Hatodik fejezet

K�t fej s�t�t�k

Az eg�sz Rendb�l Lupint r�m�tette meg a legjobban az, ami a Miniszt�riumban t�rt�nt, �s r�gt�n r�parancsolt Harryre, hogy fel�gyelet n�lk�l nem l�phet ki a h�zb�l a saj�t biztons�ga �rdek�ben. Harry ezt azonban a legkev�sb� sem vette j� n�ven, �s eg�sz szombaton, hossz� �r�kon �t vitatkozott Lupinnal a biztons�gr�l �s a vesz�ly val�s m�rt�k�r�l.

- Harry, figyelj r�m, k�rlek! – mondta birkat�relemmel a megviselt arc� Lupin, mikor Harryvel negyedszerre is elmes�ltett�k a t�rt�nteket a Rend tagjainak, most �pp Mordonnak.

A nappaliban �ltek vagy �lltak, kinek hogy tartotta a kedve �s a v�rm�rs�klete. Lupin nyugodtan �lt egy fotelben �s pr�b�lta meggy�zni a fi�t, aki fel-al� j�rk�lt a szob�ban, mint valami ketrecbe z�rt oroszl�n.

- A miniszter ezen l�p�se bebizony�totta, hogy semmit�l sem riad vissza, hogy �tvegye a F�nix Rendje felett az ir�ny�t�st… - Lupin gondterhelten s�hajtott egyet. – Harry, abbahagyn�d ezt?

Harry meg�llt a szoba k�zep�n �s karba tett k�zzel figyelt.

- J� – nyugt�zta a f�rfi. – Most, hogy Dumbledore halott, megsz�nt az a visszatart� er�, ami megakad�lyozta…

- Nem �rdekel ez a sz�veg, m�r ezerszer elmondta! – v�gott bele inger�lten Harry. – Azt akarom, hogy �rtse meg, nem maradhatok a f�hadisz�ll�son. Ronnal �s Hermion�val �gy tervezt�k, hogy az esk�v� ut�n indulunk…

- �s m�gis hova, ha szabad tudnom? – k�rdezte Mordon, aki a besz�lget�s eleje �ta egy sz�t sem sz�lt.

Harry idegesen megvakarta a fej�t �s h�ttal a falnak d�lt.

- Nem mondhatom meg… Dumbledore akarta �gy.

- Dumbledore? – lep�d�tt meg Lupin. – A professzor azt akarta, hogy a biztons�gra fittyet h�nyva elinduljatok… de h�t… ?

- B�rmilyen hihetetlen: igen. – k�z�lte Harry a t�m�r igazs�got.

Lupin rosszall�an a fej�t hajtogatta.

- De mi�rt? Mi�rt menn�tek?

Harry bossz�san horkantott. Tess�k, a t�m�n�l vannak! Hogy magyar�zhatn� el nekik, hogy Dumbledore parancs�ra meg kell keresni�k a horcruxokat �s elpuszt�tani, an�lk�l, hogy b�rki is tudna err�l? Avassa be �ket…? Nem, Dumbledore utas�t�sai egy�rtelm�ek voltak. Hermion�n �s Ronon k�v�l senki nem tudhat a tervr�l.

- Azt nem mondhatom el. Dumbledore megtiltotta, hogy elmondjam…

- Nem, az ki van z�rva! – mordult fel Lupin. – Hogy adhatott volna nektek ilyen parancsot…? Ez nem vall r�…

- De igen, ez pontosan r� vall – sz�lt k�zbe Hermione, aki Ronnal egy�tt eddig n�m�n hallgatta a vit�t.

Egyszerre minden fej fel�je fordult, �s a l�ny egy pillanatra elpirult. Gyorsan �sszeszedte mag�t, megk�sz�r�lte a tork�t �s belefogott a b�vebb magyar�zatba:

- Dumbledore t�bbsz�r is megb�zott m�r minket k�l�nb�z� feladattal, p�ld�ul mikor Siriust szabad�tottuk ki Flitwick professzor szob�j�b�l…

- Az m�s volt! – torkollta le Lupin. – Akkor nem volt m�s v�laszt�s. De egy ilyen s�lyos helyzetben a professzor nem b�zna r�tok olyan feladatot, amit m�s is el tudna v�gezni…

- M�s nem tudja elv�gezni – sz�lalt meg most Ron, s hirtelen � is teljes figyelmet kapott a szob�ban. – Csak Harry…

Egy teljes percig mindenki n�ma csendben meredt a h�rom j� bar�tra, s mindenkinek ugyanaz a r�m�t� gondolat j�rt a fej�ben, melyet v�g�l Lupin b�rt kiny�gni.

- Azt… azt akarj�tok mondani, hogy… ami�rt elmentek, annak az oka Voldemort…?

A k�rd�s ott l�gott a leveg�ben �s senki nem volt hajland� megv�laszolni. Harry v�g�l megel�gelte a sehova nem vezet� vit�t. Ell�kte mag�t a falt�l, Lupin el� l�pett �s nagyon komoly arccal egyenest a szem�be n�zett.

- Tudom, hogy neh�z meg�rteni, de vannak dolgok, amiket ugyan�gy nem mondhatok el maguknak, ahogy maguk nekem �s Ron�knak. Szeretn�m, ha meg�rten�, b�rmi is t�rt�nj�k, Ron, Hermione �s �n n�h�ny nappal az esk�v� ut�n elmegy�nk innen. Nem akad�lyozhatod meg semmi m�don…

Lupinnak t�tva maradt a sz�ja, Mordon rosszall�an h�mm�g�tt. Harry pocs�kul �rezte mag�t, ami�rt ilyen ridegen �s ellentmond�st nem t�r�en kellett k�z�lnie vel�k a t�voz�s t�ny�t, de egyszer�en nem tehetett m�st. Mindenkinek meg van a saj�t feladata, �s az �v� vil�gos �s egy�rtelm� volt. Nem engedheti meg, hogy a l�b�t l�b�lja. Most, hogy Voldemort tudja, Dumbledore �s � r�j�ttek a titk�ra, m�g s�rget�bb, hogy elpuszt�ts�k a horcruxokat.

Lupin t�bbet nem sz�lt egy sz�t sem, inger�lten fel�llt �s t�vozott, Mordonnal �s a jelenl�v� Rendtagokkal, Tonkas-szal, Dedalus Diggle-el �s egy eddig nem l�tott boszork�nnyal a nyom�ban. Ez ut�n a Rend egyetlen tagja sem tett fel k�rd�seket Harrynek, de m�snap tartottak egy titkos megbesz�l�st a dolgoz�szob�ban – vagy valahol, mert a szob�b�l megint nem hallatszott ki egy �rva nesz sem.

*

A kellemetlen h�rek azonban nem sok�ig nyomt�k r� balj�s b�lyeg�ket a Prewett-h�zban t�lt�tt napokra, mert h�tf� d�lut�n v�gre vissza�rkezett Franciaorsz�gb�l Bill, Fleur, Mr �s Mrs Delacour, �s vel�k j�tt Fleur h�ga, nagymam�ja �s unokatestv�re is. Bill sokkal jobban n�zett ki az�ta, hogy Harry legut�bb l�tta, b�r arc�n m�g mindig l�tszottak a sebek, melyeket Fenrir Grayback, a brut�lis v�rfarkas t�pett a fi�n, m�g Dumbledore hal�la est�ly�n. Szerencs�re nem volt telihold, �gy Bill nem kapta el a sz�rny� k�rt, mint Lupin, aki szint�n Grayback �ldozata volt m�g kiskor�ban. Ennek ellen�re Lupin figyelmeztette �ket, hogy lehetnek a fi�n bizonyos elv�ltoz�sok, de Harry ebb�l els� l�t�sra mind�ssze annyit vett �szre, hogy Bill kicsit er�sebb arcsz�rzettel rendelkezik, mint el�tte. Pajesza meger�s�d�tt �s leny�lt az �ll�ig, de ez ink�bb jav�tott az arc�n, mert eltakarta a sebhelyek egy r�sz�t. Harry eml�kezett Mr �s Mrs Weasley egy fojtott hang� besz�lget�s�re, hogy legid�sebb fi�k a Szent Mung� gy�gy�t�i szerint csak hordozza a v�rfarkas k�rt, de nem �tk�znek ki rajta a betegs�g s�lyosabb t�netei. Ennek ellen�re Bill nem maradt a r�gi teljes val�j�ban. J�kedv� volt, ahogy kor�bban mindig, �gy t�nt, t�ltette mag�t a rossz eml�keken, �s Fenrir miatt sem kellett agg�dnia t�bb�, mert a v�rfarkas Harry j�volt�b�l az Azkaban legs�t�tebb cell�j�ba ker�lt.

Fleur a nagymam�j�val k�zen fogva �rkezett, akit�l arcvon�sait �s sz�ke hajzuhatag�t �r�k�lte – Fleur nagymam�ja v�la volt. Igaz, m�r egy igen �reg v�la, elm�lt m�r sz�z �ves is, de term�szetes vonzereje �s b�b�ja r�szben megmaradt, Harry biztos volt benne, hogy a h�lgy fiatalkor�ban m�g gy�ny�r�bb lehetett, mint unok�ja.

Harry csakhamar r�j�tt, hogy Fleur a legkev�sb� sem ideges�t�, fellengz�s, nagyk�p� �s nem viselkedik �gy, mint egy elk�nyeztetett liba, ahogy azt Ginny gyakran eml�tette – a rokons�g�hoz k�pest. Mr Delacour ugyan teljesen �tlagos aranyv�r� var�zsl� volt kiss� kopaszod� fejjel �s jellegzetes franci�s bajusz�val, de a feles�ge, Mrs Delacour t�ltett mindenen. �r�k hosszat b�rt csacsogni elk�peszt�en jelent�ktelen dolgokr�l, s jellemz� volt r�, hogy b�rki b�rmit mond, er�s k�nyszert �rezzen r�, hogy az � mondand�ja sokkal fontosabb – s ennek Hermion�t megsz�gyen�t� hadar�s�val eleget is tudott tenni. Bill arc�r�l nem lehetett rosszall�st, vagy t�relmetlens�get leolvasni, mikor j�vend�beli any�s�val pr�b�lt meg norm�lis besz�lget�st kezdem�nyezni, s Harry nem tudta, hogy ez puszt�n k�t�lidegeknek, vagy valami m�snak tudhat� be. Abban biztos volt, hogy ha neki jutna ilyen any�s, igen gyorsan v�ge szakadna a j� kapcsolatuknak, mert az els� besz�lget�s alatt t�z perc ut�n ord�tani kezdene, mint egy felb�sz�lt sak�l.

Ronnal egy�tt azt is meg�llap�totta, hogy a Delacour rokons�g legnorm�lisabb tagja a pici Gabrielle, aki legink�bb a t�z�ves Ginnyre eml�keztette mindkettej�ket. Ez a meg�llap�t�s t�bb okb�l is k�zel �llt az igazs�ghoz, mivel Gabrielle val�s�gos im�dattal tekintett fel a k�t fi�ra, �s elpirult, valah�nyszor a k�zel�kbe �rkezett, s hajlamos volt felbor�tani az �tj�ba ker�l� dolgokat. Harryt Gabrielle ezen, n�ha igen vicces tulajdons�ga mellett m�g kin�zet�ben is Ginnyre eml�keztette, a sz�ke kisl�ny ugyanis hajsz�n�t�l eltekintve ugyanolyan szepl�s arccal �s csillog� barna szemekkel volt meg�ldva.

Az unokatestv�r, akit Fleur csak, mint „Michelle kuzint” mutatott be, m�r m�s lapra tartozott. A sz�k�sbarna haj� l�ny Harry szer�ny meg�t�l�se szerint egy kifejlett pszichopata volt, amit t�bb, furcs�bbn�l furcs�bb megnyilatkoz�sa alapj�n sz�rt le.

- Szia! Harry Potter vagyok – mutatkozott be Harry a vend�gnek, mikor a rokons�g meg�rkezett.

- Na �s? – v�laszolta p�khendi hangnemben, enyhe francia akcentussal, s azzal tov�bb �llt. Harry ezzel le is tudta a dolgot, gondolta, legal�bb vele se lesz sok gond, de t�vedett.

Michelle kuzin ugyanis ann�l �rdekesebb jelens�gnek tal�lta Ront, tal�n mert unokatestv�re j�vend�belije l�tt�n � is kedvet kapott a v�r�s fi�khoz.

- Udv’! Michelle vagyok’ – mutatkozott be cs�bosan a l�ny.

- Szi-szia… �n meg Ron – tett eleget az �dv�zl�snek Ron.

- Milyen magas �s er�s, ak�rcsak a b�tyja… - mondogatta a l�ny �gy, mintha valami �llat-v�s�ron lenne. Ron a f�l�ig elv�r�s�d�tt.

Hermione ezt egy cseppet sem tal�lta �rvendetesnek, s mikor Michelle �szrevette a barna haj�, k�cos l�nyt, olyan szemeket meresztett r�, mint valami undor�t� ragacsra a cip�je talp�n. A k�t l�ny k�z�tt hamar elm�rgesedett a viszony, Ron pedig k�t t�z k�z� szorult. Egy alkalommal a francia l�ny minden teket�ri�z�s n�lk�l kig�ncsolta Hermion�t, mikor az elment mellette. Harry sem volt t�tlen, s miut�n felseg�tette a hasra esett l�nyt, �szrev�tlen�l egy viszket�-�tkot k�ld�tt Michelle kuzinra, aki p�r perccel k�s�bb jajgatva vakar�zott �s felrohant a szob�j�ba.

Az esk�v� el�tti napokban az utols� sim�t�sokat, a d�sz�t�st �s apr�bb szervezget�seket v�gezt�k, ebben m�r Harrynek �s h�rom bar�tj�nak nem sok dolga akadt, lesz�m�tva a szalon feld�sz�t�s�t, ami gyorsan ment, mivel most seg�ts�get is kaptak. Idej�k nagy r�sz�t Ginny �s Hermione k�m�l�se miatt a rokons�gt�l elszigetelve, az egyik emeleti h�l�szob�ban t�lt�tt�k besz�lget�ssel, sakkoz�ssal, olvasgat�ssal – ez ut�bbit els�sorban Hermione hat�rozott k�r�s�re, aki ragaszkodott hozz�, hogy a „l�g�suk” ellen�re legal�bb egyszer olvass�k el mindegyik heted �ves tank�nyvet.

*