Huszonhatodik fejezet

Finite Filius!

A f�hadisz�ll�son senki nem vette �szre Harry, Ron �s Hermione elt�n�s�t. Arra azonban m�r egyik�knek sem volt ereje, hogy a betervezett �nnepl�sre sor ker�lj�n, m�g a felkel� nap els� sugarai el�tt visszafek�dtek az �gyukba �s eg�szen d�lig aludtak. K�s�bb, mikor fel�bredtek, nagyon �r�ltek neki, hogy m�r el�z� nap v�geztek a takar�t�s r�juk es� r�sz�vel, �gy Mrs Weasley hagyta �ket aludni. Csak akkor kopogtatott be hozz�juk, mikor az eb�d m�r az asztalon volt.

Egy h�t is eltelt m�r a laborat�riumban lezajlott esem�nyek �ta, sz�k csal�di keretek k�zt meg�nnepelt�k Ron tizennyolcadik sz�let�snapj�t (ez�ttal szerelmi b�jital �s m�reg n�lk�l), s ahogy a napok m�ltak, Harry �gy �rezte, ideje �jra belevetnie mag�t az esem�nyek s�r�j�be. Nemcsak Piton utas�t�sait kellett k�vetnie �s a Holl�h�ti lesz�rmazottak ut�n kutatnia, kik�rdeznie a roxforti Sz�rke H�lgy szellem�t – m�r ha hajland� sz�ba �llni vele a k�ztudottan hallgatag k�s�rtet-l�ny -, de egy m�sik feladat is v�rt r�juk.

Sokat gondolkodott a laborat�riumban l�tott csontv�z �s a trag�di�ba f�l� rabl�si k�s�rlet k�r�lm�nyeir�l �s arra az elhat�roz�sra jutott, hogy egyetlen �t helyett �rdemesebb r�gt�n kett�n elindulni. Ezt egyel�re nem k�z�lte se Ronnal, se Hermion�val, azt sem, hogy mikor sz�nd�koznak ell�togatni a Roxfortba. Ron kifejtette neki, hogy �desanyj�t neh�z lesz meggy�zni r�la, hogy el kell engednie �ket, �pp ez�rt Harry k�sz tervel a fej�ben �bredt m�rcius hatodik�n. El�z� reggel kik�mlelte, mikor szokott fel�bredni Mrs Weasley, akir�l k�ztudott volt, hogy a csal�d legkor�bban kel� tagja.

Harry hajnali �tre �ll�totta be �breszt� �r�j�t, �gy h�t koroms�t�tben settenkedett le a l�pcs�n. Els� �tja a mosd�ba vezette, hogy kimossa szem�b�l az �lmoss�got – ez eltartott egy darabig -, majd a konyh�ba ment �s p�r p�lcamozdulattal elk�sz�tett egy adag forr� k�v�t. Nem kellett csal�dnia, Mrs Weasley t�z perccel k�s�bb j�tt le az emeletr�l, szemeit t�r�lgetve.

- Harry! – lep�d�tt meg a fi� l�tt�n. – Mit keresel itt ilyen kor�n.

- Nem tudtam aludni, Mrs Weasley – hazudta Harry, s hozz� kedvesen mosolygott.

Az asszony a konyhapulthoz l�pett �s f�radtan el�h�zta a p�lc�j�t. 

- Hagyja csak, Mrs Weasley – �ll�totta meg Harry. – �lj�n le, k�rem.

- K�sz�n�m – motyogta �lmosan az asszony, mikor Harry letett el� egy cs�sze k�v�t.

Lassan kortyolgatta a forr� italt.

- Hogy aludt, Mrs Weasley? – k�rdezte udvariasan Harry.

- J�l, csak keveset… - panaszolta az asszony. – R�gebben t�bbet aludtam, csak nyugtalanul. F�leg, mikor a m�sik f�hadisz�ll�son voltunk. Olyan nyomaszt� volt, neked nem?

- De, egy kicsit igen – v�laszolta Harry.

- De most m�r m�shogy n�z ki, ahogy hallom – folytatta Mrs Weasley. – Alastor mondta, hogy sz�pen �trendezt�tek.

- Musz�j volt – b�lintott Harry. – Az m�r nem fekete m�gusok h�za…

- Igen… igen – helyeselt sz�rakozottan az asszony. – Az a h�z valahogy nem ny�jtott olyan biztons�g�rzetet, ugye? Itt sokkal jobb…

Harrynek az a gyan�ja t�madt, hogy Mrs Weasley �nmag�t gy�zk�di.

- Nincs olyan hely, ami teljesen biztons�gos – cs�v�lta a fej�t Harry.

- �pp ez�rt kell egym�sra vigy�znunk! – emelte fel a mutat�ujj�t Mrs Weasley. Majd hirtelen megenyh�lt �s elmosolyodott. Harry k�rd�n n�zett r�.

- Nem mondom, meglep�dtem, hogy Ron �s Hermione szerelmesek egym�sba… - folytatta az asszony. – De �r�l�k neki. �gy legal�bb jobban vigy�znak majd egym�sra – az arc�r�l leolvadt a mosoly �s elkomorodott. Kezeit t�rdelte, Harry pedig �jra �nt�tt neki a k�v�b�l �s a kez�be adta.

- K�sz�n�m… - motyogta megint Mrs Weasley.

- Mi�rt gondolja, hogy ez a hely biztons�gos? – k�rdezte Harry.

- Nem tudom… Tal�n mert t�vol van mindent�l, de… - m�lyet s�hajtott �s megr�zta a fej�t. – Ez butas�g. A t�vols�g nem sz�m�t, ezek mindenhol ott vannak.

- Ne l�sson r�meket, Mrs Weasley – figyelmeztette gyeng�den Harry. – Azt b�zza csak R�mszemre.

Mrs Weasley r�viden elnevette mag�t, majd kortyolt a k�v�b�l. Az ablakon t�l m�r l�tszottak a hajnal f�nyei.

- Hol �rezne minket biztons�gban?

- K�lf�ld�n! – v�gta r� az asszony. – Messze innen. Ahol nincsenek hal�lfal�k. De h�t tudom, hogy �gyse utazn�tok el, ak�rhogy k�rn�lek titeket… Nem is k�rem.

- Akkor csak a f�hadisz�ll�s, a Balck-h�z �s a Roxfort j�het sz�ba, igaz?

Mrs Weasley homlokr�ncolva feln�zett az arc�ba.

- Mit terveztek m�r megint?

Harry �sszeszedte mag�t �s kimondta:

- El kellene menn�nk a Roxfortba �s a Black-h�zba. M�shova nem, �g�rem.

Mrs Weasley lehajtotta a fej�t �s beleb�mult a ki�r�lt cs�sz�be. Harry nem sz�lt t�bbet, v�rta, mit mond az asszony.

- �r�kk� �gyse tarthatlak itt titeket, ugye? – k�rdezte ink�bb mag�t�l, mint Harryt�l. – Arthur mindig azt mondja, hogy pr�b�ljalak jobban meg�rteni titeket…

Megint felemelte a fej�t.

- Mikor akartok menni?

- Ma reggel. �n a Roxfortba, Ron�k a Black-h�zba. �s v�gig tartj�k a kapcsolatot Mr Weasleyvel, �n meg McGalagonnyal.

Mrs Weasley v�lasza nem v�ratott sok�ig mag�ra. Belegyez�en b�lintott �s p�r percig csak �lt egy helyben. Harry nem tudta nem �szrevenni a szem�ben t�kr�z�d� f�lelmet �s szomor�s�got. De nem foglalkozhatott most ezzel, b�rmennyire is sajn�lta az asszonyt.

F�l �r�val k�s�bb Mr Weasley is felkelt �s hamarosan t�vozott a munkahely�re egy szelet vajas-pir�t�ssal az egyik kez�ben �s a Reggeli Pr�f�t�val a m�sikban. Harrynek m�r nem volt m�s dolga, csak megv�rni, am�g felkel k�t bar�tja �s meggy�zni �ket, hogy hallgassanak r�. M�r el�re hallotta Hermione sir�nkoz�s�t: „De h�t Harry, azt kell tenn�nk, amit Piton mond. Tudja mit csin�l, nem v�letlen�l utas�tott minket, hogy ne kezdj�nk mag�nakci�kba.”

Ron �s Hermione reggel h�tkor csatlakoztak hozz� a nappaliban. Mrs Weasley id�k�zben k�rbej�rta a h�zat, hogy �sszegy�jtse a szennyest.

- Csakhogy felkeltetek – mondta k�sz�n�s helyett Harry. – Indulhatunk!

Ron �s Hermione meglepetten n�ztek r�.

- Meggy�zted any�t, hogy engedjen el?

Harry b�logatott.

- De j�! Att�l f�ltem, ez r�m fog maradni… - l�legzett fel Ron.

- Gy�va alak – tette karba a kez�t Hermione, de mosolygott.

- Akkor ir�ny a j� �reg Roxfort?

Harry fel�llt a karossz�kb�l �s zsebre dugta a kez�t.

- Nem, nektek m�shol van dolgotok – sz�lt.

Hermione �s Ron felvont�k a szem�ld�k�ket.

- Hogy �rted?

- Azt szeretn�m, ha a Black-h�zba menn�tek nyomozni Regulus k�zeli bar�tai, ismer�sei ut�n, akikkel…

Hermione m�r r�zta a fej�t tiltakoz�sk�ppen.

- Harry, Piton vil�gosan megmondta, mi a dolgunk – suttogta, mert ekkor ment el m�g�tt�k a konyha fel� tart�, �lmos k�p� Percy.

Harry s�hajtott. „Pont, ahogy k�pzeltem…”

- Egy helyett jobb kett� �tvonalon elindulni, nem? – adta el� az �tlet�t Harry. – Szerintem Piton vil�gmegv�lt� �tlete nem �jdons�g. R�gen is lehetett egy �sszeesk�v�s a hal�lfal�k k�zt. K�t �rul�r�l m�r biztos tudunk, akik a horcruxokra vad�sztak. Tal�n az utols�nak is nyom�ra bukkantak.

Hermione lehuppant a kanap�ra, Ron viszont egyet�rt�en b�logatott.

- De Piton… - kezdte a l�ny, azt�n elharapta a mondatot �s ink�bb cs�ndben maradt. A r�gi megr�gz�tt bizalma m�g mindig nem t�rt vissza. �s Harry ennek �szint�n �r�lt.

- Nem �rdekel, mit mondott Piton – mondta Harry a l�ny szem�be n�zve. – �n megyek a Roxfortba, ti meg azt csin�ltok, amit akartok. Nem szoktam parancsolgatni nektek, ez csak egy javaslat volt.

Nemt�r�d�m m�don megvonta a v�ll�t, mintha nem �rdekeln�, hogy hallgat-e r� Hermione, pedig nagyon is �rdekelte. �tment az el�szob�ba �s felh�zta a csizm�j�t.

Hermione m�r j�tt is ut�na, ahogy arra sz�m�tott.

- Jaj, ne csin�ld ezt! – k�rlelte a l�ny. - Persze, hogy ink�bb r�d hallgatok. Csak meglep�dtem, ennyi az eg�sz… Meg �gy gondoltam, hogy Piton is biztos Regulus Black-nek n�z ut�na…

- Csakhogy Piton nem mehet be a Black-h�zba, a miniszt�riumba pedig f�k�nt nem. M�rpedig ez a k�t hely, ahol a legt�bbet tal�lhattok �rul� hal�lfal�kr�l.

Ron Hermione v�ll�ra tette a kez�t, hogy megakad�lyozza, ha a l�ny sir�nkozni akar, de erre nem ker�lt sor. Hermione is bel�tta, hogy jobb �tlet k�tfel� v�lni.

- Ne menjetek vesz�lyes helyekre – mondta Harry. – Meg�g�rtem Mrs Weasleynek, hogy csak a Black-h�zban lesztek. Maradjatok kapcsolatban Mr Weasleyvel, � seg�thet a miniszt�riumi kutakod�sban. Sz�ljatok Dobbynak, ha be kell jutni valahova, Ron, te tudni fogod, hogyan kell…

Ron magabiztosan b�lintott.

- Helyes. Az ikert�kr�n �t besz�lhet�nk majd. A p�rn�m alatt megtal�lj�tok. Sok sikert!

- Neked is! – mondta egyszerre Ron �s Hermione, Harry pedig mag�ra kanyar�totta fekete �ti tal�rj�t.

V�llon veregette Ront, meg�lelte Hermion�t, majd elb�cs�zott a h�z t�bbi lak�j�t�l �s m�r ki is l�pett az ajt�n. Les�t�lt a domboldalon, �tl�pte a m�gikus hat�rvonalat (a homlok�ba nyilall� f�jdalomra m�r �gyet sem vetett), majd �jabb hossz� s�ta ut�n meg�rkezett a girbe-gurba t�lgyf�hoz �s �lland� lak�ihoz, a h�rom k�v�r bagolyhoz.

Harry koncentr�lt �ti c�lj�ra, majd elrugaszkodott, s r�videsen Roxmortsban tal�lta mag�t. A falu hasonl�an kihalt volt, mint mikor legut�bb j�rt itt. B�r az id� most sokkal jobb volt, ez csak p�r b�m�szkod� embert vonzott az utc�ra, s legt�bben csak egyik �zletb�l mentek a m�sikba vagy a h�zaikba igyekeztek.

Harry gondolkod�s n�lk�l h�tat ford�tott az egykor mes�s falunak �s a f�ld�ton a kast�ly fel� vette az ir�nyt. A kis emelked� meg se kottyant neki, hamarosan meg�rkezett a sz�rnyas vadkanszobrokkal d�sz�tett kapuhoz. Nem kellett tartania t�le, hogy a kapu nem engedi be – a v�d�var�zslatok csak di�kokat �s tan�rokat engedtek fel az iskol�ba, valamint a miniszt�rium embereit, s Harry pap�ron m�g di�knak sz�m�tott.

A kapu engedelmesen kiny�lt, s Harry bel�pett rajta. Elindult felfel� az �ton, amin a thesztr�lok vontatta fi�kerek is sz�ll�tott�k a tanul�kat szeptemberben �s a tan�v v�g�n.

A hatalmas bej�rati ajt� ugyan�gy kiny�lt, mikor felismerte Harryt, utat engedve a bej�rati csarnok fel�. Harry f�l�t azonnal meg�t�tte a zsivajg�s �s a t�ny�rok, ev�eszk�z�k cs�r�mp�l�s�nek zaja. R�n�zett az �r�j�ra �s meg�llap�totta, hogy pont a reggeli utols� perceiben �rkezett a Roxfortba.

Egy id�re meg�llt a csarnokban, fekete csukly�j�t sem h�zta le a fej�r�l ez�rt azt�n kapott n�h�ny meglepett pillant�st az el�tte elhalad�, �r�ra igyekv� di�kok r�sz�r�l. Gyan�totta, hogy egyik�k biztosan sz�lni fog valamelyik aurornak a gyan�s fekete idegenr�l, ez�rt elindult a nagyterem fel�.

Mikor azonban fel�rt a l�pcs�n – egy csapat m�sod�ves hugrabugos �gy vonult el az �tj�b�l, mintha pestist terjesztene -, �jb�l megtorpant. A nagyteremb�l kil�p� id�sebb di�kok k�zt megpillantott egy hossz�, v�r�s hajzuhatagot. Ginny l�tv�nya egy pillanat alatt kit�r�lt az agy�b�l minden m�st, amit eltervezett (McGalagony megl�togat�sa, n�h�ny volt DS-ismer�s felkeres�se, �l�k�n Neville-el �s Lun�val) �s n�h�ny m�ter t�vols�gr�l k�vette a l�nycsapatot.

A hatodikos griffend�lesek hamarosan csatlakoztak a mardek�rosokhoz, majd k�tfel� v�ltak. Harry meg�llt egy g�rbe h�t� troll szobra m�g�tt, ami folyton az orr�t t�rta b�tyk�s ujj�val, s innen figyelte Ginnyt. A l�ny h�rom griffend�lessel �s n�gy mardek�rossal lassan tov�bb indult – Harry tippje szerint a m�giat�rt�net tanterem fel�.

„Na ne, Ginny k�pes volt felvenni ezt az �r�t?!” – nevetett mag�ban Harry.

Tippje helyesnek bizonyult, egy emelettel feljebb lassan utol�rte �ket, a n�gy mardek�ros fi� fittyet h�nyva az udvariass�gra bevonult a l�nyok el�tt a tanterembe.

Harrynek bevillant az agy�ba egy r�gi eml�k, s r�gt�n el�h�zta a var�zsp�lc�j�t. �vatosan c�lzott vele, majd kisz�rta a b�b�jt – Ginny t�sk�j�nak alja hangos reccsen�ssel kiszakadt �s a l�ny f�zetei �s tintatart�ja a f�ld�n k�t�tt ki. A tintatart� furcsa m�d nem t�rt ezernyi darabra, hanem b�k�sen meg�llt a talp�n, v�rva, hogy gazd�ja felvegye.

„Biztos megb�v�lte. Hogy ez nekem nem jutott eszembe!” – hajtogatta a fej�t Harry arra az ezernyi alkalomra gondolva, mikor a kifolyt tinta el�ztatta a f�radts�ggal k�rm�lt �rai jegyzeteit – ugyanakkor okot is adott r�, hogy elk�rje Hermione sokkal r�szletesebb �s pontosabb jegyzeteit.

- A francba! – m�rgel�d�tt Ginny, s egy gyors p�lcamozdulattal beforrasztotta a t�ska alj�t.

- Seg�tsek, Ginny? – fordult vissza az ajt�b�l egy sz�ke, l�farkas l�ny.

- Nem kell, menj csak – utas�totta el a l�ny, s k�zben bosszankodva szedegette a holmijait.

A sz�ke bement a tanterembe a m�sik griffend�les l�ny ut�n, Harry pedig ezt a pillanatot v�lasztotta, hogy meglepje Ginnyt.

Kisurrant a sarok m�g�l �s mikor a l�ny �ppen h�tat ford�tott neki, m�g� lopakodott �s egy gyors mozdulattal befogta a sz�j�t �s ber�ntotta a tanterem mellett �ll� var�zsl�szobor m�g�.

Ginny ijedt�ben kap�l�zott �s nagyot r�gott a bok�ja fel�, de mikor felismerte Harry nevet�s�t �s felpillantott az arc�ba, r�gt�n abbahagyta.

- Te h�lye! – �t�tte meg Ginny a v�ll�t, miut�n kiszabadult. – Tudod, hogy megijedtem?

- Igen, �reztem – vigyorgott Harry, s k�zben megtapogatta sajg� l�b�t.

- Meg�rdemelted – n�zett r� Ginny, de a szeme boldogan csillogott, a bossz�s�g m�r elsz�llt.

Harry mosolyogva n�zett r� fekete csukly�ja al�l, majd megcs�kolta.

- Ginny? Merre vagy? – dugta ki a fej�t az ajt�n a sz�ke griffend�les l�ny.

Harry gyorsan beljebb h�zta Ginnyt, mik�zben cs�kol�ztak, �s meglepve tapasztalta, hogy a szobor, ami m�g�tt rejt�znek �s annak p�rja, a jobbra �ll� m�rv�ny-boszork�ny k�zelebb h�z�dnak egym�shoz, m�g biztosabb fedez�ket biztos�tva Harry�knek.

A l�ny k�r�ln�zett jobbra-balra, majd megvonta a v�ll�t, visszament a tanterembe �s becsukta az ajt�t.

Ginny is �szrevette a szobrok v�ratlan seg�ts�g�t, mert Harry a cs�k k�zben �rezte, hogy a l�ny ajkai mosolyra h�z�dnak. Ginny halkan kuncogva elh�z�dott t�le, majd �tkarolta a nyak�t.

– Egy�bk�nt mit keresel itt? – k�rdezte.

Harry suttog�ra fogta a hangj�t.

- Romantikus lenne, ha azt mondan�m, hogy t�ged… - n�zett b�nb�n�an a l�nyra -, de �jabb nyomoznival� akadt a j� �reg Roxfortban.

Ekkor egy csapat di�k vonult el a szobrok el�tt, Harry pedig m�g k�zelebb h�z�dott Ginnyhez, hogy ne vegy�k �szre �ket.

- M�r meg se lep�d�m… - jegyezte meg vidoran Ginny, miut�n elhalt a l�p�sek zaja. – Az�rt rendes, hogy r�m is szak�tasz egy kis id�t. Csak, tudod �r�m lenne…

- �r�d? – n�zett r� Harry. – A m�giat�rt�netre gondolsz? Na ne h�ly�skedj! Gyere, t�nj�nk innen…

Azzal k�zen fogta Ginnyt �s kilesett a k�t szobor k�z�tt. A folyos�n senki nem j�rt, a di�kok bementek a tantermekbe, a mellett�k l�v�b�l is felcsend�lt m�r Binns professzor monoton hangja.

- Harry…? - motyogta Ginny, Harry pedig k�rd�n r�n�zett s�t�t csukly�ja al�l. – H�t j�… – mondta belet�r�dve a l�ny.

Harry Ginnyvel kil�pett a szobrok takar�s�b�l, s m�g a szeme sark�b�l l�tta, hogy a magas, cs�csos sapk�j� var�zsl�t mint�z� m�rv�ny vid�man r�kacsint.

Harry maga sem tudta, mi�rt siet annyira, de kettes�vel szedte a l�pcs�fokokat a hetedik emelet fel� tartva.

- Hov�… megy�nk? – k�rdezte Ginny, s pr�b�lt l�p�st tartani Harryvel.

- A Sz�ks�g Szob�j�ba! – mondta a fi� vid�man.

N�h�ny l�pcs�fordul� ut�n fel�rtek a hetedik emeletre, ahol r�gt�n jobbra fordultak. Harry v�gigvezette a folyos�n Ginnyt, m�g nem meg�rkeztek Badar Barnab�s falik�rpitj�hoz, amin balszerencs�s balett-�r�j�t �r�k�tett�k meg a trollokkal.

Harry v�gre elengedte Ginny kez�t �s s�t�lni kezdett a k�rpittal szemk�zti fal el�tt.

- Kell egy hely, ahol egyed�l lehet�nk… - koncentr�lt Harry. - Kell egy hely, ahol egyed�l lehet�nk… Kell egy hely, ahol egyed�l lehet�nk…

A m�ves ajt� azon nyomban megjelent, Ginny pedig meg se v�rva Harryt, kinyitotta.

- H�, �n nem ezt a szob�t rendeltem! – csod�lkozott Harry, mikor k�rben�zett a teremben.

A Sz�ks�g Szob�ja ez�ttal egy nagyon kellemes kin�zet� h�l�szoba alakj�t �lt�tte. A fal mellett egy f�gg�ny�z�tt �gy �llt, a k�padl�n d�szes sz�nyeg ter�lt el, a falakat vad�szjeleneteket mint�z� falik�rpit bor�totta. L�gy vir�gillat t�lt�tte be a szob�t, s ezzel egy�tt olyan kellemes k�rnyezet fogadta Harryt, amire egy�ltal�n nem sz�m�tott.

Ginny gyeng�den bel�kte a szob�ba, majd becsukta az ajt�t �s a t�sk�j�t ledobta a f�ldre.

- Tudom. �n voltam a gyorsabb – mosolygott a l�ny, majd odal�pett Harryhez �s megcs�kolta.

- �n… - mondta nevet�sen Harry, miut�n �jra leveg�h�z jutott -, �n nem pont erre…

- De �n igen – mondta Ginny, majd megint megcs�kolta.

Harry feltartotta a kez�t, de p�r pillanat ut�n visszaejtette. H�lye �, hogy ellenkezzen? – k�rdezte mag�t�l. Ink�bb �t�lelte a l�nyt �s olyan er�sen szor�totta mag�hoz, hogy nem sok�ra megint sz�netet kellett tartaniuk leveg�h�z jut�s v�gett.

Nem �lltak meg a szoba k�zep�n, Ginny megragadta Harryt a tal�rj�n�l fogva �s lel�kte az �gyra. Harrynek m�g meglep�dni sem volt ideje, Ginny r�m�szott �s �tkarolta a nyak�t, �gy cs�kol�ztak tov�bb.

- M�g mindig �gy gondolod, hogy te jobb szob�t k�v�nt�l volna? – k�rdezte a l�ny, mikor p�r pillanatig csak n�zt�k egym�st.

Harry megr�zta a fej�t, majd �t�lelte Ginnyt �s egy�tt megfordultak. Most Harry ker�lt fel�lre �s hossz� cs�kkal fejezte ki, hogy a puha �gy egy�ltal�n nem volt rossz �tlet.

Az �lelkez�s �s hemperg�z�s k�zben egyik�k sem vette �szre, hogy valaki m�ltatlankodva n�zi �ket.

- Khmm…

A torokk�sz�r�l�s olyan hat�ssal volt Harryre �s Ginnyre, mint k�t m�gnes, ami ellenkez� ir�nyba r�ntja �ket. Ginny meglepetten sikkantott �s ler�gta mag�r�l Harryt, aki f�jdalmasan elv�g�dott a padl�n.

Mikor sajg� h�t�t markol�szva fel�lt, hogy megn�zze, ki zavarta meg �ket, az apr� termet� Flitwick professzorral tal�lta szembe mag�t.

- Professzor… - sz�lt Ginny, miut�n visszanyerte l�lekjelenl�t�t. – Nah�t… - er�ltetett meg a l�ny egy gyenge mosolyt. – Visszaj�tt?

- El se mentem, Miss Weasley – v�laszolta v�konyka hangj�n a volt tan�r.

- Hogy…?

Harry felt�p�szkodott �s leporolta fekete tal�rj�t.

- Itt b�jt el, professzor? – k�rdezte Harry, mikor �szrevette, hogy a tan�r a kez�ben egy ez�st�sen csillog� ruh�t tart. – L�thatatlann� t�v� k�peny alatt?

Flitwick bosszankodva legyintett.

- �, ezt csak most kaptam magamra – magyar�zta. – Mikor hallottam, hogy ny�lik az ajt�, megijedtem. Azt hittem, az aurorok tal�ltak r�m. Nem gondoltam volna, hogy rajtam k�v�l m�snak is sz�ks�ge van egy meghitt h�l�szob�ra, ahol elb�jhat a k�v�ncsi szemek el�l… - d�nny�gte �s f�lig mosolyogva, f�lig szemreh�ny�an hajtogatta a fej�t.

Harry �rezte, hogy elv�r�s�dik, Ginnyn pedig l�tta, hogy arcsz�ne a haj��val vetekszik.

- Bocs�nat… - motyogta Harry. – Mi �pp csak…

- Hagyja csak a menteget�z�st, Potter, �n is voltam tizenh�t �ves – szak�totta f�lbe Flitwick, majd megint k�h�g�tt egyet.

Kom�tosan �s kiss� g�rbe h�ttal az �ggyal szemk�zt �ll� szekr�nyhez sietett �s felakasztotta az oldal�ra a k�penyt.

Megint k�h�g�tt. Harrynek az a benyom�sa t�madt, hogy a professzor beteg. �sszepillantott Ginnyvel, aki hasonl�ra gondolhatott, mert homlokr�ncolva figyelte a volt tan�rt.

- Professzor… - sz�lt Harry -, rosszul �rzi mag�t?

Flitwick megint legyintett, majd el�vett egy pirosalma-mint�s halv�nyz�ld zsebkend�t �s megt�r�lte vele a homlok�t.

- Nem, semmi bajom… k�h�m… csak egy kis m�l� rosszull�t.

Harryt ez egy cseppet sem nyugtatta meg. Ahogy alaposabban megvizsg�lta volt b�b�jtan tan�ra bajuszos, gombafrizur�s, szem�veges arc�t, r� kellett d�bbennie, hogy Flitwick kifejezetten s�padt �s a szeme karik�s.

- Biztos ne h�vjam ide Madam Pomfrey-t? – k�rdezte agg�dva Harry.

- M�g csak az kellene, hogy Poppy k�r�l�ttem sertepert�ljen! – cincogta a professzor. - Foglalkozzon csak a…

BAMM-BAMM. Valaki d�r�mb�lt az ajt�n.

Flitwick lekapta az akaszt�r�l a l�thatatlann� t�v� k�penyt, de sz�ks�gtelen volt f�lnie: Hagrid l�pett be az ajt�n, kez�ben egy fa t�lc�val, ami alig volt nagyobb a tenyer�n�l. Mikor megl�tta Harryt �s Ginnyt, megtorpant.

- Harry! – ki�ltott fel d�bbenten Hagrid.

- Csendesebben! – pisszegett Flitwick �s gyorsan becsukta a Sz�ks�g Szob�ja ajtaj�t.

- Oh, bocs�nat, Flitwick professzor… - d�rm�gte Hagrid, de a szem�t nem vette le Harryr�l, aki boldogan mosolygott az �ri�sra.

- M�ghogy professzor! – s�hajtott f�sultan Flitwick. – Elm�ltak m�r azok az id�k…

Hagrid letette a t�lc�t a kis asztalk�ra, majd nagy l�ptekkel Harryhez cammogott, meg�lelte �s megszorongatta, hogy szinte ropogtak a fi� csontjai.

- M�rt nem sz�lt�l, hogy itt vagy? – k�rdezte n�mi szemreh�ny�ssal a hangj�ban.

- Mert csak most �rkeztem – szabadkozott Harry �s megmassz�rozta a v�ll�t. – M�g csak Ginnyvel tal�lkoztam…

- Igen, s�rg�s elint�znival�ja volt a kisasszonnyal! – sz�lt k�zbe cincogva Flitwick, mik�zben az �nycsiklandoz�an illatoz� toj�sr�ntott�b�l falatozott.

Harry megint elv�r�s�d�tt, Ginny pedig gyorsan megigaz�totta �sszegy�r�d�tt tal�rj�t �s felcs�szott szokny�j�t.

- Na, pedig m�r azt hittem, teljesen megfeledkezt�l r�lam – mosolygott Hagrid.

Harry �s Ginny �r�mmel nyugt�zt�k, hogy a vad�r nem �rtette Flitwick c�lz�s�t. A professzor megcs�v�lta a fej�t �s felsz�rt a vill�j�ra egy sz�p szelet paradicsomot.

- Dehogy… - motyogta m�g mindig zavarban Harry.

- Se te, se Ron, se Hermione… - folytatta Hagrid. – T�l csendesek n�lk�letek a roxforti h�tk�znapok. Ginnyt�l hallok csak fel�letek – n�zett a l�nyra a vad�r.

Harry t�bbsz�r�sen is zavarban volt �s nem tudta mit feleljen.

- Megjegyzem, Ginny be tudta sz�rni az �rarendj�be a legend�s l�nyek gondoz�s�t – k�ld�tt egy �jabb mosolyt Hagrid a l�ny fel�. Ginny vigyorogva felmutatta a h�velykujj�t.

Harry s�hajtott. Hagrid ezt a c�lz�st �rtette.

- J�l van, na, csak megjegyeztem… - d�rm�gte. – Igaz, ami igaz, Ginny az egyetlen tan�tv�nyom a hatodikosok k�z�l.

- M�g mindig a kast�lyban laksz, Hagrid? – terelte gyorsan m�sra a besz�lget�st Harry.

Hagrid b�logatott.

- Musz�j. Nincs p�nzem �jj��p�ttetni a kunyh�mat.

- Akkor mire k�lt�d a fizet�sed? – csod�lkozott Harry.

Hagrid pislogott p�rat, majd fura hangot adott ki valahol a h�mm�g�s �s a morg�s k�z�tt.

- H�t ���… iz�… azt csak �gy gy�jt�getem, tudod… Tudod, olyan… nyugd�jalapnak…

Harry felvonta a szem�ld�k�t, de �gy d�nt�tt, nem firtatja tov�bb a dolgot.

Flitwick lassan befejezte a reggelit, Hagrid pedig felkapta a t�lc�t.

- K�sz�n�m, Hagrid, nagyon finom volt - t�r�lgette meg a sz�j�t a professzor. – Azt hiszem, most lepihenek egy kicsit, ha nem lesz foglalt az �gy – pillantott Harry�k fel�. - Kicsit k�v�lyog a fejem…

Ginny felpattant az �gyr�l, mintha bolha cs�pte volna meg.

- Megint rosszul van, professzor? – d�rm�gte Hagrid.

- Nem, nem… Menj csak, Hagrid, megleszek…

Hagrid f�l szemmel figyelte, ahogy Flitwick az �gyhoz s�t�l, majd fej�vel intett Harrynek �s Ginnynek.

- Viszl�t, professzor – k�sz�nt el Harry.

- Nem vagyok… - motyogta f�radtan Flitwick, miut�n felm�szott az �gyra.

- Nek�nk mindig maga lesz a b�b�jtan professzora! – mondta Ginny, majd Hagrid kinyitotta az ajt�t, k�r�ln�zett odakint �s mindh�rman elhagyt�k a Sz�ks�g Szob�j�t.

Miut�n az ajt� becsuk�dott m�g�tt�k, r�gt�n el is t�nt, nem maradt m�s a hely�n, csak a t�m�r k�fal.

Hagrid gondterhelten s�hajtott.

- Szeg�ny Flitwick professzor – hajtogatta a fej�t.

- Mi�ta ilyen beteg? – k�rdezte Ginny.

- Az�ta, hogy bujk�lnia kell – v�laszolta Hagrid. – Nem j�l viseli. Nem is csod�lom. T�bb mint hatvan �vig tan�totta di�kok nemzed�keit, most meg �sszeesk�v�ssel v�dolj�k…

- Hogy v�dolhatj�k ezzel?! – fakadt ki Harry, mik�zben Hagriddal �s Ginnyvel a f�ldszint fel� tartottak a szesz�lyes l�pcs�k�n.

- Megvan a j�l kital�lt kis mes�j�k – b�lintott s�t�ten Hagrid. – Azzal v�dolj�k, hogy � helyezte el itt azokat a p�nc�lokat… hogy � usz�totta r� a gyerekekre! Micsoda s�letlens�g! Mindezt csak az�rt, mert az anyja kobold volt.

- McGalagony azt mondta, Flitwick professzor elutazott – jegyezte meg Ginny. – M�gis itt maradt, pedig biztons�gosabb lett volna neki, nem?

- De – helyeselt Hagrid. – Csak h�t f�l �let�ben ez volt az otthona, ak�rcsak nekem – b�k�tt a saj�t mellkas�ra Hagrid. – �s ezek ut�n csak �gy elmenek�lni... �n se mentem messze, mikor az a banya Umbridge ki�ld�z�tt innen.

McGalagony azt javasolta neki, hogy maradjon a kast�lyban. Itt is vannak j� helyek, ahol el lehet rejt�zni. Valamelyik tan�r minden nap visz neki �telt �s h�reket – nem b�zzuk a h�ziman�kra, mert m�g elj�r a sz�juk valamelyik �rszolg�latos aurornak.

Le�rtek a f�ldszintre, az ablakokon szokatlanul er�sen s�t�tt be a d�lel�tti napsug�r. Harry, Ginny �s Hagrid kil�ptek a kast�ly parkba. Ahogy a nedves f�v�n l�pkedtek, Harry meg�llap�totta, hogy sose l�tta m�g ilyen elhanyagoltnak az iskol�t: a r�gen sz�pen ny�rt gyep k�z� er�szakos gaz f�szkelte be mag�t, t�bb helyen kirohasztva a f�vet. A k�b�l rakott j�rda bes�llyedt, elgazosodott, mintha senki se gondozn�. Mit m�velnek ezek a h�ziman�k? – gondolta Harry.

- Egy�bk�nt ki most a holl�h�t feje? – fordult Hagridhoz �s Ginnyhez.

- Nincs vezet� tan�ruk – v�laszolta a l�ny. – Az �gyeiket Bimba professzor v�llalta mag�ra, mert a megfogyatkozott holl�h�ttal �s hugrabuggal egy�tt alig vannak t�bben, mint kor�bban egy teljes h�z.

Harry bossz�san h�mm�g�tt. Hirtelen indulatt�l arra gondolt, milyen gy�v�k egyesek. Mer�nyletek t�rt�nnek �s m�ris mindenki azt hiszi, hogy � is c�lpont! Harry nevets�gesnek tartotta a f�lelm�ket. Otthon m�g nagyobb vesz�lyben vannak, mint az iskol�ban. A h�lye sz�leik azt hiszik, meg tudj�k v�deni �ket Voldemorttal szemben… - f�st�lg�tt mag�ban.

- Ginny, Harry – sz�lt Hagrid – van egy kis elint�znival�m a Rengetegben – tudj�tok, vad�ri teend�k. A granian sz�rk�k megkehesedtek a febru�ri hidegben.

- Akkor j� l�-�pol�st, Hagrid – k�sz�nt el Ginny.

- Szia!

Miut�n Hagrid k�zel h�rom m�teres alakja elt�volodott az erd� ir�ny�ba, Harry megfordult �s ledobta mag�t az egyik far�nkre, amit a tavasszal a parkban lust�lkod� di�kok padnak szoktak haszn�lni – a kisebbek pedig gyakran pr�b�lgatt�k rajta lebegtet� b�b�jukat, amit egy�bk�nt Frics �s a tan�ri kar kifejezetten tiltott.

Ginny le�lt Harry mell� �s csendben �lvezt�k a d�lel�tti csendet. Szinte minden di�k �r�n volt, azok a hatod- �s heted�vesek pedig, akiknek lyukas�r�juk volt, ink�bb a k�nyvt�rban, a kviddicsp�ly�n vagy a klubhelyis�gben t�lt�tt�k szabad idej�ket. A park az �v ezen korai szakasz�ban m�g nem sz�m�tott olyan n�pszer� helynek kikapcsol�d�sra. A h� m�r elolvadt, de m�g a hideg uralkodott. Legal�bb ez v�ltozatlan maradt…