Huszonnyolcadik fejezet

„A F�nix m�r l�ngol…”

- M�gus volt az – panaszolta Neville. – M�gus �gette ki a festm�nyt, miut�n a man�k levett�k a falr�l.

Harry a fej�t t�masztotta az �gy�n �lve, ahogy kor�bban a padon. Miut�n kiord�totta mag�t, felcammogott a h�l�szob�ba, Neville, Susan �s Ginny pedig k�vett�k.

- Voldemort alaposan elt�ntette a nyomokat – tette hozz� keser�en Ginny. Neville �s Susan halkan nyikkantak a n�v hallat�n.

A festm�ny maradv�nyait Ron �gya l�b�nak d�nt�tt�k, Harry azt b�multa, k�szk�dve a fej�ben uralkod� tompa b�g�ssal.

- Sz�val, Tudodki a festm�ny seg�ts�g�t k�rte, hogy kider�tse, kik Holl�h�ti Hedvig lesz�rmazottai? – k�rdezte Susan.

Harry �s Ginny b�logattak.

- De ha n�ma volt, akkor hogy lehet, hogy a festm�ny tudott besz�lni? – r�ncolta a homlok�t a l�ny.

Neville megvonta a v�ll�t.

- Tal�n m�g az el�tt k�sz�lt a k�p, hogy n�ma lett.

- Lehet… - vonta meg a v�ll�t Susan. - Ezzel kicsit zuhantak az es�lyeink.

Neville elgondolkozva h�mm�g�tt, de nem sz�lt. Harry t�l rossz kedv�ben volt, hogy agya megfelel�en tudjon dolgozni a probl�ma megold�s�n. Egyr�szt a kudarc-sorozat zavarta, m�sr�szt pedig a nagymam�ja szellem�vel folytatott besz�lget�s nyomasztotta, s ez az �rz�s v�gigk�s�rte az elk�vetkez� napokban is.

K�t h�t telt el a Roxfort falai k�z�tt az unalmas k�nyvt�ri, lev�lt�ri kutakod�ssal, s Harry kezdte feladni a rem�nyt. Holl�h�ti lesz�rmazottait a k�z�pkor v�g�ig tudt�k nyomon k�vetni, de a rokons�g tagjai k�zt egy olyan csal�dnevet sem tal�ltak, amelyik szerepelt volna a Nagy-Britannia legjelent�sebb aranyv�r� var�zsl�dinaszti�inak kr�nik�ja – 5. k�tet – XX. sz�zad c�m� k�nyvben.

Susan Bones is azon a v�lem�nyen volt, hogy ez rem�nytelen v�llalkoz�s, Ginny unottan t�masztotta a fej�t egy csal�dfa mellett �s n�ha elaludt, Luna nem f�z�tt komment�rt a dologhoz, csak k�nyelmesen hint�zott egy sz�kben �s n�zegette a Var�zsl�k kr�nik�j�t, Harry pedig idegesen j�rk�lt fel-al�. Egyed�l Neville volt az, aki megh�kkent� szorgalommal kutatott a lev�lt�ri anyagban, r�ad�sul �gy, hogy egyetlen egyszer sem k�rdezte meg Harryt, mire kell neki ez az inform�ci�.

P�ntek este volt, h�tv�ge el�tt �lltak, �gy Neville-�k ebben az id�szakban �rtek r� a legjobban a k�nyvt�ri munk�ra. Vacsoraid� el�tt voltak, s erre minduntalan figyelmeztette �ket Harry korg� gyomra. Harry v�lem�nye egyezett Susan Bones-�val, mi szerint a feladat a Sz�rke H�lgy n�lk�l megoldhatatlan, lelki �llapota pedig Ginny�vel. Legsz�vesebben megmondta volna Pitonnak, hogy az eg�sz kutat�s c�ltalan �s �rdemesebb lenne m�sik �ton elindulni, de felel�ss�g�rzete minden egyes reggel azt mondta, hogy szedje �ssze mag�t �s ir�ny a lev�lt�r. Most azonban m�r lesz�llt az �jszaka �s nagyon �hes volt, hiszen kihagyta az eb�det, �gy mikor Neville �sszecsapta a kez�ben tartott k�nyvet �s visszatette a kupacba, �r�lt, hogy a mai munk�juk a v�g�hez �rt. Addig ugyanis lelkiismerete legy�zte a lustas�got, am�g bar�tja szorgalmasan nyomozott.

- Tal�n megpr�b�lhatn�nk r�venni valamivel a szellemet, hogy seg�tsen nek�nk – vetette fel hirtelen az �tletet Neville. – M�g ha n�ma is, tudunk vele besz�lni.

- M�gis hogyan? – n�zett r� Ginny unottan. – �rjuk fel egy t�bl�ra, hogy: „Bocs, nem ismeri v�letlen�l Holll�h�ti�kat?”

- Igen, pontosan! – helyeselt Neville komoly arccal.

Susan felemelte a fej�t, Luna azonban m�g csak nem is pislogott. Tov�bb hint�zott a sz�kkel.

- Figyeljetek – sz�lt Neville �s el�vett egy �res pergament. – Fel�rjuk ide a k�rd�st, meg sorba a bet�ket. � pedig majd r�mutogat azokra a bet�kre, amikb�l �ssze�ll az a n�v…

Neville-be belefojtotta a sz�t Ginny f�radt nevet�se.

- Jaj, Neville, azt hiszed, ez m�k�dne? – ingatta a fej�t a l�ny. – Szinte l�tom magam el�tt, ahogy bet�zteted a szellemet…

- H�, �n el��lltam egy �tlettel! – tette karba a kez�t Neville. – Ha ti jobbat tudtok, akkor mondj�tok csak, de mivel ilyen j�l elpihengettek itt, er�sen k�tlem, hogy ment� �tleten t�rt�tek volna a fejeteket!

Harryt �s Ginnyt enyhe arcul csap�sk�nt �rt�k a nagyon is igaz szavak, �s mindketten f�lig v�r�s�dtek. �k tudt�k egyed�l a csapatb�l, hogy mire kell nekik ez a n�v, m�gis �k azok, akik a legkevesebbet tesznek az �gy �rdek�ben. Harry ezzel egy�tt v�gre r�j�tt, mi mozgatja Neville-t, mi ad neki er�t ahhoz, hogy seg�tsen ebben a l�tsz�lag �rtelmetlen �s neh�z nyomoz�munk�ban. Ugyanaz, ami a DS-edz�seken is hajtotta, s ami kor�bban Harrynek is er�t adott, de valahogy m�r r�g elfelejtette.

- Ami azt illeti – sz�lalt meg Luna el�sz�r a nap folyam�n -, �n m�r el is k�sz�tettem ezeket a k�rty�kat…

Kih�zott tal�rja zseb�b�l egy pakli k�rty�t, aminek egyik fel�re az �b�c� egy-egy bet�j�t �rta, meg egy m�sik pergamentekercset, amin csal�df�k m�solatai, a hi�nyz� l�ncszemek, h�zasod�sokr�l, kitagadott csal�dtagokr�l sz�l� k�rd�sek szerepeltek.

N�gy t�rsa sz�jt�tva n�zte a val�s�gos k�sz tervet.

- Ne �r�ljetek t�ls�gosan – mondta �lmatagon Luna, s k�zben fel se pillantott a k�nyvb�l. – A Sz�rke H�lgy el�g visszah�z�d�. Lehet, hogy megdob�l a k�rty�kkal, ha zaklatom…

- Az�rt csak pr�b�ljuk meg! – lelkesedett Neville �s �tn�zte a paklit.

Harry �s a k�t l�ny �sszen�zett, Ginny arca m�g mindig v�r�s volt, de mindh�rmukra �tragadt v�gre valami k�t bar�tjuk optimizmus�b�l.

- Rendben van – b�lintott Harry. – Holnap hozz�l�tunk.

- Holnap nem j� – sz�lt k�zbe Luna.

- Mi�rt? – k�rdezt�k egyszerre n�gyen.

- A Puf�k Fr�ter kim�l�snapi partit szervez – magyar�zta a l�ny. – Minden szellem elfoglalt lesz �s mulatni fognak. Ez az egyetlen alkalom, amikor mulatnak. �n is hivatalos vagyok r�, de nem szeretn�m, hogy kizavarjanak.

Harry megvonta a v�ll�t �s visszaadta a k�rty�kat, pergameneket Lun�nak.

- J�, h�t akkor majd az ut�n.

- Vacsoraid� van – jelentette be Neville, mikor az �r�j�ra n�zett. – Menj�nk, miel�tt Harrynek kilyukad a gyomra.

Harry megint elv�r�s�d�tt, a t�bbiek nevettek, majd Neville nyom�ban egy�tt elhagyt�k a k�nyvt�rat.

A nagyteremben ekkor kezdtek gy�lekezni a vacsor�ra v�r� di�kok. A tan�ri asztal m�g �resen �llt, csak a h�zak asztalain�l �ltek a di�kok �s hangosan besz�lgettek, v�rva a hamarosan megjelen� finoms�gokat. Sokan m�r levetett�k tal�rjaikat �s k�nyelmesebb ruh�ra v�ltottak, hiszen ritka alkalom volt, hogy p�nteken este is �r�ja lenne valakinek. A sz�nes t�megben m�r egyre kevesebb b�mul� arcot l�tott Harry, a di�kok hozz�szoktak, hogy �jra itt van az iskol�ban, egyed�l Dean Thomas volt az, aki rossz szemmel n�zte szobat�rsa visszat�r�s�t, s ezt el�z� nap sz�v� is tette neki:

- Nem tudom mit k�pzelsz magadr�l, Harry, de a h�l�szoba nem csak ti�d. – hajolt oda hozz� reggeli k�zben a fi�.

Harry �rtatlan szemmel n�zett r�.

- Nem tudom mir�l besz�lsz – vonta meg a v�ll�t.

- Arr�l, hogy m�r negyedik alkalommal z�rsz ki �jszaka. Nem tudom, mi bajod van velem, de ha m�g egyszer bez�rod el�ttem a szoba ajtaj�t, meg�tkozlak, esk�sz�m!

Ginny f�lrenyelte a t�klevet �s kisebb k�h�g�s fogta el. Harry megveregette a h�t�t, de Dean �gy n�zett r�, mintha m�r azzal is inzult�ln� �t, hogy hozz��rt a l�nyhoz.

- Nekem van bajom veled? – vigyorgott Harry. – Ink�bb ford�tva, nem?

- Igaza volt Pitonnak! – morogta Dean, s erre a megjegyz�sre j� p�r fej fel�j�k fordult. – Egy �ntelt barom vagy, Potter! – s azzal fak�pn�l hagyta a griffend�l asztal�t.

Harry legk�zelebb csak k�s� este tal�lkozott a fi�val a klubhelys�gben, s szemet sz�rt neki, hogy furcs�n vakar�zik.

Most a vacsor�n�l m�r nem Harryre hunyorgott, hanem megint Ginnyt kezdte el b�mulni teljesen ny�ltan, nem t�r�dve vele, hogy a hideg mentaleves�t kavargatva egyre t�bbet fr�csk�l az asztalra. Megv�rta, am�g Ginny le�l Neville �s Lavender k�z�, s csak az ut�n foglalt helyet vele szemben.

Harryben megint el�j�tt valami gyerekes v�gy, s var�zsp�lc�j�t a saj�t t�ny�rja takar�s�ban Dean-�re szegezte. Miut�n elv�gezte a var�zslatot, �szrev�tlen visszadugta a zseb�be a p�lc�t.

- Hol maradnak a tan�rok? – n�zte a keresztbe �ll� asztalt Susan. – Senki nem �hes, vagy mi?

Harry sz�rakozottan h�mm�g�tt, de � is furcs�llta, hogy egy tan�r sincs jelen. Miel�tt m�g elgondolkozhatott volna a rejt�lyen, Dean undorodva kik�pte a leves�t. Asztalt�rsai felh�borodva arr�bb cs�sztak mell�le. Arc�r�l cs�p�g�tt a mentaleves.

- F�j… - ny�gte. – A mentalevesb�l ne egyen senki. Olyan az �ze, mint a s�rk�ny pisi.

- M�rt? Azt is megk�stoltad, Dean? – nevetett Neville, de Dean olyan goromb�n n�zett r�, hogy ink�bb elhallgatott.

A tan�rok t�voll�t�nek ok�ra eg�szen a vacsora v�g�ig nem der�lt f�ny. Mikor azonban a tanul�k lassan befejezt�k a falatoz�st �s indultak volna a klubhelys�gbe vagy a f�rd�kbe, az el�l �ll� prefektusok d�bbenten megtorpantak, s nyomukban �gy tett az �sszes di�k is.

A bej�rati csarnokon h�rom ember vonult �t: McGalagony, Umbridge �s Dawlish. A megd�bbent� viszont az volt, mikor Umbridge meg�llt, majd a di�kok szeme l�tt�ra p�lc�j�t az igazgat�n� kez�re szegezte �s bilincseket var�zsolt r�.

McGalagony �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Azt hittem, hogy ha nem ellenkezem, nem lesznek bilincsek. Ezt maga mondta.

Umbridge felvonta a szem�ld�k�t �s magas, kisl�nyos hangon v�laszolt:

- Val�ban? Tudja lehet, hogy nincs tiszt�ban vele, de �n, mint a letart�ztat�s�t v�gz� hivatalos szem�ly, jogomban �ll meg�t�lni, milyen biztons�gi int�zked�sek sz�ks�gesek, kedves Minerva – v�laszolta j� hangosan, hogy mindenki hallja.

Dawlish m�g�tt�k �lldog�lt nyugodtan, a nagy ajt� mellett pedig h�rom �rszolg�latos auror v�rakozott. A di�kok sem mozdultak, a l�pcs� fel�l azonban egy hatalmas alak k�zeledett.

- Megint maga az, n�mber?! – fr�cs�gte Hagrid, ujj�val Umbridge-re mutatva. – Na, v�rjon csak!

A varangyk�p� n� arc�r�l leolvadt a gusztustalan vigyor �s ijedts�gnek adta �t a hely�t.

Dawlish el�h�zta p�lc�j�t �s m�g ijedtebb arccal, mint Umbridge, a vad�r el� �llt. Hagrid figyelembe se vette, csak ment fel�j�k.

- Hagrid, meg�llj! – sz�lt az igazgat�n�. – Nem akarom, hogy belekeveredj.

- Dehogy is! – ellenkezett a vad�r. – Nem hagyom, hogy ez a mocsok banda m�g egyszer betegye ide a l�b�t. Takarodjon innen, Umbridge!

Harry �s t�rsai ijedten n�zt�k, ahogy Hagrid megfogja Dawlish karj�t �s arr�bb l�ki egy finom mozdulattal, aminek az lett az eredm�nye, hogy az auror elbotlott a saj�t l�b�ban �s hasra esett. Az �rszolg�latos aurorok Umbridge-�k seg�ts�g�re siettek.

M�rt nincs most itt egy Rend-tag sem? Hol van Tonks �s Lupin? – m�rgel�d�tt mag�ban Harry.

- Eresszetek, �tkozottak! – kiab�lta Hagrid �s ell�kte maga mell�l az egyik �rszolg�latost.

Egy m�sik ijedten h�traugrott, miel�tt m�g les�jtana az er�s k�z, de Hagrid most csak fenyeget�z�tt. Dawlish is felpattant �s megpr�b�lkozott egy dermeszt� �tokkal, de annyi haszna se volt, mintha egy mugli pr�b�lkozott volna vele.

- Dawlish! – csattant fel a vad�r. – Nem eml�kszik, hogy j�rt a m�ltkor?

Az auror arc�r�l ler�tt, hogy nagyon is eml�kszik, mi t�rt�nt �s legsz�vesebben a k�zel�be se ment volna a f�l�ri�snak, de Umbridge parancsa k�t�tte.

- Hagrid, hagyd abba! – figyelmeztette szigor�an McGalagony. – Ne adj okot nekik…

- M�r okot adott – szegte fel diadalmasan a fej�t Umbridge. - Megmondtam, Minerva, ha valaki ellen�ll a miniszt�riumi letart�ztat�si parancsnak, azt is perbe fogjuk �s…

- Fogja be, banya! – mordult r� Hagrid megint f�lre l�kve egy aurort.

Dawlish szem�n m�r l�tszott, hogy k�ny�r�g az �giekhez, nehogy a vad�r p�f�lni kezdje �ket. Val�sz�n�leg ez�rt nem mert �jb�l var�zsolni se �, se az �rszolg�latosok.

- Ne ellenkezz – r�zta meg a fej�t McGalagony.

Hagrid v�gre leeresztette a kez�t.

- Helyes – b�lintott Umbridge, akire a vad�r m�g mindig a fog�t csikorgatta. – Indul�s.

Azzal megint megfogta az igazgat�n� karj�t, McGalagony megint kir�ntotta onnan �s elindultak a kapu ir�ny�ba. Hagrid mogorv�n k�vette. Senki nem mert hozz� �rni, Dawlish �s egy �rszolg�latos p�lc�jukat rajta tartva mentek m�g�tte.

Harry d�h�ngve n�zett ut�nuk. Scrimgeour bev�ltotta a fenyeget�s�t �s letart�ztatta McGalagonyt. R�ad�sul Hagridot is. Most azt�n megn�zhetik magukat! – f�st�lg�tt mag�ban. Ha McGalagony nem utas�tja a Rend-tagokat, hogy jelentkezzenek az auror parancsnoks�gon, �sszeesk�v�ssel el�t�lik. �s az a legrosszabb – jutott esz�be -, hogy m�g val�di alapjuk is lesz r�. Hiszen Flitwick-et b�jtatni m�r �nmag�ban is t�rv�nyellenes volt. Ha meg beadja a derek�t, a F�nix Rendj�nek v�ge �s minden kitud�dik. Vizsg�lat lesz, veritaserummal, �s tal�n m�g a horcruxok l�tez�s�re is f�ny der�l.

Idegesen belet�rt a haj�ba �s s�hajtott, majd h�tran�zett Ginnyre. A l�ny ugyanolyan haragosan n�zett Umbridge, McGalagony, Hagrid, Dawlish �s az �rszolg�latos s�t�tbe vesz� alakja ut�n.

- Gyere! – intett a fej�vel Harry.

Ginny azonnal b�lintott, �tfurakodott a fej�t cs�v�l� Ernie Macmillan �s a szipog� Hannah Abott k�z�tt, de Dean elkapta a karj�t.

- Meg�r�lt�l? – n�zett a l�nyra. – Csak nem akarsz ut�na menni?

- T�n van valami kifog�sod? – k�rdezte Ginny �s kit�pte mag�t Dean szor�t�s�b�l, mint az im�nt McGalagony Umbridge mark�b�l.

Meg se v�rva a fi� v�lasz�t Harry ut�n sietett, aki m�r a klubhelys�ghez vezet� l�pcs� alj�ban �llt. Felmentek egy emeletet, de itt Harry bal k�z fel� fordult.

- M�rt erre megy�nk? – k�rdezte Ginny, mikor utol �rte.

- Mert erre r�videbb… - v�laszolta Harry. – �s kiker�lj�k az aurorokat.

Egy sz�k csigal�pcs�n vissza�rkeztek a f�ldszintre, s n�h�ny oszlop ut�n, f�lrehajtva az egyik bolt�v alatt l�g� f�gg�nyt, szembe tal�lt�k magukat Deannel �s az egyik �rszolg�latos aurorral. Harry �s Ginny meglepetten lef�keztek.

- �k azok – sz�lt Dean, fel�j�k mutatva. – M�r megint ki akartak sz�kni a kast�lyb�l.

- Mi a fen�t m�velt�l? – mordult r� Harry.

Az auror felemelte a kez�t.

- K�rlek, ne rendezzetek jelenetet! – sz�lt megnyugtat�an csendes hangj�val a sz�ke, szak�llas var�zsl�. – Meg�rtem, hogy az igazgat�n�t�k letart�ztat�sa megvisel titeket, de ez nem a ti dolgotok.

Ginny meg se hallotta a szavait.

- M�rt csin�ltad ezt? – n�zett Dean-re d�h�ngve.

- Mi�rt? – k�rdezett vissza a fi�. – Mert nem akarom, hogy valami bajod essen, mikor ezzel az elmebeteggel s�t�lsz az erd�ben! – mutatott Harryre. – Tudtommal m�r nem j�rtok egy�tt, akkor meg mi�rt…

- Dean, te k�teked� h�lye! – sziszegett r� Ginny d�h�sen.

- Na, el�g volt ebb�l – sz�lt nyugodtan az auror. – Menjetek sz�pen vissza a klubhelys�gbe…

Harryben elpattant valami megmagyar�zhatatlan d�h, mintha a napok �ta halmoz�d� kudarc �s csal�dotts�g �jra �tl�pte volna a hat�rvonalat.

B�r k�zel sem volt olyan k�pzett var�zsl�, mint egy miniszt�riumi auror, vill�mgyors reflexei �s a meglepet�s ereje neki dolgozott, hiszen az auror �lm�ban se gondolta volna, hogy a di�kok r�t�madnak. �pp csak ny�lt volna p�lc�j��rt, mikor Harry k�b�t� �tka a szem�be villant, s elter�lt a f�ld�n.

Dean d�bbenten h�pogva h�tr�lt egy l�p�st.

- Te nem vagy norm�lis! – h�ledezett. – Tudod, mit kapsz ez�rt…?

- Mit? – d�rrent r� Harry. - Kital�lom: semmit! STUPOR!

�jabb hangos csattan�s, �jabb piros villan�s, s Dean �sszeesett. Ginny egyetlen gesztussal sem jelezte, hogy nem �rtene egyet azzal, amit Harry m�velt, �pp ellenkez�leg. Sz�pen lehajolt mindk�t p�rul j�rt var�zsl�hoz �s elmotyogta az eml�kt�rl� b�b�jt.

Otthagyt�k �ket a folyos�n �s tov�bb szaladtak egy kis mell�kajt�n a park fel�. Harry lend�letb�l kit�pte az ajt�t, mely engedelmesen kiny�lt, felismerve az �rkez�ket, s m�ris a holdf�nyes �jszak�ban tal�lt�k magukat.

Futva elindultak a nagy bej�ratt�l vezet� �t ir�ny�ba. Mikor Harry a h�ta m�g� pillantott, l�tta a bej�rati csarnokb�l kisz�r�d� f�nyeket �s a di�kok meg �rszolg�latosok pici alakj�t. Alaposan kif�radtak, mire le�rtek az �ton �s k�zeledtek a kapu fel�, s Harryben egyre er�s�d�tt a f�lelem, hogy elk�stek �s m�r el is vitt�k Hagridot �s McGalagonyt a miniszt�riumba.

Az �ton el�tt�k valami fekete dolog fek�dt. Harry rohan�s k�zben felemelte a p�lc�j�t, hogy nagyobb ter�letet vil�g�tson meg, de csak mikor oda�rtek, l�tt�k meg, hogy egy ember fekszik a f�ld�n. Az �rszolg�latos auror, aki seg�tett Dawlishnak f�ken tartani Hagridot.

- Uram isten! – kapta a sz�ja el� a kez�t Ginny. – Meghalt?

Harry lehajolt �s megn�zte a pulzus�t.

- Igen – sz�lt kisv�rtatva. – Az Adava Kedavra… - tette hozz�, mikor meg�llap�totta, hogy nincs s�r�l�s a holttesten.

- Akkor hal�lfal�k voltak – mondta ki Ginny, amit�l Harry is tartott. - Gondolod, hogy…?

- Nem, Hagrid �s McGalagony biztos �lnek – sietet megnyugtatni a l�nyt. – Hagridot itt hagyt�k volna, mert neh�z, McGalagony pedig t�l fontos nekik…

Fel�llt �s k�r�ln�zett. A Tiltott Rengeteg f�i ott magasodtak t�l�k balra, p�r m�terre. Harry felemelte a p�lc�j�t �s f�ny�n�l tett n�h�ny l�p�st a holttest k�r�l. Dulakod�s �s s�rl�d�s nyoma l�tszott, mintha valami nehezet vonszoltak volna. K�zel sem volt j� nyomolvas�, de a jelek egy�rtelm�ek voltak. A hal�lfal�k az erd�be vitt�k a foglyaikat. Hacsak… – sz�lalt meg fej�ben a kis hang – hacsak valaki nem pont f�lrevezet�snek sz�nta ezt �s val�j�ban m�r r�g a kapun k�v�l vannak �s dehoppan�ltak. Abba az ir�nyba azonban nem tal�lt nyomokat �s er�sen k�telkedett benne, hogy el�g idej�k lett volna a megvadult Hagriddal bajl�dva m�g hamis nyomokat is elk�sz�teni.

- Bevitt�k �ket a rengetegbe. De mi�rt…? – t�prengett Harry.

Ginny l�pett egyet el�re.

- K�vetj�k �ket – jelentette ki a l�ny.

- Na, nem! – r�zta meg a fej�t Harry. – �n k�vetem �ket, te pedig visszarohansz a kast�lyba �s sz�lsz…

- Te csak ne parancsolgass nekem! – szak�totta f�lbe indulatosan Ginny �s cs�p�re tette a kez�t, mint Mrs Weasley.

- Nem parancsolgatni akarok, de az erd� t�l vesz�lyes – magyar�zkodott Harry. – Ha valami bajod esik, �n…

Ginny megint nem hagyta, hogy befejezze a mondatot.

- Tudtommal hivatalosan semmi k�z�nk egym�shoz, Harry, csak a b�ty�m bar�tja vagy. �gy azt�n v�gk�pp nem sz�lhatsz bele, hogy mit csin�lok. Hagrid nekem is ugyanannyira a bar�tom, �gy hogy most ut�namegyek.

Harry megh�kkent. „Hivatalosan?!” Mi az �rd�gr�l besz�l?

Ginny szigor�an n�zett r�.

- Akkor menj�nk az ist�ll�ba – t�r�d�tt bele Harry, majd a l�nnyal a nyom�ban futva elindult az erd� sz�le mellett fekv� k�fal�, fatetej� �p�tm�nyhez.

Nagy ajtaja volt, magasan �ll� �ri�si kilinccsel, ami Hagrid m�reteihez volt igaz�tva, �gy Harry nem is t�r�d�tt vele, hogy k�zzel nyissa ki. Csak suhintott a p�lc�val �s az ist�ll� ajtaja kit�rult. Bent kellemes sz�raz meleg �s sz�naszag uralkodott. A s�t�tb�l j� h�sz-harminc szemp�r k�v�ncsian n�zte a betolakod�kat.

Ginny vil�g�tott p�lc�j�val, s a kis kar�mokba bezs�folt �llatokat n�zt�k.

- Mik ezek…? Pegazusok? – n�zte a sz�rk�s, nagy sz�rny� lovakat Harry.

Ginny f�lv�llr�l v�laszolt.

- Majdnem. Ezek granian sz�rk�k. A leggyorsabb rep�l� lovak a vil�gon.

- Gyorsabbak, mint a tesztr�lok? – k�telkedett Harry.

- Sokkal – felelte Ginny, azt�n f�l szemmel a fi�ra sand�tott. – Te is tudn�d, ha felvetted volna Hagrid �r�j�t.

Harry halkan k�h�cselt zavar�ban.

- A tesztr�lok is itt vannak? Nem l�tom �ket… - n�zett k�rbe Harry.

- �k az erd�ben �lnek, szabadon – v�laszolta a l�ny. – Nem szeretik a bez�rts�got. Mondd, ti m�gis mit csin�ltatok legend�s l�nyek �r�n? – csipkel�d�tt Ginny.

P�lc�j�val n�zegetett k�t �llatot, v�g�l meg�llapodott egy f�nyes, feh�r s�r�ny�, de s�t�tsz�rke sz�r� sz�rnyas j�sz�g mellett, p�lc�j�t a z�rra szegezte �s kinyitotta.

- Itt van Csik�… m�rmint Szilajsz�rny – sz�lt Harry, mikor megpillantotta a f�lelmetes hippogriffet, s �r�lt, hogy m�sra terelhette a sz�t.

- Akkor �t vissz�k – d�nt�tt Ginny. – A hippogriffeknek jobb a szagl�sa, mint a sz�rk�knek…

Visszaz�rta a feh�r s�r�ny� �llat ajtaj�t, mire az csal�dottan nyer�tett. Biztosan nagyon v�rta m�r, mikor mozgathatja meg kicsit a sz�rnyait.

Harry meghajolt Csik�cs�r el�tt, v�laszul az �llat behajl�totta mells� mad�rl�b�t. Harry kinyitotta a kar�m ajtaj�t �s megsimogatta a hippogriffet.

- Meg kell tal�lnunk Hagridot, Csik�cs�r – duruzsolta az �llatnak. – Elrabolt�k �s az erd�be vitt�k. Elvezetsz hozz�?

Csik�cs�r szeme d�h�sen villant �s vijjogva fel�gaskodott. Harry �s Ginny ijedt�kben nagyot ugrottak h�tra �s a granianok is nyugtalanul pr�szk�ltek. �gy t�nt, Csik�cs�r az ist�ll� ura a t�bbi �llat k�z�tt.

A hippogriff v�g�l dobbanva letette l�bait �s kij�tt a karm�b�l, majd nyugtalanul meg�llt Harry�k mellett. Ginny fell�pett egy fa gerend�ra, majd �tvetette l�b�t az �llat h�t�n. Harry feltorn�szta mag�t a l�ny m�g�, de miel�tt sz�lhatott volna, hogy indulhatnak, Csik�cs�r kiv�gtatott az ist�ll�b�l, kint meg�llt egy pillanatra, beleszagolt a leveg�be, majd a f�k fel� vette az ir�nyt. Gyors v�gt�j�b�l k�s�bb visszavett, mikor a boz�tosba �rtek, s a f�k t�rzsei k�zt poroszk�lva hamarosan r�tal�lt egy kitaposott �sv�nyre, amilyeneket Hagrid is haszn�lt erdei t�r�i sor�n. Ez ut�n hossz� ideig semmi nem t�rt�nt, csak haladtak el�re rend�letlen�l, s az erd� ijeszt� neszez�s�t vagy balj�s cs�ndj�t hallgatt�k.

Harry meg mert volna r� esk�dni, hogy egy-egy bokorb�l l�p�sek zaj�t �s sugdol�z�st hallott, de mire odakapta a fej�t, mindig eln�multak ezek a zajok �s nem l�tott senkit sem. Ginny t�bbsz�r is ijedten �sszerezzent �s ilyenkor megszor�totta Harry karj�t, de egyszer sem sz�ltak egym�shoz. Hagyt�k, hadd vezesse �ket Csik�cs�r. A hippogriff felszegett fejjel, m�lt�s�gteljesen �s magabiztosan ment egyre beljebb a s�r� rengetegben, s Harry is sokkal nagyobb biztons�gban �rezte mag�t a f�lelmetes �llat t�rsas�g�ban, mint m�s alkalmakkor, amikor k�nytelen volt bemenni az erd�be.

T�bbnyire egy �sv�nyt k�vettek az erd� m�lye fel�, de Harry nagy megk�nnyebb�l�s�re nem azt, amelyik az akromantul�k f�szke fel� vezet, hanem egy ritk�bban haszn�lt �tvonalat. Harry m�g sosem j�rt az erd�nek ezen a r�sz�n, �gy azt�n nem tudta, mi v�rhat r�juk a bokrok m�g�tt. K�zel h�romnegyed �r�s �t ut�n Csik�cs�r egyszeriben meg�llt �s k�rbeforgatta a fej�t, majd r�vid haboz�s ut�n let�rt az �sv�nyr�l �s bal k�z fel�, ritk�bban �ll� f�k ir�ny�ba indult.

P�r m�tert tettek, mikor a hippogriff megint meg�llt �s mad�r m�dj�ra k�rogott egyet. Harry azonnal leugrott az �llat h�t�r�l �s csit�t�an megsimogatta a fej�t.

- Itt vannak? Meg�rkezt�nk, Csik�cs�r? – k�rdezte.

Az �llat megint k�rogott.

Ginny is leugrott Harry mell�, macska m�dj�ra puh�n landolva a durva f�ld�n.

- Ott lesznek – mutatott el�re Harry abba az ir�nyba, ahol a f�k koron�i k�zt bevil�g�tott a Hold f�nye.

- Maradj itt, Csik�cs�r �s ne hangoskodj! – simogatta meg az �llat fej�t Ginny �s a k�telet az egyik f�hoz er�s�tette, majd Harryvel egy�tt, p�lc�ikat el�re szegezve elindultak a bokrok k�zt.

Igyekeztek min�l kevesebb zajt csapni – Harrynek ez k�nnyen ment a hallhatatlann� t�v� csizm�i miatt, m�gis � adott ki t�bb zajt, mikor elhajtott maga el�l egy-egy t�sk�s �gat, vagy beleakadt a ruh�ja valamibe, ahonnan r�ncig�lva tudta csak kiszabad�tani. Ginny azonban b�mulatosan halkan �s k�nnyen haladt a boz�tosban, m�g nem besz�lget�s hangjai �t�tt�k meg f�l�ket. Mindketten megdermedtek, majd m�g halkabban, m�g �vatosabban mentek tov�bb. Pontosan nem �rtett�k, mit besz�lnek az emberek (egy�ltal�n emberek lesznek azok? – tette fel mag�nak a k�rd�st Harry), de azt tudt�k, hogy m�r nagyon k�zel vannak. Sz�thajtott�k az utols� �gakat is �s kil�ptek egy kiss� emelked� domboldalra. G�rnyedve l�pkedtek fel rajta, eg�szen a tetej�ig, ahol egy kid�lt fa jelenthetett fedez�ket sz�mukra. Itt azt�n lehasaltak �s �szrev�tlen�l megfigyelhett�k �ket.

A f�k k�z�tt egy csod�latosan sz�p, nagy tiszt�s ter�lt el. Mindenhonnan s�r� erd� vette k�r�l, kiv�ve egyik oldal�t, ahol a magasba vesz� szikl�k emelkedtek. A tiszt�son n�h�ny kiv�gott fat�nk �s tiszta k�vek �lltak, mintha valaki asztalnak haszn�lta volna �ket. Magasan f�l�tt�k vil�g�tott az �gen a telihold, s ez esz�be juttatta Harrynek, hogy a vesz�ly ezen az �jszak�n m�g hal�losabb a tiltott rengeteg s�t�tj�ben a v�rfarkasok miatt.

A hegyek fel�l patak cs�rgedezett al�, pontosan k�z�pen v�lasztva kett� a tiszt�st, ahol valaki gondos szab�lyoz� munk�val ny�legyenes fut�s� mederbe k�nyszer�tette a krist�lytiszta vizet. Ennek k�t partj�n �lltak a besz�lget�k.

Harry �t hal�lfal�t fedezett fel k�zt�k – h�rom McGalagonyt, Dawlish-t �s Umbridge-t fogta k�zre, egy pedig m�gikus l�ncokkal tartotta fogs�gban Hagridot, aki folytonosan feszegette b�kly�it �s morgott, d�h�ng�tt, ezt azonban visszafogta a sz�j�t szor�t� k�t�s.

Harry els� reakci�ja egy h�l�s s�haj volt, s Ginnyre pillantott, aki szint�n megk�nnyebb�lt, hogy az elraboltakat m�g �letben l�tj�k. �r�m�k �pp csak egy pillanatig tartott ki a gyomrukba markol� f�lelem miatt, de ez is el�g volt hozz�, hogy a helyzetre koncentr�lva szem�gyre vegy�k a t�bbi jelenl�v�t.

A hal�lfal�k �s t�szaik el�tt, a patak m�sik oldal�n k�l�n�s t�rsas�g ver�d�tt �ssze. N�gyen k�z�l�k kentaurok voltak - Harry k�nnyed�n felismerte �ket -, az �t�dik pedig egy betakart ember, aki a f�ld�n fek�dt. � volt a legfurcs�bb a tiszt�son jelen l�v�k k�zt - nem l�tt�k az arc�t, b�r a h�t�n fek�dt. �jszaka volt, de a hold �s a csillagok f�ny�n�l l�tniuk kellett volna… azt�n p�r pillanat ut�n r�j�ttek, hogy az ismeretlen arc�t s�r� k�t�s fedi, mint egy m�mi��t. A gyolcs nem olyan h�feh�r volt, mint amilyent Harry m�r nem egy v�gtagj�n l�tott az elm�lt �vekben, hanem kiss� z�ldes drapp sz�n�, mintha n�v�nyi rostokb�l sz�tt�k volna gondos kezek hossz� �s f�radts�gos munk�val. A betegen (Harry �gy gondolt r�, hiszen mi m�s�rt lenne bek�t�zve az arca?) hasonl� z�ldes-barn�s takar� volt, de alatta nem volt sem hord�gy, sem m�sik pl�d. A s�r�, sz�nyegnek is beill� smaragdz�ld f�v�n fek�dt, mely annyira k�l�nb�z�tt az erd� t�bbi ter�let�n vagy a roxforti birtokon l�tott aljn�v�nyzett�l, mint a dr�ga kelme az �cska rongyt�l.

A kentaurok k�z�l kett� a fekv� ember f�l�tt �llt, egyik�knek hossz� v�r�s haja �s szak�lla volt – Harry a Ronan nev� kentaurt ismerte f�l benne, akivel m�r t�bbsz�r tal�lkozott erdei kalandjai sor�n. A m�sik, mells� l�bait behajl�tva t�rdelt a f�rfi mellett �s egy fa t�lb�l valamilyen s�r� k�kes massz�t kent a beteg v�ll�ra, alaposan belemassz�rozva a b�r�be. Mikor feln�zett, Harry �szrevette arc�nak kecsess�g�t �s finom vonalait. M�g sosem l�tott kentaur asszonyt, ez�rt �nk�ntelen�l is alaposan megfigyelte. A kentaur meztelen volt, mint a t�bbi, csupasz mell�t csak d�s, sz�ke haja fedte, mely olyan hossz� �s f�tyolszer� volt, amilyen egy ember� sosem lehetett volna. Der�kt�l h�trafel� � is egy l�ra hasonl�tott, de l�bai v�konyabbak voltak, mint a f�rfiak�, s sz�re h�feh�r volt, mint egy egyszarv��. Semmilyen fegyvert vagy �kszert nem viselt, maga a megtestes�lt term�szetess�g �radt eg�sz l�ny�b�l.

A harmadik, legkisebb kentaur t�l�k t�volabb, de Harry�khez eg�szen k�zel, mells� �s h�ts� l�bait behajl�tva, l�t�l furcsa m�don �lt a f�ben. Ugyanolyan sz�ke haja volt, mint a n�-kentaurnak, de t�r�keny l�bain, v�kony fels�test�n �s arc�n l�tsz�dott, hogy ez egy igen fiatal kentaur, tal�n csik�, ahogy ezek a n�pek egym�s k�zt nevezt�k a gyermekeket. Mellette egy, a kentaurok vil�g�t�l kiss� idegen �n�st �llt, de nem �gett alatta t�z. F�lig volt t�ltve ugyanazzal a s�r� k�k l�vel, amivel a beteg embert gy�gy�tott�k.

A negyedik kentaur a kobold mellett, szemben a hal�lfal�kkal �llt, s Harry nem l�thatta az arc�t, csak hossz� fekete haj�t, de nem sok�ig kellett gondolkodnia, hogy kivel van dolga. Eml�kezett a Goron nev� kentaurra, aki a leghevesebben tiltakozott, mikor egyik r�gi t�rsuk, Firenze kijelentette, hogy seg�t az embereknek k�zdeni a Voldemort jelentette fenyeget�s ellen, aminek k�zeledt�t �k m�r �vekkel kor�bban kiolvast�k a csillagok �ll�s�b�l. Harry fintorogva n�zett a hossz� �jat �s ny�lvessz�s tegezt visel� l�-emberre. „Ma is f�nyesen ragyog a Mars, mert itt h�bor� lesz az biztos!” – gondolta mag�ban �s meger�s�t�s k�ppen szorosan fogta var�zsp�lc�j�t. Ginny halkan szuszogott mellette �s figyelte az esem�nyeket.

- Keltsd fel. Gyorsan! – hangzott a bar�ts�gtalan parancs az egyik fekete csuklya m�g�l. Tulajdonosa a n�gy foglyot �rz� hal�lfal�k m�g�tt �llt egy m�sik t�rsa mellett, s mindegyik�k kez�ben ott volt a var�zsp�lca.

Harry azt gyan�totta, hogy a hal�lfal�k �s kentaurok k�zt nincs t�l nagy bizalom. Ezen nem volt meglepve. A kentaurok k�ztudottan maguknak val� n�ps�g, akik nem sz�vetkeznek senkivel… De azt is tudta milyen ereje van a S�t�t Jegynek, ha egyszer megfenyegetnek vele valakit.

- Azonnal – biccentett a fekete kentaur, �gyet sem v�ve a tombol� Hagridra, akinek a hangja m�g �gy, bek�t�tt sz�jjal is messzire hallatszott. - Mira, �breszd fel – sz�lt h�tra a kentaur n�nek, aki most abbahagyta a beteg keneget�s�t �s fel�llt n�gy l�b�ra.

- M�g nincs j�l – mondta sz�pen cseng� hangj�n. – Nem szabad mozognia…

- Tedd, amit mondtam, asszony! – csattant fel heves indulattal a fekete haj� kentaur, s ekkor megfordult.

Harry legnagyobb meglepet�s�re nem Goron volt az. Az ellenszenves kentaur arc�t b�rmikor felismerte volna, s biztosan tudta, hogy ez sokkal fiatalabb n�la, de miel�tt jobban megfigyelhette volna, Ginnyvel egy�tt ijedten megp�rd�ltek – a h�tuk m�g�tt megz�rrent a bokor �s tiszt�n hallottak egy huppan�st. P�lc�ikat a s�t�tbe vesz� f�k fel� szegezt�k, de b�rmi is �l�lkodott m�g�tt�k, azonnal visszab�jt a mozdulatlans�g �s csend rejtek�be.

Lassan visszafordultak a tiszt�s fel�, ahol a fekete �s a sz�ke kentaur haragos sz�v�lt�sba keveredett. A hal�lfal�k is a hely�k�n maradtak, semmi nem utalt r�, hogy �k hallott�k volna a neszez�st az erd� fel�l.

- Azt mondtad, hogy �poljam �s �n azt teszem, amit mondasz – dobogott l�baival Mira. – De te nem azt teszed, amit a csorda megk�vetel, Kenan!

- �n a csorda �rdek�ben cselekedtem mindig! – v�gott vissza a Kenannak nevezett kentaur.

Az �st mellett �l� csik� nyugtalanul mocorogni kezdett. Harry arra gondolt, tal�n az anyja vagy a n�v�re lehet Mira.

- Sz�vetkezel az emberekkel! – mutatott a fekete haj�ra hossz� kecses kez�vel a n�. - R�ad�sul…

- El�g legyen, asszony! – j�tt ki a b�ket�r�sb�l Kenan �s fel�gaskodott h�ts� l�baira.

Harry Ronanra n�zett. A v�r�s kentaur szomor�an ingatta a fej�t, de nem akart k�zbesz�lni. Ronan r�gen is ilyen volt. Meg volt a maga v�lem�nye, de ritk�n hangoztatta azt. � pontosan olyan volt, amilyen az igazi kentaur, mindig pr�b�l p�rtatlan lenni. De akkor mit keres most itt? – k�rdezte mag�t�l Harry.

Mira nyugtalan l�ptekkel visszaporoszk�lt �poltj�hoz, de az �breszt�s sz�ks�gtelen volt: a betakart ember fel�bredhetett a hangoskod�sra, mert most fel�lt �s k�t karj�val megt�masztotta mag�t h�tul. Felkarj�t �s kez�t k�t�s fedte, mint a fej�t, s a has�n is gyolcs takarta. A takar� lecs�szott az �l�be �s felfedte meztelen fels�test�t, melyen itt-ott kipirosodott foltok l�tsz�dtak, mintha er�sen megvakarta volna. V�llain is ilyen foltok �ktelenkedtek, n�h�ny helyen m�g apr� varosodott seb is l�tsz�dott. A kentaur n� ezeket a sebeket kenegette kor�bban a k�k massz�val.

Az ismeretlen egyik kez�vel megtapogatta a fej�t �s bontogatni kezdte a k�t�st. Mira lehajolt �s meg�ll�totta.

- M�g korai – figyelmeztette. – N�h�ny napot v�rnod kell, hogy t�k�letesen meggy�gyulj…

A beteg leeresztette a karj�t, majd feln�zett Ronanra, azt�n az �gre emelte a tekintet�t, s v�g�l �szrevette a hal�lfal�kat.

Harry �s Ginny elcsod�lkozott rajta, hogy a hal�lfal�k m�rt nem sz�ltak k�zbe a veszeked�s k�zep�n, de most felt�nt nekik, hogy mindah�nyan enyh�n el�re d�lve meghajolnak.