43

Tressie Lovegood, sz�ke Sophie �s olasz Lisszabon

Na nehogy m�r! Bevezettek egy f�lf�s szob�ba – az alapter�lete ut�n �t�ltem -, amibe n�gy �gy van bezs�folva, �s r�mparancsoltak, hogy �ljek le �s foglaljam el magam. Mintha az olyan k�nny� lenne, �gy, hogy nincs is itt a cuccom. Sz�molom a legyeket.

**

J�, ok�, megkaptam a cuccom. Most jobban k�ne �rezzem magam? Bocsi, nem megy. Be leszek z�rva hetekre ebbe az od�ba, se Severus, se eszm�letlen Umbridge – mi a fene fog sz�rakoztatni?

Pillanatk�pek �letem utols� napjair�l

Bel�pett h�rom l�ny. Egy�tt. Nevetg�ltek, miel�tt bej�ttek – Columbo szerint ismerik egym�st. Felkaptam a fejem, �s pr�b�ltam eg�szen gondolkod�s n�lk�l n�zni r�juk: az emberek k�pesek megkedvelni, mikor �gy teszek, mintha p�kh�l�k kergetn�k egym�st a buksimban.

- Te vagy az �j l�ny – konstat�lta a sz�ke monstrum, �s helyesl�en b�logatott mag�nak. Ejj, mily v�szterhes kezd�s. H�ny helyen olvastam m�r! Ut�na vagy csihi-puhi k�vetkezik, vagy n�mi kellemes lelki terror.

- Olyasmi – biccentettem, �s �vatosan felk�sz�l�dtam a jobb sarokban l�v� �gyr�l.

- Az az �n �gyam, bocsi, k�sz – hadarta flegm�n a m�sik; alacsony, f�rt�s barna haj� le�nyz� volt dr�ga kelm�kben – �pp az a fajta, amit nem b�rok elviselni. El�g kicsi ahhoz, hogy �kk�k�nt kezelj�k, de el�g nagy a sz�ja ahhoz, hogy bele akarjak l�pni.

Sz� n�lk�l felkapta a holmimat, �s lev�gta az egyik ajt� melletti helyre. �gy meredtem r�, mint aki el�tt �pp legyilkol�sban vannak a kedvenc csal�dtagjai. Bing-bing-bing... �gy vert a sz�vem. L�gy bossz��ll�s istenn�je! De hogyan, ha sz�monk�rik a hull�kat?

A harmadik, szint�n barna l�ny, de sima, egyenes tincsekkel, nem eg�szen egy�rtelm� meg�rt�ssel n�zegetett. – Ugyan m�r, Lisszabon – mondta a m�siknak. – M�r az els� napon el akarod ijeszteni?

Jesszus, egy v�rosr�l nevezt�k el?! Vagy... �, igen, azt hiszem, az egy v�ros. Furcsa, mostan�ban csak mitol�giai nevek rajzanak a fejemben, ha nem �pp b�jitaltan-hozz�val�kra gondolok.

- Dehogy, csak gondoltam, sz�lok – mosolygott r�m egykedv�en Miss H�rpia. Elk�nyeztetett aranyv�r� lehetett, aki mindig mindenkinek megmondja a frank�t. Akkor is, ha az nem valami frank�. Fogalma sincs arr�l, hogy megb�ntott; � csak elvette a juss�t.

- K�sz. – V�llat vontam �s hanyatt d�ltem �j �gyamon. A plafont b�mulva tal�n nem t�nik olyan sz�rny�nek a vil�g.

- Ismerkedj�nk – jelentette ki szel�den a barna kontyos l�ny, aki az im�nt megv�dett. – Mi m�r mind a heten ismerj�k egym�st, de a te neved m�g nem tudjuk.

- A m�sik n�gy l�ny a szomsz�d szob�ban van? – k�rdeztem rosszat sejtve.

- Igen. K�sz�lj fel, nemsok�ra �tj�nnek, �s ���r�ltebb kisasszonyokat m�g nem l�tt�l! – mosolyodott el pajkosan. Uram�g, hol tanulta ez a szlenget? Fel�ltem �s v�gign�ztem rajtuk.

- Teh�t. N...Susan. ���, h�t mit is mondhatn�k... – Mialatt az aktu�lis vezet�knevemen t�n�dtem, mindh�rom h�lgyike – igen, er�teljesen azok – fel�llt, �s el�m sorakozott. – Susan Wallace – b�ktem ki, �s gyorsan �n is felkeltem.

- Lisszabon Maria Hose-Cintia Marquez. – A barna f�rt�s fitos orr� megd�bbent� m�don pukedlizett egyet fel�m.

- Sophia Lestrange. – Nyolcvan kil�s habtest k�vette p�ld�j�t, sz�ke zuhataggal a fej�n.

- Tress Lovegood – mondta a szimpatikus, �s egyszer�en csak b�lintott egyet. A m�sik kett� vigyorogni kezdett, �s visszat�rtek �gyaikhoz. Tress maradt.

- Nekem is pukedliznem kellett volna? – vontam fel gyanakodva a szem�ld�k�m.

- Nem, dehogy – v�gta r� Tress, mire a sz�k�b�l kit�rt a nevet�s. F�rt�ske – ���, Hose-Antoinette? – azonnal ut�nozta.

- Akkor ti mi�rt...

- Mert f�rfiak el�tt pukedlizn�nk illik bemutatkoz�skor, �s te nadr�got viselsz! – kacagott Iz�ke. Sz�val, a hogyish�vj�k. Maria. T�bbek k�z�tt. A l�nyeg az, hogy barna haj�.

Len�ztem magamra, b�r volt annyi agyam, hogy eml�kezzek, milyen cuccr�l vetettem le az egyental�rt cirka f�l �r�ja. Barna b�rnadr�g �s a szok�sos fekete, hossz� ujj� ing.

- Ti nem szoktatok nadr�got hordani? – elm�lkedtem hangosan.

- Csak lovagl�s k�zben – mosolygott neg�desen Miss Lisszabon. – Te most lovagolsz?

- �n szoktam – mondta gyorsan Tress. Neki direkt megjegyeztem a nev�t. Tress Lovegood, �s szokott nadr�got hordani. Szeretem.

- Persze, mert ti folyton extr�m dolgokat m�veltek! – legyintett a sz�ke Sophia, �s el�kotort valahonn�t egy nagy, ov�lis k�zit�kr�t.

- Hagyd. Az � apja legal�bb dolgozik. �pp ez benne az izgalmas, dr�g�m – s�hajtotta Lisszabon. – Nemes, �s m�gis dolgozik, mert elvei vannak. Ha az �n ap�mnak is lenn�nek elvei, nem a kors�t n�zegetn� folyton. Odaadn�d azt a t�kr�t?

- Az eny�m nem dolgozik, �s nem is iszik – jelentette be b�szk�n Sophia. – �s m�g mindig �gy lovagol, mint egy h�sz�ves.

- Az eny�m a legjobb – kottyantam k�zbe. – Nem dolgozik, nem iszik, �s m�g csak nem is �l.

A l�nyok szinte parancssz�ra r�mn�ztek. – Meghalt – vontam v�llat.

- � – h�zta el a sz�j�t Lisszabon vigaszk�ppen. – Mostans�g?

- V�g�l is... igen. � is aranyv�r� volt, ne ijedjetek meg, de sajnos kellett neki sokat ugr�lni, �gyhogy becsukt�k n�la a boltot. Kamp�. – �s elh�ztam a nyakam el�tt a mutat�ujjam.

- Nem ismerek Wallace nev� csal�dot. – �gy Sophia.

- �rdekes, �n se – vigyorogtam. – �ln�v, dr�gas�gom.

- Ugyan minek? – vont v�llat Lisszabon. – Az �n ap�m is hal�lfal�, m�gis viselhetem a nev�t.

Vettem egy nagy leveg�t.

- Minek alakoskodni? – r�zta a fej�t b�b�josan mosolyogva. – Az eny�m, a tied, Sophi��...

- Az eny�m m�r abbahagyta – r�zta a fej�t dacosan Sophie. – Vagyis el sem kezdte. Az a nagyb�ty�m!

- Hopp�, valaki elsz�lta mag�t! – nevetett Lisszabon, �s h�travetette mag�t az �gyon. – Ezer �ve nem vallottad be ilyen tiszt�n!

- Bahh.

- �v� a bolt, mi? – n�ztem �t Sophie-ra. – Ap�d�.

- Parancsolsz? – �sszevonta a sz�p sz�ke szem�ld�k�t, �s minden rokok� b�ja hull�mzott, ahogy fel�m fordult. H�t igen, koleszterin.

- �v� a suli... Az iskola. Ez.

- Val�ban. De te milyen neveltet�st kapt�l, kedves idegen, hogy �gy besz�lsz? Mint egy utols� muggle.

- Hagyj�tok m�r! – sz�lt k�zbe Tress. – A t�bbieket sem ismered, a szomsz�db�l? M�g nem mes�ltek r�lad, az igaz. Mi a val�di neved? �gy tal�n hallottunk m�r r�lad.

- Nemesis McCinson. – J� l�tv�nyosan v�llat vontam, de tekintetem szorongva tapadt a h�rom l�nyra. Mint finom alab�strom szobrok, vasalt f�z�kben �s illatos ruh�kban, testre simul�an megszerkesztett, sz�tnyitott tal�rokban.

- McCinson! – Lisszabon sz�ja elny�lt, �s � �vatosan b�lintott. – Igaz, hallottam m�r ezt a nevet; de nem szerepeltek a t�ncrendemben, m�g soha. – Picinyk�t megr�zta a fej�t. – Nem j�rtak t�rsas�gba, ellenkez� esetben tal�lkoztunk volna.

- Elvonult �letet �lt�nk – mondtam s�v�ran, �s k�zben a f�rtjeit b�multam. Micsoda hull�mok! Mesters�ges arisztokrata sz�ps�g! �s a ruh�ja fodrai...

- Bizony�ra. – Maga mell� dobott legyez�j�re pillantott, k�vetve tekintetemet. Mintha �lomb�l ocs�dtam volna fel, r�b�multam r�zsasz�n selyem keszty�j�re.

- S hogyhogy itt vagy k�zt�nk? – Tress hangja szinte simogat�an szel�d volt. � maga illedelmesen maga al� h�zott l�bakkal �lt �gy�n, �s engem figyelt.

- Ap�m meghalt, gy�mom sz�ken szabott szabadideje pedig nem teszi lehet�v�, hogy n�la sz�llhassak meg. – Kezdem megszokni ezt a poros nyelvezetet!

- Gy�mod is egy McCinson? – k�rdezte �lmosan Sophia. Legyez�j�t sz�ja el� tartva halkan �s�tott.

- Nem – feleltem merengve. Mennyit mondhatok el?

- Tal�n titok? – Tress vid�man mosolygott r�m. – Hidd el, az ilyesmi ny�lt titok lesz m�r a megk�ttet�se pillanat�ban is!

- B�r meg lehetne k�tni - duruzsoltam, �s elvigyorodtam, l�tva az arcukon el�ml� pajz�n �r�m�t. – Mi az?

- Elk�pzelt�k – felelte mindh�rmuk helyett Lisszabon.

- Ennek m�g nincs itt az ideje – ripakodott r� vigyorogva Sophia. – M�g nem �gett�nk!

- Hogy k�pzelt�tek el, ha nem is ismeritek? – somolyogtam. �, Sev, ezt te is �lvezn�d! Micsoda hely!

- �, h�t gy�mod csak f�rfi lehet – duruzsolta Lisszabon. – �s val�sz�n�leg rokonod, teh�t fekete haj�, hisz ez a leggyakoribb hajsz�n mik�zt�nk. Az alkat�t pedig, nos nem tudom, kedves n�t�rsaim hogy vannak vele, de �n karcs�nak k�pzeltem, a neh�z f�rfiak olyan orm�tlanok! – halkan felnevetett. Mint egy szekr�nyb�l el�h�zott �s leporolt m�kincs.

- Mik�zt�nk? M�rmint var�zsl�k k�z�tt? – k�rdeztem.

- Dehogy! Hiszen az mag�t�l �rtet�dik! – Megbotr�nkozva felvonta v�kony szem�ld�k�t. – K�zt�nk, aranyv�r�ek k�z�tt.

- Ha nem lenn�k aranyv�r�, kidobn�tok a szob�b�l? – �rdekl�dtem pimasz hangon.

- Ugyan! – legyintett. – De reggelente te �gyazn�l meg nek�nk.

- Ne hallgass r� – somolygott Tress. – Mi mind elismerj�k az ember�letet, legyen az var�zsl� vagy muggle, id�s vagy fiatal, f�rfi vagy n�.

- De f�leg f�rfi – sz�rta k�zbe pajkosan Lisszabon. – Mikor �rkezik a h�god, Tress?

- K�r�lbel�l h�sz perce. Meg�llt tanulm�nyozni a vir�gokat az egyik utc�n, �s Josh azt mondta, hagyjuk ott.

- Josh az ap�d neve? – Ide-oda kapkodtam a fejem.

- A sof�r�nk – felelte Tress helyett Lisszabon. – Az egyik. �tk�ldtem hozz�juk, hogy k�s�rje �t Tress�ket, �s hozza a csomagokat.

- Deh�t ti hozt�tok be a csomagjaitok... nem? – n�ztem k�r�l.

Sophia legyintett. – Az ajt�ig hozta. �n is ott k�ldtem el Edwardot.

- Majd te is megszokod - mondta nekem Lisszabon -, Monsiour Lestrange nem t�ri a lustas�got. A kapuig szoktuk hozatni a pakkjainkat, azut�n magunk lebegtetj�k, hogy azt l�ssa, al�zatos tanul�i �rkeztek. – Mintha egy var�zsige elsuttog�sa olyan sok f�rads�gba ker�lne.

N�h�ny piperk�c k�zmozdulattal jelezte, mit tart err�l a megj�tszott �letm�dr�l.

Hirtelen eszembe jutott valami. – Mit �rtett�l azalatt, hogy m�g nem �gettetek?

- Azt �n mondtam – jelentette ki b�szk�n Sophia. – Majd megl�tod, Nemesis McCinson, majd megl�tod. Egy nagy szertart�s, csak �rkezzenek m�r meg a t�bbiek...

- Lehetne az �lnevemen? Susan Wallace, Susan Wallace, �s a rogy�sig is Susan Wallace, miel�tt valaki kisz�r.

- Az igazgat� �r el�tt Susan, k�zt�nk Nemesis – d�nt�tte el a vit�t Lisszabon. – Kedvelem a mitol�giai neveket, olyan ahisztokratikusan hangzanak! - nevetett. - �s bocs az �gy�rt. H�rom �ve ebben alszom.

- Nem tesz semmit – mondtam, �s �gy is gondoltam.

T�vedtem, mikor �gy hittem, kirekesztenek maguk k�z�l, mert idegen vagyok. Ellenkez�leg. K�r�lszagl�sztak, mint egy frissen elejtett vadat; figyeltek, tanulm�nyoztak, s nem sz�lalhattam meg �gy, hogy ne �reztem volna magam f�rk�sz� tekintetek keresztt�z�ben.

Percekig �gyeskedtem, �jra meg �jra eltereltem a sz�t, de v�g�l m�giscsak k�nytelen voltam el�rulni dr�ga Severusom nev�t.

Legnagyobb meglepet�semre Tress nevet�g�rcs�t kapott.

- Mi van? Mi az? – faggattam, mire Lisszabon is hangos mosolyg�sra fakadt... J� lenne m�g ma meg�rteni ezeket a furcsa l�nyeket.

- Semmi... csak...

- Tudtam, hogy ezt mondod – t�madtam r�, �s neki�lltam a m�sik nevet�t vallatni. – Lisszabon! K�retik elmagyar�zni, mi ez az eg�sz! �n m�g tanulatlan vagyok, nem tudom, mi�rt humoros a gy�mom!

- Tisztelet�t tette n�lunk n�h�ny alkalommal – vonta meg g�mb�lyded v�ll�t. – Ami a nevet�st illeti, ismered a t�megl�lektan szab�lyait: ha Tress elkezd nevetni, �s is nevetek.

- �rdekes.

- Nos, � is �rdekes. Igaz�n r�szv�tem, ha ezent�l vele kell egy�tt�lned. Val�ban j� humor� f�rfi, ha j� kedv�ben tal�lj�k; de a legt�bbsz�r olyan sz�tlan �s komor volt, hogy a hideg futk�rozott a h�tamon, mikor felk�rt t�ncolni! Az a fanyar, szinte m�r szigor� mosoly!

- Tan�tja a h�gomat – kezdte Tress. – � is valami ilyesmit reg�lt r�la. A jelsz� komoly; komoly mindenek felett.

- Mintha egy f�rfinek nem az lenne a dolga, hogy komoly legyen! – vette �t a sz�t Sophia. – Hiszen k�t dolguk van �sszesen a vil�gon, �s ez az egyik! Komolynak, szigor�nak �s er�snek lenni!

- �s f�t v�gni – vigyorodtam el. Istenem, mi�ta nem sz�m�t m�r a testi er�!

- Nem �ppen �gy �rtettem – h�zta el a sz�j�t. – Egy f�rfi ne dolgozzon.

- Dolgozzon a n�? – csod�lkoztam.

- Dehogy! A szolga!

M�lyen csod�ltam t�rsadalmi modellj�t.

Lisszabont m�s ejtette gondolkod�ba. - �s mi a m�sik dolguk?

- Hm... – Sophia angyali arccal k�mlelte a plafont, �s nem sz�lt egy sz�t sem.

- Aaa – �llap�totta meg Lisszabon, �s nagyon viccesnek tal�lta a dolgot. Tress csak csendesen mosolygott.

- H�! Hagyj�tok m�r Sevet! Majd pont ti mondj�tok meg, mit fog csin�lni! – vigyorogtam. – H�t ez k�sz!

- Mi a h�zass�gra gondoltunk – mondta �rtatlanul Sophia.

- Aha, �n meg a szentt� avat�sra – morogtam. – K�l�nben is, � �r�k aggleg�ny. Nem b�rn� elviselni, ha valaki betolakodna hozz� �s �nt�zn� a vir�gait.

- Saj�t maga �nt�zi? – h�zta el a sz�j�t Sophia. Lisszabonnak azonban tetszett az �tlet. – Saj�t maga �nt�zi mag�nak?! – nyafogta Sophie-t ut�nozva.

- H�t, gondolom, n�ha... – Ha k�pes lettem volna elpirulni, esk�sz�m, megteszem.

- K�zzel? – �rdekl�d�tt �rtatlanul Tress.

- Nicsak, Lovegood, ezt nem szoktuk meg t�led! – fenyegette meg az ujj�val Sophia. – T�nyleg, k�zzel? – k�rdezte moh�n.

- Lehet var�zslattal vir�got �nt�zni? – somolyogtam. – Hm, asszem lehet. Vingardium leviosa?

- F��j – jelentette ki Lisszabon, �s hanyatt vetette mag�t az �gyon. H�t ilyen gyermetegs�gekkel telt az id�, m�g meg nem �rkezett Luna Lovegood.

**

Azt, hogy testv�rek, azonnal le lehetett olvasni k�ls� jegyeikr�l. Alkatuk, karcs�, �teri alakjuk igen hasonl�tott; b�r Luna piszkossz�ke, vadul kieresztett hajjal b�szk�lkedhetett, m�g a barna Tress szolid, finom kontyba fogta a mag��t; arcuk, mereng�, nagy szem�k szinte egyforma volt, egy sz�l�t�l v�tetett. Hogy anyjuk vagy apjuk volt-e az, nem tudom; azt s�gt�k meg nekem csup�n – s itt is Lisszabon a b�n�s -, hogy anyjuk m�r r�g meghalt, apjuk pedig munk�j�ba temetkezik, hogy egyszerre enyh�tse a gy�szt �s eltartsa amolyan bocskoros nemes gazdags�g� csal�dj�t.

- Igen, tan�t engem – mondta komolyan Luna, miut�n Sophi�k lelkesen el�js�golt�k neki, mit fedeztek fel gy�mommal kapcsolatban.

- Na �s milyen? – ostromolt�k a l�nyok.

- �llj, �llj – integettem. – Mi�rt fontos ez? Mit sz�m�t hirtelen szeg�ny Severusom?

- Mert m�r egym�s �sszes rokon�t ismerj�k �s kielemezt�k – jelentette ki Sophia. – Tudod te, mit jelent h�rom-n�gy �tbesz�lt �v? M�r hozz�juk is ment�nk, minden �vben m�shoz!

- Vagyis minden �vben h�rom h�nap – jav�tott�k ki a t�bbiek.

- Deh�t m�r tal�lkoztatok vele – folytattam a hadj�ratot, �rthet� szkepszissel.

- Csak Lisszabon! N�luk mindig fantasztikus ny�zsg�s van, de ap�m, az �n ap�m alig ad egy-egy valamireval� est�lyt...

De sajn�llak, gondoltam, �s eszembe jutott McCinson�k pinc�je mint f� sz�rakoz�si forr�s a m�ltb�l.

- Olyan, mint egy v�mp�r. – Luna, �gy t�nik, v�gre meg�rtette a hozz� int�zett k�rd�st. – De nem �rt neki a f�ny.

- H�t nem csod�lom – kacagott Lisszabon. – Tov�bb!

- Fekete haj� �s fekete szem�, minek ragozzuk? – v�gtam k�zbe, de lecsaptak egy legyez�vel. – Nos?

- Magas, mint a f�z, a haja �js�t�t, mint a leggonoszabb kapp�nak, �s a szeme is, mint egy v�mp�r� – folytatta a sz�k�bbik Lovegood meglep� narr�tori hangv�tellel. A l�nyok ujjongtak.

- �s sov�ny – sz�geztem le. – Csak hogy tiszt�zzuk. Ja, vagyis alakja, mint a lenge n�dsz�l �js�t�t �jszak�ban...

Vis�t� kacag�s jutalmazott, de Luna nem l�tszott s�rt�d�ttnek.

- Sokat tud, de sokat is k�vetel – mondta tov�bb a mag��t. – Nem tudja elfogadni, hogy a k�z�ns�ges embereket nem hajtja az a t�z, mint �t.

K�zelebb hajoltam. – Mif�le t�z? – H�tha megtudok valami �jat!

Nem n�zett r�m; pillant�sa �resen szegez�d�tt a fal egyik halv�ny pecs�tfoltj�ra.

- Azt tartj�k, van olyan ember, aki a t�rsai f�lelm�b�l t�pl�lkozik. Olyanok, mint a dementorok, mert f�lig t�l�k sz�rmaznak; de nem a boldog eml�kek kellenek nekik, hanem a rosszakat �lesztik fel. Megf�leml�tik az embereket, �s elsz�vj�k a f�lelm�ket, mint valami t�pl�l� g�zt. Nyamm! �s m�ris el�gedett. A r�gi id�kben sok tan�r sz�rmazott dementor �s�kt�l. Ma m�r irtj�k �ket. Igor Karkarov is ez�rt t�nt el. Minden gyerek f�lt t�le, kiv�ve Viktor Krumot; t�le nem sz�vta el az erej�t, mert kellett neki az iskola h�rnev�nek emel�s�re.

- Beszarok – suttogtam. A t�bbiek kacagtak. – Azt mondod, a gy�map�m f�lig dementor?

- � csak negyedr�szben – felelte. – Eszik emberi �telt is.

Elh�lve hallgattam. Ilyet!

- L�ttam a nagyteremben – makacskodott. – T�nyleg k�pes r�. �s sal�t�t is. Nagyon er�s.

Nem, ezt nem b�rtam. Bel�lem is kit�rt a nevet�s, led�ltem az �gyamra, �s m�r csak f�l f�llel hallgattam, hogyan bizonygatja Luna, hogy Sevet el�bb-ut�bb elsz�ll�tj�k Azkabanba - mint �rt, mert az igazi dementorok ideje lej�rt, nekik szabads�gjogokat kell adni, hogy ne forduljanak Tudjukki fel�, trala-lala-la....