Felemelte a fej�t, hogy a napsugarak simogass�k az arc�t. Szem�t behunyva, �tadta mag�t az �rz�snek. L�gy szell� t�ncoltatta n�h�ny hajtincs�t, hagyta, hadd csikizze a b�r�t. Lass�, m�ly kortyokban sz�vta be a leveg�t.

Az eb�d alatt uralkod� fesz�lts�g r� is �tragadt. Nyugalom kell, tiszta gondolatokra van sz�ks�gem. Az �tkez�s alatt csend uralkodott. N�zte a t�bbieket, de mindenki z�rk�zott kifejez�st �lt�tt. Egyed�l Draco viselked�s�t �rtette.

Let�rte a szarvait v�g�rv�nyesen, ezt nagyon j�l tudta. Der�kban t�rte kett� b�szkes�g�t, �s f�lt, hogy ezt a f�rfi sosem fogja megbocs�tani neki. Elvette t�le azt, amire a legb�szk�bb volt minden k�r�lm�nyek k�z�tt. Elm�lked�s�ben Albus zavarta meg.

– Adj neki id�t, meg fogja em�szteni.

– F�lek, sosem ker�l�nk k�zelebb egym�shoz. �s az a t�ny, hogy az � v�re kor�ntsem olyan tiszta, mint eddig hitte, messzebb l�ki t�lem, mint valaha.

– Ha van egy kis esze, r�j�n, hogy �ltalad tiszt�bb� v�lhat, mint b�rmikor az ut�bbi k�tsz�z �vben. Ez neked ugyan nem jelent semmit, de neki az eg�sz vil�got. T�bb lesz az apj�n�l, �s nem az�rt, mert az � utas�t�sait k�vette.

– A pr�f�ta sz�ljon �nb�l, Albus.

– Leveled �rkezett. A csal�dodt�l, ha j�l gondolom. Egy sas hozta – tette hozz�, a n� felh�zott szem�ld�ke l�tt�n.

– Akkor tegyem f�lre a k�ts�geimet igaz? – s�hajtotta lemond�n.

– Minden val�sz�n�s�g szerint – mosolygott r� az id�s m�gus.

Bes�t�ltak a h�zba, ami l�that�an csak a m�gi�nak k�sz�nhette, hogy m�g egy darabban van.
Camille-t egy�ltal�n nem zavarta a szeg�nyes k�rnyezet. A girbe-gurba �p�letet egy meglehet�sen elhanyagolt kert vette k�r�l. Egyed�l a vetem�nyes volt �polt, mindenfel� vadvir�gok, elvadult f�k �s bokrok n�ttek. Az eg�sz egy beker�tett mez�re eml�keztette a fiatalasszonyt.




x x x




A jellegzetesen magyar mad�r a konyh�ban v�rt r� t�relmesen. Mrs. Weasley kedveskedett neki, �s egy t�lka vizet tett el�, de a sas nem fogadta el, m�g Camille nem sz�lt, hogy igyon.

– Nagyon j�lnevelt mad�r. A gazda enged�lye n�lk�l semmit nem csin�l? – k�rdezte t�le a h�z asszonya.

– Fortis, Amelie madara. A neve azt jelenti, b�tor. � volt a legels� a f�szekben, aki megpr�b�lkozott a rep�l�ssel. Hozz�teszem, j�val id� el�tt. Ehhez nagy b�tors�g kell. Innen kapta a nev�t.

– Gyakran kapj�k az �llataitok egy-egy tulajdons�g �tj�n a nev�ket?

– Van egy komisz macsk�m, az � neve Micsi. Mivel gyakran rosszalkodott, sokszor k�rdeztem t�le, hogy: Mit csin�lsz?! – ut�nozta, az anno d�h�s arcot – Ez azt�n lek�pz�d�tt arra, hogy: Micsi?! Annyiszor hallotta, hogy azt hiszi, ez a neve. M�sra m�r nem is hallgat – legyintett egyet – Az eredeti neve Pic�r lett volna, mivel � volt a legkisebb az alomban – fintorgott egy apr�t.

– De �gy t�nik, kin�tte mag�t.

– Mi tagad�s, igen – s�hajtotta mosolyogva Camille, majd a lev�l�rt ny�lt. Fortis engedelmesen t�rte, hogy iv�s k�zben olyasmivel zavarj�k meg, mint egy lev�l leoldoz�sa. A fiatal n� le�lt, kibontotta a levelet, �s hallgat�sba burkol�zva olvasni kezdte.

Arca nem �rult el semmit, de szemei �gy j�rtak a sorokon, mintha att�l f�lne, elillannak a bet�k, miel�tt el�rne a lev�l v�g�re. Hirtelen hangosan felkacagott. Az olvas�st is f�lbehagyva az asztalra borult �s r�zk�dott a felszabadult nevet�st�l. Mikor felemelte a fej�t, a t�bbiek l�thatt�k, hogy m�g a k�nnye is kicsordult. A kipirult arc�t l�tva, tagadni sem tudta volna a felszabadult j�kedvet.

A hangra j� p�ran a konyh�ba sereglettek k�v�ncsian. L�that�an er�fesz�t�seket tettek, hogy t�relemmel megv�rj�k a nevet�s v�g�t, �s hogy Camille elolvassa a teljes levelet. Mikor v�gzett, feln�zett �s kiss� meglep�d�tten pislogott k�rbe. Mindenki nagyon k�v�ncsi volt, f�rj�t is bele�rtve, hogy mi lehet az omin�zus olvasm�nyban.

– Amelie �rt – mondta, m�g mindig zaklatottan v�ve a leveg�t – Lucius elvitte Voldemorthoz. Term�szetesen a f�hadisz�ll�s, �s Eyla ut�n �rdekl�d�tt. Amelie kikosarazta, nem t�l finoman. De ez a lev�l… Sajnos van p�r jelz�, amit nem tudok leford�tani, mivel ilyen kifejez�s nem l�tezik az angol nyelvben. De valami olyasminek mondhatn�m, hogy Paprikajancsi. Ez Voldemort. Neki nem mondta – tette hozz� gyorsan az elh�lt arcokat l�tva – Felolvasom, mert van p�r dolog, amit �gyis mindenkinek tudnia kell.


Dr�ga H�gom!



Ma meg akartalak l�togatni, gondoltam r�seg�tek a l�tszatra. De egy kis pletyiz�s is j�l esett volna. Mikor a f�rjed man�ja Lucius el� vezetett, hogy t�le �rdekl�djek, az a bolond elkezdett hadon�szni a p�lc�j�val, �s k�telet var�zsolt r�m. Gondoltam megv�rom, mi s�l ki bel�le. H�tha t�ged is bez�rtak valahova, �s mell�d akarnak rakni.
Azt�n elvetettem az �tletet, mert te nem hagyn�d ezt a pimaszs�got, ahhoz t�l heves vagy. Ne vedd s�rt�snek, Dr�ga H�gom, nem annak sz�ntam, ez az igazs�g – a n� itt v�gott egy kis g�nyos grimaszt – �gy v�g�l amellett maradtam, hogy kiv�rom, mi a c�lja ezzel a nevets�gesen piti�ner pr�b�lkoz�ssal.

Egy lerobbant k�ri�ba vitt. Valahol �szakabbra lehet, mert el�g h�v�s volt. Azt nem n�ztem ki bel�le, hogy az id�vel is tudott volna babr�lni, teh�t ugyan�gy d�lel�tt volt m�g. Egy seregnyi fekete k�penyes alak vett k�t oldalr�l k�rbe egy gusztustalan, �sszeaszott, sz�rk�s b�r� �l�l�nyt. Mondhatn�m, hogy embert, de azon k�v�l, hogy angolul besz�lt, nem sok emberi viselked�skult�r�val rendelkezett.
El�sz�r, a F�nix Rendj�nek a f�hadisz�ll�sa �rdekelte. A jelsz�t akarta tudni, a bel�p�shez. Mintha valaha is j�rtam volna ott! Megjegyzem el�gg� felzaklatott az incidens. Mikor k�z�ltem vele, hogy nem tudok semmit a bej�rat jelszav�r�l, Bellatrix Lestrange, az a neveletlen n�szem�ly k�zbev�gott egy teljesen felesleges bekiab�l�ssal.
Eml�kszel, hogy mit kapott Pablo, az a k�lf�ldi lov�szfi�, amikor szemtelen st�lusban udvarolni pr�b�lt? Nah, most m�r Bella is tudja, milyen seg�deszk�z n�lk�l rep�lni…

Mikor r�j�tt, hogy erre nem kap v�laszt, Eyla �rdekelte. Hah! Ez h�ly�bb, mint hittem! Nem tudom, mib�l gondolta az a Faszomjancsi mitugr�sz, hogy kiadom neki a csal�d egyik legnagyobb titk�t! Mary n�nik�nk pite receptj�t m�g tal�n, b�r az is h�tpecs�tes, tudod. Na mindegy. Voldemortnak meg volt b�r a k�p�n, aj�nlatot tenni!
Nekem adn� a f�l vil�got. Ezen vihognom kell, ha visszagondolok. Term�szetesen k�z�ltem azzal a rettenthetetlen�l beteg idi�t�val, hogy nem b�zom benne, �s hogy ellens�gek vagyunk.

De most tegy�k f�lre a b�jcsevelyt, Dr�ga H�gom.

Eml�kszel m�g a sz�nh�zterem melletti folyos�n l�v� j�slatokra? Hanry Potter, Volemarius, �s Eyla. Biztos r�j�ssz, hogy a nevek ugyan nem pontosak, de elj�tt az id�. A templomot fel kell k�sz�ten�nk, ahogy Potter urat is. Haszn�ld ki az id�t, mert amint meg�rkeztek, a fizikai felk�sz�l�s is beleker�l a reperto�rba!
Apa �zeni, hogy mindenk�ppen sz�m�t a rendtagok j�vetel�re is. Itt mindannyian biztons�gban lesztek, majd biztos�tunk egy �tj�r�t, hogy megk�nny�ts�k az utaz�sukat, ha id� k�zben vissza kell t�rni�k a szigetorsz�gba. Nem v�rok v�laszt, majd gyertek.

Addig is �lel:

Amelie


u.i.: Term�szetesen az �nnepre is felk�sz�l�nk addigra.


Mindenki a lev�l hat�sa alatt volt. Igyekeztek nem mutatni, de a sz�juk szeglet�ben megb�j� mosoly egy�rtelm�v� tette, hogy tetszik nekik Amelie v�lem�nye, jelenleg m�g elpuszt�thatatlan ellens�g�kr�l.

– A n�v�re nem lehet ilyen felel�tlen, Camille. Mi lett volna, ha elfogja valaki ezt a levelet? – k�rdezte szemreh�ny�an a csal�d feje.

– Mr. Weasley. A n�v�rem nem h�lye – v�laszolt Camille kioktat�an – Ez a lev�l, a sassal egy�tt, eg�szen a konyhaablakig l�thatatlan volt. �s visszafel� is az lesz, eg�szen a mad�rh�zig. N�lunk ez bevett szok�s. Ink�bb az a ritka, ha l�that�an k�ldj�k a post�nkat.

– Ez azt jelenti – v�gta el a vit�t Harry – hogy �thelyezz�k a f�hadisz�ll�st?

– T�bbek k�z�tt azt, Mr. Potter.

– Harry.

– K�sz�n�m. Javaslom, hogy maradjunk is ott eg�szen a h�bor� v�g�ig. A k�r�lm�nyek tekintet�ben nem tart sok�ig.

– Ezt mib�l gondolod? – Hermione k�rd�se hat�rozottan csengett.

– K�pzeld el, hogy te vagy a vil�g ura. �s most v�laszolj, mennyi ideig tart kiirtani a szemetet?

– Nem sok�ig – �llap�totta meg Draco csendesen.

– Pontosan. De �vint�zked�seket kell tenni. Mikor elj�n az ideje, megbesz�lj�k a r�szleteket. Harry – fordult most a fekete haj� fiatal f�rfi fel� – nek�nk sok dolgunk lesz. Mit tudsz a p�lca n�lk�li m�gi�r�l?

– Nem sokat. R�ad�sul �n nem vagyok aranyv�r�, nem hiszem, hogy van �rtelme – mondat lemond�an a fiatalember.

– Nem vagy tiszta aranyv�r�, ez igaz. Viszont te vagy az egyetlen �l� lesz�rmazottja Godrik Grifindornak, �desap�d r�v�n. �s � aranyv�r� volt, m�rmint Godrik, nem mellesleg az egyik leghatalmasabb var�zser� birtokosa, �vsz�zadokon kereszt�l. Ekkora hatalom nem p�rologhat el olyan apr�s�g miatt, mint a keveredett v�rvonal. Kihozzuk bel�led, csak meg kell k�rn�nk Perselust, hogy seg�tsen.

– Meg kell mondjam, hogy felcsig�zott, asszonyom – Albus Dumbledore arca �szinte meglep�d�st t�kr�z�tt – honnan tudja mindezt?

– M�r mondtam professzor, nekem is megvannak a megb�zhat� forr�saim. �s a j�slatban ez is szerepel. Eml�kszem, mert kiskoromban viccesnek tal�ltam Grifindor nev�t.

Mik�zben az id�s m�gusnak v�laszolt, l�tta, hogy Draco elhagyja a helyis�get, �s a szob�jukba vonul vissza.

– Amennyiben lehets�ges, most visszavonuln�k. M�g el kell int�znem egy fontos dolgot – mentette ki mag�t, majd k�vette a f�rj�t.

Mikor bel�pett, Draco az �gyon fek�dt �s kifejez�stelen arccal a plafont b�multa.
�vatosan k�zelebb ment, majd le�lt az �gy sz�l�re. �r�mmel konstat�lta, hogy f�rje nem h�z�dott el.

– Ne haragudj a n�v�remre, ami�rt megs�rtette az ap�dat – szinte suttogott.

– Nem �rdekes – Draco hangja sz�ntelen volt. Neh�z lett volna megmondani, hogy val�ban �gy gondolja-e. P�r perc csend ut�n �jra megsz�lalt.

– Mi�rt nem mondtad el? Mit aj�nlott ap�m, ami�rt hozz�m j�tt�l? Az eny�m mi�rt v�r�s? Nem �rtem. Most vagy sosem voltunk aranyv�r�ek, vagy valaki anno annak hazudta mag�t.

– Nem hazudott senki, Draco. Archibald Malfoy aranysz�n� v�rrel telep�lt ide, a szigetorsz�gba. A vonalat k�r�lbel�l k�tsz�z �ve egy szerelmes f�rfi szak�totta meg, az egyetlen fi�gyermeke az akkori Malfoy csal�dnak. Egy var�zstalan n�t vett el. A Malfoyok m�ig m�lyen hallgatnak err�l, �s ez�rt alakult ki ez a szeml�let a kevertv�r�ekr�l. Az ut�dok szerett�k volna visszaszerezni az �r�ks�get.

– De eg�szen eddig ez lehetetlen volt. Csak azt nem �rtem, hogy akkor mi�rt lett�l a feles�gem? Hiszen nem vagyok tiszta aranyv�r�.

– Ahogy az Alm�ssy csal�don k�v�l senki sem, m�ra. De �ltalam a v�rvonal �jra a r�gi lesz. Ezt mi kaptuk aj�nd�kul m�g �vsz�zadokkal ezel�tt a Mindens�g Istenn�j�t�l, cser�be mi vigy�zunk r�. B�r ez nem igazi aj�nd�k, mivel csak egy sz�ntiszta aranyv�r� teheti ezt meg.

– �rtem.

Camille led�lt f�rje mell�, �s csendben fek�dtek tov�bb. Draco egy id� ut�n mag�hoz h�zta nej�t, �s megcs�kolta a hal�nt�k�t. A n� halv�nyan elmosolyodott.

– Nagyon sok dolgunk lesz, �s nekem sz�ks�gem van a seg�ts�gedre. N�lk�led nem lesz er�m v�gigcsin�lni – fordult teljesen a f�rfi fel�.

– Tudtam, hogy n�lk�lem nem m�sz semmire – mondta vigyorogva, majd �jra komoly arcot v�gott – Nem vagy buta, balk�ni liba.

– Ezt b�knak veszem – mosolyodott el Camille.

Hosszan n�ztek egym�s szem�be. �gy f�rk�szt�k egym�s tekintet�t, mintha a vil�g titkait akarn�k megl�tni benne. Draco jobban mag�hoz h�zta a n�t, arc�t fel� k�zel�tve. Camille a l�legzet�t is visszatartotta hirtelen.

Ajkain �rezte a f�l�nk pr�b�t a gyeng�ds�gre. Apr�t s�hajtava nyitotta sz�t �ket, �vatosan k�stolva meg f�rje sz�j�t. Az, felb�torodva m�ly�tett a suta cs�kon. Camille ism�t �rezte a j�les� borzong�st, amit el�z� nap a barlangban tapasztalt, mikor �sszeb�jva fek�dtek, v�rva a j�t�kony s�t�ts�get. Ajkaik szorosan egym�s�ra tapadtak, nyelveik szenved�lyes t�ncba kezdtek. A n� teljes test�vel f�rj�hez simult. Draco �gy �rezte, a vil�g omlana �ssze, ha most el kellene szakadnia a h�n �h�tott n�t�l. �lel� karja megmozdult, hogy simogat�ssal b�ztassa mer�sz nej�t a folytat�sra.

Az idillnek hangos kopog�s vetett v�get. A kint �csorg� nagyon t�relmetlen lehetett, mert folyamatosan �t�gette kez�vel az ajt�t. V�g�l, ha nehezen is, de Draco nyitott ajt�t.

Egy s�t�t szemp�rral tal�lta mag�t szemben, �s egy meglehet�sen komor arccal.

– Besz�lnem kell a nejeddel. Most – hangj�ban nyoma sem volt a k�r�snek, hat�rozottan utas�t� volt.

– F�radj beljebb, Perselus – s�hajtotta lemond�an Draco, az id�sebb f�rfit beljebb invit�lva. Camille fel�lt, hogy fogadni tudja v�ratlan vend�g�t.

– Ink�bb kint, ha lehets�ges.

A n� csak b�lintott, majd f�rje mellett elhaladva kis�t�lt a folyos�ra, onnan a m�gussal a kertbe.