1. fejezet- A Gy�r�
 

H�rom hete tart a ny�ri sz�net, �jjel kett� k�r�l j�r, a Privet Drive 4-sz�m alatti h�zban m�gsem mindenki alszik.
Harry Potter m�g �bren van. A Nyitott ablakb�l n�zi a csillagokat, melyek �gy ragyognak a tiszta �gbolton, mintha csak vigasztalni szeretn�k a 17 �ves kamasz fi�t. M�g a sz�l is dalra fakadt…
 

- Mi ez?- kapta fel fej�t.

Sz�ve �sszeszorult, mert �gy t�nt csak k�pzel�d�tt. Egy pillanatig �gy hallotta, mintha a sz�l dal�hoz egy ismer�s hang is t�rsult volna.

– Fawkes?- De tudta, hogy ez lehetetlen, �s ez csak tet�zte rosszkedv�t. Csendesen elfordult az ablakt�l, odas�t�lt az �gy�hoz, amelyen legjobb bar�tja, Ron levele hevert, felvette:

 �tfutotta �jb�l a levelet. Az utaz�st biztos megoldod! -�rta bar�tja.
Tudta mire gondol, hiszen m�r tud hoppon�lni. Tavaly m�g nem tudott, ez�rt maga Albus Dumbledore j�tt el �rte a Privet Drivera. Akkoriban nem hitte, hogy az igazgat� meg fog jelenni n�luk, de mostm�r biztos volt, hogy nem l�tja �s nem hallja t�bb� azt az embert, akit az eml�kezete �ta a legjobban szeretett, becs�lt, �s akihez a legjobban k�t�d�tt. �s most, hogy meghalt… Az ut�bbi id�ben, csak eddig a gondolatig jutott. Nem volt r� k�pes, hogy elfogadja a t�nyt. Egy darabig csendben �llt, meg sem mozdult, azt�n:

- Ma d�lut�n indulunk Hedvig!- M�r nagyon v�rta, hogy l�ssa k�t bar�tj�t, ez�rt d�nt�tt �gy, hogy elfogadja Ron aj�nlat�t, �s r�gt�n �l is vele.

-Szeretn�l el�re menni? -a mad�r k�nnyeden huhogott.

- Akkor vidd el ezt a levelet Ronnak!

Azzal r�k�t�ttem v�lasz�t, baglya l�b�ra.

Csak akkor vette �szre, hogy mennyi az id�, mikor Hedvig elt�nt az �jszakai �gen. �gyba b�jt, levette szem�veg�t. K�nnyek sz�ktek a szem�be, mert szem�veg n�lk�l egy pillanatig l�tni v�lt valamit, ami nem lehetett igaz.F�jdalma elhalv�ny�totta a f�nix k�p�t, s k�nnyei kicsordultak.

Mikor m�snap reggel fel�bredt, sz�rnyen �rezte mag�t. Rosszabbat m�r nem is �lmodhatott volna! �jra �lmodta az igazgat� hal�l�t, de most nem volt ott m�s, mint Dumbledore, Piton �s Harry. Mikor Piton kimondta a hal�los �tkot, �s a f�rfi lezuhant, Harry r�n�zett Pitonra �s k�nnyei m�g�l r�mosolygott, azt�n k�zelebb l�pett �s… Piton elt�nt. Ekkor �bredt fel, �sszezavarodva. Nem �rtette mi volt ez az �lom, ann�l ink�bb, mert esz�be nem jutna Pitonra r�mosolyogni, m�gha az �lete is f�ggene t�le. R�ad�sul tavaly m�g azt is megtudta, hogy miatta haltak meg a sz�lei.

– De akkor m�gis mi volt ez az �lom?- suttogta maga el�.
K�t �r�val k�s�bb, m�r mindent �sszepakolt, mindene a l�d�ban hevert. Erre a gondolatra keser�en elmosolyodott.

– Hiszen �gysem megyek vissza Roxfortba- gondolta. -Ideje elb�cs�znom Vernon�kt�l.- Ebben a pillanatban kiny�lt a szoba ajtaja, �s bel�pett rajta Petunian�ni.

-Ah… M�r �sszecsomagolt�l?- k�rdezte

-Igen. -Hangzott a t�m�r v�lasz.

-Harry!- sz�lt t�le szokatlan hangon Petunia. „mi lehet ez a hangj�ban?”- m�r nem j�ssz vissza t�bb�?-K�rdezte csendesen.

-Nem, Val�sz�n�leg nem- v�laszolt a fi�.

-Akkor �pp ideje, hogy ezt �tadjam neked! –ny�jtotta fel� kez�t a n�. L�tta, hogy Harry k�rd�en n�zett r�, �gy h�t folytatta.

– �desany�d� volt.- Mikor Harry elvette, hirtelen megostromolt�k az elfojtott �rz�sei, amelyeket k�nytelen volt elnyomni hossz� �vekig. �rezte, hogy nem sok�ig b�rja m�r.

– K�sz�n�m! -ny�gte –H�t akkor Isten veletek!
Ekkor olyan v�ratlan dolog t�rt�nt, amit soha nem gondolt volna. Petunia odal�pett hozz� �s �t�lelte.

– Vigy�zz magadra, hallod? Harry Nagyon vigy�zz magadra!- A n�, mintha ebben az egy �lel�sben akarta volna bep�tolni az elm�lt �veket. A fi� most el�ssz�r �rezte, hogy aki ott �leli �t, val�ban a nagyn�nje.
–K�sz�n�m, Vigy�zok- mondta v�g�l, �s elfordult a n�t�l, mert m�r nem b�rta tov�bb. Petunia csendben t�vozott. Harry most n�zett r� el�ssz�r �desanyja gy�r�j�re k�nnyei m�g�l.

Ahogy ott �llt, �s n�zte tenyer�ben az eleg�ns kis �kszert, megdobogtatta a sz�v�t, mert ekkor egy arc jelent meg szemei el�tt. Ginny Weasly�.

 
k�vetkez� fejezet