10.fejezet

Hamarosan megjött a tél és a téli szünet. A lányokat már rég kiengedték az ispotályból és újra vidáman lebzseltek a klubhelyiségi fotelekben. Mayát ugyan még mindig nyugtalanította a Malfoytól kapott levél de nem nagyon foglalkozott vele. A második nap volt a téli szünetből amikor Maya hirtelen furcsán kezdett el viselkedni.

-Megyek aludni – mondta Maya monoton hangon és felállt.

-De hát még csak 9 óra... – értetlenkedett Ron.

-Megyek aludni – ismételte magát Maya.

-Oké.

-Hermione szerintem menj utána – suttogta Harry miután Maya felment a lépcsőn. Hermione követte, és amikor belépett a szobába látta hogy Maya rászegezi a pálcáját.

-Maya mit... – már nem tudta befejezni mert Maya elkiáltotta magát:

-Stupor! – Hermione pedig eldőlt. Harryék meghallották a kiáltást és megpróbáltak felrohanni, de a lépcső hirtelen teljesen sima lett és nem tudtak rajta felmenni. De nem kellett sokat várniuk mert Maya lecsusszant és újra elkiáltotta magát:

-Stupor! – Ron elájult. Maya most Harryre szegezte a pálcáját.

-Na mi van Potter? Megrémültünk a kedves és aranyos lánytól akit eddig csókolgattunk? – Harry észrevette hogy megint monoton hangon beszél, de aztán eszébe jutott:

-Mi van ha imperius átok alatt áll? – gondolta aztán eszébe jutott Malfoy levele. – Malfoy! – ezt azonban már hangosan mondta.

-Bizony! Látod milyen okos vagy te? Kár hogy most egy ideig nem leszel ébren. Szép álmokat! – Harry résen volt és benyúlt a zsebébe...ahol nem volt se pálca se semmi. – Ezt keresed? – mutatta fel a pálcát Maya, majd rászórta a kábító átkot és kifutott az udvarra ahol Malfoy várta.

-Szép munka! Most pedig gyere velem! – és elindult a tiltott rengeteg felé. Amikor kiértek az iskola területéről megfogta Maya kezét és felé fordult.

-Remélem tudsz hoppanálni...Bár azt se tudod hova kell úgyhogy a társas hoppanálást kell választani... – aztán köddé váltak. Egy kihalt házban jelentek meg amit egy nagy puszta vett körül. A szobában ahol álltak csak egy dolog állt egyben: egy kényelmetlen ágy. A többi „bútor” romokban hevert. Aztán megjelent még néhány halálfaló.

-Itt lesz a nagy esemény? – kérdezte az egyik.

-Valószínű – vigyorodott el Malfoy.

-És imperius átkot fogsz ehhez is használni?

-Nem. Úgy nem élvezném. – vigyorgott még most is.

-Azért a pálcáját ne fejetsd el elvenni. – mondták aztán vigyorogva dehoppanáltak.

-Feküdj le a ágyra hanyatt. – parancsolta Malfoy amit a lány azonnal végre is hajtott. Malfoy odakötözte Maya mindkét kezét az ágy széléhez, aztán elégedetten sóhajtott és befejezte az átkot. Maya körülnézett és ijedten tekintett Malfoyra.

-Mit akarsz tőlem? És miért van megkötözve a kezem? – kérdezte remegő hangon, előre sejtve a választ.

-Emlékszel még a levelemre? Most az ígéretemet fogom beteljesíteni. – és rámászott a lányra. Megcsókolta aztán a nyakát kezdte el csókolgatni. Maya eközben kétségbeesetten kiabált, próbálta kiszabadítani a kezét. Sikertelenül. Malfoy letépte a pólóját és a sajtátját is levette.

-Nocsak! Szép a melltartód! – vigyorgott és azt is leszedte majd végignyalta Maya meztelen felsőtestét. A lány még kétségbeesetteben kiabált, de Malfoy nem törődött vele. Inkább tovább tépkedte a ruhákat a lányról és magáról is. Már teljesen pucérak voltak így Malfoy még jobban élvezte. Továbbra is simogatta, csókolgatta, és nyalogatta, aztán két ujjával behatolt a lányba. Maya felsikított. Malfoy vigyorgott és most alul játszott a nyelvével. Amikor megelégelte behatolt, és vadul mozogni kezdett benne. Maya felsikított a fájdalomtól és észrevette hogy ömlik belőle a vér amitől még rosszul is lett. Néhány perc múlva amikor Malfoy elérte a csúcspontot érezte hogy szétárad benne Malfoy magja. A fiú kihúzta a lányból hímvesszőjét és felöltözött.

-És most itthagysz? – kérdezte rekedten Maya.

-Úgy döntöttem igen. Jó lesz látni annak a faszkalap Potternek a képét ahogy megtudja hogy éhenhaltál. Bár lehet hogy előbb fogsz kiszáradni, vagy megfagyni. – és gonosz kacajjal dehoppanált. Maya elsírta magát aztán rájött, hogy tényleg mennyire szomjas.

-Talán igaza van annak a kis fasznak. Lehet hogy tényleg itt fogok kiszáradni. – ettől a gondolattól csak mégjobban elkezdett sírni ráadásul nagyon fázott is. Három nappal később - amikor már mozdulni sem tudott – hirtelen zörgésre lett figyelmes. Aztán kiabálásra. De ez a kiabálás új erőt adott neki és ő is elkezdett ordítani. Ugyanis a nevét kiabálták. Mégpedig nem is akárkik: Hermione és Ron.

-Itt vagyok! – de aztán eszébe jutott hogy teljesen meztelen és elvörösödött, erről pedig eszébe jutott a megerőszakolás és megint elkezdett sírni. Hermione közben felért és ijedten nézett körül. Aztán meglátta a vérben úszó ágyat és a rajta síró lányt.

-Uramisten! – suttogta.

-Megtaláltad? – kérdezte Ron.

-Igen de most ne gyere be!

-Miért?

-Majd elmondom. – és rögtön kiszabadította és felöltöztette.

-Vizet... – hüppögte Maya. Hermione rögtön elővarázsolt egy pohár vzet. A lány egy kortyra megitta, kezébe vette a pálcáját és tovább töltögette az italt magának. Hermione közben behívta Ront aki csodálkozva nézte a véres ágyat, a holtra vált arcú Hermionét és a síró Mayát.

-Mi történt? – kérdezte Ron. Hermione felállt és megsúgta az értetlenkedő fiúnak, akinek rögtön vörös lett a feje a dühtől. – Az a ... – de nem fejezte be mert ránézett Mayára és rögtön szánalomérzete támadt.

-Harry hol van? – Hermionéék összenéztek: számítottak erre a kérdésre.

-Nem tudjuk. – mondta Hermione.

-Amikor mindhármunkat elkábítottál, Harry ébredt fel először. Meg se várta hogy mi is felébredjünk. Rögtön a megmentésedre sietett. Legalábbis szerintünk. Mi ott maradtunk az iskolában és ott próbáltunk nyomozni, hátha megtudjuk hol vagy. Már Dumbledore is kerestetett téged. Most elküldtünk egy baglyot neki, talán már meg is kapta. Felmentősereget fog küldeni úgyhogy itt kell várnunk. – mondta Ron.

-Remélem Harry vissza fog térni az iskolába. – mondta sírásra görbülő szájjal, aztán kitört belőle a sírás. Még akkor sem hagyta abba amikor megérkezett a felmentősereg. Amikor visszaértek a Roxfortba Maya ledőlt az ágyba és már el is aludt a puha meleg ágyban.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!