28. Fejezet - S�rl�d�sok

Hosszas csend ereszkedett k�z�j�k, amit v�g�l a n� hangja t�rt meg.

- Tudja j�l professzor, hogy mindenben t�mogatom �nt, de ez�ttal nem vagyok biztos a sikerben.

- Megtudhatom, hogy mi�rt k�telkedik?

- Piton… - v�gta r� egyszer�en.

- M�gsem k�pes f�lre tenni az ellenszenv�t? – k�rdezte Dumbledore szomor�an.

- Nem err�l van sz�, – mondta gyorsan a n�, mert nem akart f�lre �rt�st – csak � �gy tudja, hogy �n hal�lfal� vagyok.

- Nocsak…

- Ezerfel� �gaz� t�rt�net�nk van – sz�lt a n�, egy keser� f�lmosoly k�s�ret�ben.

- Kedvesem, tudja j�l, hogy bennem megb�zhat.

- Persze, de… - kezdte, azonban nem mondhatta v�gig, mert halk, b�tortalan kopog�s t�rte meg, a k�zt�k kialakult bizalmas l�gk�rt.

A karossz�kben h�trad�lve, fej�t oldalra d�ntve, v�rta, hogy az igazgat� beinvit�lja a l�togat�t. Furcs�n �rezte mag�t, m�g soha, senkinek nem besz�lt Perselusszal val�… nem is tudta, minek nevezze… „Kapcsolat�r�l?”… tal�n… De �gy t�nt, hogy az �g sem akarja, hogy ezt megtegye.

- Szabad – sz�lt Dumbledore, egy r�videbb sz�net ut�n, de �gsz�nk�k szemeivel m�g mindig az el�tte �l� n�t f�rk�szte.

- J� est�t, Dumbledore professzor! – sz�lt, szinte egyszerre Hermione �s Ron, mire az igazgat�, meglepetten r�juk emelte tekintet�t.

- Miss. Granger, Mr. Weasley, miben seg�thetek?

- Pot… Harry, indulnunk kell – a f�rfi hangja f�radt volt, de teste kimer�lts�g�r�l, csak kism�rt�kben �rulkodott. Nem tudta, hogy meddig fogja b�rni… - „Vajon meg�ri?” – k�rdezte �nmag�t�l imm�r sokadszor. Nem tudta, hogy mi j�tsz�dik le a fi�ban. Abban, hogy �letben van, csak az�rt volt biztos, mert nap, mint nap mellette, vagy �ppen m�g�tte s�t�lt, a bizonytalan fel�. Most sem reag�lt, csak hagyta, hogy a f�rfi talpra seg�tse, a fa t�v�b�l, ahol addig �ltek.

Hallotta a f�rfit, de m�gsem v�laszolt, nem akart, vagy tal�n nem is volt k�pes v�laszolni, nem tudta pontosan, de m�r ez sem �rdekelte. Egyed�l a rem�ny seg�tett neki talpra �llni, ami hajtotta el�re, h�tha a k�vetkez� fa, esetleg szikla m�g�tt lesz a kij�rat. M�r a horcrux sem �rdekelte, amit esetleg m�r m�rf�ldekre elhagytak, csak a t�l�l�s �szt�n�zte. Egyed�l �rezte mag�t, Pitonban sem b�zott, egyfolyt�ban a f�rfi mozdulatait leste, hiszen nem tudhatta, mikor t�madja meg. Abban sem volt biztos, hogy t�madni akar, lehet, hogy egyszer�en csak sors�ra hagyja. De ezt nem fogja engedni…

Elfojtott sikolt�s v�gta �t az igazgat�i iroda fesz�lt cs�ndj�t. Hermione a sz�ja el� kapta a kez�t, de az �nk�ntelen hangr�l, ami elhagyta tork�t, nem tehetett. –„A Nyugtalans�g V�lgye?”- ism�telgette mag�ban �jra �s �jra, mert nem akarta elhinni, amit az im�nt hallott. Gondolta, hogy a m�sik n�, fontos �gyben j�r, azonban nem gondolta volna, hogy ennyire rossz a helyzet. Oldalra pillantott, de Ron arca �rtetlens�get t�kr�z�tt.

- M�gis, mi ez a hely? – k�rdezte f�l�nken a fi�. Kellemetlennek �rezte, hogy egyed�l � nincs tiszt�ban a helyzet komolys�g�val. Azonban, nem kapott r�gt�n v�laszt.

Az igazgat� r�pillantott, el�sz�r Rayre, majd Hermione – ra, csak ezut�n n�zett, egyenesen a fi�ra, amit�l az megborzongott. M�g sosem l�tott az id�s var�zsl� szemeiben, ennyi s�t�ts�get.

- A Nyugtalans�g V�lgye, egy kegyetlen b�rt�n, amit Voldemort alkotott. Harry�k megtal�lt�k az egyik horcruxot, amit sikeresen elpuszt�tottak, de ennek �ra volt. Az a b�rt�n, hossz� t�von, m�g az Azkabann�l is rosszabb. Miss. Rayt is be kellett avatni, ugyanis k�z�l�nk, egyed�l � j�rt ott, �s neki van a legt�bb es�lye arra, hogy idej�ben kihozza onnan Harry�ket. Term�szetesen, j�magam is vele tartok.

- Mi is �n�kkel tartan�nk, uram – sz�lalt meg Hermione, elsz�nt hangon.

- Tudom j�l, de ez�ttal nem lehet, sajn�lom. Ezt a helyet rendk�v�li erej� s�t�t var�zslatokkal hozt�k l�tre, nem engedhetlek titeket a k�zel�be.

- De h�t, Harry a var�zslat k�zep�n van! – tiltakozott Ron.

- De nem hagyhatom, hogy m�g valakinek baja essen – v�laszolt az �reg var�zsl�, t�le, szokatlanul csendesen. Szemeiben szomor�s�g k�nnyei csillogtak, ahogy r�juk n�zett. – K�rlek, – mondta, szinte k�ny�r�gve – �rts�tek meg.

A k�t j� bar�t megrend�lt, ijeszt� volt l�tni, hogy az addig biztos pontnak sz�m�t� id�s var�zsl�, a szem�k l�tt�ra gyeng�l el. �s akkor meg�rtett�k, hogy � maga is nagyon f�l, f�lti a k�t, sz�m�ra legfontosabb embert, ez�rt nem akarja, hogy figyelme megosztott legyen, ha harcra ker�l a sor, ez�rt nem mehetnek vele, hogy ne r�juk kelljen figyelnie.

- Meg�rtj�k uram – sz�lalt meg Ron, t�le szokatlanul �rett hangnemben, mire Dumbledore csak egy szomor�, f�lmosollyal v�laszolt.

�gy �rezte, hogy ha m�g egy l�p�st kell tennie, �sszeesik.

Piton egyszer csak azt vette �szre, hogy a fi� elt�nt mell�le. Akkor fordult h�tra, mikor Harry �ppen le�lni k�sz�lt egy fa t�v�be. M�lyet s�hajtott, majd k�vette - ”Legyen” - Mikor � is letelepedett, f�radtan n�zett a mellette �l�re.

- Kimer�lt�l? – k�rdezte egy kiss� rekedtes hangon.

- Nem – felelte – Mi�rt te igen? – tette fel saj�t k�rd�s�t, majd ny�ltan a f�rfira n�zett.

Piton figyelm�t nem ker�lte el az a k�l�n�s hangs�ly, ahogy Potter v�laszolt neki, r�ad�sul letegezte, �s most v�rja a reakci�t. �sszeszor�totta fogait, �s elsz�molt t�zig, miel�tt feltette a r�, egy�ltal�n nem jellemz� k�rd�st.

- B�nt valami? – k�rdezte v�g�l, ami olyan irre�lis k�rd�snek t�nt, mintha azt k�rdezn� meg Voldemortt�l, hogy, hogy szolg�l az eg�szs�ge – Eml�kszel, hogy azt mondtam, hogy mindent meg kell besz�ln�nk? – hangja itt m�r egy kicsit sz�mon k�r� volt.

- Eml�kszem… - v�laszolta, majd elford�totta a fej�t.

Piton kezdte elvesz�teni a t�relm�t.

- Potter! – mennyd�r�gte – Most azonnal el fogod mondani, hogy mi a bajod!

- Nem.

- Hogy mondtad? – �tk�z�tt meg a f�rfi.

- Azt mondtam, hogy nem – sziszegte fogai k�z�l a szavakat – Nem mondok �n mag�nak semmit!

Ek�zben k�t alak v�gott �t a Roxforti birtokon, a hoppan�l�si hat�r fel� sietve.