�j vil�g

6. fejezet

oO - �lmunkban…- Oo

Harry megpr�b�lt felt�p�szkodni, de csak annyit �rt el, hogy egy �jabb szisszen�ssel ism�t a f�ldre esett. Apja �s Voldemort nem sz�ltak egy sz�t sem, csak m�regett�k egym�st. Harry dobog� sz�vvel v�rta, mi lesz a folytat�s.

Piton nem fordult fel�, hogy megk�rdezze, hogy van – Harrynek ez nagyon rosszul esett. Apja val�sz�n�leg csak az�rt van itt, mert �szrevette, hogy forgol�dik �lm�ban.

Voldemort fel�llt, megigaz�totta mag�n a tal�rj�t, �s elismer� mosollyal n�zett Pitonra. Harryt kir�zta a hideg a groteszk arct�l.

– Nem gondoltam volna, Perselus, hogy ilyen hamar megkaphatom t�led Pottert – mondta elismer�en –, s�t l�tom, hogy ink�bb az elm�j�t v�lasztottad, minthogy az �r�kon k�nozd. Ez k�l�n�sen elismer�sre m�lt�.

Piton csak �llt tov�bbra is sz�tlanul. Harry v�gre k�t l�bra tudott �llni, de ha nem lett volna a fal, amelynek t�maszkodhatott – biztos elesett volna. Kez�t az oldal�hoz fogta, hogy elszor�tsa a v�rz� sebet, amely a legut�bbi es�st k�vet�en m�g jobban v�rzett.

– Rosszul �t�led meg a helyzetet – mondta egy kis id� ut�n Piton –, nem az�rt vagyok itt, hogy �tadjam a Potter elm�j�ben l�v� inform�ci�t.

Voldemort arc�n k�v�ncsis�g suhant �t.

– Akkor mit akart�l felaj�nlani nekem? – �rdekl�d�tt.

– Tulajdonk�ppen semmit. – Piton h�tral�pett, �s megfogta Harry karj�t. Harrynek derengett m�g valami abb�l a besz�lget�sb�l, amelyben Armilla mes�lte, hogy apja hal�lfal�. De ez biztos nem lehetett �gy… egyszer�en k�ptelens�g. – Az�rt vagyok itt, hogy visszavigyem Pottert.

– Nem teheted. – Voldemort �gy n�zett Pitonra, mintha nem hinn� el, hogy ilyet mondhat. – M�g sz�nd�komban �llt vele, �gymond… elbesz�lgetni. Ha m�r itt tartunk, nek�nk is volna mit megt�rgyalnunk. Tudod, mire gondolok.

– Nek�nk jelenleg nincs semmi megbesz�lnival�nk... M�sr�szr�l, a bolond �regember r�gt�n gyan�t fogna, ha tudom�s�ra jutna Potter elrabl�sa, vagy net�n meg�l�se.

Harry csak rem�lte, hogy apj�nak nem lesz semmi baja att�l , hogy ilyen ny�ltan ellentmond Voldemortnak. Tapasztalatb�l tudta, hogy Voldemort k�nnyen d�hbe gurul, ha valami nincs �ny�re.

– Igaz... – Voldemort elmerengett, kez�vel az �ll�t vakargatta. – De att�l m�g �rdekelne, hogy mit m�vel az �reg k�lf�ld�n.

– Nem tudok semmit az �tj�val kapcsolatban – felelte Piton kim�rten. Harry tudta, hogy apja csak az alkalomra v�r, hogy kihozhassa ebb�l a pokolb�l. – A legk�zelebbi tal�lkoz�sunkon majd besz�molok r�la, ha addig siker�l valamit megtudnom.

– Nos, nem b�nom – mondta v�g�l Voldemort, �s Harryre mosolygott – Rem�lem, Harry, remek�l fogod �rezni magad, am�g ism�t nem tal�lkozunk. Persze, lehet, hogy addigra az �gynevezett ap�d, nem lesz m�r az �l�k sor�ban…

– Teee! – �v�lt�tte Harry torkaszakadt�b�l, �s rohant volna, hogy elint�zze puszta k�zzel. Elege volt bel�le. Elege, hogy azzal a dologgal fenyeget�zik, amely a legfontosabb sz�m�ra. A d�h csak egyre jobban fokoz�dott benne, ahogy arra gondolt, mi t�rt�nne, ha apja sem �lne. – Ne mer�szeld b�ntani, te szem�t!

Voldemort nem mozdult, csak el�gedetten n�zte a tombol� Harryt.

– Hm… pedig sokf�le terv van m�g a fejemben. Tudod, mint a legut�bbi…

Harry k�ptelen volt tov�bb t�rt�ztetni mag�t, �s az egyik legf�jdalmasabb ment�lis t�mad�st ind�totta Voldemort ellen, amit csak ismert. Egy aranysz�n� vill�m szelte kett� a cell�t, amely a mellkas�n �rte Voldemortot. A s�t�t m�gus megt�ntorodott, de nem esett el. Amikor valamennyire mag�hoz t�rt, � is t�mad�sba lend�lt, de azt m�r nem �rte el Harryt.

Piton mag�hoz h�zta, k�l�nf�le var�zsig�ket mormolt, �s m�r el is t�ntek a sz�rnyeteg el�l.

Melege volt. Azt�n vette �szre, hogy a ruh�j�t teljesen �titatta az izzadts�g.

– Potter. – Valami morg� hangot hallott a feje f�l�l, de nem �rdekelte. A szem�t sem tudta kinyitni, annyira f�radt volt. Hi�nyzott neki, hogy megint egy �jabb �jszaka t�mad�sokkal teljen? – Potter…

Mikor egy kicsit oldalra fordult, amennyire az erej�b�l telt, �rezte, hogy az orr�b�l valami forr� folyik. Majd egy puha anyagot �rzett, ahogy felitatj�k. Harry lassan kezdett mag�hoz t�rni, de annyira k�bult volt, hogy szinte nem eml�kezett semmire sem. Azt�n az esem�nyek lassan a hely�kre ker�ltek.

Pitonnal veszekedett, azt�n… itt maradt n�la, hogy pihenjen v�gre. H�t, �gy t�nik, ez nem j�tt �ssze.

Minden t�mad�sn�l �gy �bredt fel, de ez a mostani nagyon kik�sz�tette. Tal�n, mert most nem ivott el�g b�jitalt.

– Potter, hallasz engem? – hallotta �jra a m�ly hangot, amelyben v�g�l felismerte Pitont.

Nagy nehezen r�vette mag�t, hogy megsz�laljon. Annyira h�nyingere volt, hogy att�l f�lt, valami m�s j�n ki a sz�j�n.

– Igen, csak ne besz�ljen hangosan – mondta rekedten, de m�g mindig nem nyitotta ki a szem�t. – Sz�trobban a fejem…

– Feljebb tudsz �lni egy kicsit? Ezt meg k�ne innod. – Harry kinyitotta a szem�t, �s tekintete tal�lkozott Piton�val. Mi�ta itt volt ebben a pokolban, most el�sz�r l�tta ilyen s�padtnak, mintha agg�dna �rte. Nehez�re esett elhinni. Piton a sz�j�hoz emelt egy fiol�t. – Ebb�l igy�l meg k�t kortyot, musz�j.

Harry lenyelte a sz�rny� �z� k�t kortyot. R�gt�n felismerte: ilyet kapott egy hete a gyeng�lked�n.

Piton lassan visszaengedte Harry fej�t a p�rn�ra, de s�padts�g hely�t most m�r d�h vette �t az arc�n.

– Megtudhatom, m�gis mit m�velt�l? – k�rdezte inger�lten. – Kock�ztattad, hogy lebukjak Voldemort el�tt, az eg�szs�gedr�l nem is sz�lva!

– Ki mondta a nev�t. Sosem szokta Vol…

– Potter! Nagy felel�tlens�g volt r�t�madnod! Hagytad, hogy manipul�ljon. Te is tudod, hogy nem f�rhet hozz� Lupinhoz.

Harry szomor�an n�zett fel Pitonra. Legsz�vesebben a k�p�be v�gta volna, hogy val�j�ban kir�l volt sz�, de ez nem t�nt a legjobb �tletnek.

– Elvesz�tettem a fejem – mondta elkeseredetten. Mostanra m�r hatott annyira a f�zet, hogy a h�nyinger al�bbhagyjon, �s �gy m�r vit�ba tudott sz�llni vele.

– Azt hiszem, az �nkontrollr�l is el k�ne besz�lgetn�nk – tette hozz� Piton, majd megint azzal a kutat� tekintettel n�zett le r�. – Ha legk�zelebb megint nekem kell kih�zni t�ged a bajb�l, legal�bb pr�b�ld meg azt a l�tszatot kelteni, hogy �t szolg�lom…

– Micsoda? – v�gott k�zbe Harry – Most akkor neki k�mkedik, vagy ellene?

Piton n�m�n tanulm�nyozta az arc�t.

– Erre sem eml�kszel? – k�rdezte halkan, mire Harry nemet intett a fej�vel. – Azt hiszem, Albusnak t�nyleg igaza volt. Vagy egy nagyon er�s var�zslat hat�sa alatt vagy, vagy pedig az ut�lagos trauma k�vetkezm�nye. Azt hiszem, t�bb id�t kell foglalkoznom veled, mint ahogy k�pzeltem. Mi lesz a vil�ggal, ha a Kiv�lasztott id� el�tt elhal�lozik?

Harry oldalra fordult, �s lehunyta a szem�t. Kezdte azt hinni, hogy Piton majd csak egy kicsit jobban b�nik vele - h�t t�vedett. Csak �gy cs�p�g�tt a g�ny minden mondat�b�l. Remegni kezdett, val�sz�n�leg ez a t�mad�s er�sebb volt, mint az el�z�ek. De az is lehet, hogy most a b�jital n�lk�li k�zdelem k�sz�tette ki ennyire.

M�r megint �rezte, hogy valami folyik az orr�b�l. Meg�rintette a kez�vel, �s l�tta, hogy v�res.

– Nem tudom, mi lett volna, ha tov�bb maradsz Voldemort elm�j�ben maradsz – morogta Piton, �s adott neki egy kend�t, hogy megt�r�lje az orr�t.

– Nem t�rt�nt volna semmi baj…

– Igen? N�zz magadra! V�rzik az orrod, h�nyingered van �s hal�losan kimer�lt�l! Rosszabbul is v�gz�dhetett volna! Az hogy valamennyire tudod az okklumenci�t, nem jelentheti azt, hogy szembe is tudsz sz�llni vele! Gondolt�l m�r arra, hogy milyen vesz�lyes, ha a var�zser�d v�letlen�l elszabadul a k�zel�ben?

– Ez nem volt v�letlen! �s eddig sosem v�gz�d�tt ilyen rosszul! – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l, azt�n ijedten Pitonra n�zett, akin l�tszott, hogy meglep�d�tt. – Nem �gy �rtettem…

– Ha a gyeng�lked�n t�rt�ntekre utalsz, az is csak egy hajsz�lon m�lt! – �v�lt�tte Piton. – Majdnem meghalt�l! Voldemorttal m�g �n sem tudok szembesz�llni, nemhogy te!

Harry csod�lkozva n�zett apj�ra. Azt hitte, hogy m�r siker�lt egym�shoz illesztenie a t�rt�nteket. De nem - teljesen m�sra gondolt.

– Gondolhatja, hogy nem saj�t akaratomb�l �lveztem a vend�gszeretet�t! – mondta inger�lten Harry, �s m�g jobban mag�ra h�zta a takar�t. – Nem tudom, honnan veszi, hogy annyira h�lye vagyok, hogy magam sz�llom meg…

– Pedig pont erre c�loztam – h�zta el a sz�j�t Piton. – Mindig felel�tlen vagy, folyton megszeged a szab�lyokat. Most mi�rt lenne m�sk�pp?

– Ha maga mondja… – mondta halkan Harry �sszeszor�tott szemmel – Egy�bk�nt nem eml�kszem semmi ilyesmire. Most megtenn�, hogy hagy aludni?

– Rendben, de a b�jitalra m�g reggel visszat�r�nk – egyezett bele Piton, �s fel�llt az �gyr�l.

Harry �rezte, hogy Piton �jabb takar�t ter�t r�. Az �rz�s m�r majdnem otthonos volt, mint akkor amikor m�g…

– K�rem, ne hagyjon itt egyed�l… – suttogta Harry, mikor m�r majdnem elaludt. – Nem akarom… hogy megint �jra megt�madjon.

Mindenre sz�m�tott, csak arra nem, amit v�g�l halott.

– Ne f�lj, itt maradok.

M�g miel�tt elaludt volna, arra gondolt, hogy tal�n egyszer minden helyrej�n, �s �jra egy csal�d lehetnek.

– Sok mindent mes�ltem m�r neked a v�delemr�l, ugye? – k�rdezte az apja, f�lres�p�rte a haj�t, �s mag�hoz intette Harryt. – El�sz�r is, b�rki b�rmivel pr�b�l megt�madni – ak�r szomor� �rz�sekkel, ak�r er�szakkal –, mindig tudd, hogy mit tegy�l. Az a l�nyeg, hogy hat�rozott l�gy.

– Igen, mes�lt�l m�r ezekr�l, de most nem tudom, hogy mire gondolsz. – Harry megpr�b�lta �sszeszedni a gondolatait. – Eml�tetted, hogy van egy er�s var�zslat. Mi is a neve… ?

– Phobeus. Eml�kszel m�g r�, hogy mit tanult�l r�la?

Harry pr�b�lt visszaeml�kezni azokra olvasm�nyokra, amelyeket apja kijel�lt sz�m�ra. Nem igaz�n siker�lt felid�znie. Tal�n nem kellett volna p�pp� vernie Malfoyt, amikor �sszefutottunk vele az Abszol �ton. Ut�na az eg�sz d�lut�nt �gyban t�lt�tte – vastag r�teg z�zd�s elleni ken�ccsel bebor�tva.

– H�t… nem nagyon eml�kszem… – Nem mert apja szem�be n�zni. – Tudod, ez akkor volt, amikor v�s�rolni ment�nk…

Apja m�lyet l�legzett, hogy lenyugtassa mag�t.

– Tudom, hogy akkor te is megs�r�lt�l, de este m�g �tn�zhetted volna.

– Igazad van… – feln�zett –, csak tudod, nagyon d�h�s voltam r�, �s egyszer�en semmihez sem volt m�r t�relmem.

– K�s�bb sem olvastad el, igaz? – j�tt a k�vetkez� k�rd�s.

Harry nyelt egyet. Am�g az apja a gy�l�sen volt, � akkor sem tanult. �gy gondolta, hogy majd k�s�bb bep�tolja. Egy napot hagyott ki, olyan nagy �gy az!

– H�t, azt�n vacsor�ztunk… azt�n j�tt Hermione �s Ron l�togat�ba, v�g�l m�r t�l k�s� volt…

– Harry! – sz�lt r� inger�lten az apja – Ha �n nem k�vetelem meg t�led, akkor eszed �g�ban sincs m�g csak elolvasni sem az esed�kes anyagr�szt. Nem �rted, hogy az okklumencia milyen fontos?

– Nagyon f�radt voltam m�r… – menteget�z�tt Harry. Tal�n jobb lett volna ink�bb bevallani, de azzal m�g csak jobban felideges�teni az apj�t.

– M�r nem is tudom, h�nyszor pr�b�ltam meg a fejedbe v�sni, hogy minden apr� r�szlet nagyon fontos! B�rmikor ker�lhetsz olyan helyzetbe, hogy magadra maradsz, �s nem tud senki a seg�ts�gedre sietni! Te is tudod, hogy egy ilyen var�zslat a hasznodra lehet.

Harry egyszer�en nem b�rta felfogni, hogy mi�rt kell ezt ennyire felf�jni.

– De apa! Alig van r� es�ly, hogy valaha is tal�lkozzak Voldemorttal! Ez egyed�l a te r�geszm�d, hogy meg fog t�madni!

– Na ide figyelj! – Az apja mindk�t v�ll�t megragadta. – B�rmikor �gy gondolhatja, hogy az a j�slat r�d is vonatkozik! Ak�r hiszed, ak�r nem, vesz�lyben vagy, �s elengedhetetlen�l fontos, hogy megtanuld azokat a dolgokat, amelyekkel megv�dheted magad!

– De m�r eleget tudok! – fakadt ki elkeseredetten Harry. – Eg�sz ny�ron nem mehettem sehova, egyfolyt�ban tanultam! Elegem van! Tudom, hogy fontos, hogy j� okklumens, vagy ak�r okklegimentor legyek, de eg�sz ny�ron �sszesen nem t�lt�ttem egy napot a bar�taimmal!

– Elhiszem, hogy nagyon neh�z neked, Harry. De f�lek, hogy valami el�rel�thatatlan fog t�rt�nni, �s elvesz�telek!

– Semmi baj sem fog t�rt�nni – igyekezte megnyugtatni Harry. – �g�rem igyekezni fogok. Csak hadd t�ltsek t�bb id�t a bar�taimmal! K�rlek!

Apja s�hajtott, �s szomor�an n�zett r�.

– Rendben. Nem tudom, any�d mit fog sz�lni hozz�, de majd besz�lek vele.

– Tudom, hogy � meg fogja �rteni – mosolyodott el Harry.

– Igen, �n is tudom – mondta halkan az apja, �s �t�lelte. – Nagyon f�ltelek, f�leg ami�ta kider�lt, hogy a j�slat csak k�t gyerekre illik.

– Nem lesz semmi baj – mondta Harry magabiztosan. – �n biztos vagyok benne, hogy nem r�m vonatkozik.

– H�t �n nem – suttogta az apja, amit�l Harrynek �sszeszorult a sz�ve.

– Ne haragudj.

– Semmi baj. Ha belegondolok, t�nyleg rosszul d�nt�ttem, azzal, hogy elv�rtam t�led, mindennap tanulj – mondta Piton egy kicsit vid�mabb hangon. – Majd megoldjuk, hogy a ny�r h�tral�v� r�sz�ben a tanul�s mellett a bar�taiddal is tal�lkozhass.

– K�szi – motyogta apja s�t�tk�k tal�rj�ba. – Ne haragudj. T�nyleg sajn�lom, apa.

Perselus �gy d�nt�tt, hogy a mai mozgalmas �jszaka ut�n m�r nem alszik. Ez�rt a h�l�szob�j�ba ment valami olvasnival�t keresni. Azt�n le�lt a fotelbe, a kandall� mell�, szemben a kanap�val, ahol Potter fek�dt.

Egy kicsit felsz�totta a t�zet, �s fellapozta fejezetet, ahol tartott, �s olvasni kezdett.

Fellapozta az egyik sz�m�ra �rdekes fejezetn�l, �s olvasni kezdett. A gondolatai hamar elkalandoztak, �s a tekintete folyton visszat�rt az imm�r b�k�sen alv� Potterre.

M�r nem sok hi�nyzott hozz, hogy a k�ly�k ne �rje meg a reggelt. Hab�r, most hogy jobban belegondolt, valami nem stimmelt. A S�t�t Nagy�r m�r akkor is k�nnyed�n v�gezhetett volna vele, mikor a gyeng�lked�re ker�lt. Igaz, esetleg az�rt nem �lte meg, mert valamit meg akart tudni t�le.

A ma �jszaka t�rt�ntek ut�n, mikor tan�ja volt az esem�nyeknek, akkor sem volt valami rendj�n. � maga els� k�zb�l tapasztalta, Voldemortnak meg vannak az eszk�zei, hogy vallom�sra b�rja azokat, akikt�l meg akar tudni valamit.

De Potteren nem haszn�lta ezeket. Ink�bb csak ideges�tette, hogy a fi� elvesz�tse �nuralm�t. Val�sz�n�leg, ki akarja der�teni, mekkora nagy a var�zsereje.

Annyira elmer�lt a gondolataiban, hogy �szre sem vette a kandall�b�l �rkez� hangokat.

– Perselus! �bren vagy?

Pislogott �s oldalra n�zett, csakhogy a kandall�ban megpillantsa Albus agg�d� arc�t.

– Tudom, hogy m�r k�s� �jszaka van, nem akartalak zavarni, de csak ilyenkor tudunk biztons�gosan besz�lni… Merlinre, mi t�rt�nt!? – k�rdezte az igazgat�, mikor a kanap�ra siklott a tekintete.

Perselus letette a kez�b�l a k�nyvet az el�tte l�v� asztalk�ra.

– Albus, rosszabb a helyzet, mint hitt�k. Voldemort ism�t megt�madta a fi�t, onnan tudom, mert �pp itt volt. Este �gy d�nt�ttem, hogy itt tartom, hogy kipihenje mag�t.

– Itt tartottad magadn�l? – k�rdezte csod�lkozva Albus, pedig nem volt szok�sa k�zbev�gni.

– Igen, mivel �gy t�nt, folyamatosan b�jitalokat szed, hogy az �r�kon r�szt tudjon venni. – S�hajtott, �s folytatta. – Albus, van itt valami m�s is. Nem tudom mit akar megtudni Pottert�l, de ma is csak egy hajsz�lon m�lott, hogy nem �lte meg. Elk�pzel�sem sincs, mi�ta k�nozta, vagy egy�ltal�n hogy meddig tartotta fogva az elm�j�ben, de azt bizton �ll�thatom, hogy ezeknek a folyamatos t�mad�soknak s�lyos k�vetkezm�nyei lehetnek.

– Lehets�ges, hogy �sszef�gg az eml�kezetveszt�s�vel… – merengett el az igazgat�, de Perselus nem hagyta annyiban.

– Gondoltam, megeml�tem, hogy a ma �jszakai t�mad�s sor�n majdnem leleplez�dtem Voldemort el�tt. �s mindezt Potternek k�sz�nhet�en! – tette hozz� d�h�sen.

– Hidd el, ha majd egy kicsit jobban megismered, r�j�ssz, hogy Harry nem olyan felel�tlen, mint hiszed – oktatta ki Albus, amit�l Perselus h�t�n fel�llt a sz�r. – Tiszt�ban van vele, hogy a szereped milyen fontos, m�g k�nz�s alatt sem fog el�rulni, ebben biztos vagyok.

Perselus fel�llt, �s odament a kandall�hoz.

– Lehet, hogy igazad van, de ett�l f�ggetlen�l a szememben akkor is csak egy ut�latos k�ly�k marad.

– Akkor el�ruln�d, mi�rt virrasztasz mellette? – k�rdezte mosolyogva az igazgat�.

Sz�vesen let�r�lte volna a mosolyt Albus k�p�r�l.

– Mert att�l tartok, hogy a vil�g Kiv�lasztott n�lk�l marad – vicsorogta d�h�sen. Azt�n higgadtabban hozz�tette: – Van m�g valami, amir�l be kell sz�molnom Pottert illet�en.

Albus k�rd�en felvonta a szem�ld�k�t.

– Hirtelen mintha megn�tt volna a var�zsereje – k�z�lte Perselus, de Albus �rtetlen arckifejez�s�t l�tva magyar�zatba fogott. – B�r lehet, hogy eddig is ilyen er�s volt, b�r csak az okklumencia sor�n nem mutatkozott meg. M�g abba sem voltam benne biztos, hogy t�nyleg van-e egy�ltal�n tehets�ge az okklumenci�hoz, de a ma �jszaka t�rt�ntek ut�n m�r semmi k�ts�gem. Szembesz�llt Voldemorttal, m�gpedig nem is ak�rhogy. Olyan var�zslatot l�ttam, hogy alkalmazott, amelyre csak kevesen vagyunk k�pesek.

– Melyikre gondolsz?

Perselus k�zelebb ment az igazgat� kandall�ban lebeg� fej�hez, mert f�lt, hogy fel�bresztik Pottert a besz�lget�s�kkel.

– Az egyik legf�jdalmasabb ment�lis �tkot sz�rta r� – v�laszolta egy id� ut�n.

– Biztos vagy benne, hogy t�k�letesen hajtotta v�gre, nem csak pr�b�lkozott vele? Lehet, hogy csak v�letlen�l siker�lt? – faggatta Albus, mire Piton nemet intett a fej�vel.

– Arany sz�n� volt – �ll�totta biztosan. De h�t, hogy gy�zn� meg az igazs�gr�l az igazgat�t, ha � maga sem hiszi el, amit l�tott?

– Arany f�ny… – t�n�d�tt el Albus. – De Perselus, te nem…

– Ahogy mondod. – H�trafordult, �s � is az �lm�ban a forgol�d� fi�ra n�zett. - Hat�rozottan �ll�thatom, hogy �n sosem tan�tottam meg r�. De nem is tudtam volna, mivel semmit sem volt hajland� elsaj�t�tani.

– �rtem – mondta halkan az igazgat�, ahogy �jra elmer�lt a gondolataiban.

– Viszont te sem eml�tetted, hogy megtan�tottad volna Potternek. El sem tudom hinni, hogy siker�lt – mondta elismer�en Perselus, �s visszafordult a kandall�hoz. Azt hitte, hogy a j� �reg bar�tja arc�n �nel�g�lt mosolyt l�t - de t�vedett. Albus �szinte megd�bben�ssel n�zett r�. – Mi a baj?

– Perselus, �n sosem tan�tottam ilyesmit neki. Biztos vagy benne, hogy elm�d m�ly�n sem lelhetett r�?

Perselus megt�maszkodott a kandall� sz�l�ben, �s felid�zte az okklumencia �r�kon t�rt�nteket.

– M�g a leghalv�nyabb eml�k�t sem l�thatta – mondta v�g�l. – S�t, m�g csak a nev�t sem eml�tettem neki. K�l�nben is, honnan tudhatn�, hogy egy Phobeus nev� �tok ilyen sz�rny� dolgokra k�pes.

- Ez felvet egy p�r �jabb k�rd�st – f�zte tov�bb a sz�t Albus, de egy pillanatra elhallgatott, mert azt hitte, hogy Harry fel�bredt, de csup�n motyogott �lm�ban. – Ha nem csal az eml�kezetem, akik kett�nk�n k�v�l ismeri ezt az �tkot, az legal�bb h�sz �ve halott.

– �n tudok m�g valakir�l, de az m�g ann�l is r�gebben. �gyhogy � is kiesik. �pp ez�rt nem �rtem. Ha csak mi ketten ismerj�k, akkor vajon Potter honnan tudhatja? – Perselus megesk�d�tt volna r�, hogy Albus tan�totta meg a fi�t erre a neh�z �s hat�sos �tokra.

– Ez egy �jabb r�szlet, amely �rz�sem szerint kapcsolatban �ll azzal a rendk�v�li er�vel amit akkor este �rezt�nk. Itt is furcsa �s megmagyar�zhatatlan dolgok t�rt�nnek. Pontosabban, nem t�rt�nik semmi. Hirtelen megsz�nt minden mozg�s. Az �ll�t�lagos k�vet�k elt�ntek, �s abbahagyt�k az itteni muglik gyilkol�s�t. Olyan, mint a vihar el�tti csend.

– Most, hogy mondod, jut eszembe, hogy ami�ta azt a anom�li�t tapasztaltuk a var�zser�ben, az�ta nem volt gy�l�s. Legal�bbis engem nem h�vott. Hamarosan visszat�rsz, ugye? – Az igazgat� b�lintott. – M�r csak azt nem �rtem, mi�rt k�rdezte t�lem Voldemort, hogy milyen sz�nd�kkal utazt�l el.

– Rem�lem, hamarosan megkapjuk a k�rd�seinkre a v�laszt, mert ez a s�t�tben val� tapogat�z�s nem visz minket el�re. – Az igazgat� hirtelen t�m�t v�ltott. – Gondolom, akkor holnap az eddigiek szerint folytatj�tok a gyakorlatokat?

Perselus mag�ban m�rlegelte, hogy mennyit mondjon el Potter �llapot�r�l. Tudta, hogy nagyon agg�dott a fi��rt.

– V�lem�nyem szerint, az lenne a legjobb, ha egy h�tig nem folytatn�nk elmegyakorlatokat. – S�hajtott egyet. –, de legal�bb n�h�ny napig. M�r megint ugyanolyan leromlott az �llapota, mint m�lt h�ten.

– Viszont, ha nem gyakoroltok, az ki tudja, milyen k�vetkezm�nyekkel j�rhat – mondta szomor�an az igazgat�.

– Pedig musz�j pihennie, teljesen kik�sz�lt – vil�gos�totta fel a t�nyekr�l Albust. – �s Itt nemcsak a m�rgezi �nmag�t, hanem a mai k�zdelemre is. Sok�ig fent maradtam, de az irod�mban a dolgozatokat jav�tottam. Ez�rt csak k�s�n vettem �szre, hogy baj van. Am�g meg nem �rkeztem, kitart�an k�zd�tt, de ut�na alig siker�lt mag�hoz t�r�tenem.

– Merlinre, nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly a helyzet.

– Ez m�g nem minden – folytatta rend�letlen�l Perselus. – H�nyinger gy�t�rte, �s v�rzett az orra.

– V�rzett az orra? – k�rdezett vissza hitetlen�l Albus. – Hiszen az csak okklegimentorokn�l fordul el�, mikor ment�lisan meger�ltetik magukat.

– H�t ez az. Potter k�zel sem olyan tehets�gtelen, mint gondoltam. A Rend holnapi gy�l�s�re viszont nem val�sz�n�, hogy el tudok menni. Voldemort eg�sz h�ten nem keresett, lassan az is id�szer� lesz. De els�sorban nem akarom a fi�t fel�gyelet n�lk�l hagyni.

– Igazad, van – mosolyodott el �jra az igazgat�. – Este majd ben�zek. Harryt tartsd magadn�l, am�g jobban nem lesz. Nagyon fontos, hogy egy �jabb t�mad�s eset�n azonnal k�zbe tudj avatkozni, f�leg, am�g ilyen gyenge.

– Egyet�rtek.

– Akkor este – k�sz�nt el Albus, �s m�r el is t�nt a l�ngok k�z�tt, meg sem v�rta Perselus k�sz�n�s�t.

Perselus er�sebbre var�zsolta a t�zet. Az okt�berhez k�pest enyhe id�j�r�s ellen�re a pinc�k mindig h�v�sek maradtak.

Mikor le akart �lni a fotelbe, hogy tov�bb olvasson, �szrevette, hogy Potter ler�gta mag�r�l a takar�t. Szitkoz�dva ment oda, �s szedte fel a f�ldr�l.

Mindig is ut�lt beteg gyerekeket �polni. Mikor �jra betakarta a k�lyk�t, azt�n figyelm�t v�gre ism�t kedvenc olvasm�ny�ra ford�thatta. De a kimer�lts�g lassan er�t vett rajta, a feje h�trabillent, �s elaludt.

Azt m�r nem l�thatta, hogy aranyl� ragyog�ssal egy fiatal l�ny l�p mell�, �s azt sem, hogy idegen var�zsig�kt�l kezd vibr�lni a leveg�.

Perselus olyan �lvezettel v�gta be a bej�rati ajt�t, mint m�g soha. Ajt�keret jellegzetes reccsen� hangja tudatta vele, hogy siker�lt alaposan becsapnia.

Levette a kab�tj�t, �s ideges mozdulattal a fogasra dobta. Annyira d�h�s volt, hogy legsz�vesebben mindent sz�tvert volna, ami az �tj�ba ker�l. R�ad�sul, november l�v�n m�g az id�j�r�s is sz�rny� volt. Olyannyira, hogy a legut�bbi bevet�sen a s�r� k�d miatt majdnem szem el�l t�vesztett�k a menek�l� hal�lfal�t. �s mindezt Potter miatt!

A gondolatt�l m�g d�h�sen lett, de ezt m�r a konyhaszekr�ny ajt� s�nylette meg. Nem szakadt le, de k�zel j�rt hozz�. Hogy lecsillapodjon, t�lt�tt mag�nak egy cs�sze te�t.

Nem akart ilyen �llapotban Lily szeme el� ker�lni. De amikor cs�sz�vel a kez�ben a nappaliba l�pett, Lily ott v�rt r� z�ld h�l�k�nt�sben.

– Szia! – �dv�z�lte egy szomork�s mosollyal. Perselus annyira el volt mer�lve a gondolataiban, hogy majdnem f�lrenyelt.

– Szia… hogy-hogy nem alszol? – k�rdezte csod�lkozva, hisz elv�gre k�s� este volt. Azt�n esz�be jutott hat�sos �rkez�se. – Ne haragudj, hogy egy kicsit zajosabban �rtem haza, mint �ltal�ban.

– Nem haragszom, am�gy is �bren voltam – mondta mosolyogva Lily. – Mi t�rt�nt? Mi bosszantott fel ennyire hogy ilyen d�h�sen j�tt�l haza?

Perselus megk�s�relt uralkodni mag�n, nem akarta a rosszkedv�t Lilyn kit�lteni.

– �szint�n? – k�rdezte, mire Lily b�lintott. – Potter megint felel�tlen�l viselkedett. A hal�lfal�nak - akit m�r legal�bb egy hete k�vet�nk - majdnem siker�lt megl�pnie miatta. S�t, az egyik ember�nket is majdnem elvesztett�k, csak mert � egyszer�en megy a saj�t feje ut�n! Mintha belehalna, hogy egyszer k�vetn� a parancsot?!

– Igazad van. �n is tudom, hogy milyen – v�gott k�zbe Lily csillog� szemekkel. – Elhiszem, hogy nem vagy a legjobb kedvedben, de valamit meg kell besz�ln�nk.

– Mir�l lenne sz�? – Megfordult, hogy az asztalra tegye a cs�sz�j�t, de a Reggeli pr�f�ta f�c�m�n meg akadt a szeme. „Tudjukki �jabb t�mad�st ind�tott a M�gia�gyi Miniszt�rium ellen” – volt a szalagc�m. – Mi�rt nem tudt�l aludni?

– �pp ez az, amir�l besz�lni szeretn�k veled – hallotta maga m�g�l Lily hangj�t. Lapozott egyet az �js�gban, hogy megn�zze, h�ny halottat eml�tenek. – M�r napok �ta minden reggel rosszul �rzem magam. Gyermeket v�rok, Perselus.

Perselus azonnal elfeledkezett az �js�gr�l, megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �s d�bbenten meredt Lilyre.

– Mit mondt�l?

Lily szomor�an elmosolyodott, �s �gy besz�lt hozz�, mintha egy kisgyermek magyar�zn�.

– Szinte minden reggel rosszul vagyok. Most m�r biztos vagyok benne, hogy gyermek�nk lesz.

– De… de… mi�rt nem eml�tetted, hogy nem �rzed j�l magad? – k�rdezte Perselus, mikor m�r valamennyire �sszeszedte mag�t a v�ratlan bejelent�s hallat�n.

– �gy is rengeteg gondod van, nem hi�nyzik, hogy m�g �n is �jabb terhet tegyek a v�lladra – menteget�z�tt Lily.

Perselus a szomor� z�ld szemekbe n�zett. – Te azt hiszed, nem �r�l�k neki?

Lily zavartan les�t�tte a szem�t.

– Meg tudom �rteni, ha ezekben a sz�rny� id�kben nem �r�lsz egy gyermeknek.

Perselus, azt hitte, rosszul hallotta. El nem tudta k�pzelni, Lily mib�l gondolta, hogy nem szeretne gyereket. Odal�pett hozz�, �s szorosan mag�hoz �lelte.

– El sem tudod k�pzelni, mennyire szeretn�k egy kisfi�t – mondta halkan. – Tudom, hogy Voldemort sz�rny� tettekre k�pes, de ne agg�dj, nem lesz baj. Egyre t�bben kelnek f�l ellene, a r�muralma m�r nem tarthat sok�ig, egyre nagyobb es�ly van egy jobb j�v�re.

– �n azt hittem… – kezdte Lily, de azt�n cs�ndben maradt, amikor Perselus az �lla al� ny�lt, �s felemelte a fej�t.

– Pedig rosszul hitted, mindig szerettem volna, hogy legyen gyermek�nk. Be kell vallanom, tudod, kicsit v�ratlanul �rt a dolog.

Lily arca azt�n ell�gyult. – Honnan gondolod, hogy fi�nk lesz?

– Meg�rz�s. Vagy csak el nem tudom k�pzelni, mit csin�ln�k egy kisl�nnyal – mondta vigyorogva. – Ne haragudj.

– Semmi baj. – Lily az arc�t k�t keze k�z� fogta, �s megcs�kolta.

Perselusnak m�g lett volna mondanival�ja, de m�r nem t�nt fontosnak. A cs�k egyre szenved�lyesebb lett, v�g�l Lily kipirult arccal n�zett fel r�.

– Ha fi�nk lesz, mit szeretn�l, mi legyen a neve?

– Nos, ezen m�g nem gondolkodtam – merengett el –, lehetne mondjuk… Harry.

– Harry? – k�rdezett vissza Lily. – Rendben, ahogy szeretn�d, az nekem is tetszik. �s mi legyen, ha l�ny lesz?

Perselus felnevetett.

– Az ki van z�rva! – Huncutul Lilyre kacsintott, azt�n fej�vel az emelet fel� intett. – Viszont t�nyleg itt az ideje, hogy nyugov�ra t�rj�nk.

– Biztos, hogy aludni akarsz? – Lily csillog� szemekkel lefejtette Perselusr�l fekete tal�rj�t, �s a fotelba dobta. �gy Perselus csak �llt ott feh�r ingj�ben, megb�v�lve. – Menj�nk fel a szob�nkba – mosolygott sejtelmesen, megfogta a kez�t, �s a l�pcs� fel� vezette…