17. Fejezet - A lev�l

Szerda reggel arra �bredt, hogy valaki r�zza a v�ll�t. Hirtelen nem tudta meg�llap�tani, melyik bar�tja lehet az, de nem is nagyon �rdekelte. Gyors sz�m�t�sok alapj�n, ami �gy f�l�lomban igen nehez�re esett, kital�lta, hogy ha most �bresztik, akkor val�sz�n�leg nyolc �ra k�r�l lehet. Erre a gondolatra keservesen felny�g�tt, majd fej�re h�zta takar�j�t �s a m�sik oldal�ra fordult.
- Harry, Harry! – Valaki a nev�n sz�l�tja, ezt tiszt�n hallotta… - m�r mindenki…- Mi van mindenkivel? Nem �rtette. Jobbnak l�tta odafigyelni. Er�ltette mag�t, hogy tudat�n�l maradjon, mikor meghallotta Hermione hangj�t.
- Harry, kelj m�r f�l! M�r mindenki lement reggelizni! Musz�j felkelned! M�r h�romnegyed kilenc!! – nyafogta a l�ny. –Nemsok�ra kezd�dik az els� �ra McGalagonnyal!
Nem nagyon akar�dzott neki felkelni, s�t, sz�vesen lemondott volna a dupla �tv�ltoztat�stanr�l, de ezt Hermione biztosan nem engedte volna neki. Bezzeg ha csak sejten�, hogy meddig volt fenn, �s min ment kereszt�l a m�lt �jjel…
Mikor komoly er�fesz�t�sek �r�n v�gre fel tudott �lni, nagyot ny�jt�zkodott, majd megpr�b�lt fel�llni, de ez els� nekifut�sra nem j�tt �ssze neki. Nagyot �s�tva ny�lt szem�veg��rt, majd tal�rj�t is keresni kezdte, de hamar r�j�tt, hogy az mindv�gig rajta volt.
- Te j� �g! Nem �gy festesz, mint aki nyugodtan aludt! – sz�lt d�bbenten Hermione. – rendes k�r�lm�nyek k�zt megk�rdezn�m mi t�rt�nt, de azt hiszem ezt most el kell halasztanunk…. Merlinre, Harry! Elk�s�nk! Siess m�r!- ki�ltott fel, mikor r�n�zett �r�j�ra.
Kiviharzott a h�l�teremb�l, az �s�toz� fi� meg kelletlen�l k�vette.
Borzalmas reggel, r�ad�sul m�r reggelizni sem volt idej�k. �tk�zben tal�lkoztak n�h�ny szint�n �lmosan pislog� als�bb �vfolyamos tanul�val. �r�mmel l�tta, hogy nem csak neki lesz neh�z napja. Az egyik Holl�h�tas �ppen az egyik jegyzet�t pr�b�lta a sz�j�ba tuszkolni, a m�sik kez�ben szorongatott sajtos szendvics helyett.

- J�reggelt Ms. Granger, �nnek is Potter. – sz�lt egy kiss� fesz�lten az �tv�ltoztat�stan tan�r. – �r�l�nk, hogy csatlakoztak. Ha �n�knek is megfelel, tal�n le is �lhetn�nek.
A k�t j� bar�t, ki�rezve a tan�rn� hangj�b�l �rad� szemreh�ny�st, nyak�t beh�zva iszkolt a hely�re, mik�zben motyogott valamit, ami az „eln�z�st” �s a „J�reggelt” k�l�n�s egyvelege volt.
- Mit csin�ltatok eddig? Le�lltatok besz�lgetni Binnsel? – k�rdezte halkan Ron, mikor Harry�k le�ltek mell�.
- Nem, mi…
- �t pont a Griffend�lt�l! – sz�lt halkan a professzor d�h�sen szikr�z� szemekkel. – ha megengedik, folytatn�m.
A h�rom j� bar�t jobbnak l�tta megh�zni mag�t, nem akart�k m�g jobban felb�szteni a m�r am�gy is fesz�lt n�t. T�l szokatlan �s r�miszt� volt t�le, hogy pontot von el a saj�t h�z�t�l.