj�t, ahogy Piton bel�p rajta.

- T�rt�nt valami Harry? – k�rdezte t�le, majd felakasztotta a fekete k�peny�t a fogasra.

Harry nem v�laszolt, csak tov�bbra is �sszekuporodva �lt. Apja l�pteit hallotta maga m�g�tt, ahogy k�zelebb j�tt.

- Azt hittem, ha reggel elrakom ezt a szemetet, akkor nem ker�l a kezedbe egy m�sik p�ld�ny – morogta d�h�sen. – Ne foglalkozz vele, tudod, hogy mindent elt�loznak.

- Igen, tudom – v�gta r� Harry. – Csak a h�res Potterrel van tele mindig az �js�g: legyen az a Trim�gus Tus�n t�rt�ntek vagy ez.

Az apja mell� l�pett, �s a k�t v�ll�ra tette a kez�t, majd el kezdte massz�rozni.

- Nem sok�ra elfogadj�k a t�nyt, hogy a fiam vagy, azt�n tal�lnak maguknak valami jobb t�m�t.

- Persze… addigra megint t�rt�nik velem valami – mondta m�r kevesebb d�hvel. A massz�roz�st�l egy kicsit kev�sb� idegesnek �rezte mag�t, apj�nak biztos ez volta a c�lja vele.

- Ne mondj ilyeneket – le�lt Harryvel szembeni fotelre, �s f�rk�sz�en n�zte. – Ugye ett�l valamit vacsor�ra a Nagyteremben?

- Igen, de nem sokat. K�l�nben sem vagyok �hes – vallotta be. – Szeretn�k most min�l hamarabb aludni menni, f�radt vagyok.

Fel�llt, hogy bemenjen a szob�j�ba aludni, mivel a h�tv�g�ket mindig apj�n�l t�lt�tte. H�tk�znap persze a Griffend�l toronyban t�lt�tte az id�t.

- V�rj, m�g ne menj. Besz�lgess�nk egy kicsit – sz�lt ut�na Piton kedvesen.

„Besz�lgetni? Mi nem is szoktunk besz�lgetni, lesz�m�tva az iskolai dolgokat…” – gondolta mag�ban, azt�n visszafordult, �s vissza�lt a kanap�ra.

- Mir�l? – �rdekl�d�tt.

- L�tom, valami b�nt – jegyezte meg halkan, �s a fi�ra n�zett.

Harry hirtelen az asztalt kezdte el fiksz�rozni, mert esz�be jutott, hogy apja el�g j� okklumentor.

- Nem, lesz�m�tva, hogy mindenki piszk�l amiatt, hogy �r�kbe fogadt�l – v�gta r� egy id� ut�n.

- Mint ahogy az el�bb mondtam is, lassan megold�dik minden – tette hozz� Piton. Viszont nem hagyta annyiban a dolgot. – Szerintem van valami m�s is, amit nem mondasz el. Napr�l-napra szomor�bbnak l�tlak, �s nem tudom az ok�t.

„Hopp�. Most mit mondjon? Szerelmi b�nat?”

- Nincs semmi baj. T�nyleg. Csak egyszer�en rosszul esik, hogy folyton piszk�lnak – p�rb�lt hihet� magyar�zattal el��llni.

- Nem volt t�l meggy�z�.

- Viszont te is, mint a Mardek�r h�zvezet�je, el�gg� megnehez�ted a dolgomat – cs�szott ki a sz�j�n a megjegyz�s.

Piton felvonta szem�ld�k�t.

- Igen? – k�rdezte.

Harry �gy d�nt�tt, nem hagyja annyiban a dolgot, megmondja kerek –perec, mi a v�lem�nye.

- Igen! Folyton ok n�lk�l vonsz le pontokat! Az ok�, hogy t�lem nem, de minden apr�s�g miatt b�nteted Neville-t vagy Ront!

- Szerintem ez a k�t p�lda nem volt a legjobb… - sz�lt k�zbe, de Harry folytatta.

- Na igen, de a Mardek�rt�l egy�ltal�n nem vonsz le pontokat, valah�nyszor Malfoy vagy az idi�ta haverjai elrontanak valamit!

Piton erre m�r nem tudott mondani mit, csak s�hajtott egyet.

- Majd megpr�b�lom az indulataimat visszafogni – mondta v�g�l. – Tiszt�ban vagyok vele, hogy a saj�t h�zammal kiv�telezek, de majd valahogy visszafogom magam.

- K�sz�n�m.

Az apja el�vett egy levelet a zseb�b�l, �s �tny�jtotta a fi�nak.

- Ezt a levelet Hedvig hozta neked, csak addigra m�r elment�l a Nagyteremb�l. Csod�lkoztam is, hogy azt�n odarep�l a tan�ri asztalhoz, hogy �tadja nekem a levelet.

- Ja igen… megmondtam neki, hogy ha engem nem tal�l, adja �t neked a levelet – mosolyodott el Harry, miut�n m�r valamelyest elsz�llt a m�rge a pontlevon�st illet�en.

- El�g furcsa l�tv�ny volt a Nagyteremben l�v�knek: mindenki csod�lkozva n�zte, mit keres a t�klevem mellett egy h�bagoly… - most m�r Piton is mosolygott.

Harry kibontotta a levelet, �s nyomban felismerte az �r�st.

Szia Harry!

Tudom, hogy �rnom kellett volna hamarabb is, k�rlek ne haragudj! Szombaton �rkezek a Roxfortba, szeretn�m, ha megl�togatn�l majd! Rem�lem, nem t�rt�nt semmi baj, �s rengeteg j� h�rt mes�lsz majd nekem!

�dv�zlettel:

Hagrid

- Mit �r? – �rdekl�d�tt Piton.

- Holnap �r vissza Franciaorsz�gb�l, �s szeretn�, ha megl�togatn�m – k�z�lte Harry, �s �sszehajtotta a levelet. – Ugye lemehetek hozz�?

Piton csod�lkozva n�zett r�.

- Persze, hogy lemehetsz! Nem fogom megtiltani, hogy a bar�taiddal tal�lkozz – sz�lt egy kicsit inger�ltebben, mint ahogy akarta.

- Bocs�nat, hogy felt�teleztem ilyet – motyogta Harry. – De most m�r szeretn�k aludni menni, mert m�r nagyon f�radt vagyok.

Harry fel�llt, �s a folyos� fel� vette az ir�nyt. M�g visszan�zett Pitonra, aki a dolgoz�asztalr�l elrakta a dolgozatokat.

- J� �jszak�t – mondta, majd m�g hozz� tette: - Apa.

- Neked is. Szerettem volna, ha holnap elj�ssz velem a Szent Mung�ba.

Harrynek hirtelen majd’ kiugrott a sz�ve r�m�let�ben.

„ Jaj ne… el akar vinni, hogy megvizsg�ljon…”

- Mi�rt menjek veled? – k�rdezte, mikor er�t vett mag�n, hogy megforduljon.

- Mindig f�radt vagy, �s nem is egyszer lett�l m�r rosszul. Mivel holnap tanulni is szeretn�l, �s Hagridhoz is m�sz l�togat�ba, �gy majd j�ssz m�skor.

- Csak egyszer�en kimer�t a sok tanul�s – magyar�zkodott elt�k�lten. – Meg nem is ettem sokat az elm�lt napokban…

- Pr�b�lj meg rendesen enni, �s pihenj is sokat. Holnap aludhatsz sok�ig, hiszen szombat lesz. De ha legk�zelebb rosszul �rzed magad, sz�lsz nekem, rendben?

- Rendben – mondta v�g�l. – Akkor j� �jt.

- J� �jszak�t, fiam.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry h�rmat kopogott az ajt�n, �s perceken bel�l meghallott�k Agyar ugat�s�t a kunyh�b�l.

- J�v�k m�r, j�v�k – hallatszott Hagrid hangja t�lkiab�lva a kutyaugat�st.

Kattant a z�r, �s megjelent az ajt�ban a vad�r, rongyos k�peny�ben, amit sebt�ben mag�ra ter�tett.

- �, sziasztok! Gyertek beljebb, odakint el�g hideg van!

A h�rom j� bar�t bej�tt a h�zik�ba, Hagrid pedig becsukta az ajt�t.

- Gyertek k�zelebb a t�zh�z, f�ztem te�t! – az asztalra tett n�gy cs�sz�t. – Na mes�ljetek, mi t�rt�nt, addig am�g nem voltam itt.

- El�g sok minden, Hagrid – v�laszolt Ron. - Van egy �j oszt�lyt�rsunk, �s Harrynek van apja…

- Igen, az igazgat� mondta. �r�l�k neki, hogy Piton professzor lett az ap�d.

- �r�lsz neki? – sz�lt k�zbe Ron meglepetten.

- Igen, �r�l�k neki – felelte Hagrid, �s a cs�sz�kbe ki�nt�tte a te�t. – Piton professzor j� ember. Elk�vetett egy hib�t, amit nem kellett volna, de att�l f�ggetlen�l mindig rendes ember volt. K�s�bb mikor �t�llt a mi oldalunkra, nem is egyszer mentette meg �rtatlanok �let�t, �s r�ad�sul nagyon k�pzett var�zsl�. Mellette biztons�gban leszel, � vigy�zni fog r�.

- Akkor j� – motyogta Harry. – Viszont az �j oszt�lyt�rsunk nem tudott elj�nni, pedig j� lett volna, ha megismered.

- Lupin l�ny�r�l besz�lsz, ugye?

- Igen r�la. Most Lupinnal t�lti az id�t, az�rt nem j�tt le vel�nk – magyar�zkodott Hermione.

- Azt hallottam, nagyon j� bar�tn�k vagytok Natalie-val – jegyezte meg cinkosan Hagrid.

- Igen, azok vagyunk – vallotta be a l�ny, �s kortyolt egyet a te�j�b�l.

Ron felnevetett, �s pr�b�lt nem megfulladni a te�t�l.

- De m�g mennyire, hogy azok! L�tn�d �ket! Csak olvasnak, tanulnak, olvasnak, tanulnak…

- Ron! – sz�lt r� figyelmeztet�en Hermione.

- Bocs.

Harry miut�n megitta te�j�t, k�v�ncsian n�zett a vad�re.

- �s veled mi �js�g? Mes�lj valamit!

- Nagyon j�l �reztem magam: rengeteg id�t t�lt�tt�nk egy�tt Olympe-vel. Persze a Rendnek is dolgoztam, mivel most is keress�k azt a helyet, ahol…

- Micsod�t? – kapta fel a fej�t Harry, bar�tainak arc�n szint�n �l�nk �rdekl�d�s t�kr�z�d�tt.

- Vegy�tek �gy, hogy nem mondtam semmit! – ki�ltott fel ijedten a vad�r.

- Hagrid… - kezdett bele Harry, de az f�lbeszak�totta.

- Ez egy szigor�an titkos �gy, amir�l nem besz�lhetek! K�sz, t�ma lez�rva!

Hagrid kiss� remeg� k�zzel elvette az asztalr�l a cs�sz�ket, �s elvitte a kunyh� m�sik v�g�be, ahol cs�r�mp�l�s k�s�rte a cs�sz�k tov�bbi sors�t.

- Hagrid, rem�lem, nem baj, hogy a te tant�rgyadb�l nem tesz�nk R.A.V.A.SZ. –t? – �rdekl�d�tt Hermione, miut�n Hagrid vissza�rt a mosogat�sb�l.

- Nem haragszok, csak hi�nyozni fogtok nekem – mondta szomor� hangon.

- Mindig lej�v�nk hozz�d, ne agg�dj! – v�gta r� Harry, �s Hagrid mell� l�pett.

- Mindig… mondjuk szombaton lej�v�nk, �gy j� lesz? – k�rdezte Ron.

- Persze, hogy j� lesz – felelte, �s Harryt egy csontroppant�s �lel�sben r�szes�tette. – Most m�r megy�nk, mert m�g tanulni is k�ne valamikor…

- Menjetek csak, �s Harry �dv�zl�m Piton professzor urat!

- �tadom neki. Legk�zelebb ink�bb vele �zenj, minthogy Hedviggel – vigyorodott el a lev�l k�zbes�t�s�t illet�en.

- J�! Na sziasztok! Legyetek j�k!

- Azok lesz�nk Hagrid… - tette hozz� Ron, m�g miel�tt kil�ptek a kunyh�b�l.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Este miut�n v�geztek a tanulnival�val a toronyban, lementek a Nagyterembe vacsor�zni, ahol m�r nem sokan ettek. Hermione szok�s szerint egy kancs�nak t�masztott k�nyvet olvasott nagy �rdekl�d�ssel, m�g Ron �s Harry besz�lgettek a k�vetkez� Holl�h�t – Griffend�l tal�lkoz�r�l.

- Ha mondjuk, akkor kapod el a cikeszt, mikor m�r vezetnek harminc ponttal, akkor m�g mi nyer�nk…

- Viszont ha addigra a ap�d levon megint egy rak�s pontot, az sem lesz el�g…

- Szerintem pedig igen – makacskodott Harry - , �s k�l�nben is, m�r besz�ltem vele ez �gyben.

- Hm… majd megl�tjuk – morogta Ron, azt�n Harry v�lla f�l� n�zett. – N�zz�tek ki van itt!

Natalie mosolyogva k�zeledett az asztal v�ge fel�l, a kez�ben legal�bb �t k�nyvvel. Ron mell� le�lt, a k�nyveket pedig a sz�kre pakolta maga mell�.

- Sziasztok! – mondta lihegve, �s r�gt�n a t�kl� fel� ny�lt, de el�tte m�g Hermione elvette a k�nyvet, amit olvasott.

- Szia! Hol volt�l ennyi ideig? – �rdekl�d�tt Ron mosolyogva.

- Ap�mmal t�lt�ttem az id�t. Rengeteg mindent csin�ltunk ma! Seg�tett a h�zi feladatok elk�sz�t�s�ben, �s m�g d�lut�n voltunk Londonban is.

- Te m�g nem igen volt�l Londonban, ugye? – k�rdezte Harry, azt�n eltolta mag�t�l a t�ny�rt.

- Nem, csak a… Tudj�tok melyik r�szen – az utols� szavakat m�r suttogva mondta.

- Pedig �n sz�vesen megmutattam volna – k�n�lkozott Ron, azt�n � is befejezte az �tkez�st.

Natalie a t�ny�rj�ra tett h�romf�le ennival�t, �s neki l�tott az ev�snek.

- J� �tv�gyat – mondta Harry. – Viszont �n megyek, mert meg�g�rtem Pi… ap�mnak, hogy hamar aludni megyek.

- Menj csak, �n megv�rom Natalie-t. Ja, most sem a toronyban alszol – j�tt r� Ron. – Majd holnap lej�ssz, ugye?

- Igen, majd d�lut�n. D�lel�tt m�g tanulni fogok b�jitaltant – morogta az orra alatt. – Na sziasztok!

Egykedv�en felkapta a t�sk�j�t, �s v�gigment az asztalokn�l. A tan�ri asztalra n�zett, ahol senki sem volt, pedig apja meg�g�rte, hogy akkort�jt eszik, mikor �.

Mikor le�rt apja lakoszt�ly�ba, csod�lkozva n�zett k�r�l. A kandall�ban nem lobogott a t�z, az eg�sz helys�gben hideg volt, a f�lhom�lyban pedig j�l l�that� volt a dolgoz� asztalon �ll� pergamen halom.

A kandall�ban felsz�totta a t�zet egy var�zslattal, majd a szob�j�ba ment. El�sz�r persze k�r�ln�zett valamif�le �zenet ut�n kutatva, de nem tal�lt. Egy pillanatra esz�be jutott, hogy valami nagy baj t�rt�nt, de azt�n elhessegette a dolgot.

Miut�n �t�lt�z�tt, beb�jt az �gyba. M�g el�vette az egyik �rdekesnek t�n� k�nyvet, �s olvasni kezdett.

Nem sokkal k�s�bb pukkan�s hallatszott, �s megjelent Dobby cs�kos zokniban, amit m�g � adott nei.

- Eln�z�st, hogy zavarom, Harry Potter uram! – sip�totta a man�, �s meghajolt Harry el�tt.

- Nem zavarsz, Dobby, �r�l�k, hogy l�tlak! Mi�rt vagy itt ilyen k�s�i �r�n?

Dobby felugrott az �gy�ra, �gy feje egy vonalban volt Harry�vel.

- Dobbynak meg kell mondania az �zenetet, amit Piton professzor mondott neki. Azt �zeni, hogy Harry Potter uram menjen nyugodtan aludni, mert csak k�s�n j�n.

- Nem tudod, mit t�rt�nhetett? – k�rdezte Harry, mik�zben jobban �sszeh�zta maga k�r�l a takar�t.

- Nem tudom, uram. Csak azt, hogy valami t�mad�s t�rt�nt, �s mindenki elindult az igazgat�val… de enn�l t�bbet nem tud Dobby…

- T�mad�s? Rem�lem, nem t�rt�nik semmi baj…

- Piton professzor �r nagyon er�s var�zsl�, ne agg�djon �rte, uram! – mondta boldogan Dobby. – De most m�r nem zavarom Harry Pottert, aludjon csak!

Harry s�hajtva letette a k�nyvet az asztalra, �s oldal�ra fek�dt az �gyban.

- Akkor j� �jt, Dobby! De m�skor is gyere le, ne csak akkor, mikor �zenetet adsz �t!

- Igen! Dobby, �gy tesz, ahogy Harry Potter parancsolja! J� �jszak�t, uram! – mondta vid�man, majd egy pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt.

Harry fej�ben egym�st kergett�k az ijeszt�bbn�l ijeszt�bb gondolatok.

„Piton tud mag�ra vigy�zni… nem fogok egyed�l maradni m�r megint… Jaj, vajon milyen t�mad�s volt? Biztos Voldemort t�madt meg csal�dokat…”

Lehunyta a szem�t, majd lassan elszenderedett…

… egy s�t�t helyen tal�lta mag�t, ahol nem volt semmi, csak falak. A n�gy falat n�zv�n r�j�tt, hogy nem menek�lhet, ajt� �s ablak sincs a helys�gben…

- Tudod, azt hittem, ilyen messzire nem fogsz mer�szkedni… - a hang olyan ismer�snek t�nt.

Harry m�g jobban pr�b�lta kivenni az alakot a s�t�tb�l, de azt�n hirtelen el� l�pett maga Voldemort.

- Ez nem lehet… - a hangja megremegett, mikor megl�tta a v�r�sen izz� szemp�rt.

- Hm… Nem lehet? – k�rdezte indulatosan, majd elkapta Harryt, �s mag�hoz szor�totta, aki alig kapott leveg�t. – Meg mondom, mi nem lehet! �n fogom el�bb megtal�lni a Kulcsot, nem te! A bolond v�nember azt hiszi, hogy t�lj�rhat az eszemen, ha meg k�r t�ged erre a feladatra!

- Eresszen m�r el… - sziszegte a fogai k�z�tt Harry.

- Most, hogy azaz �rul� a v�delmedre kelt, nehogy azt idd, hogy nem foglak tudni meg�lni! Ha kinyitom a Kaput, te leszel a k�vetkez�, aki meg fog halni! – kiab�lta Harry f�l�be, majd hangosan felnevetett.

- Azt sem tudom, mir�l besz�l! – v�gott vissza Harry.

- Nem-e? �n fogok minden l�nynek parancsolni, �s v�gre hallhatatlan leszek, �gy mint egy �si var�zsl�! – �v�lt�tte Voldemort.

- Az nem lehet… - Harry a homlok�hoz kapott a seb�b�l el�t�r� f�jdalomt�l. – Az �si var�zsl�k nem is…

A mondatot m�r nem tudta befejezni, mert valaki er�sen r�zta a v�ll�t.

- Harry! Kelj m�r fel! – ki�ltott fel Piton.

Harry kinyitotta a szem�t, �s megl�tta apj�t, aki els�padt a r�m�lett�l. A kez�t m�g mindig a homlok�ra szor�totta f�jdalm�ban.

- �get – mondta rekedten. – A sebhelyem…

- Mindj�rt elm�lik – vigasztalta az apja. – Mit t�rt�nt?

- Nem tudom… Voldemort… Annyira val�s�gos volt – v�laszolta, a hangja m�g mindig el�g rekedt volt. – Te… �gy volt, hogy k�s�bb j�ssz haza, nem?

- M�r h�rom �ra van, Harry. �n �jf�lkor �rtem haza – jegyezte meg Piton. – Aludtam, de a Figyel�b�b�jok jelezt�k, hogy baj van…

- Figyel�b�b�jokat vont�l a szob�m k�r�?

- Igen. Er�s var�zslatok sora v�di a lakoszt�lyomat, �s persze Figyel�b�b�jokat is helyeztem el. Elmes�ln�d, mi volt az �lomban? Hab�r szerintem ill�zi� volt.

- �n is ere gondoltam… Annyira val�s�gos volt – nyelt egyet -, k�z�lte, hogy meg akar �lni, hi�ba v�desz te, �s �s…

- Igen?

- Halhatatlan lesz – fejezte be az �rtetlen makog�st.

- Halhatatlan – ism�telte a sz�t Piton. – Hogy �rtve?

- A Kapu kinyit�s�val lesz az – pontos�tott Harry, �s levette a homlok�r�l a kez�t, mivel m�r nem f�jt a sebhely.

Piton nem v�laszolt, csak t�preng� arckifejez�ssel n�zte Harryt.

- Azt hiszem a z okklumencia gyakorl�s�t min�l hamarabb el kell kezden�nk – mondta v�g�l.

- De h�t Voldemort nem m�szik t�bbet bele a fejembe, nem? Legal�bbis az igazgat� ezt mondta…

- J�l mondta – felelte, �s s�hajtott egyet. - Te j�rt�l az � elm�j�ben.

- Na ne… Az nem… lehet? – hitetlenkedve n�zett az apj�ra, aki egy meleg�t� b�b�jt vetett a takar�j�ra.

- Igen, lehet. Hab�r csak egy embernek siker�lt eddig az elm�j�ben j�rnia. Ugye, egy s�t�t, �s z�rt helyen j�rt�l?

- Igen, a n�gy fal k�zt, �gy is lehet mondani. Ki volt az, aki m�r j�rt ott? – k�rdezte k�v�ncsian.

Piton egy darabig n�zte Harryt, latolgatva, hogy elmondja neki vagy sem, de azt�n m�gis el�rulta.

- �n voltam az. Egyszer siker�lt bet�rn�m az elm�j�be, egy fontos inform�ci�t keresve – mondta halkan, de tov�bb nem folytatta, mit t�rt�nt. – M�g senkinek sem siker�lt rajtam k�v�l…

- Nem is akarom, hogy legk�zelebb siker�lj�n – morogta, majd mag�ra h�zta a takar�t. – Mikor fogjuk elkezdeni a gyakorl�st?

- Tal�n holnap d�lel�tt. F�j m�g a sebhelyed?

- M�r egy�ltal�n nem – v�gigh�zta az ujj�t a sebhelyen, majd mag�ra h�zta a takar�t. – Ugyanolyan rosszak lesznek az okklumencia �r�k?

- Nem, Harry. Akkor csak egyszer�en nem tudtam f�lre tenni az indulataimat James miatt. Holnap egy kicsit m�sk�pp lesz, �g�rem.

- Rendben – tette hozz� �lmosan Harry. – Azt hiszem m�r le tudok aludni, nem kell mellettem virrasztani…

- Nem is fogok, csak addig, am�g nem alszol el – mondta b�rsonyos hangon, amit�l Harry �rezte, hogy biztons�gban van.

- Akkor j� �jszak�t.

- J� �jt, Harry.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Pr�b�lj meg ellazulni, �s semmire se gondolni – mondta Piton.

A nappali sz�nyeg�n �ltek egy m�ssal szemben t�r�k�l�sben. Harry lehunyta a szem�t, �s vett egy nagy leveg�t.

- K�nny� mondani, hogy ne gondoljak semmire… Elmondan�d, hogy kell a semmire gondolni?

- Egy t�jat vagy egy tavat k�pzelsz magad el�, semmi m�st. Megvan?

- Azt hiszem, igen. De �n csak patakra tudok gondolni…

- Az is j�, csak ne er�s sodr�s� legyen. A l�nyeg, hogy nyugodt hangulatot �bresszen benned – magyar�zta Piton.

- �rtem… �s most?

- Most bel�pek az elm�dbe, el�sz�r pr�b�lj meg r�j�nni, hogy hol vagyok.

- Megpr�b�lom.

A patak csobog�s�t n�zte tov�bbra is, a l�gy szell�t �rezte az arc�n. A patakban halak �szk�ltak, a parton pedig madarak csicseregtek. Az egyik mad�r odarep�lt a patak partj�n egy k�re, majd Harryre n�zett.

Egy pillanatra elcsod�lkozott a mad�r viselked�se l�tt�n, de azt�n r�j�tt.

- L�tlak! Ott vagy a parton – mondta ki hangosan, majd kinyitotta a szem�t.

Piton r�n�zett, �s elmosolyodott.

- Ez k�nny� feladat volt Harry. Enn�l m�g bonyolultabb a dolog. De majd legk�zelebb folytatjuk az �r�t. M�r el�g volt ennyi.

- De h�t nem is csin�ltunk szinte semmit! – ellenkezett Harry, de Piton k�zbesz�lt.

- Apr�nk�nt kell haladnunk. Meg pr�b�llak felv�rtezni a S�t�t Nagy�r ellen, de ehhez t�relem kell – fel�llt, majd felseg�tette Harryt.

- K�l�nben is, d�lut�n akart�l felmenni a toronyba a bar�taidhoz. Nekem m�g dolgom van a Szent Mung�ban.

- Persze… Ne haragudj. Azt hittem, nem ez nem lesz olyan f�raszt� – ismerte el, mert mikor fel�llt, m�r akkor �rezte, hogy alig �ll a l�b�n.

Piton gyorsan mag�ra ter�tette a k�penyt, �s az ajt� fel� fordult.

- M�g este lej�ssz ugye?

- Igen. Majd kilenc k�r�l megyek fel a toronyba aludni – mondta Harry �s le�lt a kanap�ra.

- Majd egy�tt megvacsor�zunk. Rem�lhet�leg most m�r nem j�n k�zbe semmi – tette hozz� d�h�sen, majd elhagyta a nappalit.

Harry miut�n apja t�vozott, a dolgoz�asztala mell� l�pett, hogy elvegye a kijav�tott pergametn, amit d�lel�tt �rt, de valami megakadt a szeme.

A szekr�ny ami az asztal mellet volt, gyenge f�nyt bocs�tott ki. Harry k�zelebb l�pett, �s kinyitotta. A szekr�nyben nem volt m�s, mint egy mereng�. Nem �gy n�zett ki, mint Dumbledor�, ez kisebb volt, �s a form�ja teljesen m�shogy n�zett ki.

Harry visszacsukta a szekr�nyajt�t. Viszont nem mozdult el�le. Nem akart m�g egy incidenst, ami�rt Piton megharagudjon r�, de ez itt most m�s volt.

Tal�n egy l�nyeges inform�ci�, amir�l nem tudhat… de lehet hogy Voldemortal kapcsolatos…

S�hajtott egyet, �s �jra kinyitotta az ajt�t. �vatosan a mereng� f�l� hajolt, h�tha valamilyen sz�rny�s�gre der�l f�ny… de ott nem volt se l�nyeges inform�ci�, sem Voldemort…

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor Piton �jra kih�zta mereng�b�l, Harry h�tral�pett, nehogy olyan durv�n b�njon vele, mint tavaly… Tiszt�ban volt vele, most is milyen h�ly�n viselkedett…

Falfeh�ren n�zett az apj�ra, akinek a szeme szikr�zott a d�ht�l.

- Tudod, nem gondoltam volna, hogy m�g egyszer meg mered k�s�relni…

- Nem akartam… sajn�lom…

- Ne magyar�zkodj itt nekem! Eszedbe sem jutott, hogy mi�rt nem mutattam meg neked?

- �n nem…

Piton becsapta a szekr�nyajt�t olyan er�vel, hogy az majdnem beszakadt. Harry megt�maszkodott az asztal sz�l�ben, �s pr�b�lt m�lyeket l�legezni. Sokkol�an hatottak r� a t�rt�ntek, ami a mereng�ben �rte.

- Azt hittem a tavaly t�rt�ntek ut�n okulsz! De nem…

- Mondtam m�r, hogy sajn�lom! T�bbet nem fog…

- Most pedig menj a szob�dba, �s ne is gyere el� onnan, am�g este fel nem kell menned a Griffend�l toronyba! – ujj�val mutatta az ir�nyt. – Addig legal�bb elgondolkodsz azon, mit illik �s mit nem!

- D�lut�n kellett volna felmennem a bar�taimhoz… - pr�b�lkozott Harry.

- Nem �rdekel, ahogyan t�ged sem az, hogy belen�zel a mereng�be! Tudhatn�d, mi a tisztelet! – vicsorogta Piton.

- Ha elmes�lted volna, akkor tal�n nem lettem volna ilyen k�v�ncsi! – v�gott vissza Harry d�h�sen, miut�n visszanyerte l�lekjelenl�t�t.

- Lassan a testtel! Az ap�d vagyok! Hogy neked mit mondok el, �s mikor, az csak is r�m tartozik! Most viszont kotr�dj a szob�dba! MOST! – �v�lt�tte Piton.

„Kotr�dj – ez f�jt. Nem besz�lt vele cs�ny�n soha, de most…”

Harry d�h�sen a folyos�ra rohant, majd egy csattan�ssal bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Lev�g�dott az �gyra, majd mag�ra h�zta takar�t.

K�vetkez� fejezet