Lamerin csendben n�zte, ahogy Harry felr�ncig�lja mag�n a farmernadr�got. Mosolygott egyet a fi� malacos als�nadr�gj�n, de elkapta a tekintet�t, ahogy Harry megfordult.

- Hogyan szerezted azt a v�g�st az �lladon?

- �h – legyintett az -, borotv�lkoztam…

- Lassan nekem is kell majd…

- �gy ut�lom… Egyszer biztosan hal�los v�g�st ejtek magamon, �s elv�rzek. Mi�rt nem lehet a sz�rt�l m�sk�pp megszabadulni? Nincs valami tipped a l�nyokt�l sz�rtelen�t�s �gy�ben? Mondjuk Hermionet�l?

Harry k�ld�tt fel�je egy cinkos vigyort.

- Az�rt ennyire nem vagyok j�rtas a n�i dolgokban. �s ha ilyet k�rdezn�k Hermionet�l, ler�gn� a ves�met.

Mindketten mosolyogtak egyet az agressz�v Hermione elk�pzelt alakj�n.

- Szerintem n�zz ut�na a k�nyvt�rban. Madame Cvikker biztos seg�t.

- M�g csak az k�ne! Marh�ra ciki lenne… De att�l tartok, t�nyleg nincs m�s megold�s – s�hajtott. – Mindegy, majd azt mondom, ap�nak kell.

D�bbent mosoly �lt ki Harry arc�ra.

- Te nem vagy �szn�l…

M�g Lamerin Dean Westham-posztereit n�zte, � el�kotort egy pulcsit a l�d�b�l.

- Mindj�rt k�sz vagyok… Csak keresek egy p�r zoknit!

Belet�rt a ruh�k k�z�, �s kivett egy fekete gomolyagot. Billegve beleb�jtatta f�z� l�bujjait, majd hanyagul belel�pett a cip�ibe. Tal�rj�t �s v�llt�sk�j�t felmarkolva intett a r� v�r� ifj� Pitonra.

- Ok�s, mehet�nk.

Mire le�rtek a klubhelyis�gbe, Harry m�r tisztess�gesen fel volt �lt�zve.

- Hoztad a t�rk�pet �s a leplet?

- Persze, itt van minden – veregette meg a t�sk�j�t Harry. – Ir�ny a konyha! �tk�zben meg elmagyar�zom neked a dolgokat.

- Akkor hogy is m�k�dik ez az �rme? – vizsg�lgatta Lamerin a hamis galleont.

- Meg van b�v�lve. Hermione �tlete volt. �gy m�k�dik, hogy �n meg�rintem a p�lc�mmal, r��getem a d�tumot, amikor a k�vetkez� edz�s lesz, �s az a t�bbiek galleonj�n is megjelenik. �s az adott pillanatban aki tud, az elj�n.

- Hogy fogadt�k, hogy nekem is adt�l egyet?

- Sehogy – vigyorgott Harry. – M�g nem tudj�k. Figyelj, ne agg�d! – v�ltott komolyabb hangnemre. – Semmi kifog�suk nem lesz ellened.

- De apa mardek�ros… T�nyleg! Vannak mardek�rosok is k�ztetek?

- M�g nincsenek… De ez m�g nem z�r ki t�ged. Nem a h�zt�l f�gg a beker�l�s. Igaz, ebben nem nagy a gyakorlatunk, hiszen tavaly �ta nem volt tagfelv�tel. A mag, a mostani t�rsas�g egyszerre alakult ki. Akkoriban Umbridge igazs�gtalankod�sa �sszekov�csolt minket. �s azok, akik nem f�ltek v�ltoztatni a helyzeten, mell�nk �lltak.

- Mell�nk, vagy ink�bb mell�d? – k�rdezte Lamerin sejtelmesen. – Ha minden igaz, te vagy a vezet�j�k. Nem lehet nem �szrevenni a hasonl�s�got.

- Mi �s mi k�z�tt?

- K�zted �s Voldemort k�zt. Ha kiker�lt�k az iskol�b�l, a DS-es t�rsaid k�vetni fognak az ellene folytatott harcban. Ti vagytok a var�zsl�k �s aurorok �j nemzed�ke: m�g akkor is, ha nem k�sz�lt�k mind aurornak – intette le Harry tiltakoz�s�t. – Pont ett�l tarthatott a miniszter kor�bban. Hogy egy �j harcos gener�ci� nevel�dik ki Roxfortban.

- De mi nem tenn�nk igazs�gtalan dolgokat! A saj�t v�delm�nk �rdek�ben kezdt�nk gyakorolni!

- Ehhez nem f�r k�ts�g. De vajon akkor is ezt mondan�d, ha k�z�letek egy �jabb Voldemort emelkedne ki? – k�rdezte Lamerin csendesen.

Harry hirtelen nem tudott mit felelni.

- Vigy�zz ezzel az �jdons�lt hatalommal. Nagy felel�ss�ggel j�r.

- Ne mondj ilyen bonyolult dolgokat… - v�gott Harry kiss� buta arcot. – Teljesen elveszed a kedvem az eg�szt�l.

- Jaj, te l�ma… - s�hajtott bar�tja vigyorogva. – Nem ez volt a c�lom. �n csak j�t akartam… Ilyen messze van a konyha?

- Nem, m�r itt is vagyunk.

- H�t �n m�g nem �rzem a vacsora illat�t…

- Ahhoz az ajt�t is ki kellene nyitni – kacsintott Harry. – Gyere, itt a bej�rat! Meg kell csiklandozni a gy�m�lcs�t – kapar�szott az egyik festm�nyn�l.

Mikor megjelent a konyha bej�rata, Lamerin megcs�v�lta a fej�t.

- Ki tal�lta ezt ki…?

- Kir�ly, mi? – szaladt le a l�pcs�n Harry. – Dobby? Dobby, itt vagy? � egy h�ziman� – s�gta h�tra. – T�k rendes. Dobby?

- Harry Potter, uram – l�pett el�j�k a bizarr kin�zet� man�, tiritarka �lt�zetben.

- M�g sosem l�ttam ilyen j�l tartott h�ziman�t! – csod�lkozott Lamerin.

- Harry Potter uram megl�togatja Dobbyt! Dobby sz�ve repes az �r�mt�l! – ujjongott a man�.

- Hell�, Dobby. � itt a bar�tom, Lamerin. Piton professzor fia.

A b�jitalok mester�nek neve hallat�n t�bb man� is megremegett.

- Harry Potter uram bar�tja az �n bar�tom is! – jelentette ki Dobby j� hangosan.

- K�sz�n�m – mosolygott a fi�.

- De Harry Potter uram hol hagyta a v�zij�t?

- V�zi…?

- Ron – s�gta Harry. – Ron most nem �r r�, Dobby. De szeretn�k neki valami ennival�t vinni. Tudod, milyen sokat eszik…

- �, Harry Potter uram, m�ris! – szaladt a man� lifeg� f�lekkel ide-oda.

Az egyik asztalra t�bb t�lnyi s�lt csirkecombot, kukoric�t, szeletelt kenyeret, �s t�bb �vegnyi t�klevet halmozott fel a man�kkal.

- De kir�ly… - futott �ssze a sz�l a k�t fi� sz�j�ban a sok finoms�g l�tt�n.

- Dobby, nem tudn�nk ezt becsomagolni, hogy ne h�lj�n el?

A man� azonban m�r hozta is a kosarakat, �s �vatosan bepakoltatott mindent. A t�kleves palackokat a fi�k a t�sk�k s�llyesztett�k. 

- Nagyon k�sz�nj�k!  - hajolgattak kifel� menet. A man�k boldogan integettek fel�j�k. �gy t�nt, �r�ltek, hogy nem akart�k �ket megint valami felszabad�t�ssal zargatni, �s ink�bb a szolg�lataikra v�gytak.

- H�, azt hiszem, ezzel m�skor is �lni fogok – csillogtak Lamerin szemei moh�n. – �dess�get is szoktak adni?

- De m�g mennyire! �s vajs�rt is!

- Vajs�rt!

- No, akkor, a terv a k�vetkez�. Odaadom neked a t�rk�pet, �n meg elb�jok a lepel alatt a k�t kos�rral, �s �gy megyek melletted. Te n�zed, j�n-e valaki.

- J�nak t�nik… Ha elf�radsz, majd cser�l�nk.

- Rendben. De sietn�nk kell, mert ha Mrs. Norrist idecsalja a kaja szaga…

Sebesen nekiv�gtak teh�t a folyos�knak, �s Lamerin a t�rk�p seg�ts�g�vel haladt a sz�ks�g szob�ja fel�. N�ha megk�rdezte ugyan, hogy Harry ott van-e mellette, mert el�g fur�n �rezte mag�t egy l�thatatlan �tit�rssal. De egy alkalommal sem hagyt�k el egym�st.

- Senki a k�zelben? – k�rdezte Harry, mikor meg�rkeztek arra a folyos�ra, melyen a Sz�ks�g Szob�ja is �llt.

- Egy l�lek se… - seg�tette le r�la a k�penyt a m�sik.- De nem l�tom a szoba ajtaj�t.

- Az m�r egyszer� – legyintett Harry. – M�szk�lj ott – mutatott egy pontra – fel-al�, �s k�zben gondolj er�sen egy olyan helyis�gre, ahol egy csapatnyi di�k b�b�jokat gyakorolhat.

Lamerin engedelmeskedett, m�g Harry elrakta a k�penyt, �s a t�rk�pet. Amint megjelent az ajt�, bel�ptek.

- Harry, na v�gre! – tal�lt�k magukat szemben a kiss� inger�lt Anthony Goldsteinnal.

- Hol volt�l? – k�rdezte Ron is. – M�r azt hitt�nk, nem j�ssz.

Mikor azonban megpillantott�k az �j �rkez�t, eln�multak.

- Hoztunk egy kis l�leker�s�t�t – mutatott Harry b�szk�n a k�t kos�rnyi finoms�gra �s a megannyi �veges �d�t�re.

- Mit jelentsen ez? – b�k�tt Lamerinre Michael Corner. – � mi�rt j�tt?

Hermione �s Ron k�nosan �sszen�ztek. �gy t�nt, egyre gondoltak.

- Mert ezent�l � is vel�nk fog edzeni, ha r��r. �s biztos van olyan b�b�j a tarsoly�ban, amit mi m�g nem is ismer�nk – felelte Harry, r� sem n�zve a fi�ra.

- Egy „Piton”? Egy mardek�ros fia?

P�ran lelkesen csaptak volna le az elem�zsi�ra, de a fagyos l�gk�r mintha megdermesztette volna �ket.

- Ez nem biztos, hogy j� �tlet… Mi lesz, ha be�rul minket az apj�n�l? – k�rdezte a Marietta mellett �ll� l�ny, aki a bar�tn�j�nek t�nt.

- Kisebb az es�lye annak, hogy � be�rul minket, mint annak, hogy Umbridge visszat�r az igazgat�i sz�kbe – felelte Harry undok hangs�llyal.

L�tta, hogy Marietta ajkai lefel� g�rb�lnek. A l�ny b�gni kezdett, �s kiv�gtatott a szob�b�l.

- Kellett ez? – csattant fel Cho. – Mi�rt b�ntod m�g mindig Mariett�t?

A sz�tlan t�rsas�g n�m�n kapkodta a fej�t ide-oda, att�l f�gg�en, hogy ki besz�lt.

- Kettej�k k�z�l m�g mindig egy Pitonban b�zok meg jobban, Cho. � m�g nem hagyott cserben. A bar�tn�d miatt viszont az eg�sz t�rsas�g vesz�lyben forgott. J� lenne, ha ezt szem el�tt tartan�d – sziszegte Harry.

- Harrynek igaza van, Cho – l�pett el� Hermione is, mikor l�tta, hogy kezd eldurvulni a dolog. – Lamerin megb�zhat�, biztos, hogy senkinek sem �rulkodna az edz�sekr�l…

- Meg kellett volna k�rdezned a t�rsas�got, hogy idehozhatod-e… ezt! – folytatta Michael Corner is a l�zadoz�st.

- �t! – morogta Ron, akiben a londoni kiruccan�s v�gk�pp meger�s�tette az ifj� Piton elk�telezetts�g�t �s h�s�g�t. Hoppan�lhatott volna, hogy mentse az irh�j�t, m�gsem hagyta �ket cserben.

- Mi van, Weasley? Most m�r te is mell� �llsz? Az apja h�nyszor is sz�vatott meg, ami�ta itt vagy? Vagy net�n m�g mindig amiatt savany� a sz�l�, hogy tavaly ejtettem a h�godat?

Hangos kiab�l�s �s k�romkod�s vette kezdet�t, melybe imm�r a s�rt�d�tt Ginny �s Hermione is bekapcsol�dott, Ront pedig �gy kellett lefognia a holl�h�tas �s hugrabugos prefektusoknak. Maga Harry is �gy �v�lt�z�tt a vele szemben �ll� l�nyokkal, mint m�g tal�n soha.

- J�, hogy nem m�r r�gt�n Draco Malfoyt hozod k�z�nk!

- A tan�roknak nem akarsz sz�lni?!

- Nem fogjuk kiz�rni a k�reinkb�l azokat, akik esetleg mardek�ros gy�kerekkel rendelkeznek, mert…

- M�g csak kellene, hogy mardek�rosok is idetolj�k a k�p�ket!

- Milyen jogon �t�lkeztek f�l�tte? Nem is hagyt�tok, hogy megsz�laljon, hogy mondjon valamit!

- V�rjatok, k�rlek…

- Az apja eleget sz�vta a v�r�nket! � is ugyanolyan fajta!

- Nem t�r�m, hogy �gy besz�lj r�la!

- �n…

- Mocskos mardek�ros!

A gyal�zkod� szavakra m�r a legt�bben elhallgattak.

- K�rlek, hagyj�tok abba – k�ny�rg�tt nekik Lamerin f�jdalmas arccal. – �n… nem akarom, hogy miattam �sszevesszetek… Igazs�gtalan, ahogy viselkedtek, de… ha rajtam m�lik, ink�bb elmegyek, minthogy m�g t�bb bajt okozzak… - indult meg az ajt� fel�.

Egyesek arc�n diadalittas �r�m csillant. Harry szemei azonban v�szj�sl�an megvillantak.

- Nem m�sz sehova! – r�ntotta vissza bar�tj�t a karj�n�l fogva. Az majdnem hasra esett. Harry h�t�nak �tk�z�tt, �s megillet�d�tten n�zett hol az egyik, hol a m�sik t�borra. 

Harry undorodva n�zett n�melyik DS-es szem�be.

- Sz�p kis t�rsas�g! �s �n m�r azt hittem, minden rendben. Ezek szerint lent, az asztalokn�l mindenki sz�nlelt volna? – emelte fel a hangj�t, �s a k�r k�zep�re �llt. – Sz�nlelt�tek a kedvess�get, csak mert Piton professzor is l�tott minket?

Olyan csend volt, mint tal�n m�g soha.

- Sz�val �gy �llunk – h�zta ki mag�t. – Csak sz�nj�t�k volt az eg�sz… H�nyok t�letek – sziszegte. – Kifel�! – parancsolt r�juk. – Azt mondtam, KIFEL�! – �v�lt�tte.

T�bben is �sszerezzentek hangj�nak hallat�n.

- Takarodjatok! T�njetek el, ha nem akartok egy mardek�rossal egy leveg�t sz�vni! Mert � – szor�totta meg Lamerin karj�t – itt marad.

Nem tudta, kire n�zzen. Egyszer�en nem hitte el, hogy ilyesmivel kell majd szembes�lnie. Legsz�vesebben Cho k�p�be ord�totta volna az eg�szet, minden keser�s�g�t. Vagy Michael Corner�be, akire tavaly �v v�g�n csak �gy lecser�lte.

- Azt hiszitek, csak ti szenvedtetek? Azt hiszitek, egy mardek�rost nem b�nthat senki? �s a di�kver�sek? Ezt a fi�t f�lholtan szedt�k �ssze a sik�torban a Weasley-ikrek! F�lholtan, mert egy hal�lfal� nem v�logat! K�rt tesz mindenben �s mindenkiben, aki ellene szeg�l! Takarodjatok innen, de akkor se gyertek vissza, ha Malfoy �pp rajtatok pr�b�lta ki valamelyik f�benj�r� �tkot!

- H�lyes�geket besz�lsz! – csattant fel Corner. – Malfoy nem is tudja…

- NEM TUDJA? T�nyleg �gy gondolod? H�t hadd mondjak el neked valamit! A ny�ron Draco Malfoy napokig rajtam gyakorolta a Crutiatus-�tkot!

A b�b�j nev�nek hallat�n a l�nyok elfojtott sikolt�st hallattak.

- M-miket besz�lsz? – n�zett r� Cho �gy, mintha nem lenne teljesen esz�n�l.

- A ny�ron elkaptak a hal�lfal�k – enyh�lt meg Harry hangja, �s ink�bb sz�nalmat t�kr�z�tt a hitetlenked�k ir�nt. – Elkaptak, �s napokig k�noztak.

Felh�zta a derek�n az inget.

- Ez elegend� bizony�t�k?

A forrad�s m�g mindig ott �ktelenkedett a cs�p�j�n. T�bben is els�padtak a l�tv�nyt�l, Neville azonban egyre komorabb lett.

- Ott voltam – l�pett mell� Ginny is. P�r pillanatra minden szemp�r csak �t n�zte. – A sz�leim �polt�k. Ne akarj�tok tudni, hogy agg�dtunk.

- Helyette raboltak el – mutatott Harry Lamerinre. – �t kerest�k…

- De mi dolguk volt vele?

- K�zt�k nevelkedtem – vallotta be Lamerin szomor�an. Szemeinek f�nye elhalv�nyult. – Kisbaba voltam, amikor elraboltak. Meg�lt�k az �desany�mat.

Az �jabb �s �jabb sz�rny�s�gek hallat�n Hannah �s Susan egyre s�padtabb lettek. Azt lehetett volna hinni, hogy lassan �tl�tsz�v� v�lnak.

- Ez… iszony� – ny�gte Ernie rekedten.

- K�zt�k n�tt fel! Jobban ismeri �ket, mint b�rki k�z�l�nk! – folytatta a meggy�z�st Harry. – H�t nem �rtitek? Musz�j, hogy…

- A sz�leim miattuk rokkantak meg… - sz�lalt meg Neville sz�vszaggat� hangon. El�sz�r mindenki �rtetlen�l n�zett r�. – A hal�lfal�k… megk�nozt�k a sz�leimet… - hajtotta le a fej�t. – Addig k�nozt�k �ket a Crutiatus-�tokkal, m�g az esz�ket vesztett�k…

Harry f�jdalmasan, m�gis b�szk�n pillantott Neville-re. A fi� tal�n m�g sosem n�zett r� ennyire �szint�n. V�gre elmondta a titkot, melyet �veken �t rejtegetett iskolat�rsai el�l.

- Most… a Szent Mung�ban �lnek… m�r ha ezt �letnek lehet nevezni…

- Akkor…

- Akkor ez�rt �lsz a nagymam�ddal – s�hajtottak n�h�nyan.

- Jaj, Neville! – t�rta ki a karjait Padma Patil pityeregve. – Mi�rt nem mondtad ezt soha? – �lelte �t a fi� nyak�t.

Neville szaggatottan viszonozta a kedves �lel�st, de v�gig Harryt figyelte.

- �n hiszek neked. Biztos emiatt vagy mostan�ban ennyire l�k�tt… - tette hozz�, f�lig mosolyogva, f�lig el�t�r� k�nnyeivel k�szk�dve.

Mindenki megmosolyogta keser� szavait, mellyel oldani pr�b�lta a leveg�ben vibr�l� fesz�lts�get. T�bben is szipogtak, �s b�ztat�st keresve egym�sra pillantgattak.

- Hinnetek kell nekem – k�rlelte �ket Harry, most m�r sokkal nyugodtabb hangon. – Malfoy �rt a k�nz� �tokhoz, �s csak id� k�rd�se, milyen sz�rny�s�get tanul meg legk�zelebb. �ssze kell fognunk, �s ki kell tartanunk. Egyszer�en nincs m�s es�ly�nk…