Mire �szbe kapott, elszaladt a h�rom h�t. Pontosabban, m�r csak egy nap volt h�tra. Nem �r�lt a gondolatnak. Le�lni az �let�t egyetlen n�vel. Az esk� pedig k�telezni is fogja r�ad�sul, teh�t es�lye sincs a nyugalomra.

A megismerked�s napja �ta annyira belehergelte mag�t a keser�s�gbe, hogy �szre sem vette, mikor kezdte el ut�lni a l�nyt. Minden az � hib�ja volt, m�g az is, amit Draco rontott el az ut�bbi p�r napban.

A kertben jav�ban folyt a k�sz�l�d�s. Narcissa k�teless�g�nek �rezte olyan sz�nvonalra felhozni a k�ria minden szeglet�t, hogy ne t�nj�n annyira szeg�nyesnek a Palota mellett.

K�ts�gbeesetten j�rt szob�r�l szob�ra, bej�rta az eldugottabb folyos�kat, �s var�zslattal d�sz�tette �ket hasonl�an impoz�nss�, a h�z t�bbi r�sz�hez.



x x x







Kor�n �bredt. Nem tudta mi�rt, azt�n meg�rezte a gomb�cot a tork�ban �s esz�be jutott a mai programja. Esk�v�. Helyzet�t rossz �lma sem jav�totta, aminek a hideg verejt�ket k�sz�nhette a h�t�n. Nem eml�kezett pontosan mi t�rt�nt, de az �rz�st, tudta, hogy j� ideig nem fogja elfelejteni. Hal�lf�lelme volt. Zaklatottan fek�dt vissza. Hal�los csend. Ennyi maradt meg �lm�b�l. Test�t k�nyszer�tette a nyugodt, lass� l�gz�sre, elm�j�t er�szakkal csit�totta, hogy vissza tudjon aludni.



Hangzavarra �bredt, valaki kopogott.

– Alszok! – kiab�lt ki a takar� al�l.

– Draco azonnal kellj fel! Egy �ra m�lva kezd�dik a cerem�nia. Hogy tudt�l eddig aludni? �n az esk�v�m napj�n m�r hajnalban idegesen j�rk�ltam. – Hallotta apja megrov� hangj�t az ajt�b�l.

– J�l van, kelek.

– F�l �ra m�lva visszaj�v�k. Ha addig nem vagy k�sz, eml�keztetlek, milyen, amikor haragszom r�d.

Az ajt� becsuk�dott. Draco morgol�dva k�sz�l�dott ki az �gyb�l. Mik�zben tusolt, v�gig azon gondolkodott, hogy tudott ilyen sok�ig aludni.





Amelie hat�rozott mozdulatokkal f�s�lte h�ga haj�t. Mik�zben a frizur�t k�sz�tette, v�gig gondolataiba temetkezett. Alig v�rta ezt a napot, de ellen�ll�sba �tk�z�tt. M�r b�nta csacskas�g�t. Impon�l� volt sz�m�ra, hogy a f�rfit nem �rdekelte l�tsz�lag a vagyon. Az eddigi k�r�it mind lelohasztotta a t�ny, hogy az esk�v� ut�n sem tehetik a kez�ket a csal�di kincsekre. De � nem n�zte a d�szeket. �szrevette, de elsiklott felett�k.



– F�l. – s�hajtotta Camille, a t�k�rben n�v�r�re n�zve.

– Tess�k?

– F�l. H�ts� sz�nd�kot keres. �rthet�. � nem tudja, hogy n�lunk nem ritka a rossz �zl�s. – Elmosolyodott.

– De �gy engem is megf�leml�t.

– Ha kell, ne add fel. Te megteheted. Mit gondolsz? Ne sodorjuk be el�l? – V�ltott hirtelen t�m�t.

– De, �gy jobb lesz. Eyla is �gy hordta legutolj�ra.

– Tudom, ebb�l akarok er�t mer�teni. Ha � k�pes volt tizen�t-ezer v�rszomjas koboldot, �s nyolcezer var�zsl�t lem�sz�rolni, �n csak f�rjhez tudok menni m�lt�s�ggal.

Erre mindketten elmosolyodtak.

– Megtudt�l valamit?

– Persze! – mondta Amelie, mintha ez mag�t�l �rtet�d� volna. – De ez most nem a megfelel� alkalom.

V�g�l elk�sz�lt a frizura is. Mint minden Alm�ssy l�ny, Camille is abban a ruh�ban mondja ki az igent, amiben m�r �k nagyanyja is. A h�feh�r �lom der�kt�l b�v�lt enyh�n lefel�, az eg�szet gy�m�ntok, igazgy�ngy�k, �s velencei csipke d�sz�tette. Egyed�l a p�nt n�lk�li mellr�szen volt sz�n, s�rga �s z�ld �kk�vek. V�g�l feltett�k a f�tylat is. A menyasszony a t�k�r el�tt �llt, �s kritikus szemmel n�zte mag�t.

– H�t igen. A gy�m�nt �s a gy�ngy sosem megy ki a divatb�l.

– Az�rt a csipke sem semmi. V�rj! Valami m�g hi�nyzik. – h�trafordult �s felnyitott egy r�gi, farag�sos l�dik�t. A tartalm�t a h�ga nyak�hoz fektette.

– Igen, a v�gs� pr�ba.

Amelie �sszecsatolta a fiatal n� nyak�n a sz�les, aranyszalagokb�l �sszerakott, dr�gak�d�szes nyak�ket.

– Most m�r k�szen �llsz – mosolygott utolj�ra b�ztat�an h�g�ra.





Rep�lt az id�. Draco azon kapta mag�t, hogy az olt�rn�l �ll, �s a n�re v�r. V�gign�zett a vend�geken. Ott volt p�r r�gi h�zt�rsa is. Blaise lelket �ntve bel�, mosolygott, mellette a csinos feles�ge �llt. Draco elmosolyodott az esz�be jut� eml�ken. Blaise futott hozz� a folyos�n �s megk�nnyebb�lt hangon mes�lte neki, hogy megvolt a tal�lkoz�.

– Nem cs�nya! Ezt a m�kot. Nem lesz professzor, de megvan a mag�hoz val� esze. Tudtam, hogy any�m szeret engem!

A mosoly elillant, felcsend�lt a zene �s � lelkiekben a hal�lra k�sz�lt. Menyasszonya, apja karj�n, lass�, de hat�rozott l�ptekkel k�zeledett fel�. Az arc�t nem l�tta, nem tudta mire gondolhat, de a l�tv�ny egy pillanatra �gy is mag�val ragadta. Gy�ny�r� volt.



Vihar tombolt a lelk�ben. �sszek�ti az �let�t visszavonhatatlanul, �s v�g�rv�nyesen ezzel a f�rfival. Nem �rtette, mi olyat tudott Lucius Malfoy k�n�lni, ami�rt anyja �t v�lasztotta. A h�rom hetet szinte v�gig vit�zta vele. Anyja v�g�l el�z� este azzal z�rta a besz�lget�st, hogy ez az � �rdeke. Hozz� kell menned. K�s�bb r�j�ssz majd, akkor h�l�s leszel. V�gign�zett a t�rsas�gon. Csupa fekete aur�j� ember, kev�s volt a kiv�tel.

Az �t elfogyott, Draco egy karny�jt�snyira �ll el�tte olyan mereven, mintha kar�t nyelt volna. Apja cs�kot lehelt l�nya homlok�ra. Ez a menyasszony b�cs�ztat�sa volt. A n�szt�nc ut�n kap m�g egyet, de az nem b�cs�, hanem k�sz�nt�s lesz. Egy �j feles�g k�sz�nt�se.



Draco kezei automatikusan ny�ltak Camille f�tyla fel�. Felhajtotta, a szem�be n�zett, de nem l�tott semmit, csak elt�k�lts�get. Saj�t �llapot�ra ismert fel benne �s, titokban elismerte a n� higgadts�g�t. Lejjebb pillantva megl�tta a kulcscsontj�n �s v�ll�n fekv� nyak�ket. Ekkor tudatosult benne v�glegesen, hogy az � csal�dja, sz�rmaz�sa kisinas, a menyasszony�hoz k�pest. �jb�l d�h�s lett.



G�piesen mondt�k el az esk�t. L�tt�k egym�s sz�j�nak mozg�s�t, de nem hallottak semmit. Hal�los csend. Felh�zt�k a gy�r�ket. Egyik�j�k sem tudta, a m�sik vajon akar-e cs�kot?

V�g�l Camille t�rte meg a fesz�lt k�bulatot, megszor�totta f�rje kez�t. A l�gg�mb hirtelen kipukkadt. �jra hallott�k a madarak csicserg�s�t, az esket� besz�d�t.

– Gyere – s�gta a n� –, n�szt�nc.

Elindultak a parkett fel�. Draco �tkarolta neje derek�t, m�sik kez�vel a n� jobbj�t fogta finoman. Camille, a t�nchoz ill�en, a bal kez�vel a ruh�ja szoknyar�sz�t csippentette fel.

Felcsend�lt a zene, elkezd�d�tt a t�nc. Eleinte l�gy, majd egyre zaklatottabb, azt�n szenved�lyes, v�g�l ism�t szinte csak egy s�haj volt a dallam. �k l�pkedtek, sz�tv�ltak, majd �jra �sszesimultak. Forogtak, hajladoztak az utols� akkordig. A dallam lassan elhalt, a vend�gek hangos tapssal k�sz�nt�k meg a bemutat�t.

– Ezzel, a h�zass�g a t�rv�ny el�tt is elfogadott – jelentette be a magyar �r�mapa. – Gyere kincsem, hadd adjak egy cs�kot. – Fordult most l�ny�hoz. Odal�pett �s homlok�hoz �rintette apai ajkait. – Nem lesz semmi baj, gondoskodtunk r�la. – s�gta neki, hogy csak � hallja.

A fel�l�nk�lt t�meg az asztalok fel� indult.

A lakom�n egyik�k sem sz�lt. Mindketten fell�legeztek, mikor ez is v�get �rt. M�r csak a b�lt kell kib�rnom.



Perselus k�nyelmesen �ld�g�lt az egyik asztaln�l. Elege volt az eg�sz napb�l. M�g p�r �r�t kell kib�rnia, �s v�gre elt�nhet ebb�l a magamutogat� t�rsas�gb�l. Nagyon elege lett az esk�v�kb�l, f�k�nt, hogy ez m�r a ki-tudja-hanyadik �nneps�gvolt. Lassan neki kell k�vetkeznie, tudta. M�r csak �t h�napja maradt, de m�g bele sem fogott. Hirtelen egy karcs� n�i alak �llt meg el�tte.

– Megtisztel egy t�nccal?

Angyali hang.



Amelie pr�b�lt nyugalmat er�ltetni mag�ra. Mag�ban b�ztat� szavakat k�nt�lt, egy�ltal�n nem volt magabiztosnak mondhat�. �sszeszedte minden b�tors�g�t �s a f�rfi el� �llt.

– Megtisztel egy t�nccal? – El�gedetten nyugt�zta, hogy egy picit siker�lt uralkodnia hangj�n. A f�rfi feln�zett, szeme meglep�d�st t�kr�z�tt. A l�nyt elkapta a f�lsz. M�r fordult volna, hogy min�l gyorsabban elhagyja a k�nos helyzet sz�nter�t, mikor a f�rfi v�gre megsz�lalt

– Eny�m a megtiszteltet�s. – Fel�llt, �s a parkettre vezette Amelie-t. T�nc k�zben csendben voltak, v�g�l a n� tette fel a k�rd�st, ami r�g�ta foglalkoztatta.

– Megb�ntottam valamivel?

Perselus a szem�be n�zett.

– Nem. De nem �ll messze mag�t�l. – Maga is meglep�d�tt, milyen g�nyosra sikeredett a hangja. El�gedetten nyugt�zta.

– Mib�l gondolja?

– Minden n� egyforma.

Amelie ledermedt, l�bai mintha gy�keret vertek volna. Perselus r�j�tt, mit is mondott pontosan, de m�r k�s� volt. A n� arca megkem�nyedett, tekintete hidegg� v�lt. Sz�ntelen hangon csak ennyit mondott.

– T�bb� nem k�v�nok besz�lni �nnel. Lek�telezne, ha ezt minden k�r�lm�ny k�z�tt tiszteletben tartan�. – Elt�volodott a f�rfit�l, h�tat ford�tott, majd beleveszett a t�megbe.

– Mit mondt�l neki, hogy �gy ber�gott? – A hang tulajdonosa Draco volt, igencsak spiccesen. Perselus h�trafordult.

– Olyat, hogy t�bb� ne j�jj�n a k�zelembe.

– Mi�rt? F�lsz t�le?

– Nem. – F�lek t�le?

– Most j�?

– T�k�letes. – Nem basszus, m�g rosszabb. – V�laszolt, mik�zben m�r t�voz�ban volt.

– �s a n�k a kiismerhetetlenek – morogta ep�sen Draco az orra alatt.



Mire v�get �rt a �nnepl�s, mindenki f�radt volt. A vend�gek lassan elsz�lling�ztak. Kora hajnalban, mikor elj�tt a pihen�s ideje, Draco azt hitte, �sszeesik. �j k�z�s szob�jukat n�zte. Vitathatatlanul otthonosabb sz�nei voltak, mint a gyerekkori szob�j�nak. Ebben nagy szerepet j�tszott a n�, akit a szomsz�dos helyis�gben �rz�kelt. Hallotta a v�z csobog�s�t. �lmos�t� volt. Zs�kk�nt d�lt v�gig az �gyon, k�zben elkezdett sz�mot vetni a mai napj�n. R�m�lma volt, elvette a n�t, aki a r�m�lm�t okozza, l�tta, hogyan csin�l mag�b�l h�ly�t keresztapja. Persze ezt csak az vette volna �szre, aki tudja, mit�l hallgatag Perselus Piton.



F�radtan j�tt ki a f�rd�szob�b�l. R�n�zett �jdons�lt f�rj�re, �s r�gt�n �tl�tta a helyzetet.

Ujjai finom mozdulat�val hossz�ba fektette az �gyon �s betakarta. V�g�l �gy d�nt�tt, hogy �t is �lt�zteti. Sz�ja g�nyos mosolyra h�z�dott, mikor megpillantotta Drac�n a kis, lufit tart� macikat.

Befek�dt � is a k�z�s �gyba. Amint lehajtotta a fej�t p�rn�j�ra, nyomban elaludt.