- De h�t… - r�zta meg a fej�t �rtetlen�l.

Minden majdnem ugyan�gy t�rt�nt, ahogy az el�bb, lesz�m�tva azt, hogy a csukly�s �ld�z�k most az ablakokat bet�rve turk�ltak a kocsiban, zaklatva a benn �l�ket. A j�rm� most nem is lass�tva szak�totta �t a korl�tot, �s pottyant a m�lybe, mint az el�z�.

Mikor harmadszorra is felb�gott a motor �s a duda hangja, Harry gyanakodni kezdett.

- Ez… nem val�s�g… - d�bbent r�.

Sebesen kutakodni kezdett az �gen. Kereste az eg�sznek a forr�s�t…

Egy halov�ny r�zsasz�n, p�ntos, ny�ri ruh�csk�ba b�jt, vil�gos haj� l�nyka lebegett sok-sok m�terrel f�l�tte. Szokny�j�nak sz�p szalagjai �gy lengedeztek a sz�lben, mintha megannyi k�gy� feje t�ncolna valamilyen k�gy�b�v�l� zen�j�re. Hossz� tincsei is b�k�sen lebegtek. Ugyan�gy �ssze volt kuporodva, ahogy Harry, mikor megjelent az �lomban.

- Marie… - ny�jtotta ki fel�je a kez�t a fi�.

Meglepet�s�re azonban ajkai n�m�n mozogtak. A tork�hoz kapott, r�m�lten, mintha betegnek �rezn� mag�t, de egy hangot sem b�rt el�var�zsolni. �jra a l�nyra pillantott, aki m�g mindig lehunyt szemekkel aludt f�l�tte. �jra a rep�l�sre koncentr�lva odalibben hozz�. K�v�ncsian k�r�z�tt k�r�l�tte, minden oldalr�l megvizsg�lva, de semmi k�l�n�set nem tapasztalt rajta. Azon k�v�l, hogy a l�ny szeme sebesen mozgott a szemh�jai alatt. Ujjai g�rcs�sen �lelt�k l�bait, �s a homlok�n verejt�kcseppek jelentek meg.

Sokadszorra sz�lalt meg a feh�r aut� keserves dudaszava. Harry �jra meg �jra v�gign�zte az ugyan�gy hal�llal v�gz�d� balesetet, m�g v�gre r�j�tt.

Amit l�tott, a l�ny f�lelmeinek kivet�l�se volt. Aznap kellett szembes�lnie azzal, hogy a sz�lei gyilkoss�g �ldozatai voltak, �s hogy � is csak v�letlen�l �szhatta meg a balesetet. Elm�je k�l�nb�z� m�don pr�b�lta meg feldolgozni a keser� inform�ci�t, fura �s bizarr jelenetekk� kov�csolva a v�lt eml�kfoszl�nyokat.

Harry azonban tudta, hogy a l�tott k�pek t�bb okb�l sem felelhetnek meg a val�s�gnak. Ha a l�ny t�l�lte sz�leit, akkor a csal�d feh�r aut�ja (ha val�ban ilyen sz�ne volt) nem zuhanhatott egy szakad�kba, �s nem robbanhatott fel, hiszen akkor mind ott haltak volna meg. Ismerte kedvese test�t: sehol sem tal�lt rajta �g�snyomokat, vagy komoly m�t�ti beavatkoz�sra utal� hegeket. �gy szinte biztos volt benne, hogy a trag�di�nak m�sk�pp kellett lej�tsz�dni. M�sr�szt t�lz�snak tal�lta a magukt�l repked� t�mad�kat is. A k�lsej�k alapj�n hal�lfal�knak t�n� emberek elnagyolt form�ja is csak arra engedett k�vetkeztetni, hogy a l�ny megpr�b�lta elk�pzelni az igaz�n gonosz m�gusokat, �s valahogy egy ilyen torz k�p alakult ki r�luk. Senki sem k�pes mag�t�l rep�lni, sepr� sz�ks�ges hozz�, �m ez mintha kimaradt volna a folyton ism�tl�d� �lomb�l. A l�ny teh�t sz�rny�bbn�l sz�rny�bb k�pekkel k�nozta mag�t, hogy agya fel tudja dolgozni a sz�l�k hal�l�nak val�s esem�nyeit.

Nem hib�ztatta azonban. Kisgyerekk�nt sokszor, mikor szeretetnek �s t�r�d�snek h�j�n volt, megpr�b�lta elk�pzelni, milyen is lehetett az az aut�baleset, melyben a saj�t sz�lei meghaltak, m�g � egy karcol�ssal a homlok�n t�l�lte. Sosem siker�lt igaz�n meg�rtenie, �s szinte megk�nnyebb�l�sk�nt hatott, mikor r�j�tt az igazs�gra.

�jra Marie fel� fordult, imm�r sz�nalommal az arc�n. Megfogta a l�ny kezeit, �s kibontotta a kis testet a szor�t�sb�l. Nem tudott besz�lni hozz�, �gy egyszer�en csak megcs�kolta.

- �bredj fel… - koncentr�lt az elm�j�re. - �bredj fel, kedvesem…

Ijedt s�haj szak�totta f�lbe cs�kjaikat. A l�ny s�padtan riadt fel k�maszer� �llapot�b�l.

- Harry! - form�lt�k ajkai, de � sem tudott megsz�lalni. R�m�lten kapta a sz�ja el� kezeit, �s a k�ts�gbees�s ki�lt az arc�ra. - Nem tudok besz�lni! - gondolta.

- Nem baj… - r�zta meg a fej�t Harry meglepetten. - Hallom, amit gondolsz…

Csak rem�lni tudta, hogy a l�ny is ugyan�gy �rz�keli szavait.

- Marie… Fel kell �bredned! Amit itt l�tsz, az nem a val�s�g… Csak megpr�b�lod elk�pzelni, hogyan t�rt�nhetett… de mindez hamis. R� kell j�nn�d, k�l�nben sohasem lesz v�ge, �s sosem fogsz tudni fel�bredni!

A l�ny b�lintott, majd �t�lelte a nyak�t. Azt hitt�k, ett�l majd mindketten magukhoz t�rnek, �m a t�j hirtelen megv�ltozott. Sebes sz�l kapott a hajukba. Megr�m�ltek, �s j� szorosan egym�shoz b�jtak.

Mikor �jra ki mert�k nyitni a szemeiket, egy hatalmas v�ros felett lebegtek. Egy s�t�t sz�n� foly� k�t partj�n emelkedett, egy szinte teljesen s�k vid�ken. Alacsony �p�letei voltak, egyed�l a fekete f�st�t p�f�kel� gy�rk�m�nyek t�ntek ki magass�gukkal, �s…

- De hiszen ez az Eiffel-torony! - engedte el Marie Harryt. �rezte, hogy a f�lelme elsz�llt; hely�t pedig �tvette a k�v�ncsis�g. Tudni akarta, mik�nt ker�ltek oda, ahol most vannak.

Harry, mivel soha nem j�rt m�g P�rizsban, csak megvonta a v�ll�t. A tornyot term�szetesen ismerte k�pekr�l �s a t�v�b�l, de �l�ben m�g sohasem l�tta. T�nyleg l�legzetel�ll�t� volt.

- Mi folyik itt? - k�rdezte Marie, sokkal �berebben. - Mi�rt vagyunk itt?

- Fogalmam sincs… Azt hittem, fel fogsz �bredni…

- Hogy ker�lt�l egy�ltal�n az �lmomba?

- B�b�jjal… Mindegy - legyintett Harry. - Ami fontos, hogy kiker�lj�nk innen… Hogy jutottunk P�rizsba? Mi k�z�nk ehhez a helyhez?

�gy �rezte, valami h�zza �ket a torony fel�. Ahogy lebegtek, lepillantott. Az utc�kon sok-sok embert l�tott, dekor�lt tereket �s h�zakat, felvonul�sokat, s�trakat �s cirkuszokat. Mikor megl�tta, hogy a legt�bben biciklin vagy lovas kocsin k�zlekednek, k�rd�n kedves�re pillantott.

- Sz�val te sem l�tsz aut�kat… - jegyezte meg a l�ny.

- Egyet sem…

- �s n�zd meg ezeket a gy�rakat… Biztos vagyok benne, hogy manaps�g egy �zem sem f�st�lhet ilyen er�sen… Szerinted... visszament�nk az id�ben?

Harry, ha nem tapasztalta volna az id�utaz�st kor�bban, cinikusan fogadta volna a k�rd�st, �m �gy ink�bb gyanakodva t�prengett el. L�zasan kutatott az eml�kei k�zt, ami kettej�ket ehhez a v�roshoz k�thette volna.

Id�k�zben meg�rkeztek a torony erk�ly�hez, ahov� lift vitte fel a l�togat�kat. Csupasz talpuk furam�d nem �rintette a padl�t. Szellemnek �rezt�k magukat, �s a b�m�szkod�k is �gy viselkedtek vel�k: senki sem vette �szre a k�t idegent. Harry hirtelen feleszm�lt.

- Keress valaki ismer�st!

- Mivan?!

- Egy… v�rrokonod… - jutottak esz�be Piton szavai. Ny�ri besz�lget�s�knek az�ta nem is tulajdon�tott jelent�s�get. - Tal�n k�zt�k lehet…

- Harry, len�zn�l egy pillanatra? - mutatott le a l�ny, �thajolva a korl�ton.

Odalent egy kisebb t�meg cs�d�lt �ssze, �s mind a felvon�ra v�rtak.

- Semmi es�ly arra, hogy ekkora cs�d�letben r�ismerjek b�rkire is… akivel egy�bk�nt sosem tal�lkozhattam!

- A szemetekr�l meg lehet ismerni titeket!

- Mondieu, Harry! - csattant fel a l�ny. - Semmi �rtelme! Nem l�tnak, �s nem hallanak minket!

Kedves�nek el kellett ismernie, hogy igaza van.

- A sz�zadfordul� k�rny�k�n lehet�nk… - merengett a fi�.

- Keress�nk valami r�plapot vagy �js�got - pattant fel a korl�t sz�l�re Marie, �s kit�rt karokkal a m�lybe vetette mag�t.

- V�rj! - ki�ltott ut�na Harry, de r�j�tt, hogy nem z�zhatja mag�t hal�lra, �gy ut�na ugrott.

Egym�st el�zgetve, egyre vid�mabban ker�lgett�k az embereket, m�g v�g�l egy cirkusz k�zzel festett plak�tja el�tt lef�keztek.

- Igazad volt… - mutatott Marie a d�tumra. - K�v�ncsi vagyunk, mi a c�lja ez-…

�m a heves sz�l �jra felt�madt, id�ben �s t�rben �jra arr�bb sodorva �ket.

- Ne engedd el a kezem! - suttogta Harry, j�l megszor�tva a l�ny ujjait.

- Jesszusom! - sikkantotta a l�ny, mikor megpillantotta az alattuk elter�l�, v�gtelennek t�n� �ce�nt. Meg is kapaszkodott a fi� karj�ban.

- Egy haj�…- �llap�tott�k meg, de m�r szippantotta is �ket oda fel�je valamif�le l�thatatlan er�.

Kereszt�lcik�ztak a fed�lzeten, meg-meg�llva egy-egy pillanatra a korl�tnak t�maszkod� utasok orra el�tt. M�g Harry tovasz�kkent, Marie meg�llapodott egy f�lhossz�, barna haj� fiatal n� el�tt, aki egyed�l utazott. K�v�ncsian f�rk�szte az arc�t �s szemeit, �s megh�kkent, mikor a saj�tj�hoz hasonl� tekintettel tal�lkozott.

- Harry… - suttogta el�sz�r halkan. - Harry! Megtal�ltam! Szerintem � az!

A fi� visszafordult fel�j�k, de az utas megindult a l�pcs�k fel�.

- � is… olyan, mint �n… - mutatott fel� Marie. Fell�pett a korl�tra, majd kecsesen lehuppant a t�loldalon, mint valami t�nd�r.

Harry k�rbej�rta a n�t, bosszankodva azon, hogy az mindig arr�bb megy: �gy nem tudta igaz�n szem�gyre venni.

- Mi ez az eg�sz?! - sop�nkodott Marie unottan.

�m mindketten �sszerezzentek, mert a k�vetkez� k�rnyezet, ahov� ker�ltek, m�r egy sokkal nagyobb, sokkal k�s�bbi haj� fed�lzete volt.

R�m�lten �lelt�k egym�st, mert megijedtek, hogy a nagy t�meg agyontapossa �ket. �m �jra r� kellett �bredni�k, hogy m�g mindig csak az �lomban vannak.

Harry az emberek �lt�z�k�b�l meg�llap�totta, hogy ez megint m�s kor lehet.

- Szerinted… mi�rt ker�l�nk �j meg �j helyekre? - b�jt mellkas�hoz a l�ny. - Tal�n… meghaltunk?

A fi� �vatosan mosolyogva n�zett le r�. Megsimogatta a haj�t, �s megvonta a v�llait.

- Olyanok vagyunk, mint… valami szellemek… Itt m�szk�lunk k�z�tt�k… Ez olyan sz�rny�…

Sebesen repkedtek a k�pek �s helysz�nek, �s m�r arra sem volt idej�k, hogy egyik-m�sik helyen felocs�djanak. A besz�dhangok, szir�n�k �s t�lk�k, dud�k �s a term�szet zajai is mind �sszekeveredtek.

Harry lehunyta a szemeit. Bel�lr�l �t is kezdte dermeszteni a f�lelem. Mi�rt nem �rzett mag�ban er�t ahhoz, hogy megszak�tsa az elm�k k�z�tti kapcsolatot? Igaz, nem sz�vesen hagyta volna mag�ra a l�nyt, de tan�ri seg�ts�ggel biztos fel tudt�k volna �breszteni… B�rcsak vel�k lett volna Piton… vagy… Dumbledore…

Be kellett vallania mag�nak, hogy most, hossz� id� ut�n, igaz�n sz�ks�ge lett volna az igazgat�ra.

- Harry - s�gta a f�l�be nev�t a l�ny. - Nyisd ki a szemed egy picit!

A fi� engedelmeskedett.

- N�zd!

Valami roppant d�szes kast�lyban lehettek. A falakat festm�nyek bor�tott�k, aranyl� csill�rok l�gtak al� a t�kr�s mennyezetr�l. Este volt, mert s�t�t volt odakinn: l�tt�k a tiszta eget a padl�t�l mennyezetig �r� �vegablakokon. Egy sz�ps�ges b�lterem ajtaj�ban �lltak, �s a k�z�pen �ppen men�ettet t�ncol� f�rfiakat �s n�ket n�zt�k. Hatalmas ruh�ikban ugyan neh�znek t�nt mozg�suk, de mindenk�ppen volt benn�k valami finoms�g. Par�k�ik, legyez�ik, masnijaik, f�nyl� dr�gak�veik mind arr�l �rulkodtak, hogy nemesekr�l van sz�. Fens�gesen is mozogtak, tisztelettud� viselked�s�k is el�kel� sz�rmaz�sukra utalt. Kell�en hangos barokk muzsika sz�lt a zenekar fel�l, a karmester finoman �t�tte az �temet.

Volt valami nyomaszt� a zen�ben. Harry �gy �rezte, hogy ez… most m�s. M�s, mint az eddig l�tottak.

�szt�neit igazolta, hogy az �ket �ltal�ban elrep�t� fuvallat most egy seregnyi m�s alakot var�zsolt ide. A falakon �s mennyezeteken kereszt�l sz�mtalan szellemalak� p�r �rkezett a t�ncparkettre, �s csatlakozott a m�r mulat�khoz. Gy�ngyh�zsz�n� f�ny�kkel kit�ntek az �l�k k�z�l. Meglepet�s�kre n�h�nyan m�g integettek is fel�j�k. Az ajt� k�t sz�rny�n�l is megjelent k�t szolg�l� k�lsej� alak, akik beljebb tess�kelt�k a k�t fiatalt.

Harry l�tta Marie arc�n a keser�s�get. A l�ny a sz�v�re tette a kez�t. � is �rezte. Ak�rcsak � maga…

Az utols� el�tti rep�l�s egy naps�t�tte temet�be vitte �ket. A kicsi, sz�rke fal� templom kertj�ben csak kev�s kereszt �llt, azok is tisztes t�vols�gban egym�st�l, n�melyek m�g el is lettek ker�tve. Sz�p volt az eg�sz. Harry eg�sz �let�ben csak olyan temet�kben fordult meg, amelyek mindig nyomaszt�an hatottak r�. �m itt �llva, a frissen ny�l�, mezei vir�gok �s z�ld f� k�zt, ezeken a sz�p lank�kon… Olyan meghitt �rz�s volt. Ez val�ban b�k�s nyugalom lehet…

Fekete �s v�r�s tal�ros alakokat pillantottak meg az egyik s�r el�tt. �sszesen n�gyen voltak. A nap pont a v�llaik felett s�t�tt, �gy arcukat neh�z volt kivenni.

Harry kedves�re pillantott. Az s�hajtott egyet, majd k�zen fogva, egyforma l�ptekkel megindultak fel�j�k. Gyomorszor�t� �rz�s volt, mert Harry f�lt att�l, amit esetleg a s�rk�ven l�that majd. �m minden gondolat�t elfelejtette, mikor megl�tta, hogy m�g egy alak, egy �t�dik t�rdel a figyelt s�rhely el�tt. Hossz�, s�t�t haj�t �s fekete tal�rj�t kegyetlen�l cib�lta a sz�l, mint ahogy lelk�t marcangolhatta a f�jdalom. Harry r�ismert benne Siriusra.

- Hogy… lehet ez? - nyelt egyet, rem�lve, hogy ezzel visszatarthatja k�nnyeit.

Sirius szomor� von�sokkal, t�rdelt a f�ld�n, egyre csak a sz�rke keresztet n�zve. Kezeiben p�r sz�l, h�feh�r vir�got szorongatott, melyeket azt�n a vir�gtart�kba tett. Nem s�rt: �gy t�nt, m�r nem k�pes r�.

Harry tov�bbra sem akart hinni a szemeinek. Megint a m�ltban lenn�nek?

Ekkorra m�r a m�sik n�gy gy�szol� arca is kivehet�v� v�lt. Perselus �s Rowena, Remus �s Tonks hasonl�an f�jdalmas arccal meredtek Blackre �s a s�rk�re. Mindk�t p�r k�zen fogva �llt, mintha att�l f�ln�nek, hogy a sz�l elszak�tja �ket egym�st�l. Id�sebbnek t�ntek…

A gyerekek f�lve ker�lt�k meg a s�rt, �s megrend�ltek, mikor megl�tt�k a belev�sett bet�ket.

Kett�s s�r volt, egy p�rnak sz�nt�k.

Harry James Potter

1981. j�lius 31. - 2000. szeptember 5.

Kiv�l� auror, szeret� f�rj �s apa

Egy �rul� keze �ltal lelte hal�l�t

Mary S. Potter

1980. november 7. - 2001. m�jus 4.

Szeret� feles�g �s anya

�sszet�rt sz�v�nek �ldozata

- �, Harry! - suttogta Marie megsemmis�lten.

A fi� �rezte, hogy a l�ny keze remegni kezd, ahogy egym�st tartott�k.

Elford�totta a tekintet�t: nem b�rt saj�t s�rj�ra n�zni. Meg fog h�t halni. T�nyleg meg fog halni… El�rulj�k, ak�rcsak az apj�t. Voldemort fog gy�zni…

Mellette Marie a tenyer�be temette k�nnyes arc�t, de �rezte, hogy �t is elhagyja az ereje - annak ellen�re, hogy � fi� volt.

Teh�t nem �lom volt… Ez t�nyleg nem az volt…

Pislogott egyet, �s a k�nnyeit�l egyre hom�lyosabb� v�lt sz�m�ra a k�lvil�g. A k�zfej�vel sut�n megt�r�lte az arc�t.

Csillagos este k�sz�nt�tt egy t�jra, �s a t�jban mag�nyoskod�, sz�p kis h�zik�ra. Minden ablak�n b�k�s f�ny sz�r�d�tt ki. � �s Marie k�zelebb r�ppentek, hogy bepillanthassanak az egyiken. Az �vegre tett�k ujjbegyeiket, �s eg�szen odahajoltak. Egy v�r�s, g�nd�r haj� fiatal n� egy s�r� kisbab�t ringatott: egy hintasz�kben �lve �nekelt neki. Az arca tele volt szeretettel, ahogy a cs�pps�gre tekintett. Kisv�rtatva egy l�ngv�r�s haj� f�rfi t�rdelt mell�j�k, kinek bal arc�n rettenetes forrad�s h�z�dott. Egy meleg takar�val bor�tva be mindkettej�ket, nehogy megf�zzanak. A n� cs�kkal jutalmazta f�rje figyelmess�g�t, majd mindketten �jra a gyermekre pillantottak. Megcir�gatt�k az arc�t, mire a kisl�ny r�juk mosolygott. A n� f�lres�p�rte az �sszet�veszthetetlen�l kusza, fekete hajsz�lakat, �s elmer�lt a l�nyka szemeinek halov�ny, s�rg�sz�ld tenger�ben…

Mikor Harry kinyitotta a szemeit, mindketten �jra a roxfortos �gyon fek�dtek. Marie az oldal�ra fordulva, halkan zokogott, a fi� pedig h�t�hoz tette a fej�t. El�l a karjai finoman �lelt�k a l�nyt. Nem mert pislogni, de nem is igaz�n lett volna k�pes r�. Remeg� szemei el�rult�k, mily hatalmas sz�lv�sz tombol a lelk�ben.

- Te is �rzed, ugye? - szipogta a l�ny. - Meg fogunk halni, igaz?

- Meg… Mary S. … - felelte Harry rekedten.

Bel�le is el�t�rtek a k�nnyek. Egym�s karjaiban s�rtak.

- Nem akartam tudni… - ny�gte Marie. - Sosem akartam tudni, mikor… �s hogyan…

Harry azonban nem tudott mit mondani. T�ls�gosan is neh�z lett volna. Egyszer�en nem b�rta feldolgozni saj�t hal�l�t, saj�t kudarc�t. �rul�s… Nincs is enn�l undor�t�bb dolog a f�ld�n. Hal�l�val a Voldemort elleni gy�zelem sorsa is megpecs�tel�dik. F�jt, hogy csal�d�st kell majd okoznia mindenkinek. De legf�k�ppen az �gette a sz�v�t, hogy a szerelme sem fog b�rni �lni n�lk�le, �s f�l �ven bel�l k�vetni fogja a hal�lba.

- Mi�rt kellett ezt l�tnunk? Hogy… felk�sz�lhess�nk r�?

- Az ilyesmire nem lehet felk�sz�lni…

- Nem vagyok k�pes �gy le�lni az �letem, hogy tudom a hal�lunk pontos napj�t… hogy tudom, mi fog t�rt�nni vel�nk…

- Tal�n… - sz�lalt meg Harry - tal�n… nem is kell.

Fel�lt �s kedves�t is felseg�tette.

- Holnap reggel… elmehetn�nk Trelawney professzorhoz… � tan�tja nekem a j�sl�stant… �s j�sn� is. Vele… r�gz�thetn�nk, amit l�ttunk… Egy j�slat form�j�ban. Azt�n elfelejten�nk mindent…

- Elfelejteni? De h�t hogyan?

- Megk�rn�nk Piton professzort… hogy f�zz�n nek�nk valamilyen b�jitalt, ami seg�t… Nem �lhet�nk �gy, hogy folyton ett�l a napt�l retteg�nk… �gy kell le�ln�nk az �let�nket, hogy az teljes legyen… b�rmilyen r�vidnek is �t�ltetett… Meg kell �ln�nk, amit lehet. �s ki tudja? Tal�n… tal�n v�ltoztathatunk is rajta…

Marie nem sz�lt semmit: a szemei besz�ltek helyette. Nedves arc�t a fi� nyak�ba f�rta, ahogy lassan eld�ltek az �gyon…

A k�t fiatal csendben battyogott a kihalt folyos�kon. Mindketten sz�pen fel voltak �lt�zve, mintha valamilyen k�l�n�sen fontos dologra k�sz�ln�nek. Egym�s kez�t szorongatva, bukfenceket vet� gyomorral k�zeledtek ahhoz a toronyhoz, ahol a j�sl�stan �r�kat tartott�k. A l�pcs� alj�n meg�llva, izgatottan dobog� sz�vvel n�ztek a terem ajtaj�ra. Harry b�lintott, �s mag�val h�zta a kedves�t, miel�tt a l�ny m�g meggondolhatta volna mag�t.

L�legzetvisszafojtva kopogtattak az ajt�n.

Hossz� m�sodpercekig nem t�rt�nt semmi. Harry egy id� ut�n f�lni kezdett, hogy a professzor m�g alszik, vagy itt sincs… De v�g�l meghallott valami halk kapar�sz�st.

- Igen? - nyitotta ki Trelawney az ajt�t r�snyire. - �, Potter, �s…

- Professzor… nagyon fontos dologr�l kell besz�ln�nk �nnel! - sz�lalt meg a fi� elsz�ntan.

- Mir�l lenne sz�? - igaz�totta meg a n� hatalmas szem�veg�t pisze orr�n. - Nagyon kor�n van, �s…

- �jabb… l�tom�som volt… K�z�s l�tom�sunk. Mivel �n is j�sn�… szerett�k volna megk�rni, hogy �rizze meg, amit l�ttunk… Ahogy a miniszt�riumban �rz�tt j�slatokat szokt�k.

Trelawney lebiggyesztette als� ajk�t, �s csod�lkozva meredt tan�tv�ny�ra.

- J�jjenek be! - mondta gyorsan. - Azonnal �rtes�tem Dumbledore professzort! - szaladt kandall�j�hoz, �s m�r ny�lt is a kik�sz�tett hopp-porba.

- Ne! - ki�ltotta Harry. - K�rem… - fogta vissza mag�t - ne most…

- Nem szeretn�nk, ha b�rki is tudom�st szerezne r�la… - tette hozz� Marie.

A tan�rn� el�l �sszefonta ujjait, �s k�rd�n meredt r�juk.

- Pontosan milyen jelleg� l�tom�st fogott fel Bels� Szem�k?

Marie kedves�re sand�tott, mert nem igaz�n �rtette a professzor zagyvas�gait. A fi� megr�zta a fej�t, jelezve, hogy nem fontos, csak hagyja r� a dolgot.

- A j�v�nket l�ttuk… �s… a hal�lunkat…

- Ah, tudtam! - kapott a sz�v�hez Trelawney. - L�ttam el�re!

- Professzor… k�rem, kezdhetn�nk?

- Igen! H�t persze! - szaladt a n� a szekr�ny�hez.

Szem�lyes olt�r�nak k�zep�r�l ugyanolyan mereng�t h�zott el�, mint amilyennel az igazgat� �s Piton is rendelkezett.

- Helyezz�k ide a l�tottakat! - tolta el�j�k, ahogy le�ltek.

- Nem igaz�n tudjuk, hogyan kell… - vallotta be Harry.

- �h, �rtem. Nos, megl�tja, egy�ltal�n nem bonyolult. Fogja a p�lc�j�t, �s �rintse a hal�nt�k�hoz, k�zben pedig er�sen koncentr�ljon azokra a k�pekre, melyeket l�tott. Egy val�di l�tom�s, Merlinre! - h�l�lkodott a n� m�g mindig a szenteknek. - Milyen ritk�n is szembes�l�nk egy igazival! �n term�szetesen folyamatosan feljegyzem, amit a Bels� Szem s�g nekem…

Marie valahogy nem tudott osztozni a lelkesed�s�ben. Viszolyogva n�zte p�rj�t, aki nagyot s�hajtva megmarkolta a p�lc�j�t.

Harry lehunyta a szemeit, �s megborzongott, ahogy a p�lca f�ja hozz��rt b�r�hez. Igyekezte hozz�k�tni a lelk�t nyomaszt� eml�ket, mert m�sk�pp nem tudta elk�pzelni, mik�nt b�ny�szhatn� el� azokat. Gondolatban, egy amolyan l�thatatlan csom�val a p�lc�hoz k�t�tte �ket, �s lassan h�zni kezdte. �sszerezzent, annyira k�l�n�s �rz�s volt. Mintha valami hideg, ny�lk�s valamit pr�b�lna meg kir�ncig�lni az agy�b�l. Ahogy kinyitotta a szemeit, l�tta, hogy a p�lc�ja val�ban egy feh�r nyal�bot ir�ny�t a mereng� fel�. A nagy csod�lkoz�st�l m�g arr�l elfelejtkezett, milyen kellemetlen �rz�s is volt az eg�sz proced�ra. Ahogy ki�rt az eml�k a hal�nt�k�b�l, felcsavarodott a p�lca v�g�re, mint a spagetti a vill�ra.

- Helyes! Most �vatosan b�kje meg a p�lc�val a mereng�t.

Harry �gy tett, ahogy a n� parancsolta. Megk�nnyebb�lt, mikor a gondolatai kavarogni kezdtek, ak�rcsak Piton vagy Dumbledore eml�kei.

- Ugye j�l csin�ltam?

- Persze, ne agg�djon. Most a kish�lgy!

- �n… ugyanazt l�ttam… - pr�b�lt kib�jni a feladat al�l a l�ny.

- Att�l tartok, az �n eml�keire is sz�ks�g�nk lehet - jegyezte meg a tan�rn�, imm�r komolyan. - El�fordulhat, hogy Potter eml�kei hi�nyosak, vagy esetleg s�r�ltek. Az �n l�tom�sa kieg�sz�theti az ittenit - mutatott a mereng�re. - Ett�l csak teljesebb lehet…

- Ne f�lj, majd vigy�zni fogok… - nyugtatta meg Harry, noha mindketten elmosolyodtak a szavai hallat�n. - Lazulj el… T�gy �gy, ahogy a professzor tan�csolta.

Harry igyekezett magabiztosnak t�nni, b�r legal�bb olyan ideges volt. Mi lesz, ha elront valamit? Ha… megs�r�l a l�ny elm�je, mert valami buta hib�t csin�l? Mi�rt is nem h�vt�k Dumbledore-t?!

�m minden ugyanolyan k�nnyed�n ment, mint mikor saj�t elm�j�vel bajl�dott. A Marie hal�nt�k�b�l el�k�gy�z� fon�l is sz�p feh�ren csillogott, �s szinte mag�t�l belek�szott a mereng�be. A k�t eml�k kavarogva egyes�lt, �jra meg �jra felvillantva bizonyos k�peket, melyeket a gyerekek az �lom sor�n maguk is l�ttak. Trelawney k�zelebb hajolt, hogy belepillanthasson, de pont azt a k�pet kapta el, amikor az �t gy�szol� feln�tt a k�t ifj� Potter s�rj�n�l �lldog�l.

S�padtan pislogva, sz�nakozva n�zett a vele szemben �l� fiatalokra. Nagy szemei, melyek m�skor cs�ny�k �s bog�rszer�ek voltak, most r�szv�tet sug�roztak.

Sz� n�lk�l fel�llt, �s egy olyan szekr�nyk�hez l�pett, melyet l�tsz�lag nem haszn�lt t�l gyakran, hiszen a foganty�it vastagon belepte a por. Egy v�r�s, b�rsonyb�l�s� l�dik�ban egy sz�tnyitott �vegg�mb�t hozott el�j�k.

Harry azonnal felismerte benne azokat a j�slathordoz� g�mb�ket, amikkel a ny�ron, a M�gia�gyi Miniszt�riumban tal�lkozott. Amilyenben saj�t sors�t is megj�vend�lt�k…

A n� hossz� ujjaival �vatosan kiemelte, �s a mereng�h�z k�zel�tette. Az eml�kek tejfeh�r kavalk�dja k�zt s�rga f�nys�vok jelentek meg. A mereng�ben t�rolt gondolatok oszt�dni kezdtek. H�rom ugyanolyan m�ret� felh�cske k�pz�d�tt. Az egyik m�lt�s�gteljesen belelebegett a sz�tnyitott g�mb egyik fel�be, melyre azt�n Trelawney r�csukta a m�sikat.

- A marad�k kett� az �n�k� - jegyezte meg a n�, ahogy a legnagyobb k�r�ltekint�ssel visszatette a g�mb�t a l�dik�ba. - Ahogy el�hozt�k, �gy tegy�k is vissza �ket.

Marie nagyot nyelt, ahogy Harry, miut�n saj�t mag�val v�gzett, az � hal�nt�k�ba is visszavezette a feh�rl� fonalat. Visszakapta ugyan az �lom k�peit, de egy�ltal�n nem volt ett�l boldog.

- Most… mihez sz�nd�koznak kezdeni? - k�rdezte a professzor tapintatosan.

- El szeretn�nk felejteni mindent.

- De h�t…

- Azt rem�lt�k, hogy �n majd seg�t meggy�zni Piton professzort, milyen fontos �gy is ez… hogy f�zz�n nek�nk egy b�jitalt, ami kit�r�l mindent az agyunkb�l, amit csak �lmodtunk…

A tan�rn� p�r pillanatig csak �rtetlen�l t�togott. De nem tudta megtagadni ezt t�l�k, mikor megl�tta az arcukra ki�l� aggodalmat… Valamit, ami t�ls�gosan is feln�tt� tette mindkett�j�ket egy pillanatra.

N�m�n b�lintott.

- Biztos vagyok benne, hogy Piton professzor nem fog ellenkezni - �llt fel puffj�r�l. - Igaz, a Miniszt�rium komoly el��r�sokhoz k�ti az ilyen eml�kezet-m�dos�t� f�zeteket, de… Azt hiszem, mag�val nyugodtan tehet�nk kiv�telt, Potter. J�jjenek! Amint megitt�k a b�jitalt, indulok �n is, hogy leadjam… - simogatta meg a l�dik�t.

H�rmasban indultak h�t lefel�. M�g mindig �resek voltak a folyos�k, noha ez a sz�netekben nem sz�m�tott k�l�n�s jelens�gnek. Id�n Hermione szerint a szok�sosn�l is kevesebben maradtak Roxfortban, �gy kicsi volt az es�lye annak, hogy �sszefuthatnak valakivel.

Az egyik sarkon m�gis a k�t griffend�les prefektusba, valamint a reggelizni indul� Remusba �s Tonksba botlottak.

- J� reggelt! - k�sz�nt r�juk Tonks vid�man. Lila sz�n� haja majdnem le�rt a derek�ig, pedig m�g be is volt fonva.

Harry �s Marie azonban valahogy nem tudtak �r�lni a bar�tok felbukkan�s�nak. Marie szemei r�gt�n megteltek k�nnyel, �s szomor�an Hermione nyak�ba vetette mag�t. Harry szinte b�nb�n�an n�zte Ron sz�p arc�t, melyet a l�tom�sban oly borzalmas v�g�s cs�f�tott el. A sz�ve rettegett att�l a pillanatt�l, amikor bar�tj�nak azt a s�r�l�st el kell majd szenvednie… Ugyanakkor h�l�t is �rzett, hiszen a l�tottak szerint k�t h� t�rsa mag�hoz veszik majd �rv�n marad� gyermek�t.

Nagyon k�l�n�s �rz�s volt m�r most tudni, hogy valamikor �desapa lesz. Izgalmas, m�gis roppant r�miszt�. Sohasem gondolkozott m�g azon, milyen lehet sz�l�nek lenni, milyen feladatokkal �s k�telezetts�ggel j�rhat is az ilyesmi. A pillanatnyi �r�m�t azonban be�rny�kolta a tudat, hogy nem sok�ig lesz alkalma �lvezni ezt az �llapotot, hiszen… meg fog halni… � sem l�tja majd feln�ni csemet�j�t. Ahogy apja sem �rhette meg, hogy…

- Marie, menn�nk kell - h�zta vissza a l�nyt keser�en.

- Hova mentek? J�l van m�r, Marie! - pr�b�lt Hermione szabadulni a l�ny �lel�s�b�l.

- Piton professzorhoz - jegyezte meg Trelawney kiss� siet�sen.

- Nem �r r� reggeli ut�n? - simogatta meg korg� has�t Ron.

- Att�l tartok, nem… - r�zta meg a fej�t Harry szomor�an. - Egy… b�jital�rt megy�nk…

A k�t prefektus szem�rmesen elv�r�s�d�tt, �gy t�nt, teljesen f�lre�rtett�k sz�nd�kukat. Remus agy�ban azonban, miut�n kitart�an m�regette Trelawney-t �s dobozk�t, �gy t�nt, �ssze�lltak a dolgok.

- Harry! Mi t�rt�nt? �jabb l�tom�sod volt?

A fi� alig �szrevehet�en b�lintott, de Hermione m�r ett�l sikkantott egyet.

- Ki akarjuk t�r�lni, hogy m�g csak ne is eml�kezhess�nk r�.

- Veletek mehet�nk? - k�rdezte Tonks l�gyan, gondoskodva.

- Csak ha meg�g�ritek, hogy nem k�rdeztek semmit…

- De…

- Ron! - sz�lt r� Lupin. Majd biccentett. - Rendben.

Mindent megtett volna, csak hogy megtudja, mi nyomasztja ennyire a fi�t. Szava azonban k�t�tte, b�rmennyire is f�jt ez…

Imm�r heten ballagtak a b�jitalok mester�nek lakoszt�lya fel�. Ahogy bekanyarodtak a folyos�ra, megpillantott�k Rowenat, aki az ajt� el�tt �llva besz�lgetett Pitonnal. Ahogy �szrevett�k a k�zeled�ket, megh�kkentek, �s ell�ptek egym�st�l.

- Rowena… - �dv�z�lte Trelawney a n�t egy b�lint�ssal.

- Sibyll…

- Perselus, sz�ks�gem volna az egy�ttm�k�d�sedre.

- Parancsolj-… -atok - tette hozz� Piton, mikor megl�tta, hogy mindenki hozz� �rkezett.

Mindenkit betess�kelt az ajt�n. A nappaliba �rve Trelawney belefogott a mond�k�j�ba.

- Olyan, b�jitalra lenne sz�ks�ge e k�t fiatalnak - mutatott Harry�kre -, amely kis hat�erej�nek k�sz�nhet�en nem okoz komoly tudatveszt�st, de k�pes marad�k n�lk�l kit�r�lni egy nem r�gi eml�kk�pet.

- Mi sz�ks�getek lehetne ilyesmire?

- Egy �lmot kellene elt�ntetni az agyunkb�l… - vette �t a sz�t Harry, majd kijav�totta mag�t, miel�tt Piton tette volna meg. - Vagyis az elm�nkb�l. Egy �lmot, mely… l�tom�s is volt egyben.

Azonnal f�lren�zett, hogy m�g v�letlen�l se tal�lkozzon a tekintet�nk a professzorral. Noha a ny�ron megtanult v�dekezni ellene, tudta, hogy Piton professzion�lis okklumentor, �s ak�r �szrev�tlen�l, valamilyen tr�kk seg�ts�g�vel is behatolhat elm�j�be.

- Ho-… Hogyan? - d�bbent meg � is, ak�rcsak Rowena.

- Mit l�tt�l? Voldemortot?

- Sajn�lom, de… jobb, ha senki sem tud r�la…

- Igaza van, Perselus - helyeselt Trelawney is. - Seg�tesz h�t nek�nk?

- Nem tudom… az ilyen b�jitalok haszn�lat�t szab�lyozza a t�rv�ny…

- K�rem…! - esdekelt Harry. Aznap el�sz�r kezdett k�telkedni abban, hogy megszabadulhat az �lomt�l. - Nem tudn�nk… nem tudn�nk egy�tt �lni ezzel…

A szavaib�l kicsengett a k�ts�gbees�s, ami mindenki sz�m�ra nyilv�nval�v� tette, hogy csakis valami tragikus j�slatr�l lehet sz�. Piton nehezen, de beleegyezett.

- Rendben… legyen, ahogy akarj�tok… De hivatalos szem�lynek egy sz�t se. Az �ll�somba ker�lhet… - indult meg priv�t szert�rja fel�.

Halkan cs�r�mp�lt egy kicsit, majd egy ez�st�sen csillog� t�lc�val t�rt vissza, rajta egy z�ld folyad�kkal teli �veggel �s k�t f�mtalpas poh�rral. Le�lt, �s intett a t�bbieknek, hogy tegyenek hasonl�k�ppen.

- Egy hajt�sra kell meginnotok - magyar�zta, mik�zben el�bb egy �tl�tsz� folyad�kba, majd krist�lycukorba m�rtotta a poharak sz�j�t. Harry �s Marie vele szemben foglaltak helyet, �s izgatottan n�zt�k, ahogy a f�rfi kit�lti a s�r� massz�t. - Arra kell koncentr�lnotok, amit felejteni szeretn�tek.

- F�jni fog? - k�rdezte Marie �vatosan.

- Ha mindent �gy tesztek, ahogy mondom, akkor nem…

Amint el�k�sz�tette a k�t italt, szemezett egy kicsit a m�v�vel, mint aki nem teljesen biztos abban, hogy helyesen cselekszik.

- �g�rem, ezent�l m�g jobban fogok tanulni b�jitaltanra - pr�b�lkozta puh�tani Harry, szomork�san vigyorogva.

Piton sz�nakoz� fintort v�gott, majd el�j�k tolta a t�lc�t, �s fel�llt.

Harry megfogta a pohar�t, kedvese pedig ugyan�gy tett. �k is felkeltek a sz�f�r�l, �s meg�lltak egym�ssal szemben.

- Akkor…

Harry azonban gyorsan megcs�kolta, miel�tt megk�stolt�k volna a f�zetet. �gy �rezte, sz�ks�ge van az er�re, amit ebb�l a kapcsolatb�l mer�t, k�l�nben tal�n nem mern� megtenni. Marie meghat�dva n�zett nagy, z�ld szemeibe.

- Eg�szs�gedre, Mary S. - mondta, majd felhajtotta a poh�r tartalm�t.

A l�ny, ha bizonytalanabbul is, de ugyan�gy tett.

�gy t�nt, megsz�d�ltek a f�zet t�m�nys�g�t�l, mert egym�s karj�ban kellett megkapaszkodniuk.

- F�lek… - n�zett fel r� Marie.

Harry �gy d�nt�tt, jobb, ha �t�leli. �gy maga is biztosabban �llt a l�b�n. �rezte mindenki tekintet�t, de legf�k�ppen Piton�t. Keser�en a szemeibe n�zett. Azonnal �szlelte a f�rfi pr�b�lkoz�sait, hogy megpr�b�ljon inform�ci�khoz jutni, miel�tt azok v�gleg elveszn�nek. Nem tudta meg�llni, hogy ne villantsa fel el�tte a s�r keresztj�nek k�p�t… �s rajta saj�t nev�t.

A professzor iszonyodva h�k�lt h�tra…

T�z m�sodperc ut�n csod�lkozva engedt�k el egym�st.

- Mit… keres�nk mi itt? - k�rdezte Marie.

- Nem tudom… - vallotta be Harry, �res tekintettel. - Piton professzor, megint valami galib�t csin�ltunk?

- Fogalmam sincs… - hazudta a b�jitalok mestere, �s maga is felhajtott p�r kortyot a z�ld b�jitalb�l.