5. Fejezet

                     Terv �s sz�k�s

A terv, mikor eszembe jutott olyan k�zenfekv�nek t�nt, hogy bossz�san a fejemre csaptam, �s felhorkantam. „Csacsi �reg medv�m!”- Mondogattam magamnak, mint egy mugli rajzfilmben – amit v�letlen�l l�ttam – a kisfi� a medv�nek, valami Micimack�nak. M�g egy ilyen idi�ta nevet, mint a Micimack�. Na ilyet is csak a muglik tudnak kital�lni! – �lm�lkodtam magamban, mosolyogva.

Sz�val a terv: Eg�sz egyszer�en azon a k�pess�gemen alapszik, hogy anim�gus vagyok, meg azon, hogy a tizenk�t �v fogs�g, �s lelki k�nz�s miatt csont �s b�r vagyok. �gy kutya k�p�ben kijuthatok a dementorok mellett a cell�b�l, mert a dementorok – mint megtudtam – vakok �s csak az �rz�sek lenyomat�t fogj�k fel. Ez adta az alap�tletet. Mivel az �llatokat nem tudj�k beazonos�tani – csak azt, hogy valami nem emberi van a k�zel�kben – �gy elhat�roztam, hogy egyik este kutyak�nt kiosonok mellett�k, mikor a vacsor�t hozz�k. �gy azt�n �sszezavarodnak, �s nem fogj�k tudni, hogy mi folyik k�r�l�tt�k.  Majd kihaszn�lom a csontsov�nys�gom, �s �tcsusszanok a csatorna r�csai k�z�tt – ism�teltem �t k�zvetlen�l �bred�s ut�n a tervet m�g egyszer, utolj�ra.

Ma este, vacsoraid�ben. �, Merlin! De v�rom m�r! – Ki�ltottam fel magamban.

De m�g csak reggel volt. Az id� meg csak v�nszorgott, mint egy kiv�nhedt csiga. Az izgatotts�gt�l enni sem tudtam, ezt a dementorok �szre vett�k, �s a reggel h�tral�v� r�sz�ben zaklattak.

-         Black! – Csattant az egyik sz�rny ostorcsap�sszer� hal�lh�rg�se.

-         Mi ez a gyermeki izgalom? Hm? Csak nem kezd megtetszeni a b�rt�n�let ennyi �v ut�n? – K�rdezte a m�sik hal�lh�rg�sszer�, szaggatott kacag�ssal.

El�sz�r nem tudtam megsz�lalni, mert a szok�sos szor�t� �rz�s megakad�lyozott ebben, de v�g�l siker�lt er�t vennem magamon, remegve fel�lltam, �s elsz�nt, hat�rozott hangon megjegyeztem.

-         �, nem, ezt nem lehet megszokni. De nem leszek mindig itt, hogy k�nozhassatok – v�laszoltam sejtelmes mosollyal a k�pemen.

-         Black, miben rem�nykedsz?  Az agyad m�r kiutat kre�l? Teljesen �r�lt vagy! Igaz? – Kiab�lt�k egyszerre v�szj�sl� kacag�ssal, majd hangos robajjal becsapt�k az ajt�t.

Aznap m�r nem volt t�bb zaklat�s, de az a fr�nya vacsoraid� csak nem akart elj�nni, �gy megpr�b�ltam valahogy el�tni az id�t. Megettem a reggel otthagyott reggelimet, mert a sz�k�shez minden testi-lelki er�mre sz�ks�gem volt. Ezut�n egy darabig csak n�ztem magam el�, �resen, semmire nem gondolva. K�s�bb a semmi hely�t a nyugtalans�g vette �t a lelkemben, �s kutyak�nt fel-al� j�rk�ltam a cell�ban, m�g cs�ggedten le nem roskadtam a cella egyik sark�ban.

Egyszer csak eszembe jutottak kalandos porty�z�saink teliholdkor, amiket egy�tt t�lt�tt�nk el Holds�ppal, �gassal �s F�regfarkkal. Roxforti cs�nyeink a l�thatatlann� t�v� k�peny alatt, vagy �ppen a sz�vat�sok, amiket legt�bbsz�r egy bizonyos zs�roshaj� „denev�r” ellen k�vett�nk el. Majd eszembe jutott James �s Lily, amikor eleinte mart�k egym�st, de azt�n a marakod�sb�l nagy szerelem lett, vagy ugyancsak Lily nagy hassal, amint arra panaszkodik, hogy alig tud menni, �s mi meg nevet�nk rajta. Eszembe jutott a kis Harry, amint pr�b�lja kimondani az els� szavakat, vagy ahogy az �lemben �lve belecsimpaszkodik a hajamba, �s vid�man r�m nevet.

�, hogy ezek a dolgok milyen t�voliak! Mi lehet most Harryvel? Milyen kamasz lett bel�le? Biztosan olyan k�p�, mint James, vagy olyan j� tanul� �s komoly, mint Lily. Ak�rhogy is biztosan kedves �s csod�latos ember – t�n�dtem magamban.

M�l�z�somb�l a dementorok k�zeled�se r�zott fel. M�g utolj�ra r�n�ztem arra a k�pre, amin Peter volt annak a fi�nak a v�ll�n, �s minden k�ts�gem elsz�llt. Elsz�ntam magam mindenre.

Ekkor a dementorok kinyitott�k az ajt�t, �s bej�ttek. Akkor m�r kutyak�nt elindultam fel�j�k. L�ttam, hogy hitetlenkedve lebegnek k�rbe-k�rbe a cell�ban, de �n m�r ezzel mit se t�r�dve �vatos l�ptekkel kiosontam mellett�k.

A terv els� r�sze siker�lt, de nem sok�ig gondolkodhattam, mert a dementorok b�rmikor r� j�hetnek, hogy mi t�rt�nt, �s elkezdenek keresni. A neheze m�g csak most j�tt. Folyamatosan dementorok mellett kellett elmennem, �s a legf�j�bb eml�keimmel megk�zdenem. Olyan lassan haladtam, hogy m�r azt hittem bele�r�l�k a k�nz� szor�t�sba. Egyszer csak minden er�m elhagyott, �s le kellett kuporodnom egy eldugott sarokban a fal mell�. De nem sok�ig pihenhettem, mert ha elkapnak hal�l v�r r�m, �s az eg�sz er�fesz�t�sem hi�ba val�. De nem adhattam fel, �gy sz�delegve fel�lltam, �s tov�bb indultam, szinte futva. De minden igyekezetem ellen�re mire el�rtem a csatorna kivezet� ny�l�s�hoz vezet� utat, szinte minden er�m elhagyott, �s k�szva tettem meg a h�tra l�v� utat. Szerencs�re a csatorn�ban nem sok v�z volt, de a rothad� v�z szag�t�l, a k�r�l�ttem l�v� s�t�ts�gt�l, �s a lelkemben l�v� kil�t�stalans�gt�l p�nik t�rt r�m, �s �klendezni kezdtem.

Sirius Black, az �ntelt griffend�les, akinek minden siker�l! �, Merlin! Az, az ember soha sem l�tezett! De most �ssze kell szedned magad! – Korholtam magam, �s pr�b�ltam megf�kezni testem eszeveszett remeg�s�t, �s v�g�l siker�lt tov�bb mennem.

Egy kis id� m�lva siker�lt eljutnom a csatorna kivezet� ny�l�s�ig, �s v�gre megpillantottam a ny�lt v�zt�kr�t. Olyat �reztem, amit tal�n utolj�ra csak a Roxfortban, �s ez m�r nem r�geszme volt, hanem igazi �rz�s, a f�kevesztett �r�m, amely olyan hull�mban t�rt r�m, hogy a sz�vem gyors kalap�l�sba kezdett, �s a testemb�l elsz�llt minden gy�trelem �s f�rads�g. Olyan �r�m volt ez, amelyet egyetlen gy�ztes kviddicsmeccs sem okozott soha, az �let szeretet�nek �r�me.

Szabad vagyok! Szabad vagyok! – Ism�telgettem magamban ujjongva. 

Mikor magamhoz t�rtem a f�kevesztett ujjong�sb�l, szem�gyre vettem a csatornany�l�st, ami nagyon rozoga volt, �gy egy kis munk�val siker�lt akkora r�st �tn�m rajta, amin m�r kif�rtem. Beleugrottam a hull�mz� tengerbe, amely annak ellen�re, hogy ny�r volt j�ghidegen hull�mzott k�r�l�ttem. M�g utolj�ra visszan�ztem gy�trelmeim sz�nhely�re, majd borzongva elfordultam, �s �szni kezdtem a sz�razf�ld fel�. De nagyon keserves lass�s�ggal haladtam, mert a v�z �gy mardosott, mint jeges karmok, �s a dementorok is kimer�tettek. T�bbsz�r majdnem elmer�ltem a tenger habjaiban, de mindig tov�bb �z�tt az a megrov� hang a fejemben, amely �lland�an azt sugdosta, hogy nem adhatom fel. �gy mindig siker�lt tov�bb mennem.

Nem tudom h�ny napig tartott, de mire el�rtem a sz�razf�ldet m�r alig b�rtam vonszolni magam. Nem tudom hogyan, de m�g siker�lt a k�zeli f�k k�z� vonszolnom magam, de nemsok�ra m�r egy tereb�lyes fa t�v�ben aludtam �sszekuporodva.

Mikor fel�bredtem m�r d�l k�r�l j�rhatott. S�t�tt a Nap, a f�k vid�man susogtak a l�gy ny�ri szell�ben. Az erd�t vid�m mad�rcsicserg�s t�lt�tte be, amely olyan �rz�seket szabad�tott fel bennem, amelyek m�r r�gen szunnyadtak valahol m�lyen a lelkemben. A felszabadult, gyermeki �r�m �rz�se volt ez, amelyet tal�n utolj�ra akkor �reztem mikor a Roxfort kapuin bel�ptem, �s felt�rult el�ttem egy olyan vil�g, amely sz�momra a hat�rtalan szabads�got, �s a lehet�s�gek sz�les t�rh�z�t rejtette. Ezek az �rz�sek olyan elemi er�vel t�rtek fel bel�lem, hogy t�bolyult �r�mmel rohang�lni, �s ugr�ndozni kezdtem az erd�ben.

Amikor v�gre siker�lt lehiggadnom a szomj�s�g �s �hs�g lett �rr� rajtam. Elindultam vizet �s �lelmet keresni, de emberlakta ter�letre nem mehettem, �gy be kellett �rnem azzal, amit az erd� k�n�llt. Hamarosan tal�ltam egy pocsoly�t. A v�z kicsit �llott volt, de ez akkor egy szikr�nyit sem �rdekelt. Majd kiszagoltam egy �reget, amelyben egy pocokcsal�d lapult. Nem teket�ri�ztam sokat, hanem mind felfaltam �ket sz�r�st�l-b�r�st�l, �s be kell valljam nem is volt olyan rossz �z�k.

�gy j�llakottan m�r er�sebbnek �reztem magam. Gondolkodni kezdtem azon, hogy hova mehetn�k. Majd eszembe jutott Harry, �s elhat�roztam, hogy el�sz�r vele besz�lek. De hol lehet? – Kezdtem el ezen gondolkodni. V�g�l r�j�ttem, hogy val�sz�n�leg Lily n�v�r�n�l helyezhett�k el, mert � az egyed�li �l� rokona, m�r aki akkor sz�ba j�hetett. �gy h�t elindultam Surrey-be abban a rem�nyben, hogy v�gre tiszt�zom magam, �s v�gre minden j�ra fordul.

Ugr�s a k�vetkez� fejezetre