9. Feh�r holl�

Harry �s Piton pr�b�lta kital�lni, hogy mi t�rt�nhetett, de semmi k�zzel foghat� eredm�nyre nem jutottak. Hi�ba tudt�k �sszef�gg�sbe hozni a horcruxot �s Harry var�zslat�t, valahogy nem �llt �ssze a k�p, �gy mindketten tehetetlenek voltak az adott helyzetben.

Harry m�g aznap este elmes�lte, hogy mi t�rt�nt Flammyvel, �s b�r rem�lte, hogy Piton nem r�ja meg az�rt, amit Flammy tett, de sz�ve m�ly�n �rezte, hogy teljesen jogos lenne a szemreh�ny�s.

- Rem�lem, legal�bb megpr�b�lsz neki valamilyen seg�ts�get ny�jtani – aj�nlotta Piton, de l�tszott rajta, hogy val�j�ban nem t�r ellenvet�st.

- Persze, ez a legkevesebb – b�lintott Harry.

Mivel Piton probl�m�j�ra egyel�re nem tal�ltak megold�st, Harry ink�bb Flammyre �sszpontos�tott. A l�nynak most az eddigin�l is nagyobb sz�ks�ge volt valamif�le t�mogat�sra, �s persze min�l t�bb inform�ci�ra.

De azt sem hagyhatta figyelmen k�v�l, hogy mindenk�ppen be kell vonnia a probl�ma megold�s�ba Hermion�t is, hiszen nem csak, hogy hathat�s seg�ts�g lenne, de ez a legkevesebb, amivel tartozik a l�nynak. � is ugyan�gy a sz�v�n viseli Piton sors�t, mint Harry.

- F�radtnak l�tszol – k�z�lte vele Piton este t�z �ra k�r�l, amikor m�g mindig a konyh�ban �ltek egym�ssal szemben. Illetve a f�rfi helyzet�ben ez �rdekesen n�zett ki, hiszen egy�ltal�n nem �rezte, hogy ellen�ll�st tan�s�tanak k�r�l�tte a dolgok. Felett�bb k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, ugyanakkor sz�rakoztatta is a helyzet, �gy fura m�don gyorsan belet�r�d�tt a helyzet�be.

Persze a val�s�ghoz hozz�tartozott az is, hogy l�tni akarta Rar�t, m�g ha ez a felem�s l�t is az �ra a tal�lkoz�suknak.

- Hossz� volt ez a nap – b�lintott Harry az el�bbi kijelent�sre.

- N�zd, most �gysem sok mindent tudsz tenni �rtem, �gyhogy nyugodtan menj aludni.

Harry nagyon s�hajtott, �s sz�nni val�an n�zett Pitonra.

- Ezzel meg pl�ne nem seg�tesz, ha �gy n�zel r�m – morogta a f�rfi. – Olyan �rz�sem van t�le, hogy nem is nekem van bajom, hanem neked.

Harry biccentett, majd mag�ra hagyta a f�rfit a gondolataival. Felbicegett a l�pcs�n, majd a f�rd� fel� vette az ir�nyt. Nem gondolta, hogy val�ban tud aludni azok ut�n, ami t�rt�nt, de legal�bb nem Piton el�tt aggodalmaskodik, mert ahelyett, hogy seg�tene, csak azt �ri el, hogy a f�rfi elzavarja maga mell�l. Mellesleg jogosan, elv�gre most m�g a h�z �sszes p�kj�t is k�pes lenne leagg�dni a sarkokb�l.

Benyitott a f�rd�szob�ba, majd lassan vetk�zni kezdett. �ppen a szok�sos, esti F�jdalomcsillap�t� b�b�jt akarta mag�n alkalmazni, amikor �szrevett valamit: egy apr� fekete foltot a l�bsz�r�n. Szerencs�tlen m�don pont ott, ahol m�r az Azkabanban is f�jt. �vatosan megnyomkodta az ujjbegynyi foltot, de nem �rezte, hogy f�jna, m�gsem nyugodott meg teljesen.

- M�r csak ez hi�nyzott – d�nny�gte.

Keze m�r a kilincsen volt, hogy Piton tan�cs�t k�rje, de az utols� pillanatban meggondolta mag�t. Semmis�gnek �rezte ezt ahhoz k�pest, ami most a f�rfivel t�rt�nik. Nem hi�nyzik neki, hogy ezzel is zavarja. Elv�gre ez csak egy apr�, fekete foltocska, csak egy karcol�s.
Alkalmazta mag�n a szok�sos b�b�jt, majd lezuhanyozott.

Piton tov�bbra is a gondolataiba mer�lve �ld�g�lt a konyh�ban, az asztaln�l. Sz�m�ra semmi k�l�n�set nem jelentett az �jszaka: biztos volt benne, hogy mostani �llapot�ban nem k�pes aludni. �telt sem tudott mag�hoz venni, amikor kor�bban pr�b�lta. �gy arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy ig�nyei nagym�rt�kben megv�ltoztak furcsa �llapot�nak k�sz�nhet�en.

Fogalma sem volt, mivel �sse el az id�t reggelig, m�g Harry ism�t felbukkan agg�d� k�p�vel �s b�nb�n� arckifejez�s�vel.

Sz�mtalan k�nyvet kellett volna m�g v�gign�znie, de most semmi kedve sem volt a kutat�munk�hoz. R��r m�g. Ha t�l gyorsan tal�lna megold�st probl�m�j�ra, nem tal�lkozhatna Rar�val. Neki pedig musz�j l�tnia! Utols� tal�lkoz�suk olyannyira tragikus volt, hogy nem szeretn�, hogy ha a n� azzal az eml�kkel �lne, hogy meggyilkolta. Tudatnia kell vele, hogy szereti, �s sohasem felejti el!

A k�nyvespolchoz l�pett, �s szem�t gyorsan v�gigfuttatta a k�tetek gerincein. Egy olyan albumot keresett, amit m�r egy �vtizede nem nyitott ki. Pedig tal�n akkor kezd�d�tt minden.

A z�ld bor�t�s� k�tet c�moldal�n A Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ban 1977-ben v�gzettek eml�kk�nyve �llt cifra bet�kkel.

R�gi hagyom�ny volt a Roxfortban, hogy a v�gz�s�ket az alattuk j�r� �vfolyam megaj�nd�kozta R. A. V. A. Sz. vizsg�juk ut�n.

Piton �vatosan elvitte az asztalig a k�tetet, majd lapozgatni kezdte. Eml�kezett, valahol k�z�pt�jon van az az oldal!

Mosolyogva olvasta ki az apr�, sz�v�nek oly kedves �r�st a lap egyik sark�ban.

Piton felnevetett. H�t igen, akkor m�g nem �gy t�nt, hogy valamikor ez a l�ny lesz a feles�ge. Ha valaki ezt el�re megj�solja neki, leadav�zza, az biztos!

Az este tov�bbi r�sz�ben visszavonult a szob�j�ba, v�gigfek�dt az �gyon, �s azon gondolkodott, mit mond majd Rar�nak, ha v�gre tal�lkoznak.

Reggel Harry nem �gy n�zett ki, mint akinek nyugodt �jszak�ja volt. Ny�zottan, karik�s szemekkel kortyolgatta kaka�j�t, am�g valaki nem kopogott az ajt�n.

- V�rsz valakit? – pillantott fel Piton �rdekl�dve az �js�gb�l.

- Igen – pirult el a fi�. – Tegnap �rtam Hermion�nak, rem�lem nem b�nja. Ebben a helyzetben sz�ks�g�nk van r�, f�leg, hogy nekem Flammyre is gondolnom kell. Meg�g�rtem neki, hogy a mai napon viszek n�h�ny k�nyvet, ami olyan nyelven van, amit � is �rt. Tal�n nem �rtana, ha…

- Nyugodtan maradj eg�sz nap, �s seg�ts neki mindenben – tal�lta ki a gondolatait Piton. – �n r��rek, neki meg �gyis az els� id�szak a neh�z, k�s�bb mindennel boldogul majd egyed�l is. Majd Hermion�val j�l elleszek – aj�nlotta.

Harrynek nem is kellett t�bb: beengedte a l�nyt, majd p�r pillanat m�lva m�r t�vozott is a lak�sb�l.

- Mi a baj? – sz�lt ut�na Hermione, m�g mindig az ajt�ban �csorogva. – Kivettem m�ra egy szabadnapot, hogy j�hessek, de semmi konkr�tumot sem mondt�l, Harry! Mi t�rt�nt?

Harry megtorpant. Hogy is lehet ilyen feled�keny? Szeg�ny Hermion�nak nem kellene olyan kellemetlen meglepet�st okozni, mint ami �t �rte, amikor megl�tta Piton szellemtest�t. Sz�ban m�gis k�m�letesebb megtudni egy ilyen �js�got.

- Menj csak, Harry, �n majd mindent elmagyar�zok! – ki�ltott ki Piton a konyh�b�l, mire Hermione elindult fel�, b�cs�t intve bar�tj�nak. Harry egy kicsit toporgott tan�cstalans�g�ban, de v�g�l elindult hoppan�lni. Enn�l t�bbet most �gysem tehet.

Hermione el�sz�r nem is tudta, mi a meglep�bb Pitonban: az, hogy szellemteste van, vagy hogy �gy t�nik – �let�ben el�sz�r – teljesen tan�cstalan, mit kezdjen vend�g�vel.

- Nos – kezdte a f�rfi zavartan. – Volt egy var�zslat, ami alighanem egy kicsit f�lresiker�lt – b�kte ki teljes zavarban.

Hermione eg�szen k�zel l�pett hozz�, �s �vatosan az arc�hoz �rt. Hideget �rzett, de keze ellen�ll�s n�lk�l beljebb cs�szott, amit�l megijedt, �s amilyen gyorsan csak tudta, visszar�ntotta a kez�t. Nem szeretett volna Piton fej�ben ny�lk�lni – most �ppen sz� szerint.

Piton megk�sz�r�lte a tork�t. Tudta, sok mindent kell elmes�lnie a l�nynak. Az ut�bbi id�ben t�l sokat titkol�ztak el�tte azzal az �r�ggyel, hogy � m�r dolgozik, nem akarj�k terhelni a probl�m�ikkal.

A nap lassan d�lut�nba hajlott, �s Hermione minden kis apr� r�szletre r�k�rdezett. A kezdeti ijeds�g ut�n nagyon hat�rozottnak t�nt, �s konkr�t elk�pzel�sei voltak arr�l is, hol kellene kezdeni a kutat�st.

Minden egy pillanat m�ve volt. Piton �ppen a szob�ja fel� tartott, hogy kihozzon n�h�ny k�nyvet, amikor hirtelen elt�nt. Hermione gyorsan a f�rfi szob�j�ba sietett, ahol ellen�rizte az �gyban fekv� testen a pulzust, de minden norm�lisnak t�nt.

Ha m�r ott volt, ellen�rizte, igazak voltak-e Piton �ll�t�sai a test�r�l. Felh�zta a szemh�j�t, �s a szemei t�nyleg vizesk�kek voltak, m�g teste furcs�n sov�nynak �s gyeng�nek t�nt.

Hermione arra riadt, hogy kopognak a bej�rati ajt�n. Meglep�d�tt ezen, hisz Piton�k nem v�letlen�l laktak ennyire elz�rva a k�lvil�gt�l, de az�rt odament ajt�t nyitni. T�bbet �gysem tehet most, Pitonra csak v�rni lehet, am�g vissza nem t�r - ki tudja, honnan.

�vatosan nyitotta ki az ajt�t, riportert�l, vagy valami hasonl� betolakod�t�l tartva. Elsz�nta mag�t arra, hogy a lehet� legudvariatlanabb lesz, gyorsan ler�zza az illet�t, �s nem engedi Piton k�zel�be.

Kit�rta az ajt�t, �s egy sz�ke fiatalemberrel n�zett farkasszemet. Mivel a betolakod�, Draco Malfoy - k�t �ve v�rfarkas – hajdani iskolat�rsa volt, a sz� szoros �rtelm�ben is farkasszemet n�ztek.

A fi� arca s�padt volt, mint aki betegs�ggel k�zd. Emellett arc�n egy hossz� v�g�s is �ktelenkedett, ami makacs probl�ma lehetett - olyan seb, ami csak nagyon lassan gy�gyul.

Draco sem lep�d�tt meg kev�sb� Hermione felbukkan�s�n, mint a l�ny az �v�n.

- Hello – ny�gte ki Draco, �s igyekezett legmagabiztosabb form�j�t hozni.

- Mit akarsz? – v�gott a k�zep�be Hermione. Nem fog udvariaskodni egy ilyen alakkal!

- B�rmily meglep�, Pitont keresem – v�laszolta a v�rfarkas.

Piton vak�t� f�nyre �bredt. M�r meg sem lep�d�tt, amikor Albus Dumbledore hajolt f�l�.

Nem vacakolt a szok�sos udvariass�gi k�r�kkel, azonnal a l�nyegre t�rt. Nem tudhatta, mennyi ideje van, �gy sietnie kellett.

- Hol van? – k�rdezte az id�s m�gust�l.

Dumbledore l�that�an sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de v�g�l csak megmutatta kez�vel az ir�nyt, �s halv�nyan elmosolyodott, azzal az ideges�t�, mindentud� mosoly�val.

- Hogyan j�tt�l vissza? – bukkant el� Black azonnal. �gy t�nt, � mindig ott s�ntik�l, ahol a legkev�sb� sincs r� sz�ks�g.

Piton nem foglalkozott vele, csak egy picit f�lretasz�totta az �tb�l. L�tnia kell Rar�t!

- H�, udvariass�gr�l nem hallott�l m�g? – ugrott �jra el� a f�rfi. – Hozz�d besz�lek, h�! – l�b�lta meg a kez�t Piton orra el�tt.

Piton agy�t el�nt�tte a d�h. Minden perc sz�m�t, erre ez a bolh�s kutya itt ugr�l az �tban! Azt hiszi, az�rt van itt, hogy tudakoz�t j�tsszon? Ha ennyire k�v�ncsi, kapjon el egy m�sik, �j halottat! Keze �k�lbe szorult, �s miel�tt belegondolt volna, mit is tesz, beh�zott egy �ri�sit Blacknek.

Hallotta a csont reccsen�s�t, de a f�rfi arc�t egy csepp v�r sem piszk�totta be. �gy t�nik, itt m�g v�r sincsen, csak ez az unalmas, v�gtelen mez�. Nem csoda, hogy mindenki besz�lgetni akar! M�st nem is igen lehet csin�lni, hacsak nem j�ratos valaki a mugli golfban.

- Perselus, Sirius – hallotta messzir�l Albus b�k�t� hangj�t, de nem n�zett vissza. Most, hogy ler�zta Blacket, nem fog meg�llni.

Percekig, tal�n �r�kig gyalogolt, teljesen elvesztette az id��rz�k�t. N�ha tal�lkozott n�h�ny emberrel, akik �ltal�ban kisebb-nagyobb csoportokba ver�dve besz�lgettek, de legt�bbsz�r csak az unalmas, z�ld f� volt a t�rsas�ga.

Azt�n megl�tta. Hossz�, fekete haj�t messzir�l felismerte: Rara egy, a t�bbit�l – l�tsz�lag – semmiben sem k�l�nb�z� pontra f�ggesztette tekintet�t, �s �gy t�nt, v�r valamire. Haj�ba n�ha bele-belekapott a sz�l, l�gyan megcib�lta feh�r ruh�j�t, elj�tszott vele, majd tovasuhant.

Piton l�ba alatt a f� elnyelt minden zajt, �gy, ha akart volna, �vatosan a n� h�ta m�g� osonhatott volna. De nem akarta hal�lra r�m�teni kedves�t, �gy messzir�l sz�l�totta meg.

- Rara – kezdte, de az asszony nem mozdult, �s semmi jel�t sem adta, hogy hallotta volna a megsz�l�t�st.

- Rara – mondta �jra, �s k�zelebb l�pett. Mikor semmi sem t�rt�nt, lassan feles�ge el� s�t�lt, hogy beleker�lj�n a l�t�ter�be.

Rara szeme f�tyolos volt, olyan, mintha nem is n�zne sehov�, vagy pont ellenkez�leg, egyszerre l�tna mindent.

A v�ltoz�s hirtelen t�rt�nt. A sov�ny n� arcvon�sai kisimultak, �s mosolyogva el�r�bb l�pett. Piton v�rakoz�an r�n�zett: arra v�rt, hogy feles�ge pr�b�lja meg�lelni, de Rara ell�pett mellette, �s a h�ta m�g� b�mult.

Piton alig hitt a szem�nek. Ahol eddig semmi sem volt, most egy apr� nyuszi szagolgatta a f�vet. Pislogott egyet, �s a ny�lb�l m�ris n�gy lett.

Rara a f�re t�rdelt, �s igyekezett megsimogatni az �llatk�kat, de keze kereszt�lcs�szott a szellem testeken. A f�rfi kezdte �rteni, hogy mi t�rt�nik. Az �llatok is ide �rkeznek egy r�vid id�re, m�g tov�bb nem mennek valahov�, ahov� �k ker�lnek hal�luk ut�n. A feles�ge pedig minden egyes alkalommal rem�nykedik, hogy ezent�l hozz�juk tud �rni.

- Rara – t�rdelt a n� mell� a f�re. - Nem tudod megsimogatni �ket!

A kis nyuszik ebben a pillanatban el is t�ntek, arra sem volt idej�k, hogy megszokj�k az �j k�rnyezetet. Rara els�padt, �s hangtalanul r�zni kezdte a zokog�s. Nem volt k�nnye, amit kis�rhatott volna, �gy csak teste r�zk�d�sa �rulkodott a lelk�ben z�g� viharr�l.

Piton esetlen�l �t akarta �lelni, hogy megvigasztalja, de nem tudta meg�rinteni. Keze a semmit markolta, �gy tehetetlen volt feles�ge keserv�vel szemben.

Rara sohasem s�rt, am�g �lt. Egy kez�n meg tudta volna sz�molni, h�ny olyan esetre eml�kezett, amikor ennyire k�ts�gbeesett valami miatt. M�g akkor sem s�rt, amikor kider�lt, hogy egy f�lresiker�lt �tok miatt sohasem lehet gyermeke.

Piton nem volt felk�sz�lve az ilyen esetekre. K�ts�gbeesetten kutatott agy�ban egy t�ma ut�n, amivel elvonhatja neje figyelm�t az �llatokr�l.

- Eml�kszel, amikor el�sz�r tal�lkoztunk? – kezdett bele egy kedves t�rt�netbe. Rara nem reag�lt a k�rd�sre, de az�rt folytatta a mes�l�st. – A Bagolyh�zban voltam, hogy egy megrendel�st adjak fel egy iskolai bagollyal. Te bel�pt�l, karodon egy h�feh�r mad�rral, amir�l azt sem tudtam, mi f�n teremhet. B�szke volt a tart�sod, mint aki tiszt�ban van saj�t kiv�teles k�pess�geivel, k�l�nlegess�g�vel, teh�t nagyon nem volt�l szimpatikus. Nem csoda, hisz tudtam, hogy Black vagy, Sirius Black rokona…

A n� egy�ltal�n nem reag�lt, de Piton nem adta fel, mes�lt tov�bb.

Rara karj�n h�feh�r holl�j�val l�pdelt, nem figyelt senkire �s semmire, fontos levelet kellett elk�ldenie. Szeretett k�l�nck�dni, �s sz�lei sem �llt�k �tj�t sohasem k�l�n�s h�bortjainak. Amikor kital�lta, hogy � nem baglyot szeretne a post�ihoz Roxfortban, nem ellenkeztek, ink�bb megk�rdezt�k, milyen mad�rra gondol.

- Egy feh�r holl�t szeretn�k – jelentette ki ellentmond�st nem t�r� hangon.

K�r�se ritka volt, majdhogynem lehetetlen, de teljes�tett�k. Amikor els� nap bevonult �j iskol�j�ba, nem is maradt el a hat�s. Egyesek ut�lt�k, m�sok a vez�regy�nis�get l�ttak benne, akihez �rdemes csatlakozni, ha benne akarnak lenni az esem�nyek s�r�j�ben.

Nem is t�vedhettek volna nagyobbat. Rara minden volt, csak �ppen vez�regy�nis�g nem. Nem szerette az embereket, tal�n m�g saj�t csal�dj�t sem. T�bb szeretetet adott egy szem holl�j�nak, mint az �sszes ismer�s�nek egy�ttv�ve. Hi�ba k�vett�k mindenhov� �njel�lt bar�tn�i, nem foglalkozott vel�k, �gy azok hamar bel�tt�k t�ved�s�ket, �s a ragaszkod�s gy�l�lett� v�ltozott - senki sem szereti, ha elutas�tj�k.

- Ker�lt�l volna ink�bb a Mardek�rba – cs�folt�k holl�h�tas t�rsai. – Oda val� lenn�l!

Rara elgondolkozott azon n�ha, mi�rt nem ker�lt a k�zismerten sok s�t�t var�zsl�t nevel� Mardek�rba. Tudta, hogy okos, de azt is tudta, sok minden hi�nyzik bel�le, ami a t�bbi emberben megvan. De nem sajn�lta, �gy szerette mag�t, ahogy volt.

A Bagolyh�zban �sszefutott egy ideges�t� mardek�ros fi�val, aki ronda volt �s k�l�nc. Antiszoci�lis von�sai miatt sokat k�nozt�k, de � ezt fel sem vette. Hogy egyszer�en nem �rdekelte, vagy b�szkes�ge volt ilyen �ri�si, Rara nem tudta volna meg�llap�tani. Mardek�ros volt �s arrog�ns, ennyi el�g volt, hogy �t is a t�bbi, ideges�t� di�kkal egy kalap al� sorolja.

- Mi ez a mut�ns l�ny? – b�k�tt a sr�c a holl�j�ra, �s Rara agy�t azonnal el�nt�tte a d�h.

- Te vagy mut�ns! – sziszegte vissza, �s el�kapta a p�lc�j�t. – Ap�d kentaur volt, any�d pedig hippogriff? Nem, nem s�rtem meg ezeket a l�nyeket a felt�telez�ssel!

- Ostoba liba – kapta el� p�lc�j�t Piton is.

- Nem volt �ppen szerelem els� l�t�sra – mosolyodott el Piton az eml�kek hat�s�ra. – Mondd, Rara, eml�kszel? – faggat�zott tov�bb, de a n� nem adta a jel�t annak, hogy egy�ltal�n tiszt�ban lenne a jelenl�t�vel.

K�ts�gbeesetten fels�hajtott, �s fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Ahogy � ezt elk�pzelte! Mi�rt pont a feles�g�vel tudna n�h�ny sz�t v�ltani? Siriusszal, azzal a bolh�s d�ggel annyit besz�lhet, am�g meg nem unja, itt van az a bek�pzelt Potter is, de a saj�t feles�ge el�rhetetlen!

- Mi�rt? – tette fel a k�rd�st �jra fennhangon, de nem rem�lte, hogy v�laszt is kap.

- Gyere innen, fiam – sz�lalt meg a h�ta m�g�l Dumbledore. Ki tudja, mi�ta �lldog�lhatott m�r ott �szrev�tlen�l. – Nem tehetsz semmit!

- Mindenkihez hozz��rhetek ezen a rohadt helyen, csak a feles�gemhez nem? – fakadt ki Piton, miut�n felkelt a f�r�l, �s az igazgat� el� l�pett.

- Vele is besz�lhetn�l, ha Rara is akarn� – adta meg a kegyelemd�f�st Albus. Piton elk�nzott tekintet�t l�tva enyh�bb st�lusban folytatta. – Rara mindig is jobban szerette az �llatokat, mint az embereket. Ezen a helyen nincs szerencs�je, mert ide csak emberek ker�lnek.

- De az el�bb…

- Igen, n�ha t�nyleg felbukkannak itt �llatok, de csak nagyon r�vid id�re. �k sohasem maradnak itt, tal�n nem rendelkeznek olyan szint� �rtelemmel, hogy v�rni akarjanak valakire vagy valamire a hal�luk ut�n. Csak felbukkannak, azt�n tov�bbl�pnek egy �jabb szintre, ki tudja, hov�. Rara, amint ideker�lt, r�gt�n elbujdosott, ker�lte mindenki t�rsas�g�t. �gy t�nt, mint aki nagyon sz�gyelli mag�t valami�rt. Csak velem �llt sz�ba, de velem is csak az�rt, hogy a k�r�lm�nyekr�l faggasson. Ez az eg�sz itt – mutatott a tov�bbra is t�rdel� n�re – az �n hib�m.

- Hogy �rted ezt, Albus? – r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t a f�rfi.

- Eml�keztem, mennyire szereti az �llatokat. Gondoltam, felvid�tom azzal, ha idehozom, �s legal�bb n�ha l�that n�h�ny p�ld�nyt.

- Te honnan ismerted ezt a helyet?

- �n is j�rok n�ha erre – szomorodott el a feh�r szak�ll� var�zsl�. – Tudod, Fawkes id�nk�nt meghal, �s saj�t hamvaib�l �jj�sz�letik. Amikor �rzem, hogy ez bek�vetkezik, idej�v�k, �s a halott p�ld�nyt l�thatom n�h�ny pillanatra. Csak egy pillanat az eg�sz, elrep�l a fejem felett a semmibe, de nekem ez is el�g, mert tudom, hogy �j testben �jra �l tov�bb. Nem gondoltam, hogy Rara m�ni�kuss� v�lik.

- Hogyan t�rt�nt? – k�rdezte Piton, mik�zben le sem tudta venni a szem�t a feles�g�r�l.

- Egyre t�bbet j�rt ide. El�sz�r csak messzir�l figyelt, k�s�bb egyre k�zelebb mer�szkedett. N�h�ny h�nap m�lva annyira szenvedett, hogy meg akarta simogatni �ket, de nem tudta. Ez el�sz�r csak zavarta, de k�s�bb egyre betegebb lett t�le. Egyre szomor�bb, depresszi�sabb lett. Pr�b�ltam elcsalogatni innen, de m�r r�m sem hallgatott. Azt�n egyszer �gy tal�ltam r�. Nem sz�lalt meg, csak b�multa a pontot, ahol meg kell jelennie az �j �llatoknak. Ha megjelentek, megpr�b�lta megsimogatni �ket, �s amikor nem siker�lt, s�rva fakadt. Az�ta se l�t, se hall. Nem tudok mit kezdeni vele, itt az �n tudom�nyom m�r nem el�g. Titkon rem�nykedtem, hogy te majd kir�ngatod az ap�ti�b�l, de csal�dnom kellett. Sajn�lom – fejezte be Dumbledore.

- �s akkor �r�kk� �gy marad?

- Nem, nem hinn�m. � is v�r valakire, vagy valamire, az�rt van itt. Gondolom, � is Voldemortot v�rja, akinek szomor� sors�t k�sz�nheti. Ha Voldemort felbukkan, tal�n mag�hoz t�r, �s tov�bbl�p innen, a b�ke pokl�b�l.

- Mit akarsz Pitont�l? – faggatta Hermione a f�rfit, �s esz�ben sem volt beengedni.

- Besz�lni vele – vicsorgott Draco m�rgesen. – N�gyszemk�zt – tette hozz�.

- Nincs itthon – v�laszolt Hermione, aki hirtelen nem tudott jobbat kital�lni. M�gis mit tegyen? Draco nem tudhatja meg, hogy milyen �llapotban van a f�rfi!

- Hazudsz – jelentette ki Malfoy, �s tett egy l�p�st el�re, hogy ha kell, er�szakkal is behatoljon a h�zba.

- Igen, hazudok. - Hermione nem tagadott, nem lett volna �rtelme. �gy d�nt�tt, ink�bb tiszta vizet �nt a poh�rba. – De nem engedem, hogy a k�zel�be menj, ha kell, ki�tkozlak a birtokr�l. Egy�ltal�n hogy tal�lt�l ide?

- Mindig is tudtam Piton c�m�t – f�l�nyeskedett a v�rfarkas. – Tudod, � t�voli rokonom, �s a h�zvezet� tan�rom…

- Volt – f�zte hozz� Hermione gonoszkodva.

- Volt, igen – fintorgott Draco. – De nagyra van valaki azzal, hogy elv�gzett m�g egy �vet a Roxfortban! �s most mit csin�lsz? Bej�r�n� vagy Pitonn�l?

Hermione remegett a d�ht�l. Ut�lta ezt az alakot, minden megjegyz�se ut�n legsz�vesebben kikaparta volna a szem�t. Egyenk�nt. De annyi szeme nem volt, amennyiben Hermione el�g �lvezetet tal�lt volna, mert kett�vel biztosan nem �rte volna be.

- T�vedsz – mes�lte m�gis neg�desen. – Roxfortban tan�tok – l�tva Draco arckifejez�s�t, lassan, szinte k�jesen hozz�tette: -, b�jitaltant.

Draco l�tsz�lag f�lrenyelte a leveg�t meglepetts�g�ben, �gy musz�j volt folytatnia:

- De ne agg�dj, a Mardek�r h�zvezet� tan�ra egyel�re m�g nem �n vagyok – k�z�lte, majd becsapta az ajt�t a f�rfi el�tt. Piton h�l�szob�j�b�l furcsa ny�sz�rg�st hallott, �gy gyorsan odasietett. Csak rem�nykedett benne, hogy Draco feladja a bejut�si sz�nd�k�t, �s hazamegy, b�rhol is van az a hely.

Voltak�pp, m�g sajn�ln� is, ha nem akarta volna tavaly olyan nagyon megszerezni Voldemort utols� horcrux�t. Nem, nem tudta elhinni teljes sz�v�b�l azt a magyar�zatot, miszerint csak megsemmis�teni akarta. A Wizengamot tagjai bevett�k, �s csak egy �vre �t�lt�k el, de Hermione �gy �rezte: j� lesz m�g vigy�zni ezzel az alakkal.