12. fejezet: R�gi id�k nemes hagyom�nya

A meccset k�vet� napok a hat bizonyos m�sod�ves k�z�tti, addig p�ld�tlan h�vvel fell�ngol� csat�roz�s ellen�re (ezeket �ltal�ban a mardek�ros r�sztvev�k provok�ltak, mert mint azt Perselus v�gtelen t�relemmel elmagyar�zta egy smaragdszem� �rtetlenked�nek, a gy�zelem�rt meg�t�lt h�zpontok komoly „h�tr�nyba” hozt�k �ket) viszonylagos nyugalomban teltek. Klubhelyis�gbeli, vid�m, dum�lgat�s (Harry pr�szk�lve k�pte ki a Roxmortsb�l zs�km�nyolt vajs�rt, mikor meghallotta a sz�t Lucius Malfoy sz�j�b�l) est�kkel, szorgos k�rm�l�ssel t�lt�tt tan�r�kkal, �s amit a Kis Mindent T�l�l� a legink�bb m�lt�nyolt, boldog, semmittev�s d�lut�nokkal. Bellatrix ugyanis nagylelk�en – a csapata tagjaival folytatott par�zs vita ut�n – enged�lyezett egy kis laz�t�st.

- Id�fecs�rl�s – dohogott, mik�zben Harryt kalauzolta a k�nyvt�r fel�. A fi� persze odatal�lt volna egyed�l is (b�rmit �ll�tottak is egyesek a k�nyvt�rba j�r�si szok�sair�l), de nem �gy, hogy m�teres k�dextorony akad�lyozta a navig�ci�ban. Eredetileg Petuni�nak akart egy apr� sz�vess�get tenni, azt�n �gy hozta a sors (a fr�nya – „B�nlusta!” – Regulus Black k�p�ben), hogy cipelhette vissza az els�s mardek�rosok �ltal kik�lcs�nz�tt �sszes k�tetet. – L�g�s banda. Nem tudom, hogyan akarnak �gy kviddicskup�t nyerni. Vigy�zz, kissr�c… - Bellatrix elkapta a rossz ir�nyba mozdul� Harry karj�t, �s maga fel� r�ntotta – balr�l!

Harry kez�ben megingott a tekint�lyes k�nyvrak�s. – Az�rt szombaton is csak gy�ztetek valahogy – jegyezte meg.

Bellatrix egyetlen, v�konyka gy�gyn�v�ny-hat�roz�t hint�ztatott az ujjai k�z�tt, �s meg se fordult a fej�ben, hogy seg�tsen. (A gondolatait t�ls�gosan lefoglalta „al�rendeltjeinek” mihaszna, pazarl� �s kapit�ny-ellen �sszeesk�v� volta.) – Igen, eg�sz t�rhet� j�t�k volt – ismerte be fanyalogva.

Az aznap este, a klubhelyis�gben rendezett bulin m�g enn�l j�val d�szesebb, �s ami a legfontosabb, m�jat hizlal�bb kifejez�seket haszn�lt a tal�lkoz� jellemz�s�re. De a m�mor �s a lelkesed�s az�ta elp�rolgott, az �r�kk� el�gedetlen, kem�nykez� vezet�t hagyva szeg�ny kviddicsez�k nyak�n.

- Legk�zelebb janu�r elej�n ker�l�nk sorra. Jobbra! – sz�lt r� a fi�ra unottan. – Ti meg nem tudn�tok egy kicsit kevesebb hellyel be�rni? – ripakodott a csoportba ver�d�tt hugrabugosokra, akik nevetg�lve s�t�ltak el mellett�k. – Nem a ti�tek a folyos�.

Az egyik lehordott di�k megfordult, �s h�trafel� l�pdelve, vigyorogva szalut�lt. – Igenis, prefi kisasszony!

A „falka” cs�fond�ros vihog�ssal jutalmazta a gesztust.

- Milyen sz�fogad� lett�l hirtelen – cukkolta a fi�t egy sz�ke l�ny.

- Csak nem �gy akarsz bev�g�dni n�la? – �rdekl�d�tt valaki a legel�l halad�k k�z�l.

- Vigy�zz, ez a csaj megesz reggelire – kiab�lta h�tra egy alacsony fi�, akinek Harry csak a fekete f�rtjeit l�tta a t�bbiek v�lla felett.

Bellatrix felmordult, �m ahelyett, hogy v�gig�ld�zte volna a kast�lyon a „szemtelen t�kmagokat” – ahogy k�s�bb hivatkozott r�juk -, megszapor�zta a l�pteit.

- Mi�rt, az utols� meg�llap�t�s helyt�ll� – kock�ztatta meg Harry a szel�d tr�f�lkoz�st egy vigyor k�s�ret�ben.

- Az h�t – mosolyodott el a l�ny zordan. – B�knak tekintettem, ez�rt is hagytam futni �ket. Meg azt�n, ha �n megtorl�s�rt lihegve ut�nuk rohanok, ki int�zi el, hogy egy darabban �rkezzetek a k�nyvt�rba?

- T�bbes sz�m?

- A k�nyvek – magyar�zta a l�ny komolyan. – �s persze te is, de a te testi �ps�ged szinte mell�kes. �gyse �rizheted meg sok�ig, ha ezek egyike a legcsek�lyebb k�rt szenvedi. – Megkocogtatta a vastag k�teteket, mire a torony teteje v�szesen kilend�lt. – Hm… - T�prengve �rintette az egyik ujj�t az ajk�hoz, mik�zben Harry fogcsikorgatva k�zd�tt az�rt, hogy �jra egyens�lyba billentse a k�nyveket. – Madam Cvikker ut�n pedig �n venn�lek kezel�sbe. Nem j� �rtelemben – sz�gezte le. – Ahogy az el�bb is mondtam, janu�rban lesz a k�vetkez� meccs�nk. Nem d�lhetsz ki, �d�z k�nyvt�rosn�k ide, b�r�nyb�rbe b�jt, �lnok szabot�r�k oda.

- T�ldramatiz�lod – jelentette ki Harry, de egyb�l meg is b�nta ezt a meggondolatlans�got, mert Bellatrix v�rszemet kapott, �s hosszadalmas el�ad�sba fogott, aminek a velej�t a sport sz�ps�ge �s haszna alkotta, meg azon kviddicsez�nek �lc�zott egy�nek v�ge�rhetetlen szapul�sa, akik ezt k�ptelenek �t�rezni �s megbecs�lni.

„Szorozd meg Woodot Ernie McMillannel �s Hermion�val, azt�n vegy�ts hozz� egy cseppnyi McGalagonyt! �gy jellemzem majd, ha Ron megk�rdezi, milyen. Azt�n hozz�teszem, hogy amit elk�pzelt, m�g mindig csak a val�s�g er�tlen �rny�ka.”

***

A roxfortosok sorra �lltak fel az asztalok mell�l, hogy tele hassal – kiss� b�gyadtan, kiss� kedvetlen�l –, �s elsz�nt k�teless�gtudattal az eb�d ut�ni �r�ikra induljanak. Az elej�n a m�velet minden fennakad�s n�lk�l, rendezetten zajlott, azt�n egyre t�bben ragadtak ott a sarkig t�rt ajt�ban a zsibong�sukkal alaposan megn�velve a Nagyterem egy�bk�nt se elhanyagolhat� zajszintj�t.

Harry j��z�en befalta a t�ny�rj�ra halmozott tekint�lyes h�s �s krumpli-mennyis�g marad�k�t (s�t�t var�zslatok kiv�d�s�n a nonverb�lis p�rbajoz�st gyakorolt�k, ami megcsapolta az energi�j�t, �s kellemesen kif�rasztotta), azt�n � is csatlakozott a Nagyterem ajtaj�t eltorlaszol� cs�d�lethez.

- Mi folyik itt? – �rdekl�d�tt, mikor siker�lt egy griffend�les-holl�h�tas csoporton �tpassz�rozva mag�t, az els� sorba furakodnia, ahol Lucius is �llt, �sszefont karral, arc�n a szok�sos (persze csak azokban az esetekben, mikor egyes m�sod�vesek, �s egy�b rendbont�k nem voltak a k�zel�ben) k�z�ny�s-fens�bbs�ges grimasszal.

A fi� v�laszul a t�lgyfaajt� fel� b�k�tt az �ll�val. H�rom f�rfi l�pett be a szakad� es�r�l, �s miut�n megsz�r�tott�k az utaz�k�peny�ket, az �sszesereglett di�kok sutyorg�sa k�zepette siet�sen kereszt�lv�gtak az el�csarnokon.

- Az ott Dumbledore – mormolta �h�tattal egy kisl�ny, aki l�bujjhegyen pipiskedve is alig l�tott ki az id�sebb tanul�k m�g�l.

- Dumbledore – k�z�lte Lucius is, imm�r feleslegesen.

A pocakos, pirospozsg�s var�zsl� csak halv�nyan eml�keztetett arra az emberre, akit Harry a F�nix Rendj�r�l k�sz�lt fot�n vehetett szem�gyre el�sz�r, azt�n akivel k�s�bb szem�lyesen is nem egyszer tal�lkozott Piton �s Mordon j�volt�b�l. (Aberforth kocsm�ja ide�lis mened�k volt: eldugott, gy�r forgalm�, hoppan�lva is b�rmikor el�rhet�. Az egyetlen h�tul�t�nek a tulajdonos mogorva, szesz�lyes term�szete bizonyult. Aberforth csak a hozz� hasonl�an mor�zus egy�neket t�rte meg huzamosabb ideig, m�g ha vel�k, a k�lcs�n�s tisztelet – „Vagy mi fene?” – jelek�nt, t�bbet is vitatkozott, mint m�s, kev�sb� t�sk�s �s gunyoros f�ldi haland�kkal.)

- �s apu – kotyogott bele Barty Kupor, aki egy, a bar�tja v�ll�ra t�maszkod� hatod�ves karja alatt dugta �t k�cos, szalmasz�ke �st�k�t, hogy l�thassa a vend�geket.

Ism�t csak sz�ks�gtelen inform�ci� volt. Az id�sebb Kupor volt ugyanis az egyed�li, akit Harry fenntart�sok n�lk�l beazonos�tott.

- A harmadik pedig Rodolphus Lestrange – fejezte be a felsorol�st Lucius.

Harry is erre tippelt volna. A barnahaj�, nyurga fiatalember n�h�ny, az �sszhat�st v�szesen nem befoly�sol� jellegzetess�gt�l eltekintve, a James King’s Cross-i eml�k�ben felt�n� Rabastan kik�p�tt m�sa volt.

- Apu titk�ra – t�j�koztatta Barty.

„Na, ez m�r �jdons�g. – Harry h�l�san elmosolyodott. – B�r, tegy�k hozz�, g�z�m sincs, a mi Rodolphusunknak mi lehetett a foglalkoz�sa. M�r ha volt neki egy�ltal�n.”

- Mit dolga lehet itt a m�gia�gyi miniszternek meg a var�zsb�n-�ld�z�si f�oszt�ly vezet�j�nek? – Abban a hiszemben tette fel a k�rd�st, hogy a t�bbiek �ppolyan �rtetlen�l �llnak a k�l�n�s tri� felbukkan�sa el�tt, mint �.

- A nemzetk�zi m�guskapcsolatok f�oszt�lyvezet�j�nek – jav�totta ki Barty. Harry d�bbenten b�mult r�. – Bocs. Apr�s�g, tudom – menteget�z�tt a fi� f�lre�rtve a reakci�t. – De legy�nk h�ek a t�nyekhez.

- Nem az… – r�zta a fej�t a m�sik k�bultan. – Csak… n�lunk azut�n mondott le az eredeti posztj�r�l, hogy – „Mit sz�p�ts�k? – t�ged az Azkabanba z�ratott.

- Itt meg azut�n, hogy anyu r�k�nyszer�tette. Vagyis… Fogalmam sincs, ez mennyit nyomott a latban, mikor d�nt�tt a v�lt�sr�l, de anya el�g gyakran emlegette, hogy ha igazi gyereket akar, �gy �rtem, olyat, aki nem csak genetikailag tartozik hozz�, akkor nem �rtana t�bb id�t vel�nk t�ltenie. Meg arra is r�j�tt, hogy a sz�k�s s�t�t var�zsl� felhozatal miatt, nem �p�theti olyan rohamtemp�ban a karrierj�t, mint szerette volna. – Az arca fontoskod� kifejez�st �lt�tt. – A nemzetk�zi �gyekkel foglalkozni sokkal nagyobb hatalmat jelent. R�ad�sul a csendes, kev�sb� nyilv�nos fajt�b�l – fejtegette ravasz mosollyal. – Plusz ingyen utazgathatunk. Ak�rhov�. Ragyog� �zlet. – F�jdalmas kis nyikkan�st hallatott, mikor a fi�, akinek a karja alatt �tb�jt, k�zelebb l�pett a bar�tj�hoz, hogy s�gjon neki valamit.

- H�! – A hatod�ves szigor�an vonta �ssze a szem�ld�k�t. – Te meg…

- J�l van, j�l van – v�gott k�zbe Barty. – Nyugi! �pp besz�lget�nk. – Megpr�b�lta a feje ut�n v�llait is �tpr�selni, sikertelen�l.

- �s �gy is el�g beosztottat ugr�ltathat – f�zte tov�bb Lucius a kisebb fi� gondolat�t. – Persze, hogy azzal dicsekedhess, hogy mint magas rang� alkalmazottj�t, igaz�n megizzasztott, minimum h�rom var�zsnyelv ismerete a bel�p�.

- Igen – helyeselt az ifjabb Kupor -, �n m�r most arra edzek. Azaz ikjuh hugh hresfic kidsf dzaa, ahogy egyes kauk�zusi �ri�st�rzsekben mondan�k.

- Nagyon elvetem�ltnek kell lennie annak, aki Bartemiusn�l jelentkezik gyakornoknak. – Lucius ezt csak azut�n tette hozz�, hogy Bartyt a k�t hatod�ves visszal�kd�ste a hely�re.

- Sz�val, szerinted minek j�hettek ide? – k�rdezte Harry ism�t, a miniszt�riumi k�ld�tts�gre utalva, mire Lucius �gy n�zett r�, mintha a fi� �pp afel�l �rdekl�d�tt volna, melyik �vszakban van a ny�ri sz�net.

- Te f�ldug�val cs�szk�lsz a kast�lyban? – k�rdezte szinte felh�borodva.

- Nem, de… Mi�rt?

- Nem igaz, hogy senki nem eml�tette neked. – Mivel Harry nem v�laszolt, csak meredt r� elfelh�s�d� tekintettel, �sszeszedte mag�t. – Id�n itt a Roxfortban rendezik meg a Trim�gus Tus�t. K�tsz�z�tven �v ut�n el�sz�r! – mondta lelkesen. – Az egyik legrangosabb megm�rettet�s a var�zsl�vil�gban, s�t a t�rt�nelemben… - A m�sikra sand�tva r�j�tt, hogy nem lenne okos h�z�s ezt tov�bb ragozni. – Minden rendben?

- �n ezt… nem tudtam – motyogta Harry szerencs�tlen�l.

- Igen, el�g nyilv�nval� volt m�r eddig is – b�logatott Lucius. – Denem ki fog akadni, ha megtudja, hogy nem hallottad – jegyezte meg a szitu�ci�nak sz�l� kaj�n vigyorral. – Azt sz�ri majd le bel�le, hogy nem tan�s�tunk kell� m�rt�k� �rdekl�d�st…

Harryt a probl�ma ezen oldala pillanatnyilag t�k�letesen hidegen hagyta. „Trim�gus Tus�t… Itt. Trim�gus Tusa… Megint. A hamis Mordon… Barty csak tizenh�rom �ves. A temet�… Little Hangletonban van. Sz�p, gondozott hely lehet. F�regfark keze… � itt, �gy nem is l�tezik. Peter meg biztos ig�nyt tart a jobbra �s a balra is. Voldemort… A professzornak nincs sz�ks�ge r�, hogy �jra testet �lts�n. Megvan neki a r�gi, j�l bev�lt. Higgadj le, Harry! De akkor is! Mes�ltem a negyedik �vemr�l. Mi�rt nem figyelmeztetett?” Elhat�rozta, hogy a d�lut�ni programj�ba felt�tlen�l beiktat egy soron k�v�li l�togat�st az igazgat�i irod�ba.

***

- Trim�gus Tusa? – Harry feld�ltan mas�rozott fel-al� Tom irod�j�ban.

- Harry, nyugodj meg! – pr�b�lta csit�tani a f�rfi.

- J�, de… Mindj�rt csak… TRIM�GUS TUSA?! – p�rd�lt az asztal fel� tajt�kozva.

- Tiszt�ban vagyok vele, hogy ez a t�ma - is - �rz�kenyen �rint.

A fi� megh�kkenve kapott leveg� ut�n. – Maga g�nyol�dik rajtam?

- Olyasmi – hagyta r� Tom unottan.

Harry k�zelebb ment, �s leroskadt a szokott fotelj�be. – Mi�rt? – k�rdezte elk�nzottan.

- Mert veled megtehetem – felelte a professzor �szint�n. – R�mes, zsarnoki hozz��ll�s, elismerem, de azut�n hogy t�bb �r�t t�lt�ttem �sszez�rva Dumbledore-ral �s Kuporral, nem b�rok uralkodni magamon.

- �s �n a tem�rdek nyavaly�mmal kit�n� alany vagyok – b�logatott Harry. – K�l�nben nem erre c�loztam. – S�hajtott, �s az asztalra t�masztotta az �ll�t. (Tom elt�vol�tott k�zt�vols�gb�l minden penn�t �s fontos pergament.) – A Tusa. Mi�rt szervezt�k meg?

- Mert sz�p hagyom�ny, �s a megfelel� �vint�zked�sek mellett nem is kell, hogy b�rki komolyabban megs�r�lj�n.

- Vagy meghaljon – motyogta a fi� imm�r az asztalra borulva, mik�zben az ujj�val elm�l�zva tologatott egy s�rk�nyt form�z� pap�rnehez�ket.

- Pl�ne.

- Mi�rt nem sz�lt err�l semmit, mikor a mi Tus�nkr�l volt sz�? – A v�dl� �lt er�sen tomp�totta, hogy az arca egyik fele besz�d k�zben a mahag�ni laphoz nyom�dott.

- K�m�lni akartalak. K�s�bb pedig az�rt nem hoztam fel, mert azt hittem, a t�bbiekt�l m�r tudsz r�la.

- Nem furcs�llta, hogy elmaradt a mostanihoz hasonl� reakci�…

Tom megvonta a v�ll�t. – Azzal magyar�ztam, el�g �rett vagy ahhoz, hogy kord�ban tartsd az indulataidat.

- Nem t�nt fel, hogy ez nem illik az addigi tendenci�ba?

- Nem mindig viselkedsz k�vetkezetesen. – Tom h�trad�lt a magas t�ml�j� fotelben. – Harry, nem kell, hogy b�rmi k�z�d legyen a Tus�hoz. S�t, javaslom, hogy ne is forgass ilyesmit a fejedben, mert nagyon ut�ln�m, �s tal�n nem csak magam nev�ben besz�lek, ha a v�ge el�tt b�cs�t k�ne inten�nk a bajnokunknak.

Harry nem v�laszolt, csak megford�totta a r�zs�rk�nyt, ami �gy felszegett fej�n �s kit�rt sz�rnyain t�maszkodva fek�dt el�tte, �s mivel azok nem voltak egy szintben, megbillent, valah�nyszor a fi� meg�rintette az egyik l�b�t.

- Egyszer� n�z�k�nt �lvezheted a versenyt, ahogy azt a te vil�godban is kellett volna – folytatta az igazgat� a gy�zk�d�st rend�letlen�l.

- Melyik iskol�k j�nnek?

- A Beauxbatons �s a Durmstrang.

Harry felny�sz�tett.

- �ket volt a legk�nnyebb meggy�zni – magyar�zta Tom menteget�zve. – Azt hiszem, eml�tettem m�r a francia rokonaimat. Ezer �ve ismerik Madame Maxime-ot… A Durmstrang igazgat�ja pedig egy volt roxforti tan�r.

Harry b�k�n hagyta a s�rk�nyt, �s rendesen fel�lt. – Egyvalamit nem �rtek – r�ncolta a homlok�t.

Tom k�rd�n vonta fel a szem�ld�k�t. – �spedig?

- A kviddics – b�kte ki a fi�. – Megtartottuk a szombati meccset, tov�bbra is vannak edz�sek, a Griffend�l decemberben j�tszik a Hugrabuggal…

- H�ny embert �rint a Trim�gus Tusa a Roxfort di�kjai k�z�l? – tette fel a k�rd�st Tom. – Egyet. A kviddics huszonnyolcat, veled egy�tt huszonkilencet. H�ny pr�ba van? – Harry m�r nyitotta a sz�j�t, de a f�rfi megel�zte. – H�rom, m�g meccs hat. N�h�ny csapattag az id�n v�gez. Mi�rt fosztan�m meg �ket a lehet�s�gt�l, hogy sportoljanak, �s a t�bbieket att�l, hogy szurkolhassanak, mikor �sszem�rik a tud�sukat?

- V�g�l is – biggyesztette Harry a sz�j�t elgondolkodva.

- Egy�b?

- Ne… - akarta mondani, azt�n esz�be jutott valami. – Ez�rt volt olyan ideges a m�ltkor! – ki�ltott fel a nem v�rt r�d�bben�s m�mor�ban. – Madam Maxime-nak �rta azt a levelet a szob�kkal kapcsolatban.

Tom elmosolyodott. – Majdnem. Azt az �zenetet a Durmstrangba k�ldtem. Az �n kedves bar�tom pedig nyilv�n nagyk�z�ns�g el�tt olvasta fel, hogy az el�gedetlenked� sz�l�k meg az agyond�delgetett csemet�ik a Roxfort sz�r�s sz�v� igazgat�j�t szidj�k a m�ltatlan b�n�sm�d miatt �helyette.

- �gyes – hozta meg az �t�letet Harry elismer� vigyorral. – Tipikus mardek�ros.

- Val�j�ban egy tanul�kony griffend�les – jav�totta ki Tom.

Harry megr�zk�dott a visszafojtott nevet�st�l. (B�rmelyik h�zat dics�rt�k a kett� k�z�l, � okkal �rezhette, hogy dagad a keble a b�szkes�gt�l.) – Mikor �rkeznek a deleg�ci�k? – k�rdezte gyorsan.

- J�v� h�tv�g�n.

A fi� b�lintott, azt�n megmarkolta a fotel karf�it, hogy felt�p�szkodjon.

- Ha m�r itt vagy… - Harry meg�llt a mozdulat k�zben. – Mennyit tudsz arr�l, Dumbledore milyen m�dszerrel v�dte a T�z Serleg�t? �n is kidolgoztam p�r var�zslatot, de nem hi�nyzik, hogy valamelyik t�lbuzg� kalandor vagy p�r becsv�gyt�l f�t�tt okostoj�s megt�rje, �s felel�tlen�l meg�lesse mag�t. – Elt�n�d�tt egy pillanatra. – Vagy lej�rasson engem. Megharcoltam ez�rt a Tus��rt… – �szrevette Harry els�t�t�l� tekintet�t. – De ezt ne feszegess�k! – Megk�sz�r�lte a tork�t. – A b�b�jokn�l tartottunk.