Hermione – annak ellen�re, hogy vajmi keveset aludt – ism�t kor�n �bredt. Szok�s�hoz h�ven nem ker�tett t�l nagy faksznit az �lt�zk�d�snek, kr�msz�n� bl�zt, �s egy t�rdig �r� farmerszokny�t h�zott, majd amilyen halkan csak tudott, les�t�lt a konyh�ba, abban a rem�nyben, hogy � lesz ma a k�v�f�z� els� zaklat�ja.
Megint nem nyert.
- J� reggelt, Granger – vigyorgott r� a l�nyra Draco, mikor az bel�pett a helyis�gbe.
- Malfoy.
Hermione f�lig lehunyt szemekkel, f�radtan, �s ny�g�sen a k�v�f�z�h�z s�t�lt, hogy meginvit�lja a szerkezetet egy �jabb adag m�reg elk�sz�t�s�re.
- Van a termoszban is – hallotta ekkor a h�ta m�g�l. A l�ny megfordult, hogy szemkontaktust teremthessen a sz�kes�ggel, �m az l�tv�nyosan bele�sta mag�t elmaradhatatlan Pr�f�t�j�ba.
A boszork�ny t�lt�tt mag�nak egy cs�sze feket�t, majd le�lt, �s belekortyolt a ned�be.
A k�vetkez� pillanatban pedig Malfoy �js�gj�ra k�pte azt.
- Merlinre! – k�h�gte. – Mi a franc ez?!
- K�v� – morogta Draco, mik�zben megpr�b�lta megmenteni el�zott �js�gj�t.
- De ilyen er�s?! Ez m�g egy s�rk�nyt is padl�ra k�ldene!
- �gy hagyjak �n neked m�g egyszer k�v�t – csapta le Draco a Reggeli Pr�f�t�t az asztalra, majd l�tv�nyosan duzzogni kezdett.

Hermione nem sokat t�r�d�tt a b�lcsist j�tsz� f�rfivel, ugyanis �ppen annak �rvendezett, hogy a m�reger�s k�v� ellen�re a sz�ve m�g nem dobogta kereszt�l a bord�it. A falon f�gg� �r�ra n�zett, �s f�jdalmasan konstat�lta, hogy a reggeli m�g nagyon messze van, Molly Weasley pedig nyilv�nval�an alszik m�g. �gy h�t mit volt mit tenni, a fiatal boszorka bes�t�lt a sp�jzba, hogy – �hs�g�t csillap�tand� – n�h�ny toj�s mag�hoz v�tele ut�n megaj�nd�kozza �nn�n szem�ly�t egy adag r�ntott�val. P�lc�j�t el�h�zva a t�zhelyn�l meggy�jtotta a t�zet, majd – ahogy az ilyenkor szokv�nyos – felrakta az eml�tett berendez�sre a serpeny�t, �s k�zben egy m�sik p�lcamozdulattal el�rte, hogy miut�n a toj�sok felt�rt�k magukat, m�g sz�pen �ssze is kavarodjanak. Ennek k�vetkezm�nyek�pp nem maradt m�s, minthogy az ifj� h�lgy a serpeny� �s a t�l tartalm�t az el�bbiben egyes�tse, azt�n n�mi kavargat�s k�zben kiv�rja, hogy elk�sz�lj�n a reggeli.
Malfoy �rdekl�d� pillant�sokkal m�ltatta a produkci�t. Nyilv�nval�an az�rt, mert eddig m�g soha �let�ben nem l�tott olyat, hogy valaki a s� mindennem� haszn�lata n�lk�l k�sz�tse el a r�ntott�t. Ennek ellen�re term�szetesen nem sz�lt Hermion�nak a kis bakir�l, ink�bb kiv�rta, hogy mi fog t�rt�nni.
A l�ny – miut�n elk�sz�lt a v�rva v�rt �tel – letelepedett az asztalhoz, �s maga el� h�zta az �t toj�sb�l k�sz�lt r�ntott�t.
- Vigy�znod kellene az alakodra, Granger – mondta Draco, miel�tt a l�ny neki kezdhetett volna enni.
- Mi�rt? El akarod lopni? – v�gott vissza a boszork�ny.
H�t, mi tagad�s, egy �jszak�ra belopn�m az �gyamba - gondolta Draco, majd a k�vetkez� minutumban elvigyorodott, mikor Hermione az asztalra k�pte az els� falatot.
- A pics�ba!
Az ifjabbik Malfoy nem sz�lt semmit, csup�n fel�llt, majd egy kev�s s�t csippentett az ujjai k�z�, �s az asztalhoz visszat�rve Granger orra el�tt sz�pen, sz�npadiasan megs�zta az �telt.
- J� �tv�gyat – mondta, majd vissza�lt a hely�re, �s intenz�ven b�mulni kezdte a l�nyt.
Hermione elmotyogott egy k�sz�n�m�t, majd ism�telten enni kezdett, b�r kiss� frusztr�lta a t�ny, hogy egykori ellens�ge azzal az �that� pillant�ssal b�mulja. M�r �pp sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t, hogy megk�rje a fiatal f�rfit, hogy a figyelm�t m�ssal k�sse le, �m ebben a pillanatban �jabb szem�ly �rkezett a helyis�gbe, felbor�tva ezzel Hermione terveit.

A kis konyh�ban hirtelen olyan fesz�lt lett a l�gk�r, hogy a legagressz�vebb mazochista pantomimes is csak b�sz vicsorg�sok k�zepette tudott volna produkci�t el�adni. A bel�p� egyed olyannyira felkavarta a helyis�g nyugalm�t, hogy Hermione akaratlanul is felny�g�tt, Draco pedig m�rgesen �sszer�ncolta a szem�ld�k�t.
- J� reggelt – k�sz�nt nyugodt, ked�lyes hangon az �rkez�.
- Dawn – morogta Malfoy.
- Hermione, dr�g�m! Te nem is k�sz�nsz?
Az eml�tett finny�s arckifejez�ssel v�gigm�rte Patricket.
- Szervusz, seggfej.
Miut�n a k�sz�n�s ezen kifejezetten meghat� r�tus�n t�lestek, Patrick Hermion�hoz s�t�lt, �s egy puszit nyomott a l�ny bal orc�j�ra, mik�zben v�gigsim�tott a kez�n. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r a combj�t �s az �gy�k�t markol�szta, mert a boszorka heves megmozdul�s�nak k�vetkezm�nyek�nt azon landolt a l�ny �ltal elfogyaszthatatlannak v�lt fekete l�tty.
- K�sz a k�v�t, Malfoy – vetette oda a has�t fogva r�h�g� Drac�nak, majd p�t intett az er�teljesen bed�h�dni l�tsz� Patricknek, �s kis�t�lt a konyh�b�l. A nappalin �thaladva – szerencs�j�re – �ppen �sszefutott egy k�cos, kimer�ltnek t�n�, pizsam�s Harry Potterrel.

- Szia.
- J� reggelt – s�hajtotta a fekete haj� f�rfi. – Hogy aludt�l?
- J�l, csak keveset.
- Mi ez a zaj? – k�rdezte Harry, a konyha fel� pillantva, ahonnan ny�g�sek, �s t�ny�rcs�r�mp�l�s hallatszott.
- � – vigyorodott el Hermione. – T�rt�nt egy kis baleset Patrickkel.
- Pontosabban? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry.
- Nos, fogalmazzunk �gy: nem j�k a reflexei.
- �rtem – mosolygott az exgriffend�les fi� az exgriffend�les l�nyra. – Akkor, azt hiszem, egy ideig m�g nem zavarok odabent.
- Mrs. Weasley mikor szokott kelni?
- �ltal�ban h�tkor. S�t: �ltal�ban az eg�sz h�z h�t �ra ut�n kezd el mozgol�dni, kiv�ve Drac�t, mert � valami idi�ta, �rthetetlen okn�l fogva mindig hatkor kel. De – karolt bele bar�tn�j�be -, ha m�r �gyis ilyen hamar kil�k�tt minket az �gy… Vagyis, t�ged az �gy, engem meg Pansy, mit sz�ln�l hozz�, ha a reggeliig h�tral�v� id�t a k�zeli parkban t�lten�nk? J� volna besz�lgetni egy kicsit, a t�bbiek n�lk�l.
- Rendben. Ront is vigy�k?
- �h – ny�g�tt fel Harry f�jdalmasan. – Nos… Azt hiszem, �t jobb lenne itthon hagyni, ugyanis a kibesz�lend� t�m�ink k�z�tt � is szerepel.
- �rtem. Akkor t�z perc m�lva tal�lkozzunk itt, �s mehet�nk.
- Ok� – nyomott Harry egy puszit a l�ny arc�ra, majd mindketten fels�t�ltak a szob�ikba, �t- �s fel�lt�z�s c�lj�b�l.

- �s Ronnal t�nyleg ilyen rossz a helyzet?
- N�zd, Hermione – s�hajtotta Harry. – Azt te is tudod Ronr�l, hogy borzaszt�an makacs, �s �nfej�. De… ami�ta Drac��k a h�zban �lnek, egyszer�en elviselhetetlen lett. �n sem �rvendeztem k�rbe �ket, mikor egyenk�nt megjelentek ott, de azt�n sz�pen lassan megb�k�lt�nk. Ron viszont hajthatatlan, folyton bunk�zik vel�k, �s s�rtegeti �ket. Pontosan ugyanazt csin�lja, mint amit Draco csin�lt vel�nk a suliban. Azt�n persze csod�lkozik, hogy lassan m�r �n sem �llok sz�ba vele.
- �s Malfoy�kkal mi a helyzet?
- H�t – d�lt bele a hint�ba Harry -, val�j�ban nem tudom, hogy t�rt�nt. El�sz�r Blaise-zel haverkodtam �ssze, vele a Roxfortban sem volt k�l�n�sebb gondunk. Azt�n, egyik este nem tudtam aludni, �s lementem a konyh�ba, Pansy meg ott �lt az asztaln�l, �s s�rt. Megk�rdeztem, hogy mi a baj, � meg elmondta, hogy nagyon kiakadt a sz�lei miatt, mert az apja meg akarja �lni, �s mindent elvesztett, ami fontos volt neki. �n meg vigasztaltam, azt�n egyre t�bbsz�r, t�bbet besz�lgett�nk, �s v�g�l �sszej�tt�nk – mosolygott r� a l�nyra. – Drac�val csak k�s�bb lett�nk j�ban, mikor egyik este a Bloody Maryben sz�rakoztunk, �s egy kicsit t�bbet ittam ann�l, mint amennyi ildomos lett volna. � is hasonl�k�ppen volt, �gy elbesz�lgett�nk, v�g�l pedig egym�sra t�maszkodva ment�k haza.
- Gondolom, Ron nagyon kiakadt – jegyezte meg Hermione komoran.
- Ez nagyon enyhe kifejez�s. Ordib�lt velem, �s olyanokat mondott, hogy a Kis T�l�l�nek nem lenne szabad az ellens�ggel cimbor�lni. El�g cs�nya dolgokat v�gott a fejemhez, �s kicsi h�ja volt, hogy meg�ssem. F�k�nt az�rt zavart ez, mert ahelyett, hogy le�lt�nk volna ketten megbesz�lni a dolgokat, ez eg�sz Rend el�tt csin�lt jelenetet, az egyik gy�l�sen.
- Igen, Ron mindig is ilyen volt.
- Sajnos… A m�sik dolog meg… �h, hagyjuk, nem �rdekes, nem akarlak ezzel f�rasztani.
- Mondd csak nyugodtan.
- H�t… Sz�val Patrick. Ron is, �s Draco is egyenesen ut�lj�k, �s �n ezt meg is �rtem, f�leg, mi�ta elmes�lted a k�z�s p�rizsi �lm�nyeteket. De Ron elv�rja, hogy �n gy�zzem meg Dumbledore-t, hogy dobja ki Patricket a h�zb�l, meg a Rendb�l. Pedig tudhatn�, hogy am�g nincs nyom�s ok r�, addig nem v�lunk meg egyetlen Rend-tagt�l sem, mert �gy is kevesen vagyunk, �s a ny�lt h�bor� ideje egyre k�zeledik.
- Igen, ezt meg�rtem. B�r �n sem �r�l�k t�ls�gosan, hogy egy h�zban kell vele �lnem, de pr�b�lom elker�lni vele a tal�lkoz�st. Viszont Malfoyt akkor sem �rtem. M�rmint… Tudom, hogy megv�ltozott, ez l�tszik is rajta, m�gis… van egy olyan �rz�sem, hogy � �s �n sohasem fogunk j�l kij�nni.
- Mib�l gondolod? – k�rdezte komolyan Harry.
- Ott volt p�ld�ul a tegnap este – magyar�zta Hermione. – Mindent elmondott, amit tudnom kell, m�gis olyan cinikusan adta el�, mintha m�r az is nehez�re esne, hogy egy�ltal�n hozz�m kell sz�lnia. Persze tudom, hogy att�l, hogy most egy oldalon �llunk, a roxforti �vek ellens�gesked�sei nem t�nnek el nyomtalanul, de azt hittem, mindketten v�ltoztunk annyit, hogy komolyabban vegy�k egym�st, �s elhagyjuk az ellens�gesked�st.
- N�zd – karolta �t ism�t Harry. – Draco ilyen. Nem csak veled, mindenkivel. Lun�t is folyton L�k�nek nevezi, �s ott sz�v�zik vele, ahol csak tud. �s gondoln�d, hogy anno �k ketten p�r h�tig egy�tt j�rtak?
- Mi?! Ez most komoly? Malfoy �s Luna?
- Igen – vigyorgott Harry. – Ginnyvel is volt k�zt�k valami, ez persze m�g t�bb okot adott Ronnak a vit�kra �s perpatvarokra, de j�l megvoltak egy ideig. De Draco Neville-el is folyton k�cs�g�sk�dik, �s m�gis: voltak m�r t�rsak egy-egy akci�ban, ittak m�r egy�tt, �s csajoztak egy�tt. Mi m�r hozz�szoktunk ehhez a st�lushoz, fel se vessz�k a s�rt�seit, csak mosolygunk rajtuk. � pedig �lvezi, hogy cinikus lehet, de mindig megmarad azokon a hat�rokon bel�l, amikor m�g semmi s�rt� nem hagyja el a sz�j�t, kiv�ve persze, ha Ronnal vagy Patrickkel besz�l.
- Sajn�lom, hogy Ron ennyit v�ltozott, mi�ta elmentem. El�tte sem volt egy k�nny� eset, de ahogy eln�ztem tegnap, m�g elviselhetetlenebb lett.
- Igen, f�k�nt, mi�ta te elment�l. T�nyleg! – egyenesedett fel hirtelen Harry. - M�g mindig nem mondtad el, hogy mi is volt az a k�ldet�s, ami miatt olyan sok�ig kellett t�vol lenned t�l�nk.

Hermione p�r pillanatra becsukta a szem�t. Nem sz�vesen gondolt vissza a feladatra, amivel megb�zt�k, mert az annyi borzalmat tartogatott a fiatal, lelkileg edzetlen boszork�ny sz�m�ra, ami t�bb, mint eg�szs�ges. Dumbledore megneszelte, hogy Voldemort ism�t ki akarja terjeszteni am�gy sem csek�ly hatalm�t Eur�pa t�bbi r�sz�re is. Mivel el�g kev�s k�vet�je akadt m�g a k�lf�ldi orsz�gok aranyv�r� csal�djai k�z�tt, ez�rt – valamilyen, abszol�te �rthetetlen okn�l fogva – �gy d�nt�tt, hogy els�k�nt a konkurenci�t veszi c�lba. Maffiavez�rek, rabl�k, gyilkosok, piti b�n�z�k lettek – tudatlanul – a S�t�t Nagy�r szolg�i. A feladatuk a f�lelemkelt�s volt, valamint a h�vek toborz�sa. Raboltak, �s �ltek, abban a hitben, hogy nev�ket egy napon majd aranytint�val jegyzi fel a t�rt�nelem. Pedig szerencs�tlen bolondok voltak csup�n, mindannyian. Amint elv�gezt�k a feladatukat, azonnal meghaltak, mert hi�ba voltak var�zsl�k; ha nem vagy aranyv�r�, �s gazdag, Voldemortnak nem kellesz. Ha m�gis r�d b�z valamit, az lesz az utols� feladat, amit a nyomorult �letedben elv�gzel.
Dumbledore egy reggel mag�hoz h�vatta Hermion�t. Elmondta neki, hogy mi a helyzet k�lf�ld�n, �s megk�rdezte a l�nyt: elv�llaln�-e, hogy Olasz-, vagy Franciaorsz�gba k�ldje, ahol seg�dk�nt az aurorok mellett dolgozna, �s seg�tene meg�ll�tani ezt a mocsokkal �s borzalommal teli h�mp�lyt, ami sz�pen lassan beszennyezi a vil�got? Hermione pedig igent mondott. Akkoriban el�g sok probl�m�ja volt. Frissen kiker�lve a Roxfortb�l Ron bevallotta neki, hogy hossz� ideje t�bbet �rez ir�nta, mint bar�ts�got. A l�ny pedig nem tudott mit mondani erre, hiszen – b�r szerette a v�r�s haj� fi�t – csup�n testv�rk�nt tudott r� tekinteni, m�sk�nt nem. Persze Ron borzaszt�an megs�rt�d�tt, hi�ba �rtette meg Hermion�t. Napokig egym�shoz sem sz�ltak, �s a l�ny egyre rosszabbul �rezte mag�t a fesz�lt l�gk�rben. Ez az utaz�s pedig kit�n� alkalmat szolg�ltatott neki arra, hogy kiszell�ztesse a fej�t, �s mindketten t�ll�pjenek ezen az �gy�n. Azt hitte, a k�ldet�se csup�n n�h�ny h�tig tart majd, meg se merte gondolni, hogy �vekig t�vol lesz azokt�l, akiket szeret. Id�k�zben meghaltak a sz�lei, m�ghozz� oly m�don, hogy a l�nyt m�g most is az iszonyat j�rja �t, ha esz�be jut. De m�s borzalmak is voltak az elm�lt id�szak alatt. Meggyilkolt gyerekek, sz�l�k, retteg� emberek, v�rz� testek, csonkok. A francia auror parancsnok seg�ts�g�vel siker�lt beker�lnie egy iskol�ba, �gy nappal dolgozott, este tanult, �s sikeres vizsg�t tett, m�gis elvesztette sz�m�ra az aurori munka a jelent�s�g�t. T�l sokat �lt meg bel�le, t�l sokat l�tott.

- Ha nem akarsz, nem kell v�laszolnod – b�gta neki halkan Harry, mikor l�tta, hogy bar�tn�je elgondolkozott. Hermione kinyitotta a szemeit, �s azokban rengeteg f�jdalom t�kr�z�d�tt. M�g miel�tt a fi� megsz�lalhatott volna, Hermione fel�llt.
- Szerintem menj�nk, �gy is t�l sok�ig voltunk t�vol.
- Rendben – b�lintott a var�zsl�.

- Valamit m�g k�rdezni akartam t�led – t�prengett Hermione, mikor m�r a F�hadisz�ll�s fel� haladtak. – Jah! Megvan!
- Hallgatlak – mosolygott r� a fi�.
- Azt mondt�tok tegnap, hogy Lavender egy csom� pasit cs�b�t az �gy�ba… �s ha j�l �rtettem, ti itt a Grimmauld t�ri �gy�ra gondoltatok. De ez hogy lehets�ges? Nem hinn�m, hogy b�rki enged�lyezn�, hogy mindenf�le j�tt-mentet felcipeljetek a h�zba.
- Oh, igen - v�lt egyre sz�lesebb� Harry mosolya. – Dumbledore, �s az � remek �tletei. Minden egyes szob�ra valami �sszetett b�b�jt bocs�tott. A l�nyege nagyj�b�l az, hogy ha – tegy�k fel – �sszej�ssz valakivel, akkor hoppan�l�s k�zben nem az �ti c�lra kell gondolnod, mint norm�lis esetben, hanem azt kell hajtogatnod magadban, hogy: a szob�m, a szob�m, a szob�m, a szob�m… Term�szetesen egy�tt kell hoppan�lnod az illet�vel, csak �gy m�k�dik a dolog. Teljesen lenyomozhatatlan, �s t�k�letesen biztons�gos. Csak arra kell �gyelned, hogy miut�n… khm… h�t hogy is fogalmazzak finoman…? Sz�val a l�nyeg, hogy miut�n megt�rt�ntek a dolgok, semmi esetre se engedd ki a szob�db�l az egy�nt, �s min�l hamarabb vidd el a h�zb�l.
- �rtem – b�lintott a l�ny. – El�g hasznos b�b�jnak t�nik.
- El se hinn�d, mennyire – vigyorgott Harry. – Viszont �n is szeretn�k k�rdezni valamit.
- Csak tess�k.
- Sz�val – �lltak meg mindketten a Grimmauld t�r 12-es sz�mmal jelzett, a t�bbi j�r�kel� sz�m�ra l�thatatlan h�z bej�rati ajtaja el�tt. – Aznap este, mikor meg�rkezt�l, mi�rt sik�tott�l?
- Oh – pirult el Hermione. – Tudod, Piton j�tt ki �rtem a vas�t�llom�sra, �s Hop-porral j�tt�nk a h�zba. Csak, a professzor t�l kor�n j�tt ut�nam, vagy �n nem voltam el�g gyors. A l�nyeg, hogy pontosan rajtam k�t�tt ki.
- H�mm – m�rte v�gig a bar�tn�j�t Harry. – Meg�rtem Pitont. Nem vagy rossz n�, �s az�rt a v�n kecske is megnyalja a s�t – kacsintott a l�nyra huncutul, mik�zben ravaszul v�gigsim�tott a cs�p�j�n.
- De Harry! – csapkodta meg bar�tja v�ll�t Hermione nevetve.