�rta: Brigi
Keletkezett: 2005. �sz�n

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 18 �ven aluliaknak nem aj�nlott, PWP

Szerepl�k: Perselus / Rowena

Megjegyz�s 1: hetedik fejezet

Megjegyz�s 2: kapcsol�dik reg�nyemhez, az Emerald Destinyhez; hangulat�breszt�nek sokat hallgattam a negyedik film filmzen�j�t, k�l�n�sen a 14-es sz�mot (Myrtle’s Move) ;)

Megjegyz�s 3: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

Felker�lt: 2005. november 1.

Some Sentimental Stuff 7

Perselus der�lten h�mm�gve ballagott felfel� a l�pcs�n, kez�ben szorongatva b�li tal�rj�t, melyet szab�juk k�l�n a Rabenstein-est�lyre k�sz�tett. Kellemes, k�nnyed kelm�kb�l k�sz�lt darab volt, melynek m�g a tapint�sa is izgalmat keltett benne: � azonban nem emiatt volt j�kedv�.

Annak ellen�re, milyen k�nyszert jelentett a b�l sz�mukra, �s ak�rmilyen durva pletyk�k terjengnek is majd mindenkir�l, egy apr� diadalt m�ris mag�nak tudhatott. Mosolyra k�sztette a t�ny, hogy m�g Sirius sz�nalmasan ostoba, sz�npomp�s tal�rban k�nytelen megjelenni, addig � m�lt�s�ggal, eleg�ns ruh�ban t�rheti a csapod�rs�g�r�l sz�l� t�rt�neteket.

Noha imm�ron hivatalosan is b�k�t k�t�tt Siriusszal, minden napra jutott valami gyerekes kis sz�p�rbaj, ami nemcsak az � idegeiket torn�ztatta meg, de a k�r�l�tt�k �ll�kat is j�l megnevettette.

Egy ujjnyival teh�t szinte a f�ld felett lebegett, ami�rt az aznapi ruhapr�b�juk ilyen j�l siker�lt.

Meg�rintette h�l�szob�j�nak ajtaj�n a kilincset, �s m�r azt tervezgette mag�ban, mik�nt adja majd el� a r�mes, tarka tal�r eset�t. �m ahogy bel�pett, szinte minden �p gondolat kir�ppent az elm�j�b�l.

- Te c�da… - vigyorodott el.

Rowena a f�s�lk�d� asztaln�l �lt, �s �ppen azt pr�b�lgatta, milyen smink �llna majd j�l neki. Cs�bosan pillantott fel az �rkez�re, elemelve ajkait�l a r�zsfest� ecsetet.

Sejtelmes, fekete feh�rnem�be b�jva �lt az alacsony puffon, l�bai egym�son keresztbe - melyeken megvillantak a gy�ngy�kkel kirakott, csipk�s, fekete harisnyak�t�k. Derek�t m�r-m�r term�szetellenesen sov�ny m�ret�v� zsugor�totta egy �lomsz�p f�z�, melynek fekete szalagjai most masnikba k�tve fityegtek, v�rva… csalogatva…

Perselus elgondolkozott azon, vajon mi�rt v�ltj�k ki a masnik m�r a puszta l�tez�s�kkel azt a k�sztet�st az emberb�l, hogy kioldja �ket.

Szemei elkalandoztak a fekete, ind�z� vir�gmint�zaton, mellyel a s�t�tv�r�s f�z� b�rt, noha l�tv�nyuk igencsak sz�d�t� volt. Ahogy k�rbe�lelt�k a n� domborod� melleit, ahogy v�gigszaladtak derek�n, kereszt�l a h�t�ra �s vissza… szinte �sszefon�dva a v�kony, fekete csipkeszeg�llyel…

Rowena csak eg�szen picit nyitotta ki v�rv�r�s ajkait, �rz�ki pillant�ssal v�gigm�rve a f�rfit, aki, �gy t�nt, a vir�gok �s ind�k kuszas�g�ban maga is gy�keret eresztett.

- Rem�lem, tudod, hogy erre nincs sz�ks�ged… - sz�lalt meg v�g�l Perselus.

A n� �rtetlen�l pislogott.

- A f�z�re - tette hozz� a b�jitalok mestere, ahogy beakasztotta tal�rj�t a szekr�nybe.

Kedvese �rt�kelte a figyelmess�get, de picit mintha �gy �rezte volna, nem tetszik neki ebben az �lt�z�kben.

- Mindazon�ltal… - folytatta Perselus b�rsonyos hangon, mellyel kor�bban az �r�letbe tudta kergetni di�kjait -, elk�peszt�en j�l n�zel ki benne…

Lassan l�pdelt a n� fel�, olykor egy�rtelm� pillant�sokat vetve a bevetett, puha francia�gyra. Rowena tov�bbra sem sz�lt, csak k�vette tekintet�vel Perselus �rdekl�d�s�nek ir�ny�t. �gy v�lte azonban, tisztess�gtelen lenne azonnal �gyba ugrania, csak mert kedves�nek �ppen ehhez van kedve. Kiejtette az ujjai k�z�l az ecsetet, hanyagul, tudom�st sem v�ve arr�l, hogy az megpattan a p�derp�rna m�anyag foganty�j�n, �s tov�bb bukfencezik valahov� a hajt�k �s legyez�k k�z�. Arc�ra csal�dotts�g �s makacss�g �lt ki, jelezve, hogy nem sz�nd�kozik engedelmeskedni a pajz�n k�r�snek.

Perselus megtorpant, sand�n fel�je pillantott, majd kiny�jtotta a kez�t - �s lassan let�rdelt. A n� meglepetten pislogott, nem is t�masztva tov�bb a fej�t: akadozva ny�lt fel�je, ahogy felemelkedett a puffr�l. K�v�ncsian odal�pegetett kedvese el�, megfogva v�g�l a kez�t, �s v�rta, hogy az mit tesz.

De a professzor l�tsz�lag csatlakozott a n�ma j�t�khoz. Moh� szemeivel bebarangolta a hi�nyos �lt�zet minden egyes centim�ter�t, fennakad� szemekkel l�legezte be a n� b�d�t� parf�mj�nek illat�t, majd sz�j�hoz emelte a szorongatott, kis kezet, �s megcs�kolta.

Az ujjak kicsusszantak a mark�b�l, �s simogatni kezdt�k arc�t. Rowena h�velykujj�val meg�rintette als� ajk�t, Perselus pedig finoman r�harapott az ujjra, mik�zben v�gig egym�st b�v�lt�k szemeikkel.

A n� nyelt egyet, mert a gerinc�n egy hideg, csikland�s �rz�s szaladt fel, eg�szen a tark�j�ig. A b�jitalok mestere sunyin elvigyorodott, majd odak�szott hozz�, �s cs�kolgatni kezdte a has�t.

Rowena azt hitte, menten hanyatt esik. Ahogy a f�rfi forr� lehelete lecsap�dott b�r�n, megremegett, �s kezdett k�telkedni abban, hogy l�bai megtartj�k majd… Megkapaszkodott h�t kedvese hossz�, fekete haj�ban.

Perselus kezei k�t oldalt k�sztak felfel� a combj�n, k�v�l-bel�l cir�gatva a finom, illatos b�rt, j�tszadozva a fodros harisnyak�t�kkel, �s Rowena �gy �rezte, mintha egy ezernyi apr� gy�nggyel teli k�rban �lne. A professzor ujjai azt�n bet�vedtek feh�rnem�je al�, j�tszva annak gumis sz�l�vel, tudatosan ingerelve azokat az apr� pontokat, amikt�l kedvese a nyak�ba tudott volna ugrani izgalm�ban.

Felpillantott h�t a kipirult n�re, �s lassan h�zni kezdte lefel� a bugyij�t. Az n�m�n dadogott meglepet�s�ben, �s k�ptelen volt tiltakozni. Perselus hanyagul f�lrehaj�totta a feh�rnem�t, a n� pedig k�vette a szemeivel, teljes �rtetlens�ggel, v�rva, mit tervez p�rja k�vetkez� l�p�sk�nt.

A b�jitalok mestere azonban intett egyet a fej�vel - a sz�p�tkez� asztal fel�. M�g �, m�g mindig t�rdelve, el�re araszolt, a n� folyamatosan h�tr�lt, m�g v�g�l elfogyott a hely. Perselus kih�v�an felvonta a szem�ld�k�t, �s fel�ltette kedves�t az alacsony asztalka sz�l�re. Az �sszez�rt combokkal, szem�rmesen engedelmeskedett, �m mikor meg�rezte a f�rfi kezeit a t�rd�n, r�j�tt, tulajdonk�ppen mi is k�vetkezik.

- Te nem vagy norm�lis…! - suttogta a plafonra mosolyogva, amikor Perselus odat�rdelt sz�tt�rt l�bai k�z�, �s ajkaival olyan csintalan j�t�kba kezdett, hogy meg kellett kapaszkodniuk.

Rowena mindenben fog�dz�t keresett, ami csak a keze �gy�be akadt. Heves tapogat�z�s�val levert �s felbor�tott szinte mindent, halkan szidva - ezzel m�gis dics�rve - szerelmese munk�j�t.

- �risten…! - ny�sz�tette.

A nagy s�hajtoz�sok k�zepette igyekezett nem lecs�szni az asztalka sz�l�r�l, ugyanis m�r �gy reszketett a gy�ny�rt�l, hogy att�l tartott, egyszer csak teste megadja mag�t, �s r�esik Perselusra.

A f�rfi azonban, mintha csak el�re sejtette volna, min agg�dik, m�g id�ben f�lbehagyta �ld�sos tev�kenys�g�t, �s k�rd�n felpillantott. Kedvese zil�lva ny�gte a szavakat.

- Azt-a…. azt akarom! T�ged! Szeretk-… - nyelt egyet -… Szeretkezz�nk!

A b�jitalok mestere elmosolyodott saj�t t�k�letess�g�n, �s v�gre felkelt a f�ldr�l. �lbe kapta a n�t, aki �tkulcsolta l�baival a derek�t. Ledobta �t az �gyra, majd ler�gva cip�it, f�l�je hajolt.

- Vetk�zz! - lihegte Rowena. - Vetk�zz!

�s m�r szaggatta is sz�t a finom, s�t�tbarna inget, melynek gombjai szanasz�t rep�ltek a szob�ban. Perselus kib�jt az ingb�l, �s levetette az atl�t�j�t is, majd, el�bb huncutul felpillantva, nadr�gj�val kezdett b�bel�dni. Kedvese t�relmetlen�l felny�g�tt, �s belemarkolt p�rn�ikba.

- Egyetlenem… - sz�lalt meg a f�rfi �jra, selymes hangon. - �n ugyan kib�jtam a ruh�imb�l, de te…

Ujjaival megcir�gatta a n� dekolt�zs�t, majd mindkettej�k figyelm�t a f�z�re ir�ny�totta.

 - Ezt nem gondolhatod komolyan… - ny�sz�tette Rowena, v�gign�zve a sok-sok b�jtat�n, melyekben a szalagok tekeregtek. - Nem baj! Nekem �gy is j�! Csak szeretkezz�nk v�gre!

Perselus azonban �jfent elmosolyodott, ciccegve megr�zta a fej�t, jelezve, hogy nem �rt egyet az �tlettel. Kioldotta az els� masnit, majd beleakasztotta a mutat�ujj�t a szalagba, �s h�zni kezdte.

- Te elvetem�lt… - s�hajtotta Rowena esdekelve, ahogy a f�z� lassan, de �rezhet�en lazulni kezdett mellkas�n. - Nem… �n nem… nem fogok k�ny�r�gni… - motyogta forr�s�gban �gve. - Akkor pedig tudod, milyen leszek…

- Tudom, milyen leszel… - cs�kolgatta nyak�t Perselus. - K�romkodsz, mint egy kocsis… Im�dom hallgatni…

- �r�lt… Soha t�bbet nem fekszem le veled, ha most azonnal be nem…

�m kedvese el�gedetten megingatta a fej�t, mutatva az �gyesen kibontott f�z�t.

- Nagyon helyes! �s most…! �, igen!

�r�mteli ki�lt�sai elnyomtak minden neszt a h�zban, bele�rtve az �gy nyikorg�s�t is. El�gedetten hallgatta kedvese �temes liheg�s�t, a szeretkez�s�k apr� zajait, �s mer�szen sikongatott, csak hogy mindenki tudja: ebben a pillanatban � a legboldogabb n� az eg�sz vil�gon.