25. Fejezet - �lom II.

„F�lek… elegem van… musz�j kijutnom innen.” - m�r sokadszorra futott �t ez a gondolat Harry agy�n. Minden alkalommal idegesen kapkodta tekintet�t, mint egy sarokba szor�tott �llat. Er�sen koncentr�lt, hogy alkalmazni tudja az okklumenci�t, de nem j�rt t�l nagy sikerrel. Ahogy feln�zett a f�k koron�i k�z�, a napf�ny �tragyogott a lombok k�zt, s �rny�kcs�kok futottak �t az arc�n, ahogy haladt Piton h�ta m�g�tt. Ez a m�skor nyugtat�, �s sz�vet melenget� l�tv�ny, most m�s hat�ssal volt r�, sz�szerint nem �rzett semmit, m�g a nap meleg�t sem. Na �s a cs�nd, ami k�rbe vette �ket… H�tborzongat� volt. Besz�lni akart valakivel. Tudta, hogy Piton azt mondta, hogy id�nk�nt meg kell �llniuk, de mi van, ha m�g nem j�tt el az id�, mi van, ha Piton m�shogy tervezi, �s m�g nem �rzi sz�ks�g�t a meg�ll�snak? - ”Biztosan csak ideges�ten�m vele” - Nem akart vitatkozni, �gy h�t nem sz�lt egy sz�t sem, f�lt, hogy mag�ra harag�thatja a f�rfit, �s megt�rheti kett�j�k k�zt, ezt a frissen kialakult bizalmat. F�lt, hogy Piton gyeng�nek tartan�, tal�n m�g ott is hagyn�… �s ha m�gsem, azt csak az�rt tenn�, mert nem hagyhatja ott a „kiv�lasztottat.” Persze, az is lehets�ges, hogy m�g mindig nem b�zhat benne… lehet, hogy parancsra hozta ide, �s arra sz�m�t, hogy bele�r�l. - „T�nyleg bele�r�l�k, ha nem besz�lhetek senkivel” - gondolta elkeseredve. Teljesen megzavarta az �ket k�r�lvev� l�gk�r. Ahogy haladtak, egyre beljebb a rengetegben, m�g a leveg� p�ratartalma is rohamosan n�tt. „Egy �jabb zavar� t�nyez�… remek. Furcsa, hogy a term�szet hangjai, a nap melege, a sz�l, mind hi�nyoznak innen, de a leveg� p�r�sodik…” - Erre a gondolatra hamar meg is kapta a v�laszt. Hiszen az eg�sz csak ill�zi� lehetett. Semmi t�bb, �s �k csak k�pzelik ezeket a hat�sokat - „�, Tom, azt hiszem, most t�nyleg nagyot alkott�l” - gondolta g�nyosan, �s nem tudta vissza tartani nevet�s�t.

Piton hirtelen odakapta tekintet�t.

-         Mi olyan vicces Pot… Harry? – rem�lte, hogy a fi� nem veszi �szre a botl�st, hiszen most az volt a c�l, hogy elnyerj�k egym�s bizalm�t.

A fi� megk�nnyebb�lve n�zett a f�rfi szem�be. - „V�gre besz�hetek”

- Semmi k�l�n�s – mondta – csak elismertem Tom munk�j�nak nagys�g�t. Nem �rtettem, hogy hogyan lehets�ges az, hogy p�ra van, viszont meleg, amit�l a v�z p�rolog, nincs, egy�ltal�n nincs m�s, csak p�ra. �s r�j�ttem, hogy az eg�sz csak ill�zi�. Csak a kellemetlen hat�sokat �rz�kelj�k…

- �s ezt tal�ltad olyan sz�rakoztat�nak? – k�rdezte Piton egy kicsit inger�ltebben a kellet�n�l. �rezte, hogy fogyt�n van a t�relme. Ez alkalommal nem csak a saj�t elm�j�re, hanem erre a fi�ra is kell figyelnie. Nagyon sok energi�j�ba ker�lt. Elf�radt… M�r nem l�tta az �sszef�gg�seket.

- Csak egy kis ir�ni�val gondolkodtam tan�r �r. – mondta, szinte mag�nak.

- Ne haragudj, �gy t�nik, m�r �n sem vagyok a r�gi.

- Semmi baj. Magamat is az �r�letbe kergetn�m, ha kett� lenne bel�lem…

- �… Ideje lenne meg�llnunk – mondta a f�rfi, �s k�zben igyekezett nem belegondolni, hogy mi lenne, ha Harry Potterb�l kett� lenne. Megr�zta fej�t a gondolatra, majd folytatta. – Nem tudom mennyire, �rz�keled, de m�r �r�k �ta megy�nk. M�r j�csk�n benne vagyunk az �jszak�ban.

- Teh�t nincs s�t�ts�g?

- Egyel�re.

- Egyel�re?

- Igen… Nem tudom, most �ppen milyen id�szak van, de m�g Voldemort mes�lte el, ennek a helynek a sz�rny�s�geit. Bizonyos id�k�z�nk�nt v�ltogatja egym�st a vil�goss�g �s a s�t�ts�g – mondta, mik�zben fekete tal�rj�nak �j�val let�r�lte izzadts�gt�l gy�ngy�z� homlok�t. – Ez a rendszer teljesen �sszezavarja az embert. Van, aki nem tud aludni s�t�ts�g n�lk�l, van, aki p�nikba esik a s�t�ts�g miatt, mert minden pillanatban, minden oldalr�l t�mad�st sejt.

- �rtem.

- Itt j� is lesz – mutatott Piton egy k�zeli barlangszer� m�lyed�sre, egy domb nagys�g� szikladarabban. Nem l�tta �rtelm�t elgondolkozni azon, hogy vajon, hogyan ker�lt oda az a szikladarab, hiszen ez a v�lgy, olyan, mintha k�s�rleti egereket beereszten�nek egy labirintusba.

- De tan�r �r, nem veszt�nk t�l sok id�t, ha most elalszunk? – k�rdezte Harry

- Nem hinn�m. Sz�ks�g�nk van a pihen�sre. F�leg neked.

- M�g b�rom, ha sz�ks�ges.

- Ebben nem k�telkedem – hagyta r� a f�rfi, egy kis mosoly k�s�ret�ben, ami nem mindennapi l�tv�ny volt, hiszen m�g sosem l�tta az addig mogorv�nak ismert Perselus Pitont mosolyogni. V�laszk�nt � is elmosolyodott. – Aludjunk – folytatta Piton.

L�lekszakadva rohant felfel� egy emelked�n. �rezte, hogy a v�gkimer�l�s sz�l�n �ll, de ez most nem �rdekelte. Nem tudta, mit keres, de tennie kellett valamit. Teljesen k�ts�gbe esett… Az emelked� v�g�n azonban megpillantott valamit, �s mintha a sz�l sim�tott volna v�gig k�nny�ztatta arc�n. H�tra kapta a fej�t. V�lasztania kellett. Nem tudta, meddig lesz ott a kij�rat. De odalent volt valami, amit el kellett �rnie. �sszeg�rnyedt. �gy �rezte, nem b�rja tov�bb. Elviselhetetlen f�jdalmat �rzett a mellkasa t�j�n, mintha valamit�l f�lne… mintha tett volna valami… valami rosszat… sz�rny�s�geset. „F�lek… elegem van… musz�j kijutnom innen.”

K�nny�ztatta arccal riadt fel.

Mikor v�gre r�vette mag�t arra, hogy visszafek�dj�n, nehezen, de meg�ll�thatatlanul, m�ly, �lomtalan �lomba mer�lt.

A m�sik oldal�n fekv� f�rfi, nyitott szemmel, fesz�lten figyelte a fi� minden mozdulat�t. Nagyon agg�dott �rte. Most m�r biztos volt benne, hogy amit a fi� ir�nt �rez, az nem csup�n sz�nj�t�k, �s tudta, j�l, hogy b�rmi �ron meg fogja v�deni �t. Mikor hallotta, hogy Harry elcsendesedik, � is engedett f�radts�g�nak.