�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Felker�lt: 2004. m�jus 29.

Megjegyz�s: K�sz�net Ann�nak, aki nagyon szemf�les volt a mozis dologgal kapcsolatban. ^_^

A veszeked�s

Harry reggel arra �bredt, hogy szob�j�nak ablak�n bes�t a napf�ny. A hatalmas, f�gg�ny n�lk�li ablak volt az egyetlen f�nyforr�s. Az er�s, feh�r f�ny olyan vak�t� volt, hogy b�ntotta a szem�t. Kez�vel el is takarta arc�t, �s elford�totta a fej�t.

A szoba nagy volt, �m �res. Az �gy�n k�v�l csak egy mag�nyos sz�k �s egy szeg�nyes asztalka �lldog�lt a k�zel�ben, rajta a legsz�ks�gesebb dolgok: vizes t�l, kend�k, elix�rek...

Harry a plafonra n�zett. Megint itt volt, a Black-h�zban. Kar�csonykor volt itt utolj�ra. Sirius akkor m�g �lt...

Keze a derek�ra k�szott, �s megtapogatta a seb hely�t. J�kora k�t�s fedte most a sz�r�snyomot, �s Harry ellen�llt a k�s�rt�snek, hogy bekukkantson al� - noha kiskor�ban �lland�an felt�pegette a sebtapaszait, hogy megn�zze, vajon gy�gyulgat-e m�r az adott seb.

Ujjaival �vatosan k�rbetapogatta a tapasz sz�l�t, hogy �rez-e m�g f�jdalmat. De csak furcsa bizserg�st �s csiklandoz� �rz�st tapasztalt. �vatosan a k�ny�k�re t�maszkodott, majd megemelte a fels�test�t. Kisebb f�jdalom futott v�gig a gerinc�n, de ez m�r j�val szer�nyebb volt, mint a tegnap esti szenved�se.

Nem is eml�kezett r�, mikor vesztette el az eszm�let�t. Az esem�nyek is el�gg� elhom�lyosultak az agy�ban. A folytonos ki�ltoz�s, izgatotts�g �s s�r�s miatt id�vel bel�zasodott, nem kis felfordul�st okozva az �t �pol�k k�r�ben. A forr�s�g test�ben olyan h�fokra sz�k�tt, melyet m�r nem volt k�pes �bren elviselni, �gy valamikor elveszthette az eszm�let�t...

Megpr�b�lt fel�lni. P�rszor az�rt az ajk�ba kellett harapnia, de v�g�l csak siker�lt. L�bait lel�gatta az �gyr�l. Csupasz b�re a hideg deszkapadl�t �rintette, amit�l egy pillanatra kir�zta a hideg. Fel�lt, majd eltolta mag�t az �gyt�l, �s l�bra �llt, b�r az �gy r�cs�ban meg kellett kapaszkodnia. Halov�nyan mosolygott, �s el�gedett volt mag�val, hogy m�r id�ig is eljutott.

Korg� gyomra azonban figyelmeztette, hogy nem �ri be ennyivel. Napok �ta nem jutott norm�lis t�pl�l�khoz, �s ez sz�rnyen megviselte a test�t. Izmai elgyeng�ltek, folyton f�radt volt �s kimer�lt, �s g�rcs�s szor�t�st �rzett a has�ban.

B�tortalan l�p�seket tett az ajt� fel�, de szerencs�j�re nem hasalt el. Kil�pett a mindig s�t�t folyos�ra, �s megkapaszkodott a l�pcs� korl�tj�ban. A rezidencia bej�rati ajtaja �pp akkor csuk�dott be. Valaki t�vozott. �m valaki ott is maradt: Harry megpillantotta a Weasley-ikerp�r egyik tagj�t.

- George, te vagy az? - mondta halkan.

A v�r�s haj�, langal�ta sr�c feln�zett a hang ir�ny�ba, elmosolyodott, de r�gt�n agg�d� arcot is v�gott.

- Harry! M�g nem lenne szabad felkelned!

- �n csak... �hes voltam - pirult el a fi�.

- Akkor menj vissza a szob�ba - szaladt el�je George. - �n meg sz�lok any�nak, hogy dobjon �ssze valami kaj�t.

- M�r �gy is rengeteget k�sz�nhetek az �desany�dnak - mondta rekedtes hangon Harry. Igaz�n betegnek t�nt. - �t is biztosan kimer�tett�k az ut�bbi napok esem�nyei, nem akarom, hogy m�g miattam is f�radoznia kelljen. Seg�ts, k�rlek, hadd menjek le a konyh�ba! - ny�jtotta ki fel�je a kez�t.

A l�ngv�r�s haj� Weasley megvonta a v�ll�t, �tkarolta Harry derek�t, �s seg�tett neki lebicegni az �tkez�be. Az most szinte teljesen �res volt.

- Harry, dr�g�m, mit keresel te itt? - horkant fel meglepetten Mrs. Weasley. - Azonnal mars vissza az �gyba!

- M�r jobban �rzem magam, k�sz�n�m, szeretn�k ink�bb maradni. Olyan rossz egyed�l abban a szob�ban... �s... - morgott egyet hangosan a gyomra. - �hes vagyok - mondta kicsit sz�gyenkezve.

- H�t j�l van - mosolyodott el a n�. - Gyere, �lj le ide! - var�zsolt neki oda egy sz�ket.

Harry helyet foglalt az asztaln�l, �s �sszemosolygott George-dzsal, aki �pp t�klevet t�lt�tt mindkettej�knek. Pont �tl�ttak mindketten a konyh�ba.

Lupin az ablakp�rk�nyon �lt, �s �resen meredt ki az ablakon. Arca hamusz�rke volt, mint mindig, de most k�l�n�sen nyomottnak t�nt. Mrs. Weasley, mik�zben reggelit k�sz�tett a k�t �hes k�ly�knek, vitt neki egy poh�r innival�t, amit a f�rfi szomork�san mosolyogva megk�sz�nt, de ut�na ugyanolyan letargi�ba esett vissza. �gy pillanat erej�ig tal�lkozott a tekintete Harry�vel, �s �gy t�nt, meglep�d�tt. A fi� m�r nekilend�lt, hogy mond valamit, de Remus �jra elfordult, �gy odalett a k�n�lkoz� alkalom.

Harry kezdte borzalmasan �rezni mag�t. Lupin eg�szen biztos, hogy megs�rt�d�tt a tegnapiak miatt. Elv�gre �, Harry a Privet Drive-ot, Dursley�kat, Pitont �s a mugli �letet v�lasztotta f�hadisz�ll�s �s a var�zsl�vil�g helyett. �s legf�k�ppen: helyette. A fi� m�r azon volt, hogy felt�p�szkodik, �s odamegy nagyb�csij�hoz, de ekkor halk szuszog�st �s mormol�st hallott. George-dzsal mindketten a hang ir�ny�ba fordultak.

- No n�zd csak, a hal�lmad�r itt szuny�k�l - mondta kaj�n vigyorral George. - Tegy�nk �g� gyufasz�lakat a l�bujjai k�z�! - mondta lelkesen.

Harry r�sand�tott.  

- Az egyik rajzfilmben l�ttam - vonta meg v�ll�t �rtatlanul az iker.

Mindketten kuncogni kezdtek, �s �jra le�ltek.

Piton a kandall� mellett �ll� nagy, b�rsony karossz�kben aludt, b�r az alkalmatoss�g igencsak k�nyelmetlen lehetett sz�m�ra. Mindk�t l�b�t �tvetette az egyik karf�n, h�t�val nekid�lt a m�siknak, keze pedig az �l�ben pihent. Hajsz�lai n�hol k�cosak voltak, de �sszess�g�ben azt lehetett mondani, hogy nyugodt, b�k�s �lma volt. Arc�nak izmai ernyedtek voltak, l�tszott, hogy m�lyen alszik.

- Csikizz�k meg! - incselkedett George.

- Na de Fred! - rivallt r� anyja.

- De anya! �n George vagyok! - h�borodott fel a fi�.

- Ezt a j�t�kot m�r ismerem!

- � most t�nyleg George - kelt bar�tja v�delm�re Harry is.

M�r-m�r elvette a tekintet�t az alv� professzorr�l, mikor az megmozdult. A l�bait keresztbe rakta egym�son, kez�vel v�gigsim�totta a sz�k k�rpitj�t, fej�nek k�nyelmesebb helyet keresett, majd elmosolyodott. Harry teljesen meglep�d�tt. Ilyen �llapotban m�g sohasem l�tta tan�r�t. Meghitt volt, �s bens�s�ges, �s ahogy mosolygott... A fi� sz�ve m�ly�n valami kellemes, bizserget� �rz�s kezdett form�l�dni.

Amit persze nem l�tott, hogy Sirius a sz�k t�ml�j�ra t�maszkodva, gyanakodva figyelte alv� riv�lis�t. L�tszott rajta, hogy sz�vesen tett volna valamit, amivel fel�bresztheti.

- R�g�ta alszik? - k�rdezte Harry Mrs. Weasley-t�l, aki �pp el�j�k tette a t�ny�rokat.

- H�t, m�r egy ideje - felelte a n�. - Sok�ig csak itt �cs�rg�tt az asztaln�l... - elr�vedten figyelte a f�rfit. - Szeretem n�zni, ahogy az emberek alszanak... Titeket is - n�zett a fi�ra - mindig figyeltelek...

- Anya!

- ... hogy b�k�s-e az �lmotok, forgol�dtok-e... persze nem volt mindig k�nny�, hiszen olyan sokan voltatok... - folytatta, mintha meg se hallotta volna fia sz�gyenl�s tiltakoz�s�t.

- Anya! Ha megint arr�l fogsz mes�lni, h�nyszor csin�ltuk �ssze magunkat, esk�sz�m, kimegyek!

Harry sz�lesen elvigyorodott. M�g Weasley-�k halk sz�p�rbajba keveredtek, addig � v�gzett a reggelij�vel, majd megitta a marad�k t�klevet is. N�ha nem oltotta a szomj�t a finom rostos ned�, most is k�v�nt m�g volna egy poh�r friss, hideg vizet. Felemelkedett, hogy t�lts�n mag�nak, mikor Piton halkan besz�lni kezdett. El�sz�r csak kifejez�stelen szavakat mormolt. Karjait maga k�r� fonta, �s kiss� �sszeg�rnyedt. Harry hegyezte a f�l�t, h�tha meg�rt valamit.

- Lam’rinh... rihn... Lham... e-rin...

- Sssshhht! - intette csendre George-�kat Harry inger�lten. - Valamit motyog! Mit mond?

- ... hn... Lamerhinn... - s�hajtott.

- Az meg mi? Valami b�b�j? - n�zett az iker az anyj�ra.

A n� azonban csak megvonta a v�ll�t �s tov�bb�llt. Harry megb�v�lten �llt, �s meredt tan�r�ra. Nagy, z�ld szemeiben sz�nalom �s k�v�ncsis�g csillant meg. V�rta, h�tha mond m�g valamit a f�rfi, ami nem ennyire k�d�s, �m k�r volt rem�nykednie.

Abban a pillanatban �ktelen ord�toz�s �s szitkoz�d�s csapta meg a f�l�t. Sirius anyj�nak festm�nye megint fel�bredt �s k�romkodva ontotta mag�b�l a b�lcsess�geket.

Piton szemei g�rcs�sen felpattantak, �m pupill�i m�g apr�k voltak. Kez�t a mellkas�ra szor�totta, �s a sz�kr�l is majdnem leesett ijedt�ben. �szt�n�sen talpra sz�kkent, de zavarodott tekintet�b�l l�tszott, hogy m�g k�ba �s sz�d�l az im�nti �lom miatt. Remus ek�zben m�r �tviharzott a szob�n �s igyekezett a f�gg�nyt �jra a portr� el� r�ngatni. Perselus �sszeszor�totta a szemeit, megd�rzs�lte a homlok�t, majd lassan kezdett mag�hoz t�rni.

Mikor �jra kinyitotta a szemeit, Harry �llt el�tte.

- J�l van? - k�rdezte a fi�, �s egy poh�r vizet ny�jtott �t neki.

A f�rfi meglepetten, de elfogadta az italt.

- Mi... ? Mi t�rt�nt?

- Biztos megint a festm�ny - legyintett Mrs. Weasley, majd el� is letett egy t�ny�r reggelit.

- K�sz�n�m, de most nem vagyok �hes - mondta sz�d�lten Piton. - Mi�rt nem vagy �gyban?

- M�r eg�szen j�l vagyok - �lt le mell� az asztalhoz Harry.

Id�k�zben Remus is visszat�rt, �s sz�p arc�ra szokatlanul mogorva kifejez�s �lt ki. Pitonnal szemben foglalt helyet, �s t�lt�tt mag�nak innival�t.

Harry a gyomr�ban ideges szor�t�st �rzett, ahogy a k�t f�rfit n�zte. Remus �that� tekintete, szigor�an �velt szem�ld�ke teljesen idegen volt sz�m�ra. A f�rfi mindig a b�ke �s szel�ds�g mintak�pe volt, n�la kedvesebb l�nyt m�g sohasem l�tott. Von�sai most azonban ink�bb hasonl�tottak egy harapni k�sz�l� farkasra, mint egy szel�d b�r�nyk�ra, amilyennek mindig is t�nt. Tovasz�llt t�r�kenys�ge: arca eg�szs�gesebb sz�nt �lt�tt, �s kih�v�an n�zett a b�jitaltant tan�t�, fekete haj� f�rfira, akivel k�pzeletben Harry�rt k�zd�tt. A fi� nyomorultul �rezte mag�t, ami�rt Piton mellett �lt... vagy hogy nem tud egyszerre mindkettej�k mellett �lni. Az asztal egy oldal�n �lni olyan, mintha v�lasztania kellene kettej�k k�z�tt... �mleni tudtak volna bel�le a bocs�natk�r� szavak, melyekkel menteget�zhetne, de Remus lehunyta a szemeit �s kiitta a pohar�t.

Perselus nem igaz�n figyelte �ket, csak csendben l�tyk�lte a pohar�ban az innival�t, de egyszer-egyszer elkapta Harry f�jdalommal teli pillant�s�t.

A fi� sz�m�ra mintha elhalkult volna a vil�g, �gy mag�ba roskadt. Leszegte a fej�t, �s nem is n�zett t�bb� fel. Arra eszm�lt fel, hogy George �tkarolja a nyak�t, felr�zza �t, �s boldogan �js�gol valamit.

- ... hm? - n�zett fel b�gyadtan.

- Harry! Gyere, itt van Ginny!

George m�r szaladt is az el�szoba fel� lelkesen, mag�ra hagyva bar�tj�t, aki csak lassan tudott felkelni hely�r�l. Az egyre sz�p�l� Ginny addigra m�r bej�tt az �tkez�be, �s aggodalommal vegyes mosollyal szaladt fel�. Hevesen vetette mag�t a fi� nyak�ba, �s j�l megszorongatta, mit�l Harry halkan felszisszent.

- Jaj, Harry! Any��k azonnal k�ldtek baglyot, mikor megtudt�k, mi t�rt�nt veled! �gy agg�dtam! J�l vagy?

- Szia Ginny... - mondta s�padtan mosolyogva a fi�. Megsimogatta a l�ny hossz�, v�r�s haj�val szeg�lyezett arc�t, adott a homlok�ra egy puszit, �s mag�hoz �lelte. Kedvess�gre v�gyott, �s szeretetre, mindegy, hogy kit�l... - Ne agg�dj, k�rlek, m�r j�l vagyok... - mondta halkan.

A h�rom fiatal f�lrevonult. Harryt le�ltett�k a kandall� el�tt �ll� fotelbe, ahol eddig Piton aludt. Ginny az egyik karf�ra cs�cs�lt, George pedig let�rdelt a sz�rm�re el�tt�k.

- Nagyon f�j m�g a sebed? - k�rdezte a l�ny. - Olyan betegnek �s gyeng�nek n�zel ki... biztos, hogy j�l �rezd magad?

- Biztos - simogatta meg Harry az arc�t. - De ink�bb mes�lj! Hol k�borolt�l eddig? Ha Percy Londonban lakik, Ron Hermione-n�l, a b�ty�id meg a sz�leid itt, akkor te kin�l mulatod az id�t?

A l�ny elpirult, de el is mosolyodott.

- Az egyik bar�tn�mn�l t�lt�m a sz�nid�t, any��k ismerik �ket. Azut�n ker�ltem oda hozz�juk, miut�n a hal�lfal�k m�r n�ha mag�nyosan �ll� mugli csal�dok k�ri�it is elkezdt�k l�togatni... �gy v�lt�k, jobb lenne, ha nem maradn�k az Od�ban, mert az annyira f�lrees� helyen van. T�nyleg - csattant fel vid�man -, George mes�lted m�r, hogy nemr�g ap�nak siker�lt lef�lelnie egy hal�lfal�t egy gazdag mugli csal�d h�z�ban?

Harry k�rd�n n�zett az ikerre, aki bossz�san felhorkantott.

- Dehogy mondtam! Apa egy h�napig arr�l �radozott, milyen csod�latos volt... m�r a k�ny�k�m�n j�tt ki....

Ginny elmosolyodott.

- Na, sz�val az �gy volt, hogy ap��k f�lest kaptak, �s siker�lt k�vetni�k az egyik hal�lfal�t. Valami Werylon volt a neve...

- Ewerilon! Ginny!

- J�, mindegy. Sz�val a fick� valami�rt az egyik gazdagabb mugli csal�d h�z�ba osont be, �s ott siker�lt elkapni. A csal�d egyetlen gyermeke, a fi�k, annyi id�s lehet, mint mi, hallotta meg, hogy valaki m�szk�l a h�zban.... A hal�lfal� meg majdnem r�k�ld�tt valami �tkot, mikor ap�nak siker�lt elkapnia. Persze a nagy ricsajra fel�ledt az eg�sz csal�d, �s megl�tt�k ap��kat... De apa t�k j�l kiv�gta mag�t: azt mondta, valami titkos nyomoz�, akinek egy fontos b�n�z�t siker�lt lef�lelnie. Most olvasott valami r�gi detekt�vreg�nyt, onnan vette az �tletet... A csal�d persze oda meg vissza volt, hogy a csemet�j�k ilyen nagy vesz�lyben volt, �s nem gy�ztek h�l�lkodni ap�nak. S�t, megh�vt�k �t �s a csal�dj�t egy eb�dre.

- Na ne! - mosolyodott el Harry, �s George-ra n�zett. - Komolyan elmentetek?

- Dehogyis! Mi nem! De apa elvitte any�t meg Ginnyt. Az�ta is azt hallgatjuk, milyen csod�latosan �lnek a muglik, �s hogy ha egyszer lesz egy nyugodt hete, bevezetteti az Od�ba az �ramot...

Halkan kacagtak, �s Harry �r�lt, hogy v�gre valami kellemes dolog is t�rt�nik vele, az elm�lt napok s�t�t esem�nyei ut�n.

Az asztaln�l Remus gyilkos szemp�rbajt folytatott Perselusszal, akinek f�radt szemei m�r lassan zsibbadni kezdtek a sok figyel�st�l.

- Mi bajod van? - vetette oda Lupinnak.

- Gratul�lok - kezdte megvet� hangon Remus. - Siker�lt magadhoz �desgetned Harryt. �gy m�g nagyobbat tudsz r�gni James-be. A szeretett fia most t�ged isten�t. Gondolom, �r�lsz. Egy gy�va f�reg vagy!

- Mi...? Hogy mer�szeled?! - sz�rt szikr�kat Piton szeme, �s elkapta Remus grabanc�t. Az elsz�ntan n�zett s�t�t �riszeibe. - Aj�nlom, hogy ezt most azonnal fejezd be! - suttogta oda neki d�h�sen. - Ahelyett, hogy jelenetet rendezn�l, tal�n ink�bb elgondolkozhatn�l azon, mit is jelent neked ez a k�ly�k! Harry szeret t�ged, b�r n�ha komolyan nem tudom, mi�rt. Nincs is ann�l undor�t�bb, ha k�t feln�tt k�z�tt egy gyermek lesz a f�lt�kenys�g t�rgya! H�nyok t�led! N�zz magadba, �s ne l�kd el magadt�l a gyereket, mint ahogy az a korcs Black tette! N�lk�led nem lenne m�r senkije! - fejezte be tajt�kz� d�hvel, majd a sz�kre l�kte Remust. Fel�llt �s kiviharzott a helys�gb�l.

Lupin fortyog� m�reggel, ugyanakkor n�mi �nv�ddal �s megb�n�ssal meredt maga el�. �vatosan Harryre pillantott, aki szerencs�re semmit sem vett �szre inger�lt besz�lget�s�kb�l. Bar�tai m�g mindig sz�val tartott�k, n�ha m�g mosolyt is siker�lt az arc�ra csalniuk. Mikor v�letlen�l tal�lkozott a tekintet�k, a fi� egy picit megijedt, majd szomor�an elfordult.

Remus sz�v�ben marcangol� �rz�s lobbant fel. Sz�rny� volt beismernie mag�nak, hogy milyen igaza is volt Pitonnak.

Fel�llt, �s odas�t�lt a gyerekekhez.

- Harry, besz�lhetn�k veled? - sz�lalt meg szel�den, a sz�k t�ml�j�n pihentetve kez�t.

A Weasley-gyerekek nyomban felpattantak hely�kr�l, �s m�r el kint is tal�lt�k magukat a konyh�ban. Olyan sebesen t�ntek el, hogy Harry rendesen meglep�d�tt. Hirtelen v�dtelennek �rezte mag�t, nem szerette volna, hogy Remus leszidja, kiab�ljon vele, vagy...

Legnagyobb meglepet�s�re azonban a f�rfi let�rdelt el� a sz�rm�re, ahol eddig George �lt. Megfogta mindk�t kez�t, �s b�nb�n�an a szemeibe n�zett. Ajkain halov�ny mosoly jelent meg.

- Mostan�ban... nem igaz�n �gy viselkedtem veled, ahogy... meg�rdemelted volna... - kezdte halk hangon, ahogy mindig is besz�lni szokott. - �n... kezdtem �gy �rezni, hogy egyre jobban elt�volodunk egym�st�l, hogy... el�bb vagy ut�bb, de... elvesz�telek. Mivel olyan sok id�t t�lt�tt�l Perselusszal...

- El kellett volna mondanom...! - kezdte volna Harry, de Remus folytatta.

- ... �s olyan j�l megvoltatok... azt hittem, r�m... m�r nincs is sz�ks�ged... mert h�t... olyan sz�rny� volt l�tni, hogy az a f�rfi ker�lt hozz�d �rzelmileg k�zel, aki mindig csak b�ntott, �s akit... ap�d sem sz�vlelt soha...

Harry szemei megremegtek. Elfordult, hogy elrejtse csal�dott arc�t.

- Hagyd ezt, k�rlek... - felelt lemond�an. - Err�l nem aka...

- Harry, Piton prof....

- Piton professzor j� ember! - fakadt ki Harry inger�lten. - Teljesen m�s, mint amilyennek hittem! Magad is l�thattad, hogy m�r egy�ltal�n nem gonoszkodik velem, hogy t�k rendes, �s... Egyszer�en undor�t�, hogy mindig mindenki azzal nyaggat, mi�rt nem hasonl�tok jobban az ap�mra! Azt akarod, hogy �n is ugyan�gy, gerinctelen�l b�ntsak m�sokat, akik lehet, hogy meg sem �rdemlik a szem�tked�st?!

- Harry!

- Fel se t�nt, hogy nem akarok hasonl�tani az ap�mra? Mit gondolsz, mi�rt nem hordok szem�veget sem? Piton professzor �t �ven kereszt�l gy�l�lt olyasvalami miatt, amit nem is �n k�vettem el, �s joggal gy�l�lt! �n is ugyan�gy tettem volna! Sz�p kis t�rsas�g voltatok ti, mondhatom! - t�pte ki a kezeit Remus egyre gyeng�l�, d�bbent szor�t�s�b�l. - Cikizni m�sokat lehet, s�t, szinte fel�r egy h�stettel! Fedezni persze k�nnyebb volt �ket, mint k�zbel�pni, ugye? Micsoda dics�s�ges kis prefektus volt�l! Ink�bb hagytad, hogy a f�l iskola Piton professzoron r�h�gj�n, nehogy a bar�taid nehezteljenek r�d! Ilyen emberekre akarod, hogy hasonl�tsak?! - pattant fel a sz�kb�l. A d�ht�l remegett az �k�lbe szor�tott csukl�ja. - �pp az elm�lt napokban kellett a saj�t b�r�m�n tapasztalnom, milyen �rz�s, ha az ember m�sok kuty�ja... ha... ha teljesen ki van szolg�ltatva m�soknak, �s nem tudja megv�deni mag�t! Ne v�rd, hogy ezek ut�n valami�rt is neheztelni fogok Piton professzorra! - arc�n v�gigfolyt egy k�nnycsepp. - A sz�let�snapomon - remegett meg a hangja, �s egy gyors mozdulattal megt�r�lte az orr�t - el�g lett volna egyed�l a te leveled, �s egy �vig boldogg� tudt�l volna tenni, nem is kellett volna aj�nd�k senki m�st�l. De nem... te csak a saj�t f�lt�kenys�geden keseregt�l, �s nem is t�r�dt�l azzal, mit jelentesz nekem, hogy mennyire szeretlek, �s hi�nyzol a nap minden perc�ben! Te vagy az egyetlen azok k�z�l, akik igaz�n k�zel �lltak a sz�leimhez, �s m�g �letben van! Olyan vagy nekem, mintha t�nyleg rokonom lenn�l, �s ez�rt m�g jobban f�j, amit velem m�velsz!

Fej�t zavarodottan, tagad�an r�zva h�tr�lni kezdett az elsz�rnyedt arc� Remust�l, majd fut�snak eredt. �tv�gtatott az �tkez�n, majd felkaptatott a l�pcs�re. Piton �pp Dumbledore t�rsas�g�ban j�tt lefel�. Durv�n f�lrel�kte mindkett�j�ket, �s elfutott k�z�tt�k.

�rezte, hogy cs�p�j�n a hegesed� seb ism�t felszakad, �s hogy minden mozdulat�n�l egyre jobban kezd f�jni. A k�t�sen lassan egy v�r�s folt t�nt fel. Harryt azonban ebben a pillanatban nem �rdekelt senki �s semmi. Berontott a szob�j�ba, az �gy�ra vetette mag�t, �s keservesen zokogni kezdett. Elvesztett m�g egy nagyb�csit, aki rettenetesen fontos volt neki. Elvesztette Remust...