41. P�nik
  

Harry �let�ben nem l�tott m�g ekkora �llatot. A hatalmas ordas teljesen bet�lt�tte a m�r �nmag�ban sem csek�ly m�ret� lyukat a falon.

A m�lybarna szemp�r p�r r�pke pillanat alatt felm�rte k�rnyezet�t, k�l�n�sen hosszan elid�zve a f�ld�n kuporg� k�t fi�n �s a vel�k szemben kivont p�lc�val �ll� Lucius Mafoyon.

A sz�ke haj� f�rfi elkerekedett szemekkel viszonozta a pillant�st. �gy t�nt nem is igaz�n hiszi el, amit l�t.

Majd a hal�lfal� viselked�se az egyik pillanatr�l a m�sikra gy�keresen megv�ltozott. Halk nevet�st hallatott, s p�lc�j�t leeresztve �jra v�gigm�rte a l�nyi m�ret� farkast. Imm�ron mosolyogva.

– Haran! – sz�lt h�tra az Idom�rnak k�nnyed hangon. – �gy t�nik, az egyik embered elhagyta az �leb�t!

A p�r l�p�ssel m�g�tte �ll� f�rfi n�ma �rtetlens�ggel Malfoy fel� fordult.

– Lucius… – dadogta. Eg�sz test�ben remegett. – A csapatom a macskaf�l�kre specializ�l�dott. Egyik�nknek sincs k�z�l�nk farkasa… Se kicsi… se nagy…

Mondatai hallat�n kisebb p�nikroham s�p�rt v�gig a teremben l�v�k�n.

– Azt akarod ezzel mondani, hogy az a nagy d�g nem a ti ir�ny�t�sotok alatt �ll? – villantotta tekintet�t az Idom�rra Malfoy. – Biztos vagy te ebben? – k�rdezte rem�nytelin.

A kecskeszak�llas f�rfi reszketve b�lintott. Kor�bbi fennk�lts�g�nek �s g�g�nek imm�ron nyoma se volt.

Harry l�legzetvisszafojtva figyelte hol a hal�lfal�kat, hol a k�l�n�s �llatot. Csak rem�nykedni tudott benne, hogy a farkas az el�bbieket finomabb falatnak tartja, mint k�t elgy�t�rt tizenhat �vest.

A nagydarab �llat fenyeget� morg�s k�s�ret�ben lassan bel�pkedett a terembe, nyom�ban egy j�val kisebb farkassal.

Ez ut�bbiban Harry meglepetten ismerte fel Vihart, Luka �nk�ntes �rangyal�t.

A nem csek�ly m�ret� h�feh�r ordas aranyos pl�ss�llatnak t�nt az el�tte l�pked� �ri�si m�ret� fajt�rsa mellett.

Vihar v�ratlanul el�retrappolt, s p�r ugr�ssal a k�t fiatal mellett termett. M�r-m�r nevetve Harryre hunyorgott, mik�zben fej�vel megb�kte a fi� kez�t.

Az �llat hegyes fogai k�z�tt egy s�t�t bot pihent nyugodtan, szeml�tom�st arra v�rtan, hogy Harry elvegye onnan.

– Most akarsz j�tszani? – kerekedett el a griffend�les fi� szeme. Keze automatikusan a felk�n�lt t�rgy�rt ny�lt. – Nem hiszem, hogy ez a legmegfelel�bb alkal…

Hirtelen eln�mult. Pislogva az ujjai k�zt szorongatott botra meredt.
Imm�ron biztos volt benne, hogy �lmodik.

Tenyer�ben nem m�s, mint a var�zsp�lc�ja pihent.

Lassan elmosolyodott, majd kez�t vigyorogva az �llat h�feh�r sz�r�be f�rta.

– K�sz�n�m! – motyogta.

Vihar halkan morrant egyet, s ugyanakkor figyelmeztet�en arr�bb l�pdelt.

Harry, mint aki m�ly �lomb�l �bredt, szaggatott mozdulatokkal felemelkedett.
Olyannyira nehez�re esett a t�dej�be n�mi leveg�t pr�selni, mintha k�telek tekeredtek volna mellkas�ra.

Az �ri�si farkas m�r nem volt az ajt�ban (pontosabban mondva annak hely�n XD ). Nem... Imm�ron el�tte magasodott teljes val�j�ban. A durva sz�rk�s-feh�r bunda, az izmos test, lap�tnyi mancsok �s kivillan� fogak l�tv�nya, mind hozz�j�rult ahhoz, hogy Harry ujjai megfesz�ljenek var�zsp�lc�j�n.

– Stupor! – hangzott el egy �tok, �m nem az � sz�j�b�l.

A b�b�j kimond�ja Lucius Malfoy volt. A tejfelsz�ke haj� f�rfi elsz�ntan pr�b�lta visszaszerezni az uralmat az igencsak grotekssz� v�l� helyzet f�l�tt.

Nem tudni, hogy �tk�val kire is sz�nd�kozott c�lozni, �m egy biztos volt. A v�r�s f�nycs�va a Harry el� ugr� �ri�si farkas oldal�nak csap�dott, majd halv�ny v�r�s szikr�kat sz�rva semmiv� oszlott.

– B�d�s korcs t�nj el az �tb�l! – ord�totta Malfoy, mik�zben �jabb �s �jabb k�b�t� �tkot sz�rt a mozd�thatatlan sziklak�nt �ll� ordasra, eredm�nytelen�l.

Harry akaratlanul is elmosolyodott.

No l�m csak!�me a bizony�t�k, hogy Lucius t�nyleg „s�t�t” var�zsl�… – nevetett fel gondolatban. – M�r az els� �vesek is tudj�k, hogy egy ekkora m�ret� l�ny elk�b�t�s�hoz, legal�bb h�rom ember egyidej� �tka sz�ks�ges.

A hatalmas farkas megel�gelv�n a hal�lfal� sorozatos t�mad�s�t, fenyeget� morg�ssal a f�rfi fel� vetette mag�t.

H�rg� vakkant�sok, elfojtott sikolyok, f�jdalomteli �v�lt�sek, f�ldreng�sszer� morajl�s, v�rfagyaszt� vony�t�s, tompa csattan�sok...

Ennyi volt csup�n, amit Harry felfogott a p�r m�sodperc alatt leforg� jelenetb�l. Feje k�nz� f�j�ssal reag�lt az �rv�nyl� sz�n- �s hangkavalk�dra.

Eg�sz test�ben remegett, s hab�r csak az im�nt siker�lt talpra �llnia, meglepetten tapasztalta, hogy ism�telten a hideg f�ld�n kucorog.

D�h�sen f�jva r�zta meg a fej�t, mint valami v�zt�l megszabadulni k�v�n� kutya.
A sz�d�l�s, hab�r nem m�lt el, de enyh�lt valamelyest, s a vil�g �jra kiny�lt el�tte.
Nem hiszem el! – f�st�l�g�tt mag�ban. – El�jultam p�r m�sodpercre…! M�s magyar�zat nincs arra, hogy g�z�m sincs, mik�nt ker�ltem a f�ldre.

Lassan felpillantott. Smaragdz�ld szemei moh�n kutatatt�k k�rnyezet�ket, onnan rem�lv�n a v�laszt gondolataiban �jra- �s �jra felbukkan� k�rd�sre: M�gis mi t�rt�nt?

Kezeinek remeg�se feler�s�d�tt, torka ism�telten elszorult mikor is felfogta az el� ter�l� l�tv�nyt.

M�gis mennyi ideig nem volt mag�n�l?!

Olyan �rz�se volt, mintha valaki titkon egy zsupszkulcsot nyomott volna a kez�be, ugyanis az �risz�be hatol� k�p m�g csak nyomokban sem hasonl�tott arra, ami eszm�lete utols� eml�kmorzs�j�ba beiv�dott.

Komoran f�l� hajol� f�k, k�s�rtetiesen suttog� levelek, fenyeget�en z�rg� bokrok s�t�t k�rvonalai keretezt�k a h�tteret.

Egy erd� kell�s k�zep�n volt!

Megr�zta fej�t, rem�lve, hogy ezzel kitisztul l�t�sa.

�m hi�ba. Maradtak a f�k �s bokrok, nyoma sem volt pinc�nek, falaknak, �s hal�lfal�knak.
A v�ratlanul megzizzen� f� �s a halk, surran� l�ptek zaja �stdobver�snek t�nt az ijedts�gt�l feler�s�d� hall�s�nak.

Er�lk�dve nyelt egyet, �gy pr�b�lv�n kisz�radt tork�t n�mik�pp megnedves�teni. Szaggatott mozdulatokkal az arc�hoz emelte kez�t, majd egy j� er�set r�csapott.
Nem �lmodta! Ez a val�s�g!

A komor val�s�g volt, hogy az �benfekete, k�cos haj� fi� egy s�t�t erd� k�zep�n �cs�rg�tt, f�l tucat farkas t�rsas�g�ban.

Hat fenyeget� szemp�r meredt r�. Hat n�ma viccsorra h�z�d� pofa, sz�mtalan kivillan� t�hegyes fog…

M�GIS MI T�RT�NT?!

Zih�lva maga al�h�zta l�bait, majd csigalass�s�gnak t�n� mozdulatokkal, �vatosan megpr�b�lt arr�bbcs�szni, min�l t�volabb a bern�thegyi m�ret� �llatokt�l.
Remeg� kezei v�ratlanul valami puh�ba �tk�ztek.

T�deje szinte felrobbant a visszatartott leveg�t�l, mik�zben szaggatott mozdulatokkal az „akad�ly” ir�ny�ba ford�totta a fej�t.

Szemei dupl�j�ra n�ttek mikor is felfogta, mibe is �tk�z�tt.

K�zvetlen�l mellette Luka mozdulatlan alakja fek�dt.

Ha � rossz helyzetben volt, akkor fogalma sem volt mit lehetne a leanfayre mondani.
A fi� nemes egyszer�s�ggel sz�rny� �llapotban volt. Arc�ra s ruh�j�ra piszok �s v�r barn�s kever�ke ragadt. Test�t �l�nkpiros v�g�sok �s horzsol�sok tark�tott�k. Nyak�n haragosv�r�s cs�k mutatta az Idom�rok �v�nek kor�bbi hely�t.

Szaggatott, fel�letes l�gz�se nyom�n l�gyan megrezd�ltek a szem�be hull� �jfekete hajtincsek.

Harry ijedts�gt�l zih�lva k�zelebb h�z�dott bar�tj�hoz.

Meg fog halni! – sik�totta egy hang a fej�ben. – � is meg fog halni �s megint az �n hib�m lesz! Mi�rt van az, hogy mindenkit meg�l�k magam k�r�l?!

Az egyik farkas kiv�lt a t�bbiek k�z�l, s k�v�ncsian szimatolva a k�t fi� fel� indult.

– NEEEEE! – �v�lt�tte Harry teljes t�dej�b�l, s mindeddig kez�ben szorongatott p�lc�j�t az �llatra szegezve egy v�r�s f�nycs�v�t k�ld�tt a meglepett ordas fel�, s hajsz�l h�j�n el is tal�lta azt.

– Hagyj�tok abba! – csattant fel v�ratlanul egy er�lyes hang. – Semmi �rtelme egym�s megt�mad�s�nak!

Az egyik k�zeli bokor hossz�k�s levelei megrezd�ltek, majd egy magas f�rfi l�pett el� s�t�tz�ld n�v�ny takar�s�b�l, nyom�ban Viharral.

A negyvenes �vei v�g�n j�r� idegen m�lybarna szemei d�h�sen p�szt�zt�k a furcsa t�rsas�got.

– Nem megmondtam nektek, hogy maradjatok a h�tt�rben? Nem hi�nyzik neki m�g a ti l�tv�nyotok is! – �llt meg sz�tvetett l�bakkal a fi�k k�r� gy�lt farkasok el�tt. – Elhiszem, hogy k�v�ncsiak vagytok, de nem ez a legmegfelel�bb alkalom a bar�tkoz�sra.

A f�rfi mellett nyugodtan �cs�rg� Vihar helyesl�en morrant egyet.

P�r pillanatig n�ma csend borult a k�rny�kre, majd a hat k�v�ncsiskod� lassan az erd� s�t�tje fel� vette �tj�t, mag�ra hagyva a k�t fiatalt a k�l�n�s j�vev�nnyel �s Viharral.

– Jobban vagy? – l�pett Harry mell� az idegen.

A k�cos haj� fi� d�bbenten a f�l�tte �ll� f�rfire pislogott.

– Mi folyik itt? – fakadt ki hirtelen. Szemei k�ts�gbeesetten villantak ide-oda. – Mi t�rt�nt? Hol vagyok? – zih�lva talpra k�zd�tte mag�t. – Ki maga?

– Nyugi! – tette a v�ll�ra kez�t a furcsa f�rfi. – Semmi baj! Bar�t vagyok! – finoman visszanyomta a fi�t a f�ldre. – Nyugodj le! L�legezz m�lyeket! Csak nemr�g volt egy el�g komoly p�nikrohamod…

– Tess�k!? – kerekedett el Harry szeme. – Hogy mim?

– P�nikrohamod – hangzott a nyugodt v�lasz.

A f�rfi p�r l�p�ssel Luka mellett termett. H�tizs�kj�t a f�ldre dobv�n, k�t kulacsszer� �veget, �s egy furcsa kend�t h�zott el� a feneketlennek tetsz� t�sk�b�l.

– Ha megtudja, hogy mire haszn�ltam… – motyogta alig hallhat�an, mik�zben vizet l�ty�gtetett a vil�gos anyagra, s neki�llt az eszm�letlen leanfay arc�nak �s sebeinek tiszt�t�s�hoz.

Harry elkerekedett szemekkel figyelte a jelenetet. Sz�ve vad d�b�rg�se lassan csillapodni l�tszott, �s mintha a gyomr�t szor�t� �rz�s is enyh�lt volna. A f�rfi jelenl�te k�l�n�s m�don megnyugtatta.

– P�nikrohamom volt? – k�rdezte. Hangj�ba imm�ron k�v�ncsis�g �s nem t�m�ny k�ts�gbees�s vegy�lt. – M�gis mi t�rt�nt? – �rdekl�dve k�rbepillantott. – Hogy ker�lt�nk ide? Mit keresnek itt a farkasok? Hol vannak a hal�lfal�k? Na �s az nagy d�g?

A f�rfi pr�szk�lve felhorkant.

– Szerintem igy�l el�bb egy kis vizet! – nyomta a fi� kez�be az egyik kulacsot. – Mindent elmagyar�zok…

Harry enyh�n remeg� k�zzel elvette a felk�n�lt �veget, s nagyot h�zott bel�le.

– A legjobb, ha a legelej�n kezdem – motyogta f�rfi. Neki�llt a bevizezett kend� m�g tiszta r�szeit m�dszeresen cs�kokra szaggatni. – Mivel m�g nem volt alkalmam a bemutatkoz�sra, �gy �gy helyes, ha azzal ind�tok… A nevem Mark Moran – ny�jtotta szabad kez�t a meglepett fi� fel�. – H�vj csak nyugodtan Marknak!

– Harry… – r�zott kezet a f�rfivel. – Harry Potter.

Mark lassan elmosolyodott.

– Sokat hallottam m�r r�lad – tekintette az er�tlen�l szuszog� Luk�ra v�ndorolt. – Ilukin nagyon sokra tart.

– Honnan ismeri Luk�t?

– Ha �gy tetszik a tan�ra vagyok… – majd Harry fintor�t l�tva a f�rfi nevetve hozz�tette: – De hogy Luk�t id�zzem, �n vagyok a tiszteletbeli nagyb�tyja is.

– Tiszteletbeli nagyb�tyja? – �rtetlenkedett a griffend�les.

Mark f�sultan legyintett.

– Most nem ez a fontos.

Id�k�zben sikeresen feldarabolta a jobb napokat is l�tott kend�t, majd az �gy kapott cs�kokkal neki�llt a leanfay karj�n h�z�d� komolyabb v�g�sokat bek�t�zni.

Harry t�relmesen megv�rta, m�g befejezi az els� cs�k felteker�s�t, �m mikor l�tta, hogy a f�rfi a k�vetkez��rt ny�l, v�ratlanul kifakadt.

– Elmondja v�gre, hogy mi t�rt�nt, vagy �lljak neki bark�b�zni? – k�rdezte szemreh�ny�an.
Mark nem zavartatva mag�t, nyugodtan folytatta Luka �pol�s�t.

– Mikor a „nagy d�g” h�v�s�ra megjelent a pic�ben egy tucatnyi farkas, a hal�lfal�k k�ts�gbees�s�kben neki�lltak minden mozg� dologra �tkokat l�ni – magyar�zta. Harry sz�vesen megk�rdezte volna, hogy ezt ugyan honnan tudja, de �gy d�nt�tt ink�bb cs�ndben marad, mert a v�g�n t�nyleg tal�lgathat. – Az egyik b�b�j viszont t�ged tal�lt el – folytatta Mark, mik�zben gyakorlott mozdulatokkal kitiszt�totta az el�tte fekv� leanfay h�t�t �tszel� m�lyebb v�g�st. – El�sz�r azt hittem megdermedt�l te is, mint n�h�ny meg�tkozott farkas. Majd egy percen �t csak �llt�l �s magad el� meredt�l, azt�n hirtelen kiab�lni kezdt�l �s v�logat�s n�lk�l r�t�madt�l mindenkire… El�bb puszta k�zzel, majd var�zslattal – savany�an elfintorodott. – A seg�ts�gedre siet� farkasok k�z�l h�rmat te k�b�tott�l el.

Harry d�bbenten pislogva b�mult a f�rfire.

Semmire se eml�kezett a Mark �ltal elmondottakb�l. Pedig ha igaz, akkor �gy viselkedett, mint aki elvesz�tette j�zan esz�t.

Szemlehunyva pr�b�lt valami v�laszt tal�lni a t�rt�ntekre… Vagy legal�bb egy eml�kmorzs�t.
Pill�i hirtelen felpattantak, s moh�n Mark fel� fordult.

– Mi volt az �tok, ami eltal�lt? – szegezte a f�rfinek a k�rd�st.

– Tess�k?

– Milyen var�zssz�t haszn�ltak a hal�lfal�k?

Mark elgondolkozta vakarta meg a fej�t.

– Volt ott minden – motyogta. – L�ssuk csak… Stupor, flavia, allego, malu visium…
Harry minden egyes sz� elmond�sa ut�n h�mm�gve b�lintott, �m az utols� �tok hallat�n, hirtelen felki�ltott.

– Malu visium? – csapott a f�ldre. – Ez az!

– Mi olyan k�l�nleges benne? – n�zett a fi�ra f�lrebiccentett fejjel Mark.

Harry kiss� meglepetten viszonozta a pillant�st.

– Maga nem var�zsl� – nem k�rd�s volt, meg�llap�t�s.

– Eltal�ltad – vont v�llat amaz. – Sz�val mi olyan k�l�nleges benne?

– Szerintem �n is egyb�l r�j�n, ha meghallja a n�pi nev�t… – Harry smaragdz�ld tekintet�t f�radtan az �gre emelte. – Lid�rcnyom�s.

A f�rfi biccentett jelezv�n kezdi �rteni, mire is akart utalni a sr�c.

– Egyszer�en kifejezve az �tok el�hozza a legm�lyebb f�lelmeket – folytatta a griffend�les fi�. – A meg�tkozott szem�ly sz� szerint a saj�t �rny�k�t�l is megijed. M�g az olyan �rtalmatlan l�nyekben is mint egy apr� hangya hal�los fenyeget�st v�l felfedezni… – az utols� szavakat szinte m�r suttogva mondta ki.

Pillant�s�t a f�ldre szegezve, idegesen t�pkedni kezdte a f�sz�lakat. Lassan, egyes�vel.
Mark egy ideig sajn�lkozva figyelte, majd v�ratlanul �jra a fi� kez�be nyomta a kulacsot.

– Ez nem azt jelenti, hogy gyenge vagy – mondta. Hangj�ba gyeng�ds�g �s meg�rt�s vegy�l. – A nem �pp r�zs�s lelki�llapotod, �s az �tok egy�ttes hat�sa okozhatta a p�nikrohamot – gondolkodott hangosan. – B�rki hasonl�an reag�lt volna. S�t m�g rosszabbul.
Harry n�mi t�tov�z�s ut�n az �veg�rt ny�lt, majd h�l�s mosollyal belekortyolt.

– �r�l�k, hogy m�r jobban vagy – borzolta fel a fi� am�gy is k�cos haj�t Mark. – Az igazat megvallva, komolyan agg�dtam �rted – p�r pillanatra sz�netet tartott, mintha azon gondolkodott volna, hogy folytassa-e: – Nem tudt�l magadr�l �s a k�r�l�tted l�v� dolgokr�l. Annyira k�ts�gbe volt�l esve, hogy m�g leveg�t venni is elfelejtett�l… Ha nem pofozlak fel, belehalt�l volna a l�gszomjba.

Harry �rezte, amint arca felf�rosodik, ugyanakkor a sz�v�t is megnyugtat� melegs�g t�lt�tte el. Egy kez�n meg tudta sz�molni azokat a feln�tteket akik t�r�dtek a hogyl�t�vel.

– Az a legironikusabb az eg�szben, hogy az �tkot val�sz�n�leg annak a nagy d�gnek sz�nt�k – morogta.

Mark a beteg�pol�st f�lbeszak�tva szeme sark�b�l a fi�ra sand�tott.

– Ezt honnan veszed? – k�rdezte.

– A lid�rcnyom�s �tok m�r vagy 100 �ve kiment a divatb�l. M�g r�gen haszn�lt�k a ny�jat �rz� var�zsl�k a ragadoz�k elriaszt�s�ra – p�r pillanatra elmerengett. – Csod�lom, hogy valamelyik�knek esz�be jutott – motyogta. – Biztos az az ideges�t� Idom�r volt.

– Ragadoz�k elriaszt�s�ra haszn�lt�k? – mosolyodott el sokatmond�an Mark. – Akkor az�rt alkalmazta azt az �tkot. Azt hitte, ezzel meg�ll�that minket, ha m�r a dr�gal�tos nyak�rve nem volt k�zn�l…

– Minket? – ism�telte Harry. – Maga is ott volt? Mugli l�t�re bemer�szkedett egy var�zsl�kkal �s farkasokkal teli �p�letbe?

Mark fintorogva cs�v�lta meg a fej�t.

– Tudod csal�dtam benned – emelte m�lybarna tekintet�t a griffend�les fi�ra. – �n �gy hallottam te egy �lelmes fiatalember vagy, f�leg ami a rejt�lyek megold�s�t illeti.

A sr�c szem�ld�kr�ncolva Markra meredt. A f�rfi szeme furcs�n ismer�snek t�nt sz�m�ra, de hi�ba t�rte a fej�t, nem tudott r�j�nni honnan.

– Mik�nt tal�ltalak meg titeket? Honnan tudom, mi t�rt�nt annak a romos h�z pinc�j�ben? – recit�lta Mark. – Mi�rt k�zlekedek zavartalanul farkasok k�z�tt? Mi�rt t�ri Vihar egy sz� n�lk�l, hogy azt csin�ljak Luk�val, amit akarok? Mi�rt…?

– Nem �rtem hova akar kilyukadni – v�gott k�zbe Harry, f�lbeszak�tva a furcsa felsorol�st.
Zavara n�tt�n-n�tt. Fogalma sem volt mire fel ez sok k�rd�s. Mintha a f�rfi saj�t „bar�t mivolt�t” akarn� megk�rd�jelezni. M�gse b�zhat benne?

Mark l�tv�nyosan fels�hajtott.

– Szerintem az elm�lt �r�k hat�sa miatt lehet, hogy egy ilyen egy�rtelm� t�nyt nem veszel �szre. Minden k�rd�sre egyetlenegy v�lasz van… – sz�ja sz�les mosolyra h�z�dott. Gesztenyesz�n tekintete j�t�kos csillog�ssal telt meg. – Az a „nagy d�g” �N vagyok.