�rta: Brigi (tbwtpbe@hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Felker�lt: 2004. �prilis 9.

Az elmep�rbaj

Harryt valahogy nem h�zta hazafel� a sz�ve. Csak hagyta, hogy a l�bai vigy�k.

Semmi ereje nem volt ahhoz, hogy �jra Piton szem�be n�zzen. Borzalmasan sz�gyellte mag�t az�rt, amit mondott �s tett. Nem hitte, hogy a tan�r ezt a stiklit valaha is meg fogja bocs�tani neki. Azt kellett �szrevennie, hogy min�l jobban pr�b�lkozik, ann�l jobban el�ssa mag�t a szem�ben.

Am�g a dolgok olyan egyszer�nek �s k�nny�nek t�ntek az el�z� nap, ann�l bonyolultabb� v�lt a helyzet m�ra. Megijedt mag�t�l, er�szakos lelk�t�l, mely k�pes volt arra az �llati tettre, amit v�ghezvitt. Lestrage bolh�t �ltetett a f�l�be: a Piton ir�nti gy�l�lete olyan er�ss� v�lt, hogy k�pes volt megid�zni egy Cruciatus-�tkot.

Tudta, hogy ez azt jelenti, hogy megtette az els� l�p�st a s�t�t oldal fel�. �... �lvezte, mikor „crucio”-val s�jtotta az el�tte t�rdel� f�rfit. �r�lt szemekkel, perverz vicsorra g�rb�l� ajkakkal figyelte a tan�r szenved�s�t... Megborzongott m�g a gondolatt�l is.

Beesteledett, mire haza�rt. K�sz�n�s n�lk�l felbattyogott a l�pcs�n, �s ekkor megpillantotta Dudleyt, amint Piton ajtaj�n�l �l�lkodik. Elhal� hangon lehelte:

- Vingardium leviosa!

�s Dudley kez�b�l lebegve kiemelkedett a szoba p�tkulcsa.

- Ne �l�lkodj Piton professzor szob�j�ban! - figyelmeztette, miel�tt unokatestv�re nyikkanni tudott volna. - Tudok p�r transzform�ci�s tr�kk�t, sz�p kis g�r�nny� tudn�lak v�ltoztatni! De m�r e n�lk�l is az vagy, Nagy D�! T�gulj innen!

A kulcs visszar�ppent Dudley kez�be, �s a fi� - m�ret�hez k�pest - megszeppenve eliszkolt.

Helyette Harry l�pett oda az ajt�hoz.

- Alohomora!

Mire a z�r kattant, �s az ajt� felt�rult el�tte.

Harry bel�pett a szob�ba, mely most a f�lhom�ly lepl�be burkol�zott. Piton nincs itt, gondolta. K�sztet�st �rzett arra, hogy turk�ljon a professzor cuccai k�zt, �m az ablakon �t kintr�l besz�r�d� vill�ml�s d�reje �szhez t�r�tette. Lassan az ablakhoz s�t�lt, majd a roml� id�t kezdte figyelni.

Kisv�rtatva meglep�en k�nnyed l�pteket hallott felfel� j�nni a l�pcs�n. Valaki meg�llt az ajt� el�tt, �s egy halk horkant�ssal jelezte, milyen bossz�s, hogy azt nyitva tal�lta. Bel�pett, �s egy pap�rzacsk�t haj�tott az �gyra, melyb�l g�z- �s egy�b k�tszertekercs gurult el�. �pp a kab�tj�t k�sz�lt levenni, de megakadt annak gall�rj�n�l.

Piton �szrevette, hogy Harry meredten figyeli �t. A sz�ve idegesen dobogni kezdett, pedig elvileg semmi f�lnival�ja sem volt a fi�t�l. Azzal nyugtatta mag�t, hogy m�g csak k�ly�k, � pedig feln�tt, �s j�l k�pzett var�zsl�. Meg tudja v�deni mag�t, ha kell. Most m�gse tudta legy�rni a gyomr�t marcangol� hideg, borzongat� �rz�st.

Keze lassan elindult, t�tov�n meg�llt, majd �jb�l nekilend�lt, �gy v�g�l levette a kab�tot, �s az �gy v�g�be haj�totta.

- Mit keresel a szob�mban, Harry? - k�rdezte halkan, de �lesen.

- A tegnap t�rt�ntek miatt �gy �reztem, j�nn�m kell...

A tan�r ek�zben pajzsb�b�jjal lez�rta az ajt�t.

- Sz�val ez�rt nem hallottak minket tegnap... - mondta t�n�dve a fi�. - Pedig �ssze-vissza kiab�ltunk...

- Mi�rt k�ldt�l r�m Cruciatus-�tkot?

Harry nem t�nt meglepettnek, de csak megk�sve v�laszolt.

- Mert maga is k�nzott engem - felelte, �s meglepve tapasztalta, hogy Piton m�r meg sem pr�b�lja figyelmeztetni arra, hogy udvariasabban is sz�lhatna hozz�.

- T�vedsz - mondta k�z�ny�sen Piton, mik�zben le�lt az �gy sz�l�re, �s elkezdte kibontani a csukl�j�n a f�slit. - �n csup�n k�peket villantottam fel az agyadban. Minden, amit tegnap este tapasztalt�l, a te fejedben volt, m�lyen el�sva... gondosan elrejtve a h�tk�znapi szem�lyis�ged el�l, hogy az gondtalanul �lhessen.

Harry szemei elkerekedtek a d�bbenett�l. Ez... nem lehet... Ez hazugs�g...

- Hazudsz! - ki�ltotta m�rgesen, de fiatal hangj�ba valami m�ly t�nus� f�rfihang is vegy�lt.

Piton azonnal abbahagyta a f�slival val� bajl�d�st, �s ahelyett, hogy r�rivallt volna szemtelen tan�tv�ny�ra, a p�lc�j��rt kapott, �s felpattant az �gyr�l. Szemei szigor�an Harryre szegez�dtek, �s kiny�jtotta fel� a kez�t.

- Harry! Tiszt�tsd meg az elm�d!

- Fogd be a sz�d! - sz�lt az idegen hang most m�r kivehet�en.

- Sejtettem, hogy meg fogod �rezni, ha a k�ly�k elm�je meggyeng�l... - sziszegte mag�ban Piton. - Nem fogom hagyni, hogy meg�ld a fi�t! - f�rmedt r� a hangra. - Legilemens!

Iszonyatos ellen�ll�st tapasztalt az elm�ben, melybe behatolt, de azonnal r�j�tt, hogy ez nem Harry�. A S�t�t Nagy�r agy�t els� pillant�sra felismerte annak feketes�g�r�l, kuszas�g�r�l, �s a bel�le �rad� gy�l�letes �rz�sekr�l. Kor�bban m�g csak kac�rkodni sem mert a gondolattal, hogy megcsapolja Voldemort gondolatait, most azonban k�nytelen volt, hiszen csak �gy szabad�thatta ki Harry elm�j�t a mark�b�l. �rezte is a fi� r�m�lt, zaklatott, �s j�l elnyomott �nj�t, melyhez azonban egyel�re nem tudott k�zel f�rk�zni.

- Ereszd... el... - pr�selte ki a fogai k�zt, mert az �sszes f�jdalom �t�ramlott az � test�be is.

Er�s l�k�st �rzett, mit�l a mellkas�ban szor�t� �rz�s kezdett kialakulni. T�rdre esett, �s f�l k�zzel megmarkolta a sz�nyeg rojtjait, de felemelte remeg� fej�t. Most m�r ha akarta, se tudta volna megszak�tani az elm�k k�z�tti kapcsolatot. Elszorult a torka, mintha l�thatatlan kezek markol�szni kezdt�k volna. Homlok�t kiverte a ver�t�k. Megfeddte mag�t, hogy ilyen k�ls�s�gek miatt hagyta elkalandozni a gondolatait, �s �jra Voldemortra �sszpontos�tott.

- Sohasem gy�zhetsz le, bolond! K�r er�lk�dn�d! - felelte a hang diadalittasan. - A fi� az eny�m! M�r elt�volodott a vil�gos oldalt�l!

- Nincs az a rossztett, amit ne lehetne helyrehozni... V-oldemort! - felelte inger�lten Piton, �s szavaival igyekezett Harryt megc�lozni. �rz�kelte a fi� gyenge, de bizakod� v�lasz�t. - Sohasem... - ny�gte, mert a S�t�t Nagy�r �jra er�set szor�tott rajta - ... fogod megkaparintani... Harryt! - igyekezett �jra k�peket sug�rozni a fi� elm�je fel�, mint el�z� este.

A bar�tok mosolyg�s arc�nak l�tt�n Harry ereje n�tt�n n�tt, �nbizalma kezdett meger�s�dni.

- Semmi es�lyed! - rik�csolta a hang imm�r d�h�dten, �s pr�b�lta elnyomni a felt�r� pozit�v, szeret� �rz�seket.

�m mindhi�ba. Harry �nje �jb�l sz�rnyra kapott, amint megpillantotta Marie k�p�t, �s m�r-m�r elnyom�j��val vetekedett.

- Mi? - h�rg�tt az. - Nem!

A fi� azonban �gy sz�molta fel �nmag�ban a feketes�get, mint aki egy gonosz sz�rke felh�t oszlat sz�t. Mikor elm�je megtisztult, f�jdalmas ki�lt�s szakadt fel a mellkas�b�l, �s elvesztette az eszm�let�t. �m miel�tt elv�g�dhatott volna a f�ld�n, Piton elkapta. Felemelni m�r nem tudta, mert ereje se volt hozz�, �s egy�bk�nt is t�l neh�z lett volna neki a fi�. De elvonszolta az �gyig, majd lefektette. � is le�lt, �s megt�r�lte izzad� homlok�t.

Voldemort... m�r megint hatalm�ba ker�tette a fi� test�t �s elm�j�t. Ha �, Piton most nem lett volna ott, Harry m�r val�sz�n�leg �ldozatul esett volna a t�mad�snak. Teh�t most m�r nem csak �lm�ban t�madja meg a k�lyk�t, hanem f�nyes nappal is.

Ugyanakkor sejtette, hogy a tegnap esti borzalmas esem�nyek hat�ssal lehettek Voldemort elm�j�re is. Meg�rezte, hogy Harry meggyeng�lt, �s lecsapott r�.

Egy pillanatra felbizsergett a S�t�t Jegy helye a karj�n, melyt�l a hideg v�gigfutott a test�n. Eml�keztette �t azokra az elt�velyedett pillanatokra, mikor m�g � is hal�lfal�k�nt szolg�lta a S�t�t Nagyurat. �m ennek t�bb� nem volt b�d�t� hat�sa az elm�je f�l�tt. A lelk�ben l�ngol� m�rhetetlen gy�l�let, melyet Voldemort ir�nt �rzett, legy�zte a r�gi k�sztet�st.

Vajon �, akit nem neveznek nev�n, meg�rezte, ki mentette meg a fi� elm�j�t? Elk�pzelhet�, hogy felismerte az aur�j�t? Nem, a S�t�t Nagy�r nem ostoba: nyilv�nval�an m�r tudja, ki �llt az �tj�ba. Tal�n...

A fi� ny�sz�r�gve oldalra fordult. Piton f�lbeszak�totta az elm�lked�st, �s fel�je fordult. Harry tov�bb jajgatott, �s m�ni�kusan d�rzs�lni kezdte a homlok�n l�v� vill�m alak� sebet.

A tan�r keze elindult a fi� v�lla fel�, majd t�tov�n meg�llt. Furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba a sz�v�t, �s egy pillanatig szinte szeretettel n�zte a mellette fekv� k�cos nagyfi�t. Megr�m�lt saj�t reakci�j�t�l, �s h�tr�bb h�z�dott az �gyon. Ekkor azonban hirtelen el�relend�lt Harry keze, �s r�kulcsol�dott a karj�ra.

- Neh... hagyjon... egyed�l...! Megint... el fog j�nni... hogy meg�lj�n... - mondta r�m�lten, �s alig kivehet�en.

- H-hallasz engem, Harry? - k�rdezte. - Add valami jel�t annak, hogy magadn�l vagy...

�m a fi� n�m�n meredt r�. Sz�nalmasan festett. Szemei megteltek k�nnyel, �s el�ztatt�k az �gytakar�t. Haja zil�lt volt, homloka pedig v�r�sl�tt a sok d�rzs�l�st�l. M�r nem is pislogott, mert ahhoz se volt ereje. Teste vacogott, kezei ott remegtek a feje mellett.

- J�l van - mondta szinte kedvesen egy id� ut�n, �s jobb kez�vel megsimogatta a fi� homlok�t. - J�l van, ne d�rzs�ld, att�l nem lesz jobb...

Meg tudta �rteni, milyen k�nokat kell �t�lnie Harrynek: � is ugyanilyen szenved�seket �lt �t, miut�n h�tat ford�tott a hal�lfal�knak. A seb sohasem t�nt el a karj�r�l, �lland�an �getett �s f�jt: �rul�s�ra eml�keztette.

- Pr�b�lj meg aludni, Harry. Majd �n rendet csin�lok az elm�dben... - suttogta.

Ezek voltak az utols� szavak, amit Harry hallott. Azonnal �lomra szender�lt.

A nap m�r messze fenn j�rt az �gen, mikor Harry �bredezni kezdett. F�l�lomban forgol�dott p�rat, majd mag�hoz �lelt egy p�rn�t, �s �j poz�ci�ban megpr�b�lt tov�bb szundik�lni.

�vek �ta nem volt ilyen �des �s nyugodt �lma, �jszak�ja. �s ilyen k�nyelmes �gyban sem aludt m�r j� ideje (tal�n a griffend�les, baldachinos �gyak ilyen k�nyelmesek...). Az �v� nyekereg minden egyes mozdulatra, �gy szenved�s benne minden elt�lt�tt pillanat. Ez azonban... Elmosolyodott. Puha, selymes, s�pped�s, mint egy k�d simogat� pihe.

Egyszer sem riadt fel, pedig odakint bizony tombolt a vihar. Az es� illata m�g mindig �rezhet� volt a leveg�ben: a friss, h�v�s ny�ri szell�vel belop�zott a pici vend�gszoba nyitott ablak�n.

A kintr�l besz�r�d� ajt�csap�d�s, aut�k zaja, ed�nyek cs�r�mp�l�se m�r kor�ntsem volt olyan kellemes, altat� hat�s� mel�dia, mint a madarak csiripel�se. De ez aligha volt felr�hat� b�rkinek: a legt�bb csal�d m�r r�gen fel�bredt, �pp reggeliztek, a sz�l�k indultak a munk�ba, hiszen elkezd�d�tt az �j h�t. Harry azonban csak lust�lkodott, eg�szs�ges mosollyal elfek�dt arc�n. A p�rna sz�le lyukacsos mint�t hagyott a b�r�n, de m�g ez sem tudta kiz�kkenteni lelki b�k�j�b�l. Egy unott mozdulattal megvakarta arc�t, majd hatalmasat ny�jt�zott. Teljes hossz�ban kihaszn�lta az �gyat, �gy elterpeszkedett. Megvakarta a has�t is, majd kaj�nul elvigyorodott. Fut�lag egy pillant�st vetett az �ggyal szemben �ll� kom�dra. A tetej�n egy �divat� �ra mutatta az id�t: m�r elm�lt f�l t�z is.

A t�ny, hogy nem kelt fel kor�n, �s emiatt elmulasztotta a munk�j�t, egy�ltal�n nem izgatta fel Harryt. Dorombolva ny�g�tt egyet, �s mag�ra h�zta a takar�t. S�hajtott egy nagyot, majd belef�rta mag�t a p�rn�k k�z� �s pr�b�lt elb�biskolni. Ekkor szemreh�ny� bagolyhuhog�s t�rte meg a csendet.

A fi� felemelte k�cos fej�t: haja �gy �llt, mint egy megt�p�zott sz�naboglya. Hunyorogva meredt az ablak fel�, mint akinek b�ntja a szem�t a f�ny.

- H-edvig?

Ismer�s huhog�st kapott v�laszul. A hang azonban roppant bossz�snak t�nt. Harry feleszm�lt.

- Jaj, Hedvig, ne haragudj! Mindj�rt kapsz enni! �n csak... olyan j����l aludtam... - vigyorodott el.

Felt�rdelt az �gyon, �s megd�rzs�lgette szemeit.

A nyitott ajt�n �pp ekkor libbent be Piton. A csukl�j�n l�v� k�t�s csatj�val bajl�dott: hi�ba pr�b�lkozott, nem tudta bekapcsolni. �s arc�nak bossz�s von�saib�l �t�lve el�g hossz� ideje pr�b�lkozhatott m�r...

- Mmmm, j� reggelt - b�gta Harry, ahogy illik.

Piton meg�llt, felkapta a fej�t ideges t�nyked�s�b�l, mire az eg�sz tekercs f�sli letekeredett a csukl�j�r�l.

- M�r �pp ideje, hogy felkelj. Eleget aludt�l.

- S-sajn�lom - mondta megszeppenve Harry. - Csak... olyan j�l esett aludni.

Meglepet�s�re Piton megr�ntotta a v�ll�t.

- Nem is csoda, hogy nem tudsz norm�lisan aludni. Tele volt az agyad s�letlens�gekkel. Ha ennyi mindenre koncentr�lsz egyszerre, nem fogsz tudni norm�lisan tanulni sem.

- Tulajdonk�ppen - �lt el�re, az �gy sz�l�re a fi� - mit csin�lt az elm�mmel tegnap este?

- Rendet raktam benne. Ennyi. R� is f�rt.

- Hogy lehets�ges ilyesmi?

- Minden a hely�re ker�lt. Idefigyelj - mondta inger�ltebben, mikor l�tta az �rtetlens�get Harry arc�n - �rzed m�g azokat a nyomaszt� dolgokat, amiket kor�bban? F�lelem, �nv�d Black hal�la miatt? V...

Harry lehajtotta a fej�t, �s arc�n szomor�s�g jelent meg.

- Nem... pedig kellene...

- Nem, nem kellene! - rivallt r� Piton. - H�t soha nem figyelsz oda, mit mondok? Ahhoz, hogy az okklumenci�t rendesen meg tudd tanulni, minden felesleges �rzelmet ki kell z�rnod az elm�db�l!

Lemondani... az �rzelmeir�l? Harry borzongva battyogott �t a szob�j�ba. Lehetetlent k�r! �rzelmek n�lk�l v�gk�pp �res lenne az �lete...

Egy kev�s bagolycsemeg�t rakott a durc�s Hedvig el�, majd lehuppant saj�t �gy�ra. �sszekulcsolta a kezeit, �s feln�zett Pitonra, aki k�vette, �s most ott �llt, az ajt�f�lf�nak t�maszkodva. Arc�n k�l�nleges kifejez�s �lt, Harry nem is tudta volna megmagyar�zni, milyen. A f�rfi azonban elkapta a tekintet�t, �s ink�bb a falatoz� baglyot n�zte.

A fi� s�hajtva kih�zta a fi�kj�t, �s el�vette bel�le a piros bor�t�s fot�albumot, amit n�gy �ve Hagrid aj�nd�kozott neki, hazaindul�s el�tt. Kinyitotta, �s lapozgatni kezdte. Minden f�nyk�pet, ahol a sz�lei, bar�tai vagy Sirius �s Lupin voltak l�that�ak, �vatosan megsimogatott, mintha azt rem�lte volna, hogy �gy k�zelebb ker�l hozz�juk.

Piton sand�n figyelte, mit csin�l. N�zte, ahogy a fi� csendesen �s szomor�an mered maga el�, �s �sszeszorult torokkal figyeli integet� sz�leit.

- Ne v�gy�dj ut�nuk, Harry.

A k�ly�k felkapta a fej�t.

- Att�l m�g semmi sem lesz k�nnyebb, vagy egyszer�bb, ha naphosszat a f�nyk�peket b�mulod. Att�l m�g nem lesznek ott veled, hogy seg�tsenek, ha bajban vagy.

- �k... jelentik minden t�maszomat... Ha �k nincsenek, m�r r�g feladtam volna.

- Mert nem tudsz meg�llni a saj�t l�baidon. Ez�rt vagy gyenge. �s ez�rt vagy k�nny� pr�da a S�t�t Nagy�r sz�m�ra.

- Ha megtagadom az �rzelmeimet, �ress� v�lok, �s nem lesz ki�rt vagy mi�rt �lnem. �gy mi lenne az, ami motiv�l abban, hogy legy�zzem �t, akit nem nevez�nk nev�n? H�t... h�t nem az �rz�seim voltak azok, amik megmentettek tegnap este?

Piton arc�n megr�ndult egy izom, �s kezdett elv�r�s�dni. Lassan az ablakhoz s�t�lt, �s kin�zett az utc�ra.

- Olyasvalaki persze k�nnyen besz�l, akinek nincs ki�rt agg�dnia... - mondta Harry lemond�an.

A tan�r kezei megremegtek, majd lassan �k�lbe szorultak. �rezte, hogy els�padt. Legsz�vesebben k�pen t�r�lte volna a szemtelen k�lyk�t, de bel�l kezdett elhatalmasodni rajta a rettegett �rz�s: hogy Harrynek igaza van. Szemei zavartan meredtek el�re: kellemetlen�l �rezte mag�t, mert tudta, hogy a fi� figyeli �t. Arca fak�sz�rke lett, �s ki�lt r� az a k�ts�gbees�s, amit m�r hossz� �vek �ta nem tapasztalt.

- K�rem... bocs�sson meg... - mondta v�g�l Harry. - Nem akartam tiszteletlen lenni. Nincs jogom ilyesmiben �t�lkezni. K�l�nben is... h�l�val tartozom �nnek... megmentette az �letemet...

Fura cs�nd telepedett r�juk, ami mindkettej�ket nyomasztotta. Piton visszafordult, �s a fi� szem�be n�zett. L�tszott rajta, hogy valami nagyon foglalkoztatja. Valamit nagyon ki szeretne mondani, csak nem tudja, hogy kezdje. Harry �rz�kelte mindezt, ez�rt becsukta az albumot, �t�lelte, majd hunyorg� szemekkel v�rakozva n�zett fel tan�r�ra.

A f�rfi s�hajtott egyet.

- Az eml�keid k�zt... l�ttam, hogy nagyon sokat s�rt�l, amikor kisbaba volt�l - mondta f�jdalmasan. - De... soha senki sem ment oda hozz�d, hogy felvegyen...

Harry megd�bbent. Ez foglalkoztatta ennyire Pitont?

- O-otthon, m�g a sz�leimn�l, vagy... m�r itt, Dursley�kn�l?

- Azt hiszem, itt... ismer�s volt a h�z...

Harry elmosolyodott, �s �gy v�lte, meg�rtette, mit szeretett volna mondani a professzor.

- K�sz�n�m, hogy ezt elmondta nekem - suttogta halkan, de mosolyogva.

Von�sainak kedvess�g�n, k�zvetlens�g�n Piton meglep�d�tt, �s a reggel alkalm�val m�r sokadszorra �rezte mag�t tan�cstalan helyzetben. Egyre jobban elbizonytalanodott, ahogy a fi� besz�des, nagy szemeit n�zte. A hasonl�s�g...

Zavar�t egy tompa hang szak�totta f�lbe. Valaki mintha egy l�da m�ly�r�l sz�longatta volna.

- Perselus! Perselus, v�laszolj!

Piton azonnal mag�hoz t�rt, �s �tv�gtatott a szob�j�ba. Harry izgatottan k�vette. A f�rfi kir�ntotta a kom�d legfels� fi�kj�t. El�kapta a t�kr�t, melynek fel�let�re halv�nyk�k k�d telepedett.

- Perselus Piton! - ki�ltotta bele, majd gyorsan le�lt az �gyra.

Harry odahuppant mell�, �s t�tott sz�jjal konstat�lta, hogy a t�k�r ugyanolyan, mint amilyet � kapott Siriust�l.

- Ez egy...! - kezdte volna, de Piton a sz�j�ra tapasztotta szabad kez�t, �s szigor�an �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Egy sz�t se! �s maradj olyan helyzetben, hogy ne l�ssanak a t�k�rb�l!

�gy Harry meglapult Piton v�lla m�g�tt, �s figyelt.

Kingsley zil�lt �br�zata jelent meg a tan�r el�tt.

- Kingsley. Mi t�rt�nt? - k�rdezte gyanakodva.

- Tonks megsebes�lt, mik�zben a feladat�t teljes�tette - mondta s�padtan a s�t�t b�r� f�rfi. - Molly �s Remus m�r a gondjaikba vett�k, de att�l f�lek, nem fog hamar fel�p�lni. Ez�ttal el�g komolyan ell�tt�k a baj�t a hal�lfal�k...

Piton elkomorodott, Harrynek meg - m�g�tte - majd kiugrott a sz�ve a hely�r�l. Abban rem�nykedett, hogy v�gre megtud valamit a Rend tev�kenys�g�r�l, legyen az b�rmilyen apr�s�g is. Csod�lkozott is, hogy Piton nem zavarta ki a szob�b�l.

- �rtem... Azonnal indulok.

Kingsley b�lintott.

- K�sz�n�m, Perselus. L�gy �vatos.

Majd elt�nt a k�pe a t�k�rb�l.

Harry felegyenesedett a tan�r m�g�tt, �s �rdekl�dve n�zte a var�zslatos t�rgyat.

- Honnan van? - b�kte ki v�g�l.

- A Rend minden tagj�nak van. Ezekkel tudunk kommunik�lni egym�ssal - mondta m�g mindig mereng� arccal Piton.

- �s �n meg �sszet�rtem az eny�met! - csapott a homlok�ra Harry. Leugrott az �gyr�l, �s �ttrappolt a szob�j�ba. Onnan padl�recseg�s, deszkaroppan�s, z�rnyit�d�s, meg m�g isten tudja, milyen hangok sz�r�dtek ki, amik ugyan�gy meglept�k Pitont, mint a fi� hevess�ge.

Harry egy t�k�rkerettel �s �vegszil�nkokkal t�rt vissza, �s lelkesen kiter�tett mindent egy kend�n, a szoba k�zep�n.

- Honnan szerezted? - most Pitonon volt a csod�lkoz�s sora.

- Siriust�l kaptam kar�csonyra. Azt mondta, hogy ha sz�ks�gem van r�, ezen kereszt�l h�vjam... Miut�n... sz�val, miut�n meghalt, volt egy olyan botor �tletem, hogy ebben akkor is l�thatom. Mikor r�j�ttem, hogy nem, m�rgemben elhaj�tottam a t�kr�t, �s az �sszet�rt.

Piton megforgatta a szemeit.

- Reparo!

A szil�nkok egy sz�rk�sk�k g�mbszer� massz�v� �lltak �ssze, ami v�zcseppk�nt a keretbe cs�ppent, egyenletesen eloszlott, majd megdermedt. Harry megforgatta a t�kr�t, �s l�tta, hogy az m�r nem folyik. Megkocogtatta az �veget, �s mikor meghallotta annak f�mes koppan�s�t, elvigyorodott.

- Szuper!

Piton felpattant az �gyr�l, �s a fi�kokhoz l�pett. Mindenhonnan kikapott valami apr�s�got, melyet zsebre v�gott, majd a k�vetkez�h�z l�pett. Harry, aki m�g mindig a t�k�rrel volt elfoglalva, most felpillantott, mert egy suhog�st hallott.

Megd�bbenve l�tta, hogy Piton egy sebes fordulattal m�ris tal�rban vir�tott. �m nem az a denev�rzubbony volt rajta, amit az iskol�ban szokott hordani. Tet�t�l talpig eleg�ns, feket�be �lt�z�tt. Kab�tj�nak, mell�ny�nek, �s pal�stj�nak szeg�ly�re s�t�tz�ld mint�zat volt h�mezve, anyaga pedig olyan finom sz�v�s� volt, hogy Harry m�g megtapintani is alig merte. Lucius Malfoy �ta nem l�tott ilyen j�l �lt�z�tt, m�lt�s�gteljes var�zsl�t. Piton folytatta a holmija k�zt val� turk�l�st, �szre sem vette, hogy Harry �t figyeli. Egyszer azonban, mikor majdnem felesett benne, felmordult.

- Harry! Hallhattad, sietnem kell! F�lre az �tb�l!

A fi� b�nb�n�an f�lre�llt, de csillog� szemeit nem tudta les�tni.

- Pontosan... hova megy?

- Jobb, ha nem tudod...

- Sz�val... - kezdte komolyabb hangon Harry - sz�val a hal�lfal�k k�z� megy... Azok... viselnek ilyen dr�ga... �s sz�p tal�rokat...

Piton egy pillanatra meg�llt, �s v�gigm�rte a k�lyk�t.

- A ruha ne t�vesszen meg. Ett�l m�g senki sem lesz hatalmas var�zsl�. Aki pedig a d�szes �lt�z�k miatt �ll be hal�lfal�nak, az mag�ra vessen!

Harry felfogta, hogy ez most beillett egy letorkol�snak.

- Nem is az�rt mondtam... Sz�val ez�rt mell�z minden cicom�t az �vek sor�n... hogy a hal�lfal�knak m�g az eml�ke is elhalv�nyuljon...- gondolta mag�ban.

- Helyes.

- K�mkedni megy a hal�lfal�k k�z�? Ugye ez a Rend tagjainak feladata?

Piton szemei kig�vadtak.

- M-mi? Ezt... honnan veszed?

Harry azonban elvigyorodott.

- Az�rt a koszon k�v�l m�s is ragadt r�m Roxfortban, nem vagyok �m olyan h�lye. Tonks metamorfm�gus: olyan alakot tud fel�lteni, amilyet csak akar. Ak�r minden k�ldet�sen m�shogy n�zhet ki, �gy soha nem ismerhetik fel. �, Kingsley �s Mr. Weasley a Miniszt�riumban t�nyked� hal�lfal�kat �s bes�g�kat k�nny� szerrel figyelhetik. Mordon szeme mindenen �tl�t, �t se tudja becsapni senki. Maga mesterien �rt az okklumenci�hoz, amivel ak�r Voldemort szem�be is hazudhatna, akkor se venn� �szre. Plusz, a Rend tele van aurorokkal, �s van egy igazi v�rfarkasuk is. Nyilv�nval�, hogy figyelik a hal�lfal�kat, �s megpr�b�lnak min�l t�bb inform�ci�t szerezni V... a S�t�t Nagy�r terveir�l. Igazam van?

Piton nem tudta, felh�borodjon-e, vagy elmosolyodjon.

- Megnyugtat�, milyen t�j�kozott vagy - mondta v�g�l. - De az�rt emellett rengeteg m�s feladatunk is van.

- Nem vesz�lyes ez? Elvegy�lni a hal�lfal�k k�zt? Vol... tudjukki szem�be n�zni? �s... ha esetleg lebukik valaki?

A f�rfi egy pillanatra meg�llt a pakol�ssal, majd folytatta an�lk�l, hogy Harryre n�zett volna. Tudta, hogy a fi� ezt r� �rtette, de nem akarta l�tni az aggodalmat az arc�n. Eddig, ak�rh�nyszor is indult k�ldet�sre, sosem �rdekelte, milyen vesz�lyek leselkedhetnek r�. A Rend tagjai tudt�k, mit v�llalnak, �s ha agg�dtak is egym�s ir�nt, vannak dolgok, amik�rt �rdemes meghalni. B�r Piton soha sem �rezte �gy, hogy szem�ly szerint �rte agg�dik valaki. Az � feladata az volt, hogy h�reket hozzon, �s ha valamilyen okb�l elbukott volna, biztos tal�ltak volna m�st a hely�re. Most azonban itt van ez az egyre pimaszabb k�ly�k, aki m�r a „tan�r �r” megsz�l�t�st is elfelejti, ha vele besz�l; gyerekkori ellens�g�nek egyetlen gyermeke, aki �t �v alatt m�r rengeteg bossz�ss�got okozott neki, �s... Agg�dik �rte. Valahol a sz�ve m�ly�n ez kellemes �rz�ssel t�lt�tte el, de igyekezett ebb�l semmit sem kimutatni.

Mikor m�r �ppen el�g nehezek voltak a zsebei, meg�llt egy pillanatra, �s s�hajtva k�r�ln�zett. Azt igyekezett kital�lni, mit fog ott felejteni. Ekkor megl�tta Harry agg�d� szemeit.

- Mi van? - k�rdezte fintorogva.

- Hogy... hogy fog rendesen m�k�dni az �lc�ja, ha tegnap este megk�zd�tt V... vele? Szemt�l szembe harcolt a S�t�t Nagy�rral, biztos r�j�tt, hogy engem v�delmezett. Mi lesz, ha... ha csapd�ba csalja?

- Az az �n dolgom... T�nyleg okos egy k�ly�k... - nyugt�zta mag�ban.

- �n... - kezdte Harry, majd felder�lt az arca, mint egy villanyk�rte. - V�rjon meg! Egy pillanat, �s itt vagyok! - rikkantotta, �s �tszaladt a szob�j�ba.

A tan�r megint csak l�danyitogat�st, cs�r�mp�l� holmik k�zt val� turk�l�st hallott, �s mindenfel� repked� k�nyveket l�tott, ahogy �tn�zett a fi� z�ld fal� szob�j�ba.

Harry egy z�ldesfekete csillog� kupaccal a kez�ben szaladt vissza hozz�.

- Tess�k! - nyomta a kez�be zil�lva. - Vigye mag�val!

- Mi? Ez....  - k�rdezte szem�ld�k�t r�ncolva.  

- A l�thatatlann� tev� k�p�nyeg! - vigyorodott el a fi�.

- Ez... m�g megvan? - k�rdezte Piton megsz�d�lve.

- M�g j�! Az ap�m� volt, nagyon vigy�zok r� - a tan�r legsz�vesebben megtaposta volna a ruhadarabot, mikor meghallotta, ki� volt, de annyira leny�g�zte ez a ritka, var�zslatos holmi, hogy sz�hoz se jutott. - Els� �vben, kar�csonyra kaptam valakit�l, aki nem �rta al� az aj�nd�khoz tett levelet. Az �llt benne, hogy a hal�la el�tt b�zta r� az ap�m, �s hogy ideje, hogy megkapjam. Az�ta... sz�val az�ta megvan. Remek haszn�t lehet venni! Ez alatt szoktunk gar�zd�lkodni az iskol�ban. Frics �r el�tt igaz, n�ha m�r majdnem lebuktunk vele, de... - r�j�tt, hogy ezt nem biztos, hogy el kellett volna mondania - sz�val nagyon sokmindenre lehet haszn�lni.

Piton �gy szorongatta a ruhadarabot, mint aki vissza se akarja adni, de hirtelen szigor�v� v�lt az arca.

- Idefigyelj, Harry! Legk�zelebb mi fog kider�lni, miket rejtegetsz m�g?

- Az az �n dolgom - mondta sejtelmesen Harry, �s kih�zta mag�t. A tan�r akaratlanul is elmosolyodott. - K�rem, vigye mag�val! Haszn�t veheti! Kar�csonykor hallottam, hogy a Rend Mordon utols� l�thatatlann� tev� k�peny�t is elvesztette az egyik var�zsl� letart�ztat�sakor! �s akit�l kaptam, azt �rta, „Haszn�ld bel�t�sod szerint”. �s most �gy l�tom, �n jobban tudja haszn�lni, mint �n.

Piton, a beleegyez�se jel��l, b�lintott. Ez valamelyest megnyugtatta Harryt.

A f�rfi m�g egyszer utolj�ra k�rben�zett.

- Harry, j�l figyelj! Azt akarom, hogy gyakorolj, am�g nem vagyok itt. Nem tudom, meddig tart ez a k�ldet�s, de addig ne t�gy semmi meggondolatlans�got! A Rend tagjai figyelnek �s vigy�znak r�d, de nincs k�zvetlen�l melletted senki. Ne nehez�tsd meg a dolgukat! Amint lehet, visszat�rek!

Harry b�lintott, �s egy�ltal�n nem neheztelt tan�r�ra, ami�rt olyan Lupin-f�le kioktat�s st�lusban besz�lt vele. Miel�tt azonban „megsz�khetett” volna, elkapta Piton karj�t.

- Ha... ha nem lesz m�s, akinek az eml�k�be kapaszkodhatna, gondoljon r�m - mondta b�tortalanul.

Egy hossz� percig zavartan n�ztek egym�s szem�be. Harry pr�b�lta kital�lni, milyen hat�ssal lehetett a professzorra az ut�bbi mondata, de annak szoborszer� arca nem sokat �rult el, csak m�lys�ges d�bbenetet. B�ztat�an r�mosolygott.

- E-engedd el a karomat, Harry. �gy nem tudok hoppan�lni.

- �-�, persze - l�pett h�tr�bb a fi�.

Piton kiss� oldalra billentette a fej�t, �s gyanakodva m�regette tan�tv�ny�t.

- Valamit nagyon elsz�rhattam az elm�ddel m�lt �jszaka... - mondta hamisk�san, mire Harry megk�nnyebb�lten fell�legzett.

Mire s�hajtott is egyet, a f�rfi m�r nem volt sehol. Egy halk pukkan�s k�s�ret�ben hoppan�lt a szob�b�l...