7. fejezet: Hol vagy?

Piton m�r egy j� ideje hagyta, hogy Harry s�rjon. Nagyon meglepte, ami�rt ennyire agg�dott a fi� miatta.

- Harry… - megfogta Harryt a k�t v�ll�n�l, �s maga el� tartotta. – Nem fog t�rt�nni semmi baj! Most itt vagyok, nem fogok meghalni!

- Persze… - mondta Harry, azt�n a professzorra n�zett. – Azt hittem, az el�z� �lmom sem fog val�ra v�lni!

Harry m�r remegett az idegess�gt�l, mik�zben tov�bbra is folytak a k�nnyei. Piton odavezette Harry kedvenc kanap�j�hoz, majd beszaladt a laborba.
P�r perc m�lva megjelent egy �vegcs�vel a kez�ben, �s odatartotta Harrynek:

- Idd meg ezt l�gy sz�ves – mondta, de l�tva Harry agg�d� arc�t, hozz�tette: - Nyugtat� f�zet.

- K�sz�n�m – Harry elvette az �veget, �s megitta a tartalm�t.

- Ha v�gre megnyugodt�l, akkor elmondhatod az �lmod. Megtesz�nk mindent, hogy ne k�vetkezzen be a hal�lom…

Piton a j�l ismert takar�t el�var�zsolta a h�l�szob�j�b�l, �s Harryre ter�tette. Harry engedelmesen led�lt a kanap�ra – mik�zben Piton betakarta.

- El szeretn�m mes�lni… - kezdte Harry.

- Szerintem ink�bb majd holnap…

Harry hirtelen felpattant, mint aki rug�ra fek�dt volna.

- Azt�n majd mire felkelek, bemegy a Tiltott Rengetegbe!

- Dehogy megyek, bolond gyerek – mondta Piton, �s visszanyomta Harryt a kanap�ra. – J�l van, mes�ld el, mi volt az a sz�rny� �lom, ami�rt ennyire kiborult�l.

- A Tiltott Rengetegben menek�ltem a hal�lfal�k el�l, �s sz�rnyen �reztem magam – kezdett bele Harry a magyar�zatba, de Piton f�lbeszak�totta.

- Mi�rt �rezted magad sz�rnyen?

- Mert megs�r�ltem, azt hiszem… Nem tudtam l�bra �llni, annyira f�jt az oldalam. Hallottam, ahogy a hal�lfal�k j�ttek ut�nam – �ld�ztek. Azt�n maga megjelent…

- Folytasd Harry – mondta Piton, k�zben pedig egy �jabb �vegcs��rt ny�lt, ami a zseb�ben volt.

- �s azt�n valaki a f�k k�z�l kimondta mag�ra a hal�los �tkot… - suttogta Harry, �s �jabb k�nnycseppek hullottak a takar�ra.

- Harry nyugodj m�r meg… Biztos csak egy r�m�lom volt – mondta halkan Piton. – Nem megyek sehova, itt maradok veled.

Harry miut�n megitta amit Piton adott neki, lassan elkezdett leragadni a szeme. Azt hitte Piton �jabb Nyugtat� f�zetet ad neki, de ezek szerint nem az volt.

- Rem�lem is… -motyogta Harry, majd elaludt.

- Tudod j�l Albus, mi forog kock�n!

- Tiszt�ban vagyok vele, Perselus! – emelte fel a hangj�t az igazgat�.

Harry ezekre az elfojtott hangokra �bredt. Kinyitotta a szem�t, �s k�r�ln�zett. A hangok most hangosabban j�ttek a laborat�rium ir�ny�b�l.

- De bizonyos dolgoknak rejtve kell maradniuk… - kezdte Dumbledore, de a m�sik hang hangosabb volt.

- Nem �rdekel! Nem vagyok hajland� az idi�ta parancsaidat k�vetni! Elegem van! Most m�r v�ge a k�mked�semnek, �gy m�r nem hagyom, hogy belesz�lj az �letembe! – hallatszott Piton d�h�s hangja.

Harry fel�lt a kanap�n, de megt�ntorodott, mivel iszonyatosan f�jt a feje. Abban a pillanatban kiv�g�dott a labor ajtaja, �s Piton d�h�sen cs�rtetett ki. Mikor megl�tta Harryt, megtorpant.

- Fel�bresztett�nk? – k�rdezte halkabban.

- Nem – felelte Harry, mik�zben k�vette a tekintet�vel az igazgat�t –aki �vegcs�kkel az ajt� fel� indult.

- J� reggelt! L�tom, jobban vagy. Perselus elmes�lte az �lmodat – k�z�lte Dumbledore. – Ne agg�dj, minden megtesz�nk annak �rdek�ben, hogy ne t�rt�njen baj.

- �rtem – motyogta Harry. – T�rt�nt valami m�s is?

- Nem Harry. Az igazgat� �r �ppen t�vozni k�sz�lt – sziszegte a fogai k�zt Piton.

Kinyitotta Dumbledore el�tt az ajt�t, de m�g miel�tt az igazgat� elindult volna, m�g odasz�lt Pitonnak:

- Gondold meg az �rveimet, Perselus.

- Nincs mit gondolkodni rajtuk – tette hozz� Piton �s becsukta Dumbledore ut�n az ajt�t.

Odament Harryhez, aki m�r a hal�nt�k�t massz�rozta. Le�lt mell�, �s odany�jtott neki egy �vegcs�t.

- Ugye nem valamif�le altat�? – k�rdezte gyanakodva Harry.

- Tegnap este musz�j volt adnom valamit, hogy v�gre megnyugodj. Viszont t�bb Nyugtat� f�zetet nem adhattam m�r – mivel kiittad a teljes �veget. De ez csak F�jdalomcsillap�t� f�zet, hidd el.

Harry tov�bbra is gyanakodva - elvette Pitont�l az �vegcs�t, �s megitta az eg�szet. Eg�sz gyorsan kezdett hatni - m�r nem is �rezte a f�jdalmat.

- Min vitatkoztak az igazgat�val? – k�rdezte Harry, de miut�n l�tta, hogy Pitont �jb�l el�nti a d�h, m�sra terelte a sz�t. – Vissza kellene mennem a klubhelyis�gbe, a bar�taim m�r biztosan agg�dnak miattam.

- Ami az igazgat�t illeti, nem szeretn�k besz�lni r�la – v�laszolta Piton, majd hozz�tette: - Ma reggel itt volt Granger kisasszony. Nagyon r�m�ltnek t�nt, mivel azt hitte elraboltak vagy valami ilyesmi. De azt�n k�z�ltem vele, hogy minden rendben – csak r�m�lmod volt, �s lej�tt�l hozz�m.

- Nem k�rdezett semmi m�st? – �rdekl�d�tt Harry.

- Nem. Megnyugodott, hogy itt vagy – itt elmosolyodott. – Egy�bk�nt azt �zeni, hogy majd az�rt, d�lut�n m�r menj f�l a klubhelyis�gbe. Aprop� az �lom…

- Igen? – kapta fel a fej�t Harry.

- M�g most is azt hiszed, a j�v�t �lmodtad meg? Esetleg eszedbe jutott valami r�szlet?

Harry s�hajtott egyet, majd Piton szem�be n�zett.

- Biztos, hogy meg fog t�rt�nni, mivel borzaszt�an f�j a fejem – mondta alig hallhat�an, �s kir�zta a hideg. „Hideg…” – Jaj ne… T�len t�rt�nt az eg�sz!

- Biztos vagy benne? – k�rdezte f�rk�sz�en Piton. – Nem sz�nd�koztami t�len a Tiltott Rengetegbe menni…

- Ne is legyen! – sz�lt hangosan Harry. – Nem szeretn�m, ha esetleg…

- Esetleg mi? – f�zte tov�bb a sz�t Piton.

Harrynek nehezen esett kimondani a szavakat, ami a lelk�t nyomta. Elford�totta a fej�t, hogy Piton ne l�ssa az arc�t.

- Nem szeretn�m, ha esetleg… valami baj �rn�… - motyogta.

Piton odah�zta mag�hoz Harryt, �s �t�lelte.

- K�sz�n�m, hogy agg�dsz miattam, Harry – sz�lt Piton, majd megemelte Harry �ll�t. – De egy ilyen gonosz b�jitaltan tan�rt nem k�ne �gy kedvelned…

Harry visszab�jt Pitonhoz, �s szorosan �t�lelte. Most �rezte igaz�n el�sz�r: valaki t�r�dik vele, �s vigy�z r�, otthont ad neki. Hogy mindezt Piton adja meg neki, m�r-m�r hihetetlen volt – de m�gis j�.

- Tan�r �r… �n kedvelem mag�t, �s �r�l�k, hogy t�r�dik velem… V�gre valaki, aki embersz�mba vesz…

- Jaj Harry – suttogta Piton, majd m�g szorosabban �lelte Harryt. – �n is kedvellek… �s �n sem szeretn�m, hogy valami bajod essen… Vigy�zni fogok r�d, �g�rem.

- K�sz�n�m…

- Nincs mit Harry – suttogta Piton. – Nincs mit…

Az oszt�ly most nem �ppen �rdekesnek tal�lta a mai t�m�t (Az �si var�zsl�k lak�helyei), ez�rt mindenki szok�sosan elfoglalta mag�t az �r�n. De erre a bejelent�sre mindenki felkapta a fej�t.

- Mit mondott? – k�rdezte valaki h�tul.

- N�gytekercses dolgozat? – most valaki el�l tette fel ezt a k�rd�st.

- Igen uraim – f�zte tov�bb a sz�t Binns, majd lepakolta rongyos jegyzeteit.

Harry miut�n elpakolta a telefirk�lt jegyzeteket – mert megsz�lalt a cseng� – oda sz�lt Ronnak:

- Te egy�ltal�n hallottad, mir�l kell �rnunk?

- Nem tudom, Harry. Majd megk�rdezz�k Hermion�t – v�laszolta Ron. – V�gre v�ge az utols� �r�nak! Nem is tudom, mihez kezdjek magammal…

- Tudn�k egy p�r tippet – tette hozz� Harry, majd elindultak a nagyterem fel�.

�tk�zben rengeteg ismer�snek k�sz�ntek, akik �pp most indultak haza az �nnepekre. A Patil ikrek, Seamus, �s Neville �pp most hagyt�k el az el�csarnokot sz�leikkel.
Harry �s Ron be�rtek a nagyterembe, ahol m�r fel voltak �ll�tva a kar�csonyf�k. Odamentek a Griffend�l asztal�hoz, ahol m�r csak Hermione �s Natalie �ltek.

- Gyorsan elt�ntetek, mikor v�ge lett az �r�nak! – sz�lt r�juk Ron.

Hermione k�zelebb hajolt Ronhoz, �s �gy suttogta neki:

- Besz�ln�nk kellett Lupinnal a t�voz�sunkat illet�en.

- Ja! �rtem! – mondta Ron, majd halkabbra vette a hangj�t. – �s mond, mivel megy�nk? A Hopp h�l�zaton nem mehet�nk ugye?

- �gy ahogy mondod, azzal nem mehet�nk. Majd Lupin elk�s�r minket az iskola bej�rat�ig, majd ott Piton v�r r�nk. Zsupsz-kulccsal megy�nk.

- Mikor indulunk? – k�rdezte Harry, aki m�r el�re megbesz�lte Pitonnal, hogy ott tal�lkoznak.

- Mindj�rt, csak m�g megv�rjuk, am�g elmegy mindenki a sz�leivel – v�laszolta Natalie.

Harry �s Ron ettek egy kicsit, mik�zben Natalie �s Hermione besz�lgettek. Mikor Harry�k befejezt�k a vacsor�t, elindultak a Griffend�l toronyba holmijuk�rt.
Nem sokkal k�s�bb m�r a havat tapost�k az iskola kapuj�t elhagyva. Harry ment el�l, a sort pedig Lupin z�rta.
Harry hamarosan megl�tta Piton alakj�t, ahogy a fekete tal�rj�ban �llt nem messze a kaput�l.

Az elm�lt n�h�ny h�tben nem igen v�ltozott semmi, azt lesz�m�tva, hogy Harry boldog volt. �r�lt, mert v�gre tartozhatott valakihez, aki t�r�d�tt vele. Majdnem minden nap este Pitonn�l t�lt�tte az id�t: n�la �rta leck�j�t, seg�tett a professzornak b�jitalt f�zni �s m�g n�ha var�zsl�sakkoztak is – persze mindig Piton gy�z�tt.

Boldognak �rezte mag�t, hogy a kar�csonyt vele t�ltheti. Annyira m�gsem �r�lt, mivel a kar�csonyt a Grimmauld tizenkett�ben fogj�k t�lteni. �gy, mint a sz�net h�tralev� r�sz�t is.

Oda�rtek hozz�, �s Lupin vid�man k�sz�nt�tte Pitont:

- Szia, Perselus! Ez lenne a zsupsz-kulcs, ami a F�hadisz�ll�sra visz?

A szikl�n ami mellett �llt Piton, egy kalap pihent.

- Igen ez lesz – azt�n egy l�p�ssel Harry mellett termett. – Mi Harryvel hoppan�lni fogunk.

- Mi�rt? – k�rdezte Lupin, de tov�bbra is mosolygott.

- Nem szeretn�k k�zvetlen�l a h�zba �rni, mert agg�dok, hogy esetleg a v�d�var�zslatok miatt nem fog valami sim�n menni – d�nny�gte.

- Gondolom megbesz�lted az igazgat�val – tette hozz� Lupin.

- Persze, menjetek csak. Mindj�rt megy�nk mi is – biccentett Piton.

Lupin, Natalie, Hermione �s Ron megfogt�k a kalapot – egy szempillant�s alatt elt�ntek.

Harry Pitonra n�zett, aki visszamosolygott r�. Piton elindult, Harry pedig k�vette.

- Egy kicsit od�bb van a hoppan�l�si pont, �gyhogy s�t�lnunk kell egy kicsit.

M�r a Tiltott Rengeteg mellett haladtak, mikor Harry megtorpant. Ugyan is az iskola oldal�n�l a m�sik ir�nyban legal�bb t�z ember k�rvonala bontakozott ki a s�t�tb�l.

- Mi a baj? – k�rdezte Piton, mikor Harry lemaradt, azt�n � is megl�tta az alakokat

- Szerintem… - kezdte Piton, de egy „Stupor” f�lbeszak�totta mondanival�j�t – az �tokt�l pedig hasra esett.

Harry, aki m�r r�sen volt: gyorsan hasra v�g�dott a havon – tov�bbi �tokt�l tartva.

- A francba! Nem tudsz c�lozni, te idi�ta? – hallatszott egy ismer�s hang. Malfoy volt az.

- Ezzel mi lesz?

Macnair megb�kte a p�lc�j�val Pitont, aki nem volt mag�n�l.

- Szerintem hagyjuk itt, majd ut�na visszaj�v�nk �rte. A feladatunk fontosabb.

Harry lassan felkelt, mik�zben farkasszemet n�zett Malfoy p�lc�j�val.
Gondolkodott, mit tegyen, de nem jutott esz�be semmi j�. A p�lc�j�t fogta a zseb�ben, �s latolgatta a lehet�s�geket. Piton tov�bbra is a h�ban fek�dt, �s meg sem mozdult.

- Potter, add ide a p�lc�d! – utas�totta Malfoy, Harry pedig csak �llt. – Add m�r ide! Gyer�nk!

Harry lassan kivette a p�lc�t a zseb�b�l, de m�g miel�tt tehetett volna valamit, Malfoy kit�pte a kez�b�l. Azt�n a v�ll�n�l fogva vonszolni kezdte Harryt maga el�tt. Intett Macnairnak:

- Menj el�lre, �s sz�lj a t�bbieknek, hogy megvan Potter. Nincsenek itt a bolond v�nember emberei sem.

Macnair elindult a k�zeled� hal�lfal�k fel�, Malfoy pedig r�ngatta Harryt – mivel nem akart a t�bbi hal�lfal� el� ker�lni.

- Gyer�nk, Potter! – �v�lt�tte, majd egy nagyot r�ntott Harry v�ll�n, aki felszisszent a f�jdalomt�l.

„Most vagy soha!”

A hal�lfal�k m�g el�g t�vol voltak, Macnair is m�r el�g messze j�rt – �gy Harry egy j�l c�lzott �t�ssel beleh�zott Malfoy vigyorg� k�p�be.
Malfoy megt�ntorodott, de legal�bb elengedte Harryt – aki m�g egy j�l ir�nyzott �t�ssel gyomron v�gta. Harry r�gt�n szaladt, ahogy l�ba b�rta a Tiltott Rengeteg fel� – de az orr�t fog� Malfoy el�kapta a p�lc�j�t…

- Post tenebras lucem! – �v�lt�tte, �s p�lc�j�b�l feh�r f�ny l�vellt ki eltal�lva Harry bal oldal�t.

Harry, amint az �tok eltal�lta, az oldal�hoz kapott a jobb kez�vel, �s h�tra esett a havon. Nem b�rt mozdulni az elviselhetetlen f�jdalomt�l – m�g fekve l�tta, ahogy Malfoy �nel�g�lt mosollyal k�zeledik fel�…

- Na tess�k! Ennyit Ron a fogad�sodr�l! Nem maradt�l �llva! – vigyorgott Hermione.

- Nem is fogadtunk, csak mondtam, hogy fogadhatn�nk…

- Mi is volt a fogad�s t�rgya? – �rdekl�d�tt Natalie. – T�z csokib�ka?

Lupin a zsupsz-kulcsot visszav�ltoztatta rendes kalapp�, �s letette az eb�dl� asztal�ra. Hirtelen mindenki az ajt� fel� n�zett, amin �ppen siet�sen igyekezett be Piton.

- �, Perselus! – mosolygott j�kedv�en Lupin. – Rendben meg�rkeztetek?

- M�g most menn�k oda! Mi�rt j�ttetek el n�lk�lem? – k�rdezte Piton, majd Ron�k fel� n�zett. – Na �s hol van Harry?

Mindenki csod�lkozva n�zett Pitonra, aki szint�n a t�bbiekre.

- De h�t Perselus, veled volt Harry! Azt montad, hogy ut�nunk j�tt�k hoppan�lva!

Piton hirtelen megt�ntorodott, �s megfogta a sz�k karf�j�t.

- Lupin! M�g csak most akartam el�tek menni! Te sz�lt�l, hogy k�s�bb menjek! – mondta rekedten.

- �n nem sz�ltam! Jaj, ne… Azt hittem, te vagy az! – n�zett Lupin ijedten Pitonra. – Perselus, �n nem tudtam…

- Gyorsan sz�lj Albusnak! H�vja �ssze a Rend tagjait ! – Piton besietett a Rend laborj�ba f�zetek�rt, majd visszarohant Lupin�khoz. – Nem l�ttatok senkit? Csak azt az �l magamat?

- Nem l�ttunk senkit… - v�laszolta Hermione remeg� hangon.

- Perselus nem mehetsz oda egyed�l! – ki�ltott Lupin, �s el�llta Piton �tj�t.

- Musz�j Lupin… Harry biztos megs�r�lt! Tudom… mert meg�lmodta az eg�szet… - az utols� szavakat m�r halkabban mondta.

- J�l van! Tudom, hogy te k�pzett var�zsl� vagy, nem lesz baj, am�g oda�r�nk! Hozd vissza Harryt �ps�gben!

Piton amilyen gyorsan tudta, elhagyta a f�hadisz�ll�st. Lupin odament a kandall�hoz, sz�lni az igazgat�nak. A szoba m�sik v�g�ben Hermione remeg� ajakkal n�zett Ronra, aki odament hozz� �s �t�lelte.

- Nyugi Hermione… - vigasztalta Ron, mik�zben Hermion�nak m�r potyogtak a k�nnyei. – Nem lesz semmi baj… Piton visszahozza Harryt…

- Rem�lem is – v�laszolta helyette Natalie, �s �tkarolta �ket.

Post tenebras lucem – latin kifejez�s, melynek jelent�se: „S�t�ts�g ut�n vil�goss�got”

K�vetkez� fejezet