|
10. Finl
2007.03.17. 23:40
Elmlik kzel egy v, anlkl, hogy tovbbi levelek szletnnek…
Hermione betartja az grett – sõt nagyobb mrtkben, mint ahogy elvrhat lenne tõle.
Elmlik kzel egy v, anlkl, hogy tovbbi levelek szletnnek…
Hermione betartja az grett – sõt nagyobb mrtkben, mint ahogy elvrhat lenne tõle.
Anlkl, hogy Dumbledore-t brmikor is
megkrdezte volna (de anlkl is, hogy õ valaha is tbbet, mint egy sokrtelmû nevetst megengedett volna magnak a tmval kapcsolatban – mint egy nem jelentktelen tagja a tantestletnek) Hermione egyszerûen nem ment el. Az j iskolav elkezdõdtt, a tants is, a vizsgkat letettk, pontokat adtak s vontak le, tanultak s nnepeltek – teht a Roxfortban az let teljesen normlisan ment tovbb, s Hermione s Piton egy szt sem vesztegettek arra, hogy az NEM volt normlis, hogy õ maradt…
Mikor a Griffendl vgzõseinek lnyszobjbl ki kellett kltznie McGalagony professzor a sajt szobja mellett ajnlott egy szobt, ami eredetileg a Griffendl hzvezetõtanrnak vendgszobjaknt volt szmon tartva – csak ppen Hermione lland lakrsze lett.
Hermione s Piton majdnem minden nap egytt dolgoznak… s habr szemlyes tmkat tovbbra sem rintettek, mgis olykor rkon t vitatkoztak magnjelleg dolgokrl, amelyeket szakmai tmnak „tekintettek“, s amik Hermione szmra, ha msokkal trtnt volna, csevegsnek, fecsegsnek szmtottak volna. Nem csak tnyekrl esett sz ezekben a vitkban, hanem tletekrl, lmokrl, hogy mit valstannak meg szvesen (klnleges bjiitalokat), filozofltak fzetekrl, hatkonysgukrl, az rtelmkrl s rtelmetlensgkrl, s arrl, hogy a klnbz emberek hogyan bnnnak ezekkel, hogyan ksztenk, hogyan hasznlnk...
Amikor ezeket a vitkat az esti rkba nylva folytattk, sokszor el is fogyasztottak egytt egy veg j bort.
Hermione vgl a tants elkszleteiben s a hzi feladatok ellenrzsben is segteni kezdett, ezzel mg tbb idõt szabadd tve a kutats szmra. (Ami kzben tbb, mint egy eredmnyt hozott, s amirõl a szaksajt nagyon elismerõen rt!)
Ez – s az egytt tlttt idõ a laborban – eredmnyezte, hogy nagyon jl megismertk egymst. Voltak dolgok, amikkel megõrjtettk a msikat s olyanok is, amelyeket nem szerettek volna elveszteni…
S a hatrokat mg egy vvel ksõbb sem lptk t… s Hermione, aki a kezdetekkor azt hitte, megõrl, megtanult bnni a frfi zrkzottsgval, s elfogadni, mint egy hozz tartoz rszt. s ppen gy lvezte az apr, nem egyszer a kvlllk szmra is szrevehetõ dolgokat, amikkel a frfi jra s jra jelt adta hajlandsgnak.
Õ, ellenttben a krlmnyekkel gyengdebb lett a lnnyal. Magtl rtetõdõen megmaradtak olyan helyzetek, amikor a harapssgval vltozatlanul, igazsgtalanul jegyzett meg valamit, de mindent egybevetve a kzs munka nagyon nyugodt lett…
Mg ugyangy magzdtak, mint korbban…
Estnknt egyms mellett ltek – pontosabban mondva: egytt -, mert az elmlt hetekben fellltottak egy msik rasztalt a frfival szemben, hiszen a lny paprjainak mennyisge, a labormunknak ksznheten, mr versenyre kelt Perselusval.
**
Mindketten egy aktulis projektre koncentrlva dolgoznak. Hallgatva. Csak a toll sercegst hallani.. Amikor a frfi egy lapot tol a msik asztal szlre, Hermione maghoz hzza, hiszen ez megszokott, aztn egy pillanatra zavarodottan felnz, mert ami rajta ll, nem passzol az aktulis gondolatmenetbe.
Ma van egy ve s egy napja…
Hermione egy rvid ideig a paprra bmul, s tgondolja. Piton nyilvn ltja, hogy a lny nem rti, mire gondolt, mert visszahzza a lapot, s kiegszti mg valamivel, majd visszatolja s gy fordtja, hogy Hermione el tudja olvasni.
Ma van egy ve s egy napja, hogy az elsõ levelet rtad nekem…
Hermione szemei elkerekednek s csak most bmul igazn a lapra…“ rtad nekem“ ll rajta… Hermione kuncog. Kzelebb hzza a lapot, s rr valamit a maga oldaln. Majd visszafordtja s visszatolja. Ahogy a frfi maghoz hzza, sszer az ujjbegyk egy pillanatra, s egy msodpercig mindketten megtartjk a mozdulatot, mielõtt feloldank az rintst. Piton egyszerre feszlt s nyugodt arccal olvas.
Mg mindig vissza akarom kapni a knyvem. De ez ugye nem megy…
Piton elmosolyodik, s szorosabban markolja a tollt. Az egyetlen zaj a teremben a kandallban gõ tûz pattogsa s a a frfi tollhegynek halk sercegse. A levl ismt helyet vltoztat.
Mirt ne menne? Szksgem lehet mg az rasztalom felsõ fikjra…
Amikor Hermione elolvassa, amit rt, felkapja barna szemt a frfire, s csfondrosan int a fejvel. Amikor a levelet mg mindig ugyanolyan arckifejezssel visszakldi Piton elneveti magt, mikzben olvas:
Ha azt hiszed, nem vettem szre, hogy a fikot egy fl ve, a vitnk utn bezrtad, tvedsz…
A levl vndorol.
Mirt nem krted a kulcsot?
s ismt…
Nem akartam elvenni, csak addig is megnztem benne olykor valamit, s szmomra vilgos volt, hogy ha krnm sem adnd ki a kulcsot, gy nem tettem.
Oda…
Nem adnm ki hibsan.
Vissza…
Megtennd…
Oda…
Nem tennm…
Vissza…
De megtennd…
Oda…
Nem tennm…
Hermione halkan kacag, s megksrli a feltrõ gyerekessgt elnyomni. Egy rvid pillantst vet Pitonra, ami megmutatja neki egybknt, hogy a msik is mosolyog.
Vesz egy j lapot s rr egy j sort.
Nincs klnbsg. Nem vettem volna el…
A frfi arca ismt elkomolyodik, amikor a kvetkezõ sort veti paprra.
Mirt nem?
Hermione elrved egy pillanatra, mikzben a vlaszt rja.
Azt rgta tudod…
Piton nagyon hosszan nzi ezt a ngy szt s Hermione mr azt hiszi, hogy nem akar tbbet rni, amikor ismt tollat ragad.
Nem szmoltam azzal, hogy maradnl.
Amikor Hermione e sor olvassa utn felnz a frfi direkt r bmul. Annyira kzvetlenl, ahogy az egsz vben csak nagyon ritkn tette. A lny egy pillanatig llja a pillantst. Egy meleg rzs szguld t rajta, hiszen hossz ideje gy gondolja, felr egy lelssel, ha a frfi gy nz r. Maga el hzza a paprt s r r.
Meggrtem…
Piton egyetrtõen blint, mikzben elolvassa, majd r s visszakldi..
De nekem meg kellett tanulnom, hogy egy gret jelent is valamit.
Csak blint egyetrtõen.
Ez nagyon szomor, de a mondatodban az is benne van, hogy kzben megtanultad…
A frfi knnyeden kuncog.
Megtanultam, hogy jelent valamit, ha TE gretet teszel.
Hermione megknnyebblten nevet, mikzben olvas, s egy gyengd pillantssal kldi vissza, amit az elmlt v sorn õ is csak nagyon ritkn s vatosan hasznlt, mint a frfi az emltett gesztust. A tanr nem tr ki a pillants ell…
Miutn a lny rt mg egy sort, ismt megfordtja a levelet a frfi irnyba, s mosolyogva el tolja.
Mire akarsz kilyukadni?
A frfi felhzza a szemldkt, s egy rtatlan pillantssal prbl vlaszolni.
Semmi konkrtra, csak feltûnt a dtum…
Hermione olyan pillantssal reagl, ami McGalagonynak is becsletre vlna, mielõtt lerja:
Szmomra felfoghatatlan, hogyan vette be Voldemort egyetlen hazugsgodat is, hiszen az orrod hegyre van tûzve… Mire akarsz kilyukadni?
Ez alkalommal konkrt vlasz rkezik.
Mr rom. Csak azt akartam, hogy tudd, meglepõdtem, hogy mg itt vagy. Hogy a partnerem lettl, amit sohasem vrtam volna. Hogy nyilvnvalan sikerlt elviselned – hossz idõn t elviselned, hogy nem sikerlt elldznm tged… De most itt az ideje vltoztatni. Hermione, szeretnm, ha elvennd a knyved. A fik mr nincs bezrva…
Hermione, aki nevetett, mikor maghoz hzta a lapot, elcsodlkozik, mikor elolvassa az utols szavakat s felnz. A frfi csak nagyon rvid ideig llja a fjdalmas pillantst, mielõtt elkapn a tekintett a lnybl. Hermione trelmetlenl kapkodva rja a vlaszt.
Nem AKAROM a knyvet! De, termszetesen akarom a knyvet, de nem gy, hogy azt jelenti, hogy mennem kell. Ez olyan, mint egy lthat bizonytk az gretemre, hogy maradok!
Nem akarod, hogy maradjak? Ksõbb is tanulhatok mg, ha ez az, amire ki akarsz lyukadni…
A frfi halkan felshajt, mikzben elolvassa ezt, majd tolla ismt a paprt karcolja.
Nem azt rtam, hogy azt akarom, menj, hanem csak azt, hogy vedd el a knyved…
MOST Hermione valban zaklatottan nz…miutn semmit sem tesz, amivel azt mutatn, hogy kveti a felszltst, a frfi ismt vesz egy j lapot, amire valamivel nagyobb betûkkel r:
Vedd – el – a – knyved!
Majd felll, s ellp az asztaltl, mintha helyet akarna adni. Nhny mterre eltvolodik, lthatan nekidõl egy polcnak, keresztbe fonja a kezt a mellkasa eltt s egy pillantst vet az rasztal irnyba. Hermionnak az az rzse tmad hirtelen, hogy a frfi a tartsa ellenre (vagy ppen amiatt?) idegesnek hat…
Hermione mereng mg egy rvid pillanatig, majd krdõ pillantssal felll, s megkerli mindkt asztalt, majd lel a tanr helyre.
Mg egyszer mly levegõt vesz, majd megfogja a fik kilincst s kihzza…
A fikban a knyve pihen – ltszlag vltozatlanul.
Hermione kiveszi, maga el fekteti az asztalra, s felti…
Egy fl ve nzett bele utoljra, amikor a frfi mr a jegyzetei j rszt tnzte.
tlapozza lassan oldalrl oldalra…
Elakad a llegzete, ahogy felmri, mi trtnt kzben a knyvvel. Nem csak felfoghatatlanul sok megjegyzs kerlt bele, hanem rengeteg oldal, amelyeken hozzvalk lersa, szrtott pldkkal tallhat, mgikusan megktve, gy, hogy a tipikus illatuk rezhetõ, s ha vgigsimt rajtuk olyan rzst keltenek, mint a friss nvny vagy fûszer, por, kristly, bõr, toll, levl…
Csodlkozstl dbbent pillantst felemelve nz Piton szembe, aki mg mindig, most mr radsul nyltan idegesen ll, figyelve, ahogy a lny tnzi a knyvet, s elrvedõ rm jelenik meg az arcn a lny reakcija lttn.
Hermione visszakapja tekintett a knyvre, s tovbblapoz, mikzben megllaptja, hogy a frfi nem csak szakmai jegyzeteit kommentlta, hanem a privt bersait is… az egyik helyen hangosan fel kell nevetnie, mg a msikon nma meglepõdsbe sllyed.
Az utols elõtti oldalon a tartalomhoz teljesen nem illeszkedõ, de a frfi sszes jegyzetn s a rengeteg munkn, amivel a knyvet tkletess tette, mindezeken szinte tapinthat szerelemhez illõ kltemnyt tall…
Te, bartnõm, otthonom,
a visszavezetõ utam, az elõre vetett pillantsom,
a jelenem, az egykorom, s a kzbenem.
A felbukkansom, a visszatrsem,
Te, az n hovm s honnanom,
A ngy falam, gyam s asztalom.
Nyitott ablakom a vilgra,
A folym, erdõm, udvarom, mezõm.
Sznes halaktl nehz hlm,
Te, sivatagom s tengerem,
Kezdet s vg nlkli kpesknyvem.
Te, bartnõm, idõm,
Te, brtnm, vgtelen messze,
ajt nlkl, rcsok nlkl.
Te, szabadsgom, ott tartasz engem,
fogsgban egy becsletszval,
amit szvesen adnk neked ismt.
Nyitott ablakom a vilgra,
Forr nyri napom a rten,
Egem, szrke s felhõktõl nehz,
Te, sivatagom s tengerem,
Kezdet s vg nlkli kpesknyvem.
Te, bartnõm, bajtrs,
az utamon, j tancsom,
torkom, Simonom s Kyrenem,
aki zuhans kzben is mellettem llsz
amikor mindenki ms mr egy erõsebb oldalon ll.
Nyitott ablakom a vilgra,
Forr nyri napom a rten,
Egem, szrke s felhõktõl nehz,
Te, sivatagom s tengerem,
Kezdet s vg nlkli kpesknyvem.
A szabadsgom, hallos tletem,
Te, eljtszott llekgygytm,
Te vagy nekem a merlsben,
A sznaszl, ami a vzben szik,
Az utols esly, ami maradt.
A fklya, mely utat mutat.
Nyitott ablakom a vilgra,
A folym, erdõm, udvarom, mezõm.
Sznes halaktl nehz hlm,
Te, sivatagom s tengerem,
Kezdet s vg nlkli kpesknyvem.
Hermione csuklik egyet, miutn vgigolvasta, s mikzben magasra emeli a pillantst az az rzse, hogyha Perselus mg egy hajszllal idegesebb lenne veszlyben lennnek a krmei, mert lergn õket… s ami alapvetõen a lny szoksa, most a frfi harap akaratlanul az als ajkba, majd szortja ssze erõsen az ajkait, mikor mgis szreveszi sajt mozdulatt…
Hermione lapoz egy utolst s mikor megrkezik az utols oldalra, egy levelet tall, amit a knyvbe fektettek… reszketõ ujjakkal nyitja ki a bortkot, s olvasni kezd…
Mindennl jobban szeretett Hermionm!
Hol kellene elkezdenem? Nem tudom. Taln azzal, hogy azt gondoltam, tudok mindent s hogy az letemmel kapcsolatban minden dntst meghoztam, s hogy te mgis egy jobbat tantottl nekem.
Szeretett Hermione, az elmlt v gy rohant el, mintha replt volna. Nem tudom elmondani, hol maradt mindez. Az az rzsem van, csak tegnap volt, mikor a knyved elõszr megtalltam. Soha nem mondtam neked (ahogy kellett volna), hogy amint hozzm kerlt a knyv az elsõ jszaka azonnal vgigolvastam. Szgyelltem magam, hogy ezt tettem, hiszen vilgos volt szmomra, hogy helyenknt nem ms volt, mint egy napl, de msik oldalrl annyira erõs volt a csbts, hogy – mr nem tudom hogyan – rbeszltem magam, hogy ez korrekt… csak azt tudtam, hogy nem akartam visszaadni, mert annyira tjrta a lnyed a knyvet.
Akkor mg nem reztem gy irntad, ahogyan ma, de a lelkeseds mr megvolt. Hatrtalan lelkeseds. Nem csak a brilins eszed miatt, hanem a hihetetlen szorgalmad miatt is, amivel ht ven keresztl a tants alatt minden szavamat lertad s tgondoltad (melyik tanr ne volna ettõl teljesen belelkeslve?), s hirtelen bimbz tudatod miatt, amelyben egy rokon llekre ismertem. Nem csak tanultl tõlem. Ez nyilvnvalan sohasem elgtett ki tged. Mindent magad kellett hogy fellvizsglj s tisztzz. Csak akkor kerlt egy javts a knyvedbe... Ingadoztam az rlt bszkesg – amiatt, hogy veken keresztl minden kijelentsemet egytl egyig helyesnek titulltad -, a vidmsg, s a mlysges meglepds kztt, hogy mg vek mlva is minden lltst ksrlettel megvizsgltl.
Mgis ott voltak ezek a kommentrok, amikbe a rlam szl apr gondolataidat lertad. Tudod te, hogy mg minden egyes lert esetre emlkszem? Mindegyikre… Azta a pillanat ta, hogy olyan szerencsm volt, hogy el tudtalak rntani Neville stjnek a kzelbõl vagy amikor tged (azta tbbszr) tipikusan „szakcsnõnek“ akartalak lereduklni – habr mr akkor is tudtam, hogy ez nem igaz. De nem akartam szrevenni. Ilyen nagy tehetsg Harry Potter mellõl? Ezt nem voltam kpes elfogadni…
Lpsrõl lpsre belemerltem a knyvedbe, s egy idõ utn mr vilgosan elõttem kellett hogy lljon a tny, hogy ez mr rgta nem a knyvrõl szl, hanem arrl, hogy a mgtte rejlõ nõre vethettem egy pillantst… s hogy a lelkestõ csillogs, ami a knyvbõl radt a tulajdonosnnek csak halvny rnyka…
De n megfogadtam, hogy nem engedem tbb, hogy brki hatssal legyen rm… s a te knyved egy olyan csodlatos kifogs volt! Mmeltem, jtszottam a tudst, s nagystlen hibkat kerestem… de nem voltak… mit kellett volna ht tennem? Vissza kellett volna gy adnom, de a szgyentelensgem miatti dhd zdult volna rm! Amikor kiegsztettem a soraidat, olyan volt, mintha ott lennl velem a teremben, s n lveztem ezt… olyan nagyon lveztem, hogy napokig nem tudtam a tkrbe nzni, ha rgondoltam. Mit meg nem neveztem magamnak okknt, amirt mg nlam kell maradnia a knyvednek… minden este amikor a kandallm elõtt ltem, s a knyv oldalait nzegettem.
Amikor a drid a szobmban volt, s te hirtelen ott lltl elõttnk, vilgos lett szmomra, hogy mr lttad, mit tettem a knyveddel. A dh , ami rd zuhant azon az estn, a rajtakapottsg dhe volt. Kikeltem magambl, hogy elcsptek, s nem volt semmilyen t, ami kivezetett ebbõl a helyzetbõl, csak az, hogy tged szidalmaztalak, amiatt, amit „tettl“… a semmirt … ellenkezõleg… azt hiszem, hogy a mai napig nem kszntem meg, hogy ezen az jjelen bejttl hozzm. Sem akkor, sem ksõbb nem voltam kpes beismerni, hogy tl gyenge voltam ahhoz, hogy egyedl megfelelõ llapotban tartsam a dridot. Az erõm egyedl nem volt elg. gy tûnik azon az jjelen megmentetted az letem s a nimfa lett.
Ezrt ksznetet szeretnk neked mondani. Ksõn – tudom… de ettõl mg nem kevsb mly a ksznet.
A rkvetkezõ napokban a hallgatsom kt rzelem nyomsa miatt volt. A dh afelett, hogy hagytam, hogy „tetten rjenek“ s a flelem, hogy elmehetsz… meg voltam gyõzõdve arrl, hogy te, jogosan, gbekilt szemtelensgnek tartod, hogy az vott knyvedet egyszerûen jrulkosan kiegsztettem.
Ehelyett folytatdott a levlvltsunk tovbb, s a te leveleddel vgzõdtt, amely azta a nap ta nlam van, mindig, ha valahova megyek, vagy valahol vagyok, ha valamit teszek, mindegy hogy bren, vagy alszom…
s minden – tnyleg minden – nap az elmlt vben szmoltam azzal, hogy elmsz, mert valamilyen ostoba okbl azt mondtam magamnak: „legksõbb egy v mlva visszatekintesz az rzseidre, s jt nevetsz rajtuk, mert mr rg trtnelem…“ Ez az idõ, „egy v“, olyan rtelmetlennek tûnik, hogy gy belegett a fejemben… klnsen az utols hten tûnt gy az elutazsod gondolata, mint egy leszmols, ami elrkezik…
Minden reggel s dlutn jra s jra mlysgesen elcsodlkoztam, amikor teljesen magtl rtetõdõen ismt tlpted a kszbmet, s dolgozni kezdtl velem. Minden nap, amikor ehhez a ritka, rtelmetlen s szmomra mgis oly fontos hatrhoz kzeledtnk, egyre inkbb valtlannak, s mgis egyre relisabbnak tûnt mindez. A fejemben, a gondolataimban zrzavar uralkodott, egy katasztrfa volt ez az idõszak szmomra.
Azt rtad, kegyetlen volt, amit kvntam tõled… igazad volt! Egyidejûleg nekem is az az alig felfoghat rzsem volt, hogy megrtetted, hogy az emberi kapcsolatok tern levõ tkletlensgem miatt nem tudnlak msknt kezelni. Minden ms t lezrtnak tûnt, s gy csodnak tûnik nekem, hogy nem csak belementl ezekbe a szokatlan, tlzott, szemtelen felttelekbe, hanem egyidejûleg letem legszebb vvel ajndkoztl meg.
Csak sejteni tudom, milyen lehetett neked ezekben a hnapokban, mert majdnem kizrlag csak a munkrl beszltnk, szmomra mgis az, amit ezekben a hnapokban tlhettem volt a legprivtabb, legintimebb idõszak, amit valaha is egy msik emberrel egytt tltttem el.
Igazn megismertelek. Olyan kzel rzem magam hozzd, ahogy mg soha senkihez korbban, s nehezebbnek tûnik a llegzs, ha nem vagy a kzelben. Megismertl, amit mg senkinek sem engedtem korbban – s mgis mg mindig itt vagy… - tudom, pp gy, mint te, hogy brmikor elmehettl volna… de nem tetted…
Azt rtad nekem, hogy szeretsz, s sejtem, hogy csak az tkozott krlmnyeken mlt, hogy soha nem mondta nekem szban. De, sejthetõ, hogy ha gy hangzik el, a szdbl, egyltaln nem hittem volna el. Hnapokon keresztl kerestem a nylt, egyszerû soraidban az egyltaln nem rejtetten rt leveledben a titkos hangokban azokat, amik megerõstenek abban, hogy hol kpzeltem csak bele valamit… De nem volt benne semmi ilyesmi… ahogy a knyvedben sem lehetett egyetlen hibt sem tallni, ugyangy nem volt semmi hiba a leveledben, a sorok kztt…
Hermione, sejtem, hogy mr rg tudtad akkor s ma is tudod, de nekem nagyon sok idõre volt szksgem, hogy elhiggyem, hogy mit rzek irntad. Mr akkor is szerettelek, s ma is gy teszek… s ha az ember ilyen jslatokba bocstkozhat egyltaln, akkor merem lltani, akkor is szeretni foglak, amikor utoljra llegzem.
s azt kvnom, hogy akkor mg az oldalamon legyl. Nem tudok s akarok tbb egyedl lenni. A te oldaladon akarok lni. Nem akarok tbb arrl lmodni, hogy a szerelem, amirõl rtl igaz volt, s nem csak a szemedben s a ritkn feltûnõ gyengd gesztusaidban akarom rezni, azt akarom, hogy tarthassalak tged, hogy az utols hajszladig az enym lgy, meg akarom engedni, hogy ne csak elrd az ltalam hzott hatrokat, ahogy rgta teszed, hanem tlpd õket. Szeretett Hermione, mg szrnyû sok hibt fogok elkvetni – oly sok ismert mr… - de az egy v elmlt, s mg mindig itt vagy. Te mg mindig itt vagy! Minek kell mg most trtnnie?
Ha minden gy alakul, ahogy a szrnyû maximalizmusknyszeremmel terveztem, akkor most sejthetõen nem messze tõled llok s majd meghalok az izgatottsgtl s az idegessgtõl. De ezen csak tl kell esnem… mi ez a nhny perc hall azzal szemben, amit miattam kellet rezned? Semmi…
A szerelmedet megmutattad azzal az grettel, hogy vrni fogsz, amg n is olyan messzire jutok.
Hogy olyan messzire jutottam-e, akarod tudni? Nem tudom. A leghalvnyabb sejtsem sincs rla. Csak azt tudom, hogy olyan nagyon szeretlek, hogy nem szeretnm, ha mg egy msodperccel tovbb kellene vrnod.
Hermione, a legfontosabb dolgok, amiket eddig mondtunk, nem szban hangzottak el, hanem rsban. Ezrt szeretnm, ha tudnd, hogy gyvasg, sejtsem szerint, letem legfontosabb dolgait, a legfontosabb krst levlben megfogalmazni, hiszen rettegek, hogy hallos baleset lenne, ha megprblnm ezt a krst szavakban tnyjtani.
Mindenek felett szeretett Hermionm, nem tudom elkpzelni tbb az letem nlkled. s habr tudom, hogy a dolgok msknt lesznek kztnk, mint most, krlek, teljes szvembõl, hogy ld le az leted mellettem, egytt, amg megregszem, amg az egyiknk letben utoljra llegzik, vagy amg egytt elmegynk.
Te vagy a legnagyobb csoda, amit az let adott nekem. Mindennl jobban szeretlek ezen a vilgon. Vedd a knyved s maradj mgis…
Szeretlek
Perselus
Amikor Hermione vgigolvasta a levelet, risi knnyek csorognak vgig az arcn, ahogy felnz, s szreveszi, hogy Piton tapinthat idegessgt a knnyei megerõstettk. A frfi mg szorosabbra kulcsolja kezeit, s Hermione rjn, hogy legjobb ton halad afel, hogy visszahzdjon a csigahzba. Ezt termszetesen nem engedi meg, gy lassan felll – nagyon lassan. Mg egy percig lelkesen tanulmnyozza a msikat, ahogy szemben beleegyezõ pillantssal s pnikkal ll a szekrnynek dõlve, s egyrtelmû tny, hogy nem biztos benne, mi lesz a vlasz.
Hermione tudja, hogy kegyetlen amirt olyan lassan megy oda hozz, ahogy teszi, olyan komoly arccal, mialatt knnyei az ajkig szaladnak. De muszj minden aprsgot a frfi alakjnak ltvnybl magba szvnia, arcnak minden millimtert felfedezni, magas nvs sziluettjt megfigyelni, s jelenltt gy tudatostani nmagban, mint soha korbban.
Ahogy Perselus el r, olyan kzel, hogy a ruhik rintik egymst, a frfi mg mindig sszefont karral ll. A szemben izz remny s tombol ktely vltakozik folyamatosan, de mg mindig teljes csndben.
Mivel Perselus maga kptelen megmozdulni, Hermione megfogja a kezeit, s a sajt testre teszi õket. Egy hangos, megknnyebblt shaj tr fel Perselusbl, s vgre sajt ksztetsbl tkarolja, s olyan szorosan hzza maghoz, hogy mr fj, de Hermione soha nem krn ebben a pillanatban, hogy egy picivel is kevsb tartsa szorosan. Tl erõs a boldogsg, ami tjrja.
Hermione megrinti kezeivel az arcot, amit egy ven t olyan õrlt szvesen akart meg rinteni, mlyrehatan a szembe nz, s halkan de rthetõen azt mondja:
- Perselus Piton, jobban szeretlek, mint az letemet, s amg el nem kldesz, nem lehet semmi, ami elszakthatna az oldaladrl. – Az ajka mr olyan kzel van a frfihez, hogy knnyedn rlehel egy vatos, felfoghatatlanul gyengd, meleg cskot, a feszltsgtõl merev ajkakra, melyek alig merik viszonozni az rintst.
Hermione elengedi, elhzza az ajkait, s annyira messzire hzza a fejt, hogy ismt a frfi szembe nzhessen, mikzben mg a korbbinl is halkabban megszlal:
- Mondd ki…
s Perselus vgl, hossz idõ utn nem hzdik vissza, s nem tr ki, nem szaktja el a pillantst a lnytl, mikzben rdes hangon suttogja:
- Szeretlek…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
