24. M�g nincs v�ge az �jszak�nak!
  

Harry k�ts�gbeesetten ord�tott, mikor megpillantotta az alattuk elter�l� t�bb sz�z m�ter m�ly szakad�kot. Szinte m�r l�tta lelki szemei el�tt, amint test�k szil�nkokra t�rik az �les szikl�kon.
Szemeit behunyva, a p�rduc sz�r�be f�rta arc�t.

�s ekkor megt�rt�nt a csoda. Nem zuhantak tov�bb.

Harry nem mert megmozdulni. F�lt, hogy mindez csak ill�zi�, �s ha felpillant azt fogja l�tni, amint f�ktelen sebess�ggel zuhannak a f�ld �s a borotva�les k�vek fel�.
�m a v�rt f�jdalom elmaradt. Helyette az a furcsa �rz�se t�madt, mintha l�gy szell� kapna a haj�ba. L�b�hoz id�k�nt hozz��rt valami.
K�v�ncsian felemelkedett, majd meglepetten felny�g�tt.
Nem zuhantak, hanem rep�ltek. Luka rep�lt!
L�ba alatt k�t hatalmas sz�rny helyezkedett el. A h�feh�r tollak mindenf�le neh�zs�g n�lk�l, hangtalanul has�tott�k a leveg�t.
Harry �vatosan v�gigsim�tott a hozz� legk�zelebb es� �ven, majd nem tudv�n k�v�ncsis�g�t tov�bb t�rt�ztetni, kit�pett egy tollat.

– Meg�r�lt�l? – ki�ltott fel Luka f�lig meglepetten, f�lig bossz�san.

– Azt hiszem, igen – v�laszolta Harry ujjai k�zt p�rgetve a kit�pett tollat, melynek sz�le ez�st�sen ragyogott a holdf�nyben. – M�s magyar�zat nincs az ut�bbi �r�k t�rt�n�seire.

– Biztos�thatlak, hogy mindez a val�s�g, �s nem kell megkopasztanod csak az�rt, hogy saj�t kez�leg bizonyosodhass meg r�la!

– �lmomban sem gondoltam volna, hogy van sz�rnyad – t�rt mag�hoz Harry. – Honnan var�zsoltad el�?

– Mindig is volt sz�rnyam, att�l hogy nem l�tszott – felelte a p�rduc. – Van n�mi k�nyelmi el�nye annak, hogy el tudom t�ntetni… R�ad�sul sz�mos k�rd�st is megsp�rolok ezzel.

– Hihetetlen - motyogta Harry, majd hangosabban folytatta: – Van m�g p�r ilyen „meglepet�sed”? Csakhogy felk�sz�lhessek r� lelkileg.

– Ki tudja? – Luka hangja egy�rtelm�en el�rulta, hogy mosolyog.

Harry vigyorogva megcs�v�lta a fej�t.
Megk�nnyebb�lten l�legezte be a „magaslati leveg�t”. N�mi pr�b�lkoz�s ut�n siker�lt neki a legk�nyelmesebb testhelyzetet is megtal�lnia, ami Luk�t sem zavarja a rep�l�sben: t�rdeit szorosan felh�zta a sz�rnyak t�v�be, �gy azok nem akadtak bele folyton a l�b�ba.

Harrynek eddig k�tszer volt hasonl� �lm�nyben r�sze, mindk�t alkalommal Csik�cs�r, a hipogriff h�t�n. Hab�r az a „s�tarep�l�s” nem eml�thet� egy lapon ezzel. Csik�cs�r ugyanis s�r�, er�teljes sz�rnycsap�sokkal haladt, s minden egyes csap�skor k�t m�tert emelkedett �s s�llyedt. Luka ellenben csak az ir�nyv�ltoztat�sokhoz illetve a sebess�g v�ltoztat�s�hoz mozgatta sz�rnyait, egy�bk�nt azokat sz�tt�rva n�m�n, viszont sebesen siklott.

– Itt lesz�llok! – hallotta Harry maga al�l. – Nem szeretn�m, hogy ha valaki a kast�ly ablak�b�l kin�zv�n egy rep�l� p�rduccal tal�ln� szemk�zt mag�t… A marad�k p�r perces utat gyalog is megtehetj�k.

Luka, bar�tja v�lasz�t meg sem v�rva, lassan ereszkedni kezdett.

Egyre t�bb r�szlet v�lt l�that�v� az alattuk elter�l� t�jb�l. A s�r� erd�vel bor�tott vid�ket �rintetlen h�takar� lepte be. A f�ldb�l helyenk�nt egy-egy szikladarab �llt ki. A f�k t�rzsei k�z�tt t�sk�s illetve �r�kz�ld bokrok sorakoztak.

Luka s�r� sz�rnycsap�sok k�s�ret�ben, �vatosan a f�ldre huppant, s Harry vigy�zva lecsusszant a h�t�r�l.

Luka megr�zta mag�t, majd �talakult leanfay�.

– Innen egy kilom�ternyire van az iskola – mondta a fonott haj� fi�.

Azzal elindult a mutatott ir�nyba. Harry szorosan a nyom�ban maradva k�vette �t.

A kast�ly fel� tart� k�t fi� talpa alatt ny�sz�r�gve ropogott a h�.
Harry �lvezettel hallgatta az erd� megszokott hangjait. Megnyugtatta �t a tudat, hogy a hal�lfal�kat messze maguk m�g�tt hagyt�k, �s hogy n�h�ny perc m�lva el�rik a meleget- �s biztons�got ad� iskol�t.

Luka nem volt vele egy v�lem�nyen. Ezt egy�rtelm�en el�rulta, hogy az imm�r leanfay alakban t�nd�kl� fi� h�feh�r f�lei f�radhatatlanul mozogtak, gyan�s hangok ut�n kutatva.

– Nyugi! – tette bar�tja v�ll�ra kez�t Harry. – Mindj�rt a kast�lyban lesz�nk. Mi t�rt�nhet?

– Majd megnyugszom, ha m�r bent vagyunk – v�laszolta Luka.

A fi� hirtelen megtorpant, s f�leit hegyezve h�trafordult.

Harry ijedt tekintettel meredt a Luka �ltal b�mult ir�nyba. Gyomra g�rcsbe r�ndult a gondolatra, miszerint utol�rt�k �ket a hal�lfal�k.
Az egyik bokor levelei v�szj�sl�an megrezd�ltek, majd f�jtatva el�l�pett m�g�le egy alak.

– Azt hittem m�r sosem �rsz ide – sz�lalt meg Luka nyugodt hangon.

– Vihar? – n�zett csod�lkozva Harry az �rkez�re.

A farkas �gy kocogott oda a k�t fi�hoz, mintha misem lenne term�szetesebb.

– Hol volt eddig? – k�rdezte Harry.

– Ahol mi. Nem eml�kszel? – mosolyodott el Luka.

– �gy �rtem a ramazuri kezdete �ta nem l�ttam. Most meg hirtelen felbukkan ott, ahol mi vagyunk.

– Vihar nem h�lye – vonta meg a v�ll�t Luka. – Tiszt�ban van a k�pess�geivel �s annak hat�raival. M�g mi ketten se b�rtunk volna el azzal a csapattal, nem hogy �! – lassan v�gigsim�tott a farkas s�r� bund�j�n. – J�l tudja, hogy hasonl� helyzetben annyi a dolga, hogy megpr�b�lja min�l t�bb t�mad� figyelm�t elvonni, majd olyan gyorsan elt�nni a helysz�nr�l, amennyire csak lehet.

– �s hogy tal�lt meg minket? – k�vetel�dz�tt Harry.

Luka gyeng�den a farkas orr�ra koppintott, majd vigyorogva Harryre tekintett.

– Vedd �gy, hogy nem sz�ltam! – s�hajtotta a fi�. – Na gyere! M�r az �gyamban kellene fek�dn�m �s azon gondolkodnom, mit is fogok enni reggelire.

– Ez eddig a legjobb terv, amit ma hallottam – nevetett Luka, majd nyom�ban Harryvel �s Viharral, siet�s l�ptekkel elindult az erd�b�l kivezet� �sv�nyen.

Az �ket k�r�lvev� rengeteg lassan ritkulni kezdett. A t�jat bor�t� feh�r h�lepel szolidan csillogott a s�padt holdf�nyben. A f�k k�zt j�tszadoz� �jszakai sz�l meg-megrezgette a leveleket, suttog�sra b�rta b�rta az �gakat.

A t�volban felt�ntek a roxforti kast�ly k�rvonalai, s n�h�ny kivil�g�tott ablak�nak k�pe.
Harry k�nny� sz�vvel fels�hajtott. Most m�r semmi baj nem lehet – gondolta.
T�vedett. Hatalmasat t�vedett.

Amint a k�t fi� kil�pett a Tiltott Rengetegb�l, �s a Hagrid kunyh�ja m�g�tti kar�m mellett elhaladva a t�hoz �rtek k�l�n�s esem�nyek sorozata vette kezdet�t.
Harry csak azt vette �szre, hogy k�t t�rsa megtorpan, s dermedten mered maga el�.
Vihar siralmasan ny�sz�tve h�tr�lni kezdett vissza a Tiltott Rengeteg fel�. �gy t�nt az erd� kecsegtet�bbnek bizonyult sz�m�ra, mint a t�part.

Harry zavartan kapkodta fej�t Vihar �s Luka k�zt. Az ut�bbi viselked�se m�g a farkas�n is t�ltett.
Luka elkerekedett szemekkel b�mult a semmibe, majd mag�t �t�lelve, dideregve t�rdre rogyott, s g�rcs�sen �sszekuporodott.

– Luka! – hajolt le bar�tj�hoz Harry. – Mi a baj? J�l vagy? Sz�lalj m�r meg!

A fonott haj� fi� f�jdalmasan felny�g�tt. Teste �szott a j�ghideg ver�t�kben.
Harry mindhi�ba pr�b�lta bar�tj�t sz�ra b�rni. Annyira belemer�lt a fi�val val� foglalatoskod�sba, hogy nem vette �szre az �t k�r�lvev� vil�g figyelmeztet�seit.
A t�jra �l� v�szj�sl� csendet egyed�l Vihar k�nl�d� vony�t�sa t�rte meg. A k�rny�ken egy f�sz�l se rezd�lt. A Hold �s a csillagok f�nye pisl�kolva elhalv�nyult, mintha valaki egy �jfekete takar�t bor�tott volna az �gre.

A vid�ken hirtelen j�ghideg fuvallat s�p�rt v�gig. Harry �rezte, hogy elakad a l�legzete. A hideg behatolt a b�re al�, sz�t�radt a mellkas�n, �tj�rta m�g a sz�v�t is...
J�l tudta mit jelent ez. F�lelemmel teli tekintettel a t�ra meredt, amely fel�l k�t csukly�s alak k�zeledett hangtalanul.
Harry �rezte a dementorok borzalmas aur�j�t, s h�rg� s�hajaik gonosz sz�lvihark�nt kavarogtak k�r�l�tte.
Gondolkod�s n�lk�l felpattant Luka mell�l, �s p�lc�j�t az �rkez�kre szegezte.

– Expecto patronum! – ord�totta, �m a var�zslat nem siker�lt.

Az el�z� �r�k esem�nyei m�g t�l �l�nken �ltek benne.
P�lc�ja v�g�b�l csup�n halv�ny, ez�st�s k�dfelh� t�nt el�.
A k�t dementor, a fi� er�tlen patr�nus�t f�lres�p�rve, meg�ll�thatatlanul k�zeledett a fi�k fel�.
Harry �gy �rezte, mintha jeges v�zt�meg k�szna fel a mellkas�ban. Fulladozott a hidegt�l, s �gy z�gott a f�le, mintha egy v�zes�s alatt �llna. Lassan t�rdre roskadt.

Az egyik dementor csontos kez�t Luka fel� ny�jtva, k�zvetlen a fi� mell� siklott.

– Neeeeeeeee! – ord�tott fel a fonott haj� fi� gy�trelmesen.

Kez�t szorosan a f�l�re tapasztva, zih�lva leveg� ut�n kapkodott.
Harry, l�tva bar�tja szenved�s�t, �jult er�vel l�bra torn�zta mag�t. P�lc�j�t szorosan markolva, elsz�ntan kutatott valami boldog eml�k ut�n.

– Expecto patronum!

�jra csak egy kis ez�st�s felh�t siker�lt var�zsolnia, de ez is el�g volt ahhoz, hogy a Luka f�l� hajol� dementor h�tr�bb h�z�djon.

– T�njetek el! – �v�lt�tte Harry, hab�r tudta egy dementor se hagyta m�g ott pr�d�j�t csak az�rt, mert az r�sz�lt, hogy hagyja �t b�k�n.

A csukly�s alakok, fenyeget�s�vel mit sem t�r�dve, �jra Luka fel� indultak. Kiszemelt �ldozatuk egy�rtelm�en a leanfay volt, Harryt csak amolyan zavar� t�nyez�nek tartott�k.

Luka s�b�lv�nyk�nt kuporgott a h�ban. Zih�l�s�t�l eltekintve egy izma se rezd�lt.
Harry a szem�re ereszked� tejfeh�r k�d�n �t is l�tta a fi� semmibe mered� �res tekintet�t.
Nem tud var�zsolni! – mondta mag�nak. – Nem k�pes patr�nust id�zni, hogy el�zze �ket! Nekem kell megv�denem �t! Sz�m�t r�m!
Szemeit behunyva megpr�b�lt valamennyire lenyugodni. P�lc�j�t felemelve koncentr�lni kezdett, majd…

– EXPECTO PATRONUM! – �v�lt�tte teli torokb�l.

Patr�nusa nyomban megjelent. Nem pisl�kol� alaktalan k�dfelh�k�nt, mint kor�bban, hanem sug�rz� test�, gy�ny�r� szarvas k�p�ben.

Az ez�st�s f�ny� �llat fej�t leszegve egyb�l a csukly�s alakokra t�madt.
A k�t dementor a patr�nus t�mad�sa nyom�n ijedten sz�trebbent, majd �ldozatukkal mit sem t�r�dve olyan gyorsan elt�ntek, mint ahogy megjelentek.

Harry zih�lva t�rdre rogyott. Nem hitte el, hogy mindez megt�rt�nt. Ez az �jszaka �ri�si v�r�s bet�kkel fog beker�lni �lete napl�j�ba, az biztos! Ma kis h�j�n elfogt�k, felrobbantott�k, sz�tlap�tott�k, eltapost�k, sz�tz�zta mag�t egy szakad�kban… most meg majdnem a lelk�t is elvesztette. Mindezt H�ROM �ra leforg�sa alatt!!!

Arra eszm�lt fel, hogy valaki b�kd�si. Lassan oldalra ford�totta a fej�t.
Vihar ny�sz�tve �llt mellette.
Harry pillant�sa Luk�ra esett.
A fi� ugyanolyan testhelyzetben volt, mint p�r perccel ezel�tt. Mellkasa szapora s�llyed�s�n �s emelked�s�n k�v�l ujja sem rezd�lt. Tekintete tov�bbra is kitart�an a semmibe meredt.

– Luka? – m�szott bar�tja mell� Harry.

A fi� meg sem moccant.

– Luka! – r�zta meg Harry. – V�ge van. Elmentek.

Mindhi�ba sz�l�tgatta, �gy t�nt a fonott haj� fi� se l�t, se hall.
Harry elh�zta tenyer�t Luka arca el�tt.
A fi�nak pill�ja se rezd�lt.

Mi baja lehet? – k�rdezte mag�t�l Harry.

�vatosan megfogta Luka csukl�j�t �s megpr�b�lta �t felh�zni, rem�lve, hogy ezzel kiz�kkenti bar�tj�t katat�ni�j�b�l.
Meg se tudta mozd�tani. A fi� �gy �lt ott, mint egy k�szikla.

– Most mit csin�ljak? – n�zett Harry k�rbe.

Vihar ny�sz�tve kuporodott Luka mell�, s gyeng�den megb�kd�ste bar�tj�t orr�val.
A fonott haj� fi� v�ratlanul felord�tott.

Harry �s Vihar a hang hallat�n ijedten h�k�lt h�tra.
Luka f�jdalmasan �v�ltve feje k�r� fonta karjait, mik�zben el�re-h�tra billegett.
Harry tehetetlen�l meredt a fi�ra. Fogalma sem volt mit csin�lhatna.
Luka hangja v�ratlanul elcsuklott. Szemei felakadtak, furcsa remeg�s futott v�gig a test�n, majd a fi� ernyedten elter�lt a h�ban.
Harry elkerekedett szemekkel meredt mozdulatlan bar�tj�ra, majd �r�lt temp�ban mell� m�szott.

– Merlinre! – motyogta. – Mi folyik itt?

K�ts�gbeesetten a kast�ly fel� pillantott. Oly k�zel, �s m�gis oly t�vol!
Egy�rtelm� volt, hogy Madam Pomfreyra van sz�ks�g, de nem merte egyed�l hagyni Luk�t, hisz a dementorok visszaj�hetnek �rte.

– Vihar! – jutott hirtelen az esz�be.

A farkas meglepetten felpillantott neve hallat�n.

– Vihar! Menj a kast�lyba, �s hozd ide valamelyik tan�rt! Gyorsan!

A feh�r ordas k�tkedve az �p�let fel� tekintett.
Harrynek ekkor jutott esz�be, mit is mondott Luka: a farkas nem szereti az embereket, nem fog �nk�nt k�z�j�k menni.

– Vihar k�rlek! – n�zett esdekelve az �llatra. – �n nem mehetek, de ha nem kap s�rg�s seg�ts�get Luka, ak�r meg is halhat!

A farkas bar�tj�ra, majd �jra a kast�lyra pillantott. N�h�ny m�sodpercnyi haboz�s ut�n v�g�l elsz�ntan az �p�let fel� iramodott.
Harry megk�nnyebb�lten tekintett a t�voz� Vihar ut�n.
Luka halkan felny�g�tt, ujjai g�rcs�sen a h�ba markoltak.

– Csak m�g egy kicsit b�rd ki! – hajolt bar�tja f�l� Harry. – Mindj�rt itt a seg�ts�g!