Luthien Lovemagic Oldala

Gyanakodva figyelte a fiút. Látható döbbenetét fölényes tekintet követte. Mikor megszólalt hangjában némi feszültség vegyült.
- Jóestét Mr. Potter…
- Jóestét tanárnõ – felelt Harry illedelmesen, de nem szeretett volna hosszabb társalgásba belemenni, tekintve, hogy már így is elkésett. Piton nem lesz valami boldog, gondolta.
- Megmagyarázná, mégis mit keres a hálókörletén kívül ilyenkor?

Harry, hirtelen nem tudott mit kitalálni. Fogalma sem volt róla, hogy vajon mennyit tudhat a nõ. Tisztában van vele, hogy Piton hozzájuk tartozik, de azt nem biztos, hogy tudja, hogy az a férfi, akit õ szemmel láthatólag nem kedvel ebben a percben is az iskolában tartózkodik.

- Azt …- nem mondhatom el, akarta mondani, de végül meggondolta magát. – Azt hittem találok még valakit a nagyteremben…Hihetetlenül megéheztem… - mondta, de aztán belátta, hogy elég szerencsétlenre sikerült ez a fajta kifogása, viszont tudta, hogy az sem hangzott volna jobban, ha azt mondja : „ Tudja tanárnõ, éppen Perselus Pitonhoz megyek, hogy együtt tanuljunk.”

Ray arcán, mintha átsuhant volna valamilyen megfejthetetlen érzelem, mint aki tudja, hogy éppen megpróbálják félrevezetni, de a körülményekhez képest meglepõen nyugodtan válaszolt.

- Láthatja, hogy nincs idelent senki. Most pedig induljon a hálókörletébe, ha nem szeretné, hogy pontokat vonjak le a Griffendéltõl. Jóéjszakát Mr. Potter.

Harrynek nem kellett kétszer mondani. Tudta, hogy amíg a nõ odalent járkál, semmi esélye lejutni Pitonhoz. Azonban a torony bejáratánál megtorpant. Mit mondjon vajon a többieknek? Azt gondolta, hogy csak késõ este ér vissza… akkor senkinek nem kellett volna magyarázkodnia, de ez így nem megvalósítható. Azt is tudta, hogy nem ácsoroghat ott egész éjszaka, valamit tennie kell.
Mikor belépett a portrélyukon, meglepetésére már csak Hermione volt a klubhelységen. A lány hirtelen felállt az egyik fotelból, és a fiúhoz sietett.

- Harry, Harry! Az elõbb ment el Ball professzor! Téged keresett, és miután nem talált, úgy tûnt ideges lett, és mindenkit azonnal elzavart lefeküdni!
- Mostmár nem számít… jó is, hogy ketten maradtunk. Végre elmesélhetem valakinek az igazságot. Azt hiszem a külön órámról lemondhatok, hiszen már két tanár van a nyomomban ma éjjel. Lent Susan Rayel futottam össze. Holnap megmagyarázom Pit… -itt elharapta a mondatot, és gyorsan körülnézett. –szóval neki…

Késõ estig beszélgettek Hermionéval, akinek végig, feszült figyelem tükrözõdött az arcáról. Öröm volt vele beszélgetni. Mindig is jó hallgatóság volt, és érvelni is okosan tudott.

*
Reggeli után siettek átváltoztatás tanra, amit változatlanul McGalagony professzor tartott. A tanárnõ igen kimerültnek tûnt, de senki nem csodálkozott rajta. Egyedül tartani órákat, ekkora óraszámban, és közben az igazgatói posztot is betölteni egyszerre nem lehetett egyszerû.
Mikor kicsöngettek, elindultak az SVK tanterem felé. Az óra izgalmasnak tûnt. Alan Ball igazán kitett magáért. Úgy tartotta elõadását, hogy még a kevésbé jótanulók is mind csüngtek a szavain. Hermione pedig teljesen oda volt tõle. Ron is élvezte, de Harry igazán boldog volt, hogy végre hosszú idõ után ismét jó SVK tanárt kaptak.

-Mr. Potter, lenne egy perce? – szólt a férfi utánna az óra végeztével.
- Igen, tanárúr?
- Bizonyára értesült róla, hogy tegnap este, jóval a kijárási idejük után kerestem magát a Griffendél toronyban. Szeretném megtudni, merre járt.- szólt majd várakozóan Harryre függesztette tekintetét.
- Csak a konyhába szerettem volna lejutni uram, de miután leértem nemsokára vissza is fordultam.
- Miért fordult vissza? – kérdezte, s látszott rajta, hogy valóban érdekli.
- Odalent összefutottam Ray professzorral, és õ küldött vissza uram.
- Köszönöm, azt hiszem ezúttal eltekintek a büntetéstõl. Tudod én is voltam diák. – szólt, majd bíztatóan mosolygott, és egy biccentéssel jelezte, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést.
- Köszönöm uram! – mondta, majd megfordult és elhagyta a termet.
Ezek után sokáig Ball professzoron járt az esze. Azt már az elején látta, hogy jó tanár, de nem gondolta volna, hogy akár még szimpatikus is lehet neki. Gondolatai azonban gyorsan másfelé terelõdtek, hirtelen eszébe jutott Piton, és az elmaradt különóra. Eldöntötte, hogy gyógynövénytan után rögtön felmegy a bagolyházba, és küld egy levelet a férfinak.
*
”Tanárúr, elnézést szeretnék kérni a tegnap estéért. Útban magához összefutottam Susan Rayel, aki miatt nem tudtam lemenni önhöz, Harry Potter.”

Szokatlan volt Pitonnak levelet írni, még sosem tett ilyet, ezért meg is szenvedett a megszólításon. Miután elküldte Hedviggel a levelet, lesietett a nagyterembe és csatlakozott barátaihoz, akik éppen az elmúlt évek izgalmairól beszélgettek. Mikor már õ is belemerült a társalgásba, Hedvig hirtelen leszállt elé, egy levéllel a csõrében, miután gazdája átvette tõle a küldeményt szárnyra kapott, és már ott sem volt. Harry csodálkozott a bagoly viselkedésén, de figyelmét most a levele kötötte le, amiben csak ennyi állt:
Ma este kilenc
Mikor ránézett Hermionéra, a lány kíváncsian felemelte szemöldökét, de nem tett megjegyzést. Ront viszont láthatóan érdekelte, hogy Harry honnan kap mostanában ennyi levelet, és hova tûnt elõzõ este barátja.
- Ki írt? – kérdezte, majd kíváncsian hajolt volna a levél felé, de Harry elhúzta elõle.
- Õõõ… Megint McGalagony. Újra látni szeretne, tudod..(és itt suttogóra fogta hangját) különórákra járok.
Utált hazudni legjobb barátjának, de Ron nem értené meg. Mindig is fújt Pitonra, persze teljesen jogosan, de nem fogadná el, hogy egyik napról a másikra barátja már nem utálja a volt bájitaltan tanárt.
Miután túljutottak Ron sértõdöttségén, elindultak a következõ órákra.
*
Mikor este ismét elindult Pitonhoz, már elõre látó volt, és magával vitte apja köpenyegét. Ezúttal azonban úgy tûnt, hogy fölöslegesen. Nem Futott össze senkivel, és még csak nem is késett el, még volt pár perce kilencig.

- Á, Mr. Potter, örülök, hogy ezúttal megtisztel jelenlétével. – szólt gúnyosan a férfi, íróasztala mögül.- Jöjjön beljebb, üljön le. – invitálta, s egy vele szemközti székre mutatott. – Szeretnék ezúttal egy bájitallal foglalkozni, ami igen hasznos lehet. Szeretném, ha segítene elkészíteni.
- Értem…-szólt.- de tanárúr, az nem fog túl sokáig tartani? –kérdezte bátortalanul.
Piton szája gonosz mosolyra húzódott.
- De Potter, azt hiszem egész éjjel eltarthat.

Harry nem mert ellenkezni, de már látta holnapi napjának borzalmas perceit.

- Ha abbahagyta az önsajnálatot, elmondom, hogy aminek nekiállunk egy igen bonyolult bájital, azt hiszem már korábban is célozgattam róla. A bájital neve –mondta, miközben szája gúnyos mosolyra húzódott – Veritaserum.
Mikor látta, hogy Harry arcára döbbenet ûlt ki, újból megszólalt:
- Hát akkor azt hiszem kezdhetjük.
*
Mikorra végeztek már hajnali négy is elmúlt. Pitonon nem látszott semmi, viszont Harry elképzelhetetlenül fáradt volt. Ezen az sem segített, hogy Piton idõrõl idõre visszakérdezte, hogy azaddig mit, hogyan csináltak a bájitallal, és hogy mit tettek bele. Mikor már mindent elpakoltak,a bájitalmester addigi legrosszindulatúbb mosolyát vette elõ, és Harryhez fordult, mire a fiú a legrosszabbra is felkészült, de nem tudhatta, hogy még annál is lehet rosszabb, mint amit õ elképzelt.

- Azt hiszem pont alkalmas az idõ, hogy leteszteljük, mennyire hatékony – szólt kárörvendõen Piton.