A b�li esem�nyek �ta Malfoyt alig lehetett l�tni. Bizony�ra �ri�si sz�gyennek tartotta, hiszen pont Millicenttel…
Hi�ba pr�b�lta kimagyar�zni a tan�roknak, hogy fogalma sincs, mi �t�tt bel�… az �bra nem igaz�n ezt mutatta. Szab�lyosan rajta fek�dt azon a szeg�ny l�nyon. K�theti b�ntet�t kapott, amit Friccsel kellett let�ltenie. M�r maga a sz�gyen sz�rny� lehet, nemhogy a b�ntet�s. Mondjuk, �r�lhetne, hogy nem tan�csolt�k el az iskol�b�l ez�rt a barb�r viselked�s�rt!

Mi term�szetesen err�l semmit sem tudtunk. Mikor a tan�rok minket is kifaggattak az esetr�l, mind a hatan olyan arcot v�gtunk, mintha most hallottunk volna r�la el�sz�r. G�rcs�sen igyekezt�nk csod�lkoz�-megbotr�nkoz�ra h�zni ajkainkat, hogy v�letlen�l se nevess�nk f�l a hallottakt�l.

M�r egy hete annak, hogy elkezd�d�tt az iskola. A szilveszteri parti �ta nyilv�nosan is j�runk Harryvel. Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden id�nket egy�tt t�ltj�k, megfeledkezve a bar�tainkr�l. Vannak dolgok, amikhez ragaszkodunk.

****
Teltek-m�ltak a napok, �s �n egyre inger�ltebb� v�ltam. Cathrine n�ha alig mert hozz�m sz�lni. El�g volt csak olyan szemekkel n�znie r�m valakinek, �s legsz�vesebben �tharaptam volna a tork�t. Egyik d�lut�n Cath megel�gelte, hogy mindenkivel, m�g Harryvel is goromba pokr�ck�nt viselkedem, �s komolyan le�lt velem besz�lni. Senki nem tart�zkodott akkor a h�l�k�rlet�nkben, �gy zavartalanul kifaggathatott:
- Bonnie, mi van veled? Olyan durv�n b�nsz az emberekkel. L�tn�d n�ha, hogy Harry milyen szomor�, mikor megb�ntod! M�gis, mi �t�tt bel�d? M�g Piton professzornak is visszabesz�lt�l az �r�n! – m�ltatlankodik agg�d� arccal.
- Semmi bajom! Egy�bk�nt � igaz�n meg�rdemelte! – v�gom oda durc�san.
- K�rlek, az igazi Bonnie-val szeretn�k besz�lni!
- J�l van – s�hajtok kiss� f�radtan. – K�sik!
- Tess�k?
- Mit nem lehet ezen �rteni? Nem j�tt m�g meg! – Szinte �v�lt�m a szavakat.
- De… az, hogy lehet? – Arc�b�l egy pillanat alatt kifutott a v�r, �s falfeh�rr� v�lt.
- J�t�l k�rdezed! – morgom, majd az asztalon hever� pergamentekercset kezdem babr�lni.
- Mikor kellett volna jelentkeznie?
- Egy hete – hajtom tenyerembe arcomat. – �n olyan szerencs�tlen vagyok!
- H�, nem kell r�gt�n a legrosszabbat felt�telezni. Lehet, hogy t�l sokat idegeskedt�l mostan�ban, �s �gy reag�l r� a tested – pr�b�lt jav�tani a ked�ly�llapotomon.
- Eddig �n is azt hittem, de annak m�r h�rom h�napja, �s 1-2 napos cs�sz�ssal ugyan, de mindig megj�tt.
- Akkor nincs mese, meg kell vizsg�ltatnod magad Madam Pomfreyel! – n�zett r�m elsz�nt tekintettel.
- Tudom – fakadok ki teljesen, majd felpattanok, �s j�rk�lni kezdek. – Tudom, de f�lek – teszem hozz� egy okt�vval lejjebb. – Mi van, ha pozit�v? Mit csin�lok akkor, hiszen nagyon fiatal vagyok, k�ptelen leszek egyed�l megtenni!
- De nem vagy egyed�l – igyekszik nyugtatni. – Itt vagyok neked �n, term�szetesen Harry is…
- De feln�tt seg�ts�gre van most sz�ks�g – v�gok k�zbe. – A sz�leimre! – Lehuppanok az �gyamra, �s felh�zott t�rdeimre hajtva fejem s�rni kezdek.
- Bonnie, k�rlek, hagyd abba ezt! Er�snek kell lenned! – s�llyed meg alattam az �gy, jelezve, hogy le�lt mell�m.
- Sajn�lom… – Motyog�som elhal valahol a t�rdeimbe. – Nem akartalak titeket b�ntani, �n csak… nem tudom, mit tegyek!
- El�sz�r is, ne viselkedj �gy, m�sodszor pedig, besz�lned k�ne Harryvel!
- Igazad van, besz�lek vele – �llok f�l, �s m�r sietn�k is az ajt�hoz, de Cath meg�ll�t.
- Bonnie, ha elfogadsz egy j� tan�csot, el�bb mosd meg az arcod!


�gen-f�ld�n kerestem �ket, de sehol nem tal�ltam. �pp a k�nyvt�r el�tt s�t�ltam el, hogy bekukkantsak, amikor Hermion�ba �tk�ztem. Ennek k�vetkezt�ben, a rengeteg k�nyv a kez�b�l kipotyogott, melyek k�z�l az egyik a l�bamon landolt. M�ghozz� egy k�l�n�sen vaskos p�ld�ny. K�romkodni t�madt volna kedvem, de ink�bb elfojtottam magamban.
- M�rt nem lehet jobban vigy�zni – bosszankodott a k�nyvek pakol�sa k�zben.
- Bocsi – guggoltam le mell�, hogy seg�tsek. – Nem figyeltem!
- Azt �reztem – pillantott r�m m�rgesen, majd elakadt a szava. – Bonnie!
- Hermione, ne haragudj a kiab�l�sok�rt, nem tudom, mi �t�tt bel�m.
- �n tudom, kezd �jra visszaj�nni a r�gi �ned. Gondolhattam volna, a v�r nem v�lik v�zz�! – Majd utols� k�nyv�t is r�helyezte a kupac tetej�re.
- Nem, ez nem igaz! �n csak… besz�lhetn�k Harryvel?
- Nem! Mit gondolsz, azok ut�n, ahogy b�nt�l vele, m�g sz�ba �ll veled?
- Nem volt sz�nd�kos, k�rlek Hermione! – n�ztem r� k�ny�rg� szemekkel.
- A klubhelyis�gben van!
- Remek, akkor addig seg�tek cipelni p�r k�nyvet! – kapom le a tetej�r�l kb. a fel�t.

Egy sz�t sem sz�lunk egym�shoz eg�sz �t alatt. Mindketten a saj�t gondolatainkba m�lyed�nk. Egyszer csak meg�ll, mire bele�tk�z�k.
- Au… abbahagyhatn�d ezt az �tk�z�sdit legal�bb m�ra! – d�rzs�li bizony�ra sajg� h�t�t.
- Bocs, elbambultam.
- Na j�, �n most bemegyek �s kik�ld�m �t!
- K�sz, �r�k h�l�m! – mosolygok, majd visszarakom a k�teteket.
- Sz�vesen, de nem �g�rek semmit! – Elsuttogta a jelsz�t �s bel�pett a klubhelyis�gbe.
A k�p bez�rult m�g�tte, �n pedig a falnak vetettem h�tamat �s v�rtam. Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt, mire ism�t felt�rult a h�zat rejt� falik�rpit, �s megjelent Harry.
- Igaz�b�l nem akartam veled besz�lni, de Mio szerint nagyon hat�rozottnak l�tszott�l! – kezdte k�sz�n�s gyan�nt. F�jt, ahogy besz�lt hozz�m, de minden esetre meg�rdemlem.
- Igen, ez �gy van! Nem menn�nk a sz�ks�g szob�j�ba? – k�rdeztem k�zelebb l�pve hozz�.
- Renden – s�hajtotta megad�an. – menj�nk.

- Sz�val, mit akart�l mondani? – �lt le az egyik b�rsonyfotelba. P�r percig latolgattam, hogy hogyan is kezdjek bele egy hihet� mes�be, de semmi nem jutott az eszembe. – Most mondod, vagy mehetek? – t�relmetlenkedett.
- Nos, kicsit ideges vagyok, mert… olyan sok minden t�rt�nt mostan�ban, �s…
- Bonnie, k�ny�rg�m, ennek m�r h�rom h�napja, te pedig az ut�bbi egy h�tben lett�l ilyen! El�ruln�d, hogy mi a f�szkes fene bajod van? Ha �n rontottam el valamit, akkor…
- Nem, te semmi rosszat nem tett�l – tiltakoztam. – Tudod… - Ekkor eszembe jutott, hogy amennyire �rt, annyira haszn�l ez az eg�sz. – Nem mindig, de vannak esetek, amikor agressz�ven viselkedek, ha megvan!
- Mi van meg? – v�g �rtetlen arcot, mire legsz�vesebben felpofozn�m. Ugyanolyan n�ha, mint Cathrine.
- Harry, most komolyan tartsak biol�gia �r�t?
- Ja, hogy az! – esik le neki is.
- Igen, AZ! – forgatom meg szemeimet. – Ne haragudj, nem akartam senkit megb�ntani, f�leg t�ged nem!
- Rendben, t�telezz�k fel, hogy �gy van… de akkor is megtetted! – morogta, de szemei pajkosan csillogtak.
- Te most �lvezed, hogy b�nthatsz, igaz?
- Tagadjam? – h�z�dik mosolyra ajka, majd p�r pillanattal k�s�bb m�r az �l�ben tal�ltam magam.
- Cath-nek igaza van, t�nyleg kezdelek elnevelni! – somolygok, �s �ppen megcs�koln�m, amikor elh�zza mag�t.
- Ez velem sz�letett tehets�g! – b�szk�lkedik. – A s�veg egy�bk�nt a Mardek�rba akart osztani, �n k�rtem, hogy b�rhov� rakhat, csak oda ne!
- Most csak ugratsz! – lep�d�k meg. – Pont te, az �n „Mindenkit megmentek!” st�lusoddal?
- Naa, ez f�jt! �n igenis, tudok kem�ny �s nemt�r�d�m lenni! – s�rt�dik meg.
- J�l van – nevetek f�l az arca l�tt�n. – elhiszem.
- Na az�rt, �s most adj egy cs�kot, k�l�nben mardek�ros m�don itt hagylak!
- Ennek a zsarol�snak ki tudna ellen �llni! – mosolygok, �s elcsattan a v�rva v�rt pillanat.

M�g a vacsoraid�t is a helyis�gben t�lt�tt�k. K�s� este volt m�r, mikor kil�pt�nk a szob�b�l. �gy d�nt�tt, elk�s�r a toronyig, mivel �gy is volt egy veszeked�sem Pitonnal, �s arra az esetre, ha �sszetal�lkozn�nk vele, mag�ra v�llalja a b�ntet�t. �s m�g � akarja bizonygatni nekem, hogy a Mardek�rba ker�lt volna!
�pp Piton dolgoz�szob�ja mellett osontunk el, mikor �rdekes mondatfoszl�nyok csapt�k meg a f�lemet:

- Minerva, �n ezt m�r nem b�rom tov�bb, el kell, mondjam neki! – Piton m�ly baritonja volt az.
- Harry – suttogok a fi� ut�n, aki azonnal meg�ll, �s visszafordul. – Ezt hallgasd!

- Perselus, er�snek kell lenned! – McGalagony ut�nozhatatlan hangsz�ne.
- Neh�z Minerva, nagyon neh�z! – M�ly s�haj. – Ma is cs�ny�n �sszeveszt�nk. Olyan dolgok�rt b�ntetem meg folyamatosan - csak az�rt, hogy ut�ljon, �s min�l t�volabb tartsam magamt�l -, ami�rt nem �rdemes! Felt�n�en ut�latos �s kiv�telez�s vagyok vele!
- �rtsd meg, ha Bonnie r�j�nne…
- Nem, te �rtsd meg Minerva! �n az apja vagyok!

Ennyi el�g is volt. Csak azt �reztem, hogy els�t�t�l el�ttem a vil�g, testem elernyed �s val�sz�n�leg, a f�ld�n landolok.
Feh�r �gynem�k k�zt t�rtem magamhoz. Fel�ltem az �gyban, mire azonnal megjelent a javasasszony �s visszanyomott.
- Nyugodj meg kedvesem, a gyeng�lked�n vagy! Potter �r hozott be t�ged tegnap este!
Nem �rtettem, mit keresek itt, �s egy�ltal�n mi�rt, majd v�ratlanul megrohamoztak az eml�kek. A kib�k�l�s Harryvel �s Cathrine-nel, v�g�l a besz�lget�s kihallgat�sa. Hirtelen identit�s zavarom t�madt. Ki vagyok val�j�ban? T�nyleg Piton lenne az ap�m? Nem, ez k�ptelens�g!
Gondolataimat azonban egy v�llamra nehezed� k�z zavarta meg. Madam Pomfrey volt az, meglehet�sen aggodalmas arccal.
- Bonnie, tiszt�ba vagyok vele, hogy most �bredt�l f�l, �s hogy kimer�lt vagy, de ezt mindenk�ppen tudnod kell!
- Nem kell mondania semmit, m�r sejtettem egy ideje! – Hangom olyan t�volinak hatott, mintha nem is �n mondtam volna.
- Mit szeretn�l most tenni? Megtartod?
- Nem tudom, olyan bonyolult lett minden.
- A sz�leid biztos seg�tenek majd.
- Nekem… - Egy pillanatra elgondolkoztam, vajon mondhatok a tegnap hallottak tudat�ban ilyet, v�g�l d�nt�ttem. – Nincsenek sz�leim. – A v�laszomat olyannyira jogosnak hittem, amennyire csak lehets�ges. Hiszen nem � nevelt fel eg�szen id�ig. Szerintem, nem l�tezhet olyan �rv, vagy ok, ami�rt egy sz�l� eldobhatn� gyermek�t. – De mindenk�ppen megtartom a kicsit!

Alig pihentem egy �r�csk�t, m�ris megjelent az �gyamn�l mostanra m�r k�t bar�tn�m Cathrine �s Hermione.
- Szia, hogy vagy? – k�rdezt�k szinte egyszerre.
- K�sz, j�l amennyire egy f�raszt� nap �s �jul�s ut�n lehets�ges!
- Mes�lte Harry, hogy kib�k�ltetek, �gy sajn�lom, amit a k�nyvt�r el�tt mondtam – hajtotta le fej�t Mi�ne. – Igazs�gtalan voltam veled szembe.
- �n meg veletek, �gyhogy kvittek vagyunk! – pr�b�ltam mosolyogni.
- �r�l�k, hogy j�l vagy! – fordult hozz�m Cathrine is.
- H�t, annyira az�rt m�gse – s�hajtok. – A sejt�s�nk beigazol�dott.
- �risten! – kapja kez�t sz�ja el�. – Ne agg�dj, megoldjuk! – sim�t v�gig karomon.
- Mir�l besz�ltek? – k�rdez k�zbe Mi�ne, kett�nk k�zt j�ratva tekintet�t.
- Nos… arr�l van sz�… – kezdem dadogva, de az ajt� nyikorg�sa megszak�tja magyar�zatomat. – Majd k�s�bb elmondom – fejezem be, mikor Harry bukkan fel a m�sik �gy takar�s�b�l.
- Mit mondasz el k�s�bb? – l�p hozz�nk mosolyogva. – Hogy vagy?
- K�sz, m�r sokkal jobban, h�la neked!
- Ugyan m�r, a griffend�les �nem hajtott!
- Persze, nem is az�rt, mert szeretsz! – s�rt�dtem meg, �s befordultam a fal fel�.
- Na j�, mi most megy�nk! – l�kte meg Mi�ne Cathrine-t, hogy mozg�sra �szt�n�zze. – Hagyunk titeket besz�lgetni! – V�g�l egy�tt mentek ki a k�rteremb�l.

- �r�l�k, hogy fel�bredt�l. Nagyon agg�dtam �m miattad! – �lt le az �gyam sz�l�re. – Ne mer�szelj m�g egyszer ennyire megijeszteni! – fedd meg j�t�kosan.
- K�l�nben?
- Nem tudom, m�g gondolkodom a b�ntet�seden! – hajolt k�zelebb, majd megcs�kolt. – Elmondtad a l�nyoknak a tegnap est�t? – v�ltott hirtelen t�m�t.
- Nem, azt hiszik, hogy a rengeteg stressz v�ltotta ki bel�lem! – A v�g�n majd a sok hazugs�g okozza a vesztemet.
- Abban b�ven volt r�szed mostan�ban – �rtett velem egyet Harry. – El�sz�r a sz�leid, �s most Piton is.
- Megtenn�d, hogy a SZ�L�K �s PITON sz�t nem teszed egy mondatba? – sz�ltam r� nyomat�kosan, arcomra a teljes lelki�llapotom ki�lt. Az tele volt f�lszekkel �s mi�rtekkel.
- Sajn�lom, nem akartalak felzaklatni! – menteget�z�tt.
- Semmi baj, csoda egy�ltal�n, hogy m�g sz�ba �llsz velem.
- Mi okom lenne, hogy ne tegyem?
- Ez az eg�sz. Szerinted �n t�nyleg a l�nya vagyok? Ez olyan hihetetlen, m�g csak nem is hasonl�tunk!
- J� k�rd�s, nem akarlak �sszezavarni, ezt magadban kell eld�nteni. �n mindenesetre itt leszek melletted!
- T�nyleg, nem ut�ln�l meg akkor se, ha val�ban � lenne az ap�m?
- Hogy k�rdezhetsz ilyet? Nekem �r�kre Bonnie Silent maradsz, �s egy�bk�nt se Pitonnak kell udvarolnom, hanem neked!
- Oh, igaz�n? Azt hittem, az udvarl�s f�zison m�r t�l vagyunk!
- T�vedni, Bonnie dolog! – Viccel�d�sben kezd magasan fel�lm�lni.
- Sz�val �gy gondolod? – k�rdeztem gyanakv�ssal a hangomban. – Akkor mit sz�ln�l, ha ideb�jn�l, �s tal�n ragadna r�m is a te nagyszer� �s fel�lm�lhatatlan �nedb�l!
- Nem rossz gondolat! – Levette cip�j�t, majd mell�m heveredett.
- Az egyetlen biztos pont az �letemben, te �s Cathrine-�k vagytok, �s rem�lem, �gy is marad. Rajtatok k�v�l minden olyan bizonytalan. Mint a dzsenga j�t�k, el�g csak egy tart�kock�t megmozd�tanom, �s mind led�l.
- Ugyan Bonnie, mir�l besz�lsz? – n�z r�m �rtetlen�l �s kiss� f�lve.
- Itt van p�ld�ul a csal�dom. M�g rendesen meggy�szolni sincs id�m �ket, erre kider�l, hogy nem is �k az igazi sz�leim!
- K�rlek, ne gondolj most erre – cs�ztatja karj�t fejem al�, hogy �gy h�zzon teljesen mag�hoz. Nem is volt most m�sra sz�ks�gem. – Csak koncentr�ljunk egym�sra, �n is ezt teszem!


K�t napot t�lt�ttem a gyeng�lked�n. Addig Harry �s a l�nyok rengetegszer megl�togattak, s�t m�g Neville is j�rt n�lam, hogy hozzon Bagoly Berti f�le Minden�z� Drazs�t. A mag�nyosan t�lt�tt �r�imban pedig folyton Pitonra �s a kilenc h�nap m�lva �rkez� csemet�mre gondoltam. Mindkett�t�l f�ltem. A tudat, hogy hamarosan sz�nt kell vallanom Harrynek, val�s�ggal megrettentett. Mi van akkor, ha hallani se akar r�la, ha most, hogy tiszt�ban van vele, hogy Piton v�r is cs�rgedezik az ereiben… Ink�bb a fejemre h�ztam a takar�t, �s pr�b�ltam aludni.

M�snap d�lut�n engedett csak ki a javasasszony Mi��k t�rsas�g�ban.
- Harry? – k�rdeztem imm�ron a k�nyvt�r legh�ts� asztal�n�l �lve.
- J�nni akart, de a fi�k nem engedt�k, hogy ell�gja a kviddicsedz�st – sietett a magyar�zattal Mione.
- Persze, meg�rtem �ket. Hamarosan itt a tavaszi kviddics szezon! – M�r el�re sajn�lom, hogy nem vehetek r�szt a meccseken. – Mir�l maradtam le mostan�ban?
- Bonnie, sz�ks�gtelen terelni a sz�t! Fontosabb dolgok is vannak, mint n�h�ny tekercs h�zi dolgozat! – Fogalmam sincs, mire akar kilyukadni Hermione.
– Nem �rtem, mire gondolsz?
- Tudok r�la, Cathrine mindent elmondott! – s�hajtott aggodalmas arccal, mik�zben b�ztat�an megszor�totta a kezem. – Tudom, hogy m�rt vagy ideges, �s meg�rtelek. A helyedben �n is az lenn�k, de el kell mondanod neki!
- Mionak igaza van, tiszt�znotok kell ezt az �gyet.
- �n lenn�k a legboldogabb, ha ilyen egyszer� lenne, de a helyzet most m�r sokkal bonyolultabb lett! – majd suttog�ra fogva hangom, elmes�ltem �jul�som igazi ok�t.

- Sajn�lom, hogy nem mondtam el el�bb, de m�g �n magam sem tudtam igaz�n felfogni.
- Ne szabadkozz, egy ilyen h�r fenekest�l felforgathatja az ember �let�t!
- K�sz, kedves t�led, hogy b�ztatni pr�b�lsz! – n�ztem h�l�san a griffend�les l�nyra.
- Most, mit akarsz tenni?
- Fogalmam sincs – r�ztam meg fejem, hogy elhessegessem a r�mk�peket. – B�r elmondta, hogy m�g �gy is mellettem �ll, de ez nem �r fel egy gyermek�ld�ssal, hiszen m�g magunk is gyerekek vagyunk. R�ad�sul itt a h�bor� a nyakunkba. Jaj l�nyok, minden olyan bizonytalan. �gy hi�nyoznak anyu nyugtat� szavai. Nem tudom, mit tegyek!
- El�sz�r is nyugodj meg, m�sodszor pedig el kell mondanod Harrynek, hogy kisbab�t v�rsz t�le. Ez a legkevesebb, joga van tudni r�la!


Ez a legkevesebb, joga van tudni r�la! – visszhangoztak fejemben Cathrine szavai. �loms�lyk�nt nehezedett sz�vemre �s a lelkemre. Hogyan mondjam el Harrynek az igazat? M�g szombat d�lut�n is ez j�rt a fejemben, mik�zben Harry gyakorl�s�t n�ztem a lel�t� legals� sor�b�l. B�mulatosan man�verezett a gurk�k rengeteg�ben. Egyszer csak bevillant egy k�p, ahogy n�ztem �ket. Ez egy nem is olyan r�gi eml�k, hogy pontos legyek a janu�r elseji reggel.
A sz�ks�g szob�j�ban �lt�nk Harryvel �s a fogadalmamr�l faggatott:
- Most m�r igaz�n elmondhatn�d, hogy mi az �j�vi fogadalmad!
- T�nyleg �rdekel? – t�ptem az idegeit.
- Igen, �rdekel!
- De t�nyleg-t�nyleg? – h�ztam tov�bb az agy�t.
- Bonnie, ha nem mondod el…
- J�l van, j�l van! – nevettem el magam. – Csak ne v�gj ilyen bossz�s arcot!
- Na az�rt, sz�val hallgatlak!
- Nos… az volt a fogadalmam, ha m�r ilyen j�l ismerem a tested minden kis mozzanat�t, akkor k�v�ncsi vagyok a lelkedre is. Teh�t, r�viden annyi, hogy bel�lr�l is szeretn�lek megismerni!
- Oh, ez nagyon kedves. M�gis, mennyire m�lyen szeretn�l megismerni? – Ravaszk�s mosolya nem sok tisztess�ges dologr�l �rulkodott. K�zelebb hajolt hozz�m, m�g kez�t a combomra cs�sztatta.
- A lehet� legm�lyebben! – �n is eg�szen az arc�hoz hajoltam, �s v�rtam, hogy megcs�koljon, de ekkor… elh�z�dott t�lem, majd h�travetette h�t�t a kanap�n �s mes�lni kezdett. �n pedig mosolyogva hallgattam. F�l d�lut�nt ezzel a programmal t�lt�tt�k, csak �gy d�lt bel�le a sz��radat. Besz�lt a Privet Drive-on t�lt�tt id�szak�r�l, a bar�tair�l, azt�n a Grimmauld t�ren meg�lt napjair�l, egysz�val mindenr�l. Eg�sz nap el tudtam hallgatni m�ly hangj�t, m�g mag�hoz h�zva simogatott. Sz�gyenszemre el is aludtam a v�g�re. Tehetek r�la, hogy ilyen nyugtat� �s �lmos�t� hat�ssal van r�m? Szerencs�re, nem volt r�m d�h�s!

Gondolataimb�l Harry hangja z�kkentett ki, ahogy a nevemet mondta. De valahogy nem olyan kedvesen, mint eddig. Szavai �s viselked�se az ut�bbi n�h�ny napban ridegebb� v�ltak. Most �n rontottam volna el valamit?
Edz�s ut�n egy nyugodt helyre akart menni, mert valami fontosr�l szeretett volna velem besz�lni. Elk�pzelni sem tudtam, hogy mir�l, b�r legbel�l volt egy sejt�sem, de m�g a gondolat�t�l is rettegtem.
Bel�pve, az ismer�sen meghitt helyis�get m�r nem �reztem annyira bar�ts�gosnak. R�ad�sul a l�gk�r is legal�bb 5 fokot cs�kkent, ahogy feltette a k�vetkez� k�rd�st:

- T�nyleg gyermeket v�rsz t�lem?