Tizedik fejezet

Aberforth & Albus

Harry, Ron �s Hermione m�snap reggel r��rtek k�s�n kelni, hiszen el�z� este m�r �sszepakolt�k a ruh�kat �s egyebeket az �jabb utaz�sra. D�lel�tt tizenegykor megmosakodtak, fel�lt�ztek, felkapt�k h�tukra a h�rom Feneketlen Zs�kot, majd bez�rt�k a h�zat �s kil�ptek az utc�ra.

A Grimmauld t�r kihalt volt, csak n�h�ny aut� k�zlekedett a zuhog� es� miatt. Az emberek sz�vesebben maradtak bent a meleg lak�sokban ezen a szombati napon. Harry�k megker�lt�k a teret �s bevett�k magukat az els� sik�torba, hogy felk�sz�ljenek a hoppan�l�shoz. Nem sokat teket�ri�ztak, megfogt�k egym�s kez�t �s h�romra elrugaszkodtak. A k�vetkez� pillanatban m�r t�bb sz�z kilom�terrel arr�bb tal�lt�k magukat, Roxmorts falu gy�ny�r� var�zsl�-h�zai �s �zletei k�z�tt. Itt nem volt meglep� dolog a hoppan�l� emberek l�tv�nya, b�r ezen a d�lel�tt�n nem sokan k�zlekedtek az utc�n itt, Sk�ci�ban sem.

A t�l�k balra l�v� H�rom Sepr� p�r�s ablakain kisz�r�d� f�ny szinte csalogatta az embereket, meleg, sz�raz helyet �s �nycsiklandoz� vajs�rt �g�rve. Harry�kre is hatott ez a h�vogat� l�tv�ny, de nekik fontosabb dolguk volt. A H�rom Sepr� mellett elhaladva v�gigs�t�ltak a f�utc�n, majd a posta ut�n befordultak egy zs�kutc�ba, melynek v�g�n �llt a Sz�rnyas Vadkan fogad� r�gi �p�lete. Bel�ptek az ajt�n a kecskeszag�, rettenetesen koszos helys�gbe, �s k�r�ln�ztek. A kocsma ugyan�gy festett, mint mikor legut�bb j�rtak itt. Az asztalokn�l k�mzs�s emberek �ltek, �s fojtott hangon besz�lgettek, ahogy az a Sz�rnyas Vadkan gyan�s vend�gein�l szok�s volt. Harry �s k�t bar�tja �gy v�lte, �k is kimer�tik a „gyan�s vend�g” fogalm�t, ez�rt mindh�rman magukon hagyt�k fekete utaz� k�peny�k csukly�j�t. A pultn�l egy hossz�, sz�rke haj� �s szak�ll� �regember m�rte az italokat, Harry�k pedig gondolkod�s n�lk�l megindultak fel�. 

- J� napot k�v�nok – k�sz�nt Harry az �regnek. – Besz�lni szeretn�nk �nnel, ha…

- Mit akarsz? – mordult fel a kocsm�ros.

- Besz�lni szeretn�nk �nnel n�gyszemk�zt.

A f�rfi azonban ism�t ugyanazt k�rdezte:

- Mit. Akarsz.

Harry v�gre r�j�tt, ahhoz, hogy besz�lhessen, el�sz�r rendelnie kell valamit. Addig az �reg nem �ll sz�ba vele.

- �hmmm… akkor k�r�nk…

- K�r�nk h�rom poh�r L�ngnyelv whiskyt – sz�lt k�zbe Ron vigyorogva.

Hermione rosszall�an h�mm�g�tt, a csapos pedig k�p�tt egy embereset, majd kelletlen�l el�vett h�rom irdatlanul koszos poharat �s megt�lt�tte �ket a ned�vel.

Harry�k �tvett�k a poharakat �s kifizett�k az italt. Harry ekkor �jb�l pr�b�lkozott. M�r nyitotta a sz�j�t, mikor a kocsm�ros k�zbe v�gott.

- Gyere ut�nam – morogta az �reg, �s kil�pett a s�nt�s m�g�l.

Elindult a l�pcs� ir�ny�ba, �s a h�rom j� bar�t k�vette, de mikor be�rt�k, a f�rfi meg�ll�totta �ket.

- Csak te j�hetsz – mutatott Harryre. – �k itt maradnak.

Ron �s Hermione kelletlen�l belegyezett �s Harry a kocsm�ros ut�n indult az emeletre.

A l�pcs�n fel�rve egy hossz�, p�kh�l�s folyos�n tal�lt�k magukat, aminek jobb �s baloldal�n ajt�k ny�ltak a szob�kba. Az �reg kinyitotta a tizenkettes sz�m� szoba ajtaj�t �s betess�kelte rajta Harryt, aki �szrev�tlen�l megmarkolta p�lc�j�t a k�penye alatt – semmi oka nem volt b�zni ebben az emberben.

Az �reg becsukta az ajt�t, Harry pedig le�lt az egyik poros fotelbe, ami egy szakadt leped�j� �ggyal, egy gardr�b szekr�nnyel, egy m�sik fotellel �s egy �jjeli szekr�nnyel egy�tt a szoba berendez�s�t alkotta.

- Mit akarsz? – k�rdezte harmadszorra is a kocsm�ros, �s Harry kezdett att�l tartani, hogy csak ezt a k�t sz�t ismeri az �reg.

- Ismeri Mundungus Fletchert? – pr�b�lkozott Harry.

- Ja – hangzott a t�m�r v�lasz.

- E-egyik alkalommal, egy �kszerrel fizetett �nnek az ital�rt.

Az �reg b�lintott. Harrynek csak most t�nt fel, hogy milyen fenyeget� alakja van a magas, hossz� haj� �s szak�ll� f�rfinak �gy, karba tett k�zzel, f�l� magasodva. Harry �gy d�nt�tt, fel�ll a sz�kb�l, hogy visszanyerjen valamit az �nbizalm�b�l. Keze a tal�r alatt tov�bbra is a p�lc�t markolta.

- Szeretn�m megv�s�rolni azt az �kszert, ha lehetne…

- Minek?

- Mert m�gikus erej�, �s nekem tudnom kell, hogy ez az a bizonyos darab, amit keresek.

- Nincs annak var�zsereje, Potter.

Harry m�r meg se lep�d�tt, hogy az �reg tudja a nev�t. �gy gondolta, jobb, ha egy kicsit elm�ly�ti a besz�lget�st, hogy az �reg enged�kenyebb legyen.

- �n m�r tudja a nevem, �n is szeretn�m tudni az �n�t.

Az �reg mordult egyet, majd kik�p�tt egy sz�t, csak �gy hanyagul.

- Aberforth.

- Milyen Aberforth? – tudakol�zott tov�bb Harry, �s t�rekedett r�, hogy udvariasan k�rdezze. Valahonnan ismer�s volt neki a n�v…

- Dumbledore. Aberforth Dumbledore.

Harrynek l�tv�nyosan leesett az �lla. Dumbledore testv�re! Akit megb�ntettek egy kecske megb�v�l�s��rt. Innen volt ismer�s neki a n�v, �s a hossz� haj �s szak�ll, meg a k�k szemek.

- Uh… ���… r�szv�tem, uram.

- Ja, ja… �n is sajn�lom – b�logatott kelletlen�l Aberforth.

Mindketten elhallgattak egy pillanatra, majd az �reg le�lt az �gy sz�l�re �s most Harry �rezte el�nyben mag�t. Nem �lt vissza a sz�kre.

- Albus sokat mes�lt r�lad, mikor egy�tt iszogattunk est�nk�nt – morogta tov�bb Aberforth.

Harry meglep�d�tt, hogy a f�rfi k�pes �sszetett mondatokban is kommunik�lni.

- Nekem viszont nem mes�lt sokat �nr�l.

- Sose �lltunk olyan k�zel egym�shoz – magyar�zta. – Meg… �n nem is voltam olyan tehets�ges, mint �… Igaz�b�l csapnival� var�zsl� vagyok.

Ekkor Harry szem�be n�zett szigor�an.

- T�lem ne v�rd, hogy seg�tek az �tkozott h�bor�dban.

Harry felvonta a szem�ld�k�t.

- Nem az �n h�bor�m. �s nem is a professzor�.

- Pedig � szem�lyes �gynek tekintette! – vetett ellent Aberforth. – � hozta az iskol�ba azt a s�t�ni gyereket, pedig l�tnia kellett volna rajta, hogy milyen!

Harry megcs�v�lta a fej�t.

- Ne akarja �r� kenni! – figyelmeztette az �reget. – Megvolt az es�lye, hogy Tom Denem j� ember legyen…

Aberforth megint k�p�tt egyet.

- Egy fen�t! �n is l�ttam a k�lyk�t, egy h�tborzongat� kis fenevad volt. Jobb lett volna m�g idejekor�n kitekerni a nyak�t.

Harryt Aberforth modora egyre ink�bb Vernon b�csi�ra eml�keztette, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy nagyb�tyja sosem k�pk�dne a lak�sban.

- Ez volt a baj Albusszal, mindenkinek szerette megadni az es�lyt… - dohogott tov�bb. - Pedig az � feladata lett volna eld�nteni, ki �rdemli meg val�j�ban!

- Az � feladata lett volna…?

- H�t persze! – csattant fel az �reg. – � volt a leger�sebb, a legnagyobb, az agyonisten�tett Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore! Ki m�s feladata lett volna, ha nem az �v�?

- Maga meg mir�l besz�l? – k�rdezte Harry, �s egyre ink�bb az volt a gyan�ja, hogy az �regb�l �gy j�n ki a gy�sz, �s a testv�re elveszt�se miatti sokk: hib�ztatja Dumbledore-t a saj�t hal�l��rt.

Aberforth d�lt f�lt mag�ban, Harry nem �rtette pontosan, mit motyog. V�g�l fel�llt �s j�rk�lni kezdett a szob�ban.

- Uram, k�rem, nyugodjon meg – pr�b�lkozott Harry a csit�t� szavakkal. – Dumbledore professzor tudta…

- Albus nagyon j� igazgat� volt! – v�gott k�zbe a f�rfi mogorv�n. – Nem volt n�la nagyobb igazgat�ja Roxfortnak. A baj csak az, hogy az iskol�n k�v�l is igazgat�k�nt viselkedett… j�s�gos tan�rb�csik�nt, aki vigy�z a nebul�ira…

- Tal�n nem �gy kellett volna viselkednie?

- Nem! �tkozottul nem! – d�rrent Aberforth reszel�s hangja. – Megvolt hozz� a hatalma, hogy jobb� tegye a vil�got, m�gse csin�lta! Mikor baj volt, pr�b�lta megoldani, de semmit se tett, hogy megel�zze azt!

- Hogy �rti ezt?

- A fen�be is, Albusnak kellene vezetnie ezt az eg�sz k�cer�jt! Mindig mondtam neki, hogy fogadja el a miniszteri posztot, �s ne viselkedjen �gy, mint valami j�s�gos mikul�s! – itt elcsukott a hangja, de folytatta -… Albusnak a lelki ereje nem volt meg hozz�, hogy er�s k�zzel b�njon az emberekkel! Ez… ez volt vele a baj…

Aberforth �jra leroskadt az �gyra �s kez�be temetve arc�t, halkan zokogott. Harry nem tudta mit kellene tennie, �gy h�t jobb h�j�n le�lt mell� �s t�mogat�lag �t�lelte a v�ll�t.

Mikor p�r perc ut�n az �reg lenyugodott �s kit�r�lte szem�b�l a k�nnyeket, fel�lt�tte a mogorva arcot �s Harryre d�rrent.

- Mi a csud�nak kell neked az a vacak?

Harry egy pillanatra nem tudta, mire c�loz az �reg, de gyorsan �szbe kapott, �s r�j�tt, mi�rt is van itt.

- Dumbledore professzor is kereste ezt az �kszert… Hogy mi�rt, azt nem mondhatom el.

Aberforth megvet�en f�lhorkantott.

- H�t persze! A j� �reg Albus-f�le titkol�z�s, hogy a m�nk� csapna bele…

Azzal ism�t felpattant �s kiv�gtatott a szob�b�l, olyan hirtelen, hogy Harrynek felocs�dni sem volt ideje. �t perc m�lva visszaj�tt, kez�ben a med�lt szorongatva. Hanyagul ledobta Harry el� a f�ldre, aki ett�l kezdve nem hallott �s nem l�tott semmi egyebet – minden figyelm�t lek�t�tte a csillog� �kszer.

- Igen, ez az…! – suttogta Harry, amint megl�tta a k�gy� form�j�, cir�d�s S-bet�t. Megpr�b�lta kinyitni a medaliont, de az nem engedett. Aberforth �rdekl�dve figyelte.

- Uram, mennyit k�r ez�rt az �kszer�rt?

- Meg akarod venni? – fintorgott Aberforth, tal�n Harry furcsa �kszer-�zl�s�n.

- Nem, el akarom puszt�tani – v�laszolta Harry �gy, hogy a szeme se rebbent. Azt azonnal meg�llap�totta, hogy a med�l s�rtetlen – Regulusnak nem siker�lt id�ben t�nkre tenni, csak arra maradt ideje, hogy elrejtse a h�zban.

- Minek? – hangzott az �jabb t�m�r k�rd�s.

- Mert vesz�lyes… Uram, mindenk�pp �ssze fogom t�rni, ez a legfontosabb! – jelentette ki nyomat�kosan Harry. – Mennyit �r meg �nnek? Mondja, �s kifizetem…

Az �reg a homlok�t r�ncolva, nyelv�t kidugva t�prenget, v�g�l kiny�g�tt egy �sszeget.

- �tven galleon.

- �TVEN?! – h�borodott fel Harry. – Hiszen Mundungus egy �veg ital�rt adta ezt mag�nak!

- Ennyi az �r, tetszik, nem tetszik?

Harry nem tehetett m�st, morogva kifizette az �reget – m�gse akarta kirabolni Dumbledore tulajdon testv�r�t.

Aberforthnak ennyi el�g is volt. Elk�sz�nt, kics�rtetett a szob�b�l �s becsapta az ajt�t, mint aki j�l v�gezte dolg�t.

Harry pedig letette a f�ldre a kis arany �kszert �s elmotyogta az ellen�rz� b�b�jt.

Szavaira s�r� f�st gomolygott el� az �kszerb�l �s egy arcot form�zott a szoba k�zep�n – egy fekete haj�, z�ld szem�, j�k�p� fi�t.

- Annulatte! – sz�lt Harry, s a f�stb�l alkotott k�p eloszlott.

Harry egy pillanatig sem v�rt. Meglend�tette a p�lc�t �s elharsogta a var�zsig�t:

- Diffindo!

A med�l megremegett, halv�nylila f�nnyel felizzott, s a k�vetkez� pillanatban ezer apr� darabra robbant.

*

A Sz�rnyas Vadkan fogad�t�l Harry�k �tja j�darabon ugyanarra vezetett, amerr�l j�ttek, de mikor a H�rom Sepr� ut�n ki�rtek a falu hat�r�ba, a Roxfort t�bla ut�n a hegyre vezet� �sv�nyt k�vett�k fel, az iskol�ba. Zuhog� es�ben baktattak felfel� a s�ros �ton, �tl�ptek a sz�rnyas vadkanszobrokkal d�sz�tett m�ves kapun, s folytatt�k �tjukat imm�r a roxforti birtok hat�rain bel�l. Az �t k�zben Harry fojtott hangon besz�molt bar�tainak az emeleti szob�ban t�rt�ntekr�l �s a horcrux elpuszt�t�s�r�l, amit Hermione �s Ron ujjongva fogadtak, szinte alig b�rt�k visszafogni magukat, hogy ne perd�ljenek t�ncra az �t k�zep�n.

�tv�gtak a kast�lyparkon, a f�riaf�z �s Hagrid romos kunyh�ja mellett, s k�r�lbel�l h�sz perces gyalogl�s ut�n meg�rkeztek a Roxfort hatalmas f�bej�rata el�.

Ron lenyomta a s�lyos kilincset, �s az ajt� engedelmesen kiny�lt. Az impoz�ns bej�rati csarnokban tal�lt�k magukat, s innen meg�ll�s n�lk�l felmentek a l�pcs�n, mely a nagyterembe vezetett, s egy vaskos ajt� z�rta le. Mivel eb�did� volt, Harry�k biztosak voltak benne, hogy a terem t�mve lesz di�kokkal �s tan�rokkal, s mivel �hesek is voltak, �gy d�nt�ttek jobb, ha r�gt�n csatlakoznak volt t�rsaikhoz.

- H�t, itt vagyunk… - mondta Harry, �s bar�taira n�zett.

- Na, kopogj be! – mondta Ron vigyorogva, s Harry �gy is tett, majd lenyomta a kilincset.

Mikor kit�rult az ajt�, a szok�sos l�tv�ny fogadta �ket. Az eb�del� di�kok, �s tan�rok zsivaja t�lt�tte meg a nagytermet, az asztalokon halmokban �lltak az �nycsiklandoz� �telek, az elvar�zsolt mennyezet pedig a f�l�tte l�v� bor�s �gbolt k�p�t mutatta. Az iskolai h�zak n�gy hossz� asztal�ra mer�legesen �llt a terem t�ls� v�g�ben a tan�rok asztala, ahol az igazgat�i sz�ken Dumbledore professzor hely�n most Minerva McGalagony igazgat�n� �lt, a volt igazgat�helyettes. T�le jobbra Flitwick professzor, mint �j igazgat�helyettes �lt egy magas�tott sz�ken, mert a tan�r �r alig volt nagyobb egy hat�ves gyerekn�l. A McGalagonyt�l balra l�v� sz�ken is v�ltoz�s t�rt�nt, ez r�gen Piton sz�ke volt, s most Horatius Lumpsluck, a mardek�r h�z r�gi-�j vezet� tan�ra foglalta el. T�le balra �lt Hagrid, hatalmas m�reteivel h�rom sz�ket elfoglalva, �s er�s kontrasztot k�pezve Flitwick professzorral.

Hagrid �s Madame Cvikker k�zt �lt az aranyhaj� Fleur, aki mint m�gikus �nv�delem tan�r volt ut�da Pitonnak. Harrynek felt�nt, hogy egy sz�k �resen maradt, ezek szerint az �tv�ltoztat�stant tov�bbra is McGalagony tartja.

Harry�k �rkez�se legel�sz�r a tan�roknak t�nt fel �s �ltal�nos d�bbenetet v�ltott ki. McGalagony m�g fel is �llt a sz�kb�l �s �gy figyelte a k�zeled�ket, Hagrid leitta mag�t a t�kl�vel, Fleur vid�man integetett, Lumpsluck pedig f�szkel�dni kezdett a sz�k�ben. A tan�rok furcsa viselked�se a di�koknak is felt�nt, akik automatikusan a bej�rat fel� fordultak, s nyomban elcs�ndesedtek. Harry, Ron �s Hermione v�gigmas�roztak a termen �s meg�lltak a tan�ri asztal el�tt.

- J� napot igazgat�n�! – k�sz�nt�tte Hermione McGalagony professzort bar�tai nev�ben is. – Megj�tt�nk.

- Azt… azt l�tom Miss Granger – hebegte McGalagony.

- Vend�g�l l�tn�nak h�rom f�radt utaz�t, professzor? – k�rdezte mosolyogva a l�ny.

- I-igen, persze… foglaljanak helyet – mutatott McGalagony a griffend�l asztal�hoz, s Harry�k, miut�n egy biccent�ssel vagy mosollyal k�sz�ntek a t�bbi tan�rnak, elfoglalt�k r�gi hely�ket az asztaln�l.

Harry le�lt a nagyon vid�mnak t�n� Ginny mell�, aki nem sz�lt egy sz�t sem, csak egy �szrev�tlen puszit nyomott az arc�ra, Ron pedig kezet r�zott Deannel �s Neville-el.

Ekkor v�gre alaposabban is k�r�ln�ztek a teremben, s meg�llap�tott�k, hogy az asztalok rendesen fogh�jasak, t�bb di�k is hi�nyzott, k�zt�k a griffend�l asztal�t�l Seamus Finnigan, akit Harry a legkev�sb� kedvelt volt szobat�rsai k�z�l, Parvati Patil �s holl�h�tas n�v�re, Padma, valamint Romilda Vane �s csivitel� bar�tn�i mind hi�nyoztak – igaz, Harrynek nem.

A hugrabug �s holl�h�t asztal�n�l sokkal t�bben hi�nyoztak, a hugrabugosoknak p�ld�ul j�, ha a fele itt volt. A mardek�r h�z tanul�i azonban mind jelen voltak – egy kiv�tellel.

Mikor Harry�k is hozz�l�ttak a j��z� falatoz�shoz, megkezd�d�tt az izgatott k�rdez�sk�d�sek sora. Els�nek Neville hajolt oda Ronhoz �s fojtott hangon �rdekl�d�tt.

- Merre j�rtatok eddig? Lek�st�tek a vonatot, vagy mi?

- Nem, Neville. Csak kir�ndultunk. Elment�nk erre-arra, vil�got l�tni… - v�laszolta vigyorogva a fi�.

Ron v�lasza elk�pedt tekinteteket vont maga ut�n az asztaln�l, s a di�kok nyomban tov�bb adt�k sugdol�zva az eg�sz teremben.

- Meg�ll az eszem! – sip�totta Lavender Brown, aki mellett nem egy griffend�les, hanem a hugrabugos Susan Bones �lt. – Itthon tombol a h�bor�, ti meg kir�ndultok?

- M�rt? – k�rdezett vissza Hermione tettetett �rtetlens�ggel. – Sz�p az id�, ezer l�tnival� – mi�rt ne kir�nduln�nk?

Ron �s Harry elnevett�k magukat. Asztalt�rsaik hi�ba pr�b�ltak kiszedni komolyabb v�laszt a h�rom j� bar�tb�l, azok mindig elviccelt�k. Ginny nem k�rdezett semmit, csak gyeng�den fogta Harry kez�t az asztal alatt az�ta, hogy a fi� le�lt mell�.

Miut�n Harry, Hermione �s Ron a t�bbi di�kkal egy�tt befejezt�k az eb�det, �s mozgol�dni kezdtek a szob�ikba, klubhelys�geikbe visszat�r� di�kok, McGalagony professzor l�pett oda Harryhez.

- Potter, ha v�gzett, t�z perc m�lva v�rom az irod�mban. Besz�dem van mag�val.

Harry nem tudta nem �szrevenni az igazgat�n� hangj�ba vegy�l� szemreh�ny�st.

- Rendben professzor, ott leszek – b�lintott Harry.

- A jelsz�: bagolycsipet – tette hozz�, s azzal elment.

Ron, Hermione �s Harry �sszen�ztek, mind tudt�k, hogy mi�rt akar besz�lni vele a professzor. Harry megk�rte Ront, hogy vigye fel a holmij�t a szob�jukba, majd egy mosollyal elb�cs�zott Ginnyt�l �s McGalagony ut�n indult.

*