Megk�v�ltem az elhangzott k�rd�st�l, mintha eltal�lt volna egy petrificus totalus �tok. Nem tudtam, hogy feleljek r�. Tiltakozzak, vagy valljak be mindent? Ink�bb le�ltem a b�rsonyos fotelbe, �s kezeimbe temettem az arcom. F�radtan sim�tottam v�gig rajta, majd f�lve Harry szemeibe n�ztem, de r�gt�n ut�na le is s�t�ttem a k�rd� tekintete l�tt�n.

- Ki mondta ezt neked? – k�rdeztem kiss� remeg� hangon.

- Az most nem �rdekes. – Terelte el a sz�t. – A l�nyeg az, hogy igen, vagy nem?

- De igenis, �rdekes! – f�rmedtem r�. �szre sem vettem, mikor pattantam f�l a helyemr�l.

- Nem l�nyeges, a k�rd�sre v�laszolj! – kiab�lt vissza Harry is.

- Sz�momra nagyon is fontos! – l�ptem el�, m�g v�gig a szikr�z� szemeibe n�ztem.

- M�g te teszel f�l k�rd�seket? Akinek itt joga van kiakadni, az �n vagyok! – b�k�tt mag�ra. – Sz�val leszel sz�ves v�gre v�laszolni erre a rohadt egyszer� k�rd�sre? – Nem mertem ellenkezni. Kiny�gtem egy igent erre a rohadt egyszer� k�rd�sre, majd lezutyantam a neki h�ttal l�v� fotelbe. Felh�ztam a t�rdeimet, �gy n�ztem magam el�.

- �s most mi lesz? – k�rdeztem halkan. – Sz�ba �llsz m�g velem ezek ut�n?
Nem v�laszolt. Olyan �vatosan k�zeledett fel�m, hogy nem is hallottam, mikor �rt el�m. Gyeng�den megfogta a v�llam, mire r�emeltem tekintetem. Szemeib�l milli�nyi mi�rtet lehetett kiolvasni, azonban egyet sem tett f�l k�z�l�k. M�g legal�bbis nem. �n viszont k�rd�sek n�lk�l is tudtam, mire k�v�ncsi. S�r�ssal k�szk�dve kezdetem bele:

- Sajn�lom, �n… el akartam mondani, de m�g nem �reztem magam el�g b�tornak hozz�. Att�l f�ltem, ha megtudod…

- Mit? Ha megtudom, hogy gyerek�nk lesz?

- Igen, akkor majd elhagysz, mert…

- Mi? Hogy jutott eszedbe ilyesmi? – �szinte d�bbenet �lt ki az arc�ra.

- Ne pr�b�ld megj�tszani magad, te is hallhattad, hogy Piton az ap�m. Felfogod, hogy mit is jelent ez?

- Mi, hogy j�n ez most ide? Ez a dolog, csak kett�nkre tartozik.

- Piton v�r is fog az ereiben cs�rgedezni, �gy is v�llalod?

- Persze, meg Potter �s Silent v�r is! – er�sk�d�tt tov�bbra is.

- Lehetetlen alak vagy, Harry! – h�rd�ltem f�l.

- Most az a bajod, hogy v�llalom a bab�t? Komolyan mondom, nem �rtelek!

- Nem, az a bajom, hogy m�g mi is gyerekek vagyunk! – ki�ltottam, majd s�r�sba torkolt hangom. – Hogy fogjuk felnevelni, milyen gyerekkora lesz?

- Cssss – pr�b�lt nyugtatni. – Nem lesz semmi baj. Ugye, m�g csak meg se fordult a fejedben, hogy elvetesd? – k�rdezte r�m�lt arccal.

- Sz� mi sz�, egyszer egy k�sza gondolatomban, de azonnal el is feledtem. Ez nem megold�s, �n szeretn�m a kisbab�nkat… - n�ztem fel Harryre, m�g v�gigsim�tottam pocakomon. – de f�lek. Itt a h�bor� a nyakunkon, nem akarom, hogy m�g �rt�nk is agg�dnod kelljen, �pp el�g probl�m�d van �gy is. T�bbek k�z�tt ez�rt sem akartam m�g elmondani – hajtottam le fejem. – Minden okod meg van r�, hogy haragudj!

- Most csak viccelsz, ugye? Meg�rtem az �ll�spontodat, �s �n is ezt tettem volna a helyedbe, de j�l esett volna, ha egy kicsit megb�zol bennem – t�rdelt le el�m, �s �tkarolta a derekamat. – A mi gyerek�nkkel vagy v�rand�s, ami azt jelenti, hogy �n is felel�ss�ggel tartozom �rtetek. Nem sz�m�t, kinek a v�re folyik a test�ben, csak az ir�ntatok �rzett szeretem a l�nyeg. Vigy�zni akarok r�tok, am�g csak �lek – sz�lt, majd egy cs�kot nyomott a hasfalamra. – M�g egyszer eszedbe ne jusson, hogy csak az�rt nem mondasz el valamit, mert f�lsz, hogy mit sz�lok hozz�! – dorg�lt meg j�t�kosan. – Ha kiakadok �rte, majd le�v�ltj�k egym�s haj�t, �s megy tov�bb az �let!

- J� lenne, ha mindent ilyen egyszer�en el lehetne int�zni! – mosolyodtam el, majd kisim�tottam egy tincset szemeib�l.

- M�rt ne lehetne ilyen egyszer�en?

- Mert vannak bizonyos probl�m�k, amit… - De nem engedte, hogy v�gigmondjam, helyette ink�bb megcs�kolt. M�g sosem kaptam t�le ilyen hossz� �s szenved�lyes cs�kot.

- Csakis t�l�nk f�gg! Ha mindent megbesz�l�nk, legyen ak�rmilyen kis dolog is, akkor nem lesz probl�m�nk. Igaz, kisfiam? – hajolt k�zelebb pocakomhoz.

- M�ris itt egy probl�ma. Szerintem l�ny lesz!

- Nincs mit vit�znunk rajta! Hat�rozottan fi� lesz, �s k�sz!

- Ha te mondod! – s�hajtottam. Ink�bb r� hagytam a dolgot, had �r�lj�n mag�nak. Most sz�zszor felh�tlenebb voltam a megk�nnyebb�l�st�l, hogy tud r�la, r�ad�sul boldog is t�le. Egy valami azonban nem hagyott nyugodni: Honnan tudta meg Harry az igazat? A k�rd�s hamar ki is bukott bel�lem:

- Most v�laszoln�l az �n k�rd�semre is?

- Melyikre? – Sz�les mosolya azonban hamar lehervad a v�laszomt�l.

- Kit�l tudtad meg az igazat?

- N�zd, hogy szalad az id�! – pillantott nem l�tez� �r�j�ra. Zavartan motyogott valami pap�rra nem vetend�t, hogy �ppen most hagyta a szob�j�ban, majd tal�lkozott a tekintet�nk.

- Mondan�d v�gre?

- Hossz� t�rt�net! – v�gta ki mag�t gyorsan.

- Nem baj, van id�nk! – fontam mellkasom el� karjaimat. P�r pillanatig t�tov�n tekingetett jobbra-balra, majd arca megkem�nyedett.

- Most mit kerteljek! Malfoy volt az! – Hangja hat�rozottan csengett. Mintha �jabb dermeszt� �tok tal�lt volna el. Sok mindenkire sz�m�tottam, de �r� nem. Hogy tudhatta meg, hiszen sosem besz�lt�nk r�la nyilv�nos helyen? Kiv�ve egyszer, amikor a k�nyvt�rban cs�cs�lt�nk, de akkor is csak suttogtunk. Lehet, hogy akkor hallhatta meg? De azt sem �rtem, hogyha t�nyleg tud r�la, akkor m�r a f�l iskol�nak err�l kellene besz�lnie! A fen�be, a k�rd�sek csak �jabb k�rd�sekhez vezetnek, sz�trobban a fejem! El�g!

- �desem, j�l vagy? – n�zett r�m agg�d� tekintettel Harry.

- Hogy sz�l�tott�l? – lep�dtem meg. – Megism�teln�d �jra a kedvem�rt!

- Persze – mosolyodott el. – J�l �rzed magad, �desem? – Hatalmas smaragdz�ld szemeit belef�rta az �n k�kesz�ld �riszeimbe. M�r j� ideje vagyunk egy�tt, de mindig megborzongok, ha �gy n�z r�m. Malfoy soha nem lenne k�pes ilyet kiv�ltani bel�lem. Azt hiszem, meg�r�ln�k, ha elhagyna.

- J�l… kedvesem! – v�laszoltam a figyelmes gesztusra, majd meg�leltem. M�lyen belecs�koltam a nyak�ba, mire halkan fels�hajtott. - Szeretek veled egy�tt lenni! – suttogtam halkan.

- �n is veled! – B�r nem l�ttam, de tudom, hogy meghat�dott. M�g soha nem mondtam neki, hogy szeretem, de mindig �reztettem vele, �s � nem is k�telkedett benne. Tudta, hogy milyen neh�z id�szakon megyek kereszt�l, r�ad�sul a term�szetemet is ismerte, �gy nem is v�rt el t�lem hasonl� vallom�st. Most biztos meglep�dhetett.

- Harry, �n szeretlek! – Keze meg�llt a hajam babr�l�sa k�zben.

- Tess�k, lehet, hogy rosszul hallok mostan�ban!

- Tudom, hogy nem mondtam m�g, de mindig k�sz�ltem r�, hogy bevalljam: Szeretlek! Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom, persze – a csal�dommal t�rt�nt esem�nyeket kiv�ve -, de �letem legjobb d�nt�se volt, hogy elfogadtam a kih�v�st. �s a tapasztalatlans�god ellen�re is te viszed a p�lm�t az �gyban. Hab�r, m�g csak veled �s Malfoyjal voltam egy�tt, �gy nem merem �tadni neked a legjobbnak j�r� d�jat, ez�rt…

- Bonnie, m�g csak eszedbe se jusson! – sz�lt r�m �lesen. – A gyerek�nkkel vagy terhes!

- J�l van, j�l van, nyugodj meg, csak vicceltem! – nevettem el magam. – Gondolod, hogy ilyen vallom�s ut�n, majd k�pes leszek m�s fi� nyak�ba ugrani?

- Ki tudja? Mondjuk, 6 h�napos terhesen m�r el�g neh�z lenne ugr�lnod!

- Hahaha, nagyon vicces vagy! – morogtam, majd s�rt�d�tten f�lkepesztettem a f�ldr�l, �s magamra r�ngattam a gaty�t.

- Csak amennyire te is! – v�gott vissza Kedvesem, majd � is �lt�zk�dni kezdett.

- Egyvalamit az�rt nem �rtek, ha t�nyleg Malfoyt�l hallott�l a dologr�l, akkor m�rt nem tud r�la m�r a f�l iskola? � nem az a fajta, aki mag�ban tartana egy ilyen titkot!

- Lehet, hogy f�lt�kenys�gb�l! – sz�lt k�zbe Harry.

- Tess�k, m�r m�rt lenne Malfoy f�lt�keny?

- Mondjuk, mert �rez valamit ir�ntad?
- Na neem, szerintem, csak az�rt nem mondta el senkinek, mert f�lt, hogy kicikizik az�rt, hogy t�led van gyerekem, �s nem t�le, akivel t�bb, mint egy �vig j�rtam.

- Ez is egy lehet�s�g, de �n ink�bb a kett� kever�k�re gondolok!

- Jaj, Harry, hagyj�l m�r ezzel, Malfoy pont olyan, mint �n r�gen. Nem szeret � senkit!

- Mint te r�gen? Ezt kifejten�d b�vebben is? – F�radtan s�hajtottam egyet, mikor ezzel egy�tt �tvenedszerre mondatta ki velem azt a bizonyos sz�t. Szemeibe n�zve fordultam fel�:

- Szerelmem, �desem, kedvesem, �n nagyon szeretlek t�ged, mert te vagy a leg�desebb �s legszexibb fick�, akit valaha ismertem.

- Most tudom, hogy az �r�letbe kergetlek vele, de olyan j� hallani t�led ezt a mondatot! – vallotta be huncut vigyor k�zben. Besz�lget�s�nket a felt�rul� portr�lyuk zavarta meg. A Griffend�l klubhelyis�g�ben �cs�r�gt�nk �ppen, mikor lehuppant mell�nk Hermione �s Cathrine a kiss� morcos Ronnal.

- Hogy vagytok? – k�rdezte Mione. Bizony�ra neki is felt�nt Harry tart�zkod� viselked�se. Most viszont azt l�tja, hogy �sszeb�jva �ld�g�l�nk a pattog� t�zn�l.

- K�sz j�l, �s ti? – utaltam az ide-oda tekinget� Ronra, aki tisztes t�vols�gb�l figyeli kommunik�l�sunkat.

- Mi is, b�r mostan�ban morcos a dr�ga! – n�zett a v�r�s haj� sr�cra.

- Oh, az rossz! �s ti Neville-lel? – fordultam Cathrine fel�.

- Nagyon, Neville rendk�v�l figyelmes!

- Ennek �r�l�k, t�nyleg, � most hol van?

- Figyelmes, b�r azt hiszem, nekem is n�v�nynek kellett volna sz�letnem, hogy legal�bb annyit foglalkozzon velem, mint vel�k! – morogta, mire halkan felnevett�nk. Besz�lgett�nk p�r mondatot, b�r mindkett� szem�b�l s�t�tt a k�v�ncsis�g. Tudtam, hogy majd kif�rja az oldalukat. Ez akkor mutatkozott meg, mikor Mi�ne elvesztve t�relm�t, felk�ldte Ront n�h�ny k�nyv��rt, megfeledkezve arr�l, hogy fi�k nem l�phetnek a n�i h�l�k�rletbe. Minden esetre Hermione olyan sz�r�s szemeket meresztett Ronra, hogy minden tiltakoz�sa ellen�re k�nytelen volt pr�b�t tenni. V�gre hall�t�vols�gon k�v�lre jutott, �gy azonnal faggatni kezdtek:

- Sz�val, elmondtad neki? – csapott le Mio az alkalomra.

- Mit? – j�tszottam a tudatlant.

- H�t azt, hogy gyereket v�rsz t�le? – v�gott k�zbe Cathrine.

- H�, l�nyok, nem veszitek �szre, hogy � is itt �l? – f�rmedtem r�juk, majd ijedt tekintettel Harry fel� fordultam. – Ne is hallgass r�juk, csak �ssze-vissza besz�lnek! – legyintettem, majd �gy, hogy csak � vegye �szre kacsintottam egyet, jelezve neki a j�t�kra.

- M�gis, el�ruln�d, hogy mir�l hablatyolnak? – n�zett r�m v�szj�sl� tekintettel. Olyan hitelesen adta el�, hogy kezdtem megr�m�lni.

- �n… iz�… Most boldogok vagytok?

- M�g nem mondtad el neki? – d�bbentek le szinte egyszerre.

- Mit nem mondott el? – tekintett a l�nyokra, akik nem gy�ztek szabadkozni.

- Mi csak…

- Csak nem azt akarj�tok mondani, hogy Bonnie terhes t�lem?

- Nos… sz�val, mi…

- Igen, az vagyok! – h�ztam ki magam. – �s �g�rem, a Vil�g legb�szk�bb apj�v� teszlek!

- Rem�lem is! – mosolyodott el, majd megcs�kolt.

A l�nyok arc�ra ki�l� hitetlens�g minden galleont meg�rt volna. Nem gy�zt�k visszafogni a felt�rni k�sz�l� nevet�s�nket. Ha szemmel �lni lehetne, mi Harryvel m�r alulr�l szagolhatn�nk az iboly�t.

- Ti csak megj�tszott�tok? – mordult fel Mi�ne �s Cathrine.

- Bocs, de nem hagyhattuk ki! – v�dekeztem.
Harry m�r �pp k�sz�lt kinyilv�n�tani a v�lem�ny�t, de a mell�nk huppan� Neville megel�zte.

- Sziasztok! – k�sz�nt mindenkinek, majd egy cs�kkal �dv�z�lte Cathrine-t.

- F�j �des, te meg mi a fen�t �ltett�l? Nem �rtana egy zuhanyz�s!

- Igazad van, viszont sz�ks�gem volna egy kis seg�ts�gre! – �s miel�tt reag�lhatott volna r�, f�lr�ngatta a fi�k h�l�k�rlet�hez.

- H�t, Neville is kezd feln�ni! – Ennyi volt Mio �s Harry reakci�ja a t�rt�ntekre. Ek�zben Ron is visszat�rt – �res k�zzel -, amin senki se csod�lkozott.
Nem hinn�m, hogy Ron ne tudna az elk�ld�s�nek ok�r�l. B�r nem mutatja, de sz�z sz�zal�k, hogy nem t�kl� cs�rgedezik az agy�ban �sz gyan�nt. Ezt onnan tudom, hogy sokszor jobban �tl�tott a szit�n, mint Harry. Szeretem az �n Dr�gas�gomat, de gyakran t�l naiv.

A h�tf�i b�jitaltan ugyanolyannak �g�rkezett, mint a t�bbi is. Biztos a mai �r�n is levon 30 pontot a h�zunkt�l, mert hangosan veszem a leveg�t. Sosem �rtettem, hogy minden h�zunk b�li di�kkal kiv�telezik, m�g engem porig al�z. Ha �ppen nem tudott kivetnival�t tal�lni a munk�mban, vagy siker�lt nem elk�snem az �r�j�r�l, akkor Harryt vette el�. Harryt �s engem el�szeretettel k�nzott. Fel nem foghattam, mi oka r�, hogy b�ntson, eg�szen mostan�ig.
Egy kerek h�t telt el az�ta, hogy meghallottam azt a besz�lget�st Harryvel. Egy hete �gy kell tennem, mintha semmit nem tudn�k a dologr�l, mik�zben gondolataimban m�r vagy ezredszerre �tkoztam darabokra. Mikor elkap egy-egy ilyen d�hroham, mindig lenyugtatom magam azzal, hogy �desebb lesz a j�l meg�rlel�d�tt bossz�. De t�nyleg bossz�t akarok �llni rajta, hiszen az olyan kicsinyes! Nem tudom, nem erre tan�tottak. B�r azt hihett�k, semmit nem �rtettem meg az ok�t�sukb�l, nagyon is sokat tanultam t�l�k. T�bbek k�z�tt, hogy az embernek tudnia kell megbocs�tani, ak�rmilyen nehez�re is esik. De �n nem �rzem magam el�g elsz�ntnak hozz�, m�g �gy se, hogy tudom a d�nt�s�nek ok�t. V�deni akart, m�gis folyton leal�zott! Milyen apa az ilyen, aki k�pes „v�delmi” c�lb�l ilyenre vetemedni? Legyen ak�rmilyen is, �n k�sz�n�m, de nem k�rek bel�le!
M�r �ra v�ge fel� j�rhatott az id�, de m�g egy r�m n�zve g�nyos megjegyz�st sem tett. M�g Harryt is kihagyta a list�j�r�l, s�t, ma senkit nem �ll�tott pelleng�rre. �pp azon elm�lkedtem, hogy ezt az embert meg mi lelte, amikor megsz�lalt az �ra v�g�t jelz� cs�ng�. Sokan megk�nnyebb�lve l�legeztek fel, �n m�gse �reztem magam j�l. Mi t�rt�nhetett, ami�rt �gy viselkedik? Lehet, hogy megtudta a dolgot? �h, az kiz�rt! Harry maga vitt fel a gyeng�lked�re. Madam Pomfrey szerint is a tan�rok csak m�snap �rtes�ltek a t�rt�ntekr�l. Akkor m�gis, mi lehet az oka?
Gondolataimb�l egy m�ly hang z�kkentett ki:

- Besz�dem van mag�val, Miss. Silent!