18. Voldemort serege (18+)

- Sajn�lom, hogy meg kellett szak�taniuk a n�sz�tjukat – k�sz�nt�tte Minerva McGalagony a friss h�zasp�rt, Lupint �s Tonksot.

Lupin csak s�padtan b�lintott, majd le�ltek egy k�zeli sz�kre.

A Roxfort Nagyterm�ben voltak, k�s� este, miut�n a di�kok m�r visszavonultak a h�l�k�rlet�kbe. A tan�ri asztalt �gy alak�tott�k �t, hogy a rengeteg vend�g elf�rjen, �s tan�cskozni is tudjanak.

- K�sz�n�m, hogy ilyen gyorsan ide�rtek – sz�lt a t�rsas�ghoz McGalagony. – Mi�ta a F�nix Rendje felbomlott, nincs m�sik hely, ahol tan�cskozhatn�nk. A probl�ma viszont nem t�r halaszt�st: a S�t�t Nagy�r visszat�rt! Az aurorok nem urai a helyzetnek, �jra a seg�ts�g�kre kell sietn�nk!

Ijedt suttog�s indult meg a R�gi rendtagok k�z�tt, mintha �k eddig nem olvast�k volna az aggaszt� h�reket. De m�gis m�s volt a Reggeli Pr�f�t�ban olvasni a t�rt�ntekr�l, mint Minerva McGalagonyt�l hallani.

- Olyan inform�ci�k vannak a birtokunkban – intett a n� Hermione �s Piton fel� -, amelyekr�l m�g nem hallhattak. Perselus, k�rem, ismertetn� ezeket?

Piton megvet�en v�gigm�rte a szedett-vedett gy�lekezetet, �s Minerva mell� lebegett. M�r meg sem lep�d�tt az ijedt suttog�st hallva. A Rendtagok csak most vett�k �szre k�l�nleges �llapot�t, eddig r� se n�ztek, mialatt az asztaln�l �ld�g�lt.

- Mi t�rt�nt? – sz�lt k�zbe Remus Lupin. – Voldemort...

- Nem csak a Nagy�r tette ezt velem – r�zta a fej�t Piton. – Legink�bb tal�n Draco Malfoy okolhat� �rte.

- Elmes�ln�...

- Nem, most fontosabb dolgunk van – tiltakozott a f�rfi. – A S�t�t Nagy�r ezekben a pillanatokban is �rtatlan muglik �let�t oltja ki, nem hinn�m, hogy az �n �llapotomr�l k�ne csevegn�nk.

- De hogyan t�madt fel egy�ltal�n? – �rdekl�d�tt Fred Weasley. – Az utols� horcrux a Gringottsban maradt, nem? An�lk�l hogyan t�rt vissza?

- Azt a horcruxot szeptemberben Harry Potterrel �s Hermione Grangerrel megsemmis�tett�k. Valami azonban rosszul s�lt el, ez�rt az utols� l�lekdarab bel�m k�lt�z�tt. Mr. Potter egy var�zslattal elt�vol�totta, de k�zben �szrev�tlen�l bel� sz�llt �t. Jelen pillanatban Potter az, aki hurcolja a Nagy�r lelk�nek utols� darabj�t. – T�bben a szav�ba akartak v�gni, de felemelte a hangj�t, �s nem hagyta. – Ez a l�lekdarab j�val sz�v�sabb, er�sebb, mint a t�bbi volt, hiszen ez az utols�. Ha megsemmis�l, a Nagy�r �r�kre elt�nik a f�ld sz�n�r�l, egy morzs�nyi sem marad bel�le, ami felt�madhatna. �rthet�, hogy nagyon k�zd ellene.

Ez a l�lekdarab h�napok �ta Harry Potterben van, de tal�n sohasem tudott volna annyira meger�s�dni, hogy �tvegye a test felett az uralmat, ha nincs Draco Malfoy. Draco elhat�rozta, hogy megszerzi mag�nak Voldemort minden erej�t, ker�l, amibe ker�l. M�r annak is ez volt az oka, hogy b�rt�nbe ker�lt: annyira kereste a horcruxot, hogy nem tudott v�rni, rejt�zk�dni. Miut�n kij�tt a b�rt�nb�l, �jra a Gringottsba ment. Megtudta, hogy mi is odatartunk, �gy elv�gzett egy var�zslatot, amit m�g hal�lfal�k�nt tanult meg. Ez�rt siker�lt rosszul az �n var�zslatom, �s ez�rt ker�lt bel�m a l�lekdarab. Ez volt az oka annak is, hogy Harry Potter k�s�bb l�lekhurcol� lett.

- Az a f�reg – morogta George Weasley. – Ez�rt m�g...

- Elk�sett, Mr. Weasley, � volt a Nagy�r els� �ldozata, �s elhiheti, nem volt kellemes hal�la.

Piton meg�llt egy pillanatra, mint aki az erej�t pr�b�lja �sszeszedni a tov�bbiakhoz.

- A Rend els�dleges feladata Voldemort �s az utols� l�lekdarab elpuszt�t�sa, de Mr. Potter nem k�z�ns�ges l�lekhurcol�. Att�l tartok, �k ketten jelenleg teljesen �sszeolvadtak.

Mindenki egyszerre kezdett el sutyorogni. Piton – mivel m�r elmondta, amit akart – le�lt Hermione mell�. A l�ny egy b�tor�t� mosolyt k�ld�tt fel�, ami ink�bb grimaszra siker�lt. Mindketten nagyon j�l tudt�k, mennyi az es�lye Harry megment�s�nek. �pp annyi, mint Voldemort elpuszt�t�s�nak.

Voldemort �lvezte az �j teste el�nyeit. A ruganyos izomzat �s a ki�lesedett �rz�kszervek sokat seg�tettek neki, hogy hat�konyabban h�dolhasson hobbij�nak. Egy falu f�ter�n �llt, �s el�gedetten szeml�lte a helyi templom felett lebeg� S�t�t Jegyet.

Az emberek – m�r akik m�g �letben maradtak – k�ts�gbeesetten rejt�ztek el h�zaikban. Voldemort ezt is �lvezte – parancsba adta hal�lfal�inak, hogy vad�ssz�k le �ket egyenk�nt. A bolondok azt hitt�k, �gy meg tudj�k v�deni magukat, holott nagyobb csoportokban n�mi es�ly�k lenne. �m �gy legal�bb ki�lvezhetett minden egyes sikolyt. L�bai el�tt gy�ltek a holttestek, lev�gott testr�szek. Legsz�vesebben a halom tetej�re �lt volna, de nem akarta �sszev�rezni mag�t, �s k�l�nben is, az nem lett volna m�lt� hozz�.

A t�volban egy n�i alak k�zeledett. Voldemort elfintorodott: felismerte Bellatrixot.

- Hol van az �rul� feje? – sziszegte a l�bai el� borul� n�nek. Idegesen a haj�ba t�rt, de amikor egy csom� a tenyer�ben maradt, m�g ink�bb d�hbe gurult, �s hatalmas pofont kevert le Bellatrixnak, akinek az �t�s erej�t�l felrepedt a sz�ja. – V�laszolj, szuka! – ord�totta.

- Sajn�lom, Nagyuram! – esdekelt Bella a bocs�nat��rt. – Mindent megpr�b�ltam, de a h�zba lehetetlen behatolni. Szerintem �res: h�rom napja bujk�lok a k�zelben, �s �jjel-nappal szemmel tartom, de egyszer sem l�ttam mozg�st. Ha Piton t�nyleg bent rostokol, m�r ki kellett volna j�nnie.

�, igen, megmondhatta volna Bell�nak, hogy hogyan juthat be, de akkor mi�rt b�ntetn� meg? Az�rt, mert csal�dott benne? Nem, nem, az nem j� megold�s, ink�bb elk�ldi �jra �s �jra, holott tiszt�ban van vele, hogy egy �let alatt sem jutna be a h�zba. �lvezte a n� kiszolg�ltatott helyzet�t, �s azt, hogy mindig visszaj�n a b�ntet�s��rt. Im�dta k�nozni, igaz�b�l ez�rt tartotta. Legt�bbsz�r olyan elvetem�lt volt, hogy semmi haszn�t nem vette, de legal�bb kit�lthette rajta minden beteges szenved�ly�t. Persze �t r�szes�tette a legnagyobb kegyben is, hiszen ilyen hal�lfal�t nem lehet minden sarkon tal�lni. Mint a hull�mvas�t, olyan �lete volt Bell�nak hal�lfal�k�nt.

Egy p�lca n�lk�li var�zslattal felkapta a n�t, �s a hullahalom tetej�re haj�totta, mint egy rongybab�t. Bellatrix ruh�ja �t�zott az alatta hever�, megcsonk�tott f�rfiak �s n�k v�r�t�l. Voldemort egy var�zslattal odasz�gezte Bella mindk�t tenyer�t, �tlyukasztva az inakat �s a h�st. A n� fel�v�lt�tt a f�jdalomt�l, d�h�sen f�jtatott, de nem mondott ellent, nem k�ny�rg�tt.

- Addig ott maradsz, m�g ki nem tal�lod, hogy tudsz bejutni!

Egyre t�bb holttest �rkezett, �s egy id� ut�n Bell�t betemett�k a v�rz� tetemek �s testr�szek.

Voldemort nem kegyelmezett senkinek. Nem is ismerte azt a sz�t, hogy kegyelem.

Egy �r�val k�s�bb egyik szolg�ja egy fiatal fi�t r�ngatott el�.

- Ez itt mi�rt �l m�g mindig? – mutatott a s�rtetlen kamaszra. – Mindent nekem kell elv�geznem?

- Sajn�lom, Nagyuram, ha rosszat cselekedtem – esett t�rdre a hal�lfal�. – De ez a fi� b�tran viselkedett, �s azt mondta, minden v�gya, hogy k�z�nk tartozhasson.

- �s te ezt elhitted? – Voldemort d�bbenten n�zett szolg�j�ra. Ilyen naiv lenne?

- Meg�lte anyj�t �s k�t �ccs�t a szemem l�tt�ra, hogy bizony�tson – menteget�z�tt a csukly�s.

Voldemortot sz�rakoztatta a szitu�ci�. Volt annyira hi�, hogy impon�ljon neki: a fiatalok �jra az � �tmutat�sait akarj�k k�vetni. Rendben, ez m�g csak egy fiatal, de lesz ez m�g t�bb is!

- Hogy h�vnak? – k�rdezte v�g�l.

- Tomnak.

Voldemort intett n�vtelen szolg�j�nak, hogy elmehet, majd Tom fel� fordult.

- �ldd meg – mutatott a t�voz� hal�lfal�ra. Hangja nyugodt �s jeges volt.

Tom egy pillanatig sem teket�ri�zott: azonnal egy �tkot k�ld�tt a hal�lfal� ut�n, aki azonban r�sen volt, �s visszaverte a t�mad�st. M�r �ppen meg�lte volna a fi�t szemtelens�g��rt, amikor Voldemort hanyag mozdulattal egy �tkot k�ld�tt r�. Minden porcik�ja leb�nult, mozdulni se tudott, �gy Tom m�r k�nny�szerrel meg�lte n�h�ny �tok egym�s ut�n alkalmaz�s�val. Nem volt �ppen eleg�ns megold�s, de Voldemortnak tetszett, hogy az unalmas, iskol�ban tan�tott m�gi�kkal gyilkolni is k�pes volt.

- Fel vagy v�ve – mondta a visszat�r� fi�nak, aki marad�ktalanul teljes�tette a pr�b�t. Ha visszak�rdez, ha egy pillanatig is haboz, maga �li meg. De Tom j� alapanyagnak l�tszott: felt�tel n�lk�l teles�tette parancs�t.

- Gyere, Tom. Azt hiszem, mes�lnem kell neked n�h�ny sokkal hat�sosabb var�zslatr�l. Melyik iskol�ba j�rsz?

Miel�tt tov�bb�lltak, egy int�ssel kiszabad�totta Bell�t fogs�g�b�l, �s �tj�ra k�ldte. Tudta, most m�g jobban fog k�zdeni, �s ha visszat�r, � m�g kegyetlenebb�l megb�ntetheti.

Hermione d�h�sen meredt a vitatkoz� cs�rh�re. Elege volt az eg�sz band�b�l. M�r megint valami l�nyegtelen apr�s�gon vitatkoznak, amikor Voldemort odakint embereket gyilkol!

- Nem mehetn�nk el innen, hogy v�gre csin�ljunk is valamit? – fordult Pitonhoz, aki fesz�lten meredt maga el�. – Ezekkel nem jutunk sokra. Sz�ban akarj�k legy�zni Voldemortot.

- �s m�gis mit akarsz tenni? – k�rdezett vissza a f�rfi. – Voldemort Harry b�r�ben van. Ha a Nagyurat b�ntjuk, azzal Harryt is b�ntjuk. Harry meg fog halni a Holtak K�nyve szerint. A k�rd�s az, hogyan, ha most � Voldemort? Hogy lehet, hogy csak egyik�k hal meg, mikor egy testben �lnek?

- Nem lehet, hogy Voldemort annyira elnyomja a saj�t test�ben, hogy meghal a lelke? A teste teljesen Voldemort� lesz, � pedig elt�vozik – v�zolt fel egy – nem t�l kedvez� – eshet�s�get Hermione.

- Lehet – s�hajtott Piton. – Ez esetben viszont meg kell �ln�nk a testet. Te jobban ismered Harryt. Szerinted is azt akarn�, hogy ne vegy�k figyelembe azt, hogy ezzel �t is meg�lj�k, hanem k�zdj�nk minden er�nkkel a S�t�t Nagy�r ellen?

- Sajnos ebben teljesen biztos vagyok – s�rta el mag�t a l�ny. – H�t mindenki meghal, aki k�zel �ll hozz�m?

- Ne sir�nkozzunk, cselekedj�nk. Menj�nk el a h�zamhoz, �s szedj�nk �ssze n�h�ny dolgot. Van egy k�nyvem, amire felt�tlen�l sz�ks�g�nk van. �s azzal a Lestrange n�szem�llyel is kezden�nk k�ne valamit, ha m�g mindig arra �l�lkodik!

Senkinek sem t�nt fel, amikor az egyik mell�kajt�n t�voztak. �k mindent elmondtak a Rendnek, amit tudniuk kellett: a t�bbi m�r rajtuk �llt. A Rend f�l �ra m�lva feloszlatta a gy�l�st, �s mindenki hazahoppan�lt. Mind�ssze annyira jutottak, hogy m�snap hajnalban felkeresik a legut�bb k�t �ve haszn�lt kapcsolataikat inform�ci�szerz�sre, majd �jra tan�cskoznak, milyen m�don gy�zhet� le az ellens�g.

Piton�k, miel�tt hazamentek volna, Hermione tan�cs�ra elindultak megkeresni Mrs. Octondont, h�tha tudna valamilyen hasznos, �j inform�ci�val szolg�lni. M�r nem dolgozott a Roxfortban, mi�ta legy�zt�k Voldemortot, de a lakc�m�t nem volt neh�z kinyomozni. Mindenk�ppen tudni akart�k, mi�rt mentette meg Dumbledore �vekkel ezel�tt az �let�t.

- � itt Tom – mutatott Voldemort a tiszt�s k�zep�n �ll� leg�jabb hal�lfal�j�ra. K�r�l�tte csukly�s alakok alkottak szab�lyos k�rt. M�r k�s� este volt, �s m�g a csillagok sem mertek vil�g�tani ezen a balj�s �jszak�n.

Sokan voltak, de m�g nem elegen. Voldemortot d�h�tette, hogy –�pp�gy, mint legut�bb –, t�bb, m�g �l� h�ve nem kapkodta el, hogy megjelenjen a sz�ne el�tt. Mintha el�sz�r otthon, a viszonylagos biztons�gban akart�k volna kiv�rni, melyik oldalra billen a m�rleg nyelve, hogy csak ut�na valljanak sz�nt.

- Tom a Roxfort egyik, nagy j�v� el�tt �ll� n�vend�ke – tette hozz�, miut�n mindenkinek egyenk�nt, fenyeget�en a szem�be n�zett. – Seg�ts�g�vel egy igen eleg�ns tettet vihet�nk v�ghez. Ehhez azonban j�val t�bb emberre van sz�ks�gem. Ez�rt �gy d�nt�ttem, egy olyan var�zslathoz folyamodom, amit m�g nem l�tott a vil�g! – kacagott fel, �s hal�lfal�i kicsit megk�sve csatlakoztak hozz�. – Sz�val, ki lesz az �nk�nt jelentkez�?

A hal�lfal�k nem mert�k megk�rdezni, mir�l van sz�, an�lk�l pedig nem lett volna �letbiztos�t�s elv�llalni egy feladatot, �gy egy darabig csak idegesen toporogtak, s�r�n egym�sra pillantva, mintha �gy szugger�lt�k volna szomsz�djukat, hogy � l�pjen �nk�nt el�re.

- Sz�val? – ism�telte meg a k�rd�st Voldemort, aki kezdte elvesz�teni nem t�l h�res t�relm�t. Alattval�i tudt�k, tov�bb nem k�slekedhetnek, �gy egyik�k – aki a legkev�sb� b�rta a fesz�lts�get –, remegve el�r�bb l�pett.

- Remek – b�lintott a Nagy�r, �s intett k�t m�sik hal�lfal�nak. – Hozz�tok ut�nam. A t�bbiekre egyel�re nincs sz�ks�gem, de ne menjetek messzire: ma �jszaka m�g lesz egy kis dolgunk.

El�vette Harry v�mp�rok �ltal k�sz�tett var�zsp�lc�j�t, �s egy apr� int�ssel megv�gta az �nk�nt v�llalkoz� hal�lfal�ja csukl�it. A k�t m�sik egy k�zelben lev� �st f�l� tartotta a f�rfi kezeit, hogy abba folyjon a v�r.

Amikor Voldemort �jra intett, a hal�lfal� sebei behegedtek. Most a saj�t karj�t v�gta meg, �s abb�l is juttatott p�r csepp v�rt az �stbe. Hi�ba volt Voldemort, A F�rfi, Akit Nem Nevez�nk Nev�n, m�gis csak Harry Potter volt az, akinek a test�t bitorolta. F� ellens�ge v�re pedig csak m�g hat�sosabb� tette a f�zetet, amit elk�sz�teni sz�nd�kozott.

- Eln�z�st a k�s� esti zavar�s�rt – szabadkozott Hermione, amikor Mrs. Octondon ajt�t nyitott. A t�volban egy kisl�ny s�rt keservesen, bizony�ra a kopog�sra �bredt fel.

- J�jjenek be – intett a n�, mik�zben egy pillanat alatt felm�rte Piton �llapot�t. – Hogy siker�lt a megbesz�l�s a Renddel? Jutottak valamire?

- Hogy…

- Att�l, hogy sohasem voltam a F�nix Rendj�nek a tagja, az�rt m�g van n�mi r�l�t�som a dologra – v�gott Odry a l�ny szav�ba. – Mondhatjuk azt is, r�gen mindig els� k�zb�l kaptam az inform�ci�kat. Mi�ta… mi�ta nagyap�m meghalt, az�ta m�s forr�sra kell t�maszkodnom, de megoldom.

- A nagyapja? – Hermione �rtetlen arcot v�gott.

- Most m�r �rtem, mi�rt t�nt olyan ismer�snek, amikor l�ttam – mondta Piton, aki l�that�an m�r mindent �rtett. – A szeme tiszt�ra olyan, mint Albus� – mosolyodott el egy pillanatra.

- �gy �rtik, maga Albus Dumbledore unok�ja? – d�bbent meg Hermione.

- Igen. M�gis mit gondolsz, mi�rt seg�tettem nektek, amennyit csak tudtam? – mosolyodott r� a n�. – Nagyap�m k�rt meg arra, hogy vigy�zzak r�tok, de a saj�t �rdekemben ne �ruljam el, ki is vagyok. Azt hittem, neh�z dolgom lesz, de azt�n a sors a kezemre j�tszott: eg�szen v�letlen�l Harry el� sodort, �s nyomban sz�vess�get is tudtam tenni neki, hogy megb�zzon bennem.

- Ez�rt? – t�rt ki Pitonb�l. – Sz�val �n miatt kellett meg�ln�m a legjobb bar�tomat – k�z�lte szellemnek is t�l falfeh�ren a f�rfi.

- Higgye el, �n voltam az utols�, aki ezt az eg�szet akarta! – s�hajtotta a n�. – Amikor kider�lt, hogy azt a m�gikus gy�r�t megfogva, �s egy ideig magamn�l tartva v�gzetesen megpecs�tel�d�tt a sorsom, viszonylag hamar belet�r�dtem az elker�lhetetlenbe. Nagyapa volt az, aki v�ltig azt hajtogatta: � sodort ekkora bajba, � is fog kih�zni bel�le. Tiltakoztam, ahogy csak b�rtam, de v�g�l � volt az er�sebb. Annyit besz�lt a f�rjemr�l �s a l�nyaimr�l, hogy v�g�l bel�ttam: r�m nagy sz�ks�ge van a csal�domnak. Hi�ba, most m�r tudom, milyen �nz� dolog ez – hisz nagyap�ra az eg�sz vil�gnak volt sz�ks�ge, m�g r�m csak n�h�ny embernek. De hisz �n�k is ismerik, milyen meggy�z� tudott lenni: mindig el�rte, amit akart. �gy meghalt helyettem.

- Milyen var�zslattal szedte ki �nb�l Voldemort l�lekdarabj�t? – �rdekl�d�tt Hermione.

- Hermione – Piton igyekezett a szav�ba v�gni, mert t�l k�nyes t�ma volt ez. Sohasem mes�lt�k el a l�nynak, hogy Harry is s�t�t var�zslatot haszn�lt, amikor elt�vol�totta Pitonb�l Voldemort utols� l�lekdarabj�t.

- Egy nagyon hat�sos s�t�t var�zslatot – hajtotta le b�nb�n�an a fej�t Mrs. Octondon. – Eg�sz �let�ben h� volt a vil�gos oldalhoz, de v�g�l � is r�k�nyszer�lt egy fekete var�zslatra. Mondanom sem kell, mennyire megt�rte ez lelkileg. Mintha �veket �regedett volna n�h�ny h�nap alatt!

- Igen, eml�kszem – b�lintott Hermione, aki most az egyszer egy sz�t sem sz�lt a s�t�t var�zslat ellen. Hisz Harry a h�ga �let�t is azzal akarta megv�deni, � pedig hagyta – ha valaki olyannak az �lete a t�t, akit nagyon szeret�nk, nem t�ntor�t vissza semmi. Most m�r az sem d�bbentette meg annyira, hogy Harry �tv�llalta Piton l�lekdarabj�t.

- Egy pillanat. Milyen var�zsig�t haszn�ltak pontosan? – melegedett bele a t�m�ba Piton. – Harry rajtam a l�leksz�v�st majd a szellemt�r�st alkalmazta. Mi �gy tudtuk, ezzel elt�vol�tja a lelket a saj�tomb�l, �s nem megy �t abba, aki elv�gzi a var�zslatot.

- Igen, a le�r�s alapj�n t�nyleg �gy van. De gondolja, hogy ha l�tezik ilyen var�zslat, nagyapa hagyja meghalni a l�lekhurcol�kat? Nem, annak a var�zsig�nek a le�r�sa nem pontos, de � tudta, mit tesz. Tudta, hogy � fog meghalni helyettem.

- Mi�rt nem mondta el…

- Tudom, mit �rez most. Ha ezt kor�bban tudja, megmenthette volna a feles�g�t. De nem lett volna semmi �rtelme, h�t nem �rti? A feles�ge akkor sohasem t�r mag�hoz a k�m�b�l, maga pedig nem seg�thet Harry Potter�knek. Persze mindezt nem tudta el�re a nagyap�m, de akkor is, mit seg�tett volna ez a s�t�t m�gia? Ki d�nt�tte volna el, ki maradjon �letben, �s ki haljon meg �nfel�ldoz�an? Nagyapa megengedte mindezt saj�t mag�nak, de m�st nem akart ilyen kegyetlen dilemma el� �ll�tani.

- Sz�val Harryb�l is ki lehet valahogy szedni Voldemort lelk�t, de ehhez valakinek �t kellene v�llalnia a l�lekdarabot – szak�totta f�lbe a parttalan vit�t Hermione. �gy besz�lt, hogy felt�telezte: ha Mrs. Octondon tudott a gy�l�sr�l, akkor m�r semmi sem �jdons�g neki.

- Nem, szerintem ez m�r k�s�. Az a test, ami egykor Harry Potter� volt, most m�r ink�bb tartozik Voldemorthoz, mint eredeti tulajdonos�hoz. L�ttak k�pet r�la mostan�ban? Harry teste m�ris �talakult: egyre jobban hasonl�t a Nagy�rra. Ha l�leksz�v�st alkalmazn�nk, lehet, hogy Harry lelk�t rakn�nk �t egy m�sik testbe. De Harry Potter aligha akar �l�sk�d� �letet �lni. Nem, valami m�s megold�st kell tal�lnunk. Mindennek van valami megold�sa, csak meg kell keresni. Tudn�nak v�rni egy pillanatra? Elb�cs�zom a csal�domt�l, azt�n indulhatunk.

- Hogy? – d�bbent meg Piton. – Vel�nk akar j�nni?

- Igen, ez csak term�szetes. �n�k v�gre tenni akarnak valamit. Ennyivel tartozom az �letem�rt cser�be: seg�tenem kell eltakar�tani Tudjukkit a F�ld sz�n�r�l. Most m�r v�gleg.

Voldemort var�zslata a v�g�hez k�zel�tett. �jf�lre id�z�tette a nagy fin�l�t – mindig is szeretett st�lusosan alkotni.

Amikor a h�ta m�g�tt megmozdult a holtestekb�l emelt halom, meg sem fordult. J�l tudta, mi k�vetkezik. De volt valami, amit jobban v�rt: h� hal�lfal�i megjelen�s�t. Tudta, b�rmelyik ir�nyb�l j�hetnek, de lassan meg kell �rkezni�k, b�rmilyen messze estek is el.

Amikor az els� meg�rkezett a t�rre, Tom ijedten h�tr�lni kezdett. Voldemort m�g �t sem avatta bele teljesen a terveibe. M�r el�re tudta mi k�vetkezik, �s nem kellett csal�dnia: egy pillanat m�lva a fi� ugyanolyan ijedten ugrott vissza a h�ta m�g�l, mint ahogy arra menek�lt. Be voltak ker�tve minden ir�nyb�l.

- L�pj k�zelebb – sz�l�totta meg a valaha sz�ke haj� f�rfit, aki k�zben hall�t�vols�gba �rt. Egykor j�k�p� arca m�r r�gen a m�lt� volt – ugyan ki sz�ps�g�nek tenne j�t t�bb �vnyi pihen�s a f�ld alatt?

A f�rfir�l rongyok l�gtak ruha gyan�nt, m�g b�re feh�r helyett eg�szs�gtelen, z�ldes sz�nt vett fel. A f�t�ren vil�g�tott n�h�ny m�gikusan gy�jtott l�mpa, �s az alak zavartan hunyorgott az er�s f�nyt�l.

- �, h�t te is meg�rkezt�l – intett egy m�sik alaknak, aki az el�bbi mell� l�pett. – Nem gondoltam volna, hogy engedelmeskedsz a h�v�somnak. Ezek szerint a lelked m�ly�n mindig is kicsit hal�lfal� volt�l – cukkolta a fi�t.

- Nagyra t�r� tervei voltak, az biztos – v�laszolt az els� alak, nehezen ejtve a szavakat, de a b�szkes�g ler�tt az arc�r�l.

- �r�l�k, hogy szolg�lhatom – hajtott t�rdet az ifj�. Szeme villan�sa el�rulta, hogy nem teljesen �rt egyet a mondand�j�val, de nagyon er�s volt a var�zslat, ami ideh�vta.

A kis t�ren egyre t�bben jelentek meg. Tom meg se mert sz�lalni a rengeteg alakot l�tva. A legt�bben rongyokba burkol�ztak, de nem egy teljesen meztelen volt, �s b�r�k sem t�nt teljesen eg�szs�gesnek, �pnek.

A t�r egyik sark�ban egy m�sik csoport gy�lekezett: ezek n�ma cs�ndben �lltak, mint akik csak parancsra mozdulnak, cselekszenek, s�t, tal�n csak parancsra gondolkodnak. Az � ruh�juk �p volt, kiv�ve egyes szakad�sokat, t�p�seket, ahol friss sebek bor�tott�k test�ket. �gy n�ztek ki, mint akik nem olyan r�g haltak meg, �s �gy is volt: p�r �r�val kor�bban m�g �lettelen�l fek�dtek a t�r k�zep�n, egy kupacban.

- Akkor h�t mindenki itt van– sz�lt a t�meghez fennhangon Voldemort. Azonnal n�ma csend lett. Meg�rintette Tom alkarj�n a friss jelet, aminek k�vetkezt�ben hamarosan a t�bbi hal�lfal� is meg�rkezett. D�bbenten n�ztek k�r�l a t�meget l�tva, majd – kiss� meglepve – biccentve �dv�z�lt�k r�g nem l�tott ismer�seiket.

- Azt hiszem, most m�r elegen vagyunk, hogy kicsit jobban felh�vjuk magunkra a vil�g figyelm�t. Muglikat gyilkolni sz�rakoztat� dolog, de van valami, ami enn�l jobban tudna sz�rakoztatni engem: ha v�gre elpusztulna egy hely. Gondolom, mindenki sejti, hova vonulunk ma �jszaka.

A zombik �s a hal�lfal�k lelkesen b�logattak.

- Induljunk a Roxfortba! – ki�ltotta Voldemort, �s ir�ny�t�sa alatt felvonultak a kast�ly ellen.

A zombi-hal�lfal�kat Lucius Malfoy vezette, akit szem�lyes bossz� is �ltetett: rem�lte, v�gre a keze k�z� kaparinthatja Perselus Pitont. Fia, Draco ott vonult mellette. Maga sem �rtette, mi�rt t�rt vissza a b�ke pokl�b�l, mikor �rezte a h�v�st. Tal�n m�g nem volt ott t�l r�g�ta: er�s �let�szt�ne azt dikt�lta, m�g Voldemortnak engedelmeskedni is jobb, mint egy unalmas z�ld tiszt�son Ron Weasley bamba k�p�t b�mulni.

A falu lak�ib�l lett zombik nem gondolkodtak, mert nem tudtak. �ket Voldemort arra sz�nta, amire val�k: hogy felfogj�k az �tkokat a hal�lfal�k el�tt. �rezz�k magukat megtisztelve, hogy mugli l�t�kre egy nagy var�zsl� alkalmazza �ket!

- Reszkess, Roxfort, j�v�nk! – vigyorgott Tom. Nem gondolta volna, hogy ha hazaj�n egy h�tre, ilyen izgalmakban lehet r�sze! Most v�gre j�l odakoppinthat Minerva McGalagony orr�ra, aki m�r �vek �ta k�l�n�s ellenszenvvel kezelte. Gy�l�lte az iskol�t, a di�kokat �s legf�k�ppen a tan�rokat. J� m�ka lesz hal�lfal�nak lenni!

K�vetkezik: �sszefesz�lt er�k