22.Fejezet-Godrics Hollow

Mikor kinyitotta a szem�t, s�t�ts�g vette k�r�l, m�g a holdf�nyt is eltakart�k az es�felh�k. P�r pillanatig csak meresztette a szem�t, hogy hozz�szokjon az �j l�t�si k�r�lm�nyekhez. A Roxfort birtok�n legal�bb a kast�ly ablakaib�l kisz�r�d� f�ny enyh�tette az �jszaka sz�neit. De itt a temet�ben – mert sz�lei s�rja el� �rkeztek – nem volt semmi f�nyforr�s. Csak n�ha villant meg Piton szeme, k�s�rteties f�nyben. Furcs�n �rezte mag�t, elnehezedtek a tagjai, azt hitte, hogy a hoppon�l�st�l, de r�gt�n elvetette ezt az �tletet, hiszen ilyen m�g sosem fordult el� vele.

Hirtelen megsz�nt sz�m�ra az eg�sz vil�g, az el�z� s�t�ts�g hely�t �tvette, valami �thatolhatatlan t�r. Csak zuhant �s zuhant, de a tudata �ber maradt. A k�vetkez� pillanatban k�v�lr�l l�tta mag�t, ahogy f�nyes nappal a sz�lei s�rja el�tt zokog. L�tta a k�zeled� Naginit, azt, ahogy megs�r�l, l�tta f�regfarkot, de figyelme most nem az esem�nyekre �sszpontosult, hanem az �rul� kez�re. Hirtelen bel�has�tott a felismer�s…

Piton szinte lass�tott felv�telk�nt n�zte, ahogy Potter �sszeesik. Odal�pett hozz�, pr�b�lta fel�breszteni, mire a fi� teste megfesz�lt. Csak a k�rvonalait l�tta, �gy az arc�r�l nem tudott leolvasni semmit. Nem �rtette mi t�rt�nt. Zavarta a s�t�ts�g, mert teljesen tehetetlennek �rezte mag�t, ami eddig m�g nem sokszor fordult el� vele. Ez volt a m�sodik alkalom, hogy a fi� el�jult a jelenl�t�ben. D�h�tett�k a gyenges�g ezen jelei, hiszen az eg�sz var�zsl� t�rsadalom sorsa Potteren m�lt. �rezte, ahogy elernyed a teste, de m�g mindig nem t�rt mag�hoz. Nem engedhett�k meg maguknak, hogy sok�ig egyhelyben legyenek, fesz�lts�ge egyre fokoz�dott. Kezeivel elkezdte pofozgatni a gyerek arc�t, aggodalm�t ez�ttal elhom�lyos�tott�k �rz�kei, amelyek most k�l�n�sen ki�lez�dtek a s�t�t hat�s�ra. Kicsit jobban megemelte a kez�t, nagyobb lend�letet vett, �s �gy pofozta fel a fi�t, mintha az �ppen most s�rtette volna meg. Nem tehetett m�st, egyre s�rget�bbnek �rezte, hogy tov�bb induljanak.

Az �t�s meghozta eredm�ny�t; kipattantak a szemei, �s olyan hirtelen �lt fel, mintha az �ram �t�tte volna meg.

Harry gondolatai fokozatosan tisztultak. Nem �rtette, mit�l sajog arc�nak egyik fele, de most nem ez foglalkoztatta.

-          L�ttam…-ny�gte

-          Mit l�tt�l Potter? – k�rdezte a f�rfi, szinte oda se figyelve, mik�zben pr�b�lta talpra �ll�tani a fi�t.

-          Mi lett F�regfarkkal?- k�rdezte feld�ltan, mint aki esz�t veszti, ha nem kapja meg azonnal a v�laszt

-          Legyen el�g annyi, hogy nem �rthat t�bb�.

-          Nem el�g! – ki�ltotta – N�la van az egyik…az egyik ..- nem fejezhette be a mondatot, mert Piton felemelte a kez�t. Fesz�lten figyelt valamit a t�volban.

P�r pillanat ut�n m�r Harry is hallotta. Valami a s�rok k�z�tt alig halhat�, de a nagy cs�ndben felt�n� zajt csapott. Nem ismerte fel, hogy mi az, olyan volt, mint a tal�rsuhog�s, de lehetett egy k�gy� is.

-          Jobban vagy? – k�rdezte v�ratlanul a f�rfi.

-          Igen…persze. – v�laszolt olyan csendesen, ahogy csak t�le tellett.

-          Akkor indul�s! Menyj el�re, �n a nyomodban maradok, �s fedezlek, de ne csapj zajt! - mondta ellentmond�st nem t�r�en, majd nyomat�kos�tva utas�t�s�t, l�k�tt egyet a fi�n.

Piton legsz�vesebben hoppon�lt volna, de tudta, hogy Harry nem lenne k�pes azonnal lev�deni mag�t, �s akkor k�nnyed�n k�vethetn� �ket ez a valami, ami a nyomukban van. S�rt�l- s�rig lopakodtak, �gyelve minden mozdulatukra, mikor v�gre el�rt�k a temet� kapuj�t, azt z�rva tal�lt�k. Ez persze nem okozott volna gondot, m�r egy els�s di�knak sem, de t�l nagy zajforr�s volt. Harry m�r �ppen azon kezdett gondolkodni, hogy merre juthatn�nak m�g ki, mikor k�s�r�je kez�t �rezte a v�ll�n, ami od�bb �ll�totta. A f�rfinak igaz�n nem kellett sok id�, csup�n k�t p�lcamozdulat, �s a kapu kit�rult. Nem nyitotta t�l nagyra, �ppen hogy kif�rtek rajta, a n�m�t� var�zslatnak k�sz�nhet�en m�g az �jszaka cs�ndj�t sem t�rt�k meg, amivel felh�vhatt�k volna magukra a figyelmet. Mikor kil�ptek a kapun, az bez�r�dott m�g�tt�k.

-          Mi volt ez? – k�rdezte m�g mindig suttogva Harry.

-          Ez az, amit �n is ki szeretn�k der�teni, de most nincs r� id�nk! Most azonnal indulnunk kell! Van r�la elk�pzel�sed, hogy merre haladjunk tov�bb? – feleslegesnek �rezte a k�rd�st, mert m�r tudta a v�laszt, de semmik�ppen nem akarta ir�ny�tani Potter gondolatait, az volt a c�l, hogy a sz�v�re hallgasson, �s egy megjegyz�s is k�pes lehet arra, hogy elt�r�tse a fi�t.

-          Azt hiszem, hogy a sz�leim h�z�ba k�ne menn�nk. – mondta bizonytalanul.

-          Akkor oda megy�nk.

Menet k�zben mindketten �rz�kelt�k, hogy egyre s�t�tebb lesz, de nem �rtett�k, hogy ez hogy lehets�ges. Csak akkor kezdtek gyanakodni, mikor az egyre er�s�d� hideget is meg�rezt�k. Le�rhatatlan keser�s�g lett �rr� rajtuk.

-          Expecto Patronum! – ki�ltott�k szinte egyszerre.

Gy�ny�r� volt, ahogy a k�t patr�nus el�t�rt. Harrynek nem kis meglepet�st okozott az a t�ny, hogy egy olyan ember, mint Piton egy�ltal�n k�pes megid�zni egy ilyen l�nyt. Az � Patr�nusa nem volt m�s, mint egy csod�latos p�rduc, ami most a hal�ln�l is gyorsabb volt, �gy cik�zott k�r�l�tt�k, Harry patr�nus�val egy�tt. A dementorok egyre t�volabb ker�ltek, v�g�l el is t�ntek.

Nem sz�ltak egym�shoz, csak biccentettek a m�siknak, jelezv�n, hogy indulhatnak. A negyedik utc�n mentek v�gig, mikor megpillantott�k azt a helyet, ahov� igyekeztek, de ott m�r egy m�sik h�z �llt, val�sz�n�leg mugli lak�kkal.

-          Nem �gy n�z ki, mint ahol a k�vetkez� l�lekdarab lapul.- mondta egy kicsit t�relmetlen�l a f�rfi.

-          Nem t�nyleg nem. De h�t…musz�j lennie itt valaminek! �rzem! Nem tudom, mi�rt, de biztos vagyok benne. – mondta k�ts�gbeesett hangon a fi�.

-          Rendben, akkor be kell menn�nk – sz�lt Piton, de hangja er�ltetett volt, mint aki meg van gy�z�dve az ellenkez�j�r�l.

-          De h�t, hogyan? Nem b�nthatjuk a muglikat – a fi� hangja ijedt volt, de pr�b�lta leplezni, persze Piton �gy is �rtette.

-          Nem sz�nd�kozom b�ntani �ket, Potter! De meg kell bizonyosodnunk arr�l, hogy van e ott valami, mert, ha van, semmi esetre sem hagyhatjuk itt! – mondta fenyeget�en. – hihetetlen ez a k�ly�k, m�g mindig van, mikor visszat�r a gyerek �nje.- gondolta d�h�sen, mik�zben a fi�t h�trahagyva, a h�z fel� tartott. Mikor meg�llt az ajt� el�tt, csak p�r pillanatig habozott. Hangtalanul kinyitotta �s bel�pett, az el�szob�ba. Mindenhol �gett a villany, kiv�ve a konyh�t, �s ahogy a l�pcs� alj�b�l l�tta, az emeletet. K�s�rteties volt a cs�nd. Valami r�ereszkedett a lelk�re �s az elm�j�re.

Harry csak �llt az ajt� el�tt p�r m�terrel, �s v�rta, hogy Piton beh�vja, de hossz� percekig nem t�rt�nt semmi. Kicsit m�g k�ba volt a temet� b�li �lm�nyt�l, ez�rt nem ment be r�gt�n, de mostm�r egy kicsit ideges�tette a v�rakoz�s. Bel�pett � is…

Nem l�tott senkit, csak a konyha s�t�tj�ben, valami enyhe dereng�st. Kivonta h�t p�lc�j�t, �s maga el� tartva elindult. Maga sem tudta mi�rt, de megijedt arra a gondolatra, hogy Pitonnak baja esett. Nem akart egyed�l maradni. Ez a v�ghat� cs�nd is megr�m�tette. A konyh�ba fordulva azonban megpillantotta a f�rfit. J�tt�re h�tra fordult, de nem l�tszott az arc�n semmi. Mintha �szre sem vette volna a fi�t.

-          Tan�r �r, j�l �rzi mag�t? – pr�b�lta megsz�l�tani, de semmi nem t�rt�nt. Eddig azt hitte, hogy a dereng�st a f�rfi p�lc�j�nak f�nye okozza, de be kellett l�tnia, hogy t�vedett. Piton az egyik fal el�tt �llt, amin egy m�lyed�s volt, abb�l t�rt el�, a k�l�n�s anyag� f�ny. Egy kis id�be telt, hogy a l�tottakat feldolgozza, hiszen m�g sosem gondolt �gy a f�nyre, mint anyagra. �vatosan l�pett Piton h�ta m�g�. Mikor meg�rintette a h�t�t, �s elmaradt a hat�s, m�r biztosan tudta, hogy valami t�rt�nt. Sz�nd�kosan ker�lte pillant�s�val a m�lyed�st, mik�zben elvonszolta el�le a megb�v�lt f�rfi test�t. R�szegezte p�lc�j�t, de nem �rt el hat�st a Finite incanatem sem. Nem tehetett m�st, tudta, hogy meg fogja b�nni, de �t�sre emelte a kez�t.

-          POTTER! – �v�lt�tte mag�b�l kikelve a f�rfi.- Ha kisebbet �t, azt is meg�reztem volna! – elhallgatott, mert tudta, hogy �ri�si hib�t k�vetett el. – Most azonnal el kell t�nn�nk! – mondta szinte suttogva.

-          Nem mehet�nk el, m�g…

-          Mondom most!

-          Nem!

-          Potter…. –nem fejezhette be, mert elakadt a l�legzete, ahogy a falon l�v� ny�l�s hirtelen felizzott. – Most!! –ki�ltotta, hogy t�lharsogja a v�ratlanul t�madt sz�lvihart.

Harry azonban m�r nem hallotta. Minden erej�t �sszeszedve, izmait megfesz�tve pr�b�lt dacolni a sz�l erej�vel. K�zd�tt, hogy eljusson a ny�l�sig. Nem volt k�pes h�tra n�zni, mert tudta, hogy egy kis gyenges�g, �s sosem �ri el a c�lj�t. Csak tompa zajk�nt jutott el hozz� Piton hangja. Mikor oda�rt, m�r k�nnye is folyt, �s nem �rezte a tagjait sem, m�g utolj�ra er�t mer�tett, �s beleny�lt a m�lyed�sbe…