14. r�sz: Sirius

- Mindj�rt megyek! – mondta Harry a t�relmetlen l�nyoknak. –Csak megkeresem!

- J�l van, Harry! Lent lesz�nk az eb�dl�ben! – hallotta Hermione hangj�t a l�pcs�fordul�b�l.

A l�d�hoz l�pett, �s elkezdett mindent kipakolni, imm�r m�sodszor, mi�ta itt volt a f�hadisz�ll�son. A zoknikat egy kupacba rendezte az �gyra, m�g az �sszehajtogatott tal�rt a sz�kre.

- Valahol itt kell lennie annak az �tkozott k�nyvnek! – morogta, mikor m�r el�rte a l�da alj�t. – Au!

Amilyen gyorsan ny�lt bele a tank�nyv ut�n, olyan gyorsan h�zta vissza a kez�t, r�m�lten vette �szre, hogy er�sen v�rzik. Az �jjeliszekr�nyb�l kivette az apj�t�l kapott kend�t, �s szorosan a kez�re csavarta.

K�v�ncsian n�zett a l�da fenek�re, ahol meg is l�tta.

Egy �vegdarab.

�vatosan leny�lt �rte, majd k�v�ncsian n�zte mag�t benne.

Hirtelen el�nt�tt�k az eml�kek: Sirius, amint mosolyog, mikor odaadja a t�kr�t, �s m�g akkor is mosolyog, mikor elt�nik a bolt�v alatt…

Sz�ve ugyan�gy zakatolt, ahogy akkor… De most nem mondja ki a nev�t…

Vett egy m�ly l�legzetet, hogy megnyugodjon. A t�r�tt �veget az �jjeliszekr�ny sark�ra tette. Megfordult, hogy t�vozzon a szob�b�l, de azt�n m�gsem...

A t�k�r darabban mintha l�tott volna valamit... Odament, jobban szem�gyre venni, de csak saj�t szomor� tekintete n�zett vissza a t�rt r�szb�l.

Pedig az el�bb megesk�d�tt volna, hogy valamit l�tott…

Megvonta a v�ll�t, �s lesietett a l�pcs�n.

Az eb�dl�ben m�r ott �ltek a bar�tai: Hermione �s Natalie. �ppen csacsogtak valami fi� �gyr�l, de megl�tva Harryt, abbahagyt�k.

Le�lt Hermione mell�, �s letette a tank�nyvet az asztalra. A l�ny ijedten n�zett a csukl�j�ra, mikor �jabb f�nyforr�st var�zsolt az asztalra.

- Harry! Mi t�rt�nt? – k�rdezte ijedten.

- Semmi… Csak megv�gtam magam – motyogta, �s a k�nyv f�l� hajolt.

- De esetleg nem k�ne…

- Nem! – mondta egy kiss� hangosabban a kellet�n�l.

A l�nyok ezek ut�n sz�tlanul kezdtek neki a h�zi feladatoknak.

Az �j iskolai f�l�v kezdet�ig m�r csak n�h�ny nap volt h�tra, de csak most kezdtek el tanulni; b�r az eddigi legszigor�bb tan�rjuk Piton, b�r most m�r �ltal�ban kevesebb tanulnival�t adott a di�koknak, mint szokott, nem volt okuk panaszra, Binns a m�giat�rt�netet tart� kiv�nhedt taner� b�ven k�rp�tolta �ket

Az elm�lt n�h�ny nap Harry sz�m�ra felh�tlen�l telt, szinte rep�lt az id�; az apj�val, Pitonnal – m�g mindig szokatlan volt sz�m�ra eme t�ny, de m�r kezdett megbar�tkozni azzal a gondolattal, hogy � az apja, akkor sem tehetne ellene semmit ha akarna, �s � nem is akar. A k�z�sen elt�lt�tt �r�k alatt hol a bonyolult b�jitalok elk�sz�t�si m�dj�t vitatt�k meg, hol pedig maga a f�rfi mes�lt neki a gy�gy�t�i munk�r�l.

Eg�szen id�ig.

Most, hogy esz�be jutott keresztapja: minden j� kedve elsz�llt. L�lekben teljesen m�shol j�rt, teljesen m�s gondolatok cik�ztak elm�j�ben, s ezek sehogyan sem az �si var�zsl�k t�nyked�s�n alapultak, amir�l a h�zi dolgozatot kellett elk�sz�teni.

Mikor m�r eltelt legal�bb egy �ra, a l�nyok �jra besz�lgetni kezdtek. Natalie mes�lt a k�l�nf�le k�lf�ldi �tjair�l, �s mindenf�le kalandjair�l.

Harry n�ha csak h�mm�g�tt egyet, ha k�rdezt�k. Legbel�l m�r akkora f�jdalmat �rzett, hogy ord�tani tudott volna. Mindig felelevenedett el�tte keresztapja mosolyg�s tekintete…

- Harry, nem hallod, hogy hozz�d besz�lek? – k�rdezte Natalie, �s letette a penn�t.

- Tess�k? – k�rdezett vissza �rtetlen�l. – Mit is mondt�l?

- Azt k�rdeztem, hogy felveszed-e a Piton nevet, vagy tov�bbra is Potter maradsz.

Harry elgondolkodott, nem is eml�kezett r�, hogy hogyan kanyarodtak el ilyen messzemen�ig a besz�lget�sben, nemr�g m�g a k�lf�ldi utakr�l volt sz�…

- M�g nem gondolkoztam rajta.

- Ja �rtem. Lassan vacsor�zni k�ne valamit – jegyezte meg Natalie.

- Nemsok�ra itt lesz Mrs. Weasley, �s csin�l valami finomat, jelenleg nem tudom, hol vannak. Valamilyen feladatot hajtanak v�gre Dumbledore javaslat�ra – k�z�lte Hermione. – Ap�d is vel�k ment, ugye?

- Igen – v�gt�k r� egyszerre.

- Aha – motyogta Hermione. – V�g�lis… mindkett�t�ket k�rdezni akartam…

A pillanatnyi cs�ndet az ajt� fel�li l�ptek zaja zavarta meg. Hamarosan be is l�pett a Weasley h�zasp�r Tonkssal, nyomukban, pedig Pitonnal.

- J� est�t kedvesk�im! – k�sz�nt�tte az asszony �ket. – Gyorsan �ssze�t�k valami finomat vacsor�ra. Az igazgat� m�gsem j�n ma el, mert s�rg�s dolga akadt. Ront nem l�tta valaki?

- Nem l�ttuk ma, Mrs. Weasley – v�laszolta Hermione.

Piton egy sz�t sem sz�lt, csak r�mosolygott Harryre, aki biccentett egyet. A tan�r felakasztotta a k�peny�t a fogasra, �s Mrs. Weasleyvel kezdett el halkan t�rsalogni.

A l�nyok �sszepakolt�k a penn�kat �s a k�nyveket, Harry pedig hanyagul becsapta a m�giat�rt�net k�nyvet.

- Harry… meg k�ne mutatni ap�dnak a kezed – kezdte Hermione, de Harry r�gt�n f�lbeszak�totta.

- Egy�ltal�n nem f�j – ez persze hazugs�g volt –, begy�gyul el�bb ut�bb. Most pedig felmegyek a szob�mba. K�rlek, ne zavarjatok.

- Ha van valami baj, akkor nekem elmondhatod – aj�nlotta fel a seg�ts�g�t a l�ny. – Tudom, hogy valami b�nt…

- Nincs semmi bajom! – ki�ltott fel, mire az �sszes jelenlev� Harryre n�zett.

A b�jitaltan tan�r ijedten n�zett fi�ra, aki m�r csapkodva �sszeszedte a holmijait, �s az ajt� fel� vette az ir�nyt.

- Harry! Mi t�rt�nt? – k�rdezte agg�dva az apja, mikor a fia el� �llt.

- Az �gvil�gon semmi! – mondta d�h�sen a fi�.

- Dehogy nincsen! – v�gta r� Hermione. – El�g s�lyosan megv�gta a kez�t, �s nem hajland� senkinek sem megmutatni!

Piton odal�pett a fi�hoz, �s megfogta a kez�t, hogy megn�zze. Harry viszont elh�zta a csukl�j�t, mire a tan�r idegesen r�sz�lt:

- Harry! Csak meg szeretn�m n�zni!

- Mondtam, hogy nincs semmi bajom! – mondta d�h�sen, mire Piton m�g idegesebb lett.

- Ne gyerekeskedj! Lehet, hogy s�lyos…

Ekkor m�r az eb�dl�ben mindenki a jelenetet n�zte.

- Ne kezelj �gy, mint egy gyereket! – ord�totta Harry, �s pr�b�lt volna kimenni az ajt�n, de Piton nem engedte.

- Nem kezeln�lek annak, ha nem olyan m�don viselkedn�l! L�gy sz�ves, gyere a laborba! – �v�lt�tte Piton. – Most!

- Nem! – k�z�lte Harry egy kicsit halkabban.

- Nem? – a b�jitalok mestere kezdett kij�nni a b�ket�r�sb�l. – Az ap�d vagyok, legal�bb nekem fogadj sz�t!

- Hagyj�l b�k�n! – ord�totta vissza Harry, majd f�lrel�kve apj�t felrohant a l�pcs�n.

Az eg�sz t�rsas�g meg sem mert sz�lalni. A d�bbent csendet v�g�l Mrs. Weasley t�rte meg.

- Akkor… �n megyek, �s elk�sz�tem a vacsor�t – k�z�lte, �s elt�nt a konyh�ban.

Mr. Weasley le�lt s�hajtva a l�nyok mell�, ahol m�r Tonks az el�bb helyet foglalt. Piton odal�pett Hermion�hoz.

- Nem tudja, esetleg Miss Granger, mit t�rt�nt Harryvel? – k�rdezte imm�r nyugodt hangon.

- Nem tudom, uram. D�lut�n felszaladt a szob�j�ba, egy ott felejtett k�nyv�rt. Mikor visszaj�tt, m�r kend�be volt bugyol�lva a keze- v�laszolt a l�ny, �llva a s�t�t tekintetet.

- Akkor mi�rt ilyen zaklatott?

- Nem tudjuk, de nagyon rossz kedve volt eg�sz este – v�laszolt a bar�tn�je helyett Natalie.

- Perselus, szerintem ne menj m�g f�l – sz�lt oda a tan�rnak Arthur.

- Ha most nem megyek, lehet elfert�z�dik a seb – morogta.

- Akkor legal�bb ne �v�lt�zz vele – tette hozz� Mr. Weasley.

- Sz�ltam is valaha bele, hogy neveled a gyerekeidet? – k�rdezte g�nyosan.

Mr. Weasley csak elmosolyodott, �s annyit mondott:

- Persze, hogy nem. Csak tan�csot adtam.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry jobb oldal�ra fekve szomor�an n�zett ki az ablakon. Megint esett a h�, m�g �gy a f�lhom�lyban is tiszt�n l�tta a feh�r pelyheket.

A keze m�r l�ktetett a f�jdalomt�l, de nem �rdekelte. Tiszt�ban volt vele, hogy gyerekesen viselkedik. „Nem kellett volna a l�d�ban kutatnom…” – gondolta szomor�an.

Hallotta, hogy halkan benyit valaki, majd �vatosan le�lt mell� az �gy sz�l�re.

- Harry – hallotta apja suttog� hangj�t. – �bren vagy?

- Igen – mondta halkan. – Hagyj b�k�n…

- L�gy sz�ves, ne gyerekeskedj! – mondta hangosabban Piton. – Meg szeretn�m vizsg�lni a kezed.

Harry viszont nem tett eleget a f�rfi k�r�s�nek, csak m�g jobban mag�ra h�zta a takar�t.

- Harry! Mondtam valamit! – a fi� m�gis meggondolta mag�t, �s a h�t�ra fordult. – Elmondod, mi kavart fel ennyire?

K�zben leszedte a fi� kez�r�l a kend�t, aki felszisszent a f�jdalomt�l, ahogyan megfogta a csukl�j�t.

- Ugye tudod, hogy el is fert�z�dhetett volna – k�z�lte Piton, �s a zseb�hez ny�lt egy f�zet�rt. – Ezt idd meg.

- Mi�rt mi ez? – k�rdezett vissza Harry, mik�zben az apja meggy�gy�totta a kez�t.

- L�lekgy�gy�t� ital.

Harry gyorsan oldalra fordult, h�ttal az apj�nak.

- Nincs sz�ks�gem r� – motyogta.

- Harry… Akkor mond el mi b�nt.

- Nem – hangzott az egy�ntet� v�lasz.

A b�jitalok mestere s�hajtott egyet, �s fel�llt az �gyt�l, de m�g el�tte jobban betakarta Harryt.

- Ahogy gondolod – mondta halkan.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry m�r k�t napja nem sz�lt senkihez sem sokat egy-k�t sz�n k�v�l. A b�jitalok mestere nem faggatta t�bbet azut�n a bizonyos este ut�n, rem�lve, hogy Harry maga mondja el mi b�ntja.

Viszont onnant�l kezdve minden �jszaka r�m�lmok gy�t�rt�k. Az apja nem �bredt fel r�, mert nem egyszer nagyon f�radtan j�tt haza a Szent Mung�b�l, �gy nem �bredt fel Harry forgol�d�saira.

Ront n�ha l�tta a konyh�ban Hermion�val, de azt�n r�gt�n vissza is fordult a szob�j�ba. Mivel senki sem tart�zkodott az eb�dl�ben, a tanulnival�j�val egy�tt letelepedett a sarokba tanulni.

A dolgozathoz el�bb el kellett olvasni a hozz�tartoz� forr�st. Harrynek egy id� t�n elnehezedett a feje, majd elaludt az asztalra fek�dve.

- Harry… - lassan feln�zett a hang ir�ny�ba.

Apja hajolt le hozz�, �s mosolyogva n�zett r�.

- L�tom, nagyon �rdekes a m�giat�rt�net.

- Igen, az – pislogott Harry, �s becsukta a k�nyvet.

A b�jitalok mestere le�lt mell� a sz�kre, �s agg�d�an tekintett a fi�ra.

- Menj f�l, aludj egyet. M�r �sszeesel a f�radts�gt�l, l�tom rajtad. Nem alszol mostan�ban?

Harry nem felelt. Nem akart besz�molni minden egyes r�szletr�l, ami Sirius hal�lakor t�rt�nt. Piton s�hajtott egyet.

- M�g mindig nem vagy hajland� elmondani – jegyezte meg. - De akkor is menj, pihenj. M�g a laborban dolgom van. K�s�bb tal�lkozunk.

A b�jitalok mestere fel�llt, hogy elinduljon a labor fel�, de a fi� odament hozz� �s �t�lelte.

- Ne haragudj r�m… - motyogta. – Nem akartalak megb�ntani…

A meglepett professzor mag�hoz szor�totta Harryt, �s nyugodt hangon mondta:

- Nem haragszom r�d, ne f�lj. Pr�b�lj meg aludni. �n csak k�s� este megyek, mert egy fontos b�jitalt kel f�zn�m.

- Rendben… apa – suttogta Harry, �s a l�pcs� fel� vette az ir�nyt.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry �sszeszorult sz�vvel n�zte, ahogy keresztapja eld�l a bolt�v f�gg�nye fel�… A f�gg�ny lebbent egyet, ahogy Sirius �tesett alatta.

Bellatrix ord�tott egyet, de Harry nem t�r�d�tt vele, indulni akarta hozz�… Lupin odal�pett el�, hogy f�ltartsa…

- Nem seg�thetsz rajta, Harry…

- Menjetek �rte, ments�tek meg! Hozz�tok vissza! – ord�totta kap�l�dzva.

- Nem seg�thetsz rajta, Harry… Sirius nincs t�bb�…

- Harry! �bredj fel! – hallatszott egy m�sik hang eg�sz k�zelr�l. – Nyugodj meg!

Harry hunyorogva n�zett apj�ra, aki szemmel l�that�lag els�padva n�zett r�.

- J�l vagyok – mondta Harry, �s pr�b�lt m�lyeket l�legezni. – Csak egy…

- R�m�lom – tette hozz� Piton. – Mi�rt nem sz�lt�l, hogy r�m�lmok gy�t�rnek?

- Nem akartalak a probl�m�immal zavarni…

A b�jitalok mestere pr�b�lta visszanyelni haragj�t.

- A fiam vagy! �n t�r�d�k veled, nem �gy, mint a nagyn�n�d!

- Tudom, csak… - a hangja elcsuklott, �s les�t�tte a szem�t.

- Mir�l �lmodt�l? – �rdekl�d�tt Piton.

Harry nem mert megsz�lalni, tov�bbra is a takar�t b�multa. Er�t vett mag�n, �s kimondta a sz�t, ami m�r napok �ta nyomta a lelk�t.

- Sirius – suttogta alig halhat�an.

A b�jitalok mestere mag�hoz szor�totta Harryt, akinek r�gt�n elkezdtek potyogni a k�nnyei.

- Az �n hib�m volt, hogy meghalt… - motyogta apja tal�rj�ba, aki m�g er�sebben �t�lelte.

- Harry, ne mondj ilyet. Tudod j�l, hogy ott maradhatott volna a f�hadisz�ll�son, �s akkor…

- De ha �n nem… - kezdte Harry, de Piton k�zbesz�lt.

- Nem tudhattad… ha gyorsabb vagyok, akkor tal�n megakad�lyozhattam volna �n. De nem �gy volt… - s�hajtott a tan�r.

Beleny�lt a zseb�be egy �vegcs��rt, �s odany�jtotta a m�g mindig zokog� fi�nak.

- Idd meg, l�gy sz�ves. Holnapra jobban fogod �rezni magad – Harry elvette, �s kiitta az �vegcse tartalm�t.

Led�lt a p�rn�ra, m�ris �lmosnak �rezte mag�t.

- Mit adt�l? – k�rdezte k�v�ncsian, amikor apja betakarta.

- L�lekgy�gy�t� italt. Pr�b�lj meg aludni, most m�r biztos nem fogsz rosszat �lmodni.

- Az j�… De mi�rt nem m�sz aludni?

- Aludj m�r, Harry – mosolygott a b�jitalok mestere.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Holnapra nem fogom megtanulni ezt a sok s�letlens�get – mondta Harry, �s lecsapta a penn�t, de �gy, hogy majdnem kifr�ccsent a tinta.

- Ugyan m�r Harry, ez nem sok – magyar�zta Hermione, ujj�t a pergamenen v�gigfuttatva.

- Nem? H�rom oldal! Akkor sem fogom megtanulni, annyira bonyolult! – vitatkozott Harry. – Ink�bb hozok valami…

- Harry…

- Mi az? – sz�lt inger�lten. – Mondani akart�l valamit?

Hermione csod�lkozva n�zett a d�h�s fi�ra. Natalie aki eddig elm�ly�lten olvasott, fel kapta a fej�t.

- Te sz�lt�l!

- �n ugyan nem – tiltakozott a l�ny. – Natalie akart�l valamit mondani neki?

A bar�tn�je megr�zta fej�t, �s visszat�rt az olvas�shoz. Hermione tov�bb mutatta pergamenen a megjegyz�seket.

- Teh�t, amit itt l�tsz, azt �gy kell alkalmazni – itt hadon�szott egyet a leveg�ben, legal�bbis Harry �gy l�tta. – �s ut�na ejted ki a…

- Harry…

- Natalie, ha akarsz valamit mondani, akkor ne suttogj nekem! – v�gott k�zbe Hermione monol�gj�ba.

Natalie d�h�sen n�zett szembe a fi�val.

- Ha ilyen m�don akarod felh�vni a figyelmet, nem fog menni!

- Az lesz a legjobb, ha m�ra befejezem a tanul�st! – mondta Harry, �s �sszepakolta a tank�nyveit.

Gyorsan kis sietett az eb�dl�b�l otthagyva a k�t tud�l�kos l�nyt. M�r �ppen a kilincsen volt a keze, amikor megpillantotta, Ront a m�sik szob�b�l kij�nni.

- Harry, v�rj – sz�lt a bar�tja. – Besz�lni szeretn�k veled.

Harry m�g toporgott a k�sz�b�n, azt�n megfordult, �s odament Ronhoz.

- �n is szerettem volna besz�lni veled.

- Gyere fel a padl�sra, �gyis fel kell mennem egy p�r r�gi k�nyv�rt. Majd megbesz�lj�k k�zben a gondunkat.

- Gondunkat? – emelte fel a hangj�t Harry.

- Nem arra gondoltam… - motyogta Ron, azt�n v�gre kinyitotta a padl�sszoba ajtaj�t. – Csak egy p�r dologra akartam r�vil�g�tani…

- Na persze…

A padl�sszob�ban mindenf�le dolgok fel voltak halmozva. R�gi b�torok, k�pek, �s egy�b nem vesz�lyes t�rgyak, amik a lomtalan�t�st �tv�szelt�k.

- Hol lehet… - Ron kotor�szni kezdett egy r�gi l�d�ban. – Nehogy becsukd az ajt�t! Valamilyen var�zslat v�di az eg�sz padl�st, csak azt nem tudom, minek.

- Rendben Ron – mondta Harry, aki a fi� mellett �llt.- Mi�rt, mi t�rt�nik, ha becsuk�dik?

- Nek�nk akkor annyi… - v�laszolt a bar�tja, de mindketten nyikorg�sra lettek figyelmesek. – Az el�bb mondtam, hogy…

Mind a ketten odarohantak, de m�r becsap�dott az orruk el�tt az ajt�.

- Nem is voltam a k�zel�ben! – ord�totta d�h�sen Harry.- Ott �lltam m�g�tted!

- L�ttam… - makogott Ron. – De h�t azt nem lehet csak �gy becsukni! S�t! Egy�ltal�n nem! Csak behajtani!

- Persze… Most meg akarsz ijeszteni… - Harry l�tv�n bar�tja hal�lra r�m�lt arc�t, elcsuklott a hangja.

- Harry! Sz�lt�l valakinek, hogy felj�ssz?

- Nem! L�ttad, hogy veled futottam �ssze a folyos�n! Nem sz�ltam senkinek… Mi az?

- Akkor nagy bajban vagyunk! – motyogta Ron az ajt� fel� n�zv�n.

- Ne viccelj m�r…

- Nem viccelek! Az ajt�n l�v� b�b�jt csak egy er�s var�zsl� oldhatja fel! Amit persze senki sem ismer…

Harry megpr�b�lta kinyitni az ajt�t, aminek az lett az eredm�nye, hogy legal�bb h�rom m�tert rep�lt h�tra a var�zslatt�l. A szekr�nyr�l mindenf�le t�rgy r�esett, amit�l m�g jobban csillagokat l�tott.
Ron odaszaladt hozz�, �s leszedte r�la az �sszes ruh�t �s k�pet.

- Harry, mondd, j�l vagy?

- Azt hiszem… - mondta, mik�zben m�g mindig sz�d�lt. Ron seg�tett neki talpra �llni.

A v�r�s haj� fi�nak a szekr�nyen maradt a tekintete, amit�l m�g jobban els�padt. Harry is odan�zett: v�res volt a szekr�ny sarka. Lass� mozdulattal meg�rintette a tark�j�t, amit�l a keze szint�n v�res lett.

- Ilyen nincs! H�nyszor fog m�g baleset �rni egy… - nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen kics�szott a l�ba al�l a talaj.

Bar�tj�nak �pp idej�ben siker�lt elkapnia Harryt, nehogy m�g a padl�ba is bev�gja a fej�t.

- �gyis j�n valaki �rt�nk, ne f�lj, Ron – suttogta Harry, pr�b�lva nem elvesz�teni az eszm�let�t.

- Jaj, Harry… Nem fog senki… - mondta Ron remeg� hangon, �s bar�tja fej�t az �l�be tette. – Nem fognak megtal�lni…

K�vetkez� fejezet