22. r�sz:A K�dex

- Apa, megmagyar�zom – pr�b�lkozott Harry, mik�zben felseg�tette Natalie-t.

Piton nem sz�lt egy sz�t sem, csak vetett egy pillant�st az asztalon l�v� hozz�val�kra, azt�n Natalie-ra.

- Miss Lupin, csak enyelegtek, vagy valamit f�ztek is? – k�rdezte, mikor tekintete az �res �stre siklott. – Ha igen, ha nem, ez akkor is harminc pontj�ba ker�l a Griffend�lnek…

- Apa! Nem teheted ezt! Az �gvil�gon nem tett�nk semmit!

Natalie megvonta a v�ll�t, �s nemt�r�d�m pillant�st vetett Pitonra.

- Hagyd csak, Harry. F�l�slegesen magyar�zkodsz, �gysem fogja elhinni; �s k�l�nben is mindent megtesz annak �rdek�ben, hogy m�g t�bb pontot levonjon. – Natalie leporolta mag�t, �s gyorsan megt�r�lte az arc�t; m�g v�letlen�l se legyen nyoma annak, hogy s�rt.

Piton felvonta a szem�ld�k�t.

- Ha m�g egyszer szembe mer szeg�lni velem, Lupin, akkor t�nyleg k�nytelen leszek... – mondta h�v�sen. – Most pedig, mint mondtam, kifel�. Az apj�nak mindenk�ppen besz�molok a kih�g�s�r�l…

- Kih�g�sr�l? Hiszen m�g csak meg sem s�rtett�k a h�zirendet! – sz�lt k�zbe inger�lten Natalie, mikor kil�ptek a laborat�riumb�l; Piton bev�gta az ajt�t.

- H�sz pont a Griffend�lt�l – mondta nyugodtan, azt�n Harryre pillantott, aki igyekezett nem n�zni apja szem�be. – L�tom, fogalmatok sincs r�la, hogy minden rakt�rat �s laborat�riumot k�l�nf�le v�d� b�b�jokkal l�ttunk el. Teh�t ha esetleg a kisasszonynak f�z�csk�zni van kedve, azt aj�nlom, otthon m�velje! Most pedig t�n�s a klubhelyis�gbe, mert k�l�nben meggondolom magam, �s az igazgat�hoz megy�nk!

- Most, hogy mondja, igenis van saj�t laborom; nem is tudom, mi�rt ide j�ttem – v�laszolt szemtelen�l Natalie, majd elgondolkodott egy kicsit. - Tal�n mert Harryvel akartam besz�lni!

- Arra m�r nemigen lesz lehet�s�ge, tal�n az edz�seken…

- Ezt nem teheted! Nem tilthatsz el t�le! – v�gott k�zbe Harry.

- Pedig musz�j lesz, mert �gy l�tom, folyton bajba keveritek egym�st! – emelte fel a hangj�t Perselus, azt�n megfordult, �s intett Harrynek, hogy k�vesse.

Natalie azonban nem mozdult, csak d�h�sen Piton ut�n sz�lt.

- Hogy lehet maga ennyire ut�latos? Menjen a pokolba! – Mihelyst kiejtette a szavakat, abban a pillanatban kit�rt bel�le az energia, er�s sz�ll�k�s form�j�ban.

Piton h�tran�zett, sz�l�sra nyitva a sz�j�t; de mikor megl�tta a d�h�t Natalie szem�ben, r�gt�n tudta, mi k�vetkezik; egy hirtelen mozdulattal der�kon ragadta Harryt, �s a falhoz r�ntotta – �pp mikor a l�k�shull�m oda�rt.

Harry �rezte, ahogy haj�t felborzolja a hatalmas energia, amint elhalad mellette. Piton abban a pillanatban elengedte Harryt, �s k�t l�p�ssel Natalie el�tt termett. A l�ny a falnak t�maszkodva, ijedten n�zett a professzorra, �s leveg� ut�n kapkodott.

- �n nem akartam… - mondta rekedt hangon, mikor a tan�r fenyeget�en tornyosult f�l�.

- Megt�madni? – fejezte be a mondatot Piton. Vett egy nagy leveg�t, mint aki minden erej�t �sszeszedve pr�b�l uralkodni mag�n, s csak azt�n sz�lalt meg: - Legyen sz�ves, �s menjen fel az igazgat�hoz, m�g miel�tt nagyobb bajt okozna a zabol�tlan indulataival!

Harry is odasietett, rem�lve, hogy siker�l megakad�lyoznia egy nagy veszeked�st – �s egy esetleges �jabb pontlevon�st.

- Nem volt sz�nd�kos… - kezdte b�tortalanul.

- Most m�r legal�bb tiszt�ban vagyok vele, hogy t�nyleg d�h�s r�m – mondta Piton, s itt elmosolyodott. - K�sz�n�m a leny�g�z� bemutat�t az erej�b�l, Miss Lupin.

Natalie lassan visszanyerte l�lekjelenl�t�t, �s a megjegyz�sre v�laszul dacosan kih�zta mag�t.

- Ne g�nyol�djon velem! �n pr�b�ltam magam visszafogni, higgye el!

- Meghiszem azt…

- Nem megyek az igazgat�hoz! Tudom, mi a k�ldet�sem, mint ahogy azt is, ki vagyok! Nem kell az �r�k�s p�tyolgat�s! – ki�ltotta elkeseredetten Piton arc�ba. – Most pedig ha megbocs�t, �n menn�k...

- Na �lljon csak meg!

Natalie sarkon fordult, �s mit sem t�r�dve a d�h�s tan�rral, elt�nt a folyos� v�g�n. Piton m�g egy darabig n�zett ut�na.

- Gyere, Harry – utas�totta a fi�t. N�h�ny perc m�lva m�r a lakoszt�lyban voltak. Harry megsz�lalni sem mert, csak lerogyott a kanap�ra, �s v�rta az �t�letet.

Piton felakasztotta a tal�rj�t, el�vette a p�lc�j�t, �s k�l�nf�le n�m�t� b�b�jokat bocs�tott az ajt�ra; azt�n meg�llt a kanap� el�tt. Harry pr�b�lt nyugalmat er�ltetni az arc�ra, de most hat�rozottan f�lt apja haragj�t�l.

- Elk�pzel�sem sincs, mi�rt �rultad el Lupin kisasszonynak, hogy mi v�r r�. – Perselus itt sz�r�s tekintetet vetett a fi�ra, azt�n szomor�an fels�hajtott. - Ezt a d�nt�st az igazgat�ra kellett volna b�znod. M�gis, hogy gondoltad? Fogalmad sincs r�la, mi mindent sodort�l vesz�lybe az�ltal, hogy id� el�tt elmondtad neki az igazs�got!

Harry elk�pedve n�zett apj�ra, de m�g mindig nem sz�lt egy sz�t sem. Hogy mondja el neki? Nem mondhatja el… De akkor m�gis mivel magyar�zza majd apj�nak mindazt, ami a laborban t�rt�nt?

- K�rdeztem valamit! – csattant fel Piton. Harry �sszerezzent.

- Nem mondtam el neki – mondta halkan, azt�n felemelte a tekintet�t. – Mivel �n sem tudok szinte semmir�l! Nekem sem �rulj�tok el, mi folyik k�r�l�ttem! Mi lenne, ha egyszer beavatn�tok? Na meg az �si var�zsl�k...

- Harry, most nem r�lad van sz�! – legyintett Piton, de a szeme csak �gy szikr�zott a d�ht�l.

Harry felpattant. M�r a nyelv�n volt valami nagy szemtelens�g, de azt�n m�gis lenyelte a haragj�t. Piton k�rd�n n�zett r�. Harryben csak most tudatosult, milyen �nuralomra van sz�ks�ge apj�nak ahhoz, hogy ne kiab�ljon. Szomor�an n�zett fel r�.

- Az eszedbe sem jut, hogy ak�r �n is kellhetek Voldemortnak a Kapu kinyit�s�hoz? – szegezte apj�nak a k�rd�st.

- Neked m�s k�ldet�st sz�nt a sors – felelte Piton. – Ha feln�tt leszel, akkor Voldemortot…

- Persze, meg kell �ln�m, tudom! De mintha senkit sem �rdekelne, mekkora vesz�ly leselkedik Natalie-ra! Mi�rt is ne! �ldozzuk csak fel a j� �rdek�ben! – �v�lt�tte Harry. M�r meg sem pr�b�lt uralkodni mag�n. – T�ged nem �rdekel, mi lesz vele! Se t�ged, se az igazgat�t!

- Harry! – sz�lt r� Piton inger�lten, de Harry folytatta.

- Tudom, hogy ut�lod! De �n b�rmire k�sz vagyok, hogy megmentsem!

Piton vett egy nagy leveg�t, �s k�zelebb l�pett Harryhez.

- Szeretn�m, ha tiszt�ban lenn�l valamivel! Ha a Kapu ak�r egyetlen percre is kiny�lik, elveszt�nk! – Piton felemelte a hangj�t. – Befejezt�k a vit�t!

- Persze, z�rjuk csak le, Natalie-t pedig hagyjuk meghalni! – �v�lt�tte vissza Harry.

- Harry, fogd fel, hogy nem tehet�nk semmit! Most pedig menj a szob�dba, �s gondolkodj el rajta, milyen hangnemben besz�lsz az ap�ddal! – Most m�r Piton is �v�lt�tt.

Harry azonban elt�k�lte, hogy mindent elk�vet, csak hogy Natalie-t megmentse.

- Elegem van bel�le, hogy �gy viselkedsz Natalie-val! Tudod, mire eml�keztet? – Harry meg sem v�rta a v�laszt. – Arra, hogy velem is pontosan ilyen szem�t volt�l!

Piton elvesztette a t�relm�t.

- T�nj a szob�dba – sziszegte a fogai k�zt, �s keser�en n�zett Harryre. A fi� csak megvonta a v�ll�t.

- Megyek is. Nem k�rek bel�led!

- Holnap reggelre pakolj �ssze – hallotta apja d�h�s hangj�t a h�ta m�g�l.

Harry megtorpant, de nem fordult vissza. Biztos volt benne, hogy most az egyszer t�nyleg mag�ra harag�totta az apj�t.

- Mi�rt? – k�rdezte halkan, rettegve a v�laszt�l.

- Reggel megy�nk a Grimmauld t�rre, ott t�ltj�k a sz�netet – j�tt a felelet.

- Majd igyekszem id�ben felkelni – morogta Harry, azt�n gyors l�ptekkel a szob�j�ba ment, �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t.

Ler�gta a cip�j�t, �s hasra fek�dt az �gyon. Nem �rdekelte, hogy m�r megint tal�rban alszik el, egyszer�en nem �rdekelte semmi. Egyvalami j�rt a fej�ben: hogy hogyan menthetn� meg testv�r�t a biztos hal�lt�l.

M�g ha t�l is �li a Kapu kinyit�s�t, akkor is ott az a titokzatos betegs�g…

Harry lenyelte a k�nnyeit, �s az oldal�ra fordult.

�r�lnie kellene – kider�lt, hogy van egy testv�re. �s mikor elj�n az id�, akkor � ott lesz, �s megmenti…. Ha m�r megverte a sors ezzel a fura megment�si k�nyszerrel…

Elmosolyodott, azt�n lehunyta a szem�t, �s lassan �lomba mer�lt.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Nagyon sok mindenr�l nem tudsz, kicsik�m – hallotta az ismer�s hangot. �les volt �s hideg. – Nem is igaz�n te kellesz, csak a v�red...

Harry kinyitotta a szem�t, �s sz�rny� l�tv�ny t�rult a szeme el�: szikl�k, t�rmel�kek, emberi testek hevertek a f�ld�n. Pr�b�lt szabadulni, de a bestia nem engedte.

Ekkor d�bbent csak r�, ki csalta t�rbe: maga Voldemort.

- Eressz el – ny�gte k�ts�gbeesetten, de min�l ink�bb pr�b�lt szabadulni, ann�l er�sebb volt a szor�t�s.

- Maradj m�r nyugton! �g�rem, nem tart sok�ig… csak egy sz�r�s, �s k�sz…

- Hagyja �t b�k�n! Engedje m�r el! – hallott egy nagyon ismer�s hangot, valahonnan a t�volb�l; de nem tudott r�j�nni, ki lehet az, elm�j�t teljesen megb�n�totta a f�lelem.

Minden ereje elhagyta.

Az utols� gondolata az volt, milyen b�szke lesz r� az apja, hogy fel�ldozza mag�t a vil�g megment�s��rt.

- Neee! – k�ts�gbeesett ki�lt�s a t�volb�l…

Hirtelen �les f�jdalom nyilallt az oldal�ba – �nk�ntelen�l is odakapott. El�sz�r azt hitte, csak m�l� f�jdalom. Azt�n megl�tta a kez�t.

V�r, az eg�sz kez�t v�r bor�tja.

- Engedd el! Meg�llek! Esk�sz�m, meg�llek! – ki�ltotta valaki k�ts�gbeesetten, de � m�r nem hallotta, csak �rezte, ahogy valami mag�val r�ntja.

Kinyitotta a szem�t, �s ekkor fogta fel, hogy a padl�n fekszik. Remeg� v�gtagokkal t�p�szkodott fel. Visszam�szott az �gyra, �s pr�b�lt nem gondolni r�, hogy a r�ml�tom�s val�ra v�lhat, megt�rt�nhet.

�jra lehunyta a szem�t. Voldemort meg fogja �lni, �s nem fog k�slekedni. Nem fogja megk�m�lni az �let�t. Azt�n, ahogy bel�has�tott a felismer�s, a sz�ve kihagyott egy dobban�st.

Natalie fog meghalni.

�v elej�n m�r �t�lte ezt a r�m�lmot – a saj�t szemsz�g�b�l. Most Natalie szem�vel l�tta ugyanazt.

Nyikordult az ajt�, �s halv�ny f�ny sz�r�d�tt be a szob�ba. Harry j�l tudta, ki az. Apja rendszeresen figyel� b�b�jokkal l�tta el a szob�j�t, s ezek val�sz�n�leg most is jeleztek. Becsukta a szem�t, �s alv�st sz�nlelt.

�rezte, hogy apja takar�t var�zsol r�, gondosan betakarja, majd hallotta, ahogy halkan kimegy �s bez�rja az ajt�t. Mihelyst kihunyt a f�ny a szomsz�d szob�ban, Harry fel�lt �s remeg� v�gtagokkal pr�b�lt visszaeml�kezni minden r�szletre.

Szikl�k, testek minden�tt – m�sra nem eml�kezett. Ez �deskev�s, hogy r�j�jj�n, hol is t�rt�nik mindez.

S�hajtott, �s visszad�lt a p�rn�ra. Sok�ig forgol�dott, m�g v�g�l �jra �lomba szender�lt.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miut�n kibotork�lt a f�rd�szob�b�l, Harry �sszeszedte a holmij�t, azt�n indul�sra k�szen meg�llt a nappaliban a kandall� el�tt. Nem sokkal k�s�bb megjelent apja, fekete tal�rj�ban, szint�n �tra k�szen.

- A csomagokat majd k�s�bb hozz�k ut�nunk – k�z�lte h�v�sen, majd a hopp-port tartalmaz� doboz ut�n ny�lt.

Harry nem sz�lt egy sz�t sem, tiszt�ban volt vele, hogy a tegnapi veszeked�s ut�n nem sok j�ra sz�m�that. Les�t�tt szemmel vett egy mar�kkal a porb�l.

- Grimmauld t�r 12! – ki�ltotta, azt�n elt�nt a kandall�ban.

Szeme el�tt megannyi kandall� suhant el, v�g�l sz�delegve l�pett ki a f�hadisz�ll�s nappalij�ba.

- Szia Harry! – k�sz�ntette Lupin. – �r�l�k, hogy l�tlak!

Egy pillanattal k�s�bb megjelent Piton is egy robban�s k�s�ret�ben; biccentett Lupin fel�.

- A laborat�riumban leszek – k�z�lte t�rgyilagosan, azt�n a fi�ra n�zett. – L�gy sz�ves, pakolj ki, ha meg�rkeztek a csomagok.

Harry b�lintott, Piton pedig elt�nt a laborba vezet� folyos�n. Lupin k�rd� tekintettel n�zett a fi�ra, majd intett neki, hogy menjenek az eb�dl�be.

- Valami baj t�rt�nt? – k�rdezte.

Harry le�lt, �s az asztalra k�ny�k�lt.

- �sszeveszt�nk – mondta halkan, majd hozz�tette: - Nem is kicsit.

- Hidd el, el�bb-ut�bb megenyh�l. Annyira nem veszhettetek �ssze…

- Nem fog megenyh�lni. Most biztosan nem – ellenkezett Harry, azt�n a karj�ra hajtotta a fej�t.

- Min vesztetek �ssze? – �rdekl�d�tt tov�bb Lupin.

- Natalie-n.

Lupin csod�lkozva n�zett Harryre. A fi� felemelte a fej�t.

- Te mondtad el neki, hogy mi v�r r�, ugye? – k�rdezte a v�rfarkast�l.

- Igen, �n – felelte Lupin savany� arccal. – �gy �reztem, musz�j elmondanom neki.

Harry s�hajtott.

- �n meg ap�m fej�hez v�gtam, hogy �gy viselkedik vele, mint velem azel�tt.

- Perselus el�bb-ut�bb megenyh�l, hidd el. Nem kimondottan haragtart� – vigasztalta Lupin. – Egy�bk�nt Hermione m�r itt van, v�r r�d odafent.

Lupint siet�s l�ptek zaja szak�totta f�lbe, majd Hermione jelent meg az ajt�ban.

- M�r meg is j�ttetek! – mondta lelkesen. – Az el�bb tal�lkoztam ap�ddal a l�pcs�n… nem volt valami vid�m… t�rt�nt valami?

- Hagyjuk, Hermione – mondta Harry fak� hangon. – Felmegy�nk? Besz�lnem kellene veled.

Hermione l�tta, hogy senki sincs �ppen j� kedv�ben; arc�r�l lehervadt a mosoly. N�m�n b�lintott.

- Persze, felmehet�nk.

A padl�n mindenfel� k�nyvek hevertek. Hermione kapkodva szedte �ket �ssze, hogy Harry le�lhessen.

- Jaj, ne haragudj – pirult el -, csak gondoltam, el�re tanulok egy kicsit, tudod, a vizsg�kra…

- Semmi baj, Hermione – mondta Harry, mikor siker�lt egy talpalatnyi helyet ker�tenie mag�nak a sz�nyegen.

- T�rt�nt valami ap�d �s k�zted? Nagyon nem volt j� kedv�ben, mikor �sszefutottunk a folyos�n.

Harry csak s�hajtott.

- Cs�ny�n �sszeveszt�nk, Natalie miatt. Ez�rt is akartam veled besz�lni – t�rt a t�rgyra Harry, majd pillant�sa a f�ld�n hever� r�gi k�dexre siklott. – Ez az a k�nyv, amit nem tudtatok megfejteni?

- Igen – v�gta r� a l�ny. – Mir�l veszekedtetek?

- Nem tudom, mennyit tudsz r�la, a sors�r�l…

- Meg fog halni, tudom – suttogta a l�ny.

Harry elkerekedett szemekkel n�zett r�.

- Elmondta neked?

- N�mi faggat�z�s ut�n igen, elmondta. Azt is tudom, hogy val�sz�n�leg ny�r elej�n k�vetkezik be... de nem biztos, hogy meghal! A Kulcsnak nem kell felt�tlen�l meghalnia...

- Meg�lmodtam, hogy meghal – mondta Harry rekedten, mire a l�ny elhallgatott.

- M�gis mit �lmodt�l? Ak�rmit �lmodt�l, ez lehetetlen! Ut�na n�ztem…

- A f�jdalmat, a v�rt, mindent l�ttam – motyogta Harry les�t�tt szemmel. – Hermione, seg�tesz nekem megtal�lni a helyet, ahol mindez megt�rt�nik majd? Nem eml�kszem sokra bel�le, de �gy �rzem, ha megfejten�nk, hol ker�l majd sor minderre, k�zelebb ker�ln�nk a megold�shoz. K�rlek, Hermione!

Hermione arca elsz�nts�got t�kr�z�tt.

- Mes�lj el mindent, �s megpr�b�ljuk kider�teni!

Ms. Weasley sz�lt, hogy k�sz a vacsora, �gy a h�rom j� bar�t lement az eb�dl�be. N�h�nyan m�r az asztaln�l �ltek. Harry k�rben�zett, �s szomor�an konstat�lta, hogy apja nincs a jelenl�v�k k�z�tt.

Natalie �nfeledten mosolygott Lupinra, �ppen magyar�zott neki valamit. Ron abban a pillanatban a l�ny mellett l�v� �res sz�kre huppant.

Harry �s Hermione �sszemosolyogtak; Harry v�g�l az asztal v�g�ben foglalt helyet. A szemk�zti oldalon �lt Tonks, aki megint Ginnyt sz�rakoztatta. Mordon �s Mr. Weasley elm�ly�lten besz�lgetett; a sarokban j�form�n mag�ba roskadva �lt Mr. Kingsley.

- K�sz a vacsora! – hallatszott a konyh�b�l, majd a Fred �s George p�ros behozta a k�t nagy kond�r levest. Ms. Weasley k�vette �ket, �s szigor�an r�juk sz�lt:

- Csak �vatosan! Nem szeretn�m, ha ki�nten�tek! – Mikor l�tta, hogy fiainak siker�lt letenni�k a levest an�lk�l, hogy ak�r egy csepp is kil�ttyent volna, mosolyogva �gy sz�lt: - J� �tv�gyat mindenkinek!

Mikor m�r a m�sodik fog�s ker�lt az asztalra, megemelkedett a zajszint. Tonks tov�bb sz�rakoztatta Ginnyt, az ikrek pedig egy r�gi pergament vizsg�ltak t�zetesen.

Harry nem sokat evett, a m�sodik fog�shoz szinte hozz� sem ny�lt, nem volt �tv�gya. Hermione is alig ny�lt az �telhez, �s Harry l�tta, hogy nagyon szomor�an mered maga el�. K�s�bb vette csak �szre, hogy a l�ny az �l�ben l�v� k�nyvet olvassa.

Natalie �s Lupin viszont �nfeledten besz�lgettek; Harry nem �rtette. Hogy k�pesek azzal a tudattal �lni, hogy Natalie meg fog halni?

A gondolatra �sszeszorult a sz�ve.

�pp m�g egy falatot akart legy�rni a tork�n, mikor megpillantotta apj�t; az emeletre ment. Egy perccel k�s�bb az igazgat� bej�tt az eb�dl�be, �s helyet foglalt. Harry �rtetlen�l n�zett az �regemberre, m�r a nyelv�n volt a k�rd�s, hogy apja mi�rt nem j�n le vacsor�zni; kisv�rtatva azonban Piton is megjelent, �s le�lt Harry mell�.

Harry gyorsan elkapta a tekintet�t, azt�n megt�r�lte a sz�j�t a szalv�t�val. Piton azonnal a m�sodik fog�ssal kezdte; szedett egy adagot a t�ny�rj�ra, �s nekil�tott. M�r a vacsora fel�n�l tartott, amikor v�gre pillant�sra m�ltatta a fi�t.

- Megint nem eszel egy falatot sem? – k�rdezte. Harry tov�bbra sem ny�lt az �telhez.

- Nem vagyok �hes.

- Legal�bb egy-k�t falatot – utas�totta Piton, mik�zben s�t�t�klevet t�lt�tt mag�nak. – Ha j�l eml�kszem, nem reggelizt�l, �s Molly mondta, hogy eb�delni sem voltatok hajland�k. K�rdem �n, a tavaszi sz�net els� napj�t m�r tanul�ssal t�ltitek? Bele sem merek gondolni, mit tal�lt ki Granger m�r megint. Vagy esetleg ma is nyomoztatok?

Harry szeme el�tt felvillant a k�p: saj�t, v�res keze. Lehunyta a szem�t, �s vett egy nagy leveg�t.

- Nem eg�szen. Csak besz�lgett�nk – magyar�zkodott, �s h�trad�lt. Az �tel l�tv�ny�t�l is rosszul lett.

Piton majdnem �td�fte a tekintet�vel. Harry tudta, hogy el kell mondania apj�nak, mit �lmodott. Id�vel mag�t�l is r�j�nne.

- �rtem – mondta Piton, de a tekintet�b�l csak �gy s�t�tt a gyanakv�s. – Legal�bb a desszertb�l egy�l.

Harry csak megr�zta a fej�t.

- Ink�bb felmegyek aludni – mondta gyorsan, �s biccentett Hermion�nak. A l�ny szomor�an biccentett vissza.

- Rendben – egyezett bele Piton. – Nemsok�ra megyek �n is. M�g besz�lnem kell Kingsley-vel �s Dumbledore-ral.

Harry k�sz�n�s n�lk�l osont ki az eb�dl�b�l, olyan �szrev�tlen�l, ahogy csak tudott. Rem�lte, hogy senkinek sem t�nik fel a hi�nya. Lass� l�ptekkel, szinte v�nszorogva ment fel a szob�ba.

Becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s az �gyra roskadt. M�l�z�s�b�l halk kopog�s z�kkentette ki.

Natalie mosolyogva l�pett be.

- Ugye nem baj, ha bej�v�k? – k�rdezte f�l�nken.

- Nem, gyere csak nyugodtan – mondta Harry, mire Natalie helyet foglalt mellette az �gyon.

A l�ny egy darabig sz�tlanul �cs�rg�tt.

- Tudod, valahol sejtettem, hogy rokonok vagyunk. Hab�r volt egy pillanat, mikor azt hittem, lehet k�zt�nk valami m�s is – fogott bele Natalie, �s elpirult. – De mindett�l f�ggetlen�l �r�l�k, hogy van egy testv�rem. M�g akkor is, ha m�r nincs sok id�nk...

- Naty! – sz�lt r� inger�lten Harry. – L�gy sz�ves, ne mondj ilyeneket.

Natalie les�t�tte a szem�t, �s motyogva hozz�tette:

- K�rlek, ne haragudj.

- Semmi baj. – Harry b�ztat�an r�mosolygott a l�nyra, �s megszor�totta a kez�t. – Majd csak megoldjuk… tudod, a megment�si k�nyszerem. Mondd, Natalie, t�nyleg nem akarod megmondani Pitonnak az igazat? Ap�d el�bb vagy ut�bb �gyis el�rulja neki.

Natalie arc�t hirtelen el�nt�tte a d�h.

- Nem akarom! Nem akarom, hogy az ap�m legyen! Egy undok, goromba…

- Pedig j� ember, csak kiv�telez – v�gott k�zbe Harry. – Nem is tudod, milyen j� ember. Igaz, n�ha goromba. De � is �si var�zsl�, ak�rcsak mi. Nem lehet rossz ember.

- Harry, nem erre c�loztam – legyintett Natalie, �s m�lyen Harry szem�be n�zett. – Ap�ddal az a baj, hogy ut�l engem, kifejezetten ut�l. De nem �rdekel.

- Vettem �szre. Na j�, besz�lj�nk m�sr�l, nincs kedvem veszekedni. Holnap tanulsz vel�nk?

- H�t az att�l f�gg… p�ld�ul, ha ott lesz Ron…

Harry akaratlanul is felkuncogott, de Natalie megsemmis�t� pillant�sa lehervasztotta arc�r�l a mosolyt.

- Nem lesz ott, nyugi. A sz�leivel elugranak Charlie-hoz.

- Akkor j�. Na v�rjunk… tanulni fogunk? – csod�lkozott Natalie. – M�g csak most kezd�d�tt a sz�net!

- Jaj dehogy. De valamit mondanunk kell. Nem k�z�lhetj�k mindenkivel, hogy �ppen a Kapu holl�te ut�n nyomozunk...

Natalie elszomorodott. Harry kedvesen �tkarolta v�ll�t; a l�ny Harry v�ll�ra hajtotta a fej�t. Csendben �ltek egy darabig, azt�n Natalie suttogva megsz�lalt.

- F�lek. F�lek ett�l az eg�szt�l.

- Tudom. De ne agg�dj, mindenre van megold�s. �n m�g hiszek a csod�kban.

Pedig mikor az �lm�ban �t�lt sz�rny� f�jdalomra gondolt, Harry egy�ltal�n nem rem�nykedett semmif�le csod�ban...

- J�, hogy itt vagy velem. �gy k�nnyebb elviselni a gondolatot...

- Ki ne mondd! Nem akarok r� gondolni! – t�rt ki az indulat Harryb�l. Mindk�t kez�t Natalie v�ll�ra tette. - T�bbet ne besz�lj�nk err�l! Ha elj�n az ideje, szembesz�llunk vele, �s gy�zni fogunk!

Natalie k�nnyes szemmel b�lintott.

Nyikorogva kiny�lt az ajt�; Piton �llt a k�sz�b�n.

- Megtudhatn�m, mit keres itt a kisasszony ilyen k�s�i �r�n? – k�rdezte g�nyosan. Harry j�l ismerte ezt a hangnemet...

- Az �g vil�gon semmi k�ze hozz� – v�gta r� Natalie szemtelen�l.

- F�kezze a nyelv�t, kisasszony! – morgott Piton, s mikor tekintete a k�t �sszefon�d� k�zre siklott, szeme fenyeget�en megvillant.

Natalie hirtelen felpattant, megker�lte Piton, majd m�g az ajt�b�l visszapillantott.

- J� �jt, Harry – mondta kedvesen, majd d�h�s tekintetet vetett Pitonra. – Mag�nak is, uram.

- J� �jszak�t, Natalie – k�sz�nt el Harry.

Piton gondosan becsukta a szobaajt�t, azt�n a gyors hangszigetel� var�zslatok ut�n fenyeget�en fordult Harry fel�.

- Nem szeretn�m m�g egyszer itt tal�lni Lupint – mondta kim�rten.

- Ezt nem gondolhatod komolyan! – ki�ltott fel Harry. Nem fordult Piton fel�; el�szedte a szekr�nyb�l a pizsam�j�t, �s d�h�sen dobta az �gyra. – Mi�rt akarsz t�le eltiltani? Att�l m�g, hogy Lupin l�nya, meg hogy �r�n folyton szembeszeg�l veled...

- Ellenzem ezt a kapcsolatot – jelentette ki Piton, �s levette a tal�rj�t.

- Tudom, hogy ut�lod… hogy mi? – Harry k�s�n kapcsolt. Igyekezett nem elv�r�s�dni. – Nem j�runk!

Piton el�vett egy t�r�lk�z�t, �s a f�rd�szoba fel� indult.

- Pedig nem �gy n�z ki. Csak azt nem �rtem, mi�rt hazudsz nekem – mondta fagyosan, azt�n �gyet sem vetve Harry zavart arckifejez�s�re, m�g hozz�tette: - Mire vissza�rek, szeretn�m, ha aludn�l.

Harry lefek�dt. Pr�b�lt elaludni, de sehogyan sem j�tt �lom a szem�re. Forgol�dott m�g egy darabig, azt�n v�gre �lomba szender�lt.

Az �jszaka k�zep�n riadt fel egy r�m�lomb�l. Sokszor �lmodott Natalie-val, �s mindig rosszat; ott volt, hogy elkapja a l�ny kez�t, de k�ptelen volt r�, Natalie pedig csak zuhant, zuhant lefel� a s�t�ts�gbe...

Fel�lt az �gyban, �s arc�t a kez�be temette.

A f�lhom�lyban apja �gya fel� n�zett; nem l�tott sokat, csak hallotta Perselus nyugodt szuszog�s�t. Vajon milyen volna az �lete, ha nem lenne mellette ez az ember, aki minden undoks�ga ellen�re m�giscsak t�r�dik vele? S most kider�lt, hogy van egy testv�re is. Most �bredt csak r�, mennyire hasonl�t Natalie Pitonra; mindkett� makacs, �nfej�, �s rendk�v�li m�gikus k�pess�gekkel rendelkezik.

Fel�llt, �s kibotladozott a f�lhom�lyban a f�rd�szob�ba. Megmosta az arc�t, �s a t�r�lk�z�be temette.

- R�m�lmok? – hallott egy agg�d� hangot a h�ta m�g�l.

Harry a t�k�rbe n�zve l�tta, hogy apja a h�ta m�g�tt �ll. Nem akart r�la tudom�st sem venni. Hanyagul visszatette a t�r�lk�z�t. Mikor ki akarta ker�lni, Piton el�llta az utat.

- Nincs semmi baj, csak nem tudtam aludni – magyar�zkodott Harry. Egy pillanatig sem gondolta, hogy Piton hisz neki.

- Harry, nem eszel, nem is alszol. Mi b�nt? – k�rdezte a f�rfi; hangj�ban most nem volt d�h, csak aggodalom.

Harry el�tt hirtelen megvil�gosodott a helyzet; szinte felnevetett. Apja azt hiszi, az�rt nem eszik, �s az�rt nem tud aludni, mert �sszevesztek. Egy mosolyt er�ltetett az arc�ra – m�r megint bevillant a szeme el� az �lm�ban l�tott halottak k�pe.

- T�nyleg nincs semmi baj, apa, csak nem tudtam aludni – felelte. Piton belet�r�dve f�lre�llt, �s Harry visszament a szob�ba.

Beb�jt a takar� al�, szem�veg�t letette az �jjeliszekr�nyre.

- Tulajdonk�ppen mi�rt alszol velem egy szob�ban? – k�rdezte inger�lten.

- Agg�dom. Nem kiz�rt, hogy a Black-h�zat t�mad�s �ri. – Mikor megl�tta Harry csod�lkoz� arckifejez�s�t, Perselus gyorsan hozz�f�zte: - Persze Albus hatalmas var�zsl�, de engem ez nem nyugtat meg teljesen. K�l�nben is, sokan vagyunk, nem jut mindenkinek k�l�n szoba. Aludj ink�bb.

Harry a fej�re h�zta a takar�t.

- J� �jszak�t – hallatszott a takar� al�l.

- Aludj j�l – v�laszolt Piton, azt�n eloltotta a var�zsp�lc�ja v�g�n dereng� f�nyt.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry m�r a tizedik k�nyvet lapozta �t, n�zegetve a kast�lyok, v�rak k�peit. Natalie kitart�an bizonygatta, hogy a k�vetkez�ben benne lesz a titokzatos hely, nemsok�ra megtal�lj�k, amit keresnek. Hermione ek�zben a r�gi k�ziratok k�z�tt kutatott.

Harryt valami�rt nyugtalan�totta, hogy ott hever Natalie el�tt a vaskos, r�gi k�nyv, amit m�g mindig nem fejtettek meg. Hermione jegyzetei l�gtak ki bel�le.

- Hermione, jutottatok m�r valamire a k�dexet illet�en? – �rdekl�d�tt, azt�n lecsapta a kopott k�nyvet, amit a kez�ben tartott. – Ebben sincs semmi utal�s.

Hermione fels�hajtott.

- Nem, m�g azt sem tudom, mir�l sz�l. Pedig szerintem fontos inform�ci�kkal szolg�lhat.

Natalie elgondolkodva kopogtatta ceruz�j�val az el�tte hever� k�nyv fedel�t.

- Harry, nem tal�lt�l semmit?

- Nem. Csak arr�l �r, hogy az �si var�zsl�k milyen szertart�sokat v�geztek. De egyik sem eml�t olyasmit, amit mi keres�nk. Add m�r ide, Hermione, azt a rejt�lyes k�dexet – mondta Harry, �s fel�llt, hogy kiny�jt�ztassa elg�mberedett v�gtagjait. – M�g nem is volt a kezemben.

- Mindj�rt Harry, egy pillanat – motyogta Hermione.

- Hagyd, Harry. �gysem �rtesz bel�le semmit – v�gta r� hirtelen Natalie.

Piton �s Lupin l�pett be a szob�ba; elkerekedett szemekkel n�ztek k�rbe.

- Nem azt mondt�tok, hogy tanultok? – n�zett v�gig Piton a k�nyveken.

- Lehet, hogy azt csin�lj�k, csak egy kicsit magasabb szinten, mint hitt�k – vigyorgott Lupin.

Az �rkez�k l�tt�n mindenki felt�p�szkodott a sz�nyegr�l. Hermione gyorsan elrendezte a jegyzeteit, azt�n kih�zta mag�t.

- M�r be is fejezt�k. Aff�le kutat� munka volt, egy h�zi feladathoz... – hadarta egy szuszra.

- Granger, ne n�zzen minket idi�t�nak! – csattant fel Piton, azt�n felvett egy k�nyvet a sz�nyegr�l. – Megmondan�, m�gis mire kell maguknak a „Milyen ismeretekkel rendelkeznek az �si var�zsl�k?” c�m� k�nyv?

- H�t, Binnsnek…

- Hagyd, Hermione - sz�lt k�zbe Harry. – F�l�sleges tagadni. �ppen pr�b�ljuk megtal�lni a helyet, ahol…

Elcsuklott a hangja, �s megk�sz�r�lte a tork�t.

- Na mindegy. Megy�nk is vacsor�zni – mondta Natalie gyorsan, mintha att�l tartott volna, hogy �jra � lesz a t�ma.

- Az�rt el�tte m�g pakoljatok �ssze – intette �ket Lupin. – Perselus, egy kis kutat�munka m�g nem �rtalmas.

Piton nem sz�lt, csak d�h�sen tekintett Lupinra. Natalie �s Hermione egy kupacba gy�jt�tt�k a f�ld�n hever�, sz�tsz�rt jegyzeteket.

Harry m�g meg akarta n�zni a megfejthetetlen k�dexet. Lassan lehajolt a k�nyv�rt. Natalie fel�v�lt�tt.

- Harry! Ne ny�lj hozz�!

M�r k�s� volt. Mihelyst Harry felemelte a k�tetet, abban a pillanatban arany szikr�k pattantak ki a lapok k�z�l, �s a fi� egyszer�en elt�nt. A k�dex hangos puffan�ssal esett a f�ldre, �s bez�rult.

A jelenl�v�k elkerekedett szemmel n�zt�k a jelenetet. Egy percig megk�v�lten �lltak, azt�n Piton megragadta Natalie v�ll�t, �s megr�zta.

- Mi�rt nem sz�lt, hogy mag�n�l van?! Hogy lehet ilyen felel�tlen? – �v�lt�tte a megr�k�ny�d�tt l�ny arc�ba.

K�vetkez� fejezet