S�t�t van, �s hideg. �rzem a h�v�s beton �rint�s�t a b�r�m�n, hol lehetek? B�gyadtan feltorn�zom magam, hogy �l�helyzetben lehessek. �gy sem jobb. Mi t�rt�nt? S�ri cs�nd van. Pr�b�lok nyelni, de szinte f�j, annyira kisz�radt a torkom, r�ad�sul k�nz� �hs�g�rzet t�rt r�m. Egyik kezemmel meg�rintem a falat, aminek �ppen t�maszkodok. Az is hideg, ak�r csak a leveg�, amit besz�vok. �gy tapogat�zok, ak�r egy vak, �s ez p�ni f�lelemmel t�lt el. M�g soha nem �reztem ekkora r�m�letet. Gondolatban m�r sz�zadszorra ki�ltottam seg�ts�g�rt, b�rki�t sz�vesen fogadn�m, m�g az �v�t is. Harry, hol lehetsz most? M�r biztos tudsz r�la, hogy elt�ntem. K�rlek, siess!
Ekkor egy hatalmas vasajt� nyikordul�s�t lehetett hallani. Valaki, vagy ink�bb valakik l�ptei visszhangot vertek a falakr�l. Besz�lgettek. Az egyik kinyitotta a cellaajt�t, m�g a m�sik f�kly�val a kez�ben f�nyt biztos�tott a sz�m�ra. Mindketten csukly�t viseltek, �gy nem l�thattam az arcukat. Az egyik megragadott, majd er�s r�nt�ssal felh�zott mag�hoz.

- A Nagyurunk besz�lni k�v�n veled! – hallom reszel�s hangj�t, �s nagyot tasz�t rajtam, hogy mozg�sra �szt�n�zz�n, de ezzel csak azt �rte el, hogy majdnem elestem. Szerencs�re a m�sik m�g id�ben elkapott.

- Elment az eszed? – morogta. – Azt akarod, hogy elmenjen a gyerek? Az Urunknak m�g tervei vannak vele – majd egyenesbe t�masztott, �s kivittek a helyis�gb�l. S�t�ts�g ut�n a hirtelen f�ny szinte megvak�tott, percekig nem l�ttam semmit, csak �reztem, hogy elernyed a testem, �s ledobnak valahov�. V�gre, kezdtem hozz�szokni a vil�goss�ghoz – ami igaz�b�l nem sokkal volt nagyobb -, mint odalent, �gy l�thattam a k�r�l�ttem �ll� csukly�s alakokat. Bizony, voltak egy p�ran, �s egyik sem volt t�l bizalomgerjeszt�, s�t! Annyira tehetetlennek �s kiszolg�ltatottnak �reztem magom, ahogy k�rbevesznek, �s tudom, hogy b�rmelyik pillanatba, Uruk egyetlen parancs�ra v�gezhetnek velem. F�ltem, �s m�g jobban eluralkodott rajtam a retteg�s, mikor maga Voldemort k�zeledett fel�m. �gy k�sztam h�tra, mint a megsebzett vad a leter�t�je el�l. Sz�rnyen elsz�gyelltem magam. Nem is tudom, mi�rt. Tal�n, mert r�gen jobban vonz�dtam a s�t�t �s kegyetlen oldalhoz vagy, mert a Kis T�l�l� szerelmek�nt inamba sz�ll a b�tors�gom? Nem, egy�ltal�n nem a hal�lt�l f�lek, b�r botors�g lenne, azt mondanom, hogy nem �rdekelne, ha ilyen fiatalon meghaln�k, hiszen j�form�n nem is �ltem. Sokkal ink�bb att�l rettegek, hogy nem vagyok egyed�l! Tudom, most h�ly�n hangzik, hiszen ki f�lne att�l, hogy vannak bar�tai, de engem pont ez az, ami megijeszt! F�lek att�l, hogy csal�d�st okozok nekik, ha feladom, pedig m�g el sem kezd�d�tt igaz�n.
Egyre k�zelebb j�n, majd let�rdel el�m, �s meg�rinti a homlokom, mire �vbe fesz�l�k.

- F�j, igaz? – k�rdezi g�nyosan, �s v�gigsim�t a b�rfel�leten. – Most m�r biztos, hogy Potter fatty�t hordod magadban!

- Ne besz�ljen r�la �gy! – pr�seltem ki �sszeszor�tott fogaim k�zt.

- L�m, egykor te is olyan volt�l, mint �n – suttogja neg�desen. – Mit tett veled az a semmirekell�?

- �n soha nem hasonl�tottam mag�hoz! – v�laszolok a f�jdalomt�l er�lk�dve, m�g kiss� h�tr�bb cs�szok. – �s k�l�nben is, mit akar t�lem?

- Ugyan m�r, nem lehetsz ennyire ostoba! Szerinted mit akarhatok? Mit akarhat egy hatalm�t vesztett nagy�r?

- Nem tudom, tal�n vil�gb�k�t? – k�rdeztem enyhe ir�ni�val, mire megvillantak f�lelmetes k�gy�szemei.

- A humoriz�l�ssal n�lam nem m�sz semmire, f�leg, ha ilyen gyenge a po�n – sziszegte bele az arcomba.

- N�lam meg ezzel a „Ki, ha �n nem!” sz�veggel – vetettem oda. Oh te j� �g! Bonnie, azonnal k�ss csom�t a nyelvedre, ez itt maga Voldemort, te meg teljesen v�dtelen vagy, de m�g, ha lenne p�lc�m, akkor is es�lytelen a k�zdelem. R�ad�sul r� a fair play szab�lyok nem vonatkoznak.

- Nagyon felv�gt�k a nyelvedet, kisl�ny!

- Komolyan azt hiszi, hogy Harry k�pes lenne egyed�l idej�nni? Ennyire �r�ltnek n�zi?

- Fogalmad sincs, mennyire forr�fej� tud lenni, f�leg, ha a szeretteir�l van sz�. – Cs�fond�ros mosolya ijeszt� kacajba fulladt, ahogy megl�tta r�m�lt arcomat. – L�tom, m�r sejted, mire gondolok. Pontosan �gy terveztem. A te h�n �h�tott szerelmed ide�ll�t, �s azt hiszi, kiszabad�that t�ged, de azt hiszem, az �sszes hal�lfal�m nev�ben kijelenthetem, �ri�si meglepet�sben lesz r�sze!

- Nem – motyogom halkan, mik�zben kezd kit�rni rajtam a hiszt�ria. – Harry sokkal okosabb ann�l, semmint bes�t�ljon egy ilyen egy�rtelm� csapd�ba.

- Pedig �gy lesz, �s te ez ellen nem tehetsz semmit! – Arc�ra �rd�gi vigyor �lt ki. – �s miut�n elint�ztem Pottert, elveszem azt, ami az eny�m. – Eddig a padl�t b�multam, hogy ne l�ssa k�nny�ztatta arcom, de erre a mondat�ra felkaptam a fejem. – Mit akarhat m�g elvenni t�l�nk?

- Term�szetesen a magadban hordott k�lyk�t. Saj�t fiamk�nt fogom felnevelni, �s Potter ezzel a tudattal fog a t�lvil�gra menni!

- Nem, am�g �n �lek, SOHA – remegett meg hangom a d�ht�l �s a f�lelemt�l.

- Oh, ne agg�dj, a te �leted sem fog sok�ig tartani, p�r h�nap m�lva k�vetheted a szerelmedet. �n, pedig megkapom jogos jussomat a Vil�g urak�nt! – mosolyogja, majd odavakkant a hal�lfejes maszkot visel� embereinek. – Nott, Avery, vigy�tek vissza a cell�j�ba! M�g fel kell k�sz�ln�m, hogy ill� m�don fogadhassam vend�g�nket! – �ll fel mell�lem.

Szinte csak �rz�keltem, ahogy k�t er�s kar a h�nom al� ny�l, majd egy r�nt�ssal fel�ll�tanak, �s �jra a „mag�nlakoszt�lyomba” visznek.

- �s fi�k – hallom Voldemort saj�tos hangj�t. – Ne feledkezzetek meg a legfontosabbr�l! – sz�l, mire a m�sik kett� egy alig �szrevehet�t b�lint.
M�g akkor is a besz�lget�s hat�sa alatt �llok, amikor meg�rkez�nk. Csak a hideg, nyirkos leveg� t�r�t magamhoz, �s a hirtelen f�jdalom, ahogy valaki er�szakosan a falhoz pr�sel, �s valamit k�sz�l lefolyatni a torkomon.

- Nee – �v�lten�m, de tudom, semmi �rtelme. Hi�ba csapkodok, �s igyekszem eltolni magamt�l az izmos f�rfitestet, az t�retlen�l �llja �t�seimet. Mintha satuba fogt�k volna az arcom, k�ptelens�g szabadulni. M�r szinte patakokban folynak k�nnyeim, mire siker�l terv�ket v�ghezvinni�k, megitatt�k velem a b�jitalt. A f�zetet, mely mindkett�nk sors�t megpecs�telte.
- Sajn�lom, Harry, szeretlek, ne haragudj r�m! – zokogom el magam, mikor hall�t�vols�gon k�v�lre tudom a k�t mor�zus f�rfit. Lassan lecs�szok a fal ment�n, m�g kezeimmel k�nyszeresen takarom fejem, annyira f�jt, �gy szerettem volna, ha fizikai f�jdalom lenne, de sajnos erre a fajt�ra nem lehetett b�jitalt alkalmazni. Eddig szerettem volna, ha Harry�k sietnek, de most azt k�v�nom, ne is keressenek. Nem fogom t�l�lni, musz�j lek�zdenem a hat�s�t, nem lehet v�ge �gy, egyszer�en nem! A legsz�rny�bb az eg�szben, hogy v�gig tudatomn�l leszek, ott lesz bennem az igazi Bonnie, aki tiszta sz�v�b�l szereti Harryt, m�gis szemrebben�s n�lk�l a szem�be mondja, hogy � a legnagyobb hiba az �let�be. Nem, ezt NEM! M�rt teszi ezt vel�nk, mi�rt? M�r �gy viselkedek, mint egy f�l�r�lt, ringatom magam, m�g fojtott szipog�sok t�rnek fel bel�lem.
- �desem, ha okos vagy, egy szavamat se hiszed el – suttogom magam el�.

- Ne f�lj, Potter olyan t�pus, akit kiv�ghatsz az ajt�n, �s bej�n az ablakon! – hallok egy cs�p�s megjegyz�st. Valahogy nagyon ismer�s.

- Apa! – M�g sosem �r�ltem senkinek ennyire. – Hogy ker�lsz ide? – l�pek azonnal a r�csokhoz, de a heves mozdulatt�l nyilall�st �rzek a hasamban.

- Nyugodj le, m�r itt vagyunk – int �vatoss�gra, majd egyetlen p�lcaint�ssel kit�rja az ajt�t, �s hozz�m siet.

- Apa! – �lelem magamhoz j� szorosan, szinte belefulladok a fekete k�penybe. – �gy �r�l�k, hogy l�tlak!

- �n is t�ged, Bonnie! – �lel, b�r lehetett �rezni, hogy meg van illet�dve. Nem sz�m�tott erre a fogadtat�sra, �n viszont k�ptelen vagyok magam visszatartani. � most az egyetlen kapaszkodom az �rz�seim v�zes�s�n. Att�l tartok, ha elengedem, lezuhanok. Fenn akarok maradni, mellett�k akarok maradni!

- Mi a baj? – Most veszi �szre, hogy csupa k�nny az arcom.

- F�lek. F�lek, hogy nem leszek el�g er�s uralni a gondolataimat – vallottam be �rz�seimet, mire kiss� mosolyra h�zta ajkait. Ami a legmegd�bbent�bb volt, hogy nem g�nyos, hanem igazi mosoly bujk�lt sz�ja szeg�let�ben.

- Bonnie, nem vetted m�g �szre? Nincs r�d hat�ssal a f�zet, k�l�nben m�r r�g ugyanazz� a kem�ny �s �rzelemmentes l�nny� v�ltozt�l volna. Akkor nem b�gn�l itt a v�llamon, ak�r egy gyerek!

- Ezt ma hallom m�sodj�ra, �s kijelentem, nem vagyok gyerek! – pr�b�lom hitelesen el�adni, b�r m�r �n is mosolygok.

- Perselus Piton – zavarja meg egy hideg hang kibontakoz�ban l�v� besz�lget�s�nket, mire az eddig h�ttal �l� ap�m megfordul.

- Lucius Malfoy! – v�laszol ugyanolyan hanghordoz�ssal.

- El�ruln�d, mit keresel itt? – k�rdezte enyhe meglepetts�ggel a m�sik f�l.

- M�r r�g nem tartozom k�z�tek, �s ezt te is tudod.

- Akkor te is meghalsz ezzel a sz�nalmas bag�zzsal egy�tt! – v�gja oda d�h�sen, m�g p�lc�j�t r�nk szegezi. – �lljatok fel, gyer�nk! – parancsol r�nk. – Ne akarj�tok, hogy haszn�ljam! – vicsorogta, majd lefagyott az arca.

- Nem fogsz te semmit haszn�lni, ap�m! – l�pett el� az ifjabbik Malfoy apja h�ta m�g�l, m�g p�lc�j�t a h�t�nak nyomta.

- Mire v�ljem ezt? – k�rdezte hitetlenkedve.

- Hidd annak, aminek l�tszik, �rul�snak! Nem akarok a nyomdokaidba l�pni, �n nem ilyen vagyok! – L�tszott, hogy minden mondat egy k�ssz�r�s Lucius sz�v�be, m�r ha van neki egy�ltal�n.

- Hogy mersz �gy besz�lni velem? Ezzel a csal�dunk �si hagyom�ny�t mocskolod be! – kiab�lt r�.

- Elegem van a hagyom�nyokb�l is! – ord�tott vissza. �gy veszekedtek, mintha mi jelen se lenn�nk.

- Lucius, gond van? – l�pett be hirtelen egy m�sik maszkos f�rfi. – L�ttam, hogy Nottot �s Averyt elint�z…

- Stupor! – kaptam ki apa kez�b�l a p�lc�j�t, majd kimondtam az els� �tkot, ami az eszembe jutott. Egy vacak k�b�t�-�tok? Ennyire futja? Pedig annyi harag d�l most bennem, k�sz sz�gyen! – Harry�k hol vannak? – t�rek magamhoz.

- Draco, ne t�k�lj m�r annyit, hanem int�zd el! – pillant Drac�r�l apj�ra a b�jitalok mestere. – Mi addig megkeress�k a t�bbieket! – Majd kih�tr�ltunk a s�t�t b�rt�nb�l.

Sietve v�gigfutottunk a folyos�kon, eg�szen a katakomba bej�rat�ig. Hallani lehetett a csatazajokat. Belegondolni is sz�rny�, vajon, milyen l�tv�ny fog a szemem el� t�rulni, ha kiteszem a l�bam ebb�l a veremb�l? Vajon h�ny bar�tom vesztette m�r �let�t? Rem�lem, egy se. M�ly leveg�t veszek, v�rok, h�tha minden mag�t�l jobbra fordul.

- Ez a h�bor�, Bonnie. Nincs helye haboz�snak – hallom apa hangj�t magam mell�l. Igaza van, most nem riadhatok vissza. Kit�rom az ajt�t, de kezdeti �nbizalmam hamar lelankad. V�r�s, s�rga, k�k, �s n�hol fel-felvillan� z�ld cs�v�k jelzik a csata �ll�s�t. A b�v�helyet k�rbevev� erd�ss�g l�ngokban �ll. Minden�tt v�r, �s elhall� sikolyok. T�nyleg ezt az oldalt p�rtoltam r�gen? Ezt, amelyik most annyi hal�l okoz�ja? Arcomb�l kifut a sz�n is, ahogy megl�tom Catherine-t �s Hermion�t Bell�val k�zdeni.

- L�nyok! – ki�ltom, de a zaj elnyomja hangomat. Oda akarok futni, azonban er�s kezek kulcsol�dnak a karjaimra. – Nee, engedjen el! – igyekszem szabadulni Lucius szor�t�s�b�l, de mind hi�ba. �reztem, hogy hiba lesz Drac�ra b�zni az apj�t. Igaz, hogy mellett�nk �ll, amit becs�l�k benne, de hozz� k�pest m�g gyenge. Lend�letes mozdulatokkal r�ngatott el az eszm�letlen�l fekv� ap�m mell�l, majd visszavitt Voldemort el�. A nagy�r az ideiglenesnek kiki�ltott tr�nsz�k�n �lt, a hatalmas k�rcsarnok m�ret� helyis�g k�zep�n. H�s�ges talpnyal�i, k�zt�k is a legundor�t�bb, F�regfark, ott �lltak k�r�l�tte, ak�r a test�r�k.

- Nah�t, de j� a viszontl�t�s! – sz�l szarkasztikus hangon. – Gyere ide! – utas�tott cseppet sem kedvesen. Malfoy erre elengedett, �n pedig �sszeszor�tott fogakkal b�r, de megtettem. Musz�j elj�tszanom, hogy a b�jital hat�sa alatt vagyok, k�l�nben mindennek v�ge. � m�g nem tud semmit az eg�szr�l, Lucius pedig nem hinn�m, hogy elmondja. � is f�l ura haragj�t�l, r�ad�sul alkalma sincs r�. A meglepet�s ereje lesz a mi fegyver�nk. – �r�lsz, hogy p�holyb�l n�zheted v�gig Potter hal�l�t? – Legsz�vesebben minden teket�ria n�lk�l r� mondan�k egy Adava Kedavr�t! Nyugalom, Bonnie, gondolj arra, hogy hamarosan v�ge!

- Term�szetesen, hiszen nincs is ann�l szebb l�tv�ny, Uram! – mosolygok neg�desen. A francba, rem�lem, nem j�tszom t�l a szerepem! Lucius arca egy pillanatra elhalv�nyul, majd visszanyeri eredeti sz�n�t. Akkor teh�t m�gis t�lz�sba estem, mindegy, egy darabig megteszi.

- �lj ide mell�m! – mutat a m�sik sz�kre, mely pontosan mellette helyezkedett el. – Hamarosan meg�rkezik a mi kis d�szvend�g�nk! – Alighogy kimondta, megjelent p�r hal�lfal�, akik k�zrefogt�k Lupint, ap�t �s Harryt. Mindh�rmukat �sszek�t�zve a f�ldre dobt�k. A l�tv�ny majdnem k�nnyet fakasztott a szemeimb�l, de er�snek kellett l�tszanom, m�g ha bel�l nagyon f�jt is. �reztem, hogy megmozdul bennem a bab�nk.
- Kitart�s, kicsim – suttogtam. – Hamarosan visszakapjuk a pap�t!

- Engedd el! – Harry mindig kedves �s l�gy hangja, most kegyetlen volt �s ijeszt�! – Velem van elint�znival�d, �ket hagyd b�k�n!

- T�vedsz! – �llt fel az �rintett f�l. – Bonnie, a kedvesed mostant�l hozz�m tartozik! – A jelenl�v�k k�z�l kiv�tel n�lk�l mindenki led�bbent. „Mit jelentsen ez?”, tett�k fel sokan a k�rd�st, csup�n a tekintet�kkel, mert megsz�lalni k�ptelenek voltak. A b�jitalr�l kevesen tudtak ezek szerint, vagy �k is olyan j� sz�n�szek, mint �n!

- HAZUDSZ! – visszhangzik Harry d�h�s �v�lt�se. – Soha nem tenne ilyet!

- Oh, te is olyan naiv vagy, mint minden szerelmes – Minden egyes szav�val egyre k�zelebb ker�l Harry�khez. M�g besz�l, int a k�zelben �ll� k�t s�t�tk�penyes alaknak, hogy t�vol�ts�k el Lupint �s ap�t. – Azt hiszed, hogy valaha is �rzett valamit ir�ntad? Komolyan el tudod hinni, hogy �, aki mindig is a rosszfi�kat szerette, majd le�ll egy olyan poj�c�val, mint te? Te t�nyleg hisz�keny vagy, Harry!

- K�rlek, Harry, ha csak egy kicsit is b�zol bennem, akkor nem veszed komolyan! – gondoltam, mik�zben lehunytam a szemem.

- Bonnie igen is szeret engem – n�z bele a s�t�ten vibr�l� j�ghideg h�ll�szemekbe. – �s ezt onnan tudom, mert �n is szeretem �t, �gy ahogy t�ged sosem fognak! – Fordult a kocka. Most a S�t�t Nagy�r �rezte mag�t veszt�sre.

- Oh, sz�val nem hiszed? Akkor mit sz�ln�l egy kis bemutat�hoz? – h�zta g�nyos mosolyra szinte cs�kszer� ajkait. – Bonnie, megtiszteln�l minket a jelenl�teddel? – k�rdezte, mire fel�lltam, majd lass� l�ptekkel elindultam. – El�ruln�d, k�rlek, ennek a h�sk�d� kisfi�nak, mit is gondolsz r�la igaz�n? – fordult fel�m. El�sz�r r�n�ztem, majd a f�ld�n g�zsba k�t�tt Harryre, v�g�l ink�bb a falakat p�szt�ztam. Tudtam, ha a szem�be n�zek, k�ptelen leszek hazudni.

- Igaza van a Nagy�rnak, Potter, sosem kedveltelek! – b�ktem ki az els� �rtelmesnek t�n� gondolatot. Ne haragudj, �desem, a te �rdekedben teszem! – Nem is tudom, mi�rt gondoltad, hogy valaha egy�tt lesz�nk!

- M�rt mondod ezt? – Olyan hitetlen �s egyben sz�vszor�t� arcot v�g. T�rt�ztetni kell magam, hogy ne �leljem magamhoz �s cs�koljam kifullad�sig.

- Mert ez az igazs�g! – k�z�ltem sz�razan. Elk�peszt�, mennyi arroganci�t �s hidegv�rt �r�k�ltem ap�mt�l. – M�gis, kinek kellene egy ilyen h�sk�d� alak, mint te? – L�ttam, hogy kezd t�rni a j�g, hamarosan el�rem a c�lom. – Te m�r a m�lt� vagy, Potter, t�r�dj bele a sorsodba! – adtam meg a v�gsz�t. A k�r�l�tt�nk �ll�k mind hallgattak. Lupin�k az�rt, mert nem sz�m�tottak erre a fordulatra, a hal�lfal�k, pedig v�rt�k uruk k�vetkez� mozzanat�t. Harry viszont csak szobormereven �lt, �s b�mult maga el�. Nem ezt v�rtam t�le, ilyen hamar feladn�?

- Brav�, brav�, nagyszer� �s �lvezetes besz�mol� volt, nem gondolod, Harry? – k�rdezte kis g�nnyal a hangj�ban. – �me, a ti nagyszer� h�s�t�k, a Kis T�l�l�, �gy l�tszik, egy l�ny szerelm�t nem �li t�l! – nevetett. – Mit sz�ln�l… - hajolt eg�szen az arc�hoz. -… ha most ez a l�ny venn� el az �letedet is? – Voldemort �rd�gi kacaja bet�lt�tte az eg�sz helyis�get. Senki nem mert vele nevetni. Ez m�r olyan morbidul hangzott, hogy m�g a csatl�sai is elk�pedtek az �tlett�l, f�leg �n. - Kedvesem, most, hogy elb�cs�zt�l t�le, itt az ideje, hogy meg tedd az utols� sim�t�sokat – ny�jtotta fel�m a p�lc�j�t, amit �n remeg� k�zzel elfogadtam. – Ezzel mondd ki r� a hal�los �tkot – mosolygott. – Az �let ir�ni�ja, hogy pont a testv�rp�lc�ja lesz a gyilkosa!

V�gig n�ztem a t�rsas�gon, �s mindenhol r�m�lt vagy maszkos arcok tekintettek vissza r�m. F�ltem, de ugyanakkor elsz�ntam magam. Harry most a legcs�ggedtebb, most kell cselekednem! Tudatni akartam vele, hogy minden, amit ebben a teremben kiejtettem a sz�mon, mer� hazugs�g. Tudom, hogy tudja. A sz�ve legm�ly�n � is tiszt�ban van vele, ez�rt kell, hogy a felsz�nre hozzam, eg�szen pontosan a b�r�be. Rem�lem, siker�l meggy�zn�m, k�l�nben �r�k s�t�ts�g k�sz�nt az es�s Angli�ra.
P�r l�p�ssel el� l�ptem, majd leereszkedtem hozz�, de k�zben �gyeltem, hogy a p�lc�t v�gig r�szegezzem.

- Mit csin�lsz? – k�rdezte gyan�san Tudodki.

- Csak a szem�be akarok n�zni, mik�zben meg�l�m! – v�gtam ki magam gyorsan a f�lre�rthet� szitu�ci�b�l. Eg�szen k�zel hajoltam hozz�, hogy meghallja a suttog�som:
- Harry, te is tudod, hogy szeretlek. Mindenkin�l t�bbet �rsz sz�momra, soha nem hagyn�lak el! Csal�dot �s boldog �letet szeretn�k, �s tudom, hogy ezt csak te tudod biztos�tani a sz�munkra! – cs�koltam meg. Mintha visszat�rt volna bel� az �let. Sz�tfesz�tette a var�zslat okozta b�kly�kat.

- Potter, te ragyogsz? – �lt ki �szinte d�bbenet Voldemort arc�ra. Harry k�r�l val�ban aranyf�ny� burok sug�rzott, mely szinte minden hal�lfal�t – akik esetleg botor m�don -, r� akartak t�madni, tasz�t�t. S�t, akik t�l k�zel ker�ltek a f�nyhez, sz�nn� �gtek. A hal�lfal�kkal val� hadakoz�s teljesen elvonta Harry figyelm�t, �gy Voldemortnak siker�lt mag�hoz ragadnia a p�lc�t, �s vele egy�tt engem is.

- Azt hiszed, megijeszthetsz? – �v�lt�tte. – M�sodszorra nem fogok ugyanabba a hib�ba esni! – h�tr�lt, mik�zben a nyakamnak szegezte a var�zseszk�zt. – Tiszt�ban vagy vele, hogy egy �vatlan mozdulat, �s a kedvesed halott! – vakkantotta Harrynek, aki m�r csak p�r m�terre �llt t�l�nk. Nem hallgatott r�, mintha nem is �nmaga lenne. Csak rend�letlen�l haladt fel�nk vak�t� f�nyess�get �rasztva test�b�l. – T�bbsz�r nem mondom, �rted? – remegett meg a Nagy�r hangja, f�lt. Sosem gondoltam volna, hogy meg�lem ezt a napot, de rettegett. Hallottam, ahogy egyre s�r�bben veszi a leveg�t. El�g lett volna egyetlen mozdulat, �s �rtalmatlan�tom, de ezt a nemes feladatot ink�bb apa v�llalta helyettem. Mer� v�letlenb�l �tban hagyta a l�b�t a folyamatosan h�tr�l� Voldemortnak, aki hanyatt v�g�dott a k�vezeten. (Mondanom se kell, minden tekint�ly�t elvesztette!) Engem szerencs�re m�g elkapott az es�s el�tt.

- Ti�d a p�lya, Po… Harry! – adta �t apa a szabad pr�d�t.

Utolj�ra m�g pr�b�lt�k v�deni h� csatl�sai, azt�n mindent elnyelt a f�nyess�g.