16. fejezet: Magyar�zatok

- Biztos f�lrebesz�l a l�zt�l – v�lekedett Lupin. – Jobb lenne, ha adn�l valamilyen altat� b�jitalt, m�r nagyon kimer�lt.

A b�jitalok mestere letette az �res �vegcs�t az �jjeliszekr�nyre, �s s�hajtott egyet.

- Amit adtam neki, att�l mindj�rt aludni fog…

- Mi�rt titkoltad el… Sirius elmondta… - motyogta Harry, mik�zben jobban reszketett. – Megmondta nekem az igazat…

- Harry, pr�b�lj meg aludni. A b�jital mindj�rt kifejti hat�s�t, �s jobban fogod �rezni magad – mondta halkan az apja, mik�zben m�g egy takar�t r�var�zsolt a k�zeli szekr�nyb�l.

Lupin a nedves kend�t, amit mag�val hozott odaadta Pitonnak, aki egy egyszer� j�gb�b�jjal ell�tta.

- Besz�ltem vele… m�g mindig �l…

- Nagyon rosszul �rezheti mag�t, ha m�r azt sem tudja, mit besz�l – mondta halkan Lupin.

- Nem csoda, nagyon magas l�za van – tette hozz� h�v�sen Piton, �s a fia homlok�ra helyezte a hideg kend�t. – Viszont nem k�ne ennyire rossz �llapotban lennie… Lupin menj a l�nyodhoz, mert � is rosszul lehet. Tudod, mib�l gondolom.

- Tudom, Perselus – vallotta be Lupin. – Megyek is, megn�zem, milyen �llapotba van. M�g k�s�bb visszaj�v�k.

- V�rj. Ezt vidd magaddal, lehet, hogy kelleni fog – A b�jitalok mestere k�t �vegcs�t ny�jtott oda a professzornak.

- K�sz�n�m – mondta Lupin, �s halkan becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

A b�jitalok mestere szomor�an n�zett a l�zt�l szenved� fi�ra, akit tov�bbra is �rtelmetlen�l motyogott.

- Apa… Sirius mondta nekem…

- Rem�lem, holnapra jobban leszel – s�hajtotta Piton, �s �jabb j�gb�b�jt bocs�tott a kend�re.

Harry abbahagyta a motyog�st, �s v�gre elaludt. Az apja m�g egy ideig n�zte fia m�r nyugodt arc�t – rem�lve, hogy t�nyleg csak f�lrebesz�lt.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor reggel kinyitotta a szem�t, a mosolyg� apja k�sz�nt�tte az �gy sz�l�n �lve.

- J� reggelt – azt�n �jra j�ghideg kend�t tett a homlok�ra.

- Szia… Mi t�rt�nt? Nem eml�kszem – mondta �rtetlen�l. – M�g arra igen, hogy megtal�ltatok, azt�n arra…

Hirtelen elhallgatott, mikor az apj�ra n�zett. „Biztos nem �lom volt, t�nyleg tal�lkoztam Siriussal…”

- Tegnap este nagyon rosszul �rezted magad. Nagyon magas volt a l�zad, �s f�lre besz�lt�l – v�laszolt Piton. – Nagy nehezen el tudt�l aludni. �jszaka nem egyszer felriadt�l, �s �rtelmetlen�l besz�lt�l Blacr�l. M�r azon voltam, hogy beviszlek a Szent Mung�ba…

- Nem eml�kszem r�. Viszont most m�r j�l �rzem magam – Tette hozz� Harry, �s fel�lt az �gyban.

A b�jitalok mestere szigor� pillant�ssal n�zett Harryre, aki visszafek�dt.

- Ha jobban meggondolom, m�g maradok egy kicsit…

- �n is �gy gondoltam – jegyezte meg az apja hidegen. – Este indulunk vissza a Roxfortba, addig pedig pihenj.

Harry �rtetlen�l n�zett az apj�ra.

- De tan�t�s csak a j�v� h�ten lesz! Akkor mi�rt megy�nk m�r most?

- A tan�rok mindig egy h�ttel el�bb mennek, a megbesz�l�sek miatt a k�vetkez� f�l�vvel kapcsolatban. �gy gondolom, mint a fiamnak, velem kell j�nn�d – magyar�zta Piton, azt�n az ajt� fel� indult.

- �rtem. �s… a Griffend�l toronyban fogok egyed�l lenni? – bukott ki a k�rd�s Harryb�l.

- Nem Harry. A lakoszt�lyomban fogsz addig lakni – fordult vissza az ajt�b�l. – Mib�l gondoltad, hogy egyed�l leszel?

- �n csak…

- Mondtam, hogy vigy�zok r�d, �s nem hagylak egyed�l – mosolygott az apja -, most ink�bb pihenj. K�s�bb m�g visszaj�v�k.

A professzor kinyitotta az ajt�t, hogy kil�pjen rajta, de egy szokatlan k�rd�s marad�sra k�nyszer�ttette, ami �gy sz�lt:

- Mi�rt nem mondtad el, hogy van nagyb�ty�m?

A professzor lassan megfordult, �s a fi�ra n�zett k�z�mb�s arccal.

- Honnan…

- Csak egyszer�en k�v�ncsi vagyok r�, mi�rt nem mondtad el az igazs�got – Harry kitart�an �llta apja hideg tekintet�t, nem gondolva Sirius tal�lkoz�s�ra.

- Harry… err�l nem olyan k�nny� besz�lni – mondta az apja, majd �jra az �gy sz�l�re �lt.

- Nem v�rtam el. Csak szeretn�m tudni, mi�rt titkoltad el – f�zte tov�bb a sz�t Harry.

A b�jitalok mestere nem sz�lt, csak a takar�t igazgatta a fi�n. Azt�n v�g�l s�hajtott egyet, �s halkan mes�lni kezdett.

- Tudod, ap�dat m�r a Roxfortban ut�ltam. Mind a n�gyen nagyon rosszul b�ntak velem, mint azt ahogy a mereng�ben is l�ttad. Mikor Lily hozz�ment, akkor betelt poh�r – itt a fi�ra n�zett. – Az igazs�got nemr�g a hal�la el�tt tudtam meg, az el�tt a sz�rny� �jszaka el�tt. Az �n ap�m tudott r�la, hiszen m�g � v�lasztott sz�t minket kis korunkban. V�g�l kider�lt, hogy James is tudott a dologr�l.

- Te m�g mindig nem bocs�tasz meg neki, ugye? – k�rdezte halkan Harry.

- Azt hiszem, nem – v�lasztolt bizonytalanul Piton.

- Mes�ln�l arr�l, hogy mi t�rt�nt azon a bizonyos est�n? – faggat�zott tov�bb, de erre a k�rd�sre az apja felpattant.

- Mondtam Harry, sietek a Szent Mung�ba. Majd d�lut�n �rted j�v�k – mondta k�z�mb�sen. – �g�rd meg, hogy �gyban maradsz addig, �s nem faggat�zol err�l t�bbet.

- Igen, apa – motyogta les�t�tt szemmel. – �g�rem.

- Gondolom, nem �rulod el, honnan jutott tudom�sodra ez a dolog, ugye? – k�rdezte Piton, mik�zben Harry tov�bbra is a takar�t fiksz�rozta.

- Csak egyszer�en tudom…

A b�jitalok mestere k�sz�n�s n�lk�l t�vozott, mag�ra hagyva a gondolkod� fi�t.

„Nem kellett volna �gy k�rdeznem… tal�n elmondta volna…” – �rtett egyet mag�val. Levette a j�ghideg kend�t a homlok�r�l, �s fej�re h�zta a takar�t.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hermione �s Ron nevetve �rkeztek l�togat�ba a d�lut�n folyam�n. Harry csod�lkozva n�zett a bar�taira, �s szomor�an l�tta, hogy Natalie nem tartott vel�k.

- L�tom, j� kedvetek van – jegyezte meg komoran. – Natalie nem tartott veletek?

- Nem. �ll�t�lag nincs valami j�l – felelt a l�ny imm�r komolyan. – Lupin nem engedett be hozz� minket. Nem �rtem, neki nincs semmi baja.

- Pedig j�l �rzem magam – tette hozz� halkan Harry.

- Mit mondt�l? – k�rdezte a bar�tja csod�lkozva.

- Semmit. Viszont nekem van egy rossz h�rem – t�rt el a t�m�t�l. – �n m�r ma visszamegyek a Roxfortba.

A bejelent�st d�bbent csend k�vette. Hermione viszont r�gt�n el��llt a magyar�zattal.

- Gondoltam, Harry. Hiszen Pi… ap�dnak vissza kell mennie a tan�ri gy�l�sek miatt…

- ’Mione! Att�l m�g itt maradhatna Harry! Itt biztons�gban van tov�bbra is – sz�lt k�zbe Ron.

- Lehet, veled akarja t�lteni az id�t, vagy csak egyszer�en f�lt t�ged – fejezte be a magyar�zatot a l�ny.

- Igazad lehet – v�gta r� Harry, mik�zben a hal�nt�k�t kezdte el masz�rozni.

A l�ny �that� pillant�ssal n�zett r�.

- F�j a fejed? – k�rdezte agg�dva.

- Igen… egy kicsit – vallotta be. – Hermione, ugye k�lcs�n adod a jegyzeteidet az �si var�zsl�kr�l? El szeretn�m k�sz�teni rendesen a dolgozatot Binnsnek.

- Odaadom, ne agg�dj. Nem lesz olyan rossz az a n�h�ny nap az ap�ddal…

- Persze, hogy nem! Kedvelem �t, csak furcsa lesz egyed�l – vallotta be halkan. – �r�l�k neki, hidd el, Hermione.

- �n is �r�l�k, hogy v�gre van egy ap�d – mosolygott a l�ny. – Besz�ltetek m�r arr�l, hogy mi lesz a neved a tov�bbiakban?

„Nem, mert �pp m�sr�l volt sz�: kider�lt, van nagyb�ty�m” – akarta volna mondani.

- Nem, m�g nem besz�lt�nk r�la.

- Biztos arr�l is fogtok – mondta a l�ny, azt�n fel�lltak, hogy menni k�sz�lnek.

- M�r mentek is? – n�zett ijedten a bar�taira.

- Igen, mert anya befogott minket a konyh�n. K�l�nben is, Piton most �rkezett meg, szerintem hamarosan indultok.

A k�t bar�tja m�g szomor�an Harryre n�zett, azt�n halk k�sz�n�s k�s�ret�ben t�voztak. Harry sehogyan sem �rtette, mi�rt viselkednek vele �gy, hiszen csak n�h�ny percre j�ttek le.

A csendet megt�rte n�h�ny halk hang az ajt� ir�nya fel�l, Harry pr�b�lt volna hallgat�zni, de nem hallott semmit.

Lassan felkelt az �gyb�l, �s mez�tl�b k�zelebb l�pett az ajt�hoz. R�m�lten j�tt r�, hogy el�g m�ly hangot hall, aki val�sz�n�leg az apja az.

Mire �szbekapott, m�r szembetal�lta mag�t egy el�g d�h�s b�jitaltan tan�rral.

- Nem megmondtam, hogy maradj az �gyban? – ki�ltott r�.

- V�gig ott voltam, csak most keltem fel egy pillanatra…

- Ne haragudj, nem akartam kiab�lni veled. Csak az a bolond Lupin nem sz�lt r�la, hogy a l�nya rosszul van – itt jelent�sen a fi�ra n�zett. – Te hogy �rzed magad?

- Csak f�j a fejem, de nem v�szes. Ink�bb menj�nk m�r el innen – k�z�lte h�v�sen. – Hogy megy�nk? Ugye nem hoppan�lva…

- Nem, a kandall�n kereszt�l megy�nk, ne agg�dj – le�lt a fia mell�, m�g egyszer ellen�rizve a l�z�t. – Fel�lt�zt�l, akkor mehet�nk is. Ne adjak F�jdalomcsillap�t� f�zetet?

Harry felkelt, �s a l�d�j�ba kezdte pakolni a m�g nem elrakott ruh�kat. A tank�nyveket pedig a l�da alj�ra rakta.

- Nem kell, k�sz�n�m… - hirtelen elhallgatott, mert megl�tta a t�k�r t�r�tt maradv�nyait.

Egy gyors mozdulattal letakarta, hogy m�g v�letlen�l se gondoljon keresztapj�ra. Pitonnak viszont a mozdulat t�l ismer�s volt.

- Van valami, amit esetleg el akarsz mondani nekem? – k�rdezte.

- Nem, nincs…

- Harry…

- T�nyleg nincs. Most m�r indulhatunk – jelentette ki, mikor v�gzett a pakol�ssal, �s a fel�lt�z�ssel.

A b�jitalok mestere h�mm�g�tt egyet, azt�n kinyitotta az ajt�t a fia el�tt. Harry megfogta a l�d�t, de Piton r�sz�lt.

- Hagyjad. Majd este visszaj�v�k �rte, mivel m�g Lupin kisasszonyt megl�togatom mindenk�ppen.

- Ja, j�.

Az eb�dl�be bel�pve Harry megpillantotta k�t bar�tj�t, amint a z�lds�geket apr�tott�k val�sz�n� a k�zelg� vacsor�hoz.

- Szia Harry! M�r m�sz is? – k�rdezte Hermione, mikor l�tta, hogy a kandall� fel� ny�l Piton a Hopp –por�rt.

- Igen, megyek – s�hajtotta Harry. – Akkor ide tudod adni a jegyzeteket?

A l�ny odasietett a fi�hoz j� p�r pergamennel a kez�ben. Piton nem sz�lt egy sz�t sem a rengeteg pergament l�tva.

- Tess�k. Minden itt van r�la, amit k�rt�l. Majd h�tf�n tal�lkozunk! – mosolygott Harryre.

- Persze! Addig is j� krumpli pucol�st!

- K�sz�nj�k Harry – morgott Ron.

- Harry, el�sz�r �n megyek, azt�n ha �t�rtem, j�hetsz ut�nam – mondta Piton. – De pontosan mond a c�met!

Harrynek hirtelen esz�be jutott, hogy egykor m�r rosszul mondta c�met, amivel nem �pp bar�ts�gos helyen k�t�tt ki.

- Igen, apa. �s mi a c�m pontosan?

- Perselus Piton lakoszt�lya – v�laszolt az apja, majd a mark�ba vett egy adag port. – Ne keveredjenek bajba Miss Granger, �s sz�ljanak, ha valami v�ltoz�s �ll be Lupin kisasszony �llapot�ban.

A k�t bar�t b�lintott, majd a professzor bemondta a c�met, �s elt�nt a z�ld l�ngokban.

- Hermione, majd ha visszaj�ssz, fontos dologr�l kell besz�ln�nk. Na mennem kell, sziasztok! – k�sz�nt el a bar�tait�l, majd bemondva c�met � is elt�nt a l�ngok k�z�tt.

P�r�gve esett ki a kandall�b�l, majdnem elesve. Apja r�gt�n elkapta, nehogy t�nyleg elessen.

- M�r azt hittem, nem j�ssz – jegyezte meg. – Volt valami gond?

- Nem, csak elk�sz�ntem – v�laszolt, �s leporolta a tal�rj�t. – Am�g nem kezd�dik el a tan�t�s, addig is iskolai tal�rban kell lennem?

- Mint a b�jitaltan tan�r fia, szerintem illene. Megyek, sz�lok Albusnak, hogy meg�rkezt�nk. Addig n�zd meg a saj�t szob�d.

Harry viszont nem mozdult, csak f�ldbegy�kerezett l�bbal b�mult apj�ra; aki felakasztotta k�peny�t az ajt� mellett �ll� fogasra,

- Mi baj? – k�rdezte, mikor m�r a keze a kilincsen volt.

- Csak m�g… nekem… nem volt saj�t szob�m… - b�kte ki halkan.

- Na, akkor �pp itt az ideje! Igyekszem vissza, addig n�zd meg, hogy tetszik-e – mosolygott b�ztat�an, majd m�g visszasz�lt a v�lla f�l�tt: - Vacsor�ra itt leszek, addig �rd meg a dolgozatod!

- Rendben, neki is kezdek – v�laszolta a m�r csukott ajt�nak.

S�hajtott egyet, azt�n Piton szob�ja fel� indult. Egy pillanatra megtorpant, mert nem k�rdezte meg, merre tal�lja szob�t. A kis folyos�ra l�pve r�gt�n megl�tta a nyitott ajt�t, ami egy m�sik ajt�val szemben volt.

�vatosan kinyitotta, �s bel�pve el�llt a l�legzete. A szoba persze meglehet�sen kicsi volt, �s csupa barna �rnyalatban pomp�zott minden. Letette a Hermion�t�l kapott jegyzeteket az �gyra, ami az ajt� mellett �llt.

Le�lt a kis �gyra, �s jobban szem�gyre vette a szemben elhelyezett szekr�nyt. A polcokon nem volt semmi, val�sz�n� az�rt, hogy az � dolgainak legyen hely.

„Hisz nekem nincs is ennyi mindenem, amit a szekr�nyre rakhatn�k” – n�zett k�r�l b�natosan. M�g egyszer fel�llt, hogy becsukja az ajt�t.

Ler�gta cip�j�t, majd az �gyra fek�dt hassal. Sz�ttekerte a pergameneket, �s kez�be vette az els�t. Az �si var�zsl�kr�l sz�l� fejezeteket mindig is szerette, de ez most valahogy nem tudta lek�tni.

A szeme lassan kezdett leragadni a f�radts�gt�l, amit eddig nem is vett �szre – azt�n elaludt.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Romos �p�let kell�s k�zep�n tal�lta mag�t, ahol mindenf�le testek voltak szanasz�t. R�m�lten vette �szre, hogy az egyik ember nagyon is ismer�s… Kingsley – j�tt r�.

Lassan l�pkedett el�re, l�ba alatt ropogtak a t�rmel�kek. Egy k�zeli helys�gb�l elfojtott sikolt�sokat hallott, �s robajt. Megszapor�zta l�pteit, �s berohant a terembe, ahol az izz�szem� Voldemorttal tal�lta mag�t szembe.

Egy tr�nsz�k mellett �csorgott vigyorogva, mikor Harry k�zelebb �rt, megsz�lalt:

- Na igen… ez t�rt�nik, ha nem vigy�zol… - �v�lt�tte egy f�lelmetes kacaj k�s�ret�ben. – Ha te nem vagy… akkor tal�n sose tal�lom meg a Kulcsot…

- De hisz… - tiltakozott volna, de Voldemort hirtelen �tv�ltozott Natalie-v�. Piton eb�dl�j�ben voltak, ami m�sk�pp n�zett ki, de azonos volt a mostanival.

- Megmondtam, ne mer�szeld elmondani! F�leg neki! Az �letem h�tralev� r�sz�t azzal t�lten�, hogy meg pr�b�lja megmenteni az �letem! – Natalie arc�n m�r folytak a k�nnyek. – Nem k�rek a sz�nalmatokb�l!

Az utols� szavakat m�r torkaszakadt�b�l �v�lt�tte, Harry pedig csak �rtetlen�l n�zett r�. Azt�n Natalie �tv�ltozott a keresztapj�v�, aki szomor�an n�zett a fi�ra.

Megint arany tal�rj�t viselte, ami m�g ebben a s�t�t helyen is nagyon csillogott.

- Musz�j volt megmutatnom – mondta halkan, �s k�zelebb l�pett Harryhez.

- Ez nem lehet… - suttogta Harry. – � nem… Voldemort szerint az �n hib�m? Ugye ez nem a j�v� volt?

Sirius sz�tlanul n�zett keresztfi�ra, aki m�r remegett az indulatt�l.

- Csak nem azt akarod mutatni, hogy minden �n miattam lesz? – �v�lt�tte.

- Nem, Harry. A Voldemortr�l sz�l� l�tom�s csak lehet�s�g. Viszont, ami Natalie-t illeti…

- Meg fog halni? – ki�ltott fel r�m�lten. – Na nem… az nem lehet…

- De igen. Egyed�l csak Remus tudja – Sirius odal�pett a fi�hoz, �s �t�lelte. – Tudom, hogy szereted �t, de el kell majd engedned, ha elj�tt az…

- Nem! Nem! Nem fogom! Biztos van gy�gym�d! – Harry eltolta mag�t�l a keresztapj�t. – A var�zsl�k k�z�tt nincs is hal�los betegs�g!

- Rosszul tudod…

- Ha m�r ennyire mindenhat� vagy, akkor igaz�n tehetn�l �rte valamit! – ki�ltott r� Siriusra.

- Gondoltam r�, de nem megy. Ez m�g a mi hatalmunkat is fel�lm�lja egy bizonyos szinten.

- Tudom m�r! Te is k�z�j�k tartozol! Az �si var�zsl�khoz! – j�tt r� hirtelen.

A keresztapja s�hajtott egyet, �s a fi� szem�be n�zett.

- Igen, �s is k�z�j�k tartozom. De err�l nem besz�lhetsz senkinek, k�l�nben sem hinn�nek neked – itt elmosolyodott. – Titokban tal�lkozok most is veled, mint a legut�bbi alkalomkor. Mindenk�ppen meg akartam mutatni a lehets�ges j�v�t, amire visszagondolv�n rengeteg �tletet fog adni.

- Remek. �n mentsem meg Natalie-t is? A vil�got is? Ti minek vagytok! – �v�lt�tt Harry. – Minden az �n felel�ss�gem?

- Nem, csak mi nem sz�lhatunk bele a dolgokba. Neked kell v�ghez vinned a feladatot, amit a sors neked sz�nt, ezek szerint Natalie �let�t is te fogod megmenteni…

- T�bbet ne jelenj meg nekem! Elegem van bel�le, hogy mindig �n miattam m�lik minden! Nem �s nem!

- De…

- Harry!

- Neeem! – �v�lt�tte f�j� torokkal, majd kinyitotta a szem�t.

- Harry! Nyugodj m�r meg! Csak r�m�lom volt! – nyugtatta az apja.

A b�jitalok mestere, miut�n felr�zta a fi�t a r�m�lomb�l, elengedte. Harry eg�sz test�ben remegett, �s szapor�n szedte a leveg�t.

- Elmondod, mit �lmodt�l? – k�rdezte agg�d�an.

- Nem. Akarok. R�la. Besz�lni – sziszegte, mik�zben m�g jobban ideges lett.

- Hozok nyugtat� f�zetet, att�l jobban fogod magad �rezni – jelentette ki Piton.

- Nem kell, j�l vagyok – nyelt egyet.

- Nekem nem �gy t�nik. Nagyon rossz volt?

Harry nem sz�lalt meg, csak m�g jobban remegett az idegess�gt�l. Az apja k�zelebb �lt, �s �t�lelte az ideges fi�t.

- Am�g itt vagyok, nem lesz semmi baj – mondta halkan.

- Nem hiszek neked – v�laszolt Harry, �s apja tal�rj�ba f�rta az arc�t.

K�vetkez� fejezet