17. fejezet:Kutat�s

Az �gyon m�r rengeteg k�nyv �s pergamen hevert szanasz�t. Harryt nem k�l�n�sebben �rdekelte, hogy m�r lassan �jf�l, elt�k�lte: mindenk�ppen hozz� akar jutni minden inform�ci�hoz az �si var�zsl�kat illet�en.

A mostani id�pont t�k�letes volt az olvas�sra: aludni nem tudott, az apja pedig m�g mindig nem �rt haza egy igen hossz�ra ny�l� gy�l�sr�l.

A mai nap eg�szen j�l telt, ahhoz k�pest, mennyire ut�lta, ha a b�jitaltanb�l magyar�znak neki. Most �rtet�bbnek t�ntek a b�jitalok k�l�nf�le hat�sai.

Az apja nem faggatta t�bbet a tegnapi r�m�lmot k�vet�en, mert bel�tta, hogy nem megy semmire a k�rdez�sk�d�ssel. Persze, el�g k�v�ncsi tekintettel n�zett r�, mikor megk�rdezte, lemehet-e a k�nyvt�rba egy p�r r�gi k�nyv�rt. Miut�n Piton enged�lyt adott, � m�r le is rohant az �res k�nyvt�rba k�r�ln�zni. Meglepet�s�re el�g sok h�res �r� foglalkozott az �si var�zsl�kkal, �gy sok k�nyvet tudott lehozni a pinc�be.

Mire le�rt, m�r csak egy �zenet v�rta:

„Harry! S�rg�s gy�l�st h�vott �ssze az igazgat� �r, ez�rt mentem el k�sz�n�s n�lk�l. Nem tudom, mikor �rkezek haza, de l�gy sz�ves, min�l hamarabb menj aludni.”

Miut�n Piton elment, eg�sz d�lut�n csak a k�nyveket b�jta, a k�l�nf�l�bb feltev�seket, elm�leteket elemezgetve. Hab�r Hermione jegyzetel�sei mintha �tfog�bbak lettek volna, vagy csak egyszer�en �rthet�bbek.

Az olvasm�nyok t�bbs�ge csak az elm�letekr�l sz�lt, semmi �rdekes dolgot nem tartogattak. Volt olyan k�nyv, amely azt tal�lgatta, mit szeretnek enni, de volt olyan is, ami a szerelmi �let�k rejt�ly�be vezette el az olvas�t.

�s�tott egyet �s k�zelebb hajolt az alig olvashat� k�nyvh�z, hogy el tudja olvasni az igen apr� bet�ket.

„Hajdan�n, m�g mikor m�g az �si var�zsl�k a F�ld�n �ltek, minden m�s volt… B�ke, egyet�rt�s �s szeretet jellemezte az �letet. Egyszer, mikor elj�tt �… akkor mindennek v�ge lett. Lerombolta a v�rosokat k�veteivel, csak az emberis�g egy r�sze �lte t�li. Az �si var�zsl�k nyomtalanul elt�ntek… senki sem tudja hov�… A hiedelem szerint, egy fels�bb l�ti s�kon �lnek, �s onnan tartj�k szemmel a f�ldi �letet… Vannak olyan emberek most is, aki b�rnak nagyhatalommal, �s meghallj�k, s�t l�tj�k is �ket. �k szint�n az �si var�zsl�k k�zvetlen lesz�rmazottjai, nagy var�zser�vel… hmm… kedves olvas�! Amit itt le�rtam, azt az�rt ne higgye el!

Nem is egy ember sz�molt be k�l�nf�le tal�lkoz�sokr�l, de v�g�l mindegyik gy�gy�t�ra szorult elme�llapot�t �t�lve…

Harry nyelt egyet. Biztos nem fogja hangoztatni, hogy a keresztapj�val besz�lget �lm�ban, �s m�g hangokat is hall. Az els� olyan k�nyv, ami legal�bb valamif�le nyom lehet ebben a bizonytalans�gban – gondolta mag�ban, �s jobban mag�ra h�zta a takar�t. Ak�rmilyen meleg sz�nekben is pomp�zott a szoba, el�g hideg volt.

Az �gya v�ge fel� ny�lt egy m�sik k�nyv�rt, amiben az el�bb olvasott egy �rdekes dolgot.

- Harry…

A nev�t hallva ijedten engedte el a kez�b�l a k�nyvet, �s d�nt�tte le a rendbe rakott olvasnival�t. Ijedten n�zett az �gy v�g�be.

- Te… mit keresel itt ilyenkor? – k�rdezte dadogva, �s �jra tornyot form�lt a k�nyvekb�l. – Egy�ltal�n… hogy…

- Gondoltam, megl�togatlak – felelt a j�vev�ny, �s m�g k�zelebb l�pett a fi�hoz.

- De… Sirius… - Harry m�g mindig makogott, ahogy az arany tal�rba �lt�z�tt keresztapj�t n�zte. – Mindj�rt fel�bredek…

- �bren vagy, Harry – mosolygott Sirius, �s le�lt a keresztfia mell� az �gyra. – L�ttam, hogy elsz�ntan kutatsz… ut�nunk.

- Tulajdonk�ppen a Kulcs ut�n kutattam – magyar�zta, �s od�bb tolta a k�nyveket.

Sirius a tekintet�vel k�vette a mozdulatot, �s m�r-m�r ugat� nevet�sben t�rt ki.

- Jaj, Harry! Nem b�zol bennem? M�g mindig a keresztap�d vagyok!

- Igen, de… van egy p�r dolog, ami nem vil�gos. Te… meghalt�l… - fejezte be a mondatot halkan.

- Igen, j�l gondolod. Vannak bizonyos dolgok, amikr�l nem besz�lhetek… De hidd el, elevenebb vagyok, mint gondoln�d.

Harry �rtetlen�l tekintett a keresztapj�ra, aki b�ztat�an a v�ll�ra tette a kez�t.

- Rem�lem, nem �r�l�k meg, mint ahogy n�melyik k�nyv �rja. Nem szeretn�m h�tralev� �letemet a Szent Mung�ban t�lteni.

- Nem fogsz ne agg�dj – megvakarta az �ll�t, majd folytatta -, �n m�r r�g�ta sz�l�talak, de valami�rt csak most nemr�g hallottad meg a hangomat. Az er�d is csak most kezdett el n�ni, nem �rtj�k mi�rt.

- Az er�m? Eml�kszem… kar�csonykor a f�hadisz�ll�st majdnem leromboltam… Azt hiszem akkor kezd�d�tt, mikor megl�ttam a l�d�m alj�n az oda-vissza t�k�r maradv�nyait.

- Szerintem is… J� lenne, ha ink�bb a Kulcs megkeres�s�vel t�lten�d az id�t, nem pedig azzal, hogy ut�nunk nyomozgatsz – Sirius felvett egy pergament, �s miut�n szem�gyre vette, letette.

- J�, rendben. Csak szerettem volna tudni, kikhez tartozol – adta meg mag�t Harry.

- Szerintem, m�r tudod. Viszont err�l sem besz�lhetek - jegyezte meg halkan.

- Tudom! – emelte fel a hangj�t d�h�sen.

- Hidd el, megl�togatlak sokszor. M�r megvan hozz� a k�pess�ged, hogy l�ss �s hallj engem. Erre csak igen kev�s ember k�pes, pontosabban az, aki hatalmas var�zsl� lehet. �s benned megvan az er�, amit a S�t�t Nagy�r nem ismer – tudod.

- Ne eml�keztess arra a j�slatra l�gysz�ves. Viszont a m�ltkori miatt mindig haragszok r�d.

- Meg kellett mutatnom, hogy ezeket a t�nyeket ismerve j� d�nt�seket hozz. Viszont most m�r mennem kell – tette hozz� sietve, �s miel�tt Harry megsz�lalt volna, aranyl� ragyog�ssal elt�nt.

- Remek. Most m�r nem csak hangokat hallok, de m�r rendesen hallucin�lok is – d�rm�gte, majd a k�nyveket az �jjeliszekr�nyre pakolta.

Apr� neszt hallott, �s mikor feln�zett, a szikr�z� szem� apj�val tal�lta mag�t szembe. Piton m�g mindig a fekete tal�rj�ban volt, a jelekb�l �t�lve most �rkezett.

- Harry! M�r �jf�l van! R�g aludnod kellene! – az �gy mell� l�pett, �s jobban megn�zte a pergameneket, amiket Harry �ppen �sszeszedett az �gyr�l.

- Ne haragudj, csak…

- Megmondtam, hogy id�ben menj aludni! Az elm�lt �jjel lefogadom, hogy nem aludt�l semmit. Sz�ks�ged van a pihen�sre, hogy j�v� h�ten �r�kra j�rj! – sziszegte d�h�sen, �s felvett egy k�nyvet az �jjeliszekr�nyr�l. – K�l�nben is, mi olyan s�rg�s, hogy ne aludj?

- A dolgozatomhoz gy�jt�ttem egy p�r dolgot – v�laszolt les�t�tt szemmel.

- Harry, n�zz r�m – mondta h�v�sen.

Harry �rtatlanul az apj�ra n�zett. Hirtelen esz�be jutott az okklumencia, de m�r k�s� volt…

- Tudod j�l, hogy nem szeretem, ha hazudnak nekem – k�z�lte inger�lten Piton. – De hogy a saj�t fiam!

- Nem akartam…

- Nem �rdekel a magyar�zkod�sod! Most r�gt�n menj aludni! – Piton m�r majdnem kiab�lt. – Majd holnap megbesz�l�nk egy p�r dolgot, az igazmond�st is bele�rtve!

Egy p�lcasuhint�ssal a fi�ra ter�tette a takar�t, majd az ajt�b�l pedig a marad�k f�nyforr�st is megsz�ntette.

- J� �jszak�t – morogta, majd bev�gta maga ut�n az ajt�t.

Harry r�m�lten n�zett az ajt� s�rga k�rvonalaira.

„Nem kellett volna hazudnom neki. Rem�lem, nem tudta meg, hogy Siriussal tal�lkoztam” – t�n�d�tt el mag�ban.

M�g egy darabig n�zte a kis f�nyforr�st, ami az ajt�n sz�r�d�tt be, de azt�n lassan �lomba szender�lt.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel halkan kinyitotta az ajt�t, �s �vatosan k�r�ln�zett a kis folyos�n. A szemben l�v� ajt� z�rva volt, �gy nem volt alkalma ben�zni apja h�l�szob�j�ba.

A nappalib�l n�gy ajt� k�z�l az egyik az eb�dl� fel� ny�lt. Piton m�r a reggelihez val�kat k�sz�tette, mikor megl�tta Harryt, csak intett neki, hogy �lj�n le.

- J� reggelt – pr�b�lkozott mosolyogva, de azt�n l�tva apja komor arckifejez�s�t, az el� rakott t�ny�rra n�zett.

Miut�n a professzor mindenf�le finoms�got az asztalra halmozott, Harryvel szemben foglalt helyet.

- A tegnapira visszat�rve, �n nem akartam hazudni. Csak nem tudtam, hogy mit mondjak… szeretek este olvasni – fejezte be sut�n a mondatot.

Piton elvett k�t szelet kenyeret a kos�rk�b�l, de tov�bbra sem sz�lt semmit. Harry ellenben nem ny�lt az �telhez.

- Bocs�natot szeretn�k k�rni – f�zte tov�bb a sz�t. – Legk�zelebb �szinte leszek.

- A bocs�natk�r�sedet elfogadom, de nem szeretn�lek m�g egyszer hazugs�gon kapni – Piton letette a vajas kenyer�t, �s a fi�ra n�zett. – Harry, �gy gondolom, valamit nem mondasz el nekem.

Harry nyelt egyet. Tov�bbra sem n�zett fel, csak rem�nykedett benne, hogy nem fog Piton r�j�nni a Siriussal val� tal�lkoz�sra. Biztos, hogy bolondnak tartan�.

- L�tom, nem akarsz besz�lni r�la. J�l van. Akkor besz�lj�nk m�sr�l: p�ld�ul a nevedr�l.

Harry �rtetlen arckifejez�s�st l�tva Piton hozz�tette:

- Mivel v�r szerint a fiam vagy, hivatalosan is el k�ne rendezni a dolgokat – vil�gos�totta fel a fi�t, �s beleharapott a keny�rbe. – Persze, ha te is �gy gondolod.

- Igen, �n is szeretn�m… De akkor mi lenne a nevem? – cs�szott ki a sz�j�n hirtelen, �s elvett egy kekszet a k�zeli t�ny�rr�l.

- Mindenk�ppen Piton leszel, ha fiamk�nt ismerlek el. Viszont az el�z� nevedb�l megtarthatod a James nevet.

- Harry James Piton. Igen, �gy szeretn�m. Nem haragszol, ha a Jamest megtartom? Elvileg az ap�m neve lenne a m�sodik.

- Igen, �gy lenne, de lehetnek kiv�telek is bizonyos esetekben – jegezte meg, majd Harry t�ny�rj�ra tekintett. – Egy�l t�bbet, a kekszel nem laksz j�l.

Harry elvett k�t szelet kenyeret, majd megkente lekv�rral.

- Ma is itt kell maradnom eg�sz nap? – k�rdezte egy id� ut�n.

Piton szomor� tekintettel feln�zett Harryre, majd halkan besz�lni kezdett.

- A decemberi t�rt�ntek ut�n a hal�lfal�k m�g jobban nyomoznak ut�nad. Albussal �gy gondoltuk, jobb ha a k�zelemben vagy.

- De h�t a f�hadisz�ll�son ugyanolyan biztons�gban vagyok! – ki�ltott fel Harry, meghalva az igazgat� nev�t.

Az egyik poh�r apr� szil�nkokra t�rt sz�t az asztal v�g�ben. Piton felvont szem�ld�kkel n�zett a d�h�s fi�ra.

- Csakhogy tudd, �n mellettem nagyobb biztons�gban vagy. Feltehet�leg k�m van k�z�tt�nk, �s ki tudja mikor b�jik megint az egyik hal�lfal� a b�r�mbe, hogy elrabolhasson! – sz�lt felh�borodottan, majd egy Reparo var�zslattal helyrehozta a sz�tt�rt poharat. – Pr�b�lj meg megnyugodni, �s nem pozdorj�v� t�rni mindent.

Harry f�lretolta a t�ny�rt, mivel a marad�k kedve is elment az igazgat� miatt.

- Elegem van bel�le, hogy mindig bez�r valahov�, csakhogy megv�dhessen!

Piton olyan d�h�sen csapta le a lekv�ros �veget, hogy majdnem sz�tt�rt.

- Harry! Tudod j�l, hogy az igazgat� �r mindent megtesz �rted! K�l�nben is, �n javasoltam, hogy itt legy�l!

- Bocs�nat, nem akartam illetlen lenni.

- Meg�rtem, hogy d�h�s vagy az igazgat� �rra a j�slat miatt, de ez nem ok, hogy el�t�ld. Ma d�lel�tt elint�zem a hivatalos pap�rokat, azt�n seg�tek a tanul�sban, ha meg�rkeztem. Rendben?

Harry b�lintott egyet, �s egy �jabb keksz�rt ny�lt.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Szerintetek, mit csin�lt Pitonnal, hogy az �r�kbe fogadta?

- Nem tudom… Biztos megitatott vele valami b�jitalt – v�laszolt a az egyik mardek�ros a h�ts� sorban.

Harry egyszer�en nem tudta nem hallani a mardek�rosok g�nyol�d�sait. Lopva n�zett h�rom bar�tj�ra, akik rosszkedv�en n�ztek vissza.

A h�tf� d�lut�ni b�jitaltan �ra eddig el�g rendesen telt, am�g azt�n Pitonnak ki kellett mennie a rakt�rba egy p�r hozz�val��rt - onn�tt�l kezdve Malfoy nem b�rta abbahagyni a piszk�l�d�st.

- Rem�lem, a h�zvezet�nk hamarosan r�j�n, mit tett – folytatta Malfoy a haverjainak az el�ad�st. – Olyan nemes csal�d, mint a Piton, egy ilyen f�rget befogadjon…

- Malfoy fejezd be! – v�gott k�zbe Natalie a monol�gba.

- �, nem tetszik, ahogy besz�lek a bar�todr�l? – fel�llt, �s odament Hermion�k asztal�hoz.

Natalie fel�llt �s �gy n�zett szembe a sz�ke mardek�rossal. Hermione a tal�rj�n�l fogva akarta visszah�zni, de a l�ny nem hagyta mag�t.

- �gy ahogy mondod, Malfoy. Nem vagy t�bb mint…

- Folytasd, ha m�r �gy belekezdt�l – vigyorgott a fi� tov�bbra is. – Csak azt�n nehogy Weasley beguruljon itt nek�nk…

-… egy bek�pzelt poj�ca, aki csak ahhoz �rt, hogy mindenkit g�nyoljon. Legal�bb a te ap�dr�l tudjuk, hogy egy mocskos hal�lfal� – ahogy kiejtette Natalie ezeket a szavakat a sz�j�n, Malfoy pofonv�gta a l�nyt, aki r�esett az asztalra, �s les�p�rte a k�nyveket.

Abban a pillanatban Harry is felpattant Ronnal egy�tt. Ron gondolkod�s n�lk�l el�r�ntotta a p�lc�j�t, �s Malfoy nyak�hoz szegezte. Harry pr�b�lta visszatartani a d�h�s bar�tj�t, de nem sok sikerrel.

- Ron nem �r annyit…

- Senki ne nevezze �gy az ap�mat! – �v�lt�tte Malfoy. – Legf�k�pp nem egy v�rfarkas l�nya!

Hermione felseg�tette bar�tn�j�t, akinek a sz�ja felrepedt a pofont�l.

- Ha te �gy nevezed, �n mi�rt ne nevezhetn�m �gy? – v�gott vissza Natalie, egyenesen Malfoy arc�ba sziszegve.

- Natalie! – sz�lt figyelmeztet�en Harry. – Ne provok�ld ezt az idi�t�t, nem �ri meg!

- Pedig m�r kezdt�nk eg�szen j�l bemelegedni – sz�lt k�zbe a sz�ke fi�, erre Ron m�g jobban a nyak�hoz szor�totta a p�lc�j�t. – Weasley nem k�ne, hogy belesz�lj olyanba, ami nem r�d tartozik.

- �gy gondolod? – morogta Ron. – �ltal�ban nem �t�nk meg l�nyokat…

- Ron, tedd el a p�lc�t, m�g miel�tt baj lesz – s�gta Harry, att�l tartva, hogy Piton levon a Griffend�lt�l legal�bb…

- �tven pont a Griffend�lt�l – hallatszott a h�ta m�g�l a szigor� hang. – Mr. Weasley, azt aj�nlom, tegye el a p�lc�t, vagy k�nytelen leszek m�g b�ntet�munk�t is adni.

Ron eltette a p�lc�j�t, �s szembefordult a tan�rral.

- Meg�t�tte Natalie-t! Ez�rt nem von le pontot a Mardek�rt�l? – k�rdezte.

Harry oldalba b�kte a bar�tj�t, aki a figyelmeztet�se ellen�re sem fejezte be mondand�j�t.

- Nem el�g, hogy Ha- a fi�t piszk�lja eg�sz �r�n, m�g meg�t egy l�nyt is!

- Mr. Welasley, majd �n eld�nt�m, mit teszek az �r�mon! M�g t�z pont a Griffend�lt�l, ami�rt vitatkozni mer velem! – d�h�ng�tt Piton. – Most pedig �ljenek le, hogy folytathassam az �r�t v�gre!

Harry vett egy szemreh�ny� pillant�st az apj�ra, aki nem vett r�la tudom�st. Ron szitkoz�d�sok k�zepette le�lt a bar�tja mell�.

Hermione adott egy kend�t Natalie-nak, aki most m�r a v�rz� sz�j�ra szor�totta.

- Ha �ppen nem figyelek oda, vagy nem vagyok itt, akkor m�r r�gt�n vereked�st provok�l, Miss Lupin? – k�rdezte Piton Natalie felett �llva.

- Egyszer�en nem b�rtam tov�bb hallgatni a sok h�lyes�get, amit Malfoy mondott. Most pedig, ha nem haragszik, felmegyek a gyeng�lked�re.

- Nem s�lyos, �gyhogy maradjon, csak az �ra fele telt el – sz�lt k�z�mb�sen Piton. – Teh�t akkor a b�jitalt mindenki egyed�l k�sz�ti…

Natalie felpattant, �s elkezdte a tank�nyveket a t�sk�j�ba pakolni, Piton a legijeszt�bb tekintet�vel n�zett r�.

- M�g is mit csin�l? – �v�lt�tte.

- Pakolok – v�laszolt a l�ny. – Azt�n felmegyek a gyeng�lked�re.

- Az �r�nak m�g nincs v�ge! – ord�tott Piton mag�b�l kikelve.

- Sz�momra igen – n�zett a tan�rra. – �s most ha megbocs�t…

A b�jitalok mester�t majdnem fell�kve kisietett a tanteremb�l, hangosan becsapva maga ut�n az ajt�t. Mindenki d�bbenten n�zett Pitonra, aki csak ennyit mondott:

- Nyiss�k ki a k�nyvet a 20. fejezetn�l! F�l �ra m�lva neki �llunk a b�jital elk�sz�t�s�nek, addig cs�ndben olvassanak! – adta ki az utas�t�st, majd le�lt a tan�ri asztal m�g�.

Harry elgondolkodott, vajon hogy magyar�zza el Pitonnak este, hogy a Griffend�lt�l val� pontok levon�sa nem fog j�t tenni az apa-fia kapcsolatnak.

Maga el� h�zta a k�nyvet, �s kinyitotta ann�l a fejezetn�l, ahol az apja mondta. Lassan olvasni kezdte, de a bet�k valahogy a szeme el�tt elhom�lyosodtak. Pislogott egyet, azt�n �jra a pap�rra meredt, de a l�t�sa most sem javult. Feln�zett, a tanterem m�r forgott k�r�l�tte, ahogy jobbra �s balra n�zett.

Pr�b�lt m�ly leveg�t venni, ezzel megnyugtatva mag�t. Ha most rosszul lenne a b�jitaltan �r�n, az nem lenne j�. A sz�d�l�s nem m�lt el, csak m�g jobban rosszabbodott. �jra a k�nyv f�l� hajolt, �s pr�b�lt nem venni tudom�st a rosszull�tr�l.

�gy tett, mint aki elolvasta az oldalt, �s lapozott. Csakhogy a mozdulat olyan bizonytalan volt, hogy leverte a tintatart�t. Az koppanva leesett a f�ldre, �s kifolyt a tartalma.

Piton r�gt�n felkapta fej�t, �s agg�d�an n�zte Harryt, aki most m�r szemmel l�that�lag fal feh�r volt.

- T�z perc sz�net! – mondta Piton k�z�mb�s hangon.

A kijelent�sre mindenki kiment a teremb�l kihaszn�lva a hossz� �ra l�v� k�zti sz�netet. Ron �s Hermione viszont nem mozdult. Piton nem t�r�dve odament a fi�hoz.

- J�l vagyok… - suttogta, majd becsukta a szem�t.

- Nem �gy n�zel ki, Harry. Mi a baj? A sebhelyed f�j? – faggatta Piton agg�dva, mert Harry a fej�t fogta �ppen a kez�vel.

- Csak sz�d�l�k… De m�r jobban vagyok. Az el�bb rosszabb volt.

- Miss Granger lek�s�rn� a fiamat a lakoszt�lyomba? – k�rdezte a tan�r, �s a l�nyra n�zett.

- Igen, tan�r �r.

Piton talpra �ll�totta Harryt, aki imbolyogva �llt a l�b�n. Hermione a karj�n�l fogva indult az ajt� fel�.

- �n nem mehetek, tan�r �r? – k�rdezte Ron, �s fel�llt, hogy menjen ut�nuk.

- Nem. Mag�nak �pp el�gg� hi�nyos �gy is a b�jitaltan ismerete – v�laszolt hidegen Piton. – Granger, itt a t�sk�ja. Maradjon Harry mellett, am�g �r�t tartok.

Hermione b�lintott egyet, �s Harryvel kimentek a teremb�l. A folyos�n csak n�h�ny Griffend�les volt, m�g azok is furcs�n n�ztek Harryre, akit �tkarol Hermione.

Mikor le�rtek a pinc�be, az ajt� kiny�lt r�gt�n, ahogy Harry meg�llt el�tte. A l�ny �vatosan le�ltette Harryt a kanap�ra.

- Mi�rt lett�l rosszul az �r�n? – �rdekl�d�tt Hermione, �s r�n�zett a fi�ra, aki a fej�t massz�rozta.

- Nem tudom. Csak megsz�d�ltem, semmi komoly – mikor a l�nyra n�zett, �gy d�nt�tt egy p�r dologba beavatja majd, ha jobban lesz. – Hermone, majd h�tv�g�n gyere m�r le, mert fontos dologr�l szeretn�k majd besz�lni veled.

- Rendben, akkor szombaton lej�v�k. �gy j� lesz?

- Igen… - h�trad�lt a kanap�n, �s lehunyta a szem�t.

- Szerintem, pr�b�lj meg aludni egy kicsit. Addig itt leszek – Hermione le�lt a fotelbe, �s el�vette a b�jitalk�nyvet. – �s elolvasom a k�vetkez� fejezetet.

Harry h�mm�g�tt egyet, azt�n elszenderedett.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor egy h�v�s k�z �rintette a homlok�t, kinyitotta szem�t. Piton �lt a kanap� sz�l�n egy �vegcs�vel a kez�ben.

- Hermione? – k�rdezte Harry rekedten.

- Nemr�g ment fel a toronyba. Hirtelen nem tudtam eld�nteni, hogy �n agg�dok jobban �rted, vagy a kisasszony – mosolyodott el az apja. – Rosszul vagy m�g?

Harry feljebb torn�zta mag�t a kanap�n. M�r egy�ltal�n nem sz�d�lt, csak f�radtnak, �rezte mag�t.

- M�r nem sz�d�l�k, �s nem f�j a fejem se – tette hozz�, mikor megl�tta az �vegcs�t.

- Att�l m�g f�zhetek te�t, ugye?

- Igen – v�laszolt, �s jobban mag�ra h�zta a takar�t. – De enni nem szeretn�k…

- Nem is akartam er�ltetni – azzal fel�llt, �s konyh�ba ment.

Harry �jra lehunyta szem�t, �s hallgatta konyh�b�l kisz�r�d� cs�r�mp�l�st. Mikor �jra kinyitotta a szem�t, a fotelben egy arany tal�ros alak �lt.

- Sirius – suttogta, �s fel�lt. – Tudom, mi�rt j�tt�l…

- Igen, Harry, Natalie miatt lett�l rosszul – mondta ki helyette a keresztapja. – L�ttam, hogy te is rosszul lett�l. Agg�dtam miattad.

- M�r j�l vagyok. Gondolom, v�letlen�l sem �rulod el, milyen betegs�gben szenved Natalie?

- El�bb ut�bb �gy is r�…

Kiny�lt a konyhaajt�, �s Piton j�tt egy t�lc�val a kez�ben. Mikor a kis asztalra lerakta a t�lc�t, Sirius hirtelen h�trad�lt a fotelben.

Harry pr�b�lt k�z�mb�s arcot v�gni, a szeme el�tt l�v� k�t ellens�g l�tt�n. Piton le�lt megint Harry mell� a kanap�ra, �s odany�jtotta neki a forr� te�t.

- K�sz�n�m – motyogta Harry, mik�zben kortyolgatott a cs�sz�b�l.

- Van benne egy kis Altat� f�zet is. Ma �jszaka itt maradsz, rendben? – jelentette ki elt�k�lten.

- De mit gondolnak majd a t�bbiek?

- Semmi rosszra nem fognak gondolni – nyugtatta meg az apja. – Most ink�bb aludj m�g, majd k�s�bb bem�sz a szob�dba.

Harry m�r �rezte, ahogy elnehez�l a feje. M�g egyszer utolj�ra r�n�zett Piton v�lla f�l�tt a keresztapj�ra, aki r�mosolygott, majd arany ragyog�ssal elt�nt.

Piton elvette Harryt�l a cs�sz�t, aki m�g valamit motyogott, majd elaludt.

- Aludj j�l, Harry – suttogta, �s jobban betakarta az alv� fi�t.

A b�jitalok mestere letette a cs�sz�t a t�lc�ra, majd a fotelra n�zett, �s g�nyosan elmosolyodott.

K�vetkez� fejezet