�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Besorol�s �s figyelmeztet�sek: foltokban slash-utal�sok, 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: egy kis POV-v�lt�s, csak hogy betekint�st nyerj�nk a francia var�zsl�-koll�g�k �let�be, munk�j�ba is. ;) Tudom, hogy szokatlan l�p�s, �s elvileg nem is aj�nlott, de… tal�n j� lesz.

Felker�lt: 2004. november 1.

A sz�k�s

Egy n�gyf�s szoba ablak�nak p�rk�ny�n egy l�ny felh�zott t�rdekkel zokogott. Finom sz�v�s� h�l�ing�t ugyan�gy lebegtette az enyhe, mediterr�n szell�, mint az ablak k�t oldal�n cs�ng� sz�rk�sk�k f�gg�ny�ket. Szemeit r�gen kis�rta m�r, nem hallatszott �gy m�s, csak halk, csukl�sszer� h�pp�g�se. Egy sokoldalas lev�l cafatokra t�pett maradv�nyait szorongatta er�tlen ujjai k�zt, ahogy l�baira borulva �ld�g�lt.

Ha kitekintett volna az ablakon, r�szes�lhetett volna a szemet gy�ny�rk�dtetet� napfelkelt�ben. A t�jat ellep� tejk�k k�d m�g�tt el�sz�r halov�ny r�zsasz�n, majd egyre er�sebb v�r�s folt kezdett tereb�lyesedni. A titokzatos lepel mintha itt-ott oszladozni kezdett volna, �jra el�villantva a m�g szuny�k�l� vid�ket.

A kellemes, reggeli zef�rre a l�nyok �ssze-�sszerezzentek, m�g jobban �sszekuporodtak �gyukon, vagy morcosan felpillantottak.

- Marie? – k�rdezte egyik�k.

De a megsz�l�totton k�v�l mindenki sikoltva pattant ki fekhely�b�l, �s rohant az egyik sarokba. A l�ny k�nnyes szemekkel n�zte, ahogy szobat�rsn�i r�m�lten h�z�dnak fedez�kbe egy m�lt�s�gteles feh�r, h�bagoly el�l.

- Egy bagoly! Seg�ts�g!

- Egy bagoly! – rikoltozt�k, �s m�r-m�r att�l lehetett tartani, hogy valamelyik tan�rn�j�k felfigyel a zajra.

- Tan�rn�!

- Shhht! – intette �ket Marie.

Hedvig id�k�zben lesz�llt mell�je az �gyra, noha bizonytalanul tipegett egy kicsit, ugyanis a matrac t�l puha volt piciny l�bai sz�m�ra. �rtelmes szemeivel b�natosan n�zett gazd�j�nak kedves�re. L�tta a l�ny d�h�s kirohan�s�t, mikor az sz�tt�pte a levelet.

- Menj haza, Hedvig – fordult el a l�ny keser�en.

A mad�r bizonytalan hoppan�sokkal el�je ugr�lt, v�rva, hogy valamilyen v�laszt visszavihessen. Cs�r�vel kedveskedve megb�kte a l�ny l�b�t, de az �sszerezzent, �s a kez�vel arr�bb l�kte a baglyot. Hedvig s�rt�d�tten huhogott, �s az �gy t�ml�j�ra r�ppent.

- Nincs mire v�rnod! Indulj haza! – ki�ltotta Marie m�rgesen.

Hedvig tiltakoz�an huhogott.

- Nem hallod? – pattant fel a l�ny az �gyr�l. Egy meggondolatlan mozdulattal a sz�rnyain�l elkapta a madarat, �s kihaj�totta az ablakon. – Takarodj!

A bagoly egy f�lk�rt le�rva visszafel� akart r�ppenni, de Marie sz�lsebesen becsukta az ablakot. Hedvig tompa csattan�st k�vet�en sz�tken�d�tt az �vegen. A l�nyok sikkantottak, mert azt hitt�k, be fogja t�rni. De a mad�r, miut�n al�bukott, megr�zta mag�t, felr�ppent, �s elt�nt a szem�k el�l.

Marie egy ideig nem mert h�trapillantani. F�lt, hogy komolyan k�rt tett szerencs�tlen j�sz�gban. Mikor azonban kilesett az ablakon, nem l�tott semmit. Bar�tn�i ugyan�gy tettek, �s agg�d� tekintet�k tal�lkozott a v�tkes�vel. Marie b�lintott h�t, hogy csendben lemegy, �s megn�zi, nem t�rt�nt-e baj.

Az �gya v�g�be ledobott h�l�k�nt�s��rt ny�lt, beleb�jt, majd fogta a pergamendarabokat, �s �vatosan kisompolygott a folyos�ra. Minden egyes alkalommal, mikor a padl� f�ja nyikordult egyet papucsa alatt, mozdulatlann� dermedt, hiszen att�l tartott, hogy valamelyik szigor� tan�rn�j�k fel�bred l�pteire. Akkor azt�n magyar�zkodhatott volna…

Az iskola s�t�t k�falain meg-megcsillant a hajnali k�dpermet. Marie az �triumos bels� udvaron oszlopt�l oszlopig osont, de amikor csak hozz��rtek az ujjai a nedves falhoz, kellemetlen borzong�s futott v�gig a h�t�n.

- Hedvig! – suttogta b�nb�n�an, noha amint esz�be jutott Harry, �jra keserves szomor�s�g uralkodott el a sz�v�ben. – Te szem�t, meg sem �rdemled, hogy a tetves madarad ut�n kutassak! – bosszankodott mag�ban tehetetlen�l. – Hedvig!

Ut�bbi h�v�szava �gy t�nik, kiss� hangosra sikeredett, hiszen a k�ls� udvaron lak� gondnok kuty�ja idegesen ugatni kezdett. Az �llat hangj�ra hamar fel�bredt a korosod� f�rfi is. Az, mag�hoz v�ve kuty�j�t, egy k�nt�sben indult, hogy k�r�ln�zzen az iskola birtok�n, nem valami bet�r�t �szlelt-e az eb.

Marie egy szobor m�g� b�jva reszketett, �s v�rta, hogy a gondnok tovahaladjon. �gy f�lt, hogy rajtakapj�k, hogy leveg�t is alig mert venni. Megk�nnyebb�lten roskadt �ssze, mikor a f�rfi l�ptei elhalkultak a t�volban.

Sz�r� szemekkel konstat�lta, hogy egykori kedvese level�t m�g mindig g�rcs�sen szorongatja.

- �n… nem… vagyok… boszork�ny… - suttogta fenyeget�en.

Nem lehet igaz, amit Harry �rt. Csakis t�ved�sr�l lehet sz�. � nem boszork�ny. Sosem volt az. Hogy mer ilyet m�g csak felt�telezni is?! Sz�leinek �s rokonainak dr�ga eml�k�t mocskolja be ezzel! Sz�gyentelen! Hazudott �s kihaszn�lta, most pedig m�g ilyen pog�ny, szekt�s h�lyes�gre is r� akarja venni!

- Takarodj az elm�mb�l! – tapasztotta a f�leire a kez�t. – Takarodj az �letemb�l!

Kirohant a kapuboltozat alatt, arra fel�, amerr�l �ppen a gondnok j�tt. Mivel a ker�t�ses f�bej�ratot most senki sem �rizte, zavartalanul kisz�khetett rajta.

- Majd �n bebizony�tom neked, hogy t�vedsz! Be fogod l�tni, hogy mennyire t�vedsz, �, igen!

F�lrebillentette a ker�t�s k�t deszk�j�t. A gondnok sosem vette �szre a hib�t, �gy nem is jav�totta meg. A l�nyok meg, m�r akik tudtak r�la, �ltek a lehet�s�ggel, �s n�ha ki-kisz�ktek a belv�rosba, hogy vegyenek egy-egy apr�s�got maguknak, vagy bar�tn�iknek.

Marie most azonban nem az �bredez� lak�negyedek fel� vette az ir�nyt: sokkal ink�bb kifel� onnan, az iskola m�g�tti parkos, erd�sz�li mez� fel�, melynek v�g�ben a k�rny�k kis foly�csk�ja h�mp�lyg�tt.

- Nem vagyok boszork�ny… nem lehetek az – skand�lta szinte m�r m�ni�kusan, ahogy a vizes f�ben cs�rtetett. Papucsait elhagyta valahol fut�s k�zben, �sszek�t�tt haja is kibomlott. H�l�ingj�nek �s k�nt�s�nek als� szeg�lye nedves �s s�ros lett a mocskos avart�l, de m�r �szre sem vette. Szinte sz�guldott a foly� fel�. Mellkasa sz�rt, sz�ve pedig zakatolt az �r�lt temp�t�l, de nem �llt meg, m�g v�kony bok�i bele nem toccsantak a j�ghideg v�zbe.

- Nem vagyok boszork�ny – ny�sz�r�gte, mert a hidegt�l eg�sz test�ben libab�r�s lett. – Nemh… - s�hajtotta keservesen, ahogy tett m�g egy l�p�st. Most vette csak �szre, hogy olyan hideg volt, hogy l�tni lehetett a lehelet�t. Dideregve fonta maga k�r� a karjait. – Nem… vagyok az… Hah… ha nem vagyok az, egy-egyszer�en csak els�llyedek, igen – b�lintott, er�t mer�tve saj�t eszmefuttat�s�b�l. – �gy-�… �gy csin�lt�k ezek a… a k�z�pkorban is… - vacogta �sszekoccan� fogakkal. - Ha boszork�ny lenn�k… fe-fennmaradn�k a tetej�n… Nem vagyok boszork�ny… Nem lehete…

�m szavak helyett egy meglepett sikkant�s volt az utols� hang, amit hallani lehetett t�le.

A foly� olyan gyorsan �s hirtelen m�ly�lt, hogy kiszaladt a l�ba al�l a talaj, �s teljesen elmer�lt. R�m�lten kap�l�zni kezdett, ahogy r�t�rt a hal�lt�l val� rettenetes f�lelem. A bubor�kok meg�ll�thatatlanul sz�ktek kifel� a sz�j�b�l. Hossz� haj�nak sz�lai a v�z fodroz�d�s�nak megfelel�en �sztak ide vagy oda, el-eltakarva a l�ny el�l a fenti vil�g alig lesz�r�d� f�ny�t.

Borzalmasan f�lt a hideg s�t�ts�gben. L�baival �szt�n�sen csapkodni, evezni kezdett, rem�lve, hogy ez feljebb hajtja majd, �s �jra leveg�h�z jutna. Ha lett volna ereje, tal�n �tkozta volna mag�t, ami�rt k�pes volt a v�zbe s�t�lni, csak hogy saj�t elk�pzel�seit. Most, hogy a v�gel�thatatlan feketes�gben kalimp�lt, azt k�v�nta, b�r boszork�ny lenne, �s mag�t�l felemelkedne a v�z tetej�re. Annyira �gette a t�dej�t az oxig�n hi�nya, hogy azt hitte, menten elveszti az eszm�let�t.

L�bujjai hirtelen mintha valami szil�rd dologba �tk�ztek volna. Mindk�t talp�val kitapogatta azt, b�rmi is volt, majd igyekezte ell�kni mag�t t�le. R�vidke pillanatig �lvezte is a m�velet siker�t, �m ekkor mintha valami visszar�ntotta volna a bok�j�n�l fogva. K�ts�gbeesetten tapogat�zott lefel�, �s �rezte a l�b�ra hurkol�d� valamit – n�v�nyt, k�telet, r�gi, ott sodr�d� damilt. Ki tudja, mi volt az.

Idegesen r�ngatni kezdte, ugyanakkor �rezte, hogy ereje kezdi elhagyni. F�jdalmas b�dulat vette �t a hatalmat elm�j�ben. Ujjainak szor�t�sa megsz�nt, �s a rongyoss� v�lt lev�l darabk�i messzire �sztak a v�z hull�mz�s�ban. Egyre hom�lyosul� pillant�s�val m�g egyszer utolj�ra a v�lt felsz�n fel� tekintett, mikor l�tta, hogy k�t s�t�t alak csobban be a v�zbe.

Sikoltani szeretett volna, hogy merre van, hogy �szrevegy�k, de csak er�tlen r�ngat�z�sra telt. A k�t ember biztosan �szva k�zeledett fel�je, olyannak t�ntek, mint k�t kisb�lna. Legal�bbis, gondolta Marie b�gyadtan, a ruh�ik �gy lebegnek, hogy b�bi b�ln�knak l�tszanak t�le. Vagy t�nyleg kisb�ln�k azok? Net�n megint c�p�k �sztak fel a Szajn�n…?

Hasonl�an buta gondolatok kergett�k egym�st tompa agy�ban, mikor egyik megment�je �t�lelte derek�t, a m�sik pedig kiszabad�totta a l�b�t az idegen szor�t�sb�l. M�r nem �rezte, mi t�rt�nik k�r�l�tte, csak hogy feljebb r�ngatj�k �t, �s v�g�l mindh�rom fej a v�z f�l� emelkedik.

Az els� falat friss leveg� szab�lyosan f�jdalmas volt, hiszen �klendez�sre k�sztette. Vizet pump�lt ki a t�dej�b�l, de a m�sodik �s harmadik m�r ann�l �d�t�bb volt. Reszketve kapaszkodott az �t tart� f�rfi karj�ba – b�r kicsit m�g mindig kisb�ln�nak v�lte �t, mely uszonyk�j�val �lelgeti. M�sik megment�je el�bb kik�sz�l�dott a v�zb�l, �s seg�tett neki kim�szni a partra. Alig l�tta a k�rvonalaikat a hom�lyban, ruh�ik egy�bk�nt is olyanok voltak, mintha lepel bor�tan� �ket. Ki �lt�zik �gy mostan�ban?

K�t j�ghideg ajak hajolt sz�j�ra, leveg�t f�jva be rajta, hogy kier�szakolja az utols� csepp vizet is, mely t�dej�ben rejt�z�tt.

- Hall minket, kicsi Miss.? – k�rdezte az egyik remeg� hangon.

- L�zas – mondta a m�sik, a l�ny homlok�ra t�ve tenyer�t, �s Marie agy�ig csak most jutott el, hogy t�rt francias�ggal besz�lnek hozz�. – Madmoiselle Salboux! Szedje �ssze mag�t!

Kutyaugat�sra �s izgatott ki�lt�sra lettek mind figyelmesek. K�zeled� f�nypontok ideges r�ng�sa arra engedett k�vetkeztetni, hogy a gondnok, a tan�rn�k �s a di�kok felfedezt�k Marie elt�n�s�t, �s eleml�mp�kkal a keres�s�re indultak.

- Jules, menj�nk! – r�ngatta meg el�bbi t�rsa karj�t. – Nem l�thatnak meg minket!

- Nem hagyhatjuk itt! Tudod, hogy hangzik az utas�t�s!

- Menj�nk! K�rlek! Ha maradunk, akkor nagy bajba ker�l miattunk a miniszt�rium!

- F�ty�l�k r�!

- Jules, gyere, k�rlek!

- Ide! – ki�ltott a Jules-nek sz�l�tott f�rfi, hogy felh�vja mag�ra a gondnok figyelm�t.

- Te nem vagy �szn�l! – fakadt ki a m�sik.

- Ha most itt hagyjuk, lehet, hogy meg sem tal�lj�k – sziszegte t�rsa. – Ide! Ha elmegy�nk – markolt a m�sik f�rfi karj�ba er�sen -, itt fog megfagyni! M�ris felsz�k�tt a l�za, h�t nem l�tod?!

- Nem vagyok hajland� m�g egyszer elvinni a balh�t a forr�fej�s�ged miatt! – torkolta le a m�sik. – Ez�rt most te fogsz felelni! Ide! – ki�ltotta megad�an � is.

Mikor a felment�sereg meg�rkezett, egy pillanatig d�bbenten n�ztek farkasszemet. A l�ny egyik fonott haj� tan�rn�je p�paszemei m�g�l h�pogva b�multa a k�t vizes f�rfit, akik nevelt l�nyk�ja f�l�tt t�rdelve igen f�lre�rthet� p�zban hevertek.

- Mi… - lihegte Jules – h�ztuk ki a v�zb�l… L�ttuk, hogy elmer�lt…

Kisv�rtatva �jabb alakok bukkantak fel el�tt�k, ezek m�r takar�kat szorongattak. Egy javasasszonynak t�n� id�sebb h�lgy l�kte arr�bb a b�m�szkod�kat.

- Csavarj�k pokr�cokba a l�nyt! – intett a bamba tan�rn�nek �s a gondnoknak. – Ezek meg kik? – b�k�tt a k�t idegen fel� �rtetlen�l, b�r a szeme sark�b�l folyamatosan figyelte �ket.

A k�t megszeppent j�vev�nyt is fura �rz�s j�rta �t, ahogy a doktorn�re pillantottak, �s sejtelmes gyan� kezdett �bredezni benn�k.

- Adjanak nekik is a takar�kb�l, no! – sz�lalt meg v�g�l a n�. – Hiszen van el�g. J�jjenek, no!

Mindenkit az iskola fel� kezdett terelni…

- Eredjen a dolg�ra! – intett a javasasszony a zil�lt haj�, szem�veges tan�rn�nek, aki egy l�mp�ssal �llt Marie �gy�nak v�g�ben. – A mai napot jobb, ha itt t�lti.

- Felfoghatatlan – csuklott meg a n� hangja. – Mi �thetett bel�, hogy…

- Nem l�tt�k, hogyan esett bele a v�zbe? – mordult a doktorn� a k�t diderg� j�vev�nyre, akik kiss� megszeppenten �ltek a szomsz�dos �gyon, bebugyol�lva.

- Nem belesett, hanem egyszer�en beles�t�lt – k�hintett az egyik bossz�san. M�g mindig ellenezte, hogy nem l�ptek olajra azonnal.

- Beles�t�lt? Tal�n… �ngyilkos akart lenni? – suttogta a tan�rn�, �s gyorsan keresztet vetett.

- H�t, k�tlem, hogy �ppen f�rdeni k�sz�lt volna – jegyezte meg Jules flegm�n.

A m�g mindig k�nt�sben �lldog�l� n� s�rt�d�tten horkantott egyet, majd fogta mag�t, �s kiviharzott a gyeng�lked�r�l.

Jules t�sszentett egyet, majd megr�zta a fej�t. Mogyor�barna haj�r�l mindenfel� r�ppentek a v�zcseppek.

- Nem mondom, sz�p kis kalamajk�ba keveredtek az urak – motyogta a javasasszony. – Azonnal el kellett volna t�nni�k. M�g szerencse, hogy ezek a muglik olyan ostob�k, hogy fel se t�nik nekik, ha valaki olyan fur�n �lt�zik, mint maguk.

A „mugli” sz�ra a k�t fiatal f�rfi �sszen�zett, Marie-nak pedig kiv�g�dtak a szemei. Mivel oldal�ra fordulva fek�dt, a h�rom jelenlev� nem vette �szre, hogy �bren van.

- Kegyed is…

- … boszork�ny lenne?

- Kvibli – jav�totta ki �ket az id�s�d� n�. – �gy k�nnyebb itt asszimil�l�dni – pillantott k�rbe, az iskol�ra utalva.

A k�t f�rfi megvonta a v�ll�t.

- Aurore Baudin. Egy te�t?

- K�sz�nj�k…

- Nincs a tarsoly�ban valamilyen ruhasz�r�t� b�b�j?

- M�s kvilbikkel ellent�tben �n nem �reztem lek�zdhetetlen k�sztet�st arra, hogy m�gis megtanuljak var�zsolni.

H�tr�bb vonult, �s a szob�j�b�l el�hozott egy t�lc�t, rajta h�rom sz�p, vir�gmint�s porcel�ncs�sz�vel. Mell�helyezett egy te�skann�t.

- Felforraln� valaki benne a vizet?

Marie nem hallott m�st, csak sz�m�ra �rtelmetlen hangokat, �s egy halk, s�v�t� neszt. Az arca egyre jobban els�padt.

- �h, k�sz�n�m.

A tealeveleket a v�zbe sz�rta.

- Gilles �s Jules La Berre, ha nem t�vedek – b�kte ki.

A k�t fiatalember meglepetten pislogott.

- Csak tudn�m, hogy a miniszt�rium mi�rt magukra b�zta ezt a szerencs�tlen kisl�nyt…

- Parancsol? – emelte fel a hangj�t s�rt�d�tten Jules.

- Jules, fogd be a sz�d.

- Mi?

- M�g fel�breszted – pr�b�lta elsim�tani b�tyja kit�rni k�sz�l� haragj�t Gilles. Majd �jra a doktorn�h�z fordult. – Tudom, volt egy p�r z�r�s �gy�nk az ut�bbi id�ben – vetett egy les�jt� pillant�st fiv�r�re -, de az�rt m�r biztos�tottuk a r�termetts�g�nket, azt hiszem.

- Az ember nem is hinn�, hogy maga a fiatalabbik…

Jules arca paprikav�r�s volt, de ink�bb nem sz�lt, csak n�m�n f�st�lg�tt. A h�t�t mutatta �ccs�nek.

- �des, ahogy �gy h�zza az orr�t ez a csinos kis h�sos palacsinta.

- H�sos palacsinta? �N?

De Gilles a sz�j�ra tette hossz�, kecses ujjait, hogy elhallgattassa. Mutat� ujj�t gy�ng�den v�gigh�zta fiv�re ajkain.

- Csak kedves akar lenni hozz�nk. K�rlek, ne d�h�ngj �lland�an.

Forr� pillant�s�t�l Jules valamelyest elpirult, de �gy t�nt, lenyugodott, �s hajland� elviselni b�rmilyen s�tem�nyes becenevet.

- Ez a l�ny! Mondieu! Hova tette az esz�t? – sop�nkodott Baudin asszony. – Csak �gy beles�t�lni a j�ghideg v�zbe! �r�lhet, ha nem kap majd t�d�gyullad�st.

- Valami olyasmit motyogott, hogy � nem boszork�ny – kortyolt bele a finoman g�z�lg� te�ba az id�sebbik La Berre.

- Szerinted azt n�zte, fenn marad-e a v�zen?

Madame Baudin horkantott egyet, amolyan v�nasszonyosan.

- Fennmarad-e? H�t ezek a muglik nem tudj�k, hogy azzal nem lehet meg�llap�tani, ki m�gus �s ki nem?

- �gy t�nik, egyesek m�g mindig a r�gi babon�k h�vei – jegyezte meg Gilles. – Ha tudn�k, hogy a k�z�pkorban a boszork�nyok egy b�b�j seg�ts�g�vel maradtak fenn a v�z tetej�n…

- Ja, hogy ne fulladjanak meg… Akkoriban luxus volt, ha valaki tudott �szni… Egyszer �gy kipr�b�ln�m, milyen, amikor m�gly�ra vetnek – �lmodozott Jules.

�ccse �s a javasasszony egym�sra mosolyogtak. A n� nem tudta nem �szre venni azt a csillog�st, amellyel a k�t testv�r egym�sra n�zett.

- Ha ezt az ifj� Potter megtudja… - cs�v�lta meg a fej�t a n�. – A kis szentemnek am�gyis lehet most el�g baja…

Marie sz�v�be aggodalom k�lt�z�tt. Honnan ismeri a doktorn�j�k a kedves�t? �s mi baja lehet Harrynek?

- Hallott�k, hogy nemr�g v�v�balesete volt?

- R�gen volt m�r az, nem? Az�ta m�r biztos jobban van…

- Na �s az a dementor-t�mad�s! Sz�rny�! M�g j�, hogy nem jutottak el az iskol�ig! Az eg�sz a vezet�s hib�ja! A miniszter�!

- Sokkal el�r�bb j�rn�nk, ha m�r egy �ve elismerte volna, mi is a helyzet… - s�hajtott Gilles.

- M�g hogy a dementorok a mi oldalunkon �llnak! – csattant fel Jules. – A mi miniszter�nk j�l tette, hogy azonnal bez�ratta mindet!

- �n mindig mondtam, hogy azok az anglusok rossz politik�t k�vetnek! Mind a muglik, mind a var�zsl�k! Megvan az eredm�nye. Kaotikus id�k j�rnak arrafel�, �gy mondj�k – intette k�zelebb Baudin asszony a k�t f�rfit. – �ll�t�lag ugyanolyan vesz�lyes az �let, mint azel�tt… mint Tudjukki r�gi r�muralmakor…

- A t�rt�nelem ism�tli �nmag�t. Csakis Harry Potterben b�zhatunk. Csecsem�k�nt is � volt az, aki megf�kezte Tudjukkit. 

- De milyen �ron… - tette a sz�v�re a kez�t a n�. – Az�ta �rva szerencs�tlen. �gy h�rlik, a sz�lei is j� aurorok voltak. Azt mondogatj�k, � is a nyomdokaiba akar l�pni. S�t�t var�zsl�-vad�szat. Nagyon helyes.

- Mi is aurorok vagyunk �m, pog�csa asszonys�g – jegyezte meg sunyin Jules.

- Hallottam, �desk�m – kacsintott r�juk Aurore. – Nem maguknak gy�lt meg a baja azzal a dijoni sik�t�szellemmel?

A fiv�rek nyeltek egyet.

- Na j�, � t�nyleg kifogott rajtunk – vallotta be kicsit pironkodva Gilles.

- Egy h�tig kacagtak rajtunk a miniszt�riumban – szorult �k�lbe Jules keze. – Pedig majdnem tart�s hall�sk�rosod�st kaptunk, m�g elzavartuk! De most megkapj�k! Kih�ztuk a v�zb�l a Potter-gyerek kisasszonyk�j�t. Majd megl�tj�tok! Ez v�gre tekint�lyt fog parancsolni el�tt�k!

Marie alig b�rta visszafojtani a kuncog�st, de a javasasszony �s az ifjabbik La Berre nem tartotta vissza mag�t.

- Ez a l�ny mindig ilyen z�r�s volt? – k�rdezte Gilles kicsit laz�bban.

- Nem tudom, csak ebben az �vben ker�ltem ide, hogy szemmel tartsam, ugye – felelte a n�. – Nyugodt l�nyk�nak t�nik, nem tudom, mi�rt tette most ezt…

- Lehets�ges lenne, hogy tudom�st szerzett a var�zsvil�g l�tez�s�r�l?

- Lehet, hogy Potter meg�rta neki.

- Gondolj�k? – sand�tott Baudin asszony az alv�st sz�nlel� l�ny fel�.

- Ink�bb tudjon r�la, minthogy meglepet�s �rje…

- Sz�vesen tal�lkozn�k ezzel a fi�val – s�hajtott Gilles. – Ezzel a Harry Potterrel.

- Kedvesk�m, sokan �gy vannak ezzel. H�nyan �s h�nyan szeretn�nek kezet r�zni azzal a fi�val, aki egyszer m�r diadalmaskodott az �vsz�zad legs�t�tebb var�zsl�ja felett! �n magam is sz�vesen keblemre �leln�m!

Jules vetett egy f�l�nk pillant�st a javasasszony tereb�lyes mellkas�ra, �s nyak�t beh�zva adta jelz�s�t annak, hogy � bizony nem k�r a csontropogtat�sb�l.

- Nagy szerencs�je van �m ennek a kisasszonynak, hogy � a kedvese. Persze, van f�lnival�ja is, de nem mindenki mondhatja el mag�r�l, hogy egy ilyen h�res m�gusn�vend�k a p�rja.

Marie sz�m�ra elhalkult a tov�bbi besz�lget�s. Igaz lenne teh�t? T�nyleg l�teznek boszork�nyok �s var�zsl�k? Hihetetlennek hangzott. Sok�ig t�prengett m�g ezen, �s azt sem vette �szre, hogy �lomra szender�lt.

Mikor este �jra mag�hoz t�rt, k�t megment�je m�r nem volt ott. Nem merte bevallani a doktorn�nek, hogy kihallgatta a besz�lget�s�ket, ink�bb t�vols�gtart�an viselkedett vele. A tudat, hogy figyelik, �s megpr�b�lnak vigy�zni r�, egyr�szt h�zelg� volt. M�sr�szt meg aggodalommal t�lt�tte el, hiszen kik azok, akikt�l meg kell v�deni �t?

Sokat n�zegette a Harryt�l kapott �rdekes f�nyk�peket, amin minden egyes szem�ly mozgott: mosolygott, integetett, veszekedett a m�sikkal. Ezek voltak a fi� level�nek t�l�l�i.

Hajtotta a k�v�ncsis�g, hogy �jra l�thassa a k�t fiatal f�rfit, de sehol sem tal�lta �ket. K�rdezgette a k�rny�kbelieket, nem l�ttak-e k�t fur�n �lt�z�tt idegent, de senki sem tudta �tba igaz�tani. Tudva, hogy ott vannak nem messze t�le, de besz�lhet vel�k, mosolyogva r�tta a macskak�ves utc�kat, rem�nykedve abban, hogy lesz m�g alkalom, amikor megmenthetik az �let�t…