�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 16 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s 1: a cselekm�ny kezdet�nek id�pontja: 1997 nyara

Megjegyz�s 2: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

Felker�lt: 2005. okt�ber 21.

Emerald Destiny

7. fejezet - Holtak harap�sa

Titokzatos k�d �s rejt�lyes hideg fogadta Perselust, ahogy kinyitotta a szemeit. Egy halkan csobog� sz�k�k�t perem�n fek�dt, bal keze pedig csukl�ig bele�rt a j�ghideg v�zbe. Zsibbad� ujjai �s a zsigereiben folyamatosan terjed�, metsz� hidegs�g volt az, ami miatt mag�hoz t�rt.

Halkan h�r�gve pr�b�lt felt�p�szkodni, de a v�zt�l s�kos keze megcs�szott a m�rv�nyperemen, �s visszahanyatlott. Meg�t�tte az �ll�t, fogai �sszekoccantak, �gy �sszeszor�totta a szemeit a f�jdalomt�l. Ahogy a z�g�s a f�leiben al�bbhagyott, �jra fel merte nyitni a pill�it. Hom�lyosan l�tta, hogy megbarnult falevelek �szk�lnak mellette, a sz�k�k�tban. A v�z megs�rgult �s kiss� elv�r�s�d�tt a v�rt�l, ami megharapott kez�b�l belecs�p�g�tt.

Perselus v�gre r�eszm�lt az �jul�sa el�tti utols� pillanatokra. Vesz�ly�rzete azonnal megs�gta neki, hogy nem maradhat itt, menek�lnie kell, felkelni…

Felemelte a fej�t, �s hunyorogva k�rben�zett. Ahogy letette a l�b�t. Cip�je alatt megcsikordult a kavics. Egy megsz�rk�lt fal�, l�pcs�s bej�rat�, k�dbe burkol�z�, t�bbemeletes h�z �llt el�tte, mely t�bb volt, mint ismer�s…

F�jdalom has�tott minden sejtj�be, mikor felismerte saj�t, sz�l�i h�z�t. Annyi szenved�s, k�nz�s �s megal�ztat�s helysz�n�t… annyi keser�s�g otthon�t… a helyet, ahonnan menek�lt, amikor v�gre megtehette…

- Mit keresek itt? - k�rdezte mag�t�l.

Meglehet�sen k�b�n felt�p�szkodott, �s d�l�ng�lve meg�llt a s�t�t �rny�kot vet� csal�di f�szek el�tt. Az egykori Piton-k�ria, ami az eny�m lehetett volna, gondolta. Ha hagyom, hogy…

�k�lbe szorult a keze, �s �rezte, hogy �jra v�r fakad a harap�sb�l.

V�g�l t�nyleg el�rted, amit akart�l, morogta keser�en.

Megrend�lten �s kiss� akadozva emelte kez�t a sz�j�hoz, hogy kitapintsa bizserg� szemfogait. Nem akarom…

- Fiam… v�gre… - sz�lalt meg valaki a l�pcs�r�l.

Perselus eg�sz test�ben �sszerezzent. A hang… olyan ismer�s…

- Nem �r�ltem annak, hogy ennyi id�re magamra hagyt�l… - folytatta a f�rfi, lassan lefel� l�pdelve a l�pcs�n.

Perselus azonban nem csak az � l�pteinek kopog�s�t hallotta. Nincs egyed�l, futott �t az agy�n.

- M�gis… a S�t�t Nagy�r oly magasztosan besz�lt r�lad, hogy nem tudok m�st �rezni… mint m�rhetetlen b�szkes�g�t.

Le�rt a kavicsos udvarra, �s kezdett k�rvonalaz�dni az alakja. Egy m�sik, hom�lyos alak l�pkedett mellette.

- Fiam! - t�rta ki a karjait. - L�gy �dv�z�lve itthon!

- Bolond v�nember - mordult Perselus. - nek�nk semmi k�z�nk t�bb� egym�shoz! �gy nem, hogy Voldemort kuty�inak sor�ba l�pt�l! Sz�gyenfolt az �letemen az az id�szak, amikor hagytam magam elcs�b�tani. De soha t�bb�! Mi�rt hozt�l ide?!

A f�rfi azonban nem felelt, csup�n arca torzult el a d�ht�l. Mag�hoz r�ntotta a mellette �ll�, sov�ny fiatalembert. Az �res tekintet� fi�, �gy t�nt, k�ptelen tiltakozni.

- Lamerin! - ki�ltotta Perselus r�m�lten.

Apja �lnokul elvigyorodott.

- �gy l�tszik, m�gis tal�ltam valamit, amivel itt marasztalhatlak - mondta.

Perselus megl�dult fel�j�k, �m miel�tt el�rhette volna �ket, apja kegyetlen�l belem�lyesztette a fogait Lamerin nyak�ba. Perselus iszonyodva h�vogatta a fi�t, a nev�t kiab�lta, �s a k�nnye is kicsordult, amikor megl�tta, hogy a fi� seb�b�l �mleni kezd a v�r. Gyermeke �sszeesett a l�pcs�n, �s magatehetetlen�l r�ngat�zni kezdett a k�nt�l.

Reszketve vette a karjaiba, noha alig merte megfogni, mintha minden apr� �rint�s csak rontana az �llapot�n.

K�ny�r�gve �s k�ts�gbeesetten n�zett fel apj�ra, aki hars�nyan kacagni kezdett. F�jdalommal teli ki�lt�sa volt az, ami v�g�l megszabad�totta a k�pekt�l.

Remegve t�rt mag�hoz.

Egy nyirkos alagsor hom�lyos k�rvonalai kezdtek kibontakozni Perselus szemei el�tt. Pupill�i remegtek, �gy t�nt h�t, l�t�sa �rz�keny a f�nyre - noha a s�t�t helyis�g nem b�velkedett f�nyforr�sokban. Az �ghajlathoz k�pest igencsak h�v�s �s nedves padl�j� terem, �llap�totta meg, k�ts�gk�v�l haszn�laton k�v�l lehet az �v nagy r�sz�ben, csup�n most, alkalmi vend�gl�t�s c�lj�b�l �shatt�k el� kulcsait. Nem volt sz�ks�ge a szemeire ahhoz, hogy ezt �szrevegye. S�hajtott egy nagyot.

Test�nek nem volt olyan pontja, ami ne f�jt volna, �gy egy pillanatra �tvillant az agy�n, hogy, ha meg is s�r�lt, legal�bb nem b�nult le v�g�rv�nyesen. Hiszen, ha �rzi a f�jdalmat…

El�sz�r az ujjak �s a l�bujjak, gondolta. Mozd�tsuk meg ezeket. �s ha ide el�rnek az elme parancsai, akkor bizony a v�gtagok is haszn�lhat�ak m�g. Azt�n pedig…

Menek�l�s.

Noha csak halov�nyan eml�kezett �brenl�t�nek utols� mozzanataira, a zsigereiben m�gis �rezte, hogy az els� dolog, amit tennie kellene, az a sz�k�s lenne. M�gis… ilyen �llapotban…

F�jdalmas horkant�s szakadt fel a mellkas�b�l, ahogy megpr�b�lt elemelkedni a hideg k�falt�l, melynek a h�t�t vetette. A mozdulat f�jdalom-�zenetet k�ld�tt �sszes s�r�lt vagy lappang�, sajg� pontj�ba, ami miatt visszahanyatlott eredeti testhelyzet�be. �s b�r pill�i m�g mindig z�rva voltak, egyvalamire hasznos volt a k�s�rlet: megcs�rrentek a kez�t �s bok�it �sszek�t� bilincsek. �gy tudatosult benne, hogy fogoly volt.

Mintha a mozdulattal egy�tt az �let is �jra �ramlani kezdett volna benne. Ezzel pedig az eml�kek is visszat�rtek.

A b�l. A p�nik. A v�mp�rok. Apa…

Odabenn megremegett a lelke.

Megharapt�k. T�bbsz�r, t�bb helyen. Holtak harap�sa…

V�ge az �let�nek. V�ge a szerelemnek, a boldogs�gnak… v�gig kell n�znie fia meg�reged�s�t… hal�l�t…

De akkor… mi volt ez? Mi volt ez a k�p a csal�di birtokr�l?

Azonnal a szenved� Lamerin k�pe villant fel el�tte, �s ord�tani tudott volna a k�ts�gbees�st�l.

- Id�vel… - sz�lalt meg egy b�rsonyos, m�gis ridegen trill�z� hang - tal�n elkezdhetne gondolkozni azon, mik�nt mondja el nekem, ki is maga val�j�ban.

Perselus el�sz�r megriadt a hangt�l, hiszen �rz�keit minden b�ntotta ebben a pillanatban, ami v�ratlan volt. Mivel vakon azonban kiszolg�ltatnak �rezte mag�t, felnyitotta a szemeit.

Azt k�v�nta b�r ne tette volna.

A t�r el�tte t�bb t�k�rk�pre omolva himb�l�zott, �s a hom�lyos, l�that� r�tegek hol egym�snak �tk�ztek, hol egym�sba siklottak - �les�tve a fogoly-perspekt�v�n. Eleinte nehez�re esett elv�lasztania egym�st�l a falakat, a mennyezetet �s a padl�t. Id�vel azonban a kavarg� k�pek egy pontba rendez�dtek; k�z�pre, mint a lefoly�ban �rv�nyl� v�z.

A f�ld�n egy s�t�t, sz�ke alak �lt: s�lypontja bal l�b�nak bok�j�ra nehezedett - feltehet�leg, hogy ne f�zzon fel -, jobb t�rd�n kezei �s �lla nyugodtak. B�r�t v�g�sok �s v�ral�fut�sok bor�tott�k, �s friss hajsz�lai k�zt is ott csillogott egy-k�t �vegszil�nk, m�gsem keltette az �polatlans�g l�tszat�t.

- R-rabenstein - ny�gte volna Perselus, �m ekkor r�eszm�lt, hogy nincsenek ajkai, amiken kereszt�l a hangok t�vozhattak volna. Ahogy � is r�j�tt, mi t�rt�nt, fogvatart�j�nak megvillant a szeme.

- Be kell vallanom, nagyon lelem�nyes… �s botors�g egyben - �llt fel a f�rfi, egy k�zeli, haszn�laton k�v�li hord�hoz s�t�lva, �s le�lve arra. - Ink�bb a hal�l, minthogy v�mp�r legyek! - s�hajtott sz�npadiasan. - H�ny bolond utols� ki�lt�sa volt ez m�r.

Egyik kez�vel Perselus balja fel� intett.

- N�lk�lem maga se nagyon ronthatn� itt t�bbet a leveg�t.

A b�jitalok mestere k�nl�dva oldalra billentette a fej�t, �s len�zett a test�re.

Cafatokban l�gott a ruha minden�n, bal karj�n azonban mindez rendezettebbnek t�nt t�bbi testr�sz�hez k�pest. Ingje sz�t volt szak�tva, �s szinte v�ll�ig fel lett t�rve; felkarj�n pedig egy borzaszt�an er�s k�t�s fesz�tett. Lejjebb pillantva megl�tta mag�n a r�miszt� S�t�t Jegyet, alatta pedig a m�r szinte bord� gyolcsr�teget, megy �ppen ott fedte csukl�j�t, ahol apja…

- Elszor�tottam az eret - komment�lta a l�tv�nyt Rabenstein, ahogy l�tta, hogy fogja apr�nk�nt r�j�n mindenre. - Majd bek�t�ttem a sebet. Persze, nem er�sen - tette hozz� gonosz vigyorral, ahogy a k�z k�r�li v�rt�cs�ra pillantott.

Perselus �szrevette, hogy l�bait is t�bb helyen ilyen k�t�s bor�tja. �jra a sz�k�re emelte tekintet�t.

- Meg kell mondjam - araszolt az k�zelebb -, m�g sohasem l�ttam ehhez foghat�t - suttogta, mintha izgatott lenne. - Hogy valaki elt�ntesse az eg�sz sz�jny�l�s�t… Elm�s! Hat�rozottan elm�s! Hiszen �gy m�g er�szakkal sem �rintheti v�r az ajkait! Orron �t persze lehet pr�b�lkozni, h�tha �tfolyik a kell� mennyis�g a sz�j�regbe… De ha a delikvens k�zben megfullad, mit sem �r az igyekezet, ugyeb�r…

Perselus, ha tehette volna, d�lyf�sen r�vigyorgott volna.

- Egyik�k sem tudta az ellen�tkot - folytatta Rabenstein. - Egyik v�mp�r sem. Ez�rt alkut aj�nlottam sz�mukra. Mivel nekem �gyis sz�ks�gem van egy n�vre, megkaptam t�l�k a maga test�t egy id�re… M�g ki nem der�tj�k, ki is volt a contesse val�j�ban!

Perselus hirtelen �berebb lett, ahogy a monol�g elhalt. Kider�lt h�t, hogy �lc�zt�k magukat. Hogy m�s b�r�be b�jva jelentek meg. Vajon m�st is siker�lt elkapniuk? �sszeszorult a gyomra a gondolatra.

Fiam…

A szemei szinte t�rk�nt f�r�dtak Larichs von Rabenstein tekintet�be, az igazs�got f�rk�szve. A f�rfi nem szak�totta meg a szemkontaktust, nem is sejtve, milyen inform�ci�kat �rul el mag�r�l kitart� b�mul�s�val.

Piton azt�n r�j�tt, hogy legillemencia n�lk�l is ismeri a v�laszt. Rabenstein nem k�t�tt volna alkut a v�mp�rokkal, ha lenne m�s fogoly is, akit faggathatna…

- Wie ich sehe - kezdte zavar� n�mets�ggel, egyre k�zelebb araszolva - sind sie heute nicht gerade gespr�chig… Mr. Donahue.

A b�jitalok mestere �sszerezzent, �s l�baival verg�dve mintha h�tr�lni akart volna… csak �ppen nem volt hova. Hamisk�s mosoly �lt ki Larichs arc�ra ennek l�tt�n, �s imm�r kiny�jtott k�zzel k�zeledett fel�je. Let�rdelt el�, �s tenyer�vel befogta az orr�t.

Piton r�gkap�lt a l�b�val �s pr�b�lt karmolni �pnek mondhat� jobb kez�vel, de a bal er�tlen�l l�gott az oldal�n.

- �rzi, ahogy fesz�t, ugye? - k�rdezte szinte suttog�, fagyos hangon Larichs. - Ahogy a leveg� hi�nya szinte t�vel d�fk�di a t�dej�t…

A f�rfi vonagl�sa, �gy t�nt, semmilyen egy�tt�rz�st nem v�ltott ki bel�le. Ridegen n�zte, ahogy a s�r�lt tehetetlens�g�ben egyre jobban s�pad… ahogy szinte k�ny�r�g a leveg��rt…

- Gyer�nk, Mr. Donahue! - ki�ltotta imm�r t�relmetlen�l. - Hacsak nem tervezi, hogy kopolty�kat n�veszt, NYISSA KI V�GRE A SZ�J�T!

F�jdalmas h�rg�s k�vetkezt�ben �jra megjelentek Perselus ajkai, melyeken k�ts�gbeesetten sz�rcs�lte be a pince dohos leveg�j�t.

Rabenstein el�gedetten engedte el az arc�t, �s h�tr�lt �jra a hord�ig, melyre azt�n letelepedett.

- L�tom, v�gre �szhez t�rt, Mr. Donahue. Noha biztos vagyok benne, hogy ez nem az �n val�di neve.

Perselus hallgatott. Hal�lfal�k�nt megedzett �szt�nei nem engedt�k meg neki, hogy t�rsait bem�rtva mentse saj�t b�r�t.

- Halljam, ki j�tszotta a contesse szerep�t, �s kik vettek m�g r�szt ebben az �r�lt kom�di�ban? - tette fel �jra a k�rd�st Larichs, szigor�bban.

Mikor l�tta, hogy semmilyen feleletre nem sz�m�that, fels�hajtott.

- Nekem �gy is j�. Megvannak a m�dszereim ahhoz, hogy kicsikarjam mag�b�l a v�laszt.

Ha igazs�gsz�rumot hoz, v�ge mindennek, gondolta Perselus. Akkor ink�bb megfulladok…

Rabenstein azonban csak felt�rte a karj�n az inget, levette keszty�j�t, majd el�kapott egy t�k�rcserepet a zseb�b�l. �jra felszaggatta azokat a sebeket b�r�n, melyeket m�g a b�lteremben szerzett.

A kibuggyan� v�rcseppek l�tv�nya egyszerre t�lt�tte el Pitont hal�los r�m�lettel, �s v�gzetes v�gyakoz�ssal. Az �sszes harap�s felizzott a test�n, bizseregve, k�v�nva a friss, meleg, emberi v�rt, hogy azt�n megszabad�thassa �t a haland� l�tt�l. K�zd�tt a bel�l egym�snak fesz�l�, elemi �szt�n�kkel, hiszen tudta, mi lenne az, ami helyes, annak ellen�re, mennyire akarta a m�sikat. Nem �rintheti v�r a sz�mat…

Larichs �jra k�zeledett fel�je, v�rben �sz� tenyere pedig fenyeget�en meredt el�re. Perselus ny�gve tiltakozott; r�harapott ajkaira, beszippantva �ket, hogy m�g er�szakkal se juthasson be egy k�sza v�rcsepp sem. Az �t kecses ujj meg�llapodott arc�n, a v�res b�rfel�let, pedig sz�ja el� ker�lt. Most m�g hevesebben vonaglott, hogy szabaduljon a marok szor�t�s�b�l; s�t, szinte �lettelen bal kez�t is megpr�b�lta megemelni k�ts�gbees�s�ben.

- Ki volt az a l�ny?! - sziszegte Larichs inger�lten, ahogy birk�zott vele.

�rezte, ahogy tenyer�n az eleven sebeket cs�pi a kosz, mely Perselus arc�t bor�totta, de nem t�r�d�tt vele.

- Azonnal hagyja abba! - sz�lt egy s�t�t hang a h�ta m�g�l, a f�lhom�lyb�l.

Nyugodtnak t�nt, b�r hangsz�lainak remeg�s�b�l �rezhet� volt az inger�let.

Rabenstein olyan sebesen pattant fel, mintha �tok el�l akart volna f�lreugrani.

- Ki az? Mutassa mag�t!

K�t alak mozdult meg, kik eddig egyek voltak a s�t�ts�ggel. Az egyik er�sen h�zta a l�b�t, kez�t derek�hoz szor�tva; a m�sik el�reszegezett p�lc�val araszolt. Ahogy egyre vil�gosodott test�k k�rvonala, l�that�v� v�lt megt�p�zott, eleg�ns ruh�zatuk, mely itt-ott f�z�ld lett, �s barna a koszt�l, sz�rke �s kormos egy valamikori t�zt�l, �s pecs�tes a v�rt�l. �gy n�ztek ki, mint k�t �polatlan hajl�ktalan.

- Hogy mer�szelnek �gy bet�rni a kast-…!

- Fogja be a sz�j�t… - sziszegte a p�lc�t tart�, k�cos, �benhaj� fiatalember.

Piton nyikkant egyet meglepet�s�ben. Felismerte benne Harryt.

A fi� el�resietett, h�tr�l�sra k�nyszer�tve a h�z sz�ke ur�t. Gyorsan v�gigm�rte a megt�p�zott professzort, elid�zve annak �that�, halv�nyk�k szemein. Milyen ijeszt�ek…

- J�l van, Mr. Donahue?

- M�g hogy Mr. Donahue! - csattant fel Larichs. - Ez az ember nem az, akinek mutatja mag�t! A v�mp�rok ismert�k…!

- Nem megmondtam, hogy hallgasson? - �v�lt�tt r� Harry, �s megvillantak sz�p z�ld szemei.

- Hogy mer�szel ilyen hangot meg�tni velem?! - kelt ki mag�b�l Rabenstein leveg��rt kapkodva.

- El�g lesz m�r! - s�rgette �t a m�sik, biceg� alak. Perselus szemei ism�t elkerekedtek, hiszen egy �jabb tan�tv�nyt ismert fel. Draco volt az, h�z�nak di�kja, a Mardek�r egykori prefektusa. - Mi az �rd�g�t kerestek ti itt? - villant a tekintet�ben a sz�rny� k�rd�s, amit Harry fel� k�ld�tt.

- Maga…

- T�nj�nk el innen - csoszogott oda hozz� a sz�ke, �s el�je ny�jtotta a kez�t. Ugyanolyan s�r�ltnek t�nt, mint � maga, �llap�totta meg a b�jitalok mestere. A tenyer�t szinte g�rcs�sen tapasztotta hatalmas seb�re. Vajsz�n�, szakadt ing�t m�r szinte teljesen v�r�sre festette a v�r.

- Maga k�s�rte a contesse-t! - h�pogta Rabenstein Harry l�tt�n.

L�tszott, hogy a k�t ifj�t nem igaz�n tette boldogg�, hogy ellenfel�k r�j�tt erre.

Piton felemelte a jobb kez�t, hogy let�r�lje arc�r�l az odakent v�rt, de a l�nc megfesz�lt, megcs�rrent, �s nem engedte.

- Oldozza el - mondta Harry kurt�n.

- Mi�rt tenn�k ilyet? - k�rdezte Larichs halkan, ugyanolyan b�jos tekintettel n�zve, mint Marie.

- Mert nem akar f�jdalmas v�get �rni - b�k�tt fel�je a fi�.

- K�tve hiszem, hogy meg mern� tenni, Mr. d’Izard - sustorogta Rabenstein v�szj�sl�an.  

- Azt hiszem, vajmi keveset tudhat arr�l, mire vagyok k�pes val�j�ban… - felelte Harry csendesen, iszony� tekintettel.

Sz�rny� volt a felismer�s, hogy kedves�nek igaza volt: Larichs szemei ugyanolyanok voltak, mint az �v�i.

- De h�t… hogy lehets�ges ez? - k�rdezte mag�t�l elborzadva.

Eml�kezett Piton szavaira, hogy mily vehemenci�val keresik a salemi v�rvonal k�pvisel�it… Lehetetlen, hogy erre a Rabensteinra sosem figyeltek fel… Hiszen olyan ismert… Vajon a m�siknak is ilyen szemei voltak? Nem tudta volna megmondani. A s�rga �riszben �rv�nyl� pontok teljesen megfosztott�k j�zan �t�l�k�pess�g�t�l. Larichs szemei val�ban �jradefini�lt�k Harryben az „ig�z� tekintet” fogalm�t…

- Mindketten ugyanazt akarjuk - pr�b�lta alattomosan Larichs. - �n t�bbet tudni a l�nyr�l, te pedig…

H�mm�gve elmosolyodott, ami csak jobban t�zelte Harry d�h�t.

- Undor�t� k�jenc… - suttogta borzongva, mik�zben Malfoy a professzornak ny�jtotta a kez�t. Egy p�lcap�ccint�ssel elt�ntette a l�ncokat, amin m�g Piton is meglep�d�tt. - H�nyni tudn�k mag�t�l…

A felt�p�szkod� sebes�lt l�tt�n Larichsot kicsit elfogta a p�nik. Ha a f�rfi most megsz�kik, el�szik annak a lehet�s�ge is, hogy t�bbet megtudjon a titokzatos sz�ps�gr�l.

- F�lre�rted! - mondta imm�r eg�szen m�s hangon. - K�rlek, csak egy nevet!

�m az esdekl� t�nus ink�bb v�ltott ki megvet�st Harryb�l, mint sz�nalmat. Aki m�g megal�zkodni is k�pes a beteges v�gyai kedv��rt…

- De hiszen m�r tudja a nev�t - mondta kicsit f�l�nyesen. - Evony de Marcot-…

- De sz�rakozz velem, te taknyos! - f�rmedt r� a f�rfi. - Ha akartam volna, m�r r�g riaszthattam volna a h�zbelieket, ennek ellen�re m�g mindig itt �lltok, s�rtetlen�l! Hallani akarom a l�ny rendes nev�t! Tudom, hogy nem a contesse volt! Egy n�v, �s nem is l�ttalak titeket! Kik voltak a sz�lei? Salemi, igaz?

Harryt mellbe v�gta a k�rd�s, de Piton is r�csod�lkozott a f�rfi lelem�nyess�g�re.

- Vedd m�r �szre, hogy ugyanolyan szeme van, mint nekem! - tajt�kzott Larichs tov�bbra is. - Lehet, hogy rokonok vagyunk!

Draco megforgatta a szemeit. M�r olyan f�jdalmai voltak, hogy remegett mindk�t t�rde, �s alig b�rt �llni vel�k. Azt viszont tudta, hogy Harry r� fog harapni egy ilyen inform�ci�morzs�ra.

- M�g hogy rokonok! - sziszegte Harry. - Soha! El�bb �ln� meg mag�t, minthogy ilyen s�t�t alakokhoz k�ze legyen! Hogy mer�szel ilyet �ll�tani?!

- Elvakult kis d�g… - morogta Rabenstein.

- El�bb n�zzen sz�t a m�r meglev� rokonai k�zt, azt�n kacsintgasson m�sfel�…

- Mit akar ez jelenteni? - vonta fel a szem�ld�k�t a sz�ke, unott fintort k�vet�en.

- Nem tud megt�veszteni. Hi�ba tagadja, milyen illusztris vend�ge volt a kast�lynak ma este… - vetette oda Harry undorodva.

- Val�ban, el�g sokan elj�ttek a brit var�zsl-…

- �r�lt! Tudja, hogy Voldemortr�l besz�l�nk!

Larichs azonban nem mosolyodott el el�gedetten. Szemeiben mintha f�lelem csillant volna.

- Hogyan? Te ki mered ejteni a nev�t…? - vacogta megmagyar�zhatatlan r�m�lettel.

- El�g a sz�nj�t�kb�l…! Ha a Miniszt�riumban �rtes�lnek arr�l, kikkel cimbor�lnak… m�rpedig fognak, ne agg�djon, gondom lesz r�… akkor azt�n viheti mag�val a k�lyk�t, meg ezt az eg�sz kast�lyt, minden pomp�j�val… jobb, ha most szedi a s�torf�j�t… Messzebbre jut… 

- Mi nem…! - fakadt ki Larichs.

Draco unottan nyelt egyet, �s Pitonra pillantott, aki igyekezett min�l t�bbet felfogni a besz�lget�sb�l.

- Kit akar �tverni? - k�rdezte Harry halkan. - Mindenki, aki ott volt a b�lon, tudta, milyen al�val� gazember maga is, ak�rcsak a b�tyja… Azt azonban csak kevesen gondolt�k volna, hogy azonnal hal�lfal�v� is avatj�k magu-…

- MICSODA? - h�rd�lt fel Larichs. - Mir�l besz�lsz, te bolond?!

- A saj�t szememmel l�ttam, ahogy a b�tyj�t beavatt�k - jelentette ki a fi�. - Mit gondol, mi v�ltotta ki az eg�sz felfordul�st? �szrevett�k, hogy lebuktak…

�m elhallgatott, mert furcsa torzul�st tapasztalt Rabenstein arc�n. Az mintha teljesen �sszezavarodott volna. F�lrefordult, �s mag�ban motyogni kezdett.

- Lehetetlen… hiszen pont az�rt j�tt�nk el… nem akartunk… t�bb� nem…

Harry k�rd�n Pitonra pillantott, aki furcs�llva r�ncolta a szemeit. �gy t�nt, nem vil�gos sz�m�ra, hogy a sz�ke f�rfi csak sz�nlel-e, vagy t�nyleg komoly dilemm�n t�preng.

Ugyanakkor �szrevette, hogy Draco ujjai megremegtek a derek�n. �gy tartott�k egym�st, hogy k�ts�gk�v�l mindketten eld�ltek volna, ha nincs ott a m�sik.

- Menn�nk kell… - morogta kimer�lten.

Harry �jra felemelte a p�lc�j�t, r�szegezve Rabensteinra, hogy fedezni tudja az �tjukat. A k�t sebes�lt lassan csoszogni kezdett a l�pcs� fel�.

- V�rjanak! - fordult meg Larichs hirtelen.

Harry �sszerezzent. Az �rzekei kezdtek ellaposodni most, hogy ilyen hossz� ideig nem evett �s ivott. Kiss� megsz�d�lt Rabenstein hevesked�se l�tt�n, de az�rt kitart�an szorongatta a p�lc�j�t.

Larichs nem n�zett r�juk. Bees� v�llakkal motyogta a szavakat.

- Rejts�k el a l�nyt… Ne hagyj�k, hogy…

Elcsuklott a hangja.

- A keleti sz�rny ajtaj�n kereszt�l menjenek…

Pr�b�lva nem tudom�st venni a h�rom sz�kev�nyr�l, Larichs von Rabenstein �tv�gtatott a romhalmazz� v�lt b�ltermen, �s k�t kez�vel bel�kte az egyik kisebb szalon ajtaj�t.

- Aldemar!

A s�t�t helyis�gben csup�n a kandall� �gett, ann�l egy fekete haj�, beesett arc� f�rfi �llt, aki megfordult, ahogy meghallotta a nev�t. Megpillantotta �ccse d�h�ng� arc�t, majd kivonta p�lc�j�t, �s szemrebben�s n�lk�l �tkot bocs�tott r�…