9. K�z�s �jszaka

- Sz�ks�gem van valakire – k�ny�rg�tt a l�ny.

- Rajtam ne m�ljon – gondolta Piton, de r�gt�n el is sz�gyellte mag�t. Ennyit �rne a mardek�ros ravaszs�ga �s a t�relme? Ha most nekiesik a l�nynak, egy �jszak�ra j�l �rzi mag�t, �s k�sz. Ennyi. Mi�rt el�gedjen meg ennyivel, ha t�bbet is megszerezhet?

- Valakire, de nem felt�tlen�l r�m – vonta le �gy v�g�l a megfelel� k�vetkeztet�st.

- Sajn�lom, nem szerettem bel�d az elm�lt id�szakban, �s val�sz�n�leg nem is fogok – n�zett r� Hermione b�natos szemekkel. Piton szinte megsajn�lta. - Olyan k�l�nb�z�ek vagyunk… De ma �jjel nem b�rn�k egyed�l maradni!

- B�jj az egyik bar�tn�dh�z – aj�nlotta Piton, �s akaratlanul is pik�ns k�pek tolultak az elm�j�be. Mikor r�eszm�lt, melyik l�nnyal is lakik Hermione egy lakr�szben, siker�lt vill�mgyorsan leh�tenie mag�t. Luna Lovegood g�l� szemei m�g r� is lankaszt� hat�ssal voltak.

- Tudod j�l, hogy nekem m�sfajta t�rsas�g kell! – esdekelt a l�ny k�rlel� tekintettel.

- Akkor gyere – �llt fel Piton, �s mag�val h�zta a kez�n�l fogva. A h�l�ba vezette, ahol az �gy v�g�n�l meg�llt.

�vatos mozdulatokkal levetk�ztette partner�t, megszabad�tva minden fels�ruh�zatt�l, majd levette saj�t ruh�it is. Amikor mindketten feh�rnem�ben �lltak, intett, hogy b�jjanak �gyba. Magukra h�zta a takar�t, majd meg�lelte a reszket� testet, �s �vatosan simogatni kezdte a h�t�t. Amikor a l�ny meg akarta cs�kolni, elh�z�dott.

- T�rsat keresel, nem szeret�t, j�l sejtem? – suttogott Hermione szem�be n�zve. – Ha �gy van, nem v�rok ellenszolg�ltat�st, csak aludjunk.

A l�ny v�laszul puszit nyomott arc�ra, majd elf�szkelte mag�t karjai k�z�tt.

- K�sz�n�m – suttogta. – Ak�rki ak�rmit mond, szeretnival� pasas vagy – motyogta, majd lehunyta a szem�t.

- J� �jt, kedves – cs�kolta homlokon Piton, majd eloltotta a vil�g�t�st. Enn�l jobban aligha alakulhatott volna az est�je. Reggel ugyan hideg zuhannyal kell kezdenie, de ez eddigi �let�re visszan�zve nem volt t�l nagy �jdons�g.

- A terv k�rvonalaz�dik – gondolta j�kedv�en, majd elaludt, egy ifj� �s eg�sz csinos n�t mag�hoz �lelve.

z

Hermione hunyorgott az er�s f�nyt�l, ami az arc�ra vet�lt a var�zslattal l�trehozott ablakokon �t. Csak lassan t�rt mag�hoz, �gy er�sen gondolkodnia kellett, hol is van.

Karja f�rfitestet �lelt, arca egy h�feh�r, behegedt harap�snyomokkal d�sz�tett mellkason nyugodott.

Lassan esz�be jutott minden, ami el�z� este t�rt�nt. Ki volt borulva Ron, az eg�sz vil�g �s a nyomorult �lete miatt, de Piton b�mulatosan j�l megvigasztalta h�lye st�lus�val, majd egy�tt t�lt�tt�k az �jszak�t. R�g aludt ilyen j�l, mint most, a f�rfihoz b�jva.

Piton. Milyen furcsa f�rfi! Nem is olyan �rz�ketlen, mint gondoln� az ember. El�z� este szavak n�lk�l is �rtette, mi nyomasztja, �s nem haszn�lta ki gyenges�g�t.

- Te j� �g! Szinte felk�n�ltam magam neki! – ijedt meg a l�ny. – Visszautas�tott - d�bbent r�.

Nem tudta, ez pozit�v, vagy negat�v dolog mag�ra n�zve. Nem b�nta, hogy �gy t�rt�nt, de nem igazodott ki Pitonon. Nem olyannak ismerte eddig, mint aki lelkileg �sszet�rt l�nyoknak kegyb�l �nzetlen vigaszt ny�jt. 

- Egyform�k vagyunk – jutott esz�be. – Mindketten a t�rsadalom perem�re sodr�dtunk.

R� kellett d�bbennie, hogy ez sem igaz. Piton mindig is a t�rsadalom perem�n �lt, �t sohasem szerett�k! Az � r�sz�r�l alig v�ltozott valami, ugyan mit �rdekelheti, hogy r�gebben arr�l cikkeztek, valakivel vad �jszak�t t�lt�tt egy�tt? Ez neki ink�bb elismer�s, hisz eddig senki sem n�zte volna ki bel�le, hogy neki is lehet szeret�je. K�l�nben is, m�r tal�n v�ge az eg�sznek, tal�ltak �j t�m�t a bulv�rlapok.

Am�g Piton aludt, kihaszn�lta a helyzetet, �s kett�j�k�n gondolkodott. Nem tudott kiigazodni saj�t, kusza �rz�sein. El�sz�r a ny�ri kalandra gondolt, �s nosztalgi�zott, majd a k�vetkez� pillanatban �gy l�tta, egy ilyen �jszak��rt nem �rte meg, hogy teljesen kiforduljon az �lete a norm�lis ker�kv�g�sb�l.

Folytatta volna tov�bb is az elm�lked�st, ha pillant�sa nem esik a fali�r�ra, ami m�r f�l nyolcat mutatott. R�m�lten kiugrott Piton karjai k�z�l, hirtelen azt sem tudta, hova kapjon. Hol is vannak a ruh�i? A reggelit m�r lek�ste, de tal�n m�g lesz ideje lezuhanyozni, �s tiszta ruh�t h�zni els� �r�ja el�tt.

Piton �lmosan k�ny�k�lt fel, �s b�mult fel r�. Pillant�sa lassan, kom�tosan v�gigsiklott a l�nyon, aki most vette �szre, hogy bugyiban �s melltart�ban �lldog�l a szoba k�zep�n. Melle el� vonta v�delmez�en kez�t, mire a f�rfi elfintorodott, �s elfordult. A falat szeml�lve k�rdezte meg, mi a baj.

- M�g hogy mi a baj! Alig f�l �ra m�lva �r�n kell lennem – hadarta Hermione.

- Furcsa, �n tegnap abban a tudatban fek�dtem le, hogy ma szombat lesz – fix�rozta Piton a falat.      

Hermione megk�nnyebb�lve roskadt le egy sz�kbe.

- Tiszta h�lye vagyok – k�z�lte idegesen nevetve.

Piton felkelt, �s el� l�pett. H�feh�r als�nem� volt rajta, �s cseppet sem t�nt sz�gyenl�snek.

- Meg fogunk f�zni ilyen lenge �lt�z�kben – mondta Hermione. – Nem akar fel�lt�zni?

- Zavarba hoztam? – v�ltott �t a f�rfi is mag�z�sba. – Azt hittem, nincs semmim, amit m�r ne l�tott volna.

Hermione m�lyen elpirult, de Piton szem�be n�zett.

- Nincs is – felelte. – De t�nyleg zavarban vagyok. Tegnap kiborultam, �s �n olyan… olyan kedvesen viselkedett velem, amire nem tal�lok magyar�zatot.

- N�zze, mag�nak m�g �j a kitasz�totts�g �rz�se, �gy gondoltam, seg�tek. Ez csak �tmeneti �llapot lehet, hisz minden csoda h�rom napig tart; fogadjunk, hogy egy �v m�lva minden visszat�r a rendes ker�kv�g�sba mag�val kapcsolatban. Kis botl�s�t velem elfelejtik, �jra k�r�lrajongj�k r�gi �s �j bar�tok. Ehhez csak annyit kell tennie, hogy elker�l engem, amilyen messzire csak tud, �s elfogadja t�rsai b�k�l�si sz�nd�k�t, b�rmilyen neh�z is kezdetben – fintorgott Piton.

- Persze, volt hozz� szerencs�m az elm�lt hetekben. K�sz�n�m, az ilyen bar�ts�gb�l nem k�rek. Nem t�r�m, ha h�ly�re vesznek! �s maga? Nem zavarja ez a helyzet?

- �n �gy �lek, mint eddig. �s ne felejtse, mardek�ros vagyok, semmit sem teszek �rdek n�lk�l! De figyeltem az elm�lt hetekben. Mi�rt nem fogadja el, amit k�n�lnak? A semmin�l jobb, �s id�vel csak elfelejtik t�nylegesen a t�rt�nteket.

Hermione lemond�an r�zta a fej�t, nem akart t�bbet erre gondolni.

Hirtelen nem tudt�k, mit mondjanak, �gy Piton, mint h�zigazda, rendezkedni kezdett.

- Nem akar lezuhanyozni? Adok tiszta t�r�lk�z�t, �s k�zben kitiszt�tom a ruh�it is. B�r ennyi id�sen tal�n m�r maga is k�pes egy ilyen egyszer� h�ztart�si m�veletre – szurk�l�dott, mert t�l kedves volt az elm�lt percekben.

A l�ny csak b�lintott, �s v�lasz n�lk�l, szinte bemenek�lt a zuhany al�. K�ts�gbeesettnek �rezte mag�t, annyira nem tudta, mit is akar val�j�ban. R�buszokban besz�lget Pitonnal, mik�zben azt sem tudja, mit szeretne, mir�l mit gondol, �s mi lesz holnap, de ak�r csak f�l �ra m�lva. De �rezte, ennek az eg�sz helyzetnek nem lehet m�r j� v�ge!

F�l �ra m�lva mindketten a kanap�n �ld�g�ltek a nappaliban.

- Megpr�b�lhatom felcsemp�szni a szob�j�ig, hogy ne bukjon le – �llt fel hirtelen Piton. – Nem haszn�lna a megmaradt j� h�r�nek, ha megint cikket �rn�nak arr�l, hogy velem t�lt�tte az �jszak�t. Szerencs�re tegnap siker�lt k�t f�ln�t�st�l elkoboznom egy l�thatatlann� tev� k�penyt…

- Nem sz�ks�ges – �llt fel Hermione is. – Nem fogok osongatni. Ha cikket �rnak r�la, h�t �rjanak. Azt fogom nyilatkozni, hogy eszm�letlen j� �jszak�m volt, �s gebedjenek meg, nekik sohasem lesz fele ilyen j� sem! – emelte fel dacosan a fej�t.

- Ez a besz�d! – nevetett fel Piton, �s kettesben fels�t�ltak reggelizni, nem foglalkozva a d�h�s, vagy �ppen sokkolt tekintetekkel.

- Alakul – gondolta Piton m�r a tan�ri asztaln�l, �s prec�zen falatozni kezdett.

z

Piton h�tf� reggel alig b�rta meg�llni, hogy hangosan fel ne nevessen az �js�got olvasva.

„- Eszm�letlen j� �jszak�m volt! Gebedjen meg, mag�nak sohasem lesz fele ilyen j� sem eg�sz �let�ben! – nyilatkozta vas�rnap Hermione Granger kik�ld�tt tud�s�t�nknak a H�rom Sepr� elnevez�s� kocsm�ban.”

Feln�zett az �js�gb�l, �s azonnal kisz�rta Hermion�t, amint r�mosolyog saj�t �js�gja m�g�l. V�laszul felh�zta egy pillanatra a sz�ja sark�t, majd folytatta a reggelit.

Eg�sz vas�rnap azzal t�lt�tte az idej�t b�jitalf�z�s alatt, hogy gondolkodott, m�gis hogyan viselkedjen a t�rt�ntek ut�n. Szeretett volna t�bb id�t egy�tt t�lteni tan�tv�ny�val, de nem tudta, okos �tlet-e ez.

V�g�l �gy d�nt�tt, nem l�p semmit, ink�bb megv�rja, m�g a l�ny kezdem�nyez. Ha bar�tkozni akar, nem utas�tja el, ha nem, akkor tiszteletben tartja d�nt�s�t. Azaz valami mardek�ros praktik�hoz folyamodik.

D�lig �r�t tartott, majd tan�ri �rtekezletre ment. Ut�lta az ilyen esem�nyeket, de havonta legal�bb egyszer musz�j volt elmennie r�juk.

Csupa jelent�ktelen t�ma ker�lt ter�t�kre, alig b�rt odafigyelni a besz�l�kre. Csak akkor kapta fel a fej�t, amikor mindenki v�rakoz�an r�b�mult.

- Tess�k? – pillantott r�juk �rtetlenkedve.

- Jobb lenne, ha n�ha figyelne arra, amir�l sz� van – zs�rt�l�d�tt Minerva. – Irma azt k�rdezte, melyik �vfolyam tanulm�nyi kir�ndul�s�t v�llalja mag�ra tavasszal?

- Tanulm�nyi kir�ndul�s? Az meg mi a sz�sz? – M�r nem is pr�b�lt �gy tenni, mint aki figyelt.

- M�rcius v�g�n bez�rjuk a Roxfortot egy h�tre, am�g az aurorok �tvizsg�lj�k, nem maradt-e valahol rejtve egy s�t�t t�rgy. Mivel szinte az �sszes hal�lfal�t elfogt�k m�r, r��rnek ezzel foglalkozni. Gondoltunk arra, hogy erre az id�re hazak�ldj�k a di�kokat, de Hagridnak az a brili�ns �tlete t�madt, hogy elvihetn�nk �ket egy amolyan tanulm�nyi kir�ndul�sra. Megn�zhetn�nek vadon �l� k�l�nleges l�nyeket, megtapasztalhatn�k, hol teremnek a fontosabb b�jital-hozz�val�k, meg hasonl�k – magyar�zta az igazgat�n� lelkesen. – Minden csoportot egy tan�r k�s�rne, �s �nnek is v�llalnia k�ne egyet.

- Kik maradtak? – s�hajtott fel megad�an, mik�zben agy�ban vadabbn�l vadabb k�nz�si m�dok futottak �t, amivel majd k�nyeztetheti a neki jut� fiatalokat.

- Az els��vesek k�z�l a Mardek�r �s a Hugrabug csoportja, meg a t�lkorosok egyik fele – felelte Demen, az idei �j SVK tan�r.

- Akkor legyenek az els�s mardek�rosok.

- Sajn�lom, a Mardek�r �s a Hugrabug els�sei egym�shoz tartoznak, �ket egy szem�ly viszi kir�ndulni, k�z�sen. �gy is megfelel? – mosolyodott el McGalagony.

Piton h�t�n �tfutott a hideg, �s r�m�lten nemet intett. Els�s hugrabugosok, m�g mit nem!

- Akkor legyenek a t�lkorosak – visszakozott.

Tan�rt�rsai helyesl�en b�lintottak, �gy nyilv�nval�v� v�lt sz�m�ra az, hogy eredetileg is ezt a csoportot sz�nhatt�k neki.

- Legal�bb egy�tt utazhat Grangerrel – rosszm�j�skodott Bimba, de amint r�villantotta gyilkos tekintet�t, azonnal befogta a sz�j�t.

Az elk�vetkez� f�l �r�ban azt tervezgett�k, hov� utazzanak el, majd visszat�rtek a di�kok k�z�, �r�t tartani.

z

Kora este �ppen a kandall� el�tt olvasgatott, amikor halk kopog�st hallott az ajtaja fel�l. Nagyot s�hajtva lerakta k�nyv�t, �s ment a l�togat�ja el�. Biztos volt benne, hogy Minerva �jabb csod�latos �tlettel �llt el� a kir�ndul�s kapcs�n, �s azt j�tt k�z�lni. A d�lut�n folyam�n n�gyszer zaklatta a kandall�n kereszt�l ez �gyben.

Kellemesen meglep�d�tt, amikor a folyos�n Hermione Grangert pillantotta meg, idegesen toporogva. Kez�ben egy t�lc�t egyens�lyozott, �s kiss� megszeppenve n�zett r�.

- R��r? – k�rdezte a f�rfit�l, miut�n k�sz�nt�tt�k egym�st. – Gondoltam, kellemesebben telne az este, ha sakkozn�nk egyet.

- J�jj�n be – intett befel�, majd f�lre�llt az �tb�l.

- Hoztam a konyh�r�l egy kis harapnival�t – rakta le t�lc�j�t az asztalra a l�ny. Zavartan k�r�ln�zett a helyis�gben, nem tudta, hogyan viselkedjen.

- �lj�n le, �rezze otthon mag�t – mondta Piton, majd hozz�f�zte, szinte akaratlanul. – Nem kell mindig az enged�lyemre v�rnia, ha idekeveredik.

Hermione elpirult, majd elmosolyodott, tal�n tetszett neki a „mindig” sz�. Lehuppant egy sz�kre az asztal mellett, majd j�val b�trabban megk�rdezte.

- Akkor j�tszunk, vagy dum�lunk?

K�vetkezik: Est�k a nappaliban