43. Az �zenet
  

Az ablakon be�rad� csalogat� napf�ny �letet ad� melegs�ggel �s halov�ny ragyog�ssal t�lt�tte meg a termet.
A tavaszi f�ny�rban f�rd�z� Gyeng�lked�n unatkoz� fiatalok pr�b�lt�k valamivel el�tni v�gtelennek �rz�d� idej�ket.
Az egyik f�lrees� �gyon egy �jfekete, fonott haj� fi� �ld�g�lt, �ll�t felh�zott t�rdeire t�masztva. Ac�lsz�rke tekintete unottan r�vedt a szomsz�d �gyra.
A kiss� megviselt fekhelyen �d�z csata d�lt, nem kev�s hanger�vel f�szerezve.

– Nem oda, te szerencs�tlen l�! – kiab�lta Ron, nagyot csapva a matracra.
Az el�tte hever� sakkt�bla az �t�s hat�s�ra a leveg�be emelkedett, csakhogy tompa puffan�ssal �jra az �gynem�re zuhanjon, led�ntve l�baikr�l a rajta l�v� b�bukat.

– Nyugi, Ron! – csit�tgatta bar�tj�t a t�bla t�loldal�n helyett foglal� Harry. – Ez csak j�t�k… Nem kell v�resen komolyan venni!

Az �gy mell� h�zott sz�ken �ld�g�l� Hermione g�nyosan felciccent. A kez�ben szorongatott vaskos k�nyvb�l felpillantv�n lesajn�l�an m�regette a halkan szitkoz�d�, v�r�s haj� fi�t.

– Te mondtad neki, hogy menjen arra a mez�re – k�z�lte a l�ny sz�razon. – Nem tehet szerencs�tlen r�la, hogy nem vetted �szre, hogy ott Harry b�sty�ja k�nnyed�n le�theti.

Ron d�h�sen felf�jta mag�t, szikr�z� tekintete kis h�j�n felny�rsalta a l�nyt.

– Egy b�buval t�bb vagy kevesebb… Nem mindegy? – sz�lt k�zbe f�sultan Luka, elej�t v�ve a veszeked�snek. – �gy is, �gy is, te nyersz.

Harry egyet�rt�en b�lintott, h�l�s pillant�st vetve a l�tv�nyosan unatkoz� fonott haj� fi�ra.
A leanfay szeml�tom�st majd kicsattant az eg�szs�gt�l. Test�n egyetlen karcol�s, horzsol�s se volt l�that�, �l�nk sz�rke tekintete �lettelin csillogott.
Ennek ellen�re m�g mindig itt kellett kuksolnia a fi�nak, Madam Pomfrey ugyanis szigor�an ragaszkodott hozz�, hogy egy ideig m�g megfigyel�s alatt tartsa, biztos ami biztos.
Harry el�bb a gy�gy�t� t�lzott buzg�s�g�nak sz�ml�j�ra �rta a dolgot, de k�s�bb �tgondolva r�kellett j�nnie, hogy � is hasonl�k�ppen cselekedett volna. Hisz h�rom nappal ezel�tt, mikor is Mark visszahozta �ket az iskol�ba, Luka �llapota egy�ltal�n nem t�nt olyannak, amib�l arra lehetett volna k�vetkeztetni, hogy a leanfay kevesebb mint k�t �s f�l nap m�lva m�r kicsattan� eg�szs�gnek �rvend. �pp ellenkez�leg. El�g nehezen lehetett elhinni, hogy bar�tja nincs �ppen a hal�l�n.

– Mennyi id� van m�g? – d�nny�gte Luka, kiz�kkentve Harryt gondolataib�l.

– M�g m�sf�l �ra – v�laszolta Hermione, fel sem emelve tekintet�t k�nyv�b�l.

– Madam Pomfrey azt mondta, n�gykor elhagyhatod a Gyeng�lked�t.

– M�sf�l �ra? – ism�telte a leanfay, de az � sz�j�b�l ez v�gtelen sok id�nek hangzott. – �n m�sf�l �ra alatt bedilizek itt!

A fonott haj� fi� s�hajtva h�tra vetette mag�t az �gyon, f�ldre sodorv�n az azon sorakoz� vagy tucatnyi k�nyvet.

– �n a helyedben kihaszn�ln�m, hogy nem kell semmit csin�lnom, csak hever�szni eg�sz nap – csend�lt fel egy ismer�s hang az ajt�ban.

A terembe bel�p� Mark mosolyogva a fiatalokhoz s�t�lt, s lehuppant Luka mell� az �gyra.

– Poppy azt �zeni, hogy ha csak egy l�bujjad is kiteszed innen n�gy �ra el�tt, akkor olyan b�jitalt kever a reggeli a reggeli te�dba, aminek m�g csak az �z�t se akarod tudni, nemhogy a hat�s�t – csevegett f�lig �r� sz�jjal a f�rfi.

– Poppy!? – morogta a leanfay. – M�r Poppyzod? Mi lesz a k�vetkez�?... Kiscsib�m? Net�n �des m�zesb�d�n�m?

Harry �s Ron lopva egym�sra pillantott, majd pr�szk�lve fordultak el, felt�r� nevet�s�ket lenyelve.

– �llati vicces kedv�ben van ma valaki! – cs�v�lta fej�t Mark. – Megn�zem lesz e kedved po�nkodni, ha elolvasod ezt…

Azzal egy bor�t�kot h�zott el� a zseb�b�l, s egy mozdulattal a fonott haj� fi� kez�be nyomta azt.

– Ez most j�tt – f�zte hozz� kiss� kedvesebb hangnemben.

Luka k�v�ncsian megford�totta a kapott t�rgyat. Annak h�toldal�n p�r kriksz-krakszon k�v�l semmi sem volt l�that�. Luka ellenben m�gis �gy n�zte, mintha minimum a hal�los �t�lete lenne r�v�sve.
A fi� nyelt egyet, majd lass� mozdulatokkal kibontotta a bor�t�kot, s el�h�zta a benne rejl� lapot.
Harry csod�lkozva konstat�lta, hogy a pap�ron semmi sz�veg nem volt; a teljes „�zenet” a legk�l�nb�z�bb ir�nyba h�zott vonalak �sszevisszas�g�b�l �llt. Az eg�sz �gy hatott, mintha egy unatkoz� macska karmainak nyom�t l�tn� az egyik �tj�ba es� fa k�rg�n.
M�r �pp r� akart k�rdezni, hogy visszav�g�sk�nt viccnek sz�nta-e Mark a dolgot, mikor szeme sark�b�l Luk�ra pillantott.
A fonott haj� fi� egy�ltal�n nem �gy viselkedett, mintha a kez�ben tartott levelet egyszer� firk�lm�nynak tartan�. Ac�lsz�rke tekintete mereng�n az �zenetbe m�lyedt, szeme sort-sorra k�vetett.

Olvas? – csod�lkozott el Harry. – M�gis mit?

�jult k�v�ncsis�ggal m�regette a lev�l „sz�veg�t”.

-Ezek bet�k lenn�nek? Nekem csak egy hallom egym�s ut�n dob�lt vonalnak t�nik.

– Ezt nem gondolhatja komolyan! – h�rd�lt fel v�ratlanul Luka, a teremben l�v�k nem kis ijedts�g�re.

A fi� �gy pattant fel az �gyb�l, mintha valaki felr�ntotta volna onnan. D�h�sen Mark el� p�rd�lt.

– Mire v�ljem ezt?! – morgott a f�rfira.

– Miel�tt csatlakozn�k a l�zad�shoz, esetleg megtudhatn�m, mi is a felh�borod�s oka? – n�zett fel �rtatlan szemekkel a fidelian.

Luka m�rgesen f�jtatva Mark kez�be nyomta az imm�ron igencsak gy�r�tt �llapotban l�v� levelet.

A f�rfi halv�ny mosollyal kisim�totta azt, majd neki�llt az olvas�snak.

– Mi t�rt�nt? – k�rdezte b�tortalanul Hermione. – Kit�l j�tt az a lev�l?

– Az ap�mt�l… – Luka szinte k�pte a sz�t.

– Mi a baj? – pislogott zavartan a leanfayre Harry. – Ritk�n l�tni t�ged ennyire zaklatottnak.

Luka lehunyta szemeit, majd vett p�r m�ly l�legzetet, �gy pr�b�lv�n nyugalmat er�ltetni mag�ra.

– Ap�m k�z�lte velem, hogy holnap d�lut�n �rtem j�n, �s hazavisz… – lassan felnyitotta pill�it. – Hivatalosan.

Kijelent�se nem �rte el a v�rt hat�st, h�rom bar�tja sz�tlanul, elkerekedett szemekkel n�zett r�.

– Hazavisz? – t�rte meg v�g�l a csendet Hermione remeg� hangja. – De h�t m�g majd k�t h�nap van h�tra a tan�vb�l… – zavartan elhallgatott.

– Mi�rt? – ny�g�tt fel Harry is.

Luka m�r �pp v�laszra nyitotta volna a sz�j�t, mikor Mark v�ratlanul k�zbesz�lt.

– K�r duzzogni… Ethannek igaza van – mondta a f�rfi.

– Tess�k?! – fordult fel� a h�rom fiatal.

A f�rfi v�dekez�n h�tr�bb csusszant az �gyon.

– Nem kell egyb�l a torkomnak esni! – emelte fel kezeit. – �n csak azt mondtam, hogy val�sz�n�leg �n is hasonl�k�ppen cselekedn�k, mint Ethan… – hallgat�s�ga �rtetlen tekintet�t l�tva b�vebb magyar�zatba kezdett. – Egyszer�en kifejezve: agg�dik Luk��rt. Hisz m�giscsak a fia! P�r h�napon bel�l ez m�r a m�sodik eset, hogy kis h�j�n Voldemort h�zicic�jak�nt v�gezte… Vagy ami m�g rosszabb, holtan.

– Na de…! – kezdte volna a leanfay, �m Mark egy int�ssel belefojtotta a sz�t.

– A nyakadban f�gg� krist�ly �ri�si felel�ss�get jelent – n�zett m�lyen a fi� szem�be. – J�l tudom, hogy m�r nagyon eleged van abb�l, hogy gyerekkorod �ta azt hallgatod, hogy k�teless�gek �gy, feladatok �gy, �s hogy m�sok �rdekeit mindig el�bbre kellett helyezni a saj�tod�n�l… – jelent�s�gteljesen meglobogtatta a kez�ben szorongatott levelet. – Ezzel Ethan is t�k�letesen tiszt�ban van. Mindannyiunk k�z�l � �rtheti meg a legjobban, hogy egy kicsit el akart�l szabadulni az a korl�tokkal �s szab�lyokkal teli hercegi �letedb�l... Ez�rt is egyezett bele, hogy idej�hess. Ne n�zz �gy r�m! – emelte fel fenyeget�en mutat�ujj�t Luka sokatmond� fintora l�tt�n. – Igenis beleegyezett… Fogcsikorgatva, b�r, de beleegyezett. Ha nem �gy tett volna, nem lenn�l most itt…

– Ez abszordum! – sz�lt k�zbe Hermione nem b�rv�n tov�bb t�rt�ztetni mag�t.
A l�ny d�h�sen becsapta k�nyv�t, majd �gy ford�totta sz�k�t, hogy szembe ker�lj�n Markkal.

– Igaz, hogy az apja, r�ad�sul egyben a sz�l�f�ldje uralkod�ja is, de Luk�nak is vannak jogai – k�z�lte a f�rfival sz�razon. – M�r elm�lt tizenhat �ves! Joga van a saj�t �let�t ir�ny�tania!

A fidelian lassan elmosolyodott, majd sokatmond�an Luk�ra pillantott.
A fi� halkan fels�hajtott, majd lassan megr�zta a fej�t.

– Sajnos jelen esetben Marknak igaza van – mondta.

Kijelent�se egy�ntet� megr�k�ny�d�st v�ltott ki mind Hermion�b�l, mind Harry�kb�l.

– A probl�ma megint ott kezd�dik, hogy embernek n�zitek Luk�t – pillantott a griffend�les h�rmasra Mark.

– Nem �rtem… – ny�gte Ron.

– Hogy tudn�m a legegyszer�bben elmagyar�zni? – tette fel mag�nak a k�rd�s a fidelian. – Ugye m�r tal�lkoztatok Ethannel, Luka apj�val? – k�rdezte.

Harry bizonytalanul b�lintott. Imm�ron g�ze sem volt, hov� akar kilyukadni a f�rfi.

– Mit gondoltatok, h�ny �ves? – �rdekl�d�tt Mark.

– Luka h�ga azt mondta, hogy negyven�t… – kezdte Hermione, de Luka egyb�l k�zbesz�lt.

– Mark arra k�v�ncsi, hogy h�ny �vesnek n�zt�tek – morogta. – Eltekintve att�l, hogy ki mit mondott.

A h�rom griffend�les zavartan egym�sra pillantott, v�g�l Harry mondta ki gondolataikat.

– �gy huszonkett�-huszonh�rom k�r�linek – motyogta alig hallhat�an.

A fidelian el�gedetten biccentett.

– Nem v�letlen, hogy annyinak n�zt�tek – sz�les mosoly �lt ki az arc�ra. – Ez az�rt lehets�ges, mert Ethan egy napot se �regedet huszonk�t �ves kora �ta… �s egy j� ideig m�g nem is fog.

Harry szinte hallotta �lla csattan�s�t a padl�n.

-Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy…

– Nem vagyunk hallhatatlanok – adta meg a v�laszt Luka, kital�lva gondolatait. – Csak m�s az �reged�si ciklusunk.

– A leanfayek nyugodt k�r�lm�nyek k�z�tt t�bb mint 200 �vig �lnek �s ebb�l �gy 150 �vig nem �regednek – vette �t a sz�t Mark. – Ez alapj�n a t�rsadalom m�sk�pp l�tja a feln�tts�get is – egy pillanatra sz�netet tartott, hogy Harry�k megem�szthess�k az eddig hallottakat. – Az igazat megvallva, m�g mag�t Ethant is meggondolatlan fiatalk�nt kezelik, b�r lassan m�r elkezdenek feln�ttk�nt tekinteni r�. Luka pedig m�g egy�rtelm�en gyerek. Ha a ti t�rsadalmatokra akarn�m leford�tani a dolgot, akkor olyan nyolc-t�z �ves gyerek…

Az eml�tett „gyerek” savany�an elfintorodott, de egy sz�t sem sz�lt, egy�rtelm�en bizony�tv�n, hogy a fidelian nagyon is igazat besz�l.

– Most m�r �rtitek? – csapta �ssze tenyer�t a fidelian. – Ethan nagyon is megtehette volna, hogy bez�rja a szob�j�ba Luk�t, ahelyett hogy hagyja ide elj�nni. R�ad�sul… – jelent�s�gteljesen a mag�ban mormog� leanfayre pillantott. – Meg�g�rted, hogy m�g egy a kar�csonyihoz hasonl� eset, �s sz� n�lk�l visszam�sz.

A motyog�s j�l hallhat�an feler�s�d�tt.

– A dolgot �sszess�g�ben n�zve mondta, hogy Ethannek igaza van – fordult vissza a griffend�les h�rmas fel� Mark. – Csak az�rt engedte el ide Luk�t, mert Dumbledore azt mondta, itt megv�dik �t. Mivel m�r m�sodj�ra se siker�lt eleget tenni ennek az �g�retnek, �gy logikus, hogy Ethan egyszer csak megel�geli a dolgot �s hazaviszi a fi�t. Otthon ugyanolyan es�lyei vannak a megv�d�s�re, mint itt…

– Csak az eszk�z�k m�sok – morogta Luka.

A fonott haj� fi� savany� k�ppel huppant vissza �gy�ra.

– R�ad�sul nem el�g, hogy elvisz… – d�h�sen a matracra csapott –, felt�tlen musz�j neki mindezt hivatalosan tennie!

Harry meglepetten bar�tj�ra pislogott. M�r mikor el�sz�r eml�tette ezt a hivatalos dolgot, m�r akkor r� akart k�rdezni, m�gis mi a sz�szt jelent ez? A fi� arckifejez�s�b�l �s viselked�s�b�l egy�rtelm�en arra lehet k�vetkeztetni, hogy valami nem kellemes �gy lehet.

– Pontosan mit is �rtetek az alatt, hogy hivatalosan �rted j�n? – sand�tott a leanfayre.

Luka lemond�an fels�hajtott.

– Szimpl�n csak annyit, hogy nem Luka Panthert viszi haza, hanem Ilukin en Avist – felelte, olyan hangnemben, mintha ez mag�t�l �rtet�d� lenne.

– Mi a k�l�nbs�g? – pillantott fel a mindeddig makacsul a padl�t b�mul� Hermione. – A kett� egy �s ugyanaz a szem�ly… Te.

A leanfay halv�nyan a l�nyra mosolygott.

– A dolog nem ilyen egyszer� – r�zta a fej�t. – Mikor idej�ttem akkor csak egy szimpla tin�dzser voltam, �gy megtehettem, hogy az �j leple alatt, titokban j�jjek az iskol�ba.

– �s most mi a k�l�nbs�g? – k�rdezte egy emberk�nt a griffend�les h�rmas.

– Az hogy most Ethan hivatalosan �hajtja elvinni a fi�t – adta meg a v�laszt Mark. – A fi�t…, a leani tr�n�r�k�st.

– Ez azt jelenti, hogy… – dadogta Harry.

– Pontosan! – b�lintott Luka. – Cicaf�lek, j�kora h�rver�s, d�szk�s�ret, etikett, miegym�s… P�p� nagy titok! – majd kiss� komolyabban folytatta: – Imm�ron az eg�sz suli meg fogja tudni, ki vagy mi is vagyok.