10. fejezet – El�sz�r Roxfortban

T�bb h�t telt el, t�tlen�l. A v�rakoz�s m�r-m�r meg�rj�tett. Naphosszat csak a parkban l�zeng� di�kokat figyeltem, akik ha csak tehett�k, �lvezt�k az enyhe �szi id�j�r�st.  Felr�mlettek a r�gi sz�p id�k, amikor a Tekerg�kkel ott s�tett�k magunkat az �szi napon, vagy �ppen Pipogyit sz�vattuk az eg�sz iskola nagy der�lts�g�re. �jra �reztem azt a melegs�get, amelyet ezek az eml�kek keltettek bennem, de ugyanakkor bel�m has�tott a f�jdalom jelezve, hogy ennek a boldogs�gnak v�ge, �r�kre.

Lassan hidegebbre fordult az id�, ez el�g kellemetlen�l �rintett, mert nem volt egy meleg ruh�m se. De ez most legkev�sb� sem foglalkoztatott. Valami azt s�gta, elj�n az �n id�m, �s v�gre akci�ba l�phetek.

Egyik nap, mikor �pp vad�sztam eszembe jutott a megold�s. Olyan k�zenfekv� volt, hogy egy hatalmasat kellett k�romkodnom. A megold�s az egyik legkedvesebb hely neve, ahol �letemben megfordultam: Roxmorts. A legnagyobb cs�nytev�seink el�k�sz�t�s�nek sz�ntere volt ez a kis falu, amely minden kir�ndul�s alkalm�b�l egy-egy �jabb rosszcsonts�gnak adott ihletet. Elhat�roztam h�t, hogy v�rok a di�kok legk�zelebbi roxmorts-i kimen�j�ig.

Nem kellett sokat v�rnom. K�r�lbel�l h�rom nappal k�s�bb, kora reggel gy�lekez� di�kokra lettem figyelmes a kast�ly el�tt. Megl�ttam a j� �reg Fricset, amint az enged�lyeket gy�jti �ssze a di�kokt�l. Azt�n megl�ttam Harryt az �js�gban szerepl� fi�, �s egy barnahaj� l�ny t�rsas�g�ban. Majd megl�ttam �t is. R�gt�n el�nt�tt a d�h. Legsz�vesebben odarohantam volna, hogy helyben sz�tt�pjem, de a bels�hang, amely mindig figyelmeztetni szokott, meg�ll�tott. V�g�l siker�lt visszafognom magam.

- Peter, egyszer m�g megfizetsz minden�rt! – Ki�ltottam fel magamban.

Hamarosan teljesen lenyugodtam, �s Harryt kezdtem el tanulm�nyozni. Min�l tov�bb n�ztem a von�sait, ann�l jobban �reztem, hogy megfoghatatlan melegs�g �nt el. Harry teljesen a legjobb bar�tomra, Jamesre eml�keztetett.   De hamar r� kellet j�nn�m, hogy ez nem teljesen igaz. Keresztfiam von�sai sokkal l�gyabbak voltak, mint James�, �s az a m�r-m�r fels�bbrend� magabiztoss�g is hi�nyzott az arc�r�l, ami apj�ra oly jellemz� volt. Arca ink�bb szomor�s�got, �s m�rhetetlen mag�nyt t�kr�z�tt, majdhogy nem z�rk�zott volt.

Hamarosan ennek az ok�ra is f�ny der�lt. L�ttam, hogy Harry McGallagonyt pr�b�lja valamir�l meggy�zni, vagy �pp r�venni. Abb�l a t�vols�gb�l, amiben �n voltam ez nem volt egy�rtelm�en kivehet�. Ahogy messzir�l meg tudtam �t�lni a c�lj�t nem siker�lt el�rnie. Arc�n semmivel �ssze nem t�veszthet� csal�dotts�g t�kr�z�d�tt. Nem tudtam, mi lehet a baj, de nagyon megsajn�ltam, mert nem lehetett valami j� �lete azokn�l a muglikn�l. M�r amennyit �n l�ttam, az sem sejtetett sok j�t. Ekkor r�j�ttem szomorkod�sa ok�ra.

- Azok az �tkozott muglik! – Nem b�rtam ki, hogy ne ki�ltsak fel e lelkem m�ly�n - Biztosan nem �rt�k al� az enged�ly�t, amely Harry roxmorts-i kimen�j�t hagyja j�v�.

Feltev�sem hamarosan bizonyoss�got nyert, mikor a bar�tai t�volodni kezdtek t�le, �s a kast�ly parkj�b�l kit�dul� di�ksereg ut�n indultak. Harry m�g utolj�ra integetett nekik, de bar�tai hamarosan elt�ntek a t�megben. M�g sok�ig �llt ott, �s b�mult bar�tai h�lt helye ut�n. Nem vagyok az a t�pus, akit b�rmi is meghatna, de ennek a gyereknek a mag�nya �s elhagyatotts�ga egyszer�en les�jtott.

Hamarosan azt vettem �szre, hogy elindul befel� a kast�lyba. Nagyon szerettem volna most r�gt�n ut�na menni, �s lelket �nteni bel�, de �gy gondoltam most m�g nem c�lszer�, mert a tan�rok m�g a parkban voltak, �s nem akartam kock�ztatni, �gy elhat�roztam, hogy d�lut�n keresem meg, amikor kev�sb� gyan�s.

* * * * * * * * * * *

A d�lel�tt hamar eltelt. D�lut�nba fordult az id�, ami egyre fesz�ltebb� tett. Lassan elkezdtem k�zel�teni a kast�ly fel�, de egy ponton megtorpantam. Minden �rz�kem tiltakozott a tov�bbmenetel ellen. Eg�sz bels�met hideg j�rta �t, amit�l remegni kezdtem. Azt�n, mint jeges karom has�tott bel�m a felismer�s. Meg�reztem, a kast�ly k�r�l sz�z�val str�zs�l� dementorokb�l �rad�, l�lekt�p� hideget. De nem �llhattam meg. Egyre n�vekv� bizonytalans�ggal indultam tov�bb, a sz�vemet facsar� jeges �rz�s ellen k�zdve.

�szrev�tlen�l �rtem el a t�lgyfa ajt�t, amely nagy szerencs�mre, r�snyire nyitva volt �gy bel�ptem. A bej�rati csarnokban r�gt�n megrohantak a r�gi sz�pid�k eml�kei. Eszembe jutott az a pillanat, amikor Hagrid el�sz�r terelt be minket a kapun. Mikor m�g minden �j volt, �s �mulattal t�lt�tt el. A csarnok, ahogy szem�gyre vettem alig v�ltozott. De nem id�zhettem sok�ig b�rmennyire is, szerettem volna. Min�l hamarabb meg kellett tal�lnom Harryt, hogy besz�lhessek vele.

Tov�bb haladtam a folyos�n, az �jra fell�ngol� rem�nnyel a sz�vemben. A l�bam szinte mag�t�l vitt. Ismertem a Roxfort �sszes zeg�t-zug�t, minden apr� r�szletet, titkos j�ratot. M�r �pp fordultam volna be a legk�zelebbi titkos j�ratba, ami a legr�videbb �t a Griffend�l toronyba, mikor eszembe jutott egy olyan dolog, amit minden �ron meg akartam n�zni. Elindultam h�t arra a folyos�ra, ahol a Roxfort legnagyobb kviddicsj�t�kosair�l megeml�kez� jelv�nyek vannak. R�vid s�ta ut�n meg is tal�ltam a vitrineket. Gyorsan v�gig szaladtam rajtuk egyetlen jelv�nyt keresve.

Hamar megl�ttam azt a nevet, amely a legkedvesebb volt nekem. James Potter. A legjobb bar�tom, s�t mondhatjuk, hogy a testv�rem neve, aki a mened�ket jelentette b�rmilyen bajom volt az �letben, aki befogadott, mikor megsz�ktem a sz�leimt�l, akik mindig �reztett�k velem, hogy sz�nalmas semmire kell� vagyok, �s mindig az �cs�met Regulust isten�tett�k, aki hajland� volt al�rendelni mag�t az akaratuknak. V�g�l hal�lfal� lett, amir�l mindig pr�b�ltam lebesz�lni, de nem j�rtam sikerrel. Ezt senkinek nem mondtam el, de ez a kudarc a mai napig f�j.

Hossz� ideig meredtem a jelv�nyre magamban az elm�lt csal�ka boldogs�g k�peibe kapaszkodva. Szerencs�re kutya �rz�keim nem hagytak cserben, �gy m�g id�ben beb�jtam egy p�nc�l m�g� a k�zeled� Frics el�l. S�ri csendben v�rtam, hogy elmenjen. Hamarosan �gy is lett. Most m�r nem tettem t�bb kit�r�t, hanem egyenesen a Griffend�l torony fel� vettem az ir�nyt. A k�rpithoz vezet� folyos�n lelass�tottam, k�r�ln�ztem, majd emberi alakot �lt�ttem.

K�zelebb mentem a bej�rathoz. A K�v�r D�ma �pp szuny�k�lt. P�rat k�hintettem, mire �lmatagon kinyitotta a szem�t.

- Maga meg kicsoda? – K�rdezte szemreh�ny�an.

- Nem mindegy az mag�nak! - V�laszoltam goromb�n.

- Ne sz�rakozzon uram! – Felelte felh�borodottan.

- Nem is az�rt j�ttem! – Kiab�ltam egyre d�h�sebben.

- Na, j�! Nem �rdekel ki maga, de nem tudom beengedni, am�g nem mondja meg a jelsz�t – mondta flegm�n.

- Sirius Black vagyok – k�ptem oda neki inger�lten – vagy beenged, vagy kidekor�lom az �des kis pofij�t – nyomat�kos�t�s k�ppen el�vettem a k�semet, amit m�g Hagridt�l cs�rtam.

- Gyilkos! Gyilkos, a kast�lyban! Seg�ts�g! - kezdett el �b�gatni, �tmenve a legk�zelebbi festm�nybe, majd elmenek�lt.

- Hogy az a…! – Ki�ltottam fel k�nomban.

Annyira d�h�s voltam, hogy elkezdtem sz�tszabdalni a gazd�tlan k�rpitot. Mikor abba tudtam hagyni az �rj�ng�st, �s j�zanul tudtam gondolkodni, gyorsan elraktam a k�st �s visszav�ltoztam. Eszeveszett�l rohanni kezdtem a legr�videbb �ton, ami kivezet a kast�lyb�l, h�tra sem n�zve. Mikor feleszm�ltem, m�r a Rengetegben voltam, teljesen kif�radva. Megint nem jutottam el�bbre, de megfogadtam, hogy teszek ez ellen. Legk�zelebb nem Harryt fogom megkeresni, hanem egyenesen Petert, hogy megfizessen az �rul�s��rt, amely annyi ember �let�t t�nkre tette �s megkeser�tette. Annyira ideges voltam, hogy m�g enni sem volt er�m, �gy a vad�szatott, hagytam holnapra. Visszamentem a barlangba, �s eg�sz �jszaka �lmatlanul forgol�dtam a hideg k�v�n, m�g nem hajnalban nyugtalan �lomba zuhantam.