10. fejezet: Megbocs�t�s

- Tan�r �r… ne vicceljen ilyesmivel… - mondta Harry mosolyogva, �s Pitonra n�zett.

- Nem szoktam – tette hozz� Piton.

- De… - a fi� arc�r�l leolvadt a mosoly. – Tudom, hogy kedvel, tan�r �r… De ezt akkor sem hiszem el!

A b�jitalok mestere viszont szomor�an n�zett az �rtetlen fi�ra.

- M�r r�g el kellett volna mondanom – suttogta a tan�r. – De az igazgat� �r jobbnak l�tta, ha nem mondom el neked…

Harry csak n�zett a professzorra, de nem tudott megsz�lalni. Piton viszont er�t vett mag�n, �s belekezdett a mondand�j�ba.

- Nem tudsz r�la… - itt s�hajtott egyet. – �n �s any�d nagyon szerett�k egym�st…

- Micsoda…? – �rtetlenkedett a m�sik. – Az nem lehet…

- Pedig te is l�thattad tavaly a mereng�ben felejtett gondolataimban. M�r akkor kedvelt�k egym�st, csak a bar�tai el�tt titkoltuk…

- Ez lehetetlen!

- Nagyon sok�ig egy�tt voltunk… Eg�szen addig, amikor �ssze nem veszt�nk a mostoha ap�d miatt – k�z�lte Piton az utols� sz�t hangs�lyozva. – Azt�n �sszej�tt vele, �n pedig hoztam egy rossz d�nt�st…

- Hal�lfal� lett – mondta ki a szavakat Harry a tan�r helyett.

- Egyszer csak meghallottam, hogy gyermeket v�r… Nagyon d�h�s voltam Jamesre. Mindenki �gy tudta, hogy t�le v�rja. Most m�r persze tudom… Val�sz�n� James sem tudott r�la… Lily senkinek nem mondta el.

- Na ne. Ezt nem hiszem el. Maga �s any�m? – itt nyelt egyet. – Ki volt az, aki tudott r�la?

- Dumbledore professzor term�szetesen, Lupin, �s Peter Pettigrew.

- Akkor Voldemort is tud r�la!

- Nem. Efel�l nyugodt lehetsz, nem mondta el senkinek. �s ha el is akarta volna mondani m�g valakinek, m�r nem fogja – k�z�lte Piton g�nyosan.

Harry m�g jobban �sszeh�zta mag�t a hideg sz�l miatt, a f�rfi pedig m�g jobban mag�hoz szor�totta a fi�t. Aki viszont nem h�z�dott el a tan�rt�l.

- A ny�ron meghalt, igaz? – k�rdezte halkan.

- Igen. �n magam �ltem meg… - suttogta halkan a b�jitalok mestere. – Nem kellett volna… De nagyon d�h�s voltam, hogy �vekig titkolta t�lem az igazs�got. Viszont Albus meg sem pr�b�lt megakad�lyozni. Van egy olyan �rz�sem, � is a hal�l�t akarta. Ki akarta szolg�ltatni minden inform�ci�t err�l az �gyr�l a S�t�t Nagy�rnak.

- Ezt nem �rtem. Ha eddig tudta, akkor mi�rt nem mondta el?

- Mivel � is nem sokkal el�tt�nk jutott hozz� az inform�ci�hoz, egy kis nyomoz�ssal.

Elfojtott ki�lt�sok hallatszottak a t�volban, m�g a s�v�lt� sz�l ellen�re is.

- Biztos megj�tt Albus a Rend tagjaival – mondta Piton, mikor fel�llt k�r�ln�zni. – Viszont nem l�tok senkit. Baj van?

A fi� azonban csak b�mult maga el� a semmibe, mint aki meg sem halotta azt, amit a b�jitaltan tan�r mondott. Piton let�rdelt el�, �s megemelte a fi� �ll�t a kez�vel.

- Harry… �n �r�l�k, hogy a fiam vagy! – mondta kedvesen.

Az arc�n lassan leg�rd�lt egy k�nnycsepp. Piton mag�hoz �lelte, de k�zben igyekezett min�l kevesebb f�jdalmat okozni a fi�nak.

- Mindig is szerettem volna, hogy t�r�dj�n velem valaki… - suttogta. – Sosem hittem volna, hogy �l m�g valaki... valaki, akihez tartozhatok…

- Pedig mindig is volt…

- Az igazgat� hogy lehet ilyen kegyetlen? Mi�rt nem akarta, hogy elmondja nekem? – d�h�ng�tt Harry.

- Jaj hidd el nekem… Az igazgat� �r nem akart rosszat. Ugyanakkor tudta meg…

- Nem �rdekel! Kegyetlen… - Harry m�r Piton fekete tal�rj�ba nyomta az arc�t, �gy m�r szinte nem is lehetett hallani a hangj�t.

- Nyugodj meg… Ne besz�lj �gy az igazgat�r�l! Nem tudhatod, mi�rt d�nt�tt �gy!

- Nem �rdekel… - ism�telte.

A b�jitalok mestere jobban betakarta s�r� fi�t a szakadt pal�stj�val.

- Csak egy valamire v�laszoljon �szint�n…

- Igen, Harry…

- Csak az�rt volt velem ilyen kedves �v elej�t�l, mert kider�lt, hogy a fia vagyok? – k�rdezte, �s felemelte a fej�t.

Piton nem v�laszolt r�gt�n, csak egy-k�t perc eltelt�vel.

- Egyszer�en csak az�rt ut�ltalak annyira, mert azt hittem, hogy Lily �s James fia vagy…

Harry olyan hirtelen h�z�dott el Pitont�l, hogy f�jdalm�ban felszisszent.

- Remek! Akkor nem lett volna ilyen rendes velem! – fakadt ki. – Ha el is hiszem ezt a h�lyes�get, hogy az ap�m, akkor is megvan mag�r�l a v�lem�nyem! Meg m�g csak nem is hasonl�tok mag�ra!

- Mivel a nagyany�mra hasonl�tasz! Valamikor m�g �n is szem�veget hordtam! – mondta d�h�sen Piton. – Tudom, neh�z elfogadni, hogy �n vagyok az ap�d! Egy vizsg�lattal kider�theted az igazs�got, ha nekem nem hiszel! Egy�bk�nt ugyanolyan makacs vagy, mit �n…

- Ne h�zelegjen itt nekem! Ha igaz is, akkor sem �rdekel, hogy van ap�m! – Harry pr�b�lt min�l halkabbra fogni a hangj�t, pedig nagyon d�h�s volt.

A szikl�nak t�masztotta a h�t�t, mik�zben reszketve maga k�r� h�zta a tal�rj�t. Piton k�zelebb ment hozz�, de a fi� d�h�sen r�sz�lt:

- Hagyjon b�k�n! Nem �rdekel - ha az ap�m, ha nem!

- Pedig az vagyok! – mondta d�h�sen a b�jitalok mestere. -Gyere ide, mert m�g rosszabbul fogod �rezni magad!

Piton oda�lt Harry mell�, aki megint arr�bb pr�b�lt menni. A tan�r viszont er�sen mag�hoz �lelte a fi�t.

- Mondtam, hogy hagyjon b�k�n! Ut�lom mag�t!

Piton viszont kezdett kij�nni a b�ket�r�sb�l.

- Nem �rdekel, mit gondolsz! Nagyon rosszul �rzed magad, ez�rt kell, hogy melegen tartson valaki, ha tetszik, ha nem!

Harry pr�b�lt kib�jni az er�s karok szor�t�s�b�l, de a b�jitalok mestere er�sebb volt. Meg�rintette a fi� homlok�t, aki tiltakozva elfordult.

- Ne �rjen hozz�m… - sziszegte.

- Egyre magasabb a l�zad.

- Most m�r nem �rdekel, ha meghalok is! Mindenki csak sajn�latb�l t�r�dik velem… - motyogta.

- Tudod j�l, hogy ez nem igaz! – v�gott vissza Piton, mik�zben el�vett egy �jabb fiol�t. – L�gy sz�ves idd meg.

- Nem fogom – j�tt a v�lasz.

- Ne akard, hogy er�szakhoz folyamodjak! – morogta a tan�r.

M�g miel�tt v�laszolt volna a fi�, elvesztette az eszm�let�t, �s r�d�lt a professzorra.

- Harry! – ki�ltott fel Piton r�m�lten.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Nem tudok olvasni, olyan ideges vagyok – sz�gezte le Hermione, �s lecsapta a k�nyvet az asztalra. – McGalagony elment m�r?

Ron aki eddig a semmibe b�mult, a l�nyra n�zett.

- Nem. M�g itt van. Megv�rja any��kat, azt�n csatlakozik a Rendhez.

- Rem�lem nem esett bajuk… - s�hajtotta Hermione.

- Biztos nem lesz baj, �s siker�l megtal�lniuk �ket.

A csendet egy ajt� csattan�sa zavarta meg. Gyors l�ptekkel berontott az eb�dl�be a Weasley h�zasp�r. Mrs. Weasley odarohant Ronhoz, �s �t�lelte.

- �gy agg�dtam miattad! Van m�r valami h�r Harryr�l? – k�rdezte.

- Nincs m�g semmi sincs. Az igazgat� �r m�r elindult – v�laszolta Ron. – Apa, te is m�sz a Tiltott Rengetegbe?

Mr. Weasley miut�n lepakolta a csomagokat, b�lintott.

- M�r megyek is. Minden emberre sz�ks�g van. Siet�nk vissza, Molly- egy puszit nyomott feles�ge arc�ra, majd kiviharzott az eb�dl�b�l.

Mrs. Weasley idegesen bontogatni kezdte a csomagokat, de nem igen b�rta a remeg� kez�t�l. Hermione odaszaladt hozz�, �s seg�tett neki.

- Nem lesz semmi baj, Mrs. Weasley – vigasztalta. – Piton professzor �s a t�bbiek visszahozz�k �ps�gben.

- Rem�lem… J�tt�k seg�teni f�zni? – k�rdezte vid�man, de azt�n elkomolyodott. – Majd f�z�k egy finom te�t Remusnak, hogy �bren tudjon maradni.

- Az j� lesz, anya – tette hozz� Ron, mikor k�vette �ket a konyh�ba.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Szerinted mennyien lehetnek m�g? – �rdekl�d�tt Mordon, �s a f�k fel� pillantott.

Dumbledore nyugodtan l�pkedett el�re hossz� ny�jtott l�p�sekkel. A csizm�ja alatt ropogott a h�, ahogy s�t�lt.

- Nyugalom, Alastor. A legt�bbj�ket m�r �rtalmatlann� tett�k.

- Csak azt a talpnyal� Malfoyt k�ne elkapni…

- Ha � megvan, meg lesznek Harry�k is – tette hozz� az igazgat�. – Val�sz�n�leg megb�jtak egy er�s b�b�j alatt, �s r�nk v�rnak.

H�tuk m�g�tt elfojtott ki�lt�s hallatszott. Mordon h�trafordult, majd elmosolyodott.

- K�r hogy nem �n int�ztem el… - morogta.

- Arra l�tok valamit! – suttogta Dumledore, �s el�vette a p�lc�j�t.

Mordon a t�volba n�zett, majd b�lintva el�vette � is a p�lc�j�t.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Harry! T�rj magadhoz! – Piton megr�zta egy kicsit az elgyeng�lt testet.

A fi� �rtetlen�l n�zett a professzorra szomor� z�ld szemeivel. A b�jitalok mestere megnyugodva fell�legzett.

- Azt hittem…

- Mit? Hogy meghaltam! B�rcsak �gy lenne! – suttogta Harry, mik�zben egyre jobban remegett.

- L�gy sz�ves fejezd be! Tess�k, idd meg ezt – morogta Piton, �s odatartotta Harry sz�j�hoz az �veget.

A fi� makacsul z�rva tartotta sz�j�t. A professzor a legr�miszt�bb tekintettel n�zett, aki engedelmesen lenyelte a f�zetet.

Az ital m�r nem igen hatott: csak a remeg�s m�lt el. Harry d�h�sen a b�jitaltan tan�rra n�zett.

- Rem�lem, m�r nem kell sok�ig elviselnem a jelenl�t�t!

- Pedig musz�j lesz. Tervezek �lni a lehet�s�ggel, hogy t�rv�nyesen is a fiam legy�l – k�z�lte Piton.

- Az enged�lyem n�lk�l nemigen – morgott az eml�tett.

- Majd megl�tjuk.

Piton szorosabban �t akarta �lelni Harryt, aki egy pillanat alatt fel�llt, �s szembefordult a professzorral

- Lupint majd megk�rdezem, mit tud a dologr�l, ami k�zte �s az any�m k�z�tt volt! � legal�bb nem sz�nalomb�l foglalkozik velem!

- �n sem! Csak bel�ttam, milyen idi�ta voltam! Most pedig �lj le mell�m, m�g miel�tt �sszeesel!

Az m�r nem der�lt ki, hogy Harry vissza�lt-e volna vagy sem, mert egy s�t�t alak el�b�jt a szikla m�sik oldal�r�l.

Lucius Malfoy megragadta Harryt, �s a nyak�hoz szor�totta p�lc�j�t. Ebben a m�sodpercben Piton el�re r�ntotta p�lc�j�t, egyenesen a hal�lfal�ra szegezve.

- Meghat� az agg�d�sod, kedves �rul�, de azt hiszem, mi m�r megy�nk is… - megfordult, hogy t�vozzon, de az igazgat�val tal�lta szembe mag�t.

Mordon pedig a m�sik oldalr�l ker�tette be Malfoyt, aki megtorpanva n�zett k�rbe.

- Ha nem engednek el, Potter meghal – figyelmeztette a Rend tagjait.

Harry a f�jdalomt�l m�r ord�tani tudott volna, �gy szor�totta Malfoy. Pr�b�lt kiszabadulni, de a f�rfi er�sen lefogta.

- Ne fic�nkolj, Potter. M�g a v�g�n el�bb meghalsz, mint kellene…

- Engedd el! – sziszegte Piton a fogai k�z�tt. – Tal�n m�g most meg�szhatod egy �tokkal!

Az igazgat� odal�pett a b�jitalok mestere mell�, mik�zben Mordon pedig �tvette a hely�t.

- Malfoy, tudjuk j�l, hogy Voldemortnak �lve van sz�ks�ge Harryre. Teh�t el�ruln�d, mi�rt akart�tok most elrabolni? – az igazgat� hangja nyugodttan csengett.

- Majd pont a Rend vezet�j�nek fogom el�rulni, mi? – vigyorgott a hal�lfal�.

Am�g Dumbledore elterelte Malfoy figyelm�t, addig a t�bbi Rend tag h�tulr�l k�zeledett.

- Nem igaz�n �rdekel, mi a v�lem�nyed, Lucius. Ha valamit tudni akarok, �gyis meg fogom tudni – javaslom, engedd el �t, m�g miel�tt valami bajod esik…

- Maga csak ne fenyegessen, v�nember! – S Harryt m�g jobban megszor�totta, aki egy halk ki�lt�ssal tiltakozott a f�jdalomt�l.

- Meg�l�m, ha b�ntani meri… - Dumbledore Pitont a karj�n�l fogva visszar�ntotta.

- Perselus! – sz�lt r� d�h�sen. – El�bb ut�bb, �gy is hasonl� sorsra jut, ha nem teszi, amit mondunk.

Malfoy ijedten n�zett h�tra egy pillanatra. Legal�bb t�zen vett�k k�rbe h�tulr�l el�reszegett p�lc�ikkal.

- Ravasz… nagyon ravasz – mondta a hal�lfal�, �s Pitonra szegezte a p�lc�t. – Rem�lem, mint �rul�t hamar utol�r a S�t�t Nagy�r bossz�ja…

Harry olyan gyorsan cselekedett, ahogy tudott. �jra orrba v�gta Malfoyt, �s a f�ldre hasalt. Abban a pillanatban h�rman egyszerre kimondt�k a k�b�t� �tkot a hal�lfal�ra.

Malfoy k�bultan �sszecsuklott, Dumbledore pedig odament el�reszegett p�lc�val. Piton gyorsan Harry mell� t�rdelt, �s felvette a hideg talajr�l.

- Albus, azonnal vissza kell menn�nk!

- Tudom, Perselus. Id�ben meg kell kapnia az elix�rt. Menjetek a hoppan�l�si pontra! – utas�totta az igazgat�, mik�zben a l�b�val h�t�ra ford�totta Malfoyt. – �n nekem m�g van egy kis dolgom. Egy p�ran elk�s�rnek, nehogy m�g valaki r�tok t�madjon �tk�zben. Arthur m�r ott v�r r�tok.

Harry m�r alig �rz�kelte maga k�r�l a k�rnyezet�t, csak elmos�d� k�peket l�tott, �s a hangokat is egyre kev�sb� hallotta m�r.

Pitonnak v�gtelennek t�nt a hoppan�l�si ponthoz vezet� �t, s k�zben legal�bb ezerszer elmondta Harrynek, hogy nem lesz semmi baj.

A professzor v�gre el�rte a hoppan�l�si pontot, s a t�bbi Rend taggal egy�tt dehoppan�lt.

Mrs. Weasley idegesen r�tta a k�r�ket az eb�dl�ben, mik�zben Hermione �s Ron az eb�dl�asztaln�l pislogtak nagyokat.

- M�r mindj�rt hajnalodik… - motyogta Mrs, Wesley. – Meddig tart m�g…

- Nyugalom, anya. Ide�rnek id�ben, ne agg�dj.

- De ha nem kapja meg id�ben…

Ron odament anyj�hoz, �s �t�lelte. A l�ny meg k�nnyes szemmel n�zte a jelenetet.

Egyszer csak egy nagy d�rren�ssel kiv�g�dott a bej�rati a ajt�, �s hangok sz�r�dtek ki az el�szob�b�l.

- Ami olyan b�borv�r�s, azt hozd! – hangzott Piton ideges hangja.

- Melyik szekr�nyben van? – k�rdezte hangosabban Mr. Weasley.

- R�gt�n az ajt� mellett! �n addig felviszem!

Mindh�rman kisiettek az el�szob�ba, ahol megl�tt�k a l�pcs�n fel fel� siet� b�jitaltan tan�rt karjaiban Harryvel.

- Hogy van? – k�rdezte siet�sen Mrs. Weasley.

- Nem j�l… - v�laszolt Piton. – Molly, gyorsan hozzon hidegvizet!

- Hozom! – azzal elcs�rtetett a konyh�ba.

Hermione a sz�j�hoz kapott, amikor megl�tta, milyen �llapotban is van a fi�. Piton elt�nt a l�pcs� fordul�ban, Ron pedig �t�lelte a m�r s�r�ssal k�szk�d� l�nyt.

Piton gyorsan kir�gta l�bbal az ajt�t, �s letette Harryt az �gyra. Aki kinyitotta a szem�t �s szemreh�ny�an n�zett a b�jitalok mester�re.

- Harry, mindj�rt jobban leszel… - suttogta Piton, mik�zben a pal�stj�t szedte le r�la.

- Akkor sem fogok megbocs�tani mag�nak… - motyogta, majd v�g�l elvesztette az eszm�let�t.

A professzor k�nnyes szemmel n�zett r�, �gy motyogta:

- Sajn�lom, Harry…

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tudom, el�g �rzelg�sre siker�lt ez a r�sz, de Harry viselked�s�re is van magyar�zat, �s persze arra is, hogy tudott p�lca n�lk�l var�zsolni! Na ide is ide�rom, mint a m�sik fanfictionhoz: k�rlek �rj�tok le v�lem�nyeteket!

K�vetkez� fejezet