Luthien Lovemagic Oldala

Szerzõ megjegyzése: A trió próbálkozik megfejteni az üzenetet, Anne pedig segítségért rohan, de nem igazán jön össze neki minden... (Tudom, hogy nagyon rövidek a fejezetek, majd igyekszem...)

- Találkozzunk halálod órájában... Ez nyilvánvalóan az idõpont. De ki halt meg?

- És mi ez az új kezdet napján...? - szállt be Ron is.

- Ez a hét valamely napja lesz... új kezdet... Talán... talán hétfõ, mikor a hét kezdõdik, nem? - töprengett Hermione.

- Igen, ez így lenne logikus - bólogatott Harry. - Ott, hol mindig szükségem van rád - olvasta tovább. - Ez... ez a Szükség Szobája!

- Ne feledd, szerelmem még mindig lángol, s neked is tûz kell majd... Sirius szerelmes, méghozzá Anbe? - szaladt fel Harry szemöldöke. - De hát akkor honnan ismeri?

- Azt majd kiderítjük -legyintett Hermione türelmetlenül. - Neked is tûz kell majd... Ez hopp-por lesz! Tehát annyit tudunk, hogy a Szükség Szobájában a kandallón keresztül beszélnek majd -összegezte az elmúlt tíz percet a griffendéles lány, majd gyorsan összehajtotta a levelet. - De oda kell adnunk neki! Ron, kelj fel, meg kell keresnünk Ant!

A Hunter lány nem hallgatta végig a beszélgetést, miután Harry felolvasta a levelet és vele együtt a neki szóló részt, felállt, és besietett a kastélyba. A klubhelyiségben pedig megvárta, míg Hermione átnyújtja neki a már ismert írást.

- Ezt az egyik barátunk küldi neked - adta oda Anne-nek, aki gyorsan kikapta a kezébõl.

- Kösz, Granger - mosolygott, és továbbállt. Hermione még értetlenül állt pár percig a kõfal elõtt, majd vállat vont, és barátaihoz sietett a Griffendél-toronyba.

Anne eközben már Snape ajtaján dörömbölt, kezében Sirius üzenetét szorongatva.

- Nyisd már ki! - toporzékolt, mire végre a tölgyajtó kitárult, és An szembe találhatta magát Sev szemöldökével (Snape is ott volt valahol).

- Beengednél? - kérdezte türelmetlenül, hisz nem fért be tanárától. Az csak gúnyos mosollyal arrébbállt, és betessékelte a szõkeséget.

- Ahogy kiskegyed parancsol - hajolt meg végül megjátszott udvariassággal, majd mikor látta, hogy An most nem különösen díjazza a fantasztikus humort, leült a kanapéba, a lánnyal szemben. - Na, mondd, mi baj? Vagy harminc éve nem láttalak ilyennek - vigyorgott újra, de Anne egy pillantással ismét elhallgattatta. Nem szólalt meg, csak kelletlenül Snape felé hajította a levelet. Az kíváncsian hajtotta szét, és kezdte olvasni, szemöldöke pedig ismét szaladgált.

- Sötét szeretõd? Nem gondoltam volna, hogy Black még mindig képes írásra fakadni...

- Hagyd már abba ezt a gyerekes mosolygást, és segíts! - rivallt rá Anne, és felpattant az ágy szélérõl. - Mit csináljak?

- Lebuktál - vont vállat Snape. - Beszélj vele, de ne árulj el neki semmit. A Nagyúr kémnek küldött, egyszer ennek a pillanatnak is el kellett jönnie. Csavard szépen az ujjad köré azt a korcsot, és deríts ki róla mindent. A Rend gyûlésein, azt hiszem, hamarosan ketten leszünk árulók.

- Rend? - nézett értetlenül An, de látszólag megnyugodott. Ismét leült az ágyra, és onnan nézte az éjfekete szempárt.

- A Fõnix Rendje, Dumbledore csapata, a Világos Oldal képviselõi. Lupin, Black, Tonks, Weasley-ék... Na és én.

- Így már értem - bólintott. - De akkor beszéljek Siriusszal? Félek, hogy Harryék kihallgatnak, hisz elolvasták az üzenetet.

Snape arckifejezése elárulta, mennyire undorító dolognak tartja, hogy valaki elolvassa más levelét, de nem tette szóvá a dolgot. Biztos volt benne, hogy ha még az az okoskodó kis Granger meg is fejti a helyszínt és a módszert, az idõpontot nem tudják majd kitalálni.

- Mikor is haltál meg?

- Mármint hogy hány órakor? Este fél tízkor, szinte pontosan.

- Remélem - már a te érdekedben -, hogy szabad lesz akkor a Szükség Szobája...

- Hát én is... - mosolygott bájosan Anne, aztán ismét felállt, és elindult Snape felé. A professzor végig tartotta a szemkontaktust, míg An oda nem ért hozzá, és le nem hajolt.

- Nem-nem, soha többet - tolta el magától Severus a diákját, és felállt õ is. A lány csak értetlenül pislogott, és zavarában hátra tûrte egyik kósza szõke tincsét. Ehhez igazán nem szokott hozzá. Mikor még Sev is ennyi idõs volt, mint most õ, tabu volt számára a fekete srác. Elvégre Lucius Malfoy barátnõje igenis hûséges. Természetesen volt pár botlása, de hellyel-közzel betartotta ígéretét. És most, amikor Snape azt csinálhatna vele, amit akarna... akkor õ csak eltolja magától, és teljesen nyugodtan odébb áll.

- Azt hiszem, menned kéne - nyitotta ki az ajtót a tanár egy gúnyos mosollyal az arcán. Anne dühösen kicaplatott, aztán amikor kiért, hatalmas csattanással bezáródott mögötte az ajtó. Megforgatta zöld szemeit, és mérgesen ment végig a folyosón, egyenesen a klubhelyiségbe.