– Nem. Vicceltem – vicsorogta Harry, azt�n otthagyta �t, �s elindult az �tkez� fel�.

Mikor be�rt az eb�dl�be, egy cs�ppet elcsod�lkozott a l�tv�nyt�l. Az eb�dl�asztalon szanasz�t hevertek mindenf�le pergamenek, dokumentumok, �s r�gi k�nyvek. Az eg�sz rendetlens�g az asztal k�t oldal�n oszlott sz�t. Az egyik r�sz�n�l Mr. Weasley �lt, az asztal t�ls� v�g�n pedig, ahol a legt�bb lexikon hevert, Piton elm�ly�lten tanulm�nyozott egyet k�z�l�k. A penn�j�val �t�gette a kopottas k�nyv sz�l�t, ahogy olvasott.

Mr. Weasley hasonl�an belem�lyedt az olvasnival�j�ba, ez�rt �szre sem vette Harryt, amint bel�p, �s odas�t�l az asztalhoz, Pitonnal szemben.

A b�jitalmester lapozott egyet, azt�n n�zett fel r�.

– Hogy aludt�l? – �rdekl�d�tt, de a hangj�n j�l �rezhet� volt az idegess�g.

Harry a r�gi k�nyvekre szegezte a tekintet�t, �s �gy v�laszolt:

– Remek�l. M�g sosem aludtam �gy, hogy teljesen kipihenhessem magam.

– Furcsa, hogy ezt sosem tan�totta meg neked senki – mondta hidegen Piton, ami enyhe c�lz�s volt. Visszat�rt az olvasnival�j�hoz, azt�n fel sem n�zett, �s �gy folytatta: – A konyh�ban m�g tal�lsz egy kis levest, ami megmaradt az eb�db�l.

– Rendben.

Ahogy be�rt a konyh�ba, �gy gondolta, ink�bb �hezik eg�szen vacsor�ig. Sirius ugyanis ott �llt a g�zt�zhely mellett. Harry kivett a szekr�nyb�l egy t�ny�rt mag�nak, �s keresett a fi�kban egy kanalat. Miut�n k�r�ln�zett a marad�k levest keresve, r�j�tt, hogy keresztapja �pp azt meleg�ti.

– Mi�rt nem var�zslattal meleg�ti fel? – k�rdezte egy id� ut�n a h�tat ford�t� Siriust�l, aki erre megfordult.

– Tal�n az�rt, Potter, mert a rendes meleg�t�st�l �zletesebb marad az �tel – k�z�lte kioktat�an, azt�n megl�tta Harry kik�sz�tett t�ny�rj�t. – Csak nem te is levest akart�l enni?

– De igen, azt – v�gott vissza Harry, �s megker�lte keresztapj�t, hogy belen�zzen az ed�nybe. – �gyhogy legyen olyan kedves hagyni nekem.

Sirius erre v�gott egy fintort, ny�lv�n nem mert k�tekedni, mikor Piton kint �lt, alig n�h�ny m�terre t�l�k.

– Mi sem term�szetesebb, Potter.

– Piton – jav�totta ki Harry, mik�zben Sirius kavargatni kezdte a levest. – Harry Pitonnak h�vnak, eml�kszik?

A k�rd�s annyira g�nyosnak hangzott, hogy m�g apja is megirigyelhette volna.

– Mi van, m�r nem ragaszkodsz a r�gi nevedhez, hm? – k�rdezett vissza Sirius, �s elz�rta a g�zt�zhelyt. – R�gen annyira nem akart�l Piton lenni.

Harry a t�ny�rj��rt ny�lt, hogy szedjen mag�nak.

– Akkor most kijelentem, nagyon is Piton akarok lenni, benne van a v�remben.

– Aha. Lenn�l sz�ves arr�bb menni, hogy szedjek?

– Nem – jelentette ki Harry, �s elhal�szta keresztapja el�l a mer�kanalat. – Nem hagyna nekem egy cseppet sem.

Sirius ut�lkozva nekid�lt a konyhapultnak.

– Tal�n meg is �rdemeln�d.

– Figyelmeztetlek, ha csak egy ujjal is hozz�m mersz ny�lni – mondta Harry b�tran, �s �tv�ltott tegez�sre –, megint meg tal�llak t�madni, �s garant�lom, hogy �n fogok gy�ztesk�nt kikeveredni.

– Oh, ez most fenyeget�s volt? – k�rdezett vissza g�nyosan Sirius, mik�zben l�that�an nagyon nem tetszett neki, hogy a fi� m�r annyira sem tiszteli, hogy vegye a f�radts�got a mag�z�s�ra.

Harry a m�sodik mer�t�sn�l meg�llt, �s inger�lten r�n�zett.

– Veheted ak�r annak is.

– Nem tudom, mib�l gondolod, hogy egy ilyen kamasznak, mint neked es�lye lenne ellenem?

– Pr�b�ld csak ki – v�gta r� Harry szemtelen�l, azt�n egy harmadik m�ly hang sz�r�d�tt be az eb�dl�b�l:

– Ne kelljen bemennem.

Harry megvonta a v�ll�t, azt�n a leves�vel egy�tt visszat�rt az �tkez�be, �s le�lt apj�val szemben, t�vol az iratokt�l, hogy le ne �ntse �ket.

Piton m�skor j� �tv�gyat k�v�nt, de most csak cs�ndben olvasott, �s fel sem n�zett az irataib�l. Harry evett egy p�r kan�llal, majd letette, �s r�n�zett Pitonra. K�zben Sirius visszat�rt a konyh�b�l, kez�ben a t�ny�rj�val, �s a t�le legt�volabbi ponton �lt le.

Harry azt�n nem b�rta tov�bb, �s csak megk�rdezte:

– Apa… am�g aludtam, megn�zted azt, amit az asztalon hagyt�l? – k�rdezte fojtott hangon.

Piton el�sz�r �gy t�nt, megdermedt, de azt�n visszanyerte l�lekjelenl�t�t, �s felpillantott r�.

– Igen – mondta h�v�sen.

Harry mer�tett a kanal�val, �s mikor lenyelte, akkor sz�lalt meg �jra:

– Haragszol r�m miatta? – k�rdezte halkan, mire Piton d�bbenten n�zett r�.

Letette a kez�b�l a penn�j�t, azt�n �sszekulcsolta a kezeit a k�nyv�n.

– Nekem semmi okom nincs arra, hogy azokban az esetekben haragudjak r�d – jelentette ki. – Arr�l hogy olyasmi megt�rt�nhetett, te egy�ltal�n nem tehetsz, amit sajnos m�s emberr�l nem lehet elmondani. – Harry n�mi gondolkod�s ut�n megfejtette, hogy az igazgat�ra c�lzott. – Sajn�lom, ha �gy t�nt, hogy a haragom r�d ir�nyul. Mindketten tudjuk, ki az, aki ilyen helyzetbe hozott akkor, �s milyen fajs�ly� d�nt�seket hozott.

Harry egy picit oldalra n�zett, hogy a k�t l�tsz�lag k�v�ncsiskod� f�rfi tekintet�b�l kital�lja, mire gondolhatnak. De Mr. Weasley �s Sirius semmi jel�t nem mutatt�k annak, hogy �rdekeln� �ket a besz�lget�s.

Piton k�zben megm�rtotta a penn�j�t a tint�ban, �s fel�rt n�h�ny sz�t a k�nyvb�l.

– Szerintem igyekezz azzal a levessel, mert egyr�szt kih�l, m�sr�szt pedig m�g vacsor�ig marad egy kis id�d.

Harry belet�r�d�tt– arccal n�zett fel.

– Arra c�lzol, hogy m�g vacsor�ig van id�m pakolni egy keveset? – k�rdezte inger�lten.

– Pontosan arra.

Harry nem sz�lt semmit, elfogyasztotta a leves�t, majd mikor v�gzett, kivitte a szennyest. Mikor vissza�rt, m�g esze �g�ban sem volt elindulni, hanem v�rakoz�an megt�maszkodott a sz�k h�tt�ml�j�ban.

– Nem tanulhatn�k ink�bb ma? – v�gott bele a puh�t�sba. Persze ez eleve hamv�ban holt �tlet volt, mert egy Pitont semmivel sem lehet elrettenteni a d�nt�seit�l.

Piton feln�zett, de l�tszott, hogy gondolatai teljesen m�s k�r�l forognak, mert csup�n n�h�ny pillanattal k�s�bb v�laszolt:

– Nem sok�ra visszamegy�nk Roxfortba, �s j� lenne, ha addigra v�gezn�l – mondta elt�k�lten. – Az elm�lt napokban csak tanult�l, �pp ez�rt itt az ideje, hogy m�s hasznos elfoglalts�got is tal�lj magadnak. Azt hiszem, az elm�lt h�napok f�ny�ben r�j�ttem, hogy arra sem vagy k�pes, hogy megk�l�nb�ztess k�t fontos b�jitalt, m�g csak a sz�n�r�l sem.

Harry �rezte, ahogy elv�r�s�dik sz�gyen�ben, hogy mindezt Mr. Weasley jelenl�t�ben k�zli.

– Az�rt ragadt r�m n�mi inform�ci� az elm�lt hat �vben! Az RBF–et is eg�sz j�l teljes�tettem! – bizonygatta Harry, mik�zben esz�be jutott, hogy testv�re ebben sokkal jobb volt.

– Amit �n nem k�tlek. De ez �v v�g�n j�val nehezebb szinten kell teljes�tened, aminek a minimuma, hogy k�t b�jitalt megk�l�nb�ztess – g�nyol�dott Piton.

– Ez az�rt egy kicsit t�lz�s! – fakadt ki Harry, mire Piton felh�zta a szem�ld�k�t.

– �gy gondolod? Aj�nlom, igyekezz, mert �gy vacsor�ra sem v�gzel az utols� el�tti sorral.

– Apa, k�rlek! – k�ny�rg�tt Harry, mik�zben Sirius kifel� menet csupa j� sz�nd�kb�l majdnem fell�kte, �m ezen szavakra a t�klevet, amib�l �ppen kortyolt, f�lrenyelte. Ez a k�rlel� hangs�ly ezek szerint m�g Siriusnak is felt�nt.

– Nem – mondta Piton, �s visszaford�totta figyelm�t az irataihoz.

– De l�gy sz�ves… nem pakolhatom eg�sz v�gig a b�jitalaidat! Meg fogok bukni f�l�vkor! – t�rt ki Harry.

Sirius k�zben k�h�gve le�lt az asztal t�ls� v�g�hez, ahol Mr. Weasley foglalatoskodott valamivel. � �gy tett, mintha ott sem lenne.

– N�zd a jobbik oldal�t – itt lapozott egyet –, B�jitaltanb�l �t fogsz menni.

– Nem is ez lesz az anyagr�szben, hanem kismilli� b�jital–k�sz�t�si le�r�s, amir�l tudod j�l, hogy nem mennek nekem! – makacskodott Harry.

Az asztal v�g�n dolgoz�k nem t�l felt�n�en, de most m�r hat�rozottan figyelt�k a jelenetet, ami Harryt kezdte kiss� ideges�teni. Piton ek�zben megm�rtotta a penn�j�t, �s �jra fel�rt egy p�r megjegyz�st a lapra.

– Tal�n ez majd eszedbe jut legk�zelebb, ha valami olyasmit teszel, amit ellenzek – tette hozz� az apja, �s �sszesz�k�lt szemmel tanulm�nyozta tov�bb a pergament.

Harry m�r l�tta lelki szemei el�tt, hogy ez m�g a j�v�ben okoz egy p�r gondot.

– K�rlek – k�ny�rg�tt tov�bb –, a t�bbi tant�rgyb�l alig k�sz�ltem valamennyit, nem szeretn�k megbukni!

A B�jitalok Mestere elgondolkodva n�zett f�l r�.

– Tal�n mindegyik �vegre tegyek egy p�r sz�mmisztika fogalmat?

Harry vett egy nagy leveg�t, hogy lenyugtassa mag�t.

– Ez egy�ltal�n nem vicces – sziszegte a fogai k�zt.

– Mi�rt agg�dsz ennyire, Harry? – k�rdezte csod�lkozva Piton. – A vizsg�k nem lesznek sz�modra nehezek, hisz gyorsan tanulsz.

Harry elengedte a sz�ket, �s szinte vicsorgott d�h�ben.

– J�l van! Te nyert�l! – Azt�n elindult az ajt� fel�, de m�g k�zben visszasz�lt: – Majd v�letlen�l megremeg a kezem, �s elejtek egy p�r fontos b�jitalt.

– Aminek az elk�sz�t�s�t az utols� k�t napban gyakorolhatod abban az esetben – j�tt a h�ta m�g�l a gunyoros megjegyz�s.

Harry nem sz�lt semmit, hanem igyekezett min�l t�bb m�lt�s�ggal t�vozni az eb�dl�b�l.