Harminckilencedik fejezet

A h�bor� h�sei

- Invito! – mondta ki Harry a var�zsig�t, mire a nyugodt viz� t�b�l azonnal kez�be r�ppent az elmer�lt var�zsp�lca.

Csendben, szinte gondolkod�s n�lk�l tette a dolg�t a nyomaszt� barlangban, aminek fojtogat� l�gk�re egyre elviselhetetlenebb� v�lt. Min�l el�bb ki szeretett volna szabadulni innen, de nem hagyhatta mag�ra Fleur-t, Paulin�t �s a t�bbi gyereket.

Miut�n �sszeszedte marad�k testi �s lelki erej�t, m�g percekig t�prengett azon, hogy mit csin�ljon. Sok�ig csak �llt egy helyben a barlangi t� partj�n �s pr�b�lta r�venni �nmag�t, hogy kigondoljon valamit. V�g�l arra az elhat�roz�sra jutott, hogy visszam�szik a f�ldh�ny�s oldal�n fel, a kazamat�kba �s vissza abba a terembe, ahol Voldemort holtteste fek�dt.

Felk�zd�tte mag�t abba a helyis�gbe, ahol egykor a sok lim-lom, k�zt�k Edevis t�kre �llt, ugyanazon a helyen, ahol Harry legut�bb l�tta, mikor h�t �vvel ez el�tt akarta megszerezni a B�lcsek K�v�t M�gus �s Voldemort el�l. Felment a f�lbet�rt l�pcs�soron abba a terembe, ahol eml�kei szerint r�gen egy asztalka �llt, rajta b�jitalokkal teli �vegek – s innen vissza a s�t�t pincehelyis�gbe, ahol a mozdulatlan test fek�dt.

�tkutatta a zsebeket �s a tal�rj�t, s v�g�l r�akadt arra, amit keresett: a zsupszkulcs-zseb�r�ra. Visszasietett a barlangba �s maga m�g�tt lez�rta a pince utols� �p ajtaj�t. Most, hogy �jra s�rg�tt-forgott, seg�tett neki elszakadni kudarc gondolat�t�l �s a rossz �rz�sekt�l. Nem sokat kellett gondolkodnia, hogyan hozza ki a v�zb�l a gyerekeket �s Fleurt. Bok�ig g�zolt a v�zbe, mire az �ntudatukat vesztett gyerekek felj�ttek a felsz�nre �s csak lebegtek magatehetetlen�l.

- Levicorpus! – koncentr�lt a var�zsig�re Harry �s sorban kilebegtette �ket a partra. Nem kap�l�ztak, nem pr�b�lt�k r�vetni magukat, meg se moccantak. Ahogy partot �rtek mind a hatan, Harry egyenk�nt megn�zte �ket.

Fleur �s Paulina szeme csak elv�r�s�d�tt �s feh�rek voltak, mint a pap�r, de ett�l eltekintve nem l�tszott rajtuk semmi. �nk�v�leti �llapotban voltak, de Harry rem�nykedett benne, hogy a Szent Mung�ban meg tudj�k gy�gy�tani �ket.

A m�sik �t gyerekn�l m�r nem volt ilyen k�nnyen meg�llap�that�, hogy val�ban j�l vannak-e. Arcuk eltorzult, kezdetleges k�gy�szer� von�sokat kezdett felvenni, orruk visszah�z�dott, szemh�juk �tl�tsz�v� v�lt �s v�llukon, karjukon, l�bukon pikkelyek n�ttek, ujjaik megny�ltak, k�rmeik fekete karmokk� v�ltoztak. Harry egyik�ket sem ismerte vagy nem ismerte fel – ezt nem tudta meg�llap�tani. David McGerold testv�r�t is csak az ujjain l�v� hegekr�l sz�rta ki.

Miut�n kihozta �ket, csak �llt egyhelyben �s n�zte a halkan szuszog�, k�m�ba esett �ldozatokat. B�r feje lassan kitisztult a Voldemorttal folytatott besz�lget�s ut�n, egy�ltal�n nem tetszettek neki saj�t �rz�sei. Egyr�szt �r�mmel t�lt�tte el, hogy a k�r�lm�nyekhez k�pest �pen l�tja Fleur-t �s Paulin�t, m�sfel�l viszont semmit sem �rzett a t�bbi, sokkal szomor�bb sors� gyerek ir�nt. Elt�n�d�tt a torzult von�sokon �s egyszer sem �rezte a torokszor�t� �rz�st, mintha kiveszett volna bel�le. Ann�l jobban �rezte, ha a k�t l�nyra n�zett.

Nem akart t�bbet erre gondolni, miel�bb ki akart jutni err�l a helyr�l. A zsupszkulcs arany l�nc�t hossz�ra ny�jtotta �s mindegyik alv� kez�t r�kulcsolta, majd az �ra egyetlen mutat�j�t a Roxfort feliratra tekerte.

- Egy… kett�… h�rom…

A zsupszkulcs m�k�d�sbe l�pett �s r�videsen mind a heten a kast�lypark hajnali harmatt�l nedves kusza gyep�n tal�lt�k magukat, k�r�l�tt�k ki�lt�s harsant:

- Ne mozduljon! – ord�totta egy szak�llas var�zsl�, akiben Harry felismerte Charlie egyik �tit�rs�t.

Harry felt�p�szkodott a f�ldr�l.

- �, maga az, Mr Potter – ismerte fel a var�zsl�, majd �szrevette a gyerekeket. – De… mik… vagy kik ezek?

Miel�tt v�laszolhatott volna a feltett k�rd�sre, amire egy�ltal�n nem volt kedve, �jabb hang sz�l�totta meg, amely a h�ta m�g�l, a Roxfort f�bej�rata fel�l �rkezett.

- Harry! J�l van? – sietett fel�je McGalagony, mikor odarohant hozz�.

A professzor arca riaszt�an s�padt volt, szinte csont �s b�r volt a Voldemort h�z�ban val� hossz� raboskod�st�l.

- Te j� �g! – ki�ltott fel, mikor felismerte az �jult Fleur-t. – Mi… mi t�rt�nt? Honnan j�ttek?

- Professzor – sz�lt Harry �s felt�p�szkodott a f�ldr�l. – Gyorsan el kell vinni �ket a Szent Mung�ba. Lehet, hogy m�r k�s�…

Hagrid sietett oda hozz�juk.

- Merlin… - suttogta. – J�l vagy, pajt�s?

Harry b�logatott, de nem v�laszolt, azt m�r hazugs�gnak �rezte volna. Hagridot ez nem nyugtatta meg, de McGalagony nem vesztegetett t�bb sz�t, felismerte a helyzet komolys�g�t. Azonnal kentaurokat �s var�zsl�kat h�vott a betegekhez, akik m�g mindig nem mozdultak.

Az arab m�gus agg�dva hajolt Fleur f�l� �s kez�t a homlok�ra helyezte, p�r pillanatra behunyta a szem�t �s koncentr�lt.

- Gyors�n �l k�l vinn�nk �z ispot�lyb� – mondta, mikor �jra felpillantott McGalagonyra.

Hagrid t�tott sz�jjal n�zett v�gig a k�gy� szer� arcokon, a professzor-asszony pedig hat�rozott tekintete ellen�re furcs�n szapor�n l�legzett a l�tv�nyt�l.

- Hol j�rt�l, Hagrid? – k�rdezte Harry bar�tj�t�l, mikor a var�zsl�k az odasereglett kentaurok h�t�ra tett�k a magatehetetlen gyerekeket �s Fleur-t. M�g Goron sem panaszkodott, sz� n�lk�l hagyta, hogy az arab var�zsl� r�fektesse a h�t�ra Paulin�t.

- Megfordultunk erre-arra – v�laszolta Hagrid kicsit nyugodtabban most, hogy elvitt�k a betegeket. – El�sz�r nyugat fel� indultunk, azt�n �t �rorsz�gba. Felkerest�k Firenze t�rsait…

A sz�ke kentaur a Roxfort bej�rat�n�l �llt �rt, kez�ben egy hatalmas l�ndzs�val. H�rom elfogott hal�lfal�t tartott szemmel. A kentaur sokkal jobb sz�nben volt, mint mikor Harry legut�bb l�tta, most nem volt tele sebekkel az arca �s t�rsai l�that� tisztelettel viseltettek ir�nta. Firenze utas�totta a fiatal kentaurt, akit Harry az erd�ben l�tott, hogy seg�tsen elvinni halott t�rsukat, akit a baziliskus szeme �lt meg.

- Mi�rt ment�l el? – n�zett Harry Hagrid szomor� arc�ra.

- Firenze a seg�ts�gemet k�rte… tudod, azok ut�n, ami az erd�ben t�rt�nt – mondta a vad�r. – H�vtam Olympe-ot is, � pedig boldogan velem j�tt.

Harry Hagrid bozontos szak�lla ellen�re is tiszt�n l�tta, hogy bar�tja elv�r�s�dik �s mosolyog.

- Tudom, hogy a jelenlegi helyzetben ez nem lenne ill� – folytatta -, de kik�v�nkozik bel�lem. Valakinek m�r el kell mondanom!

- Micsod�t? – k�rdezte Harry.

- Ezt n�zd meg! – mondta �s felmutatta hatalmas jobb kez�t, melyen egy aranygy�r� csillogott. – �sszeh�zasodtunk Olympe-pal!

Harry-nek egy pillanatra el�llt a l�legzete, majd sz�les mosolyra h�z�dott a sz�ja. Ez volt az els� �szinte mosolya, ami�ta Piton elh�vta �ket el�z� este.

- Gratul�lok Hagrid! Nagyon �r�l�k… de sz�vesen ott lettem volna!

Hagrid meglapogatta a h�t�t.

- K�sz�n�m, Harry. Tudod, kentaur-esk�v�t tartottunk �rorsz�gban, Firenze n�p�n�l – s�hajtott egyet �s megcs�v�lta busa fej�t. – Charlie-val ott tal�lkoztam. Titokban j�ttek haza a bar�taival, mikor hallott�k, mi t�rt�nt a Renddel �s McGalagonnyal. Ezek itt mind… - mutatott a s�rg�-forg� fekete ruh�s var�zsl�kra -, mind nagyon messzir�l �rkeztek, hogy seg�tsenek nek�nk legy�zni Tudodkit. Charlie bej�rta szinte az eg�sz vil�got, m�g Dumbledore k�ldte �t erre a hossz� �tra.

Harry �sszer�ncolta a homlok�t.

- Milyen �tra k�ldte? �gy tudtam, k�lf�ldi var�zsl�kat kellett beszerveznie a Rend-be.

- �gy is t�rt�nt – b�lintott Hagrid. – A bar�taival v�gig Tudodki �tj�t k�vett�k, arra mentek, amerre � j�rhatott r�gen �s �tk�zben kerest�k azokat, akik hajland�ak szembe sz�llni vele. �gy tudom, k�z�l�k sokan tal�lkoztak vele…

Hagrid cs�p�re tette a kez�t �s n�zte, ahogy hord�gyra teszik a megk�t�z�tt, k�k tal�rba b�jt �larcost, Billt. Harry m�r �pp meg akarta k�rdezni a vad�rt, hogy tudj�k-e, ki az, mikor az �ri�s �jra megsz�lalt.

- Szeg�ny Bill… - d�rm�gte Hagrid. – �s szeg�ny Fleur! M�g az els� �vfordul�juk se volt meg �s m�ris ilyen helyzetbe ker�ltek.

Bill hord�gya mellett�k lebegett el �s nem m�s, mint az �ccse k�s�rte elk�b�tott testv�r�t. Charlie megviseltnek t�nt �s nem n�zett senkire csak Billt figyelte agg�dva. Harry megnyugodott, mikor l�tta, hogy a Weasley-fi� p�lc�j�t k�szenl�tben tartva k�veti b�tyj�t.

Harry megr�ncig�lta Hagrid kab�tja ujj�t, mire az �jra fel� fordult.

- Hagrid, nem tudsz valamit Ron�kr�l? – k�rdezte enyhe fesz�t� �rz�ssel a tork�ban. – Tal�lkozt�l vel�k?

- Ne agg�dj miattuk, Madam Pomfrey m�r kezel�sbe vette �ket. Fent vannak a gyeng�lked�n – Hagrid megk�sz�r�lte a tork�t. – De nem igaz�n �rtem, hogyan kaptak el titeket? P�ran azt mondt�k, hogy l�ttak titeket elmenni este a kast�lyb�l, a kentaur el��rs viszont azt jelentette, hogy a hal�lfal�k gy�r�j�ben voltatok.

Harry megpr�b�lta �sszeszedni a gondolatait, de mikor m�r �pp kezdte volna magyar�zni, hogy Piton �zenet�re indultak el Azkabanba elpuszt�tani egy horcruxot �s ott kapta el �ket Voldemort, r�j�tt, hogy ennek a magyar�zatnak Hagrid egy szav�t sem �rten�.

- ���… h�t… - vakarta meg a fej�t Harry. – Elmondok mindent ma este, j�? Nem itt kellene megbesz�ln�nk… - majd Hagrid csal�dott arckifejez�s�t l�tva, gyorsan hozz�tette: - Ink�bb mes�lj m�g valamit, milyen volt az esk�v�?

- Az sz�p volt, nagyon sz�p – d�rm�gte Hagrid a bajsza alatt. – Olympe-pal �gy v�lt�k, mivel kicsit mindketten m�sok vagyunk, az az igazi, ha ott tartjuk az esk�v�nket, ahov� tartozunk. Firenze apja pedig v�llalta a cerem�ni�t. Az esk�v� mellett persze nem �rt�nk r� n�sz�tra menni, hiszen sok dolgunk volt. L�nyeg�ben megszervezt�k a kentaurokat, hogy seg�tsenek a harcban. De arra szak�tottuk az id�t, hogy elrendezz�k az �gyes-bajos dolgokat - vett�nk egy h�zat, �gyhogy ha v�ge a h�bor�nak, akkor majd… tal�n egyszer… - hajtogatta a fej�t jobbra-balra. – Sz�val �rted.

- V�ge van, Hagrid – cs�szott ki Harry sz�j�n.

Hagrid szava elakadt �s p�rat pislogva n�zett r�.

- Hogy �rted? – k�rdezte r�gt�n. - Igaz, persze sok hal�lfal�t elkaptunk, de Tudodki m�g odakint van valahol! Semminek sincs v�ge.

Harry megr�zta a fej�t. �gy �rezte, itt az ideje elmondania. �s mi�rt ne �pp Hagrid lenne az els�, akinek elmondja? � volt az, akit�l �let�ben el�sz�r hallotta a Voldemort nevet. � volt az, aki visszahozta a var�zsl�k vil�g�ba, akit�l gyakorlatilag egy �j �letet kapott. Mi�rt ne adna most � is egy ilyen �j �letet a bar�tj�nak n�szaj�nd�kk�nt?

Vett egy m�ly l�legzetet �s kimondta:

- Az igazs�g az, hogy odabent van, Hagrid – mutatott a kast�ly fel�. – V�ge van. Voldemort meghalt.

Hagrid �gy meglep�d�tt, hogy m�g megijedni is elfelejtett a rettegett n�vt�l.

- Ne viccelj, Harry! Komolyan besz�lsz? – meresztett nagy szemeket bar�tja komoly tekintet�t l�tva, mintha azt v�rn�, mikor neveti el mag�t �s ki�lt �prilis bolondj�t.

- Komolyan besz�lek – sz�lt hat�rozottan Harry. – Nincs t�bb�, Hagrid.

Az �ri�s nyelt egy nagyot, majd belet�rt bozontos haj�ba. Harry l�tta rajta, hogy kell vennie n�h�ny m�ly l�legzetet, hogy lenyugtassa mag�t ett�l a h�rt�l. �gy gondolta, hogy a legjobb, ha r�gt�n a fontosabb dolgokra t�r:

- Hagrid, figyelj r�m – sz�lt, s az �ri�s falfeh�r arccal b�mult le r�. – Nem maradhatunk tov�bb a kast�lyban. Seg�tened kell nekem! Meg kell gy�zn�nk mindenkit, hogy el kell menn�nk innen.

- De… mi�rt? – k�rdezte akadozva bar�tja.

- Most nem mondhatom el, de b�znod kell bennem! Ha elhitted nekem, hogy v�geztem Voldemorttal, ezt is igaz�n elhihetn�d! Ez nagyon fontos.

Hagrid nem habozott tov�bb, hanem szapor�n b�logatni kezdett �s kezeit t�rdelve, de r�gt�n dolg�ra indult.

- Rendben – egyezett bele. – K�rbemegyek az iskol�ban. Madam Pomfrey-t neh�z lesz meggy�zni.

Azzal felsietett a l�pcs�n, be az iskol�ba. Harry sem akart tov�bb v�rni, odament a t�le nem messze parancsokat osztogat� McGalagony-hoz, aki az �ppen kiszabad�tott tan�roknak kezdte magyar�zni, hogy engedj�k ki a di�kokat a klubhelyis�gekb�l �s nyugtass�k meg �ket, hogy semmi baj nincs. Itt volt szinte mindegyik tan�r, k�zt�k Gawain Robards, Lumpsluck �s Madam Marchbanks is, aki nem volt a helyzet magaslat�n a hal�lfal�k bet�r�s�t�l.

- Professzor! – sz�l�totta meg Harry McGalagonyt.

Az igazgat�n� dolg�ra k�ldte a tan�rokat �s megfordult.

- Igen, Harry?

Nem k�nt�rfalazott, r�gt�n kimondta a legfontosabbat, b�r biztos volt benne, hogy ennyivel nem �ssza meg a dolgot:

- Azonnal el kell hagynunk az iskol�t. Mindenkinek. A h�ziman�knak �s a festm�nyeknek is. Senki nem maradhat itt.

McGalagony kicsit megh�kkent, de pr�b�lt nyugalmat er�ltetni az arc�ra.

- Mi�rt? Mi t�rt�nt?

- A kast�ly nem biztons�gos t�bb� – v�laszolta Harry.

McGalagony arca r�gt�n megenyh�lt �s meg�rt�en b�lintott.

- Igen, igen, tudom �n is… - s�hajtotta a boszork�ny. – Val�ban be kell z�rnunk egy id�re. Holnapra ideh�vom a Roxfort Expressz-t �s…

- Nem – jelentette ki Harry hat�rozottan. – Egy �r�t sem maradhatunk tov�bb itt.

Ezen �jra meglep�d�tt az igazgat�n�. Nem �rtette, mire ez a nagy siets�g.

- Harry, elhiszem, hogy megviselt ez a ma esti �jabb t�mad�s – kezdte r�vid haboz�s ut�n -, de most t�z hal�lfal�t elfogtunk. Ilyen eredm�nyeket nem �rt�nk el, m�r vagy…

Harry megint nem hagyta, hogy McGalagony befejezze a mondatot, idegesen k�zbev�gott:

- Nem a hal�lfal�kt�l kell tartani, hanem mag�t�l az �p�lett�l!

Az igazgat�n� egyik megd�bben�sb�l a m�sikba esett.

- Mir�l besz�lsz? – h�pogta.

- Majd a f�hadisz�ll�son besz�l�nk…

- A f�hadisz�ll�s le�gett, Harry – sz�rta k�zbe McGalagony �s arca furcs�n b�nb�n� kifejez�st �nt�tt. Tudta j�l, mi t�rt�nhetett, hiszen � adta ki a titkot Voldemortnak. Harry egy cseppet sem tudott neheztelni r� emiatt, hiszen szinte mindenki megt�rt volna Voldemort hatalma el�tt. Ennek ellen�re nem nagyon tudta lecsillap�tani mag�t, �s �rezte, hogy t�l goromb�n besz�l McGalagonnyal.

- �gy �rtettem, hogy n�lam – pr�b�lt meg nyugodtabb hangot meg�tni. - A Black-h�zban. Az az �j f�hadisz�ll�s…

- Ki mondta ezt? – lep�d�tt meg McGalagony. – Hagridt�l �gy hallottam, hogy…

- �n mondom! – csattant most fel Harry t�relmetlen�l. – A F�nix Rendje minden tagja j�jj�n a Black-h�zba, ma �jjel kilencre! A kast�lyt pedig most azonnal ki�r�tj�k.

McGalagony szem�ben felcsillant n�mi szemreh�ny�s, de azt�n m�gsem tiltakozott tov�bb. Harry most is, mint mikor Voldemorttal besz�lt, t�gra ny�lt szemmel n�zett r�, engedve, hogy az igazgat�n� l�ssa, teljesen komolyan besz�l. Nem tudta hogy ez, vagy csak a szavai vett�k r� McGalagonyt, de a boszork�ny nem tiltakozott tov�bb.

- M�r sz�ltam Hagridnak, hogy hozzanak ki mindenkit. K�rem, seg�tsen! – tette hozz� Harry, az igazgat�n� t�pel�d�s�t l�tva. – K�rem, besz�ljen Madam Marchbanks-szal. � d�nt az iskolai �gyekben. R� kell venni, hogy bez�rassa a Roxfortot.

Nem v�rta meg a tov�bbi ellenvet�seket, a kast�ly fel� fordult �s felemelte p�lc�j�t.

- Invito, csoportk�p! – mondta, �s p�r m�sodperccel k�s�bb kir�ppent egy m�sodik emeleti nyitott ablakon a fekete b�rsonnyal letakart festm�ny, melyben a Roxfort portr�-alakjai csoportosultak.

Az �sszesereglett var�zsl�k, boszork�nyok �s kentaurok kiss� riadtan kapt�k fel fej�ket a rep�l� festm�nyre, mely hamarosan lesz�llt Harry l�bai el�tt a f�be.

Harry felvette �s meg se v�rva, hogy kimondja McGalagony a k�rd�s�t, amit m�r jelzett a festm�nyre szegez�d� mutat�ujja, gyorsan folytatta megkezdett instrukci�it.

- �n �s Charlie Weasley menjenek le a pinc�be, a kazamat�khoz, ahol a B�lcsek K�v�t �rizt�k r�gen – mondta, mire a boszork�ny �jra �r� figyelt �s nem a festm�nyre. - Az utols� termekben megtal�lja Bellatrix Lestrange-et �s Voldemortot.

McGalagony igyekezett higgadt maradni, de a sok h�r ut�n ez m�g Dumbledore professzornak is becs�let�re v�lt volna. Az igazgat�n� h�romszor veselkedett neki a k�rd�s�nek, v�g�l csak ennyit siker�lt kiny�gnie: - Hogyan…?

- Lestrange-et �sszek�t�ztem. Nem lesz vele gondod – v�laszolta Harry. – Voldemort pedig halott.